Kecskeméti Napló, 1913. május (2. évfolyam, 101-124. szám)
1913-05-01 / 101. szám
0 11. évfolyam, *101. szám. Ára 4 Altér. Csütörtök, 1913. május 1. Előfizetési ár: rg W 8 8 % Előfizetési ár: Helyben házhoz hordva Egész évre 8 kor.— II Egész 14 kor.— Félévre . .4 . — , H W IR 8 RRP^^ 8 8 Félévre 7 . Negyedévre 2 . — , ^8^898 ^RRP* Rg w W 8 8 W Negyedévre 3 » 50. Egyes szám ára 2 fillér. Vásár- és ünnepnapon 4 fill. §^ 1 % Megjelenik minden nap délután ||g 8 telefonszám: 274. vasár- és ünnepnap kivételével. 'Bk Hg £S Szerkesztőség és kiadóhivatal ^R ^^^R Előfizetéseket és hirdetéseket Kecskeméten, III., Arany János utca 6. szám. 88 ^8^^ felvesz mindennap a kiadóhivatal Bejárat a Széchenyi-tér felől is, a katholikus 8 és Szél Nándor bérház második kapuján át. könyvkereskedése, Szabadság-tér 2. szám. Felelős szerkesztő: POPITT JÁNOS Dr. Független politikai napilap, a társaság. A máltai eucharisztikus kongresszus tanulsága. Míg az európai diplomácia ugyancsak nagy bosszúsággal iparkodik kibogozni azt a csomót, amit a ravasz és bátor Nikita király olyan mesterien megkötött — az alatt a Földközi tenger egy csendes, alig 180.000 lakossal bíró szigetének, Málta szigetének fővárosában minden nemzetiségű és a világ minden tájáról oda sereglett buzgó kath. lélek nyilvános és az egész világnak szóló tanúbizonyságát adta, hogy a béke, a megértés, a boldogulás kulcsa nem Szkutari bevételétől és nem az albán fejedelemségtől függ, hanem függ az embernek szivében élő isteni szikrától, a szeretettől, melynek kimondhatatlanul gazdag tárházát a hivő lélek az Oltáriszentségben köztünk lakozó Ur Jézusnál találja fel. Az Oltáriszentségben köztünk valósággal élő Ur Jézusnál eltűnnek a nemzeti korlátok, eltűnnek a társadalmi korlátok, eltűnnek a reális és önző számító életnek mesterséges korlátai — ott mindenki testvérére ismer, akit ott talál és ha az életben nem úgy érezte, ott az Ur lábainál meg kell tanulnia, hogy mindnyájan testvérek vagyunk — és mint olyant kell egymást szeretnünk. Az Urnak minden ember egyformán kedves. Ő nem zár ki karjaiból senkit. Az emberi társadalom sokszor az embertelenségig kegyetlen, mert a bukott emberre szégyenbélyeget süt és azt még negyedíziglen is felhozza. — Isten előtt a bűnbánó végtelen értékes. Az emberek néha olyan véghetetlen távol állanak egymástól — pedig néha ugyanabban a hajlékban laknak — szivük, érzésük között mégis egy óriási, mérhetetlen úr van, — Isten ott az Oltáriszentségben érzéseinket — szivünket egymáséhoz közel akarja hozni — hogy szeressük egymást, mint ő szeretett minket. Szeressük egymást, mert arról ismernek fel az emberek, hogy az ő tanítványai vagyunk, ha szeretjük egymást. Szeressük egymást, mint testvérek , mert lelkünket az Úr Jézus szentségi teste és vére táplálja. Ez a közös szent lelki táplálék tegye erőssé és olyan tisztává, ideálissá lelkünket, hogy minden embertársunkban testvérünkre ismerjünk. Nincs ott Málta szigetén olasz, nincs ott magyar, vagy amerikai, hanem Olaszországból, Magyarországból, Franciaországból stb. érkezett hivő lélek, testvér, akik összesereglettek, hogy az egész kath. világ nevében hitvallomást tegyenek, hogy a Szentségi Jézus az az erős, egyedüli és széttéphetetlen kapocs, mely az egész világ embereit testvéri kapocsba fűzheti. Fenséges, diadalmas gondolat, fenséges, diadalmas igazság! Hadd emelkedjék ma lelkünk — hadd nemesedjék érzésünk az oltáriszentségben élő Jézus szeretete által. Ma nem akarok keseregni, hogy miért van annyi hideg és közönyösségben vergődő lélek, nem akarom kérdezni, miért tévednek anynyian • a szeretet keresésben hamis utakra — mikor itt a szeretet forrása! Ma nem akarom kérdezni, miért teszik egy főnyereménytől, vagy 4 emeletes palotától függővé a boldog élet forrását ! Ma nem kérdezem, miért csüggednek, botorkálnak vörös lobogós vagy egyéb útmutatók nyomán! Ma örülni akarunk! Örülni, hogy a máltai eucharisztikus kongresszus tovább és tovább plántálja, megerősíti az azt az igazságot, hogy a szeretetnek, a békének egyedüli igaz kapcsa és élesztője az Úr Jézus az Oltáriszentségben, az Isten ember szentségi jelenlétében. Sajnálattal látom ugyan a másutt kutatók és hiába izzadok millióit — de hiszem, hogy az Eucharisztikus kongresszus sok csüggedőnek, kétkedőnek ingadozó szivét oda irányítja a szeretet napjához, Jézushoz, hogy szivük virágos, színpompás derűjében éljenek olyan életet, melynek vágya tovább terjed a sírkőnél — mely átnyúlik az örökkévalóság határaiba. Az élet apró-cseprő, érdekharcoktól átszőtt undorító jelenségeiből az Úr Jézus szeretete tudja csak kiemelni a lelket, mert ez vágyait, reményeit odakapcsolja az örök élet pártjához , és a vélemények és gyötrődések hullámai között oda láncolja mint az életnek egyedül szilárd pontjához. A közigazgatási bizottság ülése. A város közigazgatási bizottsága tegnap délután Ráday Gedeon főispán elnöklésével ülést tartott, melyen a szokásos havi jelentéseket terjesztették elő s azután a bizottság folyó ügyeket tárgyalt. A szociáldemokrácia alaptételei. X. közlemény. Három kommunista társadalmi kísérlet bemutatása. Jöjjünk azonban közelebb korunkhoz és ismerjünk meg egy szintén igen érdekes, sőt ép a szociáldemokrácia szempontjából döntő jelentőségű kommunisztikus kísérletet. Ezért is persze Amerikábakell elmennünk, t. i, ott találjuk meg a kivitelt — az eszme hazája azonban Franciaország. Cabet nevű francia 1840-ben kiadta kommunisztikus programmját, melyben egész Franciaországot kommunisztikus községekből álló köztársasággá akarta átalakítani. E célból írta nevezetes regényét „Utazás Ikáriában, mely a munkásnépre nagy hatással volt. Azonban Cabet a cselekvés terére lépett. Első meghiúsult kísérlete után Északamerikában egy elhagyott mormon városba (Nauvoo) telepítette le a kommunista gyarmatot és elnevezte Ikáriának. A kis gyarmat lassan ugyan, de szép virágzásnak indult és 500-ra emelkedett a lakosság száma. Szépen, otthonosan berendezkedtek, a kis csinos házikók szépen festettek. Szorgalmasan dolgoztak az ikariai lakosok, de szórakozásban és üdülésben is volt bő részük. A nagy könyvtár mindig nyitva állott válogatott könyvekkel, a gyarmat egyhangúságába kellemes változatosságot hozott a zenekar, színházi előadások, táncvigalmak stb. Az ikariai nyomdából naponként megjelent egy többnyelvű lap. A családi élet eredeti alakjában megmaradt, de a gyereknevelés már a község feladata volt. Az ifjúság gondos nevelésben részesült, kivált ami a kommunista eszméket illette. Nyilvános istentisztelet nem volt; mindenki azt hitte, amit jónak tartott. A kis gyarmat gazdaságilag hamar felvirult. De ép ez volt a veszte. Mert alig élte a kis gyarmat nyolcadik évét (1856.), egyik súrlódás és visszaélés a másikat követte — végre addig élesedett ki a helyzet, hogy maga az alapító Cabet hozzá hű embereivel eltávozott Ikáriából. Az ott maradt lakosság tovább fejlődött és az elmúlt század 70-es éveiben egész vagyoni jólétre tett szert, lakosai elégedetten éltek. Azonban a már akkorára felnevelt ifjúság kalandvágyó, engedetlen és olyan volt, amely sem kor, sem tapasztalat előtt meg nem hajolt. Az eredmény az lett, hogy az öregek és a fiatalok között szakadásra került a dolog. Az öregek külön gyarmatot alapítottak — a fiatalok ott maradtak. Azonban a kommunista átok őket is utolérte. Míg az ikariai köztársaság vagyonilag gyarapodott, addig az egyetértés mindig fogyott. Pártszenvedély, széthúzás, mely mindig jobban kifejlődött, végre is a pusztulásra kárhoztatta. 1895-ben a lapok tudtul adták az egész világnak, hogy az Icaria Community feloszlott. Egy gondnokot választottak, aki a közös vagyont az egyes tagok és azok örökösei között szétosztotta, hogy ezután azt ki-ki, mint magánvagyont függetlenül birtokolja és használja. *