Kecskeméti Napló, 1914. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1914-01-01 / 1. szám
1. szám, készültség teljességét, elragadtatással nézték a mesterek s a legtekintélyesebb angol művészi világfolyóirat. „The Studio“ a következő szavak kíséretében közölte a reprodukcióját: „Feltétlen meg kell emlékeznünk különösebb érdeklődéssel Kováts Gyula képeiről, aki rendkívül finom tanulmánnyal festi a magyar parasztot s mély tudással s művészi elmélyedéssel nyújt bepillantást az ő egyszerű életükbe. Igen hatásosan festi a magyar népet, a magyar falusi emberek egyszerű életét, mely a különböző vidékeken előtűnik. Egy festő sem tudja hatásosabban lefesteni a falusi embereket Magyarországon. Egyszerű közvetlenséggel mutatja be mozgalmas életüket s ez ad olyan rendkívül kedvességet a magyar falusi életből vett képeinek.“ Azt hiszem egy ilyen tekintélyes külföldi művészlap szavaihoz nem kell kommentár. Annyi bizonyos, hogy ma tízszereséért sem tudná megvenni azt a képet a városi múzeum, melynek egyik legszebb ékessége. A mostani tárlaton számos elsőrangú alkotással szerepel. Tájképeinek selyemfinom szürke tónusai a legnagyobb magyar tájkép festőre, Mészöly Gézára emlékeztetnek, aki különben közeli rokona is. Lágy finom levegői, képeit elöntő ringó hangulat, mély érzésű piktor művészi ecsetvonásaiból kerülnek ki. Van bennük erőteljes lélek, tiszta szín és valőr, beállításuk, távlati hatásuk pedig szinte páratlan. Amilyen kitűnő a tájképeiben, olyan elsőrangú mint figuralista s mint arcképfestő a jövő egyik nagymestere. A biedermeyer miliőbe állított modelljében annyi az igazán csak művészlélek által koncipiálható megérzés, finomság, hogy egész seregképnek elég lenne. A révetegen előrebámuló fátyolozott szemekből csodás mélységek sejtése beszél, árnyékolása, plasztikája pedig remek megoldás. Saly Iván úrnőről készített portréjáról bűbáj és muzsika árad felénk s mosolygása olyan, mintha csak Lionardo képeiről volna odavetítve. Ez a portré szenzációja volt a tárlatnak s számos igen előkelő helyen szerzett megrendelést a művésznek. Igazán nem tudjuk eldönteni, várjon a magyaros érzés és meglátás finomsága vagy a vászonra rögzítés a rajztudás és vonalak mesteri bravúrja nagyobb e munkáiban. Piktúrájában az őszinteség a domináns elem, ami azonban távol áll az iskolás pepecseléstől s egyéni karaktért ad képeinek. Kovács Gyuláról még sokat fog hallani Kecskemét s csak büszkék lehetünk stadt, Eylau, az abensbergi, eckmühli és wagrami csatákban ! Végig szenvedte az irtóztató orosz hadjáratot s három hétig éhezve, elcsigázva, jött vissza Moszkvából. De azért lelkesedéséből mit sem vesztve, harcolt Drezdánál s ez utolsó győzelem után részt vett még a szerencsétlen Lipcsei csatában. Karjai és melle tele volt forradással, de a kiállott szenvedések után talán még mámorosabb lélekkel gondolt a hóditó vezérre — Napóleonra. Napóleon visszatérte felrázza egész Európát szendergéséből s dacára a békeigéreteinek, mindenki lázasan fegyverkezett ellene. A szövetségesek támadását sietett Napóleon megelőzni s betört Belgiumba. A harcvágytól mámoros csapatok siettek az ellenség elé, de talán senki sem volt mámorosabb, mint Urbán őrmester, a 4-ik lándzsás-ezred veteránja, arra, hogy tőlünk indult ki művészi karrierje, melyre egy nagyra hivatott magyar piktor törtet a Pantheon felé. A kiállítás végeztével megkezdett nagyszabású figurális kompozícióit dolgozza ki, melyek nagy méreteikkel s művészi fölfogásukkal újra a magyar művészvilág közérdeklődését fordítják felé. IV. esztelneki és szacsvai Szacsvay Alajos: Előkelő régi erdélyi nemesi család sarja. Famíliája számos kiváló egyéniséget adott már a magyar közéletnek. Nagyatyja Szacsvay Imre, biharmegye első képviselője szerkesztette s írta alá Kossuth Lajossal a függetlenségi nyilatkozatot, amiért vértanuságot szenvedett. Nagybátyja Szacsvay Imre, a legkiválóbb magyar drámai színész, a shakespearei alakok legnagyobb kreálója. Közeli rokona volt Szacsvay Sándor, a legelső magyar hírlapíró, ki Bécsben szerkesztette a Magyar Kurírt. Szacsvay Alajos 1890-ben született Pöstyénben. Iskoláit Debrecenben, Vácon és Pesten végezte s 16 éves korában már a szépművészeti akadémia növendéke volt. Az akadémia elvégzése után önkéntesi évét szolgálta le Ausztriában. Itt sem volt tétlen s úgyszólván egész szolgálati ideje alatt festett s az ezred díszemléklapját ő készítette el, amiért az egész ezred előtt megdicsérték. Ezen a képen is kifejezte tüzes magyar hazafiságát. Amíg ugyanis a magyar koronát gyönyörű művészi kidolgozottsággal hetekig festette, addig az osztrák koronát a ködbe maszatolta. Még a sárgafekete szint is lepanamázta a képről. A katonaságtól megszabadulva egy egész telet Velencében és Florenzben töltött el s a legkiválóbb olasz mesterek vezetése alatt folytatta stádiumait. Olaszország mérhetetlen sok régi műkincse: Michelangelo, Lionardo da Vinci, Rafael, Tiziano halhatatlan remekei nagy hatást gyakoroltak műszlésére és művészi felfogására. A renaissence e nagy klasszikusainak lebilincselő csodás alkotásai az örökké mosolygó itáliai kék és mély nyomott hagytak lelkében s a piktúrájában is kiverődnek. A műcsarnok 1911-ben választotta tagjává, amikor édesatyja arcképét küldte be a tárlatra. Jellemző, hogy erre az alkalomra 1600 festmény érkezett be, melyek közül mindössze 417-et fogadott el a jury, köztük Szacsvayét is, akiről hizelgőleg A sáros, alig felszikkadt földön dübörögve fejlődik két támadó oszlopba a délceg dragonyos dandár s csakhamar, mint a villám csap le a lovassági ellenálásra képtelen, kiterjedt csatavonalra. D’Erlon hadteste áttörve visszavettetik a völgybe s a pokoli zűrzavar közepette az Alix és a Mascognet osztályok egy-egy zászlót vesszenek. A sikerült roham diadalittassá teszik a szürke skótokat. Áttörve a francia gyalogság vonalát, gyorsan új támadásra sorakoznak s megtámadják Chandon ezredes parancsnoksága alatt elővonuló két nehéz üteget. Tüzérségét lemészárolják s mig maga Chandon ezredes elvérzik ágyúi mellett, a mámoros örömtől remegő skótok leugrálnak fáradtan pihegő lovaikról s az elfoglalt ágyúkat beszegezik s mivel elvontatni nem bírják, belehajigálják a sárba. Napóleon éles szeme azonban csakhamar észrevette a nagy veszedelmet, amit a szürke skótok további garázdálkodása okozhat s lóra vetvén magát, összehúzott szemöldökkel s komor arccal Milhaud nehéz lovasságához vágtat s a skótok ellen indítja a Travers dandárt! A Travers dandár nehéz vértesei két oldalt meglepik a skótokat s mámorosan Napóleon jelenlététől s elkeseredve a bajtársaikat ért kudarctól, iszonyú robajjal roppantják őket össze. A lángoló bosszúvágytól elragadtatva, Jaquinot tábornok parancs nélkül támadja meg az átelleni oldalról az igy körülvett skótokat. A hosszú kardoktól felnyársalva s a könnyű lándzsánktól általütve 800 skót omlik a porba néhány perc alatt. E rémire nyilatkozott az akkori kritika. Az idei nyáron jött a művészelepre, mint végzett növendék. Képein egy egészen sajátságos stílus nyilatkozik meg. Az a derült fényesség, mely az olaszországi remeniscenciákból maradt vissza saját egyénisége szerint zamatos magyarsággal van stilizálva. Oly élesek, erősek, mintha csak ott sütne a képen a nap; forró színeinek tobzódásával, melyben egy kedves kis impresszionizmus is van ízelítőül, szinte egyedülálló a magyar piktúrában. E tekintetben a „Nagymisére“ s a „Máriabesnyői búcsú“ klaszszist képviselnek. A levegő kihasználását remekül oldja meg a „Gödöllői részlet“. A magyar Alföld lelke, hangulata sugárzik ki képeiből s rajongó szerettei meleg érzéssel fest meg mindent, ami a magyar érzelemvilágból nyeri motívumait. Ezekben a tájképeiben sok a líra is. Figurális dolgai közül gyönyörű ékessége a tárlatnak a „Lator“ című hatalmas vászna. A háttér mély tónusú, megkapó beállítása, a megkötözött ember minden feszülése mellett is ernyedt bággyadtsága a kép lelkét teszik s a művész ihlettségébe nyújtanak bepillantást, míg a formák, izmok, vonalak bámulatosan szabályos és markáns megrajzolása, plasztikus kidomborítása a nagy technikai készültség fényes tanújelei. Minden póz nélkül festi meg azt, amit elébe ad az élet, csakhogy meglát olyan kis részletet, árnyékolást, világítást is, amihez végtelenül finom, fejlett művészi érzék szükséges s ez az összhatásra törekvő beállítás adja meg az ő stílusát, mely egyik legszebb reményekre jogosító várományosává teszi a közeljövő magyar festészetének. Mert Szacsvay elsőrangú, fényes eredeti tehetség, önálló karakterrel és iránnyal. Társaival együtt most szorgalmasan dolgozik a tavaszi tárlatra, amelyre első első nagy attrakcióját mutatja be. Mint eredeti talentumú művészt megkérdezte munkatársunk, hogy mi a véleménye a különböző irányokról, mire körülbelül a következőkben fejtette ki álláspontját. Nem állok én a piktúrában párt vagy irány szolgálatában. A magyar politika úgy is szerencsétlen, mi szüksége van erre még a magyar művészetnek is. A művészet irányítói nem dolgozhattak s nem is dolgozhatnak ilyen eszközökkel soha, mert a művészet az egyedüli, mely átlépi földünk szűk határait s a lélek és érzelmek végtelenségébe ereszti szárnyait. Mosolyogva nézem vérfürdő közepette vértől és sártól borítva, szembekerül vejével sir John Crawfordtal Urbán, a veterán lándzsás őrmester. Kecskeméti Napló III. A D’Erlon hadosztály támadó vonalba fejlődvén, Ney tábornok segítségére siet, hogy befejezze a Haye Sainte major elfoglalását. A Mont-Saint-Jean fensikon több elrejtett gyalogcsapra bukkanván, harcvonalba fejlődött zászlóaljakkal siet támadásra. Halálmegvető rohamukkal sikerül is az ellenséges gyalogságot visszaverniük, de kibontott szárnyai miatt lovassági támadás ellen védtelenül állott. Az angol vezér, Wellington herceg felismervén e taktikai hibát, a már-már diadalmas ujjongásban kitörő franciák ellen indítja a Ponsonby dragonyos dandárt, 1200 kitűnő lovast, az úgynevezett szürke skótokat. IV. A borzalom égő szégyene s a francia veterán minden keserűsége pokoli kínnal marcangolja Urbán kebelét, mikor vejét sértetlenül megpillantja baljában szorítva az Alix osztálytól elhódított lobogót. Az első pillanatban a hosszú remegő indulatra jár át szivén s lándzsáját magasra emelve az elhódított zászló visszaszerzésére gondol. A másik pillanatban azonban erőtlenül ereszti le karját s tehetetlen szégyene tanujele gyanánt szemében két nehéz könycsepp jelenik meg. A marengói vérkeresztségen átment hős, ki 15 év minden dicsőségét és keserves borzalmait szilaj lelkesedéssel szenvedte végig, tehetetlen gyermekké vált saját vejével szemben. Sir John Crawford alezredes szintén megpillantotta apósát s nyugodt hidegvér bámulatos flegmájával eresztette le vértől csepegő karóját. — Hozta Isten, kedves apósom. Szeretném bensőségteljesebben üdvözölni, de se a tér, se az idő nem alkalmas hozzá Sorsunk kissé most rosszabbra fordult, de nem tudhatjuk milyen fordulatot hoz a következő pillanat. Mi ketten azonban nem harcolhatunk egymással mert a szeretet lebilincseli kardunkat. A veterán egész testében belső láztól remegve indulatosan felelt: — A zászlót . . . csak a zászlót ide! (Vége köv.) 3. oldal.