Kecskeméti Napló, 1914. június (3. évfolyam, 125-146. szám)

1914-06-10 / 131. szám

111-ik évfolyam, 131. szám. SZOTCKI Kecskemét, 1914. junius 10. Előfizetési árak: ^ . Megjelenik minden nap délután Helyben házhoz küldve: Vidékre postán küldve: Független politikai napilap *• vasár- és ünnepnap kivételével. * Egész évre K 8.— Egész évre K 14.— ^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fél évre „ 4.— Fél évre 7.— Arany János utca 6. Telefonszám: 274. Negyedévre „ 2.— Negyedévre 3.50 Felelős szerkesztő: GYENES SÁNDOR dr. ■+• Laptulajdonos és kiadó: •+• Egy szám 2 fill. Vásár-és ünnepnap 4 fill. a „Kecskeméti Napló" lapkiadó-társaság. Az 1914. évi 14. tc. 20. §-ának értelmében követeljük az alábbi helyreigazítás közlését: 1) Valótlan a Kecskeméti Napló folyó évi 119. számában megjelent állítás, hogy „A kereszt ellen jöttök. “ A Kecskeméti Lapok legutóbbi száma „Keresztjárás“ cím alatt otromba támadással ront nemcsak Kecskemét város 52,000 katholikusára, hanem az egyházat bemocskolja és duhaj módon pellengérre állítva annak egyik legszebb és legmagasztosabb jelentőségű vallási szertartását, a keresztjáró körmeneteket. Mert a Kecskeméti Lapok idézett cikke nem ront Kecskemét város 52.000 katholikusára, annál kevésbbé az egyházra s ennélfogva elejétől végig valótlan mind és ebből levont következtetés. ( 2) Valótlan az, hogy „ez sem első roham,“ valótlan az, hogy a „Kecskeméti Lapok kánkánja idült mánia.“ Mert a Kecskeméti Lapok soha egy betűvel, egy hanggal az egyházat, vagy a katholikus vallást nem bántalmazta. Az iparosok politikai szervezkedése A napokban egy jelentékeny egyesület tartotta alakuló közgyűlését Budapesten. Ez a magyar iparosok gazdasági és politikai országos egyesülete. A hazai iparosok látván, hogy velük senki sem törődik, önmaguk lábra állottak és megalakították a szövetségüket, melynek közgazdasági és politikai céljai vannak. Aktuális feladataikat a következőkben összegezték: Küzdelem az önálló vámterületért, a demokratikus választójogért, az iparos nyugdíjért. Különösen a kartellek ellen vívandó harcot is hangsúlyozták. Az új országos szervezet az ipari béke előmozdításával akarja megerősíteni a kis és középipar helyzetét. Hangsúlyozták, hogy a magyar ipari termelés öt milliárdot kitevő öszszegének a kis- és középipar csaknem kétharmadát szolgáltatja, mégis az évenként Ausztriából és Németországból mind nagyobb mértékben beözönlő ipari termékek értéke önálló vámterület híjján és a rossz vámszerződések miatt ugyanannyit tesz ki és a hazai ipar fejlesztése így lehetetlenné lesz. Mindezen csak a kis- és középiparosok önálló szervezkedése segíthet. Hát ez valóban szép programm. Ezt kiegészíti még a politikai programnak a választójog kiterjesztésére vonatkozó része. A szónokok a kis- és középiparos osztályt, mint a legújabb proletárosztályt, mutatták be és ebben teljesen igazuk is van. Mert a kisipart és középipart a nagyipar, a nagyiparral a nagytőkével szövetkezett szociáldemokrácia tette tönkre. A szociáldemokrácia kiegyezett a nagytőkével és a nagyiparral. A megdrágított árakból teljesítették a szociáldemokratáknak a tömegsztájkok által kierőszakolt követeléseit. Vagyis a nagytőke, a nagyipar a munkásainak adott fizetésemeléseket, szociális kedvezéseket nem a saját erejéből fedezte, hanem ezen a címen megsarcolta a fogyasztó közönséget. Ezen a téren a kis- és középipar szenvedett a legtöbbet, melynek munkásai szintén teljesíthetetlen követelésekkel állottak elő és a gyáripar által termelt félnyers áruknak hihetetlen megdrágításával a kis- és középipar részére lehetetlenné tették a némi haszonnal való termelést is. Ne csodálkozzunk tehát, ha a létfentartás ösztöne külön szervezkedésre készteti a kisiparosok százezreit. Ne csodáljuk, hogy ezeknek legelső aktuális politikai programmjukban ott áll a külön vámterület. A bécsi piactól és Ausztria túlnyomó gazdasági erejének hatása alatt álló nagyipar és nagytőke nálunk is a közös vámterület mellé szegődött. Ekként Ausztria egyoldalú gazdasági politikájának uszályhordozója lett. Ettől az alárendelt viszonytól Magyarország csak azáltal szabadulhat, ha a közös vámterületet megszüntetjük. Már most kérdés, hogy ez lehetséges-e ? Lehetséges lehetne, ha ezt a szervezkedést felül tudnák emelni a mostani politikai pártokon. De mi úgy látjuk, hogy ez a kisiparosok szervezkedése tulajdonképen Sümegi, Vázsonyi, Springer, gróf Károlyi politikai akciója, melynek célja, hogy az ezen politikusok által képviselt pártokat erősítsék a kisiparosok és középiparosok bevonásával. Ezeken kívül megtörtént az a furcsaság, hogy a szervezkedő gyűlésen egyetlen keresztény ember sem szólalt fel. A szónokok mind-mind zsidók és szociáldemokraták voltak. Ezeket a törtetőket már ismerjük és a szervezkedés sikerében ez okon nem is bízunk. Ez az egyesület versenytársa akar lenni a szintén zsidókézben levő és a mindenkori kormánypártot támogató országos iparegyesületnek. Ezek tehát egy kormánypárti és egy ellenzéki, de mind a kettő zsidókézben levő iparos egyesület. Ezt a tűrhetetlen és szégyenletes állapotot pedig csak a keresztényszociális szervezkedés lesz képes megváltoztatni, mely becsülettel, önzetlenül küzd az iparosok érdekeiért, melyeket most zsákmányul akarnak megejteni a tusakodó politikai pártok és ezek parazitái, kik ma szocialisták, holnap polgári pártiak. De mindig önzők és haszonlesők. A közigazgatás reformja. Az új törvényjavaslat részletei. Már elkészült az új törvényjavaslat a közigazgatás reformjáról és legközelebb a parlament elé kerül. A tavaszi ülésen azért nem lehet előterjeszteni, mert a király betegsége miatt a szentesítés késett. Legfőbb intézkedése a javaslatnakaz, hogy az egyes törvényhatósági bizottságokat megfosztja a tisztviselők választásának jogától. Az alispántól a legkisebb tiszteletbeli aljegyzőig a vármegye valamennyi tisztviselőjét a kormány, vagy a kormány előterjesztésére a király nevezi ki. A közigazgatás feje az alispán lesz s nem, mint eddig a főispán. Az utóbbi a jövőben egyáltalában tartózkodik minden adminisztracionális munkától s a felügyeleti jogok gyakorlásán kívül a kormány politikájának képviseletére lesz csak hivatott. A közigazgatási előadók a különböző minisztériumok fogalmazói karából kerülnek vidékre. A tanfelügyelők szintén elvesztik eddigi függetlenségüket, az alispánok referensei lesznek ők is. Külön közoktatási ügyosztálya lesz minden vármegyének. A tanfelügyelő mellett, aki főnöke lesz az osztálynak, tanügyi tanácsos, titkár, fogalmazó és segédfogalmazó intézi majd a megye közoktatásügyét.