Kecskeméti Napló, 1915. március (4. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-07 / 54. szám

I oldal 54. szám Romániában már­is megváltozott a hangulat. Take Ionescu és veszedel­mesebb Filipescu szinte elvesztették befolyásukat a közvéleményre. E vál­tozásban nagy szerep jutott a Darda­nellák kérdésének, amelynek tulajdo­nosától Románia életkérdéssel függnek. Be kell azonban vallanunk, hogy a román közhangulat megváltozásában más tényezőnek is fontos szerep jutott. Ez Olaszország, amelyhez minden irányban alkalmazkodni akartak. Kér­dést is intéztek Olaszországhoz, de a kapott válasz lehűtötte a Filipescu és Ionescuért lelkesedők háborús hangu­latát. Az olasz követ ugyanis február közepette felé kijelentette, hogy Olasz­ország céljai felé való haladásban semmiféle körülmények között sem számít Romániára, épen ezért Románia se számítson Olaszországra, hanem cselekedjék teljesen belátása szerint. Ez a kijelentés is hozzájárult Ro­mánia háborús hangulatának lecsilla­pításához Döntő befolyást pedig az gyakorolna Romániára, vájjon sikerül-e az ententenak a Dardanellák ellen megkezdett támadása? Ha erre meg­jön a felelet akkor Románia kénytelen lesz nyiltan a központi hatalmak mellé sorakozni, akárkié lesznek a Dardanellák. *WWW*WWW*WW*WW*^ft***ft Nyújtsunk a „Gyermek Otthoniban levő árváknak isi fl Vöröskereszt Egyesület közgyűlési beszámolója. Itt közöljük a helybeli „Vöröskereszt Egyesület“ meghívóját az első beszámoló közgyűlésére, melyet f. hó 7-én, azaz vasár­nap tartanak meg a város közgyűlési ter­mében. Felhívjuk olvasóink figyelmét e köz­gyűlésre, mely bizonyára meglepő adatokkal fog szolgálni a „Vöröskereszt Egyesület“ hazafias és emberbaráti működéséről. Kérjük a nagyközönséget, hogy e közgyűlésen mi­nél nagyobb számmal megjelenni szívesked­jék, hogy azok a magasztos eszmék, melyek az érdemes egyesület célját képezik, minél szélesebb rétegben terjedjenek el, csak így tudunk megküzdeni a háború alatti és utáni bajokkal, melyek szegény hazánkat oly ke­gyetlenül sújtják. A Vöröskereszt Egyesület a következő meghívót bocsájtotta ki : A magyar szentkorona országai Vörös­­kereszt Egyesületének kecskeméti városi választmánya az 1915. évi március hó 7. napján, vasárnap délután 4 órakor a vá­rosháza közgyűlési termében közgyűlést tart, melyre az egyesület t. tagjait tisztelettel meg­hívja az Elnökség. Kecskeméten, 1915. év február 27. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Pénztári jelentés. 3. Gondnok jelentése. 4. Jelentés a fehérneműk kezeléséről. 5. Esetleges indítványok. * A Kada Gyermek-Otthon vezető­sége hálás köszönettel nyugtázza a befolyt természetbeni adományokat: dr. Réthey Fe­­rencné 2 kiló hús, Kardos Gusztáv 3 pár cipő, Festő Józsefné 1 liter zsir. özv. Haás Jakabné 2 mm. kőszén, Strohriger Adolfné 2 vekni, özv. dr. Kecskeméti Sándorné 3 kor., Protestáns Leányegylet teadélutánjából még 10 korona. * Sievél Amerikából, az is bizonyos, hogy nehéz az Egye­sült­ Államoknak neutralitásukat megtartaniok, főkép, mikor Angliáról van szó. A nyelv közös, a nép, a lakosság, az előkelőség jó­része angol származású, vagy rokoni, vagy üzleti kapocs fűzi őket Angliához, vagy Franciaországhoz. Talán azt mondhatnám, a legerősebb kapocs az üzleti kapocs, a mo­­ney, a hatalmas dollár, (amiért itt minden, a becsület s ettől föl és lefelé minden, még az érzés is megvásárolható.) Az entente hatal­mak nagy összegű, állítólag december hó elejéig 300 millió dollárra rugó rendeléseket adtak le az itteni piacon — cipő, egyenruha ló, szerszám, kocsi, nyereg, automobil, löveg, fegyver, ágyú, tengeralattjáró hajó, élelmi­szerek stb. (A cukor ára a háború kitörése­kor 4,5 cent volt fontonként s két hét múlva 9,25 cent volt. Az angolok a legnagyobb cukorgyárak három hónapi produktumát egyszerre megvették­.­­ Ma a cukor ára rendes, az tehát csak természetes, hogy ez a jó, praktikus üzletember annak fogja párt­ját, akitől a nagy, vagy a nagyobb hasznot húzza s mit törődik azzal, hogy ha egy-két cirkáló neutralitásukat s evvel nemzeti ön­érzetüket egy kissé megsérti, azt a kis kar­colást a zöldhasú dollárral könnyen be lehet tapasztani. Az újságok gyűjtéseit, clubbok, körök,­­ jótékonycélu bazárainak jövedelmét legna-­­­gyobb részben a Belgiumban éhínséget szen­vedők segélyezésére fordítják. A hatalmas Rockefeller-alap a pár nap előtti jelentések szerint 6 millió bab­el (k.­b. véka) búzát­­ vásárolt Chicagóban s küldi Belgiumba. Ez­­ az alap már eddig is több hajórakomány­­ élelmiszert küldött a szűkölködőknek. Amint tehát látható, az entente államok ügye igen melegen van pártfogolva, de a­­ governement és a president minden lehetőt­­ elkövetnek, hogy a neutralitás látszatát­­ megtartsák. A német-osztrák-magyar kolónia tagjai­­ sem nézik összetett kézzel az események fo­­­­lyását, ők is rendeznek jótékonycélú bazárt , amelynek kb. 320 ezer dollár tiszta jövedelme , az elesett katonák özvegyei, árvái felségé­ l lyezésére lesz fordítva és pedig New-York város faji lakosságának aránya szerint 80­­ százaléka német, 20 százaléka osztrák és 20­­ százaléka a magyar ügyet fogja szolgálni.­­ Igen csekély összeg, alig több mint kanál viz a tengerbe, de fényesen visszatükrözi azt a meleg érzést, amit otthon oly rettentő erő­vel verekedő testvéreink iránt érzünk. Sajátságos, hogy a szabad amerikai nép szemet huny s teljesen megfeledkezik a­­ múlt zsidóüldözéseiről. Ők csak azt látják,­­ hogy Németország — a bárányt — Belgium­­­mot rabigába törte. Itt az igazság mérlege­léséről szó nem lehet, itt csakis jól szerve­zett s óriási hatásokra vadászó advertise-­­ mentről lehet beszélni. Hirdetésben ők nagy­­­mesterek, értik a tömeg pszichologiáját. Általában Belgium letiprását siratják s a hős és lovagias Szerbiáról is megemlékez­­­­nek. Az orosz hadvezetés és Miklós nagy­herceg világhírű taktikus (?) mesés sikerei­ , tőt (természetesen ezek a hírek mind Pét-­­­rograd és Londonon át jutnak ide) teljesen f el vannak ragadtatva, é­s a szegény éhin­­­­séget szenvedő, már számtalan esetben bé­kéért könyörgő, (?) több ízben tökéletesen megsemmisített osztrák-magyar hadsereg ré­szére csak lekicsinylő sajnálkozás jut osz­tályrészül. Már szeptemberben biztosra vet­ték Przemysl elestét s örültek, hogy már­­ csak napok kérdése a Budapest előtt egye­sült orosz és szerb hadsereg Wien elé vo­nulása. És mit hoz a jövő? Ezek a légből kapott fantazmagóriák teljesen alaptalanok­nak és helyteleneknek bizonyultak. Az ősz- t­­rák-magyar haderő rettenetesen néz ki az ő­­ szemüvegükön keresztül; az ő részükre csak­­ is egy dolog, a kegyelemre való megadás­­ marad hátra; ezt naponta várják szeptember­­ óta, úgy hisznek benne és várnak türelmesen.­­ Ez általában a lapok véleménye — a­­ legkonzervatívebb lap, a „The Evening Post“ , amelyiknek kenyere és jövedelme nem an­-­­­nyira a nagyhangú izgató cikkfejezetek és címektől mint inkább a hírek megbízható és valóságos voltától van függővé téve óvato­sabb kijelentéseiben. Ha az újságok cikkeit a tömeg a nép barométerének tekinthetjük, akkor nem ne­héz megállapítani, hogy a nép (általában csak az Atlanti-óceán partjain fekvő államok népéről s­zólólok) ami álláspontunkat, azok igaz és helyes voltát átérteni nem képes s velünk nem tud érezni. A birodalom belsejében jobbak a viszo­nyok, több az ú. n. german-american, akik több rokonszenvet tanúsítanak. Vannak sokan akik a neutralitást írják zászlójukra s nem engedik magukat befolyásolni, de ez a leg­több esetben inkább a nemtörődömségnek tudható be. Vannak azonban esetek, amelyek tényleg a neutralitás mellett tesznek tanúbi­zonyságot, igy pl. a Conmonwealth Steel Co presidense k­­b. 2 millió dolláros löveg ren­delést utasított vissza azzal a megokolással hogy ő háborús célokra löveget nem gyárt,­l­ő határozott békebarát. A lapok értesí­tései szerint eddigelé mintegy 40 millió dol­lár értékű fegyvert, lőszert, gyorstüzelőágyút stb. szállítottak az angoloknak és szövet­ségeseiknek. Hogy odaát dúló rettenetes háború az emigrációra mily hatással van, az kiviláglik Commisioner of Imigration jelentéséből, amely szerint 1914-ik évben 601.41­­ személlyel kevesebb érkezett New-York város kikötőjébe mint az 1913-ik évben. 1913-ban érkezett 1.332.914 személy, ezek közül 179.921 visz­­szatért amerikai polgár és 1.163.993 beván­dorló. az 1914 ik évben érkeztek 133.504 a­kik közül 573.675 bevándorló és 159.829 polgár volt. Az üzleti viszonyok általában igen rosszak, de ez nem egyedül az odaát dúló háborúnak folyománya, hanem inkább a végletekig menő pártpolitika természetes kö­vetkezménye, t. i. a republikánusok máris kezdenek szervezkedni hogy a 2 év múlva levő választásokon a demokratákat legyűrjék. A búzatermés kitűnő volt. — Rettene­tesen sok lovat szállítottak Európába — 200.000-et 150 a dollár k­­b. 30 millió dol­lár. Az egyedüli ipar, amelyik nemcsak, hogy nem szenvedett, hanem még inkább fellen­dült ez az automobil-ipar, amely dacára a gyenge lábon álló pénzügyi helyzetnek 1913-re már­is el van látva rendelésekkel. Végezetül ismét erőt, egészséget és ki­tartást kívánok az uj esztendőre, segítse a Mindenható hadainkat dicső győzelemre. Megkülönböztetett honfitársi üdvözlettel. K. L Küldjünk prémet a katonáknak ! 1 H I RE K. rónához. Arany kalászt termő, délibábos róna. Rajtad mintha minden élet kihalt volna. Még a nap is búsan, bágyadtan hinti rád A ködfátyol alól, fénytelen sugarát. Magyar róna, mintha beteg volnál, avagy Nehéz bánat gyötör, hogy ily bús néma vagy ? Gulyakolomp hangját sem hozza a szellő S nem szól a furulya, az este ha eljö. Vértől ázott hazánk hullámzó rónája Érted száll az égre a magyar imája; Érted! és a büszke, magas kárpátokért. Isten! a Te erőd hirdető ormokért. Hozzátok fűz minket ezeréves jogunk, Ellenkézre adni halálig nem fogunk: S hisszük, süt meleg nap s a gulyák kolompja Hallszik még a rónán s vig lesz a furulya; Ha visszajö a pásztorlegény, Aki most a harcmezején Az alarmot fújja. L. S.-né.

Next