Kecskeméti Ujság, 1911. július (4. évfolyam, 148-174. szám)

1911-07-09 / 156. szám

2. oldal. Reggel 6 órakor. Megmozdult a Föld az éjjel, iszonya­tos, borzalmas testet-lelket megremegtető, megfélemlítő erővel. Megrázkódott mint egy fenevad, mely egy szeszélyes percében le­akarja rázni magáról a rajta élőket és romba kíván dönteni mindent, mit emberei munka­bírás, emberi akarat, tudás és pénz megal­kotott, hogy dicsőséget hirdessen az embernek. Félhárom lehetett, mikor a megrázkó­­dás bekövetkezett, melyet pokoli zene­bena kisért. Boldog és szerencsésnek mondható, ki a feje fölött ropogó és recsegő épületekből ép bőrrel menekedhetett, hogy megmentett életéért rebegjen hálát a mindenható úristen­nek akkor, mikor romba dőlni látta mind­azt, mit nehéz és küzdelmes fáradtságok árán megalkotott. Még fülünkbe csengett, még fülünkbe zúgott a borzalmas moraj, dűlő kémények, omladozó falak, recsegése meg-meg remeg­­tette idegeinket, mikor ezrivel leptük az ut­cákat. Jajgató, siró, kezet tördelő embercso­portok verődtek össze, az éj kísérteties fé­nyében halálsápadtan villogtak az arcok és halálos némaság borult a városra. A beláthatatlan veszedelem ólomsullyal nehezedett a lelkekre, mindenkinek volt még kit féltenie, mikor anyagi pusztulása már bekövetkezett. Milliós érték pusztult el és ma még építeni sem lehet, hogy ez a virágzó város A gyárkémények körül nagy bajok vannak, a gyufagyár kéménye veszedelme­sen megrepedt, a villanygyár kéménye a felső végétől 5 méterre lefelé megrepedt. Amennyire megállapítani lehetett, a föld­rengés iránya a keletdéli közép irány volt északra. A Cigányvárosból már kora hajnalban rémhírek érkeztek. Arról volt szó, hogy összedült a Cigányváros, és egy egész csomó egyén a romok alá temetődött. Füvessy h. főkapitánnyal megjelentünk a színhelyen, és ott semmi komolyabb bajt nem észlelhettünk. Néhány kémény dőlt össze és egy putri, mely maga alá temette Gál György 16 éves fiút, akit azonban kü­lönösebb sérülések nélkül ki lehetett menteni. Rémes látvány nyújt a Ferenc­ József kaszárnya. A második emeletre nem lehet felmenni. A katonákat kilakoltatták. Az árvaház összes kéményei bedőltek. A Nagybudai­ utcán a Kondor féle ház életveszélyes. A kegyesrendiek házát ki kellett lakoltatni. A kollégium homlokzata bedőlt. Csak itt-ottani gyors megfigyeléseinket róhattuk papirosra. Alapos megfigyelésig ma még nem juthattunk. Annyit hallottunk azonban, hogy em­ber­életben kár esett és tör"' '-os sérülés történt. Hatás, a közérdekkel szemben minden egyéb érdeknek el kell törpülnie, épen ezért csak helyeselhetjük a villanytelep vezetőségének azt az eljárását, hogy az üzemet beszün­tette és így egy utóbbi veszély lehetőségét kizárta. Ajánljuk mindenesetre, hogy váro­sunk lakossága éjjelre világító szerekkel lássa el magát, mert nagy a valószínűség, hogy éjjel sem lesz villanyvilágítás. Munkáskézre volna most szükség, égető, nagy szükség, hogy az életveszéllyel fenyegető falakkal szemben a preventív intézkedések megtétet­hessenek. De munkás nincs, különösen pe­dig kőműves. Ajánlatos, de talán szükséges volna is, ha a város néhány napra az ösz­­szes új épületekről a segítő munkálatokhoz rendelné a kőműveseket, amellett még gon­dolkodhatna a városi tanács egy utászcsapat­ról is, mely a nehéz mentési és biztonsági munkálatokban segítségére lenne a kőmű­veseknek. KECSKEMÉTI UJSÁG 156. (647.) szám. Éjjeli pánik a fővárosban. Ma éjjel két óra két perckor egyszerre hatalmas földlökés rázta meg Budapestet. A lökés szokatlan erejű volt, olyan heves, a­milyen évtizedek óta nem fordult elő a fő­városban. A­kik a szerkesztőségben meg­figyeltük, megállapítottuk, hogy a földrengés két erős lökésből állott és mintegy nyolc másodpercig tartott. Az egész épület r­egin­­gott a rengés hatása alatt, az ablakok cső­—* —4 f­ölfiam­lnt lát—

Next