Kelet-Magyarország magazin, 1989

1989-1990 / téli magazin

Szabolcs-Szatmár-Bereg KULTURÁLIS KÖVETEI Szép emlékekkel, sikerekkel tértek haza nyáron megyénk különböző együttesei, csoportjai külföldről — Koreától — egészen Norvégiáig —, ahol ízelítőt adtak kultúránkból. Talán túlzás nélkül állítható, megyénk kulturális követei voltak, hírt adva arról, hogy Közép-Európa eme kis országának, Magyarországnak egyetlen megyéje is mennyi mi mindennel büszkélkedhet. Most, tél elején hasznos lesz talán felidézni néhányuk sikereit, megkérve őket arra, hogy osszák meg élményeiket a Magazin olvasóival. A bor ünnepén A Nyírség ezüstje Bizton állíthatjuk, sikert-sikerre halmoz a tavalyi Ki mit tud győztese, a Nyírség tánce­gyüttes. A szabolcsi táncosok augusztus 2-án miniszteri dicséretben részesültek, Demar­­csek Györgyné pedig a Népművészet Ifjú Mestere címet nyerte el. Szeptemberben aztán francia földön kaptak egy megtisztelő medált. De haladjunk sorjában. A Nyírség hivata­los volt a dijoni 43. nemzetközi folklór fesz­tiválra. Ez európai egyik legpatinásabb fesz­tiválja. A folklór olimpiájának is hívják. A magyarokon kívül például szinte a világ minden földrészének táncosai képviseltették magukat. Ott voltak — többek között — Brazíliából, Kínából, Ciprusról, Dél-Koreá­­ból, Indiából, Thaiföldről, Izraelből, Török­országból. Nem túlzás tehát, hogy a dijoni fesztivál a világ táncosainak találkozója volt. Magyarországot a Nyírség táncegyüttes képviselte. A fesztivált egyébként a bor ünnepe alkalmából rendezik, és tudvalévő, hogy Dijon ez a régi, szép történelmi város Burgundia fővárosa. És ki ne hallott volna a zamatos burgundiai borokról? A versenyt a dijoni sportpalotában rendez­ték, ahol egy meghatározott idejű, 12 perces műsort kellett adni. Ezt az időt nagyon pon­tosan tartani kellett, ráadásul a színpaddal szemben, ott volt egy hatalmas óra, amely kí­méletlenül mérte az időt. A színpad egyéb­ként modern világító berendezéssel is el volt látva. A szabolcsi táncosok ún. eszközös dunántúli táncot, szlavóniai karikázót és egy erdélyi táncot mutattak be hatalmas sikerrel. Akkor nem tudták még, hogy ez a felvonulás során előadott menettáncot is pontozta a zsűri, amely végül is jól sikerült. Pedig nem igazán az ő műfajuk volt, hiszen más orszá­gok hangos dobbal és harsány hangszerekkel kísért táncosai jobban felkészültek az ilyes­mire. (A magyar táncosoknak az hozott si­kert, hogy útközben a Elvonulás nézőit igye­­keztek bevonni a táncba és egy-egy bámész­kodót felkértek táncolni.) A siker végül is nem maradt el, a Nyírség ezüst medált kapott. Arany medálban csak egy együttes részesült,­ a professzionista mexikói nemzeti táncegyüttes. Ha már a külföldieket említjük, az új tapasztalatcseré­nek is kiváló volt, hiszen­ megismerhették a világ táncait. Az együttest a dijoni egyetemi városban szállásolták el, amelyet hasonlónak találtak a magyar egyetemekhez. A különbség talán annyi, hogy ott a kollégisták egyágyas szo­bákban élnek. Az ellátás, mint Demarcsek Gyuriék mondják, fejedelmi volt. Megízlel­hették a francia konyha remekeit, és sohasem maradt el a bor sem. A magyar lányok és fiúk dicséretére legyen mondva, ők állítólag vi­zezve itták a finom nedűt, nehogy ez a sze­replést befolyásolja. Természetesen végig­kóstolták a híres francia sajtokat és salátákat is. A francia konyha eleinte szokatlannak tűnt, mivel zsírszegény ételeket készítenek. A Nyírség ezü­stmedálja A Nyírség táncegyüttes a dijoni m­enettáncversenyen 34

Next