Magyar Nép, 1945. december (2. évfolyam, 145-154. szám)

1945-12-01 / 145. szám

2. pid*/ MAGYAR WE? Igazi nemzeti politist Nemzeti politikát kívánnak sokan, végig sem gondolva ennek a mon­datnak valódi jelentőségét. Nemzeti politikát mondanak, amikor saját­­magukra gondolva olyan politikát követelnek a maguk számára akarva kisajátítani mindazt, amely e foga­lom mögött áll. Röviden és tömören a nemzeti politika mögött osztályos politikát akarnak. Van-e helyesen értelmezett nemzeti politika ? Van. És az nem lehet más, mint az ál­lamalkotó nép anyagi, kulturális és politikai érdekeinek összessége. Azok, akiknél ez csak egyszerű jel­szó és nem tartalom, azok nem ké­pesek ilyen nemzeti politikára, még­­kevésbbé alkalmasak annak meg­valósítására. Ennél a kérdésnél onnan kell ki­indulni, ahonnan Széchenyi indult ki, amikor azt mondotta, hogy „Csak a gyenge szereti önmagát, az erős lelkében elfér egy egész nemzet”. Igen. A válaszfalak, amelyek fenn­­állanak a magyar néprétegek között, nem alkalmasak arra, hogy helyesen értelmezett nemzeti politikát foly­tassunk. Az a lassú, de határozott szépszálló, ahova a magyar értelmi­ségi osztály jutott, akadálya, hogy a bizalom légköre alakuljon ki és mindaddig, ameddig ez a szeparáció fennáll, nem lehetséges, hogy ezek a rétegek egym­ásra találjanak. Nem is beszélve arról, hogy az értelmi­­­­ségi rétegek vezetésétől el kell te­kinteni, miután szeparáltságában élő gyökere a magyar néptömegeikben nincsen. Az igyekezet, amely egy évszáza­don keresztül fennállt a német bi­rodalom részéről, arra irányult, hogy népi nemzeti összefogás alakuljon ki — végül is a bizalmatlanság lég­körét teremtette meg a három nagy társadalmi réteg között. A munkás­ság, parasztság és értelmiség egy­mástól elkülönült, bizalmatlanul mé­regetve egymást. Ennek azonban véget vetett a most bekövetkezett szabadság időszaka, amelynél azért állunk kissé tanácstalanul egyhelyben topogva, mert a demokráciában a meghívott három társadalmi réteg idegenül áll egymással szemben és nem tudja, hogy most mi a teendő, hogyan kezdjék az ismerkedést és barátkozást. Szerény véleményünk sze­int a népi nemzeti politika azt jelenti, hogy meg kell találnia a három nagy társadalmi rétegnek egymást és azok­nak, akiknek kvalifikációjánál fogva több képességük van, hozzá kell kezdeni a magyar néplélek feltárásá­hoz. A legszebb hivatást jelenti ez Európában, mert ennek a népnek lelkét nem ismeri senki, mert ez a nép alszik. Hosszú évszázados álmát alussza. Nem hatott le hozzá semi­lyen politika, semilyen párt, semi­­lyen agitáció és igen sokszor még a vallás sem tudta megtalálni lelkét. Nem a hitről beszélünk, mert hite van a magyar népnek, hanem a különböző vallásfelekezetekről állít­juk ezt, ugyanis a legsajátosabb beszéd- és gondolatelemek feltárásá­nál megállapíthatjuk, hogy a magyar parasztság hitéletének nincsenek konkrét vallási formái. Egy nép ez, amely az idegenke­dés sáncfalait emelte önmaga körül és a bizalmatlanság vártjébe öltö­zött, hogy a történelmi csapások és katasztrófák után önmagába vonul­jon vissza. Körülötte a városokban az urbérius népelem tovább élte ugyan az életét, fejlődött is politikai és kulturális szinten, de ebben nem vett részt a falvak és puszták pa­raszti lakossága. Figyelmeztetünk mindenkit, hogy a politikai kuruzs­­lók csak árthatnak és a politikai stréberek, karrieristák vásárai fogá­sai csak elmélyítik a bizalmatlansá­got. Minden politikai, helyesebben pártpolitikai érdek nélkül kell köze­ledni a magyar néphez és legfeljebb ébredezésénél csak őrködni szabad, de felriasztani nem, mert különben még jobban elronthatják a helyzetet. Az igazi népi nemzeti politikának ez a célja, hogy a magyar nép felfe­dezze önmagát, hogy becsületes ér­telmiségiek vállalják a társadalmi felderítés munkáját, hogy általános falu és városkutatás induljon meg, hogy behatóan és a szociális tala­jon át vizsgáljuk a pusztító népbe­tegségeket, az egykéz, az egység és nyilvánosságra hozzuk azt az erőt, amely a magyar paraszti tömegeket a szektákba hajtották. Tudnunk kell hányadán állunk. És azok, akik csak saját magukra gondolnak, ezt meg­­tehetik továbbra is, mert hiszen azok ösztönösen azt cselekszik, amit az érdekeik diktálnak akkor, amikor­­ minden körülmények között, minden­­ erejükkel saját karrierjüket szolgál- t­ják. és ebből ne csináljanak nem­zeti kérdést és nemzeti politikát. Nemzeti politikáról csak az beszél­het, aki túl egyéni érdekein vagy lokális pártérdekeken is túl, a nép­­mentés misszióját vállalja. A német, cél érdekében javasoljuk, hogy a társadalomvezetés összes fórumaira azok kerüljenek, akik a fenti missziót vállalják és nem azok, akik ezeket a fórumokat karriernek tekintik. Elsősorban áll ez a katedrákra. Azok, akik az ifjúságot továbbra is a szépszállóra nevelik, akik mester­ségesen tovább építik a kasztokat, azok nem magyarok. Az ifjúságnak pedig azt üzenjük, hogy ismerje fel a katedra reakciósait, ne engedje magát elszeparálni, ne engedje ma­gát elszigetelni a magyar néptől, mert az értelmiségi ifjúság feladata a magyar néplélek felderítése és fel­tárása, mindennemű szeparáció le­rombolása és a magyar népi nem­zeti öntudat kifejlesztése. A magyar népmentéshez várjuk a magyar if­júságot. Pálffi Ernő 1945 december 1. A kenyér, a fejellütés, a fakiutalás és a közélelmezés más bajait tárgyalja meg az összvezetőség csütörtöki ülését Csütörtökön délután 4 órakor összveze­­tőségi ülést tartottak a pártok és a szak­szervezetek a Városháza nagytermében. Sok súlyos probléma merült fel, melyek­nek megoldását még mindig nem látják biztosítottnak. Ezért ültek össze újból, hogy közösen megtárgyalják a nehézsége­ket és megoldást keressenek rájuk. Jeles László szakszervezeti titkár nyi­totta meg az ülést, utána Gombos Aladár vármegyei szakszervezeti titkár ismertette a Szakszervezeti Tanács követeléseit, me­lyet a kormányhoz felterjesztettek. Ezek elsősorban a dolgozók megfelelő ellátá­sáról való gondoskodás, az összes köz­szükségleti, gyáripari cikkeknek lefogla­lása a közellátás céljaira, a falusi lakos­ság részére kiutalt só, petróleum, gyufa és egyéb cikkeknek csereáruként való fel­­használása stb. A gyári és üzemi dolgo­zóknak napjában legalább egy tál meleg ételt biztosítsanak" olymódon, hogy a luxuséttermeket és kávéházakat alakítsák át étkező helyiségekké. Követeli ezenkívül a Szakszervezeti Tanács a bányák, erő­művek, nagyipartelepek államosítását, a malmok és fürdők községesítését. Gombos titkár ismertette ezután a helyi közellátási bajokat, mint amilyen a kenyér, tejellátás, fakiutalás stb. Mind megannyi régen elhangzott panasz, melyre még mind a mai napig nem kaptak a dolgozók or­voslást. Megemlítette a Nyíregyházán he­tek óta folyó úgynevezett kényszervágá­sokat, amiből azonban a dolgozók nem kapnak semmit, mert azt mondják, hogy a kórház kapja meg belőle az ellátáshoz szükséges mennyiséget. A szervezett mun­kásság belátja,­­ hogy a kórháznak meg kell kapnia az őt megillető ellátását, de osszanak a dolgozóknak is néha húst. Egyik felszólaló állítása szerint a kórház­ban sem kaptak hetek óta húst, még a betegek sem. Az összvezetőségi ülésen kifogás tárgyává tették, hogy az Orvosok Szabad Szakszervezete a napi dollár­­árfolyamban kívánja vizsgálatait megfi­zettetni a betegekkel.­­ Az összvezetőség határozati javaslatot­­ hozott, hogy felirattal fordulnak a főis­pánhoz az internálótáborból kiszabadult régi reakciós hivatalnokok visszahelyezése miatt. Ezenkívül a vármegye alispánjához is felirattal fordulnak, mert egyes falusi jegyzők terrorizálják a szakszervezeti mun­kásokat. Megszavazta az összvezetőség a munkásság részére a kétheti gyorssegély folyósítását, melyet visszafizetési kötele­zettség nélkül a legrövidebb időn belül kézhez kell kapniok. Jeles titkár szólalt fel ezután és a ha­tározati javaslatot elfogadottnak jelentette ki, úgyszintén azt is, hogy csak azok kap­janak élelmiszerjegyet, akik igazolni tud­ják, hogy valahol dolgoznak. A fent említett kérdésekhez többen hoz­zászóltak, így Solymossy Mihály, a Szo­ciáldemokrata Párt titkára a bürokratikus adminisztrációt hibáztatja a közellátási nehézségekért. Megemlíti, hogy pl. a sőt azért nem tudták idejében szétosztani a lakosságnak, mert még előbb meg kellett várni, míg Debrecenben elvámolják, mert Nyíregyházán nincs vámhivatal. Schmidt közigazgatási tanácsos a mos­tani drágaságért és az áruk hiányáért nemcsak az eladókat, hanem a vevőközön­séget is hibáztatja. Az 1944. decemberé­ben megalakult ideiglenes magyar kor­mány meglehetős szabadságot adott a ke­reskedelemnek, mert úgy hitte, hogy az emberek a háború viszontagságaiból ki­­lábolva becsületes szándékkal fogják fel­használni ezt a szabadságot. A szakszer­vezetek és a pártok minden erejük latba­­vetésével példát kell, hogy mutassanak a kormányzat előtt és fel kell hívni a figyel­müket arra, hogy ezt a nagyon hosszú bürokratikus rendszert szüntessék meg. Az élelmiszerárak és küzszükségleti cik­kek rögzítését és annak szigorú ellen­őrzését kell a legsürgősebben keresztül­vinni. Pénteken délben az összvezetőségi kikül­döttek felkeresték a polgármestert és elő­adták kívánságaikat, amelyben feltüntetik az eladott áru értékét, továbbá a százalékkulcs szerint megállapított forg. adót. A hónap utolsó napján forg. a­dóbeval­lási ívet átlitttek ki és ugyanakkor a kincstár részére beszedett forg. adókat kötelesek befizetni. Az adó­bevallásoknak legkésőbb a következő hó 10 éig a nyíregyházi forg. adó­hivatalhoz be kell érkeznie. Ez idő­­szerint a legkisebb forg. adó, amit az iparosoknak, kereskedőknek stb. be kell fizetni, nem lehet kevesebb 1000 pengőnél, mert ez mindössze a mai értékelésben 50 fillérnek felel meg. Bevallási íveket és csekket Nyíregyházán a forg.­atóhivatalnál, falvakban pedig a községi jegyzőnél lehet igényelni. A vidéki ipartestületek, kereske­delmi érdekeltségek és a községi jegyzők fordítsanak nagy gondot a benyújtott adóbevallások számszerű felülvizsgálására, mert kér a papí­rért és a csekkért akkor, amikor számta­lan esetben 10 - nél, tehát 1 fillérnél is kisebb adóbevallásokat és befizetéseket elfogadnak. Igen szo­morú dolog, hogy Nyíregyházán és Szabolcs vármegyében szeptember hó­ban 20 millió helyett csak 6 és fél millió pengő, október hóban pedig 40 millió helyett csak 12 millió pen­gő folyt be. Minden jó magyar em­bernek kötelessége az adócsalókat feljelenteni. A kincstár ezután a pénz­bírságok helyett ezeket az adócsaló­kat, mint sikkasztókat az ügyészsé­gen fogja feljelenteni, vagy pedig ezeket az ügyeket a rendőrséghez, vagy a Népbírósághoz fogja áttenni. Magyar dolgozók ne engedjétek, hogy az adócsalók a fi és a kincs­tár pénzét ellopják és ezzel az inflációt elősegítsék. Müller Béla. Mindenki születésein­ kezdve halálaiig köteles forgalmi adót fizetni Nem az iparos, nem a kereskedő, nem az orvos stb. fizetik a forg. adót, hanem az, aki ez iparosnál valamit megrendel, a kereskedőnél vásárol, vagy pedig az orvoshoz, vagy az ügyvédhez megy. Ezek át­veszik a forg. adót, azt összegyűjtik minden hónapban és kötelesek ezt a forg. adóhivatal 155.228 sz. csekkén a kincstárhoz eljuttatni. Ha ezt nem teszik meg, sikkasztás bűntettét kö­vetik el. A kereskedő, iparos, orvos stb. a vevő által kifizetett összegről blokkot köteles adni és ha ezt nem teszi meg, akkor adócsalást követett el, nemcsak ő, hanem a vevő és a rendelő is. Az iparosok, kereskedők stb. a blokkot a való­ságnak megfelelően kötelesek kiállí­tani, a naponként befolyt forgó­adó­ról pénztárkönyvet kötelesek vezetni. Sk náci háborús fébím­­­$$e­s­eidst filmen bemutatták a gyűjtőtáborok borzalmait Nünberg, november 30. A csütör­töki napon az amerikai ügyész in­dítványára filmfelvételt vetítettek le a németországi gyűjtőtáborokról. A filmfelvételek bizonyítani kívánják, hogy az összes vádlottak felelősek azokért a kegyetlenkedésekért, ame­lyeket a nácizmus 12 év alatt elkö­vetett. A hitlerista összeesküvők azért teremtették meg ezeket a tá­borokat, hogy uralmukat biztosít­hassák és nem törődtek azzal, hogy milyen bűnöket követnek el az em­beriesség eszméje ellen. A filmfelvételek, amelyek közvet­lenül a felszabadítás után készültek, 13 nagy németországi gyűjtőtábort mutatnak be. A vádlottak feszült figyelemmel nézték végig a képeket, csupán Schacht, a volt háborús gazdasági miniszter volt az, aki el­fordította fejét és egy pillanatra sem nézett a vetítővászonra. A filmvetí­tés befejezése után a tárgyalást pén­tekre halasztották. Szőnyeglopás Liskány Zsuzsi, Tűzoltó­ utca 18 sz. alatti lakos feljelentést tett a rendőrkapitányság bűnügyi osztályán, hogy ismeretlen tettesek az udvará­ról a kiterített torontáli szőnyeget ellopták. A tolvajok ezenkívül ellop­ták hét pár csirkéjét is. A rendőri nyomozás folyik.

Next