Nyírségi Magyar Nép, 1948. szeptember (5. évfolyam, 200-225. szám)
1948-09-01 / 200. szám
f. oldal ÍNYIRSAGI HIAGYAR NÉP Az új tanév megnyitására készül az iskola, a pedagógus, a tanuló A szépen festett, kijavított Benczúr Gyula általános iskoa előtt két kisfiú betűzi a kapura kifüggesztett , hirdetményt. „Az iskolai beiratkozások városunk valamennyi iskolájában szeptember 1-én és 2 án reggel 8 órakor kezdődnek... Beiratkozási díjak az állalms iskolákban 2 forint, balesetbiztosítási díj 2 forint, sportdíj 1 forint. A beiratkozási díjak fizetése alól a szegénységi bizonyítványt felmutatók mentesültnek."1 _ Na, holnap már kezdődik — mondja az egyik. Emlékezete felidézi a vidám kergetődzéseket, a sárkányeresztfet, a nyár minden örömét, de szemében már új örömök fényei csillannak, az is szép lesz, ha az iskola udvarán ugrándozhatnak, játszhatnak, ha a tanítók magyarázatát hallgathatják, ha végignézhetik az erdetes kísérleteket, az oktatófilmeket. Az is jó lesz, ha a csikorgó télben kellemesen fűtött tantermek várják őket s nekik csak egy kötelességük ítész: a tanulás... A könyvesboltok egyre forgalmasabbá válnak. Általános iskolás apróságok, gimnazisták, kereskedelmisták adják egymásnak a kilincset, ki füzeteket, ki ceruzát, ki rajztáblát vásárol’. Egynéhányan tankönyvek után érdekednek. — Megjöttek, természetes, hogy megjöttek az új tankönyvek. Mindenkinek jut belőle, érkezett elég. — Egy magyar és egy történelemkönyvet kérek — mondja egy hetedikes Belapoz mind a két könyvbe, megnézi a képeket, úgy gyönyörködik bennük. Kinyitja a magyar könyvet a 89. oldalon halkan olvasni kezdi Ady: Felszállott a páva című versét. Nagyon büszke rá, hogy ők, hetedikesek már ilyen komoly verseket fognak tanulni. —Az utolsó lapokon felfedezi az írók életrajzát. Ott van köztük József Attla meg Maxim Gorkij is. Ezek jó írók — jegyzi meg komolyan — édesapám mondta. A két könyvet táskájába süllyeszti és kifizeti érte a 8.20-at. a tanfelfigyeléségen pedagógusok jönnek és pedagógusok mennek. Az új tanév megnyitása előtt mindenkinek akad még egy-két elintézni valója. Valaki telefonon érdeklődik, hogy áthelyezését elintézték-emár. — Áthelyezéséhez hozzájárni a kultuszminisztérium — hangzik a felelet. — 67 szabolcsi tanító kérte áthelyezését — mondja a tanfelügyelő. Már valamennyinek rendben van az ügye. Eddig nem kérhették áthelyezésüket, az egyházak rendelkeztek velük. Tanyai és falusi tanítók, többgyermekes családapák kerülnek most a városba, közelebb akultúrához, közelbb a magasabb iskolákhoz. A megyében egyébként minden rendben, 6.-án a tanulás mindenütt megkezdődhetik. A tanév ünnepélyes megnyitása szeptember 3.-án lesz A „Dolgozók az iskoláért“ mozgalom, nagyszabású munkája megyeszerte befejezéshez közeledik. Az utolsó simításokat végzik már az iskolákon szerte a megyében. Munkások, dolgozó parasztok, haladó értelmiségiek munkaerejükkel, ingyen igával, megtakarított pénzükkel támogatták a mozgalmat, ezzel fő kifejezést adva annak, hogy a főddel, a gyárral együtt az iskolát is magukénak vallják. Az az ünnepély, amellyet pénteken délelőtt a bujtosi sporttelepen tartanak meg, amelyre fe lobogózott házak alatt vonul , fel az ezer és ezer nyíregyházi általános, és középiskolás, amelyen■ Pálfy Ernő evtárs főispán átadja a rendbehozott iskolákat az ifjúságnak, csakugyan egy új tanévet fog megkezdeni, egy egész másat, mint az eddigiek voltak, rendbehozott, jól felszerelt, tíjszellemű iskolákban fogják pedagógusaink tanítani az ifjúságot. (ks) 8 sztrunid vetésterv A közelúlt napokban tartották meg az őszi vetési terv megbeszélését a vármegyházán. Zágoni István a gazdasági felügyelőség hivatalvezetője beszélt. Többet ér: jobbat kell termelnünk — mondotta — és mindent el kel követnünk, hogy a tavaly előfordult hibákat kiküszöböljük. Az őszi vetést idejében kell elvégeznünk. A vetőmag idejében lesz kiutalva, nem úgy, mint tavaly. Nem számíthatunk arra, hogy decemberben ismét enyhe lesz az időjárás. Fokozott gondot kell fordítanunk a csávázásra. Kötelező a nedves csávázás, amikor a Moszk elegendő rézgálicot juttat a gazdák részére. A földművelésügyi minisztérium megfelelő bizottsága elkészítette az ország őszi vetési tervét. Szabolcs megyére vonatkozóan a következő tervet állapították meg: luO.OOO kh. búza (tavaly 70.000) , 115.000 roz£ (tavaly 103.000) , 2400 őszi árpa, 100 repce, 600 újvetésű lucerna, 200 bíborhere, 5700 szörösbükköny. Ezt a szántóföldek arányában osztották szét járások, községek szerint. Kötelező mindenkinek a termőföje 75 százalékát ősszel leszálltani, lehetőleg traktorral, mivel az őszi mélyszántás kötött talajoknál csak úgy végezhető el jól. Bejelentette még, hogy a budapesti okszi vásárra a szabolcsi újgazdák képviseletében a földmívelésügyi minisztérium Tóth István tőzalöki újgazdát jelölte ki, aki búzát, rozsot, árpát és tengerit fog kiállítani. Dolgozók különvonata indul Hajdúszoboszlóra szeptember 5-én A Közlekedésügyi Minisztérium megfelelő számú jelentkező esetén engedélyezte, hogy Nyíregyháza dolgozói szeptember 5-én rendkívül mérsékelt áru különvonattal Hajdúszoboszlóra üdülni mehessenek. Részvételi díj 10 forint, melyben a vasúti költség oda és vissza és a fürdőjegy ára is bennfoglaltatik. Jelentkezés a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület kezelésében lévő IBCJSz. Máv. Hív. Menetjegyirodában szeptember hó 2-án 14 óráig. Agyonütötte a villám Nyári zápor vonult el a napokban Újtikos felett villámlások, égzengések kíséretében A Borzík tanyán érte a vihar ifj. Kosina István ujtikosi lakost. Kosina István a szénakazalban keresett menedéket a vihar elől, a nála lévő vasvillával helyet akart magának csinálni a kazal tévében, de abban a pillanatban, amint a villát felemelte, a vilám belecsapott és a szerencsétlen fiatalembert agyonütötte. 1948. SZEPTEMBER 1. Felöklelte a tehén Csap Andrásné kisvárdai lakost súlyos sérülésekkel szállították a kórházba, mert tehene felöklelte, amikor kivezette az istállóból, hogy megitassa. Tűz a nyírkarászi erdőben Nagy tűz ütött ki néhány nappal ezelőtt a nyírkarászi erdőbirtokosság tulajdonát képező erdőben. Ismeretlen okokból kigyulladt Dajka István erdőtz háza és a benne lévő bútorokkal, az egész évi élelmiszerrel együtt porrig éget. A községi tűzoltóság munkája már csak a környező erdő megmentésére korlátozódhatott. A tűz elharapódzását sikerült is meggátolni. A szomszéd dűlőre igyekezett, karján egy baltával. Apja küldte ki fáért a fasorba. Vontatott nehéz lépésekkel szelte át a tarlót. Fonnyadt már az is. A meredő gabonatövek elázva, elrothadva, lucskosodtak a burjánzó dudvák alatt. Nehéz, vizenyős, tüdőtűrő köd folyt el a földeken. Néha megtisztult egy kicsit, ha a szél végigszaladt a tájon. Ilyenkor megbillent néhány száraz ördögszekér görgett egy pár métert. Jancsi nem szerette az ördögszekeret, ezt a kóválygós, szilvós, meghalt növényt. Ösztönösen borzadt tőle. Az árok túlsó oldalán parasztfiú szántott. Nehéz földszag áramlott a friss szántásból. Undorodva rázkódott meg Jancsi. Végignézett kopott ruháján, megugott kabátján és fájdalmat okozott neki, hogy foltok lúzítják el. Bakancsára pillantott. Sáros rögök tapadnak rá. Végigszaladt gondolatban egész életén. Az apja földhözragadt cseléd az uraság földjén. Valahogy kínlódva sikerült a polgárit elvégezni. A tanító is segített, mert éleseszű volt és sokat várt tőle. Tovább nem tudott tanulni. Itthon kellett dolgozni, segíteni apjának. Fölment az úrhoz is. Kidobta. Maradj az ami az apád volt. Nem nektek van az iskola — kiabált titánná. Pedig minden vágya a tanulás. Minden alkalmat megragad ,hogy olvasson. Hogy is mondta a költő? Lassan bukkangattak fel a szavak, azután hirtelen eszébe jutott a versszak: „Mért hordozza szenvedésnek keresztjét az igaz ember, mikor lovon pöffeszkedik győzelmesen a gazember?...“ És ő most nagyon igaznak érezte magát egynek a fakó őszi világgal, minden nyomorult emberrel. Körül hordozta fejét méltósággal, süppedt mellét teleszívta levegővel, nekifeszítette a ködnek, mintha sokan állnának körülötte és lesnék a száját, hogy mit fog most mondani. — Ha most összegyűjthetnélek benneteket, szegény emberek, építenék egy nagy, nagy termet, hívnék tudósokat, költőket, festőket. Kitárnám szélesre a kapukat, hogy mindenki bejöhessen. A legnyomorultabb koldus is, akár tetves, akár rongyos. Milyen gyönyörű lenne nézni, ha egy lábnélküli törzs, egy nyomorék koldus odavonszolná magát a képhez és nézné a szépséget! Jönnek a halottlelkű barnaemberek, gyásszemekkel és rájuk örülne a tavaszi kép harsogó élete. Jönnek csüggedtek, félholtak, sebesek, piszkosak, látnák a szépséget, jóságot, ami nem az övék. Hát amiért kell a szép és jó életnek a gazdagokénak lenni? Miért nem lázadunk emberek? Én megyek és megtanítom őket látni — lobogott fel egy nagy kiálltásban Jancsi. Felugrott és nagy futóléptekkel szaladt hazafelé, minduntalan lázas forróság nyargalta át testét. Kivágta a kiskaput. Az apja éppen akkor lépett ki az istállóból. Sürübajuszu, sötétnézésű parasztember volt. Jancsi nagy lendülettel önkéntelenül az apja felé tárta a karját. Az meg ránézett, kegyetlen, rettenetes nézéssel. A fiú megtorpant , leeresztette karját. Mintha álomból ébredt volna. \ (í,V( — Hun a fa? — kiálltott rá. Jancsi nem szólt. A paraszt elédöngött nehéz lépteivel. — Hun a fa, az istenit a fajtádnak, szólj hát. — Még nem vágtam csak... Nagyott lendült a paraszt karja és arcul verte a fiút. Az megtántorodott, aztán csak kifordult a kiskapun. Kim a fasorban felkapta a baltát és nekiesett az első fának. Vad suhintásokkal csapkodott, repült a forgács, recsegve dőlt az akác a földre. Nekilendült a következőnek. Verte, csapdosta egész estig, mint a bolond. Tűz égett a szemében, de közben a könnyei is csőigtak Alkonyakor leeresztette karjait, megfogott két kinyüstölt akácot és vonszolni kezdte őket hazafelé. Otthon ledobta az udvaron, bement a konyhába, leült a tűz mellé. Az édesanyja ott szöszmötölt a tűzhelynél. Fáradt, öregedő parasztaszszonyka volt, nehezen cipelte ide-oda sovány megkínzott testét. Tejet mért a fazékból a fiának. Jancsi aztán kiment a tornácra, hanyatvágta magát a gyékénydikón. Némaság vette körül, csak néha lendült meg a szélben a veder, nekiverődött a szélben a kút kávájának. Belül remegett és ezt a remegést a benne sűrűsödő érzések, a dac, az elszántság, igazságsértés, utálat, csakazért is kavargása okozta, melyek aztán egy pontban találkoztak, nem az apja iránt való megvetésben, mert tudta, hogy az csak nyomorult áldozata a kegyetlen társadalomnak, hanem a fennálló rend elleni gyűlöletben. Egyszercsak aztán elnyomta a fáradság. Aludt és álmodott. Almában nem látott mást csak csupa csúnya fonnyadt tarlót , száraz ördögszekeret. Felzúgott a szél, nekilendült ezer vagy millió ördögszekér, rohanni kezdtek. Aztá meg szembe vágott egy még erősebb, hirtelen megfordultak, vágtattak visszafelé. Most hirtelen oldalról kapta el őket egy ezerroham. Táncolt, rohant, kavargón a sok ördögszekér. — Felriadt. Ömlött róla a verejték. Szinte öntudatlanul, mintha nem volna magánál felkelt, halkan benyomta a konyhaajtót, belépett. Egy pillanatra elnyargaltak a felhők a hold elől és a fény beesett a konyhába. A sarokban ott szendergett az anyja. Óvatosan előrelopódzott Jancsi. A gerendáról leemelte, leszedte könyveit. Valami megzörrent és az anyja felriadt. — Mi van? Mi az? — sutogta rémülten, aztán felismerte fiát. — Mit csinálsz Jancsikám? — felállt, odament hozzá és kérdő szemében ijedség rémüldözött. Jancsi megsimogatta a kezét. Semmi, semmi édesanyám ,csak tessék aludni. — Aztán hóna alá vette kis vagyonkáját, vállára terítette kabátját és csendben, ahogy jött, óvatosan kiment. Ahogy behúzta az ajtót, látta, hogy édesanyja még mindig ott áll a konyha közepén és tanácstalanul, rémült, félig Gróf arccal bámult fia után. Az meg elindult, azt sem tudta merre, csak érezte, hogy így nem maradhat tovább. Apja lekéri Küildie... Irta: SOLTÉSZ EST VAN