Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-04 / 207. szám
a NÉPLAP partépítés A pártcsoportok életfelseltésével harcoljon a leveleki Alkotmány tszcs. pártszervezete a még jobb eredmények eléréséért Hatalmas az a fejlődés, amely lejátszódott a levelek dolgozó parasztok szeme előtt az Alkotmány tszcs.-ben. Évről-évre gazdagabbá, virágzóbbá válik a tagok szorgos keze nyomán ez a szövetkezeti gazdaság. Kertészetükben jövőre bevezetik az öntözéses gazdálkodást. Hatalmas építkezéseik, saját téglaégetőjük, gyorsan növekvő jószágállományuk mind-mind azt bizonyítja , életrevaló, szorgalmas emberek ennek a csoportnak tagjai, nagy gondot fordítanak a közös vagyon gyarapítására. A 10 mázsán felüli búzaátlaguk és a 14 mázsa 87 kilós őszi árpa termése is a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit bizonyítják. A tagok lelkes, szorgalmas munkáját tükrözi az is, hogy az aratást 3 nappal a minisztertanács határozata előtt fejezték be. Most az őszi mezőgazdasági munkákat is 5 nappal határidő előtt tervezik befejezni, s ezt fogadták az egyik csoportértekezleten, mikor a tszcsz vezetősége ismertette velük a határozatot. Egy igen komoly hiányossága van azonban az Alkotmánycsoportnak, amelyet ha nem javítanak ki sürgősen, könnyen a szervezetlenséghez, a fegyelmezetlenséghez vezethet, ahhoz, hogy megállnak fejlődésük útján. Ez a hiányosságuk pedig nem más, mint a pártszervezet, a pártcsoportok gyenge munkája. A fejlődő gazdasággal párhuzamosan kell fejlődni a tagok öntudatának, politikai tudatának is, mert csak így tudnak még nagyobb eredményekre törekedni. Ebben a fejlődésben a tszcsz pártszervezetének kell az irányító, mozgató erőnek lennie. Pártszervezeteink életében nagy szerepe van a pártcsoportoknak úgy a dolgozók politikai nevelésében, mint a munkafegyelem, a helyes munkaszervezet kialakításában. — A pártcsoport tagjai — mondotta beszédében Kovács István elvtárs a járási titkárok országos értekezletén — minden egyes dolgozóval nap-nap után foglalkozzanak. Személyes példamutatással, politikai munkához való öntudatos viszonyra neveljék a dolgozókat. Ez lenne a feladata az Alkotmány tszcs, pártcsoport tagjainak is. Harcra kellene mozgósítani úgy a kommunistákat, mint a pártonkívüli tagokokat a párt- és kormányhatározatok végrehajtására. De vájjon hogyan mozgósíthatna erre Ricz Erzsébet elvtársnő, az Alkotmány egyik pártcsoportvezetője, mikor De nem olvasta a minisztertanács határozatát sem alaposan az őszi növénytermelési munkák végrehajtásának határidejéről. Csoportértekezleten ugyan vállalást tettek a tagok a határidő előtti teljesítésre, de a pártcsoport tagjainak napjaint nap beszélni kellene a tagokkal a vállalás végrehajtásának jelentőségéről. El kellene mondani, hogy a közel 15 mázsás őszi árpatermést a korai vetésnek is köszönhetik. Laskai István már eddig 300 munkaegységet teljesített. Agócs Többéves már az Alkotmány tizcs és még mindössze 7 párttag és 6 tagjelölt van a csoportban. Három hónap óta egyáltalán nem is történt felvétel. Ha alaposan tanulmányoznák a csoport kommunistái a Központi Vezetőség útmutatásait, nagyobb gondot fordítanának a munkában és a fegyelem megszilárdításában élenjáró tagok felvételére a Párt soraiba. Horváth Márton elvtársnak a K. V. ülésen mondott referátuma erre is felhívta figyelmünket Vannak pedig az Alkotmányszeében is olyan pártonkívüli dolgozó parasztok, akik szorgalmas munkájukkal nagyban elősegítették a csoport hatalmas fejlődését, gazdagodását. Vannak, akik harcosai voltak a munkafegyelem megszilárdításának, csak a tszcs, kommunistáinak , nevelni kellett volna ezeket az embereket, hogy megismerkedjenek Pártunkkal és célkitűzéseinkkel. Úgy, mint K. Nagy Sándor elvtára neveli munkacsapata tagjait. Munkacsapata például az aratásban többszörösen teljesítette napi tervét A munkacsapat kiváló munkája nem kis mértékben segítette házLajos is minden nap dolgozik. Szintén a legjobbak közé emelkedett jó munkájával.A kommunisták személyes példamutatása megvan a levelek ítszásban, csak az a hiba, hogy a példák követésére nem serkentik a tagokat a csoport kommunistái. Rice elvtársnőnek is a többheti betegsége ellenére is közel 200 munkaegysége van már, Jászai elvtársnak pedig 320. A pártcsoportok gyenge munkája mutatkozik rá a csoportot az aratásnak 3 nappal határidő előtt Taló elvégzéséhez. A pártszervezet munkájának hiányosságai abból is adódnak, hogy Csorba elvtársnő, a tszcs, párttitkára még nem elég tapasztalt a pártszervezet vezetésében. Most az ősz folyamán készül 3 hónapos pártiskolára. Ez az iskola nagy segítséget fog adni majd munkájához, ahhoz, hogy megjavítsák munkájukat a pártonkívüliek közt, és új, a munkában kitűnt dolgozókkal erősítsék a szervezetet Segítséget fog adni ahhoz, hogy a pártcsoportokat helyesen megszervezze, feladatokkal bízza meg és végzett munkájukról be is számoltassa őket. A pártcsoport tagjai pedig először maguk ismerjék meg és utána ismertessék a pártunk vilitekkel is a párt- és kormányhatározatokat és harcoljanak annak maradéktalan végrehajtásáért. Harcoljanak azért, hogy eredményeik láttán egyre több becsületes dolgozó paraszt lépjen a jobb és boldogabb életet biztosító nagyüzemi gazdálkodás útjára. ANTALÓCZI magra sem olvasta még a Központi Vezetőség ülésének referátumait, a tag- és tag jelöltfelvételnél is. 1952 SZEPTEMBER 14. GLUTÜHTÖK Haladéktalanul javítsák meg pártbizottságaink a megyei népnevelő tanácskozás előkészítő munkálatait Megyénk életének jelentős eseménye lesz a szeptember 13. népnevelő tanácskozás, amelyen a megye legjobb népnevelői, kisgyűléselőadói cserélik ki az agitációs munka terén szerzett tapasztalataikat, összegezik a Központi Vezetőség ülésének útmutatásai alapján elért eredményeiket és meghatározzák feladataikat a még fennálló hiányosságok kiküszöbölésére. A megyei tanácskozás akkor érheti el a kívánt eredményt, ha a pártbizottságok, pártszervezetek felmérik annak jelentőségét és megfelelően foglalkoznak a tanácskozás előkészítésével. Fontos feladat a tanácskozáson megjelenő népnevelők helyes megválasztása, azután pedig a tanácskozás céljának ismertetése. Pártbizottságaink egy része valóban jelentőségének megfelelően foglalkozik a tanácskozás előkészítésével. A baktat J. B.. tagjai felkeresik a tanácskozásra készülő népnevelőket, akiknek nagy része a községek élenjáró dolgozó parasztjai, tszcs.tagjai közül kerül ki. Felelevenítik a K. V.-ülés által megjelölt legfontosabb feladatokat, amelyek az illető község, tszcs területére különösen vonatkoznak. Megbeszélik, hogy milyen eredménnyel harcoltak a népnevelők a soron lévő mezőgazdasági munkák, a begyűjtés, a termelőszövetkezeti mozgalom sikeréért és hogyan állták meg a helyüket a klerikális reakció és a kuláikság támadásaival szemben. A gépállomások, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek , népnevelői hogyan harcoltak a terv teljesítéséért, a munkafegyelem megszilárdításáért, az új módszerek bevezetéséért, így biztosítják a pártbizottság tagjai, hogy a népnevelők jól felkészülve vehessenek részt az értekezleten. Meg kell azonban állapítani, ,hogy nem értette meg minden Járási Pártbizottság, hogy a tömegek közti politikai nevelőmunka megjavításában mülyén fontos szerepet tölt be a tanácskozás. Kem egy helyen bürokratikus nemtörődömség nyilvánult meg már a népnevelők kiválogatásánál. A kisvárdai járási bizottság a községi pártszervezetektől bekérte a legjobb népnevelők neveit és abból találomra, minden ellenőrzés nélkül választották ki a megfelelő számot és azok neveit úgy küldték be a Magyei Pártbizottságra. Kern csoda, ha aztán olyan népnevelők is szerepelnek itt, mint Gáncson Pál, volt dombrádi hivatalsegéd, aki már két hónapja a községtől ■ távol, bányában dolgozik. A népnevelők összetételét egyáltalán nem vették figyelembe. Mondókról a földműves szövetkezet könyvelőjét, Tornyospálcáról a hivatalsegédet, Pátroháról a tanácstitkárt jelölték a tanácskozásra és figyelmen kívül hagyták a párttag és pártomkívüli beadásban, munkában kitűnt, élenjáró dolgozói paraszt népnevelőket. Olyan élenjáró, harcos népnevelőkről felejtkeztek meg első alkalommal, nyíít a pátrohai Kapi Albert, aki munkában, beadásban példaként áll a község dolgozó parasztja előtt és aki jó munkája jutalmául nemrég jártunk, tagjelöltje lehetett.. A kisvárdai Járási Pártbizottság a többi még elmaradt járással együtt sürgősen változtasson az előkészítés eddigi gyökerében hibás, felületes módszerén. Úgy segítsék elő a megyei népnevelőtanácskozás sikerét, hogy az megyénk és járásaink politikai tömegnevelő munkájának nagy emelőjévé váljon. ' /. ‘ 'a'ViTIfM T Egy évvel ezelőtt, 1951. év augusztusának végén alakultak meg az Irodalomtörténeti Társaság megyei szervezetei, hogy munkájukkal a II. Pártkongresszus célkitűzéseinek megfelelően megoldják a kultúrforradalom részletfeladatait. A Társulat szabói és szatmármegyei szervezete a Megyei Pártbizottság irányítása mellett kezdte el és végzi munkáját és állandó összeköttetésben áll a Megyei Tanács népművelési osztályával. Ezek a kapcsolatok az eredményes munka első biztosítékai. Sajnálatos azonban, hogy az üzemekkel és a tömegszervezetekkel már nem ilyen szoros a viszony. Ennek minden bizonnyal a Társaság megyei szervezete is oka, de nagyon fontos lenne, hogy a területi bizottságok, a kultúrfelelősök is megvizsgálnák, mi az oka annak, hogy az elmúlt oktatási évben kevés volt az ismeretterjesztő tömeg-kultúrelőadás s ezek között is kis számmal szerepeltek az irodalmiak. Pedig Révai elvtárs nagyon világosan rámutatott arra, hogy „Dunapentelét építenni és az új kultúrát építeni, ugyanannak a dolognak két oldala". Az irodalmi előadásoknak éppen az a céljuk, hogy ezt az új kultúrát megismertessük a tömegekkel, kultúrát kívánó dolgozóinkkal, a marxista-leninista irodalomszemlélet fényénél megismertessük haladó hagyományaink nagyjait, így Petőfi, Mikszáth, Ady, Móricz Zsigmond, József Attila, Arany János, valamint a szovjet irodalomból például Gorkij és Solohov, írásai közvetlen segítséget nyújtanak a napi munka elvégzéséhez, a békeharc eredményes folytatásához. Rövidlátás tehát az, hogyha az üzem a termelést, a termelési érdekeket, mint az előadás megtartását gátló okot emlegeti. Rövidlátás, mert — mint Révai elvtárs mondotta ugyancsak a II. Pártkongresszuson — „ma a munka és a kultúra összekerült, ma dolgozni és művelődni egyet jelent. .. szégyennek számít nem tanulni, szaktudásunkat és öntudatunkat nem gyarapítani". Ezeket az elveket tagadják mindazok, akik az ismeretterjesztő előadások ügyét nagyon utolsó renden tárgyalják és kezelik. Jó kapcsolat fejlődött ki a Megyei Békebizottsággal és a Magyar- Szovjet Társaság megyei vezetőségével : márciusban 25 jogol előadást rendeztünk közösen,az író halálának századik évfordulóján. Ahol már többször tartottunk előadást, a legtöbbször mindjárt megbeszéltük a legközelebbi előadás idejét és témáját. Különösen nagyon kedvező és gyümölcsöző kapcsolat fejlődött ki így pl. a Nyíregyházi Kenyérgyár és a kocsordi Tüdőgyógyintézet dolgozói és előadóink között. Itt a hallgatók már jóelőre készülnek az előadásokra, hozzászólásokra. Mert az előadásoknak közérdekű voltát főleg a sok hozzászólással lehet lemérni: olykor egy-egy pótelőadást kell tartanunk, annyi új, kiegészítő kérdés merül fel. Ezek a hozzászólások olykor személyes vonatkozásokból indulnak el. Nagyecseden az Arany Jánosról szóló előadás után az egyik felszólaló elmondta, hogy ő unokája annak a Szilágyi Istvánnak, aki Aranynak kiváló barátja volt, és ezzel kapcsolatban elmondott néhány, a családban élő ismeretlen, az előadást kiegészítő adatot. Vagy Nyíregyházán: a háztartási alkalmazottak szakszervezeti előadásán Móricz Zsigmondról mondta el az egyik elvtársnő, hogy Budapesten egy háziban laktak, személyesen is ismerte az írót, többször beszélgetett vele. A hozzászólások hitelesen, nagymértékben elmélyítették az előadók által rajzott művészi képet. A hozzászólások megmutatják azt is, hogy ezek az előadások a dolgozók öntudatosodásának komoly eszközei. Számtalan felszólaló tett tanúságot arról, hogy csak az előadás után látja meg a tárgyait költő, srő igazi értékét, nagyságát. Buján az egyik termelőszövetkezeti tag elmondta, hogy ő már gyermeke iskoláskönyvében is talált sok olyan Petőfi-verset, melynek azelőtt még a címét sem hallotta ; az előadás megmagyarázta aztán neki, hogy" Petőfi 100 évvel ezelőtt már az ő felszabadulásáért, küzdött ezekkel a versekkel. Ivocsordon Ja-szab Mátyás dolgozó paraszt arról számolt be, hogy ő eddig csak utcanévről ismerte József Attilát. Az előadás után meggyőződött, arról, hogy valóban érdemes arra, hogy országunkban mindenütt utcákat nevezzenek el róla. A kisvtarsányi Dévai András visszaemlékezett, hogy a Szovjetunióban mindenütt nagyon jól ismerték Petőfi verseit. Annak idején sokat csodálkozott ezen. Az előadás után már nem csodálkozik, mert most már ő is megismerte Tetőfi forradalmi verseit. Megyei szervezetünk októbertől, júliusig, tehát 101 hónap alatt 286 előadást tartott 28.948 hallgatóval. A szervezet munkájában a következő oktatási évben kétségtelenül fokozni kell az előadások politikai színvonalát. Ez nem jelenthet valamilyen „átpolitizáltságot”, melyet Révai elvtárs már eléggé elítélt. Nem kívülről belevitt politizálgatásról van szó, hanem arról, hogy a témában magában meglevő politikai tartalmat élesebben is hangsúlyoznunk, világosabban kell megmagyaráznunk, miég kell továbbá erősítenünk előadói gárdánkat is, be kell még kapcsolnunk azokat a jó szakembereket, akik eddig még húzódoztak az ismeretterjesztő munkától, s így fokozottabban biztosíthatjuk az előadások szakmai kifogástalanságát. Egyszersmind az elmúlt évben kevésbbé megfelelő előadókat a jövő évben már nem foglalkoztatjuk. Egyébként előadóink eddig is nagyon áldozatosan és eredményesen működtek, sok fáradságos kiszállást vállaltak, még a hideg téli időkben is. Kiemelem itt Tóth Borbála nyírkarászi kortársnőt, aki júniusi előadásának tiszteletdíját koreai bélyegben kérte, hogy ezzel is segítsen a békeharcban. Szeptemberben lesz Móricz Zsigmond halálának tizedik évfordulója. Az országos ünnepségekből a szabolcsiaknak különösen kitéli venniök részüket, hiszen Tiszacsécse, az író szülőhelye megyénkben fekszik és a Nyírséget Móricz mindig hazájának, legkedvesebb tájának tartotta. Az 1952-53. oktatási év tehát Móricz Zsigmond emlékének jegyében indul. Nagyon fontos lenne, hogy az elmúlt év hiányosságain és eredményein okulva, az üzemek, tanácsok és tömegszervezetek kultúrmunkája lényegesen megjavulna, az Irodalomtörténeti Társaság megyei szervezete is még erőteljesebb, aktívabb munkával dolgozna s mindezzel a kultúrforradalom eredménye, az irodalmi előadásokon keresztül is, hatalmasan erősödhetne! MARGÓCSY JÓZSEF, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság megyei összekötője. csiliagqai irodalomtötlínél Társasága au hői és szatmármegyei szervezetének egyéni munkája