Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-01 / 257. szám
*» NÉPLAP PÁRTÉPÍTÉS • A pártszervezet hanyag munkája is hátráltatja Újfehértón a begyűjtés munkáját Lapunk tegnapi szakmában bíráló cikk jelent meg az újfehértói községi tanácsról azért, mert félvállról kezelték a begyűjtés nagy munkáját. Megalkuvók voltak a beadást halogató dolgozó parasztokkal, és ami a legsúlyosabb hiba, megalkuvók voltak a beadást szabotáló ádáz ellenséggel, a kukátokkal szemben. Tóth elvtársnak, az egységes falusi pártbizottság titkárának az a véleménye, hogy valóban opportunizmus burjánzott el a tanács munkájában. A hiba ott van, hogy a pártszervezet is csak most figyelt fel erre, Rákosi elvtárs már pártunk II. kongresszusán arra hívta fel figyelmünket: .........ahol a párt és a párttitkár foglalkoznak a tanácscsal, segítenek a tanácselnöknek, aktívan részt vesznek a tanácsok munkájában, ott a tanácsok működése jó és egészséges’’. Viszont azok a tanácsok „ ... melyeknek működését a helyi pártszervezet nem kíséri figyelemmel és nem segíti, nem fogják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket”. Az újfehértói pártszervezet vezetői elhanyagoltak a tanács pártellenőrzésének, támogatásának fontos feladatát, a fenti hibákért tehát nagy felelősség terheli őket. Van azonban más hiba is a pártszervezetnél, amely szintén hozzájárult ahhoz, hogy Újfehértó — úgy mint tavaly — most is a magye szégyene legyen a begyűjtési versenyben. Az a kevés dolgozó paraszt kommunista, — aki van Újfehértón — sem mind jár élen a beadásban személyes példamutatással. Bár vannak a községben olyan párttagok, mint Szabó Mihály elvtárs, aki mindenből túlteljesítette beadását, vagy Bereczki István, aki burgonyából 115 százalékra teljesített, de napraforgóból és kukoricából is eleget tett beadásának. Bokor György elvtársnak azonban már szégyenkeznie kell a falu pártonkívüli becsületes parasztjai előtt azért, mert ő még ma is adósa államunknak 025 kiló burgonyával! Várjon nem szégyel-e az olyan párttag elmenni a dolgozó parasztokhoz és beszélni nekik a beadás teljesítésének fontosságáról; mikor ő maga is hátráltatja azt, hogy a falu szabadpiacra vihesse terményét?! Mert Bokor György is jár népnevelőmunkára, hisz Pál elvtárs, az alapszervezet titkárhelyettese úgy vélekedik róla: „Bokor elvtárs, az Olyan ember, aki tudja a kötelességét. Bár minden párttag olyan lenne, mint ő. Jó népnevelő és példamutató is’’. A községi alapszervezet tehát — mindebből látszik — nemcsak a tanács munkáját nem ellenőrizte, de még arra sem vett fáradságot, hogy megnézze , vájjon a kommunisták nem adósai-e még államunknak. De nemcsak Bokor György az egyedüli párttag a faluban, aki hátralékos a beadásban. Fehér Ilros is 335 kiló burgonyával és 203 kiló forgóval tartozik még. A napokban tartották meg a községi alapszervezet taggyűlését. Igen helyes lett volna, ha Pál elvtárs beszámolójában megbírálta volna azokat a párttagokat, akik nem tartják kötelességüknek mindenekelőtt rendezni beadásukat. Pártvezetőségi ülésen, taggyűlésen határozatot kellett volna hozni a pártvezetőségnek, taggyűlésnek arra, hogy minden elvtárs tartsa kommunista kötelességének rendezni beadását. Hiba volt az, hogy csak általánosan tárgyaltak begyűjtésről. A községi alapszervezet példát vehet az „öt világrész” I. típusú tszcs, pártszervezetének taggyűléséről, ahol már a titkári beszámolóban is élesen bírálták azokat a párttagokat, akik adósai még államunknak. A taggyűlésen is név szerint bírálták az elvtársak ezeket. Határozatot hozott a taggyűlés arra, hogy minden egyes párttag a legsürgősebben rendezze beadását. Lippai Sándort is igen élesen bírálták ezen a taggyűlésen. Az eredmény az lett, hogy Lippai elvtárs már másnap a kora reggeli órákban 13 mázsa burgonya helyett 14 mázsát vitt az átvevőhelyre. A népnevelő munkát is meg kell javítani Újfehértón, ha azt akarják, hogy a begyűjtésben november 7-ig a még hátralévő napokon jó eredményeket érjenek el. A népnevelő munka legnagyobb hiányossága az, hogy a 300 népnevelőből — ennyi van a községben — 15—20 csak a dolgozó paraszt. Pál elvtárs igen helytelenül úgy véli, hogy „még ezek a népnevelők sem érnek el jó eredményt”. Nagyon helytelenül gondolja Pál elvtárs azt, hogy az alkalmazottak jobb népnevelő munkát tudnak végezni, mintha egy jólteljesítő dolgozó paraszt keresné fel az elmaradót. Megmagyaráznák ezek a dolgozó parasztok azt, milyen munkát végeznek ők földjeiken, hogy bőségesen jut a beadásra is. Sokkal eredményesebb lenne a munka, ha nemcsak egynéhány, hanema többszáz dolgozó paraszt mondaná el népnevelő munkája során azt és úgy, amit és ahogyan Varga Márton elvtárs, Varga Márton sokat beszélget az utcájában a dolgozó parasztokkal. D. Pál János is hátralékos volt még, mikor elment hozzá Varga elvtárs és azt mondta: — A mi községünk maga végett sem kaphatja meg a szabad piacot, mert még mindig halogatja a beadást. Ha így viselkedik, még azt sem érdemli meg, hogy az emberek köszönjenek magának. Meg aztán hogy akarja meghálálni az államnak azt, hogy fia rövidesen néphadseregünk tisztje lesz?! Mikor érhette volna el egy egyszerű parasztember, hogy tiszt fia legyen? Soha! — Igazsága van — felelte rá O. Pál. — Rendezem beadásomat, nem akarok szégyent hozni az utcára, és a gyermekemre sem. Varga Márton és az utca többi népnevelője munkájának eredményeként a Budai Nagy Antal utcában már mindössze csak 2 hátralékos van. Csütörtök este népnevelőértekezletet tartottak Újfehértón is. Ez a népnevelőértekezlet is megmutatta , milyen komoly fogyatékosságai vannak ebben a községben a népnevelőmunkának. Alig 70—80 népnevelő gyűlt össze egy órai késéssel az értekezletre. A népnevelők csaknem teljes egészében alkalmazottak, pedagógusok voltak. Pál elvtárs beszámolóján meglátszott az, hogy készületlenül állt a népnevelők elé azon az értekezleten, ahol döntő fordulatnak kellett volna bekövetkeznie a népnevelőmunkában. Bár délután már tudomást szerzett arról, hogy vannak még népnevelők, párttagok, akik adósai államunknak, de egyetlen elvtársat sem bírált meg ezért. Nem mutatta meg beszámolójában a népnevelőknek hogyan is végezzék munkájukat. Ha továbbra is ilyen kevés gondot fordítanak a népnevelőmunkára az újfehértói pártszervezetnél, könnyen lehet, hogy még november hetedikén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján is szégyenkezve állhatnak a járás, a megye és az egész ország dolgozóinak színe elé és szégyenkezve mondhatják — nem teljesítettük adott szavunkat, nem álltunk helyt a békefront ránkbízott szakaszán ... ! — Antalóczi — 1052 NOVEMBER 1. SZOMBAT Február 18—19-én tartja II. kongresszusát a Magyar-Szovjet Társaság A Magyar-Szovjet Társaság Országos Vezetősége csütörtökön délelőtt ülést tartott. Részt vett az ülésen Szabó Piroska, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Veres Péter Kossuth-díjas író, a Magyar-Szovjet Társaság alelnöke , Kelen Béla, az MSZT főtitkára és országos vezetőség számos más tagja. Az ülést Szabó Piroska, az MSZT alelnöke nyitotta meg, majd Kakuk Józsefné, az MSZT országos titkára mondott beszámolót. Elmondotta, hogy az MSZT megerősödött az első kongresszus óta eltelt időben. A Társaság taglétszáma 1.300.000-re, szervezeteinek száma pedig 0.000 fölé emelkedett. Az MSZT politikai felvilágosító munkájával évente több millió dolgozóhoz jut el. Az MSZT 1952. első felében 24.443 előadást rendezett, amelyet körülbelül 3.000.000 ember hallgatott meg. Az orosz nyelv iránti nagy érdeklődést mutatja: az a tény hogy míg tavaly 17.000 en tanultak a társaság tanfolyamain, ebben az évben 40.000-en kezdték meg már a tanulást, s további 20.000 dolgozó beiratkozása a nyelvtanfolyamokra most történik. A beszámolót hozzászólások követték. Az országos vezetőség ezután határozatot fogadott el. A Magyar-Szovjet Társaság elhatározta 1. országos kongresszusának összehívását 1958. február 18-ra, a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés ötödik évfordulójának napjára. Az országos kongresszus legyen egyben az 1953. évi Magyar-Szovjet Barátság Hónapjának megnyitása — hangzik a többi között a határozat. Az országos kongresszust előzte meg a Magyar-Szovjet Társaság filss szervezete vezetőségének és a kongresszusi küldötteknek demokratikus megválasztását. Az MSZT országos vezetősége felhívással fordul a magyar néphez. A Magyar-Szovjet Társasági soraiba hív minden hazáját szerető magyar dolgozót — a gyárak, földek, a hivatalok, a tudomány és a művészet dolgozóit, asszonyokat és ifjakat. Álljon a sorokba mindenki, aki szereti felszabadítónkat, szövetségesünket a nagy Szovjetuniót, aki mind közelebbről akarja megismerni a legendás hősök, a nagy építkezések országát, aki a Nagy-Októberi Szocialista Forradalomban sarjadt nagyszerű eredményekből meríteni akar. A Magyar-Szovjet Társaság tagjaiként sorakozzunk fel a párt és a kormány által népünk elé terjesztett országépítő tervünk megvalósítására. Sorakozzunk széles, tömör sorokban a Magyar-Szovjet Barátság megtestesítője ,az első magyar békeharcos, az országépítő nagy hazafi, Rákosi Mátyás mögé.” Amit nem mondott el egy cikk Fekete Antal, mándi papról Nemrégiben cikk jelent meg peckelte Antal ínoudd református pap gyalázatos cselekedeteiről a Néplapban „A béke mándi ellensége” címmel. A cikk kiegészítéséül még szeretném a következőket elmondani : Én magam cselédje voltam ennek a papnak, aki annak idején a szószéken nem győzött eleget prédikálni a hitlerista csorda „nagyszerű győzelmeiről” s aki a felszabadulás után gyűlölködve folytati aknamunkáit a nép, a béke ellen. A békének ez a gonosz ellensége azt gondolja, hogy a mi törvényeink nem vonatkoznak rá. A termelőszövetkezeti csoport kaszálóján 100 öl takarmányt lokal-száltatott és azt saját tehenével etette meg. Ugyanakkor egész nyáron lopta az ugyancsak a termelőszövetkezeti csoport és az óvoda birtokában lévő gyümölcsös almáit, körtéit. Szemérmetlenségében odáig ment, hogy az egyik termelőszövetkezeti tagot, aki a gyümölcsösbe ment, a pap leköpte. Ugyanígy tett egy elvtársnővel is, aki termelőszövetkezeti csoporttag volt s most a postakirendeltség vezetője. A pap nem teljesítette állam iránti kötelezettségeit sem. Tartozik a beadással, kártérítéssel, adóval s ezeket a tartozásokat már több, mint egy esztendeje nem hajlandó kifizetni. A Néplap cikke helyesen írta: a mándi becsületes dolgozók kívánságai az, hogy vessenek véget, az illetékesek a mándi pap garázdálkodásainak. Nagyon csodálkozom azon, hogy a cikk megjelenése óta eltelt néhány hét ellenére sem történt különösebb intézkedés, mert Fekete Antal továbbra is Mándon bujtogat a néső ellen. Csepelyi Tamás, Fehérgyarmat. A színmű cselekménye az Októberi Forradalom napjaiban játszódik. Egyik főszereplője Sadrin — közkatona az első világháborúban — igazi orosz „muzsik", egyszerű, becsületes, jólelkű és van magához való esze. Amikor az imperialista háború frontja bomladozni kezd, fogja puskáját és megindul hazafelé. Megérkezik a forradalmi Fétervárra. NYOLCADIK KÉP. A Szmolnij hosszú folyosója. Sadrin jön, válláról szíjon lóg a puskája, oldalán tarisznya, kezében s ütött-kopott bádog teáskanna. Egy ajtón elolvassa a felírást: ,Tanári szoba”. Tovább megy, újra megáll és határozott mozdulattal benyit az egyik helyiségbe, ahol sűrű dohányfüstben emberek ülnel, állnak, a padlón fekszenek. Egy matróz írógépen kopog, fiatal evikkeres r ő diktál neki valamit. Három civilruhás épp egy térképet bont ki, a küszöbnél egy katona alszik a padlón. Sádrit észre sem veszik. Vigyázva csukja be az ajtót. Sádrin: Vezérkariak__Elgondolkozva áll. A folyosón egyre jönnek-mennek. Egy csapat fegyveres katona és matróz vonul végig. Most egyenruhás ember jön Sádrinnal szembe. Sádrin rekidurálja magát, hogy megszólítsa. — Kérem, igen tiszteli... (Az egyenruhás tovább megy, mintha dróton húznák.) — Akárcsak a fronton... (Elindul.) A folyosó távolabbi ajtói felől megjelenik Lenin, Sádrin felé közeledik. Sádrin nézi majd látva, milyen határozatlan, gyorsan lépked, kissé félrehúzódik útjából. — Kérem, igen tisztelt — hol kaphatnék egy kis teát? Lenin egyenesen az arcába néz, mire Sádrin kissé zavarba jön. — Bocsánat igen tisztelt... — de messziről jövök. Lenin: Már nagyon hiányzik a tea, ügyet Sádrin: ó, ne is mondja, igen tisztelt — Lenin: No, menjünk megmutatom ... Mondja, elvtárs, régóta katona ? Sádrin (nagyot sóhajt): Harmadik éve, egyfolytában. Lenin (megáll): Mikor jött el a■ lövészárokból ! Mögötte megjelenik és kissé távolabb megáll egy matróz. ’ Sádrin: TiZ-tizenkét napja. Lenin: Kaj vont Sádrin: Nagy baj. Lenin: És mégis ott ülnek az állásokban ? Sádrin: Az még megjárja. Lenin: Hát a németeknel? Mit vett észre? Sádrin: Tapasztalatunk szerint ők is rosszul állnak. Lenin: És mi a maguk tapasztalata? Nagyon érdekel. Sádrin: Olyan kávé... ej, tudja ... olyan cikóriaszaguk van. Behozunk egy foglyot... bizony, más lett a német. Lenin: Most Belefáradt a remért Sádrin: De mennyire! Lenin: Egyezkednének ! Sádrin: Azt nem mondom... no persze, ha a katonákról volna szó, a legénységről... Csakhogy cárjukis van élni! Lenin: Minálunk nincs cár. Sádrin: Ez igaz. Lenin: Hát akkor mi teszt Sádrin: Azt én nem tudom. Lenin: És ha a Szovjethatalom azt mondja: katonák, vegyétek a háború és a■ béke ügyét a kezetekbe.. maga például megragadná a Szovjethatalom kezét. Sádrin: Kedves elvtárs... csak mondaná már ezt a Szovjethatalom ! Lenin: Nem félt Sádrin: Kicsodát Ént Lenin: Például maga... Lássuk magát: most minden egyes katona felelős Oroszország sorsáért. Sádrin: Ez bizony ijesztő dolog. Lenin: Maga nősz Sádrin: Nős vagyok. Lenin: Gyereke van. Sádrin: Három. Lenin: Földje elég. Sádrin: Ugyan... Lenin: Lovat Sádrin: Van egy egész. Lenin: Tehenet Sádrin: Felfordult. (Bánatosan elgondolkozva áll.) Lenin (felveti fejét, könnyedén megérinti Sádrin puskasziját) : Hát a puskát nem kellene eldobni! Nos, nem kellene? Sádrin: Félek eldobni, elvtárs. Nem, nem, dobhatom el. Lenin: Korenszkij fegyverrel jön ellenünk. Sádrin: Most hallom. Lenin: Kalegyin a Vonnál gyűjti a kozákokat. Sádrin: Hát ha ezek emelnek előbb kezet a népre, akkor... Lenin: Megint háborút Hiszen a katonák fáradtak, nem. Sádrin: Attól függ, miért és hogyan kell harcolni! Lenin: A Szovjethatalom nem akar idegen földet elfoglalni, de ha a cári generálisok a földesurakat meg a kapitalistákat akarják Oroszország nyakára, ültetni, akkor.. no, maga mit gondol. Igen, mit gondol maga? Sádrin: Akkor harcolni fogunk. Lenin: Harcolni már ma kell... azonnal. .. Sádrin: Akkor azonnal fogunk harcolni... Szünet. — Talán nem hiszi el nekem, igen tisztelt. Ami engemet illet, Úszta szívből mondom.. Lenin (kezet nyújtva búcsúzik. Sádrintól): Viszontlátásra., elvtárs, bocsásson meg hogy feltartottam. Sádrin: Ugyan már ... dehogyis... Lenin: Teát pedig odafent kap.itt, ennél a lépcsőnél min az étkezőnk. (Távozik azon az ajtón, amelyen Sádrin előbb benyitott ) Sádrin (egyedid:) Lám, milyen emberek vannak... no! (Megpillantja a matrózt) öcsém, ne félj tőlem... a frontról jövök... relélés: tartok ... Matróz: Dehogy félek én tőled, Sádrin: Azt mondd meg kivel beszéltem? Ki volt, ezt Matróz: Hogy kit Hát Lenin... Sádrin: (megtémtorodik): Mért nem mondták nekem ezt előbb?... Hiszen én neki... Neki mindent elmondtam volna ... Matróz: Elmondtál te mindent.. Sádrin: Hallgass, matróz! (Ellöki a teáskannát.) Kinek kell most tea?... Megyek, megmondom a katonáknak: épp most beszéltem Leninnel. Harcolni már ma kel, azonnal. A FORRADALOM FÜZÉBEN Pogonyin : „Puskás ember66 című színművéből (Részlet)