Néplap, 1953. március (10. évfolyam, 52-76. szám)

1953-03-03 / 52. szám

•» NÉPLAP 1953 MÁRCIUS 3. KEDD Szakszervezeteink nagy feladata: gondoskodás a dolgozó emberről A szakszervezetek XVIII. kongresszusának vasárnapi tanácskozásai A szakszervezetek XVIII. kon­gresszusa vasárnap folytatta ta­nácskozásait. A tanácskozáson meg­jelentek : Kiss Károly és Házi Ár­pád elvtársak, a minisztertanács elnökhelyettesei, Kristóf István elvtárs, a SZOT főtitkára, Zso­t­­nyecz Mihály elvtárs,­­a kohászati minisztérium vezetésével megbízott ,középgépipari miniszter és Piros L­ászló elvtárs, az MDP Politikai — A dolgozó emberről való gon­doskodás még nem vált állami, gazdasági és szakszervezeti funk­cionáriusaink vérévé. A párt, Rákosi elvtárs többszöri figyelmeztetése ellenére ezen a téren az elmúlt időben kevés javulás történt. A dolgozók testi épségének védelmében — A dolgozók élet- és munkakö­rülményei megjavításának egyik fe ■terülő­e a munkavédelem, amelynek egészséges és biztonságos munka­feltételeket kell teremtenie a dol­gozók számára. A szakszervezetek fontos feladata,­ hogy tevékenysé­gükkel elősegítsék a szocialista munkavédelem állandó fejlődését, a dolgozók m­­unka­feltételeinek szaka­datlan javítását.­­ A terv végrehajtásának mind­inkább fokozódó üteme, népgazda­ságunk állandó erősödése lehetővé tet­te, hogy mind nagyobb összege­ket fordítsunk a­­ dolgozók munka­feltételeinek megjavítására. Nagy számmal épültek korszerű öltözők, mosdók, fürdők és egyéb f­zem­­egészségügyi létesítmények. Gépek ezreire kerültek védőberendezések, sok védőfelszerelés,­védőruha oltal­mazza a dolgozók testi épségét. A munka törvénykönyve és az azt ki­egészítő kormányrendeletek részle­tesen szabályozzák, milyen beren­dezésekkel, intézkedésekkel és mód­szerekkel kötelesek a vállalatok igazgatói a dolgozók testi épségét és egészségét megvédeni. Pártunk kezdeményezésére kor­­mányzatunk 1950 szeptemberé­ben a szakszervezeteket bízta meg a balesetelhárítás ellenőr­zésével. Ez is bizonyítja népi államunk mélységes demokra­tizmusát: a dolgozók maguk ellenőrzik a testi értségü­ket és egészségüket védő intézkedések végrehajtását. A megnövekedő­ feladatok szüksé­gessé tették a szakszervezetek mun­kavédelmi hálózatának megterem­tését. A munkavédelmi felügyelők tevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy számos üzemben jelentős mér­­­­tékben csökkent a balesetek száma, javultak a munkafeltételek.­­ A munkavédelmi felügyelők munkája csak akkor lehet ered­ményes, ha a társadalmi aktivis­­ták széleskörű tevékenységére tá­maszkodik. Üzemeink legnagyobb részében megszerveztük a társa­dalmi ellenőrzést, munkavédelmi bizottságokat alakítottunk és meg­választottuk a munkavédelmi meg­bízottakat. Ma már 2620 munkavé­­delmi bizottság működik, 13.300 taggal. De a munkavédelem terüle­tén sorozatosan jelentkező hanyag­ságok, amelyek ellen pártunk veze­tői is számos alkalommal felemel­ték szavukat, azt bizonyítják, hogy nem végeztünk kielégítő munkát. Különösen a kohászatban és a szénbányászatban vannak nagy hiányosságok. tL­übl­­gyárban nem használták fel a munkavédelmi beruházásokat. — A munkavédelem hibáinak oka s­em kis részben az ellenőrzés laza­sága. Ennek egyik legfőbb forrását abban kell keresnünk, hogy még mindig érvényesül a szakszervezeti munkában a szociáldemokratizm­us befolyása. — A minisztériumok sem ellen­őrzik a munkavédelmi rendeletek megvalósítását és nem vonják szi­gorúan felelősségre a súlyos m­ul­asztások elkövetőit sem. De a leg­­nagyobb akadályt az jelenti, hogy a párt irányítása és a SZOT elnök­­s­­ének határozata ellenére sem Bizottságának­ tagjai, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a minisztertanács több tagja. A kongresszuson délelőtt Mártin Ferenc elvtárs, a Kohászati Dolgo­zók Szakszervezetének elnöke „A szakszervezetek feladatai, a­ munka és egészségvédelem, valamint a tár­­sadalombiztosítás terén" címmel tartott beszámolót. vilit még a munkavédelem a szak­szervezeti munka szerves részévé.­­ ■A munkavédelmi intézkedések csak akkor hatásosak, ha megfelelő felvilágosító munka kíséri és a munkások tömegei támogatják őket. A szakszervezeti aktivisták azonban nem foglalkoznak eleget a dolgozókkal, megalkuvó módon el­nézik, ha megszegik a munkavé­delmi előírásokat, ahelyett, hogy megtanítanák őket a veszélytelen munkafogásokra és az egészségvé­delem szabályainak megtartására nevelnék őket. Gyakran maguk a munkavédelmi aktivisták sértik meg a munkavédelmi szabályokat. A társadalombiztosítás fejlődése Martin Ferenc elvtárs ezután a­ társadalombiztosítás kérdéseit is­mertette : — Az elmúlt négy esztendő alatt a társadalombiztosítás hatalmas méretekben fejlődött. Fejlődtek a társadalombiztosítási szolgáltatá­sok, javult a dolgozók egészségü­­yi ellátása. A társadalombiztosítás szervezetében döntő változást ho­zott, hogy 1950-ben pártunk javas­latára a kormány a szakszerveze­tekre bízta a társadalombiztosítási feladatok ellátását. Államunk mind nagyobb össze­geket fordít a társadalombiz­tosítás költségeire: időz­ben kétmilliárd. 1951-ben­­ 2,5 mil­liárd, 1052 pedig 0 milliárd forintot fordítottunk a tárrsa­­dalomb­iz­to­sítá­­s kö­ls­ége­i­re. Népgazdaságunk fejlődése lehetővé tette a szolgáltatások növelését. Növekedett a táppénz összege, fel­emelték a családtagok kórházi ápo­lásának idejét, stb­. — A szocializmus építése egyre nagyobb(!) tömegeket von be a ter­melőmunkába, így állandóan nő azoknak a száma, akikre a társa­dalombiztosítás kiterjed. IDOS-ban az össznépesség 80,0 százalékára, 1947-b­en 33 százalékára, 1952 vé­gén 60 százalékára terjedt ki a biztosítás. Pártunk, javaslatára be­vontuk a társadalombiztosításba a mezőgazdasági dolgozókat és gon­doskodtunk arról, hogy az állami gazdaságokban dolgozó mezőgazda­­sági munkások az ipari dolgozók­kal azonos szolgáltatásokban része­süljenek. . . Javult a dolgozók egészség­ügyi ellátása is. Új rendelőintézetek épültek, elsősorban azokon a terü­leteken, amelyeket a Horth­y-rend­­szer bűnösen elhanyagolt, ahol több munkás él. Gondoskodtunk a mező­gazdasági dolgozók jobb szakorvosi ellátásáról is. 1952-re — 1938-hoz viszonyítva­­—­ötszörösére növeltük a rendelőintézeti órák számát és a betegek jobb ellátása érdekében 25 százalékkal emeltük a kórházi ágyak számát. — Szocializmust építő országunk fokozott mértékben gondoskodik az anyákról és a gyermekekről — A társadalombiztosítás ilyen hatalmas fejlődése csak olyan or­szágban lehetséges, ahol a dolgozó nép vette kezébe a hatalmat. Ha­zánkban az 1953. évi költségvetés­ben az összes kiadás 11,4 százalé­kát irányoztuk elő egészségügyi és szociális kiadásokra. Ez 901 mil­lió forinttal több, mint­­az 1952. évi költségvetési előirányzat.­­ De a társadalombiztosításban sem használjuk fel teljes egészé­ben azokat a lehetőségeket, amelye­ket a párt és a kormány­ biztosít. A szakszervezetek és az üzemi bi­zottságok gyakran belenyugszanak abba, hogy az üzemekben a társa­dalombiztosítási segélyeket hibásan­­ számítsák ki. Hiba van a beteglá­togatás szervezésénél is. Az üzemi­ bizottságok jelentős része nem Harcol következete­sen r A betegségeket előidéző okok és a táppénzcsalások fel­kutatásáért és megszüntetésé­ért­ nem folytat rendszeres fel­­világosító munkát a dolgozók között a táppénzcsalók leleple­zz­­se érdekében.­­ A kétségtelen javulás ellenére még mindig nem kielégítő az egész­ségügyi szervek munkája. Nem egyenletes a rendelőintézetek, kör­zeti orvosokt megterhelése, túlzsú­foltság van a rendelőintézetekben. Nem elég tervszerű a kórházi ágyak kihasználása, nehézkes a beutalási rendszer, ennek következtében sok­szor napokig tart egy-egy kórházi ápolásra szorult beteg elhelyezése.­­ Még mindig gyakran előfor­dul, hogy a körzeti orvosok nem vizsgálják meg a betegeket, lázas beteget nem látogatnak meg, hanem berendelik. Nem képezik eléggé ma­gukat szakmailag és emiatt nem alkalmazzák a korszerű és legjobb gyógymódokat. Az egészségügyi mi­nisztériumnak és az Orvosegész­ségügyi Szakszervezetnek a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordí­tania a körzeti orvosok szakmai to­vábbképzésére. A­z üdültetésről, az üzemi étkeztetésről és a nartköziotthonról Martin elvtárs ezután a dolgozók kedvezményes üdüléséről beszélt. míg 1910-ben 113.500 dolgozó üdült, 1950-ben már 158.000, t­öl­bsín 178.000, 1952 ben több m­int 100.000 dolgozót üdültet­­üü­n­k, 1950-ra pedig 181.000 dol­g­ozó üdültetését tervezzük. Az üdülőket évről-évre szebbé tesz­­szük, növeljük a szobák számát. — Az üdülőkbe való beutalást ma még nem mindenütt előzi meg gondos kiválasztás, az üdülés nem minden esetben a jó munka jutal­ma. Ma már naponta csaknem 900.000 dolgozó vesz részt üzemi étke­zésben. — A napköziotthonok és bölcső­dék száma az elmúlt években roha­mosan emelkedett. 19SS.m­m mindössze 57 böl­csöde volt az országban, — ta­valy októberben pedig 300 terü­leti és üzemi bölcsöde műkö­dött, körülbelül 10.000 férő­hellyel. Ezenkívül a nyári munkák idejére 174 idénybölcsődét létesítettek. A miniszter­tanácsnak az anya- és gyermekvédelemről szóló határozata értelmében a bölcsődei férőhelyek számát 1954 végéig a mainak majd­nem kétszeresére kell emelni. A napközik száma meghaladja a 2000-et, több mint 80.000 férőhely­­lyel. A férőhelyek számát az idén Martin Ferenc elvtárs beszámolója 4 kongresszus távirata Rákosi elvtárshoz Drága Rákosi elvtárs! A Magyar Szakszervezetek TVlf. kongresszusáról forró üdvözlő, tünkét küldjük, odaadó hűségünket és ragaszkodásunkat tolmácsoljuk önnek, dolgozó népünk szeretett, vezérének. Kongresszusunk az ötéves terv­ sikeréért folyó harc olyan idősza­­kában ült össze, amikor a munkás­osztály, dolgozó parasztságunk, az egész magyar dolgozó nép, pártunk vezetésével a negyedik tervér fel­adatainak megvalósításáért küzd. Iparunk, elsősorban szénbányászatunk és kohászatunk az­ év ele­jén elmaradt a terv teljesítésében, adása maradt a házánál.­. Az el­maradásban része van szakszervezeteink versenyszervező és tömeg, nevelő munkája, fogyatékosságainak is. Ezért a kongresszus, amikor megtárgyalta a szakszervezetek feladatait, szocializmust építő ötéves tervünk, végrehajtásában, a dolgozók élet- és munkaviszonyainak megjavításában, politikai, szakmai, kulturális színvonalának emelésé­­ben figyelmét mindenekelőtt a­ legsürg­ösebb tennivalókra, a­■ adósság törlesztésére, a terv teljesítésére összpontosította. Kongresszusunk megállapította, hogy a szakszervezeti fi munka meg­javításának központi feladata — a Magyar Dolgozók Pártja Politikai B Bizottsága, 1960 július­­VI-i határozata, szellemében — a tömegka­pcso­­lat megerősítése, a tömegektől való bürokratikus elszakadás megszün­tetése, a­ szociáldemokratikus kiküszöbölése egész szakszervezeti mun­kánkban. Ezért kongresszusunk a szakszervezeti munka középpontjába, fő feladatként az üzemi szakszervezeti munka fellendítését állította, mind a termelés, mind az­ szocialista érdekvédelem és kulturális nevelő­ munka területén. A párt céllal szakszervezeteinkre bízott nagy feladatok megvaló­­sításában legfőbb erőforrásunk az a segítség, amelyet a Magyar Dol­­gőzök Pártja és személyesen ön, drága Rákosi elvtárs nyújtott és nyújt nekünk a­ szakszervezeti munkahelyes irányúnak meg­jelölésére. Megfogadjuk önnek, Rákosi elv­társ, hogy útmutatásai szerint, a tö­megek termelési aktivitásának minden irányú, fokozásával, a­ munka, fegyelem, megszilárdításával, a­ szocialista versenyszervező munka megjavításával, szívósan és következetesen harcolunk­­iparunk, adóssá­gának let­örjeszt­éséért, az egyenlet­es termelésért, a leró teljesítéséért és túlteljesítéséért. Megfogadjuk önnek, Rákosi elvidts, hogy tanítá­sai szerint szüntelenül és fáradhatatlanul foglalk­ozunk a dolgozók mindennapi kérdésével, munka, és egészségvédelmével, kulturális szükségleteinek kielégítésével. Megfogadjuk önnek, Rákosi elvidíts: mindenn evünket megfeszítjük, hogy a Magyar Dolgozók Pártja rem­­lésév­el becsülettel teljesítsük kötelességünket szocialista hazánk fel­építésében, a­ Szovjetunió vezette hatalmas béketábor reánkéső front­­szakaszának megerősítésében. A MAGYAR SZAKSZERVEZETÜK XVIII. KONGRESSZUSA 119.000-re kell emelni. Az üzemi bi­zottságok ellenőrizzék és követeljék meg a gyermekek gondozásának, el­látásának és nevelésének állandó javítását és adjanak meg ehhez minden segítséget.­­ Nagy jelentőségük van az üzemi munkásszállásoknak, különö­sen az építőiparban, a bányászat­ban és a mezőgazdaságban.­­ A szakszervezetek új feladata a kereskedelem társadalmi ellenőr­zése. A dolgozók anyagi helyzeté­nek megjavulása magával hozta a vásárlóképesség növekedését, a dol­gozók igényesebbek lettek, megkö­vetelik, hogy több és jobb áru, gaz­dagabb választék legyen. — A dolgozók étet- és munkavi­szonyainak megjavítása — mondot­ta befejezésül Martin elvtárs — minden szakszervezeti vezető, min­den szakszervezeti aktivista meg­tisztelő feladata. Nagy pártunk azt várja tőlünk, hogy eleget te­­gyünk ennek a feladatnak. Számos felszólalás után a kon­gresszus a beszámolót elfogadta. A szakszervezetek alapszabályzatának módosításáról sítenek­ és tartanak fenn’­ — to­vábbá, hogy „megszervezik a dolgo­zók tömegellenőrzését az üzemi konyhák és az üzletek felett”. „A szakszervezetek által nyújtott elő­nyök” című új pont célja bemu­tatni, hogy a szakszervezeti tag­ság, amellett, hogy kötelezettségeket jelent, előnyökkel jár. A szakszervezeti tagoknak­­ nyújtott előnyöket a jövőben méginkább fokozni kell. Az új alapszabályzat kimondja, hogy minden szakszervezeti tag bármelyik vezető szervhez közvetle­nül is fordulhat jogai védelmében és támogatásért. Az új alapszabályzat a szakszer­vezeti tag fő kötelességének jelöli meg, hogy a tag támogatja és védi népi demokratikus államunkat. A bizottság indítványozza, hogy az új alapszabályzatban a szakszervezeti tag kötelességei között ne szerepel. Ugyancsak új feladat az alapsza- j jen a szocialista munka­versenyben hályzatban, hogy a szakszervezetek­ való részvétel. Ez ugyanis semmi, üdülőket és szanatóriumokat léte-­ képpen sem lehet kényszer ered­Ezután Köböl József elvtárs, az Építőipari Dolgozók Szakszerveze­tének elnöke, az alapszabálymódo­­sító bizottság elnöke tartott be­számolót a szakszervezeteit alap­­szabályzatának módosításáról.­­ A módosításokra azért van szükség, mert az elmúlt két év alatt az alapszabályzat egyes rész­letei elavultak, kisebb hiányossá­gok mutatkoznak benne. Az alap­­szabályzat új tervezetének kidolgo­zásánál méginkább figyelembe vet­ték a népi demokratikus országok és különösen a Szovjetunió szak­­szervezeteinek alapszabályzatát. Köböl elvtárs ezután ezeket mon­dotta: " A szakszervezetek tevékenysé­ge az új alapszabályzatban új fel­adatkörökkel bővül, így például: az új alapszabály tartalmazza, hogy a szakszervezetek „elősegítik a ha­­ladó munkanormák bevezetését’’­­ménye, hanem a szakszervezeti ta­gokat is meggyőzés segítségével, önkéntes elhatározásuk alapján kell a szocialista munkaversenybe be­vonni. Az új alapszabályzat ki­mondja, hogy „a szakszervezeti szervek kötelesek végzett munká­­jukról a tagságnak beszámolni". Új pont az­­alapszabályzatban, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa meghallgat­ja egyes minisz­tériumok és állami l­u­xitalak tájé­koztatását, a termelés és a mun­­kásellátás különböző problémáiról.­­ Az alapszabályzatot szerkesz­tő bizottság szükségesnek tartja és javasolja, hogy a kongresszus hívja fel a szakszervezeti tagok t­s szervezetek figyelmét az új alap­­szabályzat tan­ulmányozására. A kongresszus a módosított alap­szabályzatot egyhangúlag elfogadta. Seprényi Sándor elvtárs, a Helyi­ Ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének elnöke ismertette a mandátum­vizsgáló bizottság je­lentését: a kongresszuson 20 szak­­szervezet 604 küldöttel képviseltette magát. A küldöttek közül 155 nő, vagyis 25,7 százalék. A küldöttek eredeti foglalkozását tekintve 43­, (azaz a küldöttek 72,5 százaléka) munkás, 77 (azaz a küldöttek 12,7 százaléka műszaki értelmiségi. A Mezőgazdasági Dolgozók­­Szakszer­vezetét 39 küldött képviselte. A küldöttek közül 21 dolgozónak a Kos­­suth-díja, 115-nek sztahanovista vagy élmunkás-kitüntetése, 211-nek pedig egyéb kormány-kitüntetése van. Ezután a kongresszus megadta­ a felmentést a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának és a­­ Szakszer­vezetek Országos Tanácsa ellenőrző bizottságának, majd Mekss József elvtárs, a jelölőbizottság elnöke ismertette a jelölőbizottság javas­latát a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a számvizsgáló bizott­ság tagjaira és póttagjaira. A kon­gresszus résztvevői megválasztották a Szakszervezetek Országos Taná­csának és számvizsgáló bizottságá­nak új tagjait és póttagjait. A kon­gresszus nagy taps közepette fo­gadta el a Rákosi elvtársnak kül­dendő távirat szövegét. A kongresszus az Internaeionál-' eléneklésével fejeződött be

Next