Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-01 / 204. szám
Reális városfejlesztési terveket ! Nyíregyháza dolgozói élénk figyelemmel kísérik a városi tanácsnak a város szépítésére és fejlesztésére irányuló törekvéseit. Mi több, szívügyüknek tartják, hogy azok a tervek, amelyeket a városi tanács, a végrehajtó bizottság maga elé tűz, megvalósuljanak. Érthető volt tehát a lelkesedés, amelylyel ez év tavaszán fogadták a városi tanács üléséről kikerült híreket. Ez a tanácsülés ugyanis a végrehajtó bizottság határozati javaslatát tárgyalta Nyíregyháza ez évi városfejlesztési tervével kapcsolatban. A tanácsülés néhány módosítással elfogadta a vb. határozati javaslatát. A javaslat tehát határozattá vált. A tanácsülés határozata pedig törvény — a város paragrafusokkal ugyan nem díszített, de mindenki által elfogadott, jogerőre emelt törvénye. Nem árt emlékeztetni egyeseket, mit tartalmaz nagyvonalakban ez a terv. Szerepelt abban a Lenintér parkosítása, a Szamuelly-tér kövezése, a Mártírok terének rendbehozása, három gyermekjátszótér megépítése, a közvilágítás megjavítása, a szabadtéri színpad továbbépítése, papírgyűjtők beszerzése, könyvvásárlás az ifjúsági könyvtár részére, a felsősimai művelődési ház megépítése, a sóstóhegyi kultúrház átalakítása, járdafelújítások a város területén, villanyórák beszerzése, vízöblítéses WC építése a Szénatéren, járdaépítés a Moszkva utcán, makadámút építés az Árok utcán, vízvezeték építés a piactér locsolásához és még számos más feladat. Hónapok teltek el azóta, hogy a városi tanács ülése mindezeket határozattá emelte. De a városi tanács tagjai és a város lakói alig tapasztanak olyat, ami a tervből megvalósulásra került. A városi tanács végrehajtó bizottsága beszámolt ugyan a legutóbbi tanácsüésen arról, hogyan hajtotta végre a tanács megbízatását, hol kezdődött meg a munka. De ez nagyon kevés. A tanácstagok szinte mindenre azt hallották „A beszerzésre intézkedés még nem történt” vagy „a munkát még nem kezdték meg”. A lakosság nagy része már befizette a városfejlesztési hozzájárulást. Tudunk arról, hogy sok esetben várták a dolgozók: kezdje el szervezni valaki a társadalmi munkát. Erre sajnos nem került sor. Nem csoda, ha ezután tehetetlenséggel, közönnyel vádolják a város dolgozói a végrehajtó bizottság vezetőit. Mert azt mindenki tudja, hogy a városfejlesztési problémák megoldásához, a köztisztasági feladatok elvégzéséhez nincs szükség milliós állami beruházásra De szükség van igenis arra, hogy a város pénzével gazdálkodók reális, megvalósítható terveket készítsenek, tanulmányozzák a dolgozók igényeit, fogadják el javaslataikat. S arra még nagyobb a szükség, hogy szűnjön meg a városi tanácson a nemtörődöm magatartás, amely ma még divat a vb. egyes szakigazgatási vezetőinél, Kopka János. NÉPLAP A Mezőgazdasági Kiállításra belépőjegy és sorsjegy továbbra is kapható Holnap megnyílik a Mezőgazdasági Kiállítás. Mint korábbi cikkeinkben már részletesen beszámoltunk, minden eddginél gazdagabb anyaggal nyitja kapuit a kiállítás. Amellett, hogy a kiállítás egy gazdag tanulmányútnak felel meg, kereskedelmi szerveink gondoskodtak a vásárló közönség igényeinek kielégítéséről is. Ezeket a lehetőségeket jól ismerve megyénk dolgozói évről-évre nagyobb számban keresik fel a kiállítást. Kedvezményes elővételi jegy 4 forintért és sorsjegy 3 forintért továbbra is kapható. Nyíregyházán belépőjegy és sorsjegy kapható a városi tanács mezőgazdasági osztályán, a tanács épületében lévő két dohányárudéban, a Csemege üzletben, a városi DISZ-bizottságon, valamint az IBUSZ, MÁV és MÁVAUT irodákban. Csoportos látogatás esetén a dolgozók a munkahelyük üzemi bizottságánál is megszerezhetik a jegyeket. A Sorsjegyet szeptember 9-ig, belépőjegyet pedg a kiállítás tartama alatt végig lehet kapni. Érdekes hírek 85.000 tyúk égett el 85.000 darab tyúk pusztult el, amikor a napokban Ciprus legnagyobb baromfi,farmja leégett. (Neues' Deutschland) Lezuhant egy óriáskerék Genova kolumbiai város vidám parkjában lezuhant egy óriáskerék. A szerencsétlenségnek öt halálos és 22 sebesült áldozata volt. (Neues Deutschland) 1956 szeptember 1. szombat. 3 ezer személyes havi forgalom -112 ágy Szállodai gondok Nyíregyházán A legutóbbi években, de főleg a közelmúlt hónapjaiban ugrásszerűen nőtt Nyíregyháza idegenforgalma. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy szállodai forgalma ma kétszerese az 1950 évinek. Nyíregyháza, de szinte egész Szabolcs-Szatmár idegenforgalmi elszállásolását az egészen kicsiny befogadóképességű néhány vidéki „szálloda“ mellett a város három szállója látja el nyáron, s kettő télen. Persze a Sóstó-gyógyfürdő szállójában nyaranta közel, s mi úgy érezzük, hogy szállodánk nem elégíti ki az igényeket. Arról nem is beszélek — mondja Hernádi Ferencné, a szálló vezetője — hogy a budapestiek, vagy hazánk más vidékéről érkezők sincsenek megelégedve. Pedig mi igyekszünk, Portásaink többnyire érettségizettek, 5—6 éves gyakorlattal rendelkeznek. Tisztában vannak azzal, hogy megfelelő inteligencia, kellő hang, figyelem a vendégekhez, elengedhetetlen munkájukban. Vendégeink álltatában meg vannak elégedve a tisztasággal, a kiszolgálással, a takarítással is. Mégis kellemetlen, amikor küldöttségeket kell elhelyezni, nagy nehezen keresünk nekik egy-két megfelelő szobát. Legutóbb csehek, románok, szovjetek, finnek, nyugatnémetek jártak nálunk. Egyre többen jönnek. A bútorok nagy része ósdi — 30—40 éves. Az ágyakat valamikor kórházból szedték össze, így nem nyújtanak kellemes látványt. Egyszer, körülbelül egy hónapja a debreceni Arany Bika Szállóban járharc folyik egyes szobákért, hiszen az itt üdülő egyetemi hallgatók, sportolók számához mérten aránytalanul kevés a szobák száma. Nyíregyháza két szállója közül a Kossuth Szálló a nagyobb, az bonyolítja le a forgalom nagy részét. Ezért kerestük fel számos szállodai vendég panaszának meghallgatása után éppen a Kossuth Szállót, hogy megnézzük, saját szemünkkel győződjünk meg arról, milyenek a nyíregyházi szállodai viszonyok? Nam. Tudjuk, hogy ez a modern szálló reprezentatív igényekkel készült. Az sem — Milyenek a szobaárak? — Egy kétágyas szoba 51 forint. Ha pótágyakat teszünk be, egy pótágy 11.50 forint. — válaszol Hernádi elvtársnő. — Véleményünk szerint a szálló a berendezéshez, a környezethez viszonyítva drága. — Hát igen. Át kellene építeni a szállodát. De ez későbbi terv. Először a berendezést kellene kicserélni, s ehhez már ígéretet kaptunk. Őszre tíz szobabútort várunk, s akkor lesz 15 megoldás viszont, hogy a miénkre szinte végképp nem fordít gondot a Belkereskedelmi Minisztérium Szállodaipari Főigazgatósága. Pedig negyedévenként 130 ezer forintot forgalmazunk. S havonta 3 ezer vendég keresi fel a szállót. Vannak napok, amikor kevesebben jönnek, de sokkal többször kell elutasítanunk a vendégeket hely hiányában. Mert a Kossuth Szálló mindössze 112 személy befogadására képes. S ha jön a Déryné színház, vagy mint most az Állami Népi Együttes, nagyobb számú küldöttség keresi fel a várost, a megyét, akkor nem tudunk mit kezdeni, csinos szobánk. A vendégek az ágyneműre panaszkodtak. Most kaptunk egy 30 ezer forintos mosógépet, s így az ágynemű tisztántartása, kellő fehérítése is megoldást nyer. Rosszak azonban a fűtési viszonyok. ■ Nincs házifelvonó, amin a szenet az emeletre juttatnánk. Nincs központi fűtés, s ezért eddig kosarakban hordták a pincéből a fűtésre a szenet. Ezzel persze nem sokat érünk,, a szobák hőmérséklete általában alacsonyabb a kellőnél. Egyre több a külföldi vendég Cserélni kell a berendezést SOLTÉSZ ISTVÁN: Jínbőrló Lángnak Regényes történet az utolsó boszorkányégetés idejéből — Eddig, 1715. nyarán az áruló gróf Károlyi Sándor és a megszálló németek panaszkodnak a szatmári jezsuitáknak hogy a volt kurucok most sem nyugszanak Kérik az egyház segítségét Az egyház csodát csinál Máriapocson s az egyszerű embereket megfélemlítve őket a császár iránti hűségre inti. Ugyanakkor megkezdődik a volt kuruc katonák elleni terrorhadjárat. Elrabolják a tyukodi eabocs és Kos csaláa két fiúgyermekét. Anna rádöbben a jezsuiták egész ármánykodására. András helyébe lép, szervezni kezdi a kurucmozgalmat Egy éjszaka lovas hírnök érkezett. Elmondta: Békésszentandráson kurucfelkelés tört ki s várják a szatmáriak, szabolcsiak csatlakozását is. A nyílt emberek megmozdulnak Anna asszonycsapatot szervez. {24) Anna kora reggelre hívta össze a pécsi asszonyokat. Akkor szándékoztak tovább indulni. Reggel meg is jöttek valamennyien, sőt újak is csatlakoztak hozzájuk. Az asszonycsapat szedelőzködni kezdett. Kicsit didergető volt a hajnal, a pécsi fatemplom tornya tejfeles ködbe túrt és a frissen kihajtott levelek, remegve hajlongó fűszálak nehéz harmatcseppek alatt görnyedeztek. A füst is lecsapódott, nem szállt magasra a hirtelen felütött ágasbográcsok alól, amelyekben reggelig rottyantottak az asszonyok gyermekeiknek. A gyerekek jóllaktak és teli hassal örömteli sivalkodásba kezdtek, kergetőztek — utód felett tetszett nekik ez a vándorlás. A kicsi csecsemőket a hátukra kötözték az anyák, hogy könnyebb legyen a menetelés. A falubeliek kíváncsian állták körtü a tábort. Távolabb ott lebzselt néhány vasas katona is. De a németek nem szóltak semmit, nem zavarták a búcsúsoknak vélt aszszony és gyerekhadat. Amikor a pócsi asszonyok megérkeztek a templom elé, Anna és társnői már indulásra készen várakoztak. — Hát akkor, isten nevében asszonyok! — Várj még! — kiáltott közbe Lábistyákhé, egy fehérhajú pócsi asszony, aki talpig feketébe öltözött és fázósan húzta össze a vállán, mellén a fekete daróckendőt. Kilépett a többiek közül és megindult a templom felé. Nagy férfiléptei nyomán feszülve csattogott a szoknyája, meztelen, kérges talpai alatt megtipródott a fű. Sovány, inas nő volt, keményszavú, ritkabe-szédű. Tekintélynek számított a pócsi asszonyok között. — Várjatok testvéreim — ..szólt újra hátrafordulva a sokaság felé és ugyanakkor maga mellé intette falubeli társnőit, Mitruskánét, Bojcsiknét és a többieket. Beléptek a nyitott templomajtón, majd nemsokára Máriás-zászlókkal tértek viszsza. A jobbágyasszonyok magasra emelték a fehér és kékselymű zászlókat, lobogtatva vitték a többiek felé. Lábistyákné megállt Annánál és igy szólt hangosan, hogy valamennyien meghallják. — Úgy illik, hogy Mária, a boldogságos szűzanya is velünk legyen! Letérdelt a harmatos fűbe, keresztet vetve imádkozott. Példájára így tették valamennyien, katolikus és reformált nők. A templom felé fordulva imádkoztak a szűzanya oltalmáért. Aztán elindultak. Furcsa és szokatlan menet volt ez. Csupa asszony és gyermek haladt az úton eleven zsibajjal, énekléssel és sivalkodással templomi zászlók alatt Nagykároly felé. Senki meg nem állította őket, senki meg nem kérdezte, minek és hová tartanak. Érkezésüket messziről jelezte már a kavargó porfelhő, amelyből szent énekek dallama úszott elő, aztán kibukkantak a zászlók, s mire más utazók észbekaptak, az asszonyhad már el is vonult mellettük. Dél felé megeredt az eső. Nem volt hideg, tavaszi meleget permetezett. Az asszonyok nem bújtak el az erdőbe, hanem tovább mentek. Felsőszoknyájukat magukra és gyermekeikre terítették, rendületlenül meneteltek Nagykároly felé ... Ezekben a napokban a nagykárolyi kastély inkább hasonlított valami útszéli szállásra, vendégfogadóra, mint gróf Károlyi Sándor főispán rezidenciájára. A kastély vaskapujának mindkét szárnya nyitva volt, hogy a hinták, lovasfutárok késedelem és akadály nélkül tudjanak ki és bevágtatni rajta. Jöttek és mentek is sűrűen a futárok, hírszerzők beteg izzadtra verve lovaikat. A cselédség munkarendje is felborult, senki sem végezte a dolgát. A belső cselédek állandóan ott ődöngtek a tanácskozó szoba körül, ahová Károlyi bezárkózott az urakkal s lesték a híreket. Ha felkaptak valami esemény morzsát, futottak ki a többiekhez és a hír máris sebes szárnyra kapott, nyargalt mindenfelé különfutár, vagy hírnök nélkül túl a kastély kerítésén. Károlyi Sándor királyi hadbiztos és főispán pedig benn a teremben izzadva és kivörösödve tanácskozott. Ott volt vele Hedry jezsuita főnök, aki az események hírére átjött Nagykárolyba — főleg azért, mert itt nagyobb biztonságban tudta magát — vele volt Lőcsei atya, két császári kapitány, néhány megyei úr, akik a felsőbb körökhöz tartoztak. Károlyi magas, faragott támlás széken ült és a mellé állított asztalkán serleg állt teli borral, ökleit a szék támbarján nyugtatta, mereven maga elé nézve beszélt. Az első hallásra nyugodtnak tűnt a hangja, de a harmadik, negyedik szónál már kitűnt, hogy izgalom parázslik a nyugalom mögött. Vagy éledő, vagy már elfolytott izgalom. Mint kiderült a szavaiból, már elfolytott és eltemetett izgalom forrósította át a beszédét, amely olyan volt, mint a tűzvészből menekült ember rémületre emlékező magyarázkodása. — Most már semmi baj nincsen uraim. Tisztelendő szent atyám is hazatérhet Németibe, semmi bántódása nem lesz. A szentandrási lázadókat földig verték, még idejében, az egyesülés előtt elfogták Pérót és karóba húzatták cimboráival együtt. Parancsot adtam a katonaságnak, hogy akadályozzák meg a szabolcsi és szatmári rebellisek akcióit is. Seregünket mozgósítottam és a lázadók csoportjait útközben mind lekaszabolják. Erről szólnak a friss jelentések. A parasztok siránkozva futnak hazafelé. Indulat öntötte-e el Károlyit, vagy az elmúlt napok túlfűtött izgalmai robbantak ki belőle — hirtelen felkapta a serleget, egy hajtásra kiitta belőle a bort, majd az aranyos edényt a földhöz csapta. Felugrott a székéből és kirohant a szobából. (Folytatjuk.) A címke Most pedig megkérdezzük az egyik vendéget. Sok ágyas szobába lépünk be, sarokban bőrönd, tele szállodacímkével, „Firenze“, „Monaco“, „London“, stb. stb. A gazdája világjárt ember? — kérdezzük. Igen. — válaszol a szálloda vezetője. — Sok címke van a bőröndjén. Tőlünk is kértek ilyet, de nekünk sajnos nincs. (Pedig ehhez nem kellene állami beruházás.) Lackó Mária, az Állami Népi Együttes táncosa a szálló első kritikusa. — Voltunk már kényelmesebb szállóban is. Most, hogy el tudtak helyezni bennünket, — pótágyakat helyeztek el, — összezsúfolva lakunk. S hiába takarítják, az ilyen szobákat soha nem lehet teljesen barátságossá tenni. A kórházi ágyakban nem lehet szebben ágyazni — válaszol nevetve. S megkért bennünket, jutassuk el észrevételét a lapon keresztül az illetékesekhez. Gondosabb helyi munkát ! A takarítók helyesen látják el munkájukat. Van azonban, amit ők sem vesznek észre. Egyáltalán nem felemelő látvány, hogy a szálloda bejárati forgóajtaja fölött tenyérnyi vastagon áll a por. Észrevehették volna, hogy a szobák nagyrészéből egy éve hiányzik a csengő. (minek akkor szobaasszony?) S ezt már a vendéglátó vállalatnak kell felróni, hogy a legutóbb is csak az emeleti szintig tataroztak. Jó lenne, ha az illetékesek cselekvően gondolkodnának el a nyíregyházi szállodaviszonyokon. Több mint 1209, ház égett és egy japán városban Odate északjapán városban tűzvész pusztított,, amelynek az óvárosban több mint 1206 ház esett áldozatul. Az óvárosnak körülbelül egyötöde hamvadtt el teljesen. (Neues Deutschland}]