Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-29 / 150. szám

KELETMAGYARORSZAG 1957. június 29, szombat Az országos pártértekezlet pénteken folytatta tanácskozását A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete pénteken az Országházban az első és második napirendi pont vitájával folytatta tanácskozását. A délelőtti ülésen Gáspár Sándor elvtárs elnökölt. Elsőnek Kiss Dezső elvtárs, a Csepeli MSZMP Intéző Bizottságának elnöke szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a tömegek véleményének semmibevevése a párttól idegen módszer. A vezetésben ne legyen helyük azoknak a funkcionáriusoknak, akik tisztségüket a tömegek véleményénél előbbre helyezik, s bár módjuk lenne, nem néznek szembe saját hibájukkal. Sarok Antal elvtárs, a dunavecsei járási intéző bizottság elnöke, a mezőgazdasággal és főleg a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban számos gyakorlati kérdést vetett fel. Ezután Losonczi Pál elvtárs, a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke a mezőgazdaság elmaradásáról szólt, s vázolta a nehéz helyzetet, amelybe az ellenforradalom sodorta a szövetkezeteket. Hangsúlyozta, a pártnak is mindent el kell követnie, hogy a tsz-ek támogatásban részesüljenek. Kukucska János elvtárs, a Borsod megyei Intéző Bizottság titkára, számos módosítást javasolt a határozat-tervezetA Központi Vezetőség múlt évi júliusi határozata után a káderpolitikában is gyökeres javulás kezdődött. Ezt az egészséges fejlődést is megszakította azonban az októberben kirobbantott ellenforradalom. Ezután azzal foglalkozott,hogy milyen követelményeket kell támasztanunk a pártkáderekkel szemben. Ma még sok káderünk nem felel meg minden tekintetben a lenini követelményeknek. Éppen ezért pártoktatásunkat az egész kádernevelésünket elsősorban abból a szempontból kell megvizsgálnunk, hogy inkább kevesebbet, de jobbat adjon, mint az elmúlt években. Hangsúlyozta: nem lenne helyes, ha káderpolitikánk és a kádermunkánk feladatait csupán a pártkáderekre vonatkoztatnánk. Nyilvánvaló, hogy annak ki kell terjednie a társadalmi élet minden területén végzett személyzeti munka elvi irányítására és ellenőrzésére. Az ellenforradalmi felkelés leverését követően ma különösen fontos, hogy ne csak a pártapparátusban legyenek teljesen megbízható, jó képességű vezetők. Ezután a többi között szóvátette, hogy néha túlzásba visszük a pártapparátus „fiatalítását“, majd néhány olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, ami helytelen a bérmunkában, s csökkenti a tömegekhez majd a pártegység követelményeiről ezzel kapcsolatban az ideológiai munkáról, az éberségről, a káderek helyes kiválasztásáról, a párttagság állandóan szükséges tájékoztatásáról beszélt. Ezután Kiss Károly elvtársnak, a Központi Intéző Bizottság tagjának a felszólalása következett. Bevezetőben megállapította, hogy a párt politikájának helyessége, vagy hibái mindig tükröződnek a párt káderpolitikájában. A felszabadulás óta eltelt 12 esztendő alatt pártunk kádermunkája alapjában véve eredményes volt, a pártkáderek aktívan, odaadóan dolgoztak a párt, a szocializmus magasztos ügyének diadaláért. Ezért igazságtalan és helytelen az a sommás ítélet, amely a párt egész korábbi káderpolitikáját hibásnak, sőt károsnak nyilvánítja. Kiss elvtárs elmondotta, hogy a felszabadulást követő években a helyes káderpolitika kialakítását akadályozta többek között az a helytelen szemlélet, amely az 1919-es kommunistákat szektáns, kiöregedett kádereknek minősítette. Közismert, hogy később ugyanilyen megítélés alá kerültek a régi illegális pártmunkások, a spanyol polgárháború sok hős magyar kommunistája s nem kevés becsületes szociáldemokrata elvtársat is így állítottak félre bizalmat pártunk iránt. Előfordul például hogy egyesek gyakran hasonló eszközöket vesznek igénybe a helytelen útra tévedt emberrel is, mint amilyen eszköz alkalmazása feltétlenül jogos és indokolt az ellenséggel szemben. Rámutatott arra is, hogy a politikailag megbízhatatlan szakmai vezetőket természetesen nem hagyhatjuk meg vezető beosztásokban, de másutt értékesíthetjük szakmai tudásukat, feltéve, hogy új munkakörüket hajlandók becsületesen ellátni. Végleg szakítanunk kell a régi vezetésnek azzal a káros gyakorlatával, — folytatta — amely egy-egy embert nem annyira politikai magatartása, vagy gyakorlati munkája, hanem rokonságának összetétele, rokonainak cselekedetei alapján ítél meg. Nyilvánvaló tehát, hogy káder- és személyzeti munkánkban következetesen érvényesítenünk kell az elvet: mindenki önmagáért felel, mindenkit saját cselekedete, munkája, magatartása szerint kell megítélni. A káderanyagok „titkos" jellegét végképpen meg kell szüntetni. Kiss elvtárs felszólalásának befejezéseképpen hangsúlyozta, hogy a forradalmi éberség továbbra is kádermunkánk egyik központi kérdése marad, majd élesen bírálta a pártszervezetekben még elég gyakori elvtelen bírálatot, kicsinyes személyi torzsalkodást, amelyeknek hátterében sokszor pozícióféltés van. Az eddiginél jóval több megértést, melegséget, elvtársi szeretetet és bajtársiasságot kell tanúsítanunk egymás iránt. Csakis így forrhat össze és válhat megbonthatatlanná a pártmunkások egysége, a párttagok egysége, ami az egész párt életének legfontosabb feltétele. A következő felszólaló Bakó Ágnes, a VIII. kerületi intéző bizottság elnöke mondotta, hogy mind a taggyűléseken, mind pedig a kerületi pártértekezleteken résztvevők helyeselték a párt politikáját. Most sokkal inkább egységes a párt, mint az utóbbi években volt. Az egységes vélemény a legfontosabb kérdésekben nem jelenti azonban azt, hogy jelentős részletkérdésekben nincsenek véleménykülönbségek. Természetesen megalkuvás nélkül és következetesen kell küzdeni a baloldali hibák ellen is, akár a múlt hibáinak elnézése, akár a tömegkapcsolatok elhanyagolása, elbizakodottság, értelmiség-ellenesség formájában jelentkezik. Le kell győzni a Nagy Imre-féle árulás, a revizionizmus, a nemzeti kommunizmus iránti békülékenységet is. Szükségesnek jelentette ki Révai elvtárs, hogy az eddiginél jobban mutassuk meg, hogyan függött össze Nagy Imre 1956. októberi árulása azokkal az opportunista nézetekkel, amelyeket 1948-ban, 1953-ban, de még régebben is 1945-ben, vagy az illegalitásban képviselt. Ezekről számos tényt sorolt fel Révai elvtárs. Révai elvtárs kimutatta, hogy Rákosi elvtárs és Nagy Imre között 1953 júniusa óta nemcsak személyi rivalizálás és elvtelen marakodás folyt, de ezzel párhuzamosan elvtelen összebékülés is, a hibák kölcsönös amnesztiája alapján. Hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni az ellenforradalmi árulás és a szocializmus építése közben elkövetett hibák Bakó elvtársnő figyelmeztetett arra, hogy a párttagság nagy aktivitása gyakran csak pártonbelüli kérdések eldöntésére korlátozódik. Nem kielégítő a pártonkívüliek véleményének kutatása, azok meggyőzése. Felhívta a pártvezetés figyelmét arra, hogy többet foglalkozzék a tagság eszmeipolitikai felkészítésével, mert ez egyik fő feltétele a párt tömegkapcsolatai további erősítésének. Révai József elvtárs öt negyedórás felszólalásának elején hangsúlyozta, hogy a beszámolók és a beterjesztett határozati javaslat fő irányvonalával egyetért. között. Ez nem jelenti Rákosi és Gerő elvtársak „rehabilitását". Nem lehet elfeledkezni arról a tényről, hogy az ő vezetésük alatt érkezett el a párt egy olyan szituációhoz, amelyben ha két hétre is, de elvesztettük a hatalmat. De ha a régi vezetés bírálata szitok-átok hadjárattá fajult, ez rágalmazás és mindenekelőtt lekícsinyli azoknak a tíz- és százezreknek az erőfeszítését, akik a felszabadulás után csodákkal határos munkákat végeztek az ország felvirágoztatása érdekében. Az értelmiségről szólva óvta a pártot az általánosítástól. Nem lehet az egész magyar értelmiséget felelőssé tenni azért, ami októberben történt. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy fel kell lépni az értelmiség körében jelentkező olyan nézetek ellen, amelyek a munkásosztály helyett az értelmiségnek szánják a vezető szerepet. A bűnösöket az értelmiség körében is meg kell büntetni, de a szigor politikáját — a konszolidálás előrehaladásának megfelelően — párosítani kell a megbékélés politikájával. Az osztályharc egyes kérdéseiről szólva hangsúlyozta, hogy ez pártmunkánk és állami munkánk egyik leggyengébb pontja. Nincs még kidolgozva e tekintetben ideológiai programunk. Káderpolitikánk néhány kérdése A főleset a revisionismus, Nagy Imre és Losonc áruló csoportja ellen kell irányítani A pártértekezlet csütörtöki üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) net, amely a pártvezetők tea lejáratására irányul, visszarni és biztosítani kell, hogy a Köz- Bizottság helyes irányvonala térnélkül valósuljon meg a gyakorlat-Fock Jenő elvtárs, a Központi Bizottság titkára felszólalásában hangsúlyozta, hogy pártunk a legközelebbi időben hosszabb időszakra szóló gazdaságpolitikát fog kidolgozni. Ennek a jelenlegi helyzetből kell kiindulnia, amelyet meghaatároznak a múlt gazdaságpolitikai hibái, az ellenforradalom okozta károk, továbbá az életszínvonalnak saját termeléssel még kellően rá nem támasztott emelkedése. • Gazdasáágpolitikai céljainknak tükröződnie kell a közeljövőben elkészülő hároméves tervünkben is. A beruházások nem lehetnek olyan magasak, mint az ötéves terv előirányzatai voltak. A bővített újratermelés fokozásával megteremtjük külföldi fizetési mérlegünk egyensúlyát, lerakjuk a népgazdaság újabb fellendülésének, az életszínvonal emelésének alapját. A mezőgazdasági termelés fejlesztését úgy kell előirányozni, hogy egy-egy hold művelt területről minél több és értékesebb igényt takarítsunk be. Elsőmn a szocialista szektort kell támogatni. Fock elvtárs ezután ismertette az 1957-es terv előirányzatait, majd gazdasági életünk néhány egészségtelen jelenségéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a kormány határozata ellenére nagy huzavona tapasztalata a beruházások leállításában. Hangsúlyozta, hogy rövid idő alatt el kell érni, hogy kölcsönök nélkül megálljunk saját lábunkon. Ehhez mindenek előtt az kell, hogy növeljük a termelékenységet és csökkentsük az önköltséget. Most figyelmünket mindenütt a termelés gazdaságosságának fokozására kell irányítani. A takarékos gazdálkodásban nagy szerepe van a társadalmi tulajdon védelmének. V^ül arról beszélt, hogy a gazdasági feladatok megoldásának egyik fő feltétele a vezetés színvonalának megjavítása. Szükséges, hogy minél előbb kidolgozzák a gazdálkodásnak azokat a módszereit, amelyek leginkább megfelelnek a demokratikus centralizmusnak és amelyek a lehető legjobban összeegyeztetikk a központi irányítást a helyi szervek nagyobb önállóságával. Csütörtökön délután Ambrus István elvtárs volt az utolsó felszólaló. A falusi osztályharc alakulásáról beszélt. Felhívta a figyelmet, hogy különösen a falvakban kezdi ismét felütni a fejét a kizsákmányolás. Az országos pártértekezlet délutáni ülése A délutáni ülésen Rónai Sándor elvtárs elnökölt. A vitában felszólaltak: Révész Géza elvtárs, honvédelmi miniszter, a Központi Bizottság tagja, Jakab Sándor elvtárs, a Nógrád megyei Intéző Bizottság elnöke, Major Tamás elvtárs, a Nemzeti Színház igazgatója, a Központi Bizottság tagja, Raffai Gyula elvtárs, Tolna megye Intéző Bizottságának elnöke. Nyers Rezső elvtárs, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke beterjesztette a bizottság jelentését, amelyet a pártértekezlet elfogadott. Szünet után Prieszol József elvtárs elnökölt. A vitában felszólaltak Bakó Kálmán elvtárs, a kisújszállási termelőszövetkezet titkára, Aczél György elvtárs, művelődési miniszterhelyettes, a Központi Bizottság tagja és Biszku Béla elvtárs belügyminiszter, a Központi Intéző Bizottság tagja. A délután elhangzott felszólalások ismertetésére visszatérünk. Járási tűzoltóverseny tiáván A nyíregyházi járás önkéntes tűzoltóságai folyó hó 30-án 8 órai kezdettel Gáva községben járási tűzoltóversenyt rendeznek. — Kéri a tűzrendészeti alosztályparancsnokság a községi tanácsokat, pártszervezeteket, hogy a tőlük induló önkéntes csapatoknak a legmesszebbmenő segítséget adják meg s támogassák őket a versenyen való megjelenésben. A parancsnokság ezúton is meghívja mindazokat, akik a tűzoltóság munkáját támogatják és értékelik. ************************** Hirdessen Keletmagyarország hasábjain *************************** a BELFÖLDI NAPLÓ A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETI MOZGALOMBAN kiváló munkát végzett több mint 100 szövetkezeti dolgozót a nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából „kiváló földművesszövetkezeti dolgozó” jelvénnyel tüntetnek ki. JELENLEG EGY HÓNAP ALATT annyi sört főzünk, mint 20 évvel ezelőtt 12 hónap alatt — mondták a söripari igazgatóságon. Ezt a mennyiséget új gyár létesítése nélkül értük el. Annak ellenére, hogy berendezéseink az igényekhez viszonyítva nem sokkal gyarapodtak, termelésünket mégis növeljük. Az év második negyedében például a tervezett 870.000 hektoliteren felül mintegy 40.000 hektoliter sört adtunk a lakosságnak. A harmadik negyedévben pedig további 40.000 hektoliterrel főzünk többet. Három hónap alatt tehát 950.000 hektoliter sör készül, ami háromszorosa például az 1938. évi termelésnek. Mégis kevés ez, tehát jogosan panaszkodik a lakosság. Számításunk szerint évente 3.2 millió hektoliter sört kellene főznünk, hogy kielégíthessük az igényeket. Ezzel szemben évente csak 2.4 millió hektolitert tudunk az üzletekbe küldeni. Sajnos, a termelést nem tudjuk tovább fokozni. Csak egy megoldást látunk: új sörgyárat kell építeni. Ennek megvalósítása már régi tervünk. Ki is jelöltük az új gyár létesítésére legalkalmasabb területet, Hernádnémetit. A tervezett hernádnémeti gyár 800.000 hektoliter sört főzne évente, ami fedezné azt az ország keleti felének szükségletét. CSÜTÖRTÖKÖN DÉLBEN a Magyar Tudományos Akadémián ünnepélyesen aláírták az egyfelől a Német Mezőgazdasági Tudmányos Akadémia, másfelől a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya és a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási és kísérletügyi főigazgatósága között a közvetlen tudományos együttműködésről létrejött megegyezést,!