Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-01 / 51. szám
KELETMAGYARORSZAG Május 26-ig igényelhetik az öregségi nyugdíjat a tsz-ek alapító tagjai A 19-es és 20-as számú Magyar Közlönyben megjelent a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány rendelete és a munkaügyi miniszter rendelete a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjellátásával kapcsolatos intézkedésekről. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a rendelkezések főbb pontjait. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai nyugellátására vonatkozó rendelkezések a megöregedett termelőszövetkezeti tagoknak öregségi nyugdíjat, a megrokkant tagoknak rokkantsági nyugdíjat, az elhalálozott termelőszövetkezeti tagok hozzátartozóinak pedig özvegyi nyugdíjat, árvaellátást, szülői nyugdíjat és haláleseti segélyt biztosítanak. A nyugellátások összegszerű megállapításánál a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak országos átlagjövedelmét veszik alapul, amely ez idő szerint — a háztáji gazdaságból származó jövedelmet figyelmen kívül hagyva — havi 900 forint. Öregségi nyugdíj öregségi nyugdíj jár annak a termelőszövetkezeti tagnak, aki férfi esetében a 65. nő esetében a 66. életévét betöltötte és 10 nyugdíjévvel rendelkezik. Tíz nyugdíjév alapján válnak jogosulttá öregségi nyugdíjra mindazok, akik 1960. évi december hó 31-ig mezőgazdasági termelőszövetkezetbe belépnek. Akik ezen határnap után lépnek be a termelőszövetkezetbe, öregségi nyugdíjat 20 nyugdíjév után kaphatnak." Az öregségi nyugdíj a havi 900 forint átlagjövedelem 35 százaléka, amelyhez nyugdíjkiegészítésként az 1957. január után megszerzett minden nyugdíjévért a nyugdíj 1 százaléka jár. A rendelet lehetővé teszi, hogy az úgynevezett alapítótagok, vagyis, akik 1953. január hó 1. napja előtt léptek be a termelőszövetkezetbe és 1957. évi december hó 31-ig 5 évi tagságot szereztek, már ötévi termelőszövetkezeti tagság alapján is megkaphassák az öregségi nyugdíjat. A 10, illetőleg 20 nyugdíjév alapján járó öregségi nyugdíjat . Szakszervezeti Társadalomkutoítási Központnak az igénylő lakóhelye szerint illetékes alközpontjánál (kirendeltségénél) kell kérni. Az alapítótagok az öregségi nyugdíj iránti kérelmüket lehetőleg a termelőszövetkezet útján az Országos Nyugdíjintézetnél terjesszék elő, legkésőbb 1958. május hó 26. napjáig. A 10, illetőleg a 20 nyugdíjév megállapításánál a termelőszövetkezeti tag által üzemben vagy gazdaságban munkaviszonyban töltött időket is figyelembe veszik. Nyugdíjévnek általában azt a naptári évet lehet figyelembe venni, amelynek teljes tartama alatt a termelőszövetkezeti tagság fennállott és a termelőszövetkezet férfitagja legalább 120, nőtagja legalább 80 munkaegységet teljesített. Az 1957. évi január hónapját követően szerzett nyugdíjéveknél igazolni kell azt is, hogy a termelőszövetkezet a nyugdíjjárulékot is befizette. Rokkantsági nyugdíj Rokkantsági nyugdíj jár annak a termelőszövetkezeti tagnak, aki munkaképességét kétharmad részben elvesztette és emiatt rendszeres munkát végezni nem tud. Rokkantsági nyugdíj megrokkanás esetében is csak akkor jár, ha a termelőszövetkezeti tag a korához igazodó nyugdíjévekkel (3—18 év) rendelkezik. A termelőszövetkezet jelenlegi tagjai vagy azok akik a termelőszövetkezetbe 1960 december hó 31-ig belépnek, már 10 nyugdíjév alapján is kaphatnak rokkantsági nyugdíjat. Az alapító tagok az öregségi nyugdíjhoz hasonlóan, megrokkanásukkor, korukra való tekintet nélkül kaphatnak rokkantsági nyugdíjat. A rokkantsági nyugdíj öszszege azonos az öregségi nyugdíjjal. Az a rokkantsági nyugdíjas azonban, aki munkaképességét teljesen elvesztette és mások gondozására szorul rokkantsági nyugdíjához az átlagjövedelem 15 százalékával egyenlő összegű gondozási pótlékot is kap. A rokkantsági nyugdíját ugyanúgy kell igényelni, mint az öregségi nyugdíjat. A rokkantság fennállását orvosi bizottság állapítja meg. Hozzátartozók nyugdíja A hozzátartozók akkor jogosultak nyugdíjra, ha a termelőszövetkezeti tag elhalálozásának időpontjában a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjevekkel rendelkezett vagy már nyugdíjat kapott. Az özvegy részére nyugdíjat csak abban az esetben lehet folyósítani, ha a 60. életévét betöltötte, vagy rokkant, vagy a férj elhalálozásának időpontjában két ellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik. Az özvegyi nyugdíj a férj részére járó nyugdíjnak az 50 százaléka. Árvaellátás az árva 16. életévének betöltéséig, továbbtanulás esetén a középiskolai tanulmányainak befejezéséig, legfeljebb azonban 19 éves korig jár. Az árvaellátás egy-egy árva részére az özvegyi nyugdíjnak a fele. Szülői nyugdíjat kaphat az a szülő vagy nagyszülő, aki munkaképtelen, vagyona nincs és eltartásáról legalább egy éven át túlnyomó részben az elhalt termelőszövetkezeti tag vagy nyugdíjas gondoskodott. A szülői nyugdíj az özvegyi nyugdíjjal egyenlő. A hozzátartozói ellátásokat — a haláleseti segély kivételével — a hozzátartozók 1958. január 1-től abban az esetben is megkapják, ha a termelőszövetkezeti tag 1957. (Folytatás az 5. oldalon) ELŐSZÖR IS hadd súgjam meg, hogy ,,Kökény” nem valami tüzes paripa. Illetve paripának paripa, de mégsem olyan mint a többiek. Már csak azért sem, mert istálló helyett rendszerint a szabad ég alatt hál, s aztán a szénát, ablakot kém kedveli különösképp. Sőt, hogy tovább menjek, nyeríteni sem hallották még, aztán a szemét sem forgatja körbekörbe, azon egyszerű oknál fogva, mert a ,,Kökény” nem ló, nem élőlény, hanem egyszerűen — ha már nincs jobb magyar szavunk — traktor. Ilyen bevezető után, mely bizonyára a félreértéseket is tisztázta, hadd mutassam be a cikk másik szereplőjét is. Mármint a „gazdát"’, aki a ..Kökény” nyergében lovagol. ALACSONY, köpcös, életvidám ember, a keresztségben a Rivnyik András nevet nyerte, de társai a Demecseri Génállomáson csak Bandibá’-nak szólítják. Különben ha hiszik, ha nem ez az ember tavaly is több mint 600 normálholdnyi szántást, tárcsázást, stb. végzett el és terven felül legalább 400 mázsa gabonát adott a közösségnek. — Hogy-hogy? — kérdezhetné akárki. Hisz’ ez a Rivnyák se nem gazda, se nem földbérlő. Jóformán még háztáji portája sincs. Hát úgy, hogy a gégényi Ady Endre TSz-ben, ahol ő szántott, jóval a számításon felül eresztett a gabona és a szemek is olyan acélosak voltak, hogy még a környékbeli falvakból is csodájára jártak. Aztán — ugyancsak az elmúlt évben — ez a Rivnyák közel 40 vagon életet csépelt el, míg a hozzá hasonló 1076-os gépesek még a feléig sem vitték fel. MINDEZ ügye szép figyelemreméltó de van ennél még meggyőzőbb dolog is. Meggyőzőbb, ami a Rivnyák Mihályok új magyar győzelme mellett szól. Hallgassák csak meg. Régen maga is urasági cseléd volt. Jelentéktelen és eltaposott ember. Jó, ha a korsisságig felvitte, jó, ha lovakat hajthatott. Hej, hol volt még akkor a gép! És a havi három, sőt nyaranként a négyezer forintos kereset, amikor a konenciósnak, vagy éves cselédnek csak a legritkább I esetben ígértek 150 pengő bérnél többet. Most ! meg a „Kökény” nyestsgében már normálhordákról és gépszériákról beszél és a tegnapi ósdigebéről az új technika slovára szállt át. Igaz, s mindez nem éppen másról holnapra történt, deaz évek iskolája utánlegalább már annyit ért a motorhoz, mint egy vizsgázott szakmunkás, vagy még ennél is többet. KÜLÖNBEN 1.érjünk csak vissza a „Kökényhez”. Rivnyák úgy beszél a pépéről, hogy szinte minden gondolatát jegyezni érdemes. Ilyeneket mond: „Nagyszerű masina, nagyszerű segítőtárs... Csak ápolni és gondozni ki 11 ... Ha az ember tudja a magáét akkor a gép is megérti az ember szavát”. Aztán sietve még hozzáteszi: " „Különben „Kökény” meg én már régi jóbarátok vagyunk”. Valóban, Rivnyák így szereti, úgy becézi a maga jó és nyúlteveri G-35-ösét, mintha csak a sajátja lenne. Ha kell, még munkaidő kán is vele marad, csak hogy sose legyen baj a gyújtással és a hengerfejjel. Már hogyisne, mikor többet nyújt ez a gép a Rivnyák családnak mint három fejőstehén! Hol ruhát, hol rádiót, vagy más egyebet, pedig a családhoz nem is négyen, még csak hatan se, hanem egyenesen nyolcan tartoznak. Persze, ezek után nem is csoda, ha a legidősebb Rivnyák-gyerek, a 14 éves Bandi, már folyton arról faggatja az apját: mikor kerül már be traktorosnak a demecseri gépállomásra? Az meg egyenesen büsz-keség, ha az ,öreg” gépével végigporaik a gégényi főutcán, a tekin- tély kedvéért úgymond minden apáit és anyait beleadva a motorba ... MIT MONDJAK még” ! Talán annyit, hogy így, tavaszváró délutánokon már a „Kökény” is nagyon unja az ácsorgás„ Frissen olajozott, szép , sörényével” nyugtalanul tekintett szerteszét. Várja a jelt, várja a munka csatába hívó szavát. Ez pedig bizonyára nem késhet már soká. És akkor, ha majd így lesz, ha útra kelnek a már-ciusi szelek, Rivnyák András is újra nyeregbe száll, és az új esztendők új földsávjait vonja meg itt a nyírségi tájakon fáradhatatlanul és győztesen. (KT.) : A „Kökény" és gazdája 1958. MÁRCIUS X. SZOMBAT NAPOK és emberek is gyermek felügyelő A minap az emberi rosszindulat, a megvetés, a suttogás, a szégyen állította meg egy fiatal anya szívének dobogását. A lányanyák ismert végzetes története ismétlődött... Egy fiatal anya öngyilkos lett. És itt maradt egy parányi, ártatlan élet, aki semmiről sem tehet, senkinek nem ártott. Néhány nap múlva megjelent a távoli tiszamenti kis faluban egy középkorú fejkendős nő és elvitte a csecsemőt. Később egy másik faluban járt, ahol mérgesgomba oltotta ki a szülők életét és árván maradt három gyermek. Majd a kisvárdai nagyállomáson látták, ahol egy csecsemőt hagyott valaki vékony pokrócba burkolva . .. -Igen, a szemtanúk jól látták: az elhagyott, apátián, anyátlan gyermekeket a társadalom megbízottja — Korcsma Sarolta — vette karjaiba. Ebben az évben 19 félárva, árva és fogyatékos gyermeket mentett meg a kisvárdai járásban. Gyermekfelügyelő, a hajdani kis cselédek, libapásztorok, apátián, anyátlan „Kukorica Jancsik” pártfogója, akikre ma tiszta gyermekotthon, barátságos fészek, kedves nevelőszülők, vagy édes helyett édes szülők várnak, s megosztják velük szívük melegét. Ahol nincs gyermekáldás, eljártak már az évek és ahol jószívű emberek élnek, mindenüvé bekopog egy kisfiúval, egy kislánnyal, ötvenkilenc gyerek szólítja „édesanyának”. A gyermek megérzi, ki fordul hozzá szeretettel, gyöngédséggel, és sokszor jobban ragaszkodik a nevelőszülőkhöz, a pártfogókhoz, akiktől gyöngédséget és megértést kap, mint tulajdon szüleihez. Úgy kell bánni az ilyen kis teremtésekkel, mint a vihartépett liliommal, mert a megsértett seb hamar kiújul. Gondosan ápolni kell éltető gyógyírral. Sokszor nem elég a szép lakás, a fényes kis csizma, az új ruha, az ennivaló, ha hiányzik a szép szó, az a gyöngédség, amely megpendíti a szülői szeretet húrját. A gyermekfelügyelő arra is gondol, hogy ezek a kis emberkék olyan nevelőszülőket kapjanak, akikből ne hiányozzon a gyermeki lélek kulcsa. Ha pedig mégsem úgy történne, ismét megjelenik és jobb otthonba viszi a gyermekeket. Nagy gonddal szemléli, hogy nincs-e folt a nevelőszülők erkölcsén, s hogyan bánnak az örökbefogadottal, tisztán tartják, járatják-e iskolába és szeretik-e... ? A havas februárban úgy, mint a zöldellő márciusban elindul látogató körútra, megnézi „gyermekeit". Meghallgatja örömüket, bánatukat, meginti őket, ha gyengébb a félévi bizonyítvány, vagy ha nem fogadnak szót a szülőknek. A kistáska ilyenkor mindig rejteget egy kis ajándékot, csokoládét, zsebkendőt, a nagyobbacskáknak szép könyveket... Sokszor kell igazságot tennie, mert egy idő múltán jelentkeznek az igazi szülők is. Az egyik „gyermeke” nem rég veszélybe került. Ugyanis Árvai Lacit örökbefogadták Kisvárdán még nyolc hónapos korában. Mikor már felnőtt, az egyik napon jelentkezett az édesanyja és vissza akarta kérni. De Laci ragaszkodott a nevelő szüleihez. Őt eldobta édesanyja és most már ő is kitörölte szívéből és nem ismerte meg. Erőszakkal akarták elvinni, de Laci kiabált és az emberek segítségére siettek. Az elsők között a gyermekfelügyelő. És ellátta jó tanácsokkal. Árvai Laciból ipari tanuló lett □ Gyöngyösön, onnan küld képeslapokat a Mátráról és ha haza□ jön, meglátogatja az „édesmamát”. S ki csodálkozik azon, hogy valamennyien szívükbe zárnák és elhalmozzák ajándékokkal, kedves emlékekkel. Még ha Pesten jár, ott is akad gondozottja, Kisvárdán, Dombrádon lakodalomba hívták. De nemcsak ilyenkor, hanem ha valamilyen baj, vagy betegség éri őket, vagy ha jó lenne egy jó tanács, akkor is megkeresik. Legutóbb Osziánszki Margit írta a soproni szanatóriumból, de naponta érkeznek levelek, üd□ vözletek. S ő mind" szépen megőrzi s ilyenkor úgy érzi, □ mindegyik ott van mellette, a legkisebbtől a legnagyobbig nő " (P. G.) . .jaC'aODOaODOOOOQCDCOCDnDOQODOQDQDDDOaDOODDaad ,jutalmazási,csúcsforgalem“ „Nagy” nap volt a nyíregyházi Kiskereskedelmi Vállalatnál. Termelési tanácskozást tartottak a napokban. Acél elvtárs az igazgatói beszámolóban ismertette az 1957- es esztendő eredményét, levonta a tanulságokat a vállalat eddigi munkájából és beszélt az 1958- as feladatokról. Nem kevésbé érdekelte ez az értekezlet többszáz résztvevőjét — amit a sok hozzászólás is bizonyít —, mint az, ami ezután következett. Eldöntötték, hogy az elért eredmények alapján kik érdemlik meg a „kiváló dolgozó” címet és a vele járó pénzjutalmat. Fehér Károly és Veres András (48-as bolt), Schwarcz Károly é Etelvári Pálné (49-es számú bolt), Pongó András és Hock Anna (118-as szám bolt), Dankó László és Lejtényi Illésné (36-os számú bolt), Garai András (91-as számú bolt), Augusztinyi József (13-as számú bolt). Kállai Károly dekorációs csoportvezető és ■Sramkó Ilona, a könyvelés dolgozója nyerték el a „kiváló dolgozó” címet, oklevelet és az ezzel járó pénzjutalmat. A vállalat az előző évivel szemben nagyobb nyereséggel dolgozott, amiért százezer forint nyereségrészesedést kaptak. Aszerint jutalmazták meg ebből az összegből a dolgozókat, hogy ki, milyen munkát végzett, mennyit érdemelt. A lelkesedéstől indíttatva sokan újabb munkafelajánlásokat tettek április 4. és május 1. tiszteletére. Arra törekszenek, hogy még udvariasabb legyen a kiszolgálás, még jobb az árutérítés és a tervteljesítés. Jobban vigyáznak ezután az áruk megóvására arra is, hogy ne legyen leltárhiány, sem romlás, vagy pazarlás, ami gátolná a most kitűzött célok elérését. Az értekezletről olyan hangulattal fogadalommal távoztak, hogy a következő nyereségosztásra — még jobb eredményekkel — legalább megkétszerezik a százezer forintot.