Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-01 / 77. szám

2 KELET MAGYARORSZAG TIS­Z­AVASVÁRI REGEN ÉS TISZA­VASVÁRI község föld­területének 12 százalékát, 9182 hold földet a felszabadulás előtt négy földbirtokos család,­­ Dessewffy és Sentsey grófok, Korniss és Oláh földbirtokosok, 14 százalékát, 2500 holdat pedig 77 kulákcsalád tartott kezében. 247 középparaszt 2470 hődön, a község területének 13 százalé­kán gazdálkodott. 3 százalék­a különböző egyházaké volt, 19 százalékát pedig 982 szegény­paraszt család dolgozta. A köz­ségben 1750 uradalmi cseléd volt, 285 család teljesen nincste­len volt. A község az 1930-as években iparosodásnak indult, azonban ezt gátolták a földbirtokosok. A polgári iskolát megszüntették. Dühöngött az analfabétizmus, különösen a­­ tanyavilágokban. Művelődési, kulturális lehetősé­get a cselédek és nincstelenek részére nem biztosítottak. — A községben egy iskola volt. A hosz­­szú évtizedekig csak a kulákok építkeztek. A több mint tizen­egyezer lakost számláló­­község­ben mindössze hat fúrótt kút volt. (Jelenleg 19 van.) A FELSZABADULÁS után megváltozott a helyzet. A gró­fok, földbirtokosok földjét szét­osztották. A­ mezőgazdasági dol­gozók jövedelme jelentősen emelkedett. Fellendült a köz­ségben az ipar és kereskedelem is. A régi, burzsoá közigazgatási rendszert felváltotta a dolgozók tanácsrendszere. Állami gazda­ság, gépállomás alakult a köz­ségben. Itt főleg kisparasztok és hozzátartozóik helyezkedtek el. Jelentősen bővült az Alkaloida Vegyészeti Gyár és a téglagyár. Az általános iskolák, óvodák, napközi otthonok a szociális ott­hon és a bölcsőde is jelentősen bővült, javítva a falu szociális és kulturális igényének kielégí­tését. A község határát hét kilo­méteres szakaszon érinti a Ke­leti Főcsatorna és az öntözéses rendszerrel határtalan lehetősé­gek nyíltak az állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok földjeinek kihasználására. A KÖZSÉG lakosságának 85,3 százaléka foglalkozik földmű­veléssel ezen belül 3,5 százalék termelőszövetkezeti, gazdálko­dást folytat, 16,7 százalék pedig ipari munkás, kisiparos, keres­kedő, hivatali és egyéb dolgozó. A felszabadulás óta 700 ujj lakóház épült. Főleg a volt ura-­­­dalmi cselédek építették. Bővült­ az iskolai tantermek száma. —­­ Egy napközi otthonos óvoda he-­­lyett most már kettő van. Két-* száz főt befogadó szociális ott-­­hon létesült. Bölcsödét és az ál-* talános iskolák mellett napközi* otthonos tanulóotthont létesí-* tünk. ♦ NYOLCKÁDAS, zuhanyozó-* val ellátott fürdőt is építettünk.* A mezőgazdasági termelés aj belterjesség irányában­ halad. —J Bizonyítják ■ ezt a konyhakerté-í szerben, zöldség- és gyümölcs-J termelésben és az állattenyész-J lésben elért eredmények, kilá-* tások. Egyre többen kötnek* szerződést tovább tenyésztésre, esi hizlalásra., Növekedett a pillan-• gós- és szálastakarmányok veze­tésterülete. Az istállótrágyázott* terület növekedése mellett je-* lentős mennyiségű műtrágyát­­ használnak. Javult a legelők min J nősége is.­­ A községben hat termelőszö-­ vetkezet működik és úgy a kö-­­zös vagyon, mint a szövetkezeti* tagok jövedelme fokozatosan* növekszik. " ♦ A község lakosságának 65 szá­* zaléka rendelkezik rádióval,­ nagy részének motorkerékpárja* vagy kerékpárja van. .­ A MEGVÁLTOZOTT helyze­t­­ét bizonyítja Dobin Jánost élete is. _ A felszabadulás előtt* gazdasági cseléd volt. 1945-ben 1 7,5 hold földet kapott. Új lakást* épített. Gazdasági felszerelést* vásárolt. Lakásában villany, * rádió, padló, szőnyeg van. —* Gyermekei előtt nyitva az isko-* lák kapuja. Az egyik fiú, Fe-* renc fontos állami vezető tiszt-i­séget tölt be. Ilona lánya a he- 4 iyi állami gazdaságban tölt bel vezető tisztséget. A szülők a­­ termelőszövetkezetben dolgoz-­ nak, ahol az eddigiektől is jobb­­ eredményt érnek el a gazdál-j kodásban, a jövedelem növelé-­­sében. * -I ! Markócz! János tanácselnök, Tiszavasvári. ) „Ai szovjet emberek szellemi színvonala igen magas“ Amerikaiak a szovjet népről A nemrég lefolyt szovjet választások amerikai megfigyelői, Richard, Sgammon, Cyril Black professzor és Hedley Donovan, a Fortune című amerikai hetilap szerkesztője kijelentették egy sajtó­­konferencián, hogy kéthetes szovjetunióbeli tartózkodásuk alatt több választási gyűlésen vettek részt. Üzemeket látogattak meg, és sok hivatalos személyiséggel és egyszerű szovjet emberrel találkoztak. Hónapokig lehetne azon vitatkozni — mondotta Donovan — melyik rendszer a jobbik. Az azonban kétségtelen, hogy az értelmes és életerős szovjet nép a Szovjetunió erejének egyik hatalmas for­rása. „Sokszáz szovjet emberrel beszéltünk, — folytatta Donovan — és igen erős benyomást gyakorolt ránk a szovjet emberek magas szellemi színvonala, ami a szovjet iskolázási rendszer fölényének tulajdonítható. Egy bizonyos: A szovjet nép nagy, csodálatra méltó erőt jelent. ♦ 1951. ÁPRILIS 1. KEDD cA.­p/u­télét A napokban Bököny község­ben pártnapot rendezett a köz­ségi pártszervezet. Előadót a megyei pártbizottság küldött. Megvitatták az 1958. évi nép­­gazdasági tervvel összefüggő, és­­ a mezőgazdasági terméshoza­► inok 43 százalékos növelése­­ érdekében megoldásra váró köz­► ségi feladatokat. ► *­­ Az „Időszerű kérdések” és a „,,Marxizm­us-leninizmus alapjai”- r »tanfolyamokat április 15-ig befe­ f­ejezik megyénk pártszervezetei. Az i »idei pártoktatási év befejezése al- t ► kaiméval a két oktatási formában t­s elért eredményeket és hiányosság­i »gokat ünnepélyes keretek között i­s értékelik. A pártvezetőségek és a t­őpropagandisták a hallgatók vége- i ► menyére támaszkodva újabb fel-­­ ► adatokat szabnak meg. Az okta­► tási és propaganda-munkában ► legjobb eredményt elért néhány ► propagandistának a megyei pári­► bizottság könyvet ajándékoz, tó­­►vábbá néhány pártszervezet is, ju­, stálamban részesíti a propagandis­­t­ákat. Az idei oktatási évnek az ►említett két oktatási formában­­ történő befejezése azonban nem­­ jelenti azt, hogy megszűnik a pro­­­pagandamunka. A tervek szerint [a megyei pártbizottság széleskörű ► előadásos propagandát indít kü­lönböző kérdések helyes értelme­zése és megoldása érdekében. Így [ kerül rövidesen napirendre a ► kultúrpolitikai munkával kapcso­latos feladatok megvitatása. [ * ] A nyíregyházi vasúti csomó­► pont pártbizottságának kezde­ményezésére a napokban meg­beszélést tartottak a különböző szolgálati ágak vezetői. A ta­nácskozáson megvitatták a kor­mánynak a takarékossági moz­galomról szóló felhívását. Szá­mos javaslat, kezdeményezés­­ született a takarékossági moz­galom megszervezése és szélesí­tése érdekében. Április 6 és 12 között vala­mennyi járási székhelyen járási propagandista tanácskozást tarta­nak, ahol értékelik, az idei okta­tási évben elért eredményeket, ál­talánosítják a hasznos, jól bevált módszereket, elemzik az oktatás közben felmerült hiányosságokat és újabb feladatokat határoznak meg a következő pártoktatási év sikeres előkészítése érdekében. A megyei pártbizottság nem­rég megbeszélésre hívta össze a Nőtanács járási és községi ve­­zetőit, valamint a szakszerve­zeti, üzemi és fö­­művesszövet­kezeti nőbizottságok vezetőit. Az összejövetelen Kállai Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztály­­vezetője ismertette a nőimoz­­galomban az utóbbi hónapok­ban elért eredményeket, majd a soron következő feladatokról beszélt. Legfontosabbként a Nő­tanácsok és a különböző nő­bizottságok együttműködését je­lölte meg. Kérte a jelenlevőket: a városban és a községekben lévő nőtanácsok és nőbizottsá­­gok egymást segítve, tájékoz­tatva végezzék munkájukat. ★ ★ Werner von Braun: „A Szovjetunió messze megelőzött bennünket A második amerikai mesterséges hold fellövése alkalmából az amerikai hadsereg rakétakísérleti intézetének német származású , A vezetője, Werner von Braun így nyilatkozott: „A Szovjetuniónak­­ kétségkívül még mindig hatalmas előnye van az USA előtt. A­­ szovjet tudósoknak jóval nagyobb hasznos terhet sikerült a föld­► körüli pályán elindítani és mennél nagyobb ez a hasznos terhelés,­­ annál több adatot lehet a Földre továbbítani.” Az Expoler nevű ► amerikai mesterséges hold csak elméletileg versenytársa a szovjet­­ szputnyikoknak. A Nyugatnak további meglepetésekre kell felké­­­­szülni a Szovjetunió részéről. H­at évvel ezelőtt egy kora­tavaszi nap késő délutánján találkoztam először az öreg mesemondóval. Nem minden­napi formák közt ment vég­be a vele való találkozásom. A Szabolcs- Szatmár megyei Ramocsaházán néprajzi adatokat gyűjtöttem. Egész nap a határt jártam. Holtfáradtan érkeztem szállás­adómnak, Ruszkovics Istvánnak a házá­­hoz.Pihenni vágytam, és mégis kintma­radtam házigazdám tévés udvarán, mert különös dolgot hallottam és lát­om ott. •Egy kis öregember gallyvágás közben mesélt egy gallyvágó sihedernek. Igye­keztem háttérben maradni. Érdeklődés­sel hallgattam a hajmeresztő dolgokat. Amikor pedig a­ mese hőse nagy lelemé­nyességgel kijátszotta ellenfelét, s a nagyapa és unokája (mert a sihedtr unokája volt a kis öregnek) azt szívből megkacagták, lehetetlen volt, hogy leg­alább egy mosollyal részt ne vegyek a­­közörömben. Amikor az erősen sötétedő háttérből kiléptem, csöppet sem lepődött meg a mesélő együttes. A faluban szokásos be­mutatkozási formaságon átírve az unoka kérésére újabb mese előadásába kezdett a nagyapa, idősebb­ Ruszkovics István. Én pedig betértem a házba. dős Ruszkovics István 1867-ben született Gálócson, egy ungi magyar községben. Apja, leg­idősebb Ruszkovics sorkosz­­tos csordása volt ennek a községnek. A csordásság? bizony so­vány ■ megélhetést nyújtott, az apa­iak és családjának. A regi­umi sza­bolcsi­­csárdáskürthang utánzó Sohase serelve, mindig csak cibere, pa­szuly, pa­­szuly” szavak árnyalatilag sem tudják érzékeltetni velünk azt a sok nélkülözést, s a nélkülözésnél is fájóbb megalázta­tást, amit egy ilyen sorsra jutott család­nak annak idején át kellett élnie. A mesemondó már kora gyermeksé­gében részt vett szülei munkájában. De, hogy komolyabb ruhadarabokhoz jusson, ideg­i­emberhez kellett bojtárnak men­nie. Amikor apjához visszakerült, az már urasági gulyás volt. Így szabadultak a sorkosztosságtól. Hogy nagyobb bért kap­janak, átmentek egy másik urasághoz. Így jutott a mesemondó Szabolcsba. Hányt-vetett életében term­észetesen nemm jutott ideje arra, hogy iskolába járjon. Nem is tanult meg írni-olvasni. Amikor önálló lett — ami együtt jött a házasságával —, béresként­ bejárta Szabolcs megye lak­­o­­­s­ságit. Lakó­­ Dögében, Demecserben leveleken Nyír­­ibronyban és Székelyben. Ereje csökké-­­■ nősével (felül a hatvanadik életévén!) csordás, majd kondás lett Leveliken és Baktalóránthézán. Az újabb időbel­i csor­­dássága és kondássága azonban már jobb, (hogy ne mondjam: emberibb) megélhe­tést biztosított számára. H­tvenkét évig szolgált kis gaz­dákat és nagy urakat. E köz­ben élte a szegények sokszor képtelenségk­éppen ható mun­kás életét. Végezte a béres­k fárasztó munkáját — jó egészségben. A legnehezebb helyzetben is megmaradt­­ tiszta"kezűnek". Itt egy rendkívül érdekes esete kínálkozik elmondásra. Ruszkovi­­csot egy nagy gazdaságtan felszólította az ispán újév előtt ,a szolgálatban való megmaradásra. — Ispán úr — felelte neki a szegény cselédember —, én nem maradok meg olyan helyen, ahol az emberek éjszaka nem köszönnek egymásnak. Az ispán csodálkozva nézett Ruszko­­vicsra, aki azután megmagyaráz­ta neki a dolgot: — Amikor a majorban hetesi (éjjeli őri) munkát kellett teljesítenem, velem szemben hol egy hát szénával, hol egy hát szalmával jöttek a béresek. Amikor rájuk köszöntem, szó nélkül mentek el mellettem, nehogy rájuk ismerjek. Adja­nak ispán úrék olyan bárt a béreseknek, hogy ne ke­lljen nekik lopni, hogy éj­szaka is tudjanak egymásnak félelem nélkül köszönni, akkor megmaradok. Az őszinte embernek azon a helyen —­­sajnos — nem nyílt alkalma a megmara­dásra. K­itől, mikor és hol tanult mesélni Ruszkovics? Ne­m az édesanyjától, vag az édesapjától tanul­, a mél­ázok nem tudtak mesélni. Az első meséket egy télen át náluk estező, (melegedő) katonaviselt embertől hallott­a.­­Tizenötéves korában már a fonóba is el­­lárogatott mesét hallgatni, vagy éppen mesélni is. Aztán már a feleségének, a gyermek­inek és a bér­estársainak is me­­süll. U­óbbira különösen az őszi Szántás vetés idején került sor amikor egy-egy hívelt tanyán hét számra dolgoztak. Hűen­­mesemondók közt itt már voltak olyanok is, akik dohányoskodásuk, vagy éppen raboskodásuk idején tanultak meséket. Később mesélt már az unokáinak,, a szomszédainak, a budapesti Rádiónak, a nyíregyházi újságíróknak, az ugyanottani József Attila Kultúrház közönségének stb. stb. (Az utóbbival kapcsolatban,­­ mint különös érdekességet, megemlítem itt, hogy a baktalórántháziak egyike-má­­sika azzal próbálta elijeszteni a messiás­tól, hogy komédiás ruhában kell majd neki mesélnie. Az ijesztés természetesen hiábavaló volt.I­dős Ruszkovics István egyik nagy betegsége után meséi na­­gyobb részét magnetofonra vet­te fel a nyíregyházi Jósa And­rás Múzeum munkaközössége. A tőle fel­vett mesék száma ma nyolcvankét. Külö­nös érdeklődésre tarthatnak számot a következő meséi: Bruncik, Tót János, Cica­mica, A holt gulyás és az obsitos. Koplaló Mátyás, Kóci Burka, Szegény embert elküldi a felesége tallózni. Sze­gény ember szolgája az ördög, A nagysá­gos úr kutyája, meg a cigány, A szegény eurber, meg a Szélkoma, Agárdi Debre­cenben,­­4 debreceni ember, A róka meg­­■ te a szúrós disznó nyálát, Szegény Ja­nus is Világszép Erzsék stb. stb. * A mesemondó a magyar mesemondók legkiválóbbjai­­ közé tartozott. ★ Tegnap érkezett a hír: Kilencvenegy íres korában, március 30-án meghalt Emlékét őrzi a sok mese, melyet reánk hagyott. Dr. Nyárády Mihály. I­I ' - —--- •·■ D Íveltek egymással. A

Next