Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-01 / 180. szám
2 KELETMAGYARORSZÁG égis párttezetőségi iiatataimával ÖT ÓRÁT MUTATOTT az óra mutatója, mikor ülésre gyülekezett a kállósemjéni pártszervezet vezetősége. Erre a pártvezetőségi ülésre nemcsak a pártvezetőség tagjait, hanem a község kulturális, társadalmi, gazdasági vezetőitis meghívták. A kiégivott vezetők valamennyien meg is érkeztek. A pártszervezet titkára, Hegedűs elvtárs, egy napirendi pontot javasolt a kibővített vezetőségi ülés elé: „Beszámoló a végzett munkáról”. A pártvezetőség elfogadta a javasolt napirendi pontot és megkeződődött a vita. , EGYMÁS UTÁN jelentkeztek felszólalásra a vezető elvtársak. A növényvédő gépállomás igazgatója megelégedéssel számolt be arról, hogy az elmúlt kamijúdv feladatnáll a bi npuyabá siairtásban a kommunisták segítségével a gépállomás dolgozói eredményes munkát végeztek. A kampány alatt lepermeteztek több mint százezer katasztrális laki burgonyát a megye területén, melynek költsége kb. 13—14 millió forint. A beszámolóban nemcsak az eredmények kaptak helyet, hanem bátran feltárta a hiányosságokat is. Szólt arról például, hogy Poór András brigádja kissé felületes munkát végzett, amit a pártcsoport meg is vitatott és intézkedett a hibák kijavítására. A KÖZSÉG ORVOSA elismeréssel beszélt a lakosság egészségügyi ellátásáról, a védőoltások eredményéről és megállapította, hogy idáig a községben még fertőző betegség nem ütötte fel a fejét. A Petőfi Tsz elnöke ismertette a kenyérgabona betakarítása terén elért eredményeket. Elmondta, hogy időben, szemveszteség nélkül aratták le a kalászosokat és a tagság — a kisebb hibáktól eltekintve — jól végezte el munkáját. Pl. a növényápolás területén a kukoricát háromszor kapáltatt be és"a "■ travas munkáit is időben végezték el. A pártvezetőség arról vitázott a legtöbbet, hogyan tudjon segíteni, milyen módszerekkel, és mit kell tenni a tsz-ben dolgozó kommunistáknak, hogy jól jövedelmező, elismert gazdasággá formálódjon a termelőszövetkezet? Elhatározzák, hogy háromtagú brigádot alakít a pártvezetőség amely konkrét sejtéget fog nyújtania termelőszövetkezet fejlesztésében és erősítésében. SZÓBA KERÜLT a község kulturális helyzete, az áruellátás, és ahol hiányosságot észleltek, azonnal intézkedtek, javaslatokat tettek a pártvezetőségnek az intézkedésre: mozgósítják a község kommunistáit, hogy ki-ki a maga munkaterületén hogyan segítse az elvtársakat, és a vezetőket a fennálló hibák kijavításában, az eredményes továbbfejlesztésében. Milyen tanulságot kell levonni? Mindenekelőtt elismerést érdemel a pártvezetőség, hogy nemcsak a párt belső életével, hanem a falut érintő problémákkal is foglalkozott. Bátran feltárta a hiányosságokat és mozgósította a kommunistákat azok megoldására. A HELYES TÖREKVÉS mellett azonban csúsztak be hibák is, amiket a jövőben ki kell küszöbölni. A vezetőségi ülések színvonalassá tétele érdeke . Den alaposabban fel kell készülni a vezetőségnek a napirendi kérdés vitájára. Ezen az ülésen sok problémával és a kis íség egészét érintő kérdésekkel foglalkoztak. Ennek következté-a bér egy-egy kérdés megvitatásánál - nem tudtak mély, sokoldalú elemzést adni. A pártve- zetőség tagjai a napirendet ké-sőn ismerték meg, ezért a fel- készülés több elvtárs részéről hiányos volt, így a vezetőségi ülés tartalmát tekintve, alacsonyabb színvonalú volt, mint amilyen lehetettvolna. Ez a magyarázata annak, hogy nem is tudtak megfelelő tartalmi segítséget nyújtani a gazdaságvezetőknek. JAVÍTANI VALÓ van a jövőben a napirend megállaptásán kívül abban is, hogy a beszámoló elvtárs legalább az, hie* előtt 2,—3 nappal előbb ér-tesítést kapjon, miről kell be- számolnia. A pártszervezet törekedjék arra, hogy a pártvezetősági ülé- sek színvonalasabbá tétele érde- kében egy-egy ülésen csak egy, esetleg két napirendi pontot vitassanak meg és erre alaposan, felkészüljön valamennyi pártvezetéséé tag. A vezetőségi ülés határozata, után a párttagokat mozgósítani kell a határozat végrehajtására. Az ilyen módszer alkalmazásával megvan minden lehetőség arra, hogy a községben a pártszervezet nagyobb elismerésben részesüljön és fel tudja sorakoztatni a pártonkívüli tömegeket a szocializmus építésére. Együd András. ♦ ♦ 1958. AUGUSZTUS 1. PÉNTEK Nyolc funkció — egy ember A kállósemjéni KISZ-szervezet titkárát, Lipcsei Zoltán pedagógus elvtársat nemcsak a fiatalok tisztelik és szeretik, hanem a felnőttek is. Fáradságot nem ismerve dolgozik az egész község fiataljai érdekében. Rendszeresen megtartják összejöveteleiket, ott hasznos, az ifjúság nevelésével, szórakozásával összefüggő kérdésekről beszélnek. Eljár pártvezetőségi ülésekre, taggyűlésekre és a pártszervezet útmutatása alapján irányítja az ifjúsági szövetség életét, munkáját. Azonban felvetődik a kérdés: meddig bírja Lipcsei Zoltán elvtárs minden funkcióját úgy ellátni, ahogy azt a párt, a község érdeke megkívánja? Arról van szó ugyanis, hogy Lipcsei elvtársnak összesen nyolc megbízatása van nevelői munkájával együtt. KISZ-titkár, a Honvédelmi Sportszövetség községi elnöke, vöröskeresztes titkár, népfront-elnök, a járási KISZ-bizottság tagja, tartalékos tiszt, igazgatóhelyettes és nevelő. A járási pártbizottság felfigyelt Lipcsei elvtárs túlzott megterhelésére. A vöröskeresztes titkárságot már átadta másnak, azonban a megmaradt tisztségek közül még többről le kell mondania. Be kell ezt látni a községi pártszervezetnek is. Egy ember nem végezhet teljes értékű munkát, ha túlterhelik feladatokkal. Véleményünk szerint legfontosabb pártmunkája az ifjúsággal való törődés legyen, mivel szívesen, örömmel foglalkozik a fiatalokkal. Csak akkor tud eredményesen dolgozni a KISZ élén, ha másirányú társadalmi munka nem zavarja. Viszont, ha a községben lévő csaknem valamennyi társadalmi funkciót egy ember vállára rakják, ez a munka elaprózódik, szétforgácsolódik. Egy ideig eredményesen végezheti a sokirányú munkát, ez nem lehet azonban tartós. Márpedig társadalmunknak tartós, eredményes munkára van szüksége. A járási pártbizottság adjon megfelelő segítséget Lipcsei elvtársnak, hogy a sok megbízatás közül az általa legjobban kedvelt területen fejthesse ki képességét. Nagy Tibor. Két hír az Újfehértói Állami Gazdaságból Az Újfehértói Állami Gazdaság 90 darabból álló tehenészetében az első félév folyamán 9,18 liter volt az istállóátlag. A gazdaság tejtermelési terve tehenenként évi 3100 liter, de ezt mintegy 3400—3500 literrel teljesítik. A gazdaság juhászata igen szép eredményeket mutatott fel a gyapjúurmeisi-en. Átlagban 6,62 (összesített adatok alapján 6.61) kilogramm volt a nyírási átlagsúrly. A fiatal, egyéves bárányok ezt magasan túlszárnyalták 6,40 kilós gyapjú-átlagukkal. A juhászatban folyik a szelekció. Az anyák jó része már A.ftA minőségű gyapjút ad és,a szálhosszúság is 8—9 centiméter. A gyapjú minőségére jelemző, hogy átvételi előlegként már 80 forintot fizetett kilónként a felvásárló szerv. ★ 1957 ELEJÉTŐL a megszüntetett beadás helyett a termények szabad állami felvásárlásával biztosítja a kormány a dolgozók mezőgazdasági termelvényekkel, élelmiszerekkel való ellátását. Az elmúlt év felvásárlási rendszere bevált, amit az eredmények fényesen igazolnak: elegendő készletet adtak el a termelők, ami a bizalom kialakulását mutatja s azt, hogy a felvásárlási árakban megtalálták számításaikat. Az árugabona-termelésben az állami gazdaságok és egyéni termelők mellett ma még nem foglal el jelentékeny helyet a termelőszövetkezetek árutermelése. Ez a szövetkezetek jelenlegi arányából adódik, de van még néhány apróbb tényező, ami gátolja a szövetkezeti gabonaértékesítést. ÁLLAMUNK a tavalyihoz hasonlóan a közös, nagybani gabonaértékesítés esetén a szövetkezetek részére 20 forintos felárat biztosít mázsánként, ha a tétel eléri a 150 mázsát az egynemű terményből. Ez nyilván-valóan többirányú, nagyfokú segítséget jelent a szövetkezetek részére. A nagybani közös értékesítésből származó többletjövedelem a termelőszövetkezet árutervének teljesítését segíti elő. Tovább menve, az árutermelési terv teljesítésvel, illetve túlteljesítésével a szövetkezet az esedékes hitel 30-tól 50 százalékig terjedő elengedésében részesülhet. A következő lépés az, ha a tsz. megfelelő arányt alakít ki a természetbeni és pénzrészesedés között az utóbbi javára, akkor a jövedelemadó terén kap kedvezményt. Közismert a szövetkezeteknél, hogy a természetbeniek túlsúlya esetén 10, a nagyobb pénzbeli részesedéskor pedig 5 százalék ■ a jöve- ■ delemadó. AZ EDDIGI előnyök ismeretében azt gondolhatnánk, hogy kézenfekvő, a termelőszövetkezetek kapva kapnak ezeken a kínálkozó jó lehetőségeken és cséplés után, gabonaértékesítés idején megrohamozzák a terményfelvásárló szerveket, hogy egyszerre, nagy tételben eladhassák a megtermelt, fölösleges gabonájukat, mert az ebből származó előnyöket megsokszorozva az egész tagság élvezheti. Azonban nem így van egészen. Tavaly a termelőszövetkezetek mintegy 30—40 százalékkal több gabona eladására kötöttek szerződést, mint az idén. Pedig tavaly csupán a nagyüzemi, 20 forintos mázsánkénti felárat kapták meg és nem volt olyan nagy jelentőségű kihatása, mint amit az előbb felsoroltunk, nem realizálódott hitelelengedésben, jövedelemadó-csökkenésben. HA TÜZETESEBBEN megvizsgáljuk, hogy mi a jelenlegi helyzet a — mindenképpen a termelőszövetkezetek előnyét szolgáló — nagybani gabonaeladás terén, azt kell megállapítani, hogy igen kis mértékben élnek a kapott lehetőségekkel. Kevés olyan szövetkezet van, mint a nyírmihálydi Új Élet, ahol 150 mázsa, a nyírgyulaji Petőfi, ahol 180 mázsa, az újfehértói Áchim, ahol 250 mázsa, a kislétai Rákóczi, ahol 160 mázsa, a papcsi Esze Tamás, ahol 300 mázsa, a mandabokori Szabadság, ahol 300 mázsa, a rakamazi Szikra, ahol 150 mázsa gabonát adnak el a kedvezmények felhasználásával. Ezekkel szemben áll az a tény, hogy például a tiszalöki járás nagy termelőszövetkezetei összesen 400 mázsa árugabona eladására kötöttek szerződést s olyan szövetkezetekben mint a tiszavasváriak, egy mázsát sem szerződtek. Vagy akkora járásban, mint a kisvárdai, 550 mázsa a lekötött termény mennyisége, a nagykallói járásban 350. Az itt érintett és a többi szövetkezetek talán olyan jól állnak, hogy nincs szükségük a készen feléjük nyújtott segítségére? Áruterveik teljesítésében számításba sem jöhet talán 150—300 mázsa gabona? A nyíregyházi járás a jobban szerződött szövetkezeteket tarthatja számon s átlagban itt is csak minden harmadik tsz-re jut 150 mázsa szerződött gabona. VEGYÜNK EGY PÉLDÁT. A rakamazi Szikra TSZ 150 mázsa gabonára szerződött. Nem nagy eset, ez a minimum, hogy megkapja a 20 forintos mázsánkénti felárat. Ezzel a gabonaeladással, illetve a felárral azonban nagymértékben befolyásolja árutermelési tervét. Teljesíti és túlteljesíti ezt a tervet. Ezzel az idei esedékes közép- és hosszúlejáratú hiteltartozásának közel felét,mintegy 16 ezer forintot , elengedik. Az árugabona eladásával átbillen a természet- és pénzbeni jövedelem mérlege az utóbbi javára s ezzel — a tavalyipénzrészesedést" véve alapul — 8100 forint jövedelemadómegtakarítást érnek el. 150 mázsa gabona után tehát nagy vonalakban számolva, 3000 forint felár, 16 ezer hitelelergedés és 8 ezer egyszáz forint jövedelemadó-megtakarítás, összesen 27 ezer egyszáz forint plusz jövedelmük van. Ez annyit jelent, mintha nem 150 mázsát, hanem 285 mázsa gabonát adtak volna el. ÍGY GONDOLKODVA mit szólnának például a sényői Dózsa TSZ tagjai, akik most a terv ellenére 6 kiló gabonát kapnak munkaegységenként: mi a több? Hat kiló gabona, vagy 12 kilónak az ára? Okosan csak azt kellene válaszolniok, hogy az utóbbi, mert magasabb áron, mint az állami szabadár, aligha értékesíthetik felhalmozott gabonájukat, vagy ha igen, akkor gyarapítják a spekulánsok táborát. Azért is vetődik ennél a szövetkezetnél felelesen ez a kérdés, mert már régen nincs fedezetigazolásuk és emiatt nem megy például a szerződéses borsó cséplése, a tarlóhántás, de még a hordáshoz sem vehették igénybe a gépállomás gépeit. Annak ellenére, hogy az árumutatójuk rendben lesz, az árutervüket nem tudják teljesíteni. A kétharmados természetbeni részesedés folytán elesnek a jövedelemadó-kedvezménytől stb. És ha megvakarjuk egy kicsikét a dolgot, akkor rájöhetünk az egésznek a mozgató rugóira. Itt a Dózsa TSZ-ben ugyanis, a tagok 70—80 százaléka dohányt lenel a háztáji területen. Ez köti le munkaerejüket, ez adja a jövedelmüket s ezért van az, hogy közömbösek ésmindent kiosztanak. Még emellett a szemlélet mellett is elhanyagoltak a kapásvetemények, mert „maszek” gondjaik miatt nem fordítanak rájuk kellő gondot. A KÉSZ ELDOBÁSA és a lehetőségek teljes semmibevétele jelentkezik például a balsai Vörös Csillag TSZ-nél is. Itt sem igen lesz híja a munkaegységenkénti 5 kilogramm gabonának, amit kiosztanak. S mit mondanak a balsai parasztok? Nem mást, mint azt, hogy „osztanak bőven terményt a közösbelieknek, majd megvesszük tőlük, mi pedig termeljünk. c’ráztatott burgonyát a saját földünkön, mert az. kifizetőbb‘. Ebből a dologból is tanulhatott volna a balsai Vörös Csillag TSZ egy kis belterjes szemléletet! EZ AZ ÍRÁS nem olyan célt szolgál, hogy a szövetkezetek kényszerrel, akaratuk ellenére adják el nagy tételben gabonájukat az államnak. Erre azért sem lenne szükség, mert közismert, hogy nincsenek „gabona gondjaink”, mint az elmúlt években, s továbbmenve: az egyéni termelő is teljesen saját belátása szerint értékesíti gabonáiét. Tehát nyugodt piac van, ahol a kereskedelem szabályai érvényesülnek. Azért írtuk meg ezeket, hogy lássák a szövetkezetek: milyen hallatlan károkat okoznak saját maguknak azzal, hogy az adott lehetőségeket nem veszik igénybe. Azért is, mint a balsai példa is mutatja, hogy a gabona a szövetkezeti tagoknál felhalmozódik, azt magánúton értékesítik és így utat nyitnak a spekulációnak; a közösségi életről és munkáról lévén szó, a piacjárással és , egyáltalán az utánjárással sok szövetkezeti tag kiesik a munkából. Ezért kell,megszívlelni a fentieket a szövetkezeteknek és a jövőben saját hasznukra fordítani. Samu András: 11 közös gabonaértékesítés jelentősége a termelőszövetkezetekben