Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-01 / 208. szám

Nehéz, de szép feladat­: 4 EMBER a legérzékenyebb műszer. Mindenre reagál. Ha reggel. ..munkakezdés alkalmával szíves szóval köszönt beosztott­jaira a hivatal­, intézmény veze­tője, egész nap vidáman, jóked­vűen dolgoznak. Ha viszont „bal lábbal ébred*’, félvállról üdvözli munkatársait, gorombán hordoz­za körül tekintetét, kedvtelenül dolgoznak. A ,,bogaras” vezetők alap nélküli kifogásai nemcsak a munkára vannak káros, hatás­sal. A napközben megbántott dol­gozók odahaza is rosszkedvűek, nem egyszer a családban okoz­nak kellemetlenséget. Az embe­rekkel való törődés hatással van a termelésre, az egyén és csa­ládok l­etére, egyes emberek fej­lődésére, viselkedésére. A durva, ok nélkül ledorongoló eljárásból gyakran szövődnek olyan követ­keztetések, hogy ,,ma erre van szükség, ilyen emberek kellenek vezetőknek”. Lám, egy rosszhan­gú köszönés, egy hangosabb aj­­tóbetérés, egy jogtalan bírálat, egy elhamarkodott döntés mihez vezethet? Egyesek politikai tő­két igyekeznek kovácsolni belőle, mondva: „így ka­nják fentről”.­­Z­ÁDÁR ELVTÁRS a követke­­zőket mondotta aug. 20-án Győrött: ,,Az emberek jó és rossz tulajdonságokat egyesítenek ma­gukban. Mérlegeljék az egész em­bert és segítsenek neki leküzde­ni hibáit”­. Lám, mennyire nem igaz hogy durva, felületesen szemlélő vezetőkre van szükség! Ellenkezőleg. A párt legfelsőbb fóruma következetesen harcol, hogy egyre jobb legyen a dolgo­zók helyzete, széleslátókörű, meg­fontolt, vezetők kerüljenek az üzemek, intézmények élére. Olya­nok, akik az eredmények, hibák mögött teljes nagyságában lát­ják az embert.----azok örömeit, gondjait. S akikkel együtt érez­nek jóban, rosszban. Mennyivel könnyebb a dolga annak a veze­tőnek, aki türelmes, körültekin­tő! Munkatársai, beosztottjai szí­vesen, bizalommal fordulnak hozzá termelési, személyi kérdé­sekkel. Vidámabb a munka, job­ban kibontakozik az emberek alkotókészsége, leleményesebbek, ötletesebbek, mozgékonyabbak a dolgozók, javulnak a termelési eredmények. A Tiszaberceli Tég­lagyárban Polák Lajos üzemve­zető mindennap felkeresi mun­kahelyükön a dolgozókat. Segítő­társa beosztottjainak. Termelési kérdések mellett érdeklődik a munkások életéről, fiataloktól sportról, asszonyoktól családne­­velési gondokról. Kisebb hibákért nem nyonva a dolgozó kezébe munkakönyvét. Asztalhoz ülteti, barátokhoz illően beszélgetnek. Megéri. Üzemük a napi 39 ezer darab tégla helyett közel ötven­ezret ad a népgazdaságnak. A­HOL A PÁRTSZERVEZET­­ elég erős és felismerte az élcsapat egyik legfontosabb sze­repét, az emberek neveléséért ér­zett felelősség jelentőségét, ke­vésbé fordulnak elő igazságtalan­ságok. Eredményei és hibái alap­ján értékelik a dolgozókat, a nyírkarászi Május 1. Tsz-ben P. L. és N. L. dolgozók néhányszor jobban felöntöttek a garatra, mint illő. Nem sértették meg azonban emberi méltóságukat, nem illették goromba szavakkal s kizárással sem fenyegették a két italozót. Arról beszéltek in­kább, mi lesz ha megszokják, ha rabul ejti őket az ital? És a türelmes, közvetlen, baráti be­szélgetések után megváltoztak, becsületes, ismét jól dolgozó osz­­tagokká váltak. A Sütőipari Vál­lalat pártszerevezete, gazdaságve­zetői sem ..baltázták le” V. dol­gozót, amiért a „kákán is cso­mót keresett”. Ellenkezőleg. Is­merik hibáját, számolnak vele, azonban az embert megbecsülik, munkájára számítanak, közben nyesegetik hibáját. Később bizo­nyára megváltozik V. is. „Dolgoznunk kell, s ha a ma­ga területén mindenki helytáll, jó életünk lesz, saját erőnkből biztosíthatjuk a nép egészséges életét” — mondotta Kádár elv­társ. Ahhoz viszont, hogy min­denki helytállhasson a maga mun­kahelyén, az szükséges: minden­kit a megfelelő helyen foglalkoz­tassanak. A TISZABERCELI TÉGLA­GYÁRBAN Czene Gizella ügyesen továbbítja a gépből szin­te másodpercenként érkező tető­­cserepet. Hiába bíznák meg Gi­zellát a „pacal”, azaz a tégla és cserép nyersanyagának összeállí­tásával, kidolgozásával, nem ér­ne el olyan eredményeket, mint mostani­­ munkahelyén.­.Nem min­denütt számolnak azonban kö­rültekintően a dolgozók ügyessé­gével, képességeivel s nem egy­szer kívánságukat sem veszik fi­gyelembe Ahol így van, baj van a dolgozókkal való foglalkozás te­rületén. A Ruhaipari Vállalatnál azért bocsájtották el B. J. dol­gozót, mert — a vállalat vezetői szerint — nem állta meg he­lyét a munkában. De vajon meg­felelő helyen foglalkoztatták-e ezt az idősebb nőt? Számoltak-e az­zal, hogy sérülése után képes-e ellátni a gazdaságvezetők által meghatározott feladatát? S. fi­gyelembe vették-e, hogy B. -t ko­rára való tekintettel nem szíve­sen duhajkodik a vele kacérkod­ni kívánókkal? Megtettek-e min­dent, hogy munkáját becsülettel végezhesse? Nem. A könnyebbik megoldást választva, elbocsájtot­­ták. Helyesen cselekedett a szak­­szervezet, amikor a Legfelsőbb Ügyészséghez fordult az ügyben és követelte: semmisítsék meg az üzem és a megyei bíróság dön­tését, vegyék vissza munkahelyé­re B. J.-t. A­­legújabb értesülé­sek szerint az ügyészség kérte a Legfelsőbb Bíróságot: változtas­sák meg a megyei döntést. HA MINDENÜTT következe­­tesen képviselik a dolgozók érdekeit, ha a pártszervezetek, a szakszervezeti vezetők harcolnak a helyenként előforduló hibák el­len, nem lesz „eldobott ember"­. Vagy a ruhagyár vezetői örök tétlenségre kívánják kárhoztatni elbocsájtott dolgozójukat? B. J.­­nek itt kell élni, dolgozni közöt­tünk. S mennyivel könnyebb len­ne vélt hibáitól megszabadí­tani, ahol ismerik, együtt dol­goztak vele. Nagyon megszívle­lendők Kádár elvtárs szavai. Dolgozni csaknem mindenki sze­ret. Aki pedig dolgozni szeret, azzal türelemmel, megértéssel foglalkozzunk. Ne az emberek, hanem azok hibái ellen küzd­­jünk. Csak így szaporodnak a megtakarított forintok vállala­tunk­n­á­l, üzemeinknél, a mező­gazdaságban és­ mindenütt. Nagy Tibor az emberekkel törődni 2 0­9Örömet szerzett a fiam! Még május hó folyamán kö­zölte velem 111. gimnazista fiam, hogy önként jelentkezett a „Ki­lián György” önkéntes Ifjúsági Építőtábor keretében a Bodrog­­zúg belvízrendezési munkálatára. Kissé meglepetten ért közlése, de nem akartam kedvét szegni, s helyeseltem elhatározását annak ellenére, hogy volt bennem is egy kis szülői aggodalom. Fiam elhatározását tett követ­te. Augusztus 9-től 22-ig volt Bodrogkeresztúron. Visszaérkezé­se után boldogan mutatta a ka­pott emléklapot, amelyen többek között ezt olvasom: „Munkájával hozzájárult szocialista hazánk építéséhez, amiért a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága nevében ered­ményes munkájáért köszönetün­­ket fejezzük ki.” Örömmel hallgattam kéthetes élményéről szóló „beszámolóját”. Jó volt hallanom, hogy népi ál­lamunk milyen szeretettel gon­doskodott róluk. Kiváló volt az ellátás, fegyelmezett, de szeretet­teljes a bánásmód, kibírható, nem megerőltető a munka, és volt idő bőven a nemes szórakozásra is. Örülök, mert gyermekem meg­ismerkedett a közösségi fizikai munkával, annak nevelő hatá­sával és a tábori élet roman­tikus szépségével és nevelő hatá­sával. Fiamnak annyira megtetszett ez a hasznos nyári élmény, hogy ezt mondta: „Apa, én jövőre is elmegyek!” Én pedig ezt válaszol­tam: „Menj, örömmel engedlek!" Albert Antal Baktalórántháza Kínai halászok Felkészültünk a p­ártvezetőség új­jáválasztására Megtettük az előkészületeket a pártvezetőség, új­jáválasztására. Szeptember 4-től már a megújí­tott vezetőség irányítja az alap­szervezetet és gondoskodik pár­tunk politikájának — vízügyi vo­natkozásban való — végrehajtásá­ról. Augusztus 24-én ült össze az alapszervezet vezetősége, , hogy megbeszéljék az utolsó feladato­kat a választásig. Elemezve a gazdasági és politikai helyzetet, a vezetőség megállapította, hogy a becsületesen gondolkozó dolgo­zók elfogadják és igénylik a párt vezetését, s egyet­értenek velünk, hogy a működési terület vízgazdálkodási problémáit ma­radéktalanul megoldhassuk. Je­lenleg az üzemterv teljesítésé­ben jelentős lemaradások vannak és ha nem akarunk az utolsó helyen végezni, az ország többi vízügyi igazgatóságai között, minden alkalmat, lehetőséget meg kell találni, hogy a kongresszusi munkaverseny vállalásainknak eleget tegyünk, amelyben de­cember 20-ra vállaltuk a ter­vünk 1—2 százalékos túlteljesíté­sét. Ebben a nemes versengés­ben mód van bebizonyítani, hogy ki a jó szervező és vezető. Az újjáválasztott vezetőségnek a továbbiakban is folytatni kell a munkát a párt vezető szere­pének biztosítása érdekében. Az év hátralevő részében igazgató­ságunknál egy emberként kell összefognunk, hogy megyei szin­ten mezőgazdaságunknak, megad­juk az­ igényelt,, segítségét. Az újjáválasztott, vezetőség po­litikai feladatként kapja' az( .elkö­vetkezendő időkben'.is a termelő­­szövetkezetek segítését,­ úgyszívb­­­én mozgósítani kell a. napról­­napra terebélyesedő szocialista vízi társulatok működésének­­za­vartalan biztosítására.­­Fontos­­sze­rep jut még az­­ öntözéses.­..nö­vénytermesztési kultúra­­ megho­nosításában és a halastavak '­lé­tesítésében, ’ ezek üzemelésében. Ezek csak főbb tennivalók, ame­lyekből egész sor rész ,feladat nyílik. Van tehát cél, amely fe­lé indulva hivatásunk,' munkánk szeretetét benyithatjuk be. . Ahhoz, hogy az­­újjáválasztott­­pártvezetőség a,­­, bizalom jegyé­ben egységes, szilárd legyen, egy pillanatra sem­­szabad "letérni a marxizmus—leninizmus útjáról. Hazánkban a­­szocializmust építjük. Ha ebbe a hatalmas mű­be csak­­egy építőkocka­­ nem kerül idejében' helyére. '''akik ezért felelősek, már . nem építik többé, .hanem ..gátjai, . akadályo­zói társadalmi. felemelkedésünk­nek. Ezt valamennyiünknek vilá­gosan kell látnia. ' - ‘ A Vízügyi Igazgatóság újjává­lasztott párt-alapszerű vezetősége e kétségtelenül szép', de komoly erőfeszítést igénylő fela­datsorozat megoldása­­ elé kerül. Akaratban, párthűségben hiány nem lesz- Illés Ferenc,' • • a Vízügyi Igazgatóság párttitkára. Ellenezzük az Notórius névtelen levélírótól kaptunk levelet, aki valószínű, hogy a 6. sz. Mélyépítő Válla­lat valamelyik irodájában dol­gozik. Erre utal a panasz. Dur­ván sértegeti a levélíró a vál­lalat vezetőségét, amiért a leg­utóbbi prémiumosztáskor nem minden adminisztratív dolgozó kapott jutalmat. Követeli, hogy váltsák le ezért az igazgatót. Hasonló névtelen levél miatt körülbelül fél éve alapos vizsgá­latot tartottunk a vállalatnál egy minisztériumi revizorral együtt. Most is az adott okot a névtelen levél megírására, hogy az irodák dolgozói közül keve­sebben kaptak jutalmat, mint a műszakiak. Korábban viszont az volt a gyakorlat a vállalat­nál, hogy mindenki kapott és azt gondolják egyes adminiszt­ratív dolgozók, hogy a jutalom az mindenkinek jár. A negyed­évi jutalmazások csak a mun­kában kitűnő dolgozókat illetik meg. Erre a vállalat igazgató­jának figyelmét írásban felhív­ta a minisztérium is. Amióta megszüntették a vállalatnál az egyenlősdü­l igazságtalan egyenlősdi jutal­mazási rendszert,, a fontosabb munkakörökben dolgozóknak, osztályvezetőknek prémium fel­tételeket dolgoztak ki és aki teljesítette, az kapott prémiu­mot. Akiknél,­­nem állapítottak meg prémium-féleteit, — mert mindenkinek nem lehet, —, azoknak az osztályvezetők ja-­ vaslatára­­adott jutalmat a ve­zetőség." Kérdés, hogy az igaz-l­gató elvtárs milyen körültekin-­­tően bírálta felül ezeket a ja­vaslatokat. Itt történhetett­­hi­ba,­­mert egy kis elkeseredettsé-i­get tapasztalni az irodisták ,kö-­ zött­ . A megismétlődő eset figyel­­­­meztesse a vállalat vezetőségét arra, hogy az adminisztratív dolgozók jutalmazására fordít­sanak nagyobb figyelmet a jöv­­vőben. Viszont arra is­ szükség­ van, hogy ha a dolgozók sérel­mesnek tartanak valam­it, mond-t ják meg bátran és bizalommal az illetékesnek a vállalatnál,­ hisz tudomásunk szerint ezért­ senkinek nem verték még te­li fejét, sőt segítettek a haján. A­ névtelen levélírót pedig kérjük, hogy leveleiben ne ragadtassa el magát, ne sértegessen, rágal­mazzon, ne rontsa az igazgató tekintélyét, mert ez nem ülik egy dolgozóhoz. • : O. A. „Partizánok44 Kontárok, messze földről ér­kezett „maszek” fényképészek, s idegen megyékből érkezett szö­vetkezeti fényképészek járják a megyét, s a falvakban házról­­h­ázra járnak fényképezni. Jó üz­let a kontárkodás, s a gyatra gyermeksorozatokért, családi fel­vételekért csinos összegeket ha­rácsolnak össze maguknak ille­téktelenül. Hogy honnan jönnek? Nemrég járt Nagyhalászon például Boly­­tyán Márton „fényképész” Buda­pestről, a Vérmező utca 4-ből és „végigpartizánkodta” jópénzért a falut. Most is a megyét járja mo­toron Vigvári Csaba, az egri Fén­y­szó V. dolgozója. Ezenkívül a megyében számos, gyanús igazolványokkal ellátott személy jár szinte na­ponta kocsival, motoron vonattal megyénkben, betérnek a házak­hoz, s mindenkire „rábeszélnek” egy-két „művészi” felvételt. Az ilyen pénzszerzés, kontár­kodás törvénytelen. Egyedül a megyei Fényképész Ktsz. megbí­zólevelével ellátott dolgozóknak van joguk arra, hogy a megye területén felvételeket­­készítsenek díjazásért. Még megyei kisiparos fényképész sem járhatja, csak hí­vásra a családokat. Az illetéktelen „fényképésze­ket” a tanácsok, a hatóságok fi­gyelmébe ajánljuk. (gy. i. gy.) Havonta 10­llió00 forint bevétel tejből A nyírgyulaji Petőfi Terihotom­szövetkezetnek tavaly meg­ nem vett fejőstehén állománya,­­ az­ idén azonban már 35 darab te­henük­ van. A termelőszövetkezet tehenészei jó munkát­ végeztek, mert a tehenészetben 9—10 lite-­­res fejési átlagot értek­­el .­Jól jövedelmez a közösnek a. .tejter­melés, amely­­havonta mintegy 10—12.000­­ forint­­bevételt­ hoz­/a­ termelőszövetkezetnek. .

Next