Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)
1959-10-01 / 233. szám
Az első vélemények 1. Magunkra ismertünk, mikor a kollektív vezetésről olvastunk 2. Nem az ember ellen, hanem a hibája ellen küzdünk 3. Minden nap érintkezünk a pártonkíviliekkel Alig száradt meg a nyomdafesték a lapokon, máris ezrek, sőt százezrek ismerkedtek meg a párt központi irányelveinek szellemével. Voltak, akik csak este olvashatták el, — vagy hallgatták meg a rádióban, — mert munkában voltak. Vannak olyanok is, akik csak belepillantottak, a vastagbetűs részt elolvasták és zsebükbe tették azzal, hogy amint kis idejük lesz, elolvassák. És az irányelvek egyre több embernek válnak olvasmányává. Megkapja az olvasót a párt irányelveinek közvetlen, egyszerű hangja, mindenki számára felfogható és érzékelhető nyíltsága, igazsága ,és lelkesítő hangulata. Még korai lenne magvas következtetéseket levonni, sokoldalú megnyilatkozásokat papírra vetni az irányelvekről. Kétségtelen: már az első látásra, az első olvasásra újabb és újabb gondolatokat ébreszt, különösképpen, ha pontjait helyi szemüvegen, sajátos otthoni szemmel nézzük. Alapos és mindenre kiterjedő vizsgálata napjaink feladata. Mégis, már az első percekben kedvező összhangra talált akommunissták és nem kommunisták körében. Véleményt mondok az irányelvekről a kisvárdai Szeszfinormító dolgozói is, csak úgy, minden hivatalos megnyilatkozási formát mellőzve, közvetlenül. Gönc János az irányelveik 13. pontjánál időzött, ahol a demokratikus centralizmus elvének betartásáról és a kollektív vezetésről esik szó. Véleményét így összegezte: I. — Magunkra ismertem, mikor a kollektív vezetésről olvastam az irányelvekben. Nálunk a tizenháromtagú pártszer vezetben az elmúlt időszakban nem mindig érvényesült a kollektív vezetés. Nem azért, mintha az előző párttitkár elvtárs önkényes, vagy önfejű lett volna, hanem inkább azért, mert mindent maga akart elvégezni, nem vonta be a vezetésbe, az egyes megbízatások elvégzésébe a pártszervezet vezetőségének tagjait. Hasonlóan magunkra ismerhettem abban is, hogy nálunk sem kielégítő a vitaszellere. Nem az a baj, hogy egymást bírálják, véleményezik az évtársak, hanem pontosan az, hogy nem bírálják, bizonyos tartózkodás, „minden jól megy"hangulat uralkodik pártszervezetünkben. Ha a titkár elvtárs ismerteti a beszámolóját, a taggyűlésen nem fejlődik ki egészséges vita. „Mindennel egyetértünk, megcsináljuk”, — válaszolják az elvtársak és ugyanígy vagyunk a határozati javaslatokkal is. Keressük, kutatjuk az okát a közömbösségnek. Egyes elvtársak szerint nem eléggé konkrét és személyre szóló a beszámolónk, kevés a bírálat. Bizonyára ez az egyik oka a tartózkodásnak. 2. Lénárt Gyula elvtárs az elvtársak magatartásában tapasztalt hibákról és a felsőbb pártszervekről beszél: — Nagyon helyesen fogalmazták meg az elvtársak az irányelvekben, hogy ne az ember ellen, hanem a rossz tulajdonsága ellen, a hibája ellen küzdjünk. Én úgy gondolom, ha minden kommunista ezt jól az agyába vési és megérti a szívével is, hogy így kell cselekedni, akkor jobban megértjük egymást, jobban támaszkodhatunk egymásra, sőt jobban fogjuk mi kommunisták és párthitkívüliek szeretni egymást. Valóban úgy van, a hibát kell nekünk üldözni, nem a gazdáját. Bár ez olykor nehéz dolog, mert hisz a hiba, meg a gazdája nem különböző valami, hanem a hiba éppen a gazdában van, ott van a melegágya, hajléka az illető fejében, szívében, és ha a hibás, rossz tulajdonság gyökerét markolásszuk, fáj az embernek is. Mégis azt mondom, lehet úgy irtani a hibákat, hogy az minél kisebb fájdalommal járjon, minél könnyebb legyen megszabadulni tőle. Nálunk is van ilyen eset. Egy elvtársat, — nem mondom a nevét — pártiskolára küldtünk és későn vettük észre, hogy még nem érett erre, sok káros tulajdonsága van, többek között az anyagi önzés, így hiába hangsúlyozzuk mi, hogy a kommunistákat az önzetlenség jellemzi, ha akadnak közöttünk olyanok is, akik még ilyen rossz tulajdonsággal küzdenek. Mi történt? Elküldtük az elvtársat, és hazajött, holmi anyagi bajokra hivatkozva. Ez az elvtárs kitartó és türelmes nevelésre szorul. Nem „mentünk rá”, nem bunkóztuk le, de megmondtuk neki, milyen felelőtlenül, rosszul csinálta a dolgot. Azóta mutatkozik nála némi javulás. Ellenben erről az esetről jut eszembe,, hogy itt bizonyos hibát vétettek a felsőbb pártszervek, is. Hiba, hogy népi minőig vették kellően figyelembe a mi szavunkat, a pártszervezet szavát. Még napjainkban is akadnak olyan intézkedések, melyek sértenek bennünket. Nem tudom, ide tartozik-e, de megemlítem. Arról van szó, hogy az egyik taggyűlésen javasoltuk, hogy két munkásőrt jelöljünk üzemünktől, is a községi munkásőrök soraiba. Erre nekünk már megvolt a javaslatunk is, mégis, mikor a két munkásőr felvételére került a sor, meg se kérdeztek bennünket. — a pártszervezetet — az igazgató elvtárs véleményét kérték ki csupán, s nekünk most már utólag nem egyezik a véleményünk azzal, amit döntöttek az elvtársak. Csak azt a gondolatomat szeretném továbbítani, hogy mi ténylegesen elfogadjuk a felsőbb pártszervek központi irányitását, intézkedéseit, — ez kötelességünk —, ellenben helyi jellegű kérdésekben az eddigieknél jobban támaszkodjanak ránk, s ne feledkezzenek meg kikérni a véleményünket, javaslatunkat egy-egy fontos kérdésben, amit mi helyileg jobban látunk, mint ők. 3. Venyige Miklósné, a kisvárdai községi párt alapszervezet' vezetőségének tagja leginkább arról tett említést, milyen gond nehezedik a népnevelők vállára, hogy hiánytalanul továbbadják a pártonkívülieknnek is az irány-elvekben rejlő gondolatokat. — Szerintem az irányelvek nagyon közel állnak a pártonkívüli dolgozókhoz is. Hiszen amik a feladatok között szerepelnek, azokat mi, kommunisták nem egyedül, magunk, hanem a pártonkívüliekkel együttesen oldjuk meg. Legfeljebb azért nyomja nagyobb gond a vállunkat, mert nagyobb részt kell vállalnunk, mint másoknak. Még inkább szükséges a népnevelőknek a sarkukra állni most, hogy megismertessék minden körülöttünk dolgozó pártonkívülivel az irányelveket. Nem azt mondom, hogy hosszadalmas felolvasásokat tartsanak, hanem egyszerűen mondják el a legfontosabb gondolatokat, melyek átszövik az irányelveket. Az első visszhangok után minden bizonnyal eljutnak pártszervezeteinkhez, pártbizottságainkhoz,s az illetékesekhez, az ezután jövő vélemények, javaslatok, a kommunisták és a pártonkívüliek már most hozzá-, látnak az észlelt hibák megszüntetéséhez. Kétszáz 45 fcertis traktor érkezett a Román Népköztársaságból A közeljövőben újabb háromszázat várnak A komány, hogy a számszerűleg és területileg egyaránt igen jelentős mértékben megnövekedett termelőszövetkezeteknek hathatósabb segítséget adhasson, többezer mezőgazdasági gépet vásárolt a baráti államoktól. A gépek egy részét már leszállították, másik részük pedig ebben az időszakban érkezik meg hazánkba. A Földművelésügyi Minisztérium , tájékoztatása szerint a Human Népköztársaságban vásárolt ötszáz 45 lóerős traktorból 200 megérkezett, s már munkába is állt a gépállomásokon. A még hátralévő 300 traktort a közeljövőben szállítják a román gyárak. A traktorokhoz korszerű, háromvassú, függesztett ekéket is vásárolhtunk. 2 Kárpáti hegyek lánya ■ ' ■■ ■ ! Részlet Vlagyimir Ladizsec ukrán költőnek, a Kárpát-Ukrajnai írószövetség titkárának a „Kárpáti hegyek lánya” című verséből. Hej, lányok, hej, lányok, a falutok hol van? Víg dalos tündérek vagytok ti mind sorban,, oly, karcsúk, mint fenyők a zöld meredélyen, s tündöklők, mint csillag a tavaszi éjben. A tájunk, a földünk, a kárpáti bércek. A fenyők fölöttünk ott regét regéltek. Ott zengett minekünk a hűs patak árja, mosolygott vidékünk kék mennykupolája Ott szólnak a kürtök, a tavaszt harsogva, ott, harmatban fürdött virágunk csokorba kötöttük és tettük a folyó habjára,, hol sok tutaj lendül, siet a Tiszába, — s virágunk sodorta oda, hol kék szemről szól víg, boldog nóta és hű szerelemről. .Ott némán merednek az óriás cserfák, ott minket a kedves először ölelt át, — egymás kezét fogtuk, s az illatos réten daloltunk és táncoltunk a tavaszi fényben. Ilej, lányok, hej lányok, búcsúzom- hát mostan, sokáig, nem járok ily szép hajnalokban! . Most messzire megyek, csúcsok,, meredélyek, és meredek hegyek, és hegyi ösvények . . .. Hová, merre mentek, hej lányok, hej lányok? A hazai földtől vajh messzire jártok? Fordította:Bakó László. Jóbarátok jöttek A kárpátukrajnai vendégek látogatása megyénkben Amikor igaz barátok érkeznek a családhoz, hogy örömmel mutatjuk, meg nekik otthonunkat, kincseinket. Jó érzés egy kicsit eldicsekedni azzal, amit fáradságos munkával megszereztünk, megteremtettünk, s még jobb érzés, amikor vendégeink szívből örülnek velünk együtt a látottakon. Olyan vendégek érkeztek hozzánk, akik a szakember, a művész szemével mérik benyomásaikat, s baráti szívükmelegével tolmácsolják minduntalan örömüket, amikor látják, hogy gyarapodunk, erősödünk. Kedden reggel a kárpátukrajnai vendégekkel ellátogattunk Nyírbátorba, Aporligetre és Mátészalkára. A vendégek: Ivan Ivanovics Lenarszki, az Ungvári Állami Egyetem rektora, Krisko Pál, a kerületi egészségügyi osztály vezetője, Vlagyimir Ivanovics Ladizsec költő, a Kárpátukrajnai írószövetség titkára, Szvida elvtárs, Ukrajna érdemes szobrászművésze, az Ukrán Szövetségi Tanács tagja és Prihogyko elvtárs, az ungvári rádió vezetője mindent nagy érdeklődéssel figyeltek, s úton-útfélen beszélgetéseket kezdeményeztek a dolgozókkal. Nyírbátorben a helyi történelmi nevezetességeket tekintették meg. Megnézték a múzeumot, s nem fukarkodtak a dicsem szavadnak amikor meggyőződtek arról, hogy Szalontai Barnabás, a múzeum vezetője milyen úttörő munkát végez a történelmi kutatások terén. Ellátogattak a Selensimi emlékű templomokba, megnézték, hol épül az új múzeum. Lenarszki elvtárs a látottakról a következőket jegyezte meg: — A magyar népnek végtelenül nagy értékei vannak, műemlékei, képzőművészeti remekei. Sokat láttam belőlük itt is, s láttam, hogy megbecsülik mindegyiket. Őrködjenek felettük továbbra is, vigyázzanak rájuk. Kincsek ezek. Aztán megnézték a nyírbátori diákok kollégiumát, az aporligeti botanikus kertet, s amikor onnan elindultak, a vendégek kérésére betértünk a legközelebbi aporligeti lakóházba, melynek gazdájával, özvegy Szenes Andrásnéval hosszasan elbeszélgettek a szovjet elvtársak. Aztán megtekintették,, Zalka Máté egykoriotthonát Tunyogmatolcson, a‘ mátészalkai kultúrházat, tapsolták a táncpróbán az úttörő táncosoknak, megnézték, mit fúrnak, mit fűrészelnek a gyerekek a szakköri foglalkozáson, megtekintették a hálókat és tantermeket a szálkai Mezőgazdasági Technikumban. Minden érdekelte őket, a legapróbb részlet sem kerülte el figyelmüket. Mindenütt magyaros vendégszeretettel találkoztunk, amerre a küldöttség ellátogatott. Később alkalmunk nyílt nekünk is egy kis eszmecserére. Ladizsec elvtárs, a költő nyilatkozott lapunk számára: — Sokat láttam e rövid idő alatt is Önöknél, igaz, jó embereket, akik szeretik a munkát, s akik nagyon rövid idő alatt igen sokat alkottak. Láttam a nagykállói inségdombot, s jártam Aporligetben, ahol egykor csak öt ház volt. Mint íróemberben, mély benyomást tettek rám a látottak. Nagyon tetszik, hogy Önöknél ilyen nagy gondot fordítanak a gyermekek nevelésére az óvodákban, iskolákban, tetszik a gyermekek öltözete, a lányok egyenköpenye. Aztán egy nagyon fontos dolog: tavalyelőtt a nyugati rádió sokat beszélt arról, hogy a magyar nép nem érez barátságot a szovjet nép iránt. Sokat hazudoztak, próbálták bemocskolni a szovjet—magyar barátságot. Én mindenütt nyitott szemmel jártam, s magam győződtem meg arról, hogy amit a nyugati adók mondtak erről, mind hazugság volt. E rövid idő alatt láttam, hogy a magyar nép lelkülete közel áll a szovjet nép lelkületéhez. Sakik a rádiót izgatásra használják, jöjjenek ők is ide, nézzék meg, hogy él e nép és milyen jövője van. Kérem, adja át a lap olvasóinak személyes, egyéni üdvözletemet is. Én pedig megígérem, ha hazamegyek, elmondom az ukrán népnek, hogy milyen lelkületű emberek élnek itt. Ladizsec elvtárs kérésének örömmel teszek eleget: átadom üdvözletét, s egyben ezúton is, az egész megye lakóinak nevében kérem őt, a többi vendéget, minden igaz barátot, hogy jöjjenek hozzánk máskor is, jöjjenek minél gyakrabban, tanácsaikkal, gazdag tapasztalataikkal segítsenek nekünk békét és életet építeni, örömmel és tiszta szívből fakadó szeretettel várjuk mindenkor a szovjet nép küldötteit... Győri Illés György