Kelet-Magyarország, 1961. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1961-11-01 / 257. szám
Az SZKP XXII. kongresszusának határozata MOSZKVA, (TASZSZ): Az SZKP XXII. kongresszusának küldöttei kedden egyhangúlag határozatot hoztak az SZKP Központi Bizottságának beszámolójáról. A határozat rámutat, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa teljes egészében helyeselte az SZKP Központi Bizottságának politikai irányvonalait, valamint bel- és külpolitikai gyakorlati tevékenységét. Mint a határozat rámutat, „az események menete megerősíti pártunk elméleti következtetéseinek és politikai irányvonalának helyességét. Teljes diadalt aratott a XX. kongresszus irányvonala, amelyet maga az élet, a nép javáról való gondoskodás diktált, s amelyet lenini forradalmi alkotó szellem hatott át”. A XXII. kongresszus határozata megjegyzi, hogy „a jelenlegi nemzetközi helyzet meghatározó vonása a szocializmus, a demokrácia és a béke erőinek további világméretű növekedése”. „Az élet igazolta pártunk külpolitikai irányvonalának, a háború elhárítására és a béke megszilárdítására irányuló vonalnak a helyess.■lat Ez az irányvonal megfelel a szovj<no«p alapvető érdekeinek és minden országban elnyerte a békeszerető erők táskáalását”. A kongresszus — mondja a határozat — nagyra értékeli a Központi Bizottság és a szovjet kormány külpoliitikájának következetességét, rugastlanságát, és kezdeményező jellegét, osztatlanul helyeseli azokat az intézkedéseket, amelyeket a nemzetközi politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok uriúítjási céljából foganatosítottak. „Abban a tényéb«, ha mi a tméterét sikerült elhárítani és a szovjet embnek, valamint a többi ország népei a békés élet javait élvezhetik, annak a munkának fő eredményét kell látni, amelyet a Központi Bizottság a szovjet állam erejének növelése, a lenini k&politika megvalósítása érdekében Ebben a tényben a szocialista országok testvérpártjai tevékenységének, a «diák békeszerető erői aktivizálódásának enedményeit kell felismerni” — hangsúlyoame a határozat. Mint a határozat a továbbiakban megjegyzi, a szocialista világrendszer a sikeres fejlődés útján halad, erősödik és az emberi társadalom haladásának meghatározó tényezőjévé válik. A kongresszus helyeselte a Központi Bizottságnak és a szovjet kormánynak azt az irányvonalát, hogy szakadatlanul erősíteni kell a szocialista országoknak a proletárinternacionalizmus, az egyenjogúság és az elvtársi kölcsönös segítség elvein alapuló gazdasági, politikai és kulturális együttműködését. A kongresszus külön kiemelte a Központi Bizottságnak azt a nagy és gyümölcsöző munkáját, amelyet az SZKP és a testvéri kommunista és munkáspártok együttműködésének fejlesztéséért és erősítéséért végzett a warwmus-leninizmus alapján, s a nemzetközi kommunista mozgalom egységének és összeforrottságának érdekében. „A kongresszus, — mondja a határozat — erélyesen elutasítja az Albán Munkapárt vezetőinek az SZKP és annak lenini Központi Bizottsága ellen intézett alaptalan és rágalmazó támadásait. Az albán vezetők cselekedetei ellentétesek a kommunista és munkáspártiak 1957. és 1960. évi tanácskozásainak nyilatkozataival és kiáltványaival és csakis szakadár cselekményeknek minősíthetők, amelyek célja a szocialista országok barátságának és összeforrottságának aláaknázása. Ezek a cselekmények az imperializmus kezére játszanak. Az SZKP XXII. kongresszusa azt a reményét fejezte ki, hogy az albán vezetők, ha valóban szívükön viselik népük érdekeit, s tényleg barátságban akarnak élni az SZKP-val és minden testvérpárttal, akkor feladják téves nézeteiket, s visszatérnek az összes szocialista országgal, a nemzetközi kommunista mozgalommal való egység és együttműködés útjára. „A szocialista tábor egységének további erősítése, hatalmának és védelmi képességének növelése a legfontosabb feladatok egyike marad" — mondlja a határozat. A határozatban továbbá ez áll: „Az egyes szocialista országok népgazdaságának fejlesztésére tett erőfeszítések összehangolása a gazdasági együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás erősítésére és bővítésére tett közös erőfeszítésekkel — ez a szocialista közösséghez tartozó valamennyi ország, a szocialista világgazdaság további felvirágoztatásának és fellendítésének útja.” A XXII. kongresszus hangsúlyozta, hogy „ma már nem az imperializmus, hanem a szocializmus határozza meg a világ fejlődésének fő irányát”. Teljes mértékben igazolódott a XX. kongresszusnak az a következtetése, hogy elkerülhetetlenül mélyül a kapitalizmus általános válsága. Az elmúlt években tovább gyengültek az imperializmus gazdasági, politikai és ideológia pozíciói, még tovább élesedtek az imperializmus alapvető ellentmondásai, óriási arányokat öltött a munkásosztály forradalmi harca, a népek demokratikus és felszabadító mozgalma. A nemzeti felszabadító mozgalom hatalmas csapásai alatt ténylegesen összeomlott a gyarmati rendszer. A szocialista forradalom fejlődésének formáiról és útjairól szólva a határozat hangsúlyozza, hogy a munkásosztály és élcsapata, a marxista-leninista párt békés módon igyekszik megvalósítani a szocialista forradalmat. „A jelenlegi körülmények között a munkásosztálynak élcsapata vezetésével számos kapitalista országban megvan a lehetősége, hogy munkás- és népi front, valamint a különböző pártok és társadalmi szervezetek megegyezésének és politikai együttműködésének egyéb lehetséges formái alapján egyesítse a nép többségét, s polgárháború nélkül megszerezze az államhatalmat és biztosítsa, hogy az alapvető termelési eszközök a nép kezébe menjenek át. „A kommunizmus korunk legbefolyásosabb politikai erejévé vált” — mondja a határozat. A továbbiakban megállapítja: „A marxizmus-leninizmus diadala szempontjából döntő jelentőségű a kékléíthetetlen, következetes, kétfrontos harc: a revizionizmus, mint főveszély ellen, valamint a dogmatizmus és a szekta osság ellen. Az SZKP nemzetközi kötelességének tartja, hogy minden vonalon erősítse a nemzetközi kommunista mozgalom sziklaszilárd egységét, harcoljon mindenki ellen, aki az összes országok kommunistái egységének gyengítésével próbálkozik. Továbbra is le kell leplezni a körünkben revizionizmus elméletét és gyakorlatát. A korunkbeli revizionizmus a legtömörebben a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programjában jött kifejezésre”. A háború és béke kérdése továbbra is korunk legégetőbb problémája. A határozat ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: „A jelenlegi körülmények között megnyílt az a távlat, hogy lehetséges a békés együttélés megvalósítása arra az egész időszakra, amelynek folyamán meg kell oldódniok az emberiséget jelenleg megosztó társadalmi és politikai problémáknak. Afelé haladunk, hogy még a szocializmus teljes győzelme előtt, amikor még a világ egy részében fennmarad a kapitalizmus, felmerül a reális lehetősége annak, hogy kirekesszük a világháborút a társadalom életéből”. A határozat egyúttal rámutat arra, hogy amíg imperializmus van, addig megmarad az agresszív háborúk talaja is. A nemzetközi imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus, a világ békéjét fenyegető fő veszély. A nemzetközi imperializmus a legszörnyűbb gaztettre készül az emberiség ellen: termonukleáris világháborúra. ..A kongresszus időszerűnek, helyesnek és szükségesnek tartja azokat az intézkedéseket, amelyeket a Központi Bizottság és a szovjet kormány hozott hazánk védelmi képességének további fokozására. Amíg vannak imperialista agresszorok, résen kell lenni, szárazon kell tartani a puskaport, tökéletesíteni kell a szocialista országok védelmét és fegyveres erőit”. A határozat hangsúlyozza, „a béke megszilárdításának ügye megköveteli a békés együttélés elveinek alapján a mélyen gyökerező nemzetközi problémák megoldását, elsősorban: az általános és teljes leszerelést, a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzéssel; a gyarmati iga végérvényes megszüntetését minden formájában és megnyilatkozásában; a függetlenségüket nemrég kivívott népek hatékony megsegítését; a második világháború maradványainak felszámolását; a békeszerződést Németországgal; a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak érvényesítését az Egyesült Nemzetek Szervezetében; az Egyesült Nemzetek Szervezete mechanizmusának lényeges megjavítását, az összes országok között a jó államközi kapcsolatok, a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztését”. „A Szovjetunió Kommunista Pártja mindent megtesz, hogy a társadalmi haladás és a népek boldogsága fennnkölt eszményeinek diadalra juttatása érdekében megőrizze és erősítse a békét, s a népek barátságát”. Az SZKP XXII. kongresszusa továbbra is szükségesnek tartja megingathatatlanul és következetesen valóra váltani a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés együttélésének elvét, amely a Szovjetunió külpolitikájának fő irányvonala: a testvéri együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás alapján fáradhatatlanul erősíteni a szocialista országok egységét, s hozzájárulni a szocialista világrendszer hatalmának megszilárdításához : minden erőfeszítést megtenni a világbékéért harcoló összes erők együttműködésének fejlesztéséért és elmélyítéséért , erősíteni a proletárszolidarítást a munkásosztállyal és az egész világ dolgozóival, s minden támogatást megadni az imperialista és gyarmati elnyomás ellen felszabadulásukért, illetve a függetlenségük megszilárdításáért harcoló népeknek: tágabb körben kifejleszteni a nemzetközi üzleti kapcsolatokat, s a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést és kereskedelmet valamennyi országgal : tevékeny és rugalmas külpolitikát folytatni, tárgyalások útján törekedve a megérett nemzetközi problémák rendezésére, továbbá leleplezni az imperialista háborús gyújtogatók ármányait és mesterkedéseit és erősíteni a világbékét. A határozat hangsúlyozza, hogy a XX. pártkongresszust követő időszak fontos vonása a kommunista építés ütemének meggyorsulása”. A szovjet ipari termelés az utolsó hat év folyamán közel 80 százalékkal nőtt. Sikeresen folyik a hétéves terv teljesítése. Az ipari termelés évi átlagos növekedése a hétéves terv első három évére előirányzott 8,3 százalék helyett ténylegesen eléri a 10 százalékot. Az első három tervév folyamán terven felül körülbelül 19 milliárd rubel értékű ipari terméket állítottak elő a Szovjetunióban. A kongresszus megállapította, hogy a szovjet hadsereg felfegyverzése nukleáris rakétafegyverekkel teljesen befejeződött. „Népünk kezében a hatalmas haditechnika biztosan védelmezi a szocialista vívmányokat s a világbéke erősítésének ügyét” — állapítja meg a határozat A sikeres megvalósulás útján halad az a feladat, — mutat rá a határozat —, hogy az egy főre eső termelésben utolérjük és túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat. A Szovjetunió már megelőzte a legfejlettebb tőkés országot, az Egyesült Államokat nemcsak a termelés növelésének ütemében, hanem a termelés évi abszolút növekedésében is. Jelenleg már több vasércet és szenet bányásznak, több kokszot, vasbeton épületelemet, állati zsiradékot, cukrot és sok más cikket gyártanak a Szovjetunióban, mint az Egyesült Államokban. „A hétéves terv teljesítése olyan szintre emeli a Szovjetunió gazdaságát, amelynek elérése után már nem sok időre van szükség, hogy az egy főre eső termelésben is túlszárnyalja az Egyesült Államokat. A szocializmus világtörténelmi jelentőségű győzelme lesz ez a kapitalizmus fölött”. A határozat elmondja, hogy a szovjet mezőgazdaság termelése öt év alatt, az előző ötéves időszakhoz képest 43 százalékkal emelkedett. Az utóbbi években az állam évente több, mint hárommilliárd pad szemes terményt vásárolt fel. Korábban a felvásárolt mennyiség két milliárd pad körül mozgott. Szakadatlanul fokozódik a dolgozók anyagi jóléte. A munkások és az alkalmazottak reálbére (egy dolgozóra átszámítva — a Szovjetunió nemzeti jövedelme növekedésének alapján — öt év leforgása alatt 27 százalékkal, a kolhozparasztok jövedelme pedig 33 százalékkal emelkedett. Belpolitikai területen egyebek között a következő igen fontos feladatok várnak megoldásra. Biztosítani kell a hétéves terv előirányzatainak teljesítését és túlteljesítését. Ez döntő jelentőségű lesz a kommunizmus anyagi és technikai alapjának megteremtése, a kapitalizmus békés gazdasági versenyben való legyőzése szempontjából; a további technikai fejlesztés alapján törekedni kell a munka termelékenységének általános növelésére az iparban, az építésben, a mezőgazdaságban, a szállításban, következetesen javítani kell a népgazdaság vezetésének szervező munkáját: az elkövetkező években a gabonafelvásárlást 4201 millió padra, a húsfelvásárlást 13 millió tonnára, a tejfelvásárlást 50 millió tonnára kell növelni évente; biztosítani kell a nép életszínvonalának szakadatlan emelését; a kellő szinten kell tartani, minden vonatkozásban erősíteni kell a világbéke bástyájának védelmi képességét, tökéletesíteni kell a szovjet hadsereg fegyverzetét, fejleszteni is kell a szocialista társadalmi viszonyokat. „A kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtése, a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztése, a kommunista társadalom embereinek kialakítása — ezek azok a legfontosabb feladatok, amelyek a kommun*niá rs ’kínosan kibontakozó építésének időszakában belpolitikai téren a párt előtt állnak”. A kongresszus megállapította, hogy „a beszámolóban felölelt időszakban a párt munkájának legfontosabb vonatkozása a pártélet lenini normáinak és a kollektív vezetés elveinek érvényesítése és továbbfejlesztése volt a párt- és az állami élet minden szintjén”. A szocializmus és a kommunizmus építése, az egész, nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából óriási jelentősége volt annak, hogy a párt és Központi Bizottsága nyíltan és bátran elítélte Sztálin személyi kultuszát. „A kongresszus — hangzik a határozat — teljesen helyesnek tartja és maradéktalanul jóváhagyja azokat a határozott intézkedéseket, amelyekkel a Központi Bizottság leleplezte és ideológiailag szétzúzta Molotov, Kaganovics, Malenkov, Bulganyin, Pervuhin, Szaburov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov pártellenes csoportját, amely szembehelyezkedett a XX. kongresszus által megjelölt lenini irányvonallal.” A pártellenes csoport frakciós harca idején súlyos hibákat követett el Vorosilov. A Központi Bizottság 1957. júniusában megtartott plénumán Vorosilov beismerte hibáit, elítélte a pártellenes csoport frakciós cselekedeteit, s ezzel bizonyos mértékben segítette a pártellenes szakadárok leleplezését. A határozat megjelöli az összes pártszervezetek feladatait a szervező és az ideológiai munka területén. A határozat befejező szavai így hangzanak: „A Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is magasra emeli a marxizmus-leninizmus győzedelmes zászlaját, teljesíti internacionalista kötelességét valamennyi ország dolgozói iránt, minden erejét a nép érdekeiért, a nagy, történelmi cél eléréséért , a kommunista társadalom felépítéséért folyó harcnak szenteli. A párt ünnepélyesen kijelenti: a szovjet emberek mai nemzedéke a kommunizmusban fog élni!” (MTI) 2