Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

2 Hruscsov és Tito beszéd® a velenjei nagygyűlésen Pénteken délután a szlovéniai bányavárosban, Velencében nagygyűlés zajlott le, amelyen Nyikita Szergejevics Hruscsov és Joszip Broz Tito beszédet mondott. Elsőnek Tito elnök lépett a mikrofon elé. Tito elnök beszéde — Jóleső érzés számomra, hogy előtettek, Velenje bányászai, dolgozói előtt üdvözölhetem azt az embert, aki a bányászok soraiból emelkedett föl a nagy Szovjetunió, az első szocialista ország, élére, kedves barátunkat, Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársat — mondotta bevezetőben Tito. — A szocializmus" napjaink döntő erejévé vált — folytatta. Ezzel együtt növekszik a szocialista országok és minden szocialista és haladó erő felelőssége a világban. A szocialista rendszer fölényét a kapitalizmus felett csakis anyagi eredményekkel, a dolgozó tömegek életszínvonalának állandó emelésével lehet bebizonyítani, nem pedig mesékkel és forradalmi szólamokkal. Ezért mi teljesen egyetértünk a szovjet elvtársakkal, Hruscsov elvtárssal, akik teljesen indokoltan hangsúlyozzák, hogy a szocialista országok számára most a leglényegesebb az, hogy fejlesszék gazdasági erejüket, megszervezzék a korszerű termelést, olyan szintre emeljék a dolgozók életszínvonalát, amilyent a kapitalizmus nem ismer. Nekünk Jugoszláviában a háború után sok nehézséget kellett leküzdenünk és sok problémát kellett megoldanunk. Utunkat körülményeink határozták meg. 1956-ban a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Szovjetunió Kommunista Pártja viszonyáról Moszkvában aláírt nyilatkozat hangsúlyozta azt a lenini álláspontot, hogy a „szocialista fejlődés útjai különböző országokban és, különböző feltételek között különbözőeks "és, a szocializmus fejlődésének formagazdasága hozzájárul erősödéséhez.” Tovább fejlődik a szocialista országokkal a kapcsolat Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Hruscsov elvtárs Split-i beszédében hangsúlyozta eme álláspont helyességét. Jóleső érzés számomra, hogy ebben a kérdésben álláspontjaink teljesen azonosak. Mi most dolgozunk Jugoszlávia fejlődése új távlati tervének öszeállításán. Az 1964-től 1970-ig terjedő új hétéves terv kidolgozásánál abból indulunk ki, hogy a szocialista Jugoszláviagazdaságpolitikájának lényege a gondoskodás az emberről, a gondoskodás dolgozóink élet- és munkakörülményeinek állandó javításáról. Állandó feladat a sokoldalú bekapcsolódás a nemzetközi munkamegosztásba. Ezzel összefüggésben tervbe vettük gazdasági kapcsolataink sokoldalú fejlesztését a szocialista országokkal, továbbá Ázsia, Afrika és Latin-Amerika államaival és a többi országgal. Ez lehetővé teszi a termelés nagyobb fokú szakosítását, tőlünk pedig megköveteli a magasabb színtű termelékenység elérését. Egyetértek Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárssal, hogy ez a szocialista országok útja a jólét felé, a szocializmus megvalósítása felé. — Örömmel állapíthatom meg, hogy álláspontunk a lényeges nemzetközi kérdésekben azonos — folytatta Tito elnök. — Teljesen egyetértünk azzal, hogy napjainkban a kommunisták, és általában a haladó emberek, különösen az államférfiak számára nincs fontosabb feladat, mint a háború megakadályozása, a világbéke megszilárdítása és a népek közötti együttműködés erősítése. A különféle politikai kalandorok és az építő jellegű nemzetközi együttműködés ellenségei gyakran kiforgatják ezeket a nézeteket s úgy akarják feltüntetni a Szovjetunió és Jugoszlávia, valamint a világ többi haladó erejénekegyüttműködését, mint valamiféle „kapituláció a kapitalizmus előtt” a „forradalmi harc feladását” és így tovább. A világ azonban nem fog ezekkel haladni és nem is haladhat velük, mert kalandor elképzeléseik elfogadhatatlanok a nemközi munkásmozgalom számára, a világ népei számára, amelyek tudják, hogy mi a béke és mi a háború; el tudják dönteni, hogy mi a forradalom és általában a haladó, és mi nem az, amelyek a sokoldalú fejlődés feltételeit akarják biztosítani és hisznek a szocializmus erejében. Ezután Nyikita Hruscsov lépett a mikrofonhoz, megköszönte a vendégszerető fogadtatást. A továbbiakban Jugoszlávia természeti szépségeiről és körútjának benyomásairól beszélt, majd így folytatta: — Az önök országában mindenütt dolgoznak, az élet forr. A nép gondolatai a jövő felé irányulnak. A jugoszláv nép joggal lehet büszke arra, amit országában a néphatalom éveiben teremtett. A munkásosztály és a műszaki értelmiség kezével a gyárak egész sora épült fel. Nagy érdeklődéssel kísérem mezőgazdaságuk fejlődését is. Hruscsov ezután ismertette a szovjet mezőgazdaság eredményeit és problémáit, majd így folytatta: A balkái szocialista államok létrejöttével a helyzet lényegesen megváltozott. Csökkent az imperialista provokációk hatásának tere. A szovjet emberek nagy örömmel állapítják meg, hogy a béke megszilárdításáért vívott harcban a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság együtt küzd a Szovjetunióval, és a többi szocialista országgal, minden békeszerető erővel. Rendkívül nagyra becsüljük a jugoszláv kormány és az egész jugoszláv nép erőfeszítéseit a termonukleáris világháború veszélyének kiküszöbölésére. Az atomcsendegyezmény új reményt kelt Hruscsov ezután méltatta a moszkvai egyezmény jelentőségét, s elismeréssel adózott az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormányának hangsúlyozva: az atomcsendegyezmény új reményt kelt arra, hogy a jövőben megoldást találnak a többi vitás kérdésre is. Hruscsov így folytatta: Persze, mi nem hisszük azt, hogy a részleges atomtilalmi egyezmény véget vet a fegyverkezési versenynek, felszámolja a felhalmozott fegyverkészleteket. Mi realisták vagyunk. A politikában elsősorban a konkrét helyzet elemzéséből, a jelenlegi nemzetközi helyzet irányzataiból indulunk ki. Volt idő, amikor a szocialista országok előtt felvetődött a kérdés: élhetünk-e még legalább öt évet atomháború nélkül? Ez a kérdés felvetődött az egész nemzetközi munkásmozgalom és minden haladó mozgalom előtt, mert az amerikai imperialisták az atomfegyverek terén elért monopóliumokat felhasználva nyíltan azzal fenyegetőztek, hogy megbontják a világbékét. Azóta csaknem húsz békés esztendő múlott el. Ma már egészen másként közelítjük meg az atomháború kérdését. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom arra a jelentős elméleti és gyakorlati következtetésre jutott, hogy napjainkban minden lehetőség megvan a világháború Hruscsov elvtárssal alkalmunk volt ezúttal is részletesen megtárgyalni országaink kapcsolatai továbbfejlődésének konkrét kérdéseit — mondotta ezt követően Tito. — Ezek a kapcsolatok már eddig is jelentősen fejlődtek. Eredményesek voltak az utóbbi évek kölcsönös erőfeszítései, hogy kiküszöböljük és áthidaljuk a letűnt félreértések következményeit, hogy mi magunk is, mint felelős emberek, népeink jövője felé forduljunk. Ez nem jelenti azt, hogy már mindent megtettünk. Minden feltétel megvan azonban ahhoz, hogy kapcsolataink még barátiabbak, még tartalmasabbak legyenek. A továbbiakban Tito ismertette a szovjet—jugoszláv együttműködés többi eredményét, méltatta továbbfejlődésének lehetőségeit, a kölcsönös látogatások jelentőségét, megakadályozására, a békés egymás mellett élés elvének megvalósítására. Itt van az atomkísérletek betiltásának kérdése: a Moszkvában megkötött egyezményhez már az országok hatalmas többsége csatlakozott. Amikor a legkülönbözőbb országok kormányának megbízottjai Moszkvában, Washingtonban és Londonban aláírták az egyezményt, ezzel a világközvélemény előtt kifejezték pozitív álláspontjukat az említett egyezmény iránt. Ezzel elismerték, hogy a világban megnövekedtek a békés egymás mellett élés erői, megnőtt a békés egymás mellett élés eszméjének befolyása. Emlékezzenek csak vissza, mennyire zavarba jöttek az amerikai imperialisták táborának, „veszettjei” és a nyugati militaristák, amilyen rávisz- Ságokhoz folyamodtak, hogy befeketítsék az egyezményt. Bonnak például több mint egy hétre volt szüksége ahhoz, hogy végre felfogja: ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem hajlandó csatlakozni az egyezményhez, akkor az egész világ előtt véglegesen lelepleződik, mint a termonukleáris háború híve. A bonni kormány azonban csatlakozását mindenféle lehetséges és lehetetlen feltételekhez " kötötte. A reakciós körök az amerikai kongresszusban az időnyerés és a halogatás tak- tikáját választották az egyez-mény becikkelyezésénél; arra számítva, időt nyernek soraik tömörítésére, hogy szembe he- lyezkedjenek a nemzetközi helyzet normalizálásával. Az atompolitikusok leleplezték magukat a népek előtt, mint a termonukleáris háború nyílt védnökei. Elmondhatjuk, hogy ezek az emberek nemcsak országaik határán kívül nem élveznek támogatást, hanem elvesztik híveiket saját országaikban is. Van erő az agresszorok ellen Felelőtlenül lépnek fel azok a politikusok is akik arról be-szélnek, hogy a termonukleáris háború egyáltalán nem szörnyű, mert a kapitalista országok romjain még maga-sabb civilizáció épülne. Ha ezek a vezetők úgy tesznek, mintha közömbösek lennének saját sorsuk iránt, akkor csak saját sorsukról döntsenek és ne játszanak az emberek mil- íióinak sorsával. Hruscsov ezután hangoztatotta, hogy nem könnyű és nem sima a tartós béke felé vezető út. Egyes nyugati vezetőkörök kétszínű politikát folytatnak, nem akarnak lemondani a hidegháború csődbe jutott ■ politikájáról. A legagresszívabb militarista körök új fordulatot akarnak adni az eseményeknek és ez előtt nem szabad szemet hunyni, nem szabad szem elől téveszteni a militarista mesterkedések veszélyét. Azt talán felesle .ges külön hangsúlyozni, hogy ezek a mesterkedések ellentétben állnak az egész emberiség reményeivel — mondotta. — De napjainkban az imperialisták már nem dönthetnek maguk a népek sorsáról. A világon ma már van olyan erő, amely meg tudja fékezni az imperialista agresszorokat. Az imperialistáknak meg kell érteniök, hogy ma már mások az erőviszonyok, nem lehet háborúval megoldani az államok közötti vitás kérdéseket Ha ilyen kérdések jelentkezőik, azokat békésen, tárgyalások útján kell rendezni. Ami a Szovjetuniót illeti, mi készek vagyunk a nyugati hármakkal tárgyalni minden kérdésről, amelynek megoldása megszilárdítaná a békét és biztonságot, erősítené a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok békés együttműködését. Örömmel állapíthatom meg, hogy ezekben a kérdésekben ugyanilyen álláspontot képvisel a jugoszláv kormány is. A szocialista országok és a világ kommunistái szakadatlan harcot folytatnak a nemzetközi helyzet javításáért — folytatta a szónok. — Elsőrendű feladatunknak tartjuk hogy az emberiséget megmentsük a termonukleáris katasztrófától. Ez természetes és törvényszerű dolog. A béke mindig a szocializmus leghűbb szövetségese volt és napjainkban a békeharc jobban, mint valaha, elszakíthatatlanul egybefonódik a szocializmusért v vívott harccal. Alkotó módon alkalmazzuk a marxizmust Hruscsov ezután így folytatta: Kedves elvtársak! Az utóbb időben a Szovjetunió és Jugoszlávia" testvérnépeinek viszonya fejlődésének úti szakaszába lépett. Erősödnek, gazdasági, tudományos- műszaki és kulturális kapcsolataink. _ Az alapvető nemzetközi kérdésekben kormányaink kölcsönös megértést és egyetértést tanúsítanak? Önök is, mi is harcolunk a békéért, a békés egymás mellett élésért, az általános és teljes leszerelésért, a gyarmati rendszer teljes felszámolásáért, a német probléma békés rendezéséért és más kérdésekért. Kormányaink ilyen álláspontja Szovjetunió és Jugoszláv! társadalmi rendszerének azonos szocialista jellegén, országaink népeinek érdekközösségén alapul. A szocializmus e kommunizmus építésének közös feladata az az alap, amely meghatározza külpolitika irányvonalunkat, ez az a tényező, amely meghatározz akcióink irányát és jellegét. Egyetértek azzal, amit Tito elvtárs mondott a szovjet— jugoszláv kapcsolatokról — folytatta Hruscsov. Korunkban, amikor a szocializmus embermilliók közvetlen gyakorlati ügyévé vált, a gazdasági építés kérdései elsőrendű jelentőségre tesznek szert. Ez feltétlel szükséges ahhoz, hogy megszilárdíthassuk a szociálista országok gazdasági és védelmi erejét, biztosíthassuk adolgozók életszínvonalánál állandó emelését. A szocializmus és a kommunizmus építése új, nem egyszerű dolog. Természetesen könnyű elkövetni eközben hibákat és baklövéseket. — Pártunk annak a híve hogy minden kommunista és munkáspárt alkotó módon alkalmazza a marxizmus—leninizmust. Mi egyáltalán nem ellenezzük azt, hogy mindez egyes párt saját tapasztalatából tanuljon. Próbálkozzanak csak. Meggyőződésünk, hogy eljön az idő, és az élet helye, útra vezeti azokat, akik tévednek — hangoztatta a SZKP első titkára. Majd beszédét így fejezte be: — Őrizzük és erősítsük mindazt, ami egyesít bennünket. Őrizzük és fejlesszük testvérnépeink évszázados barátságát! Erősödjék és fejlődjék a Szovjetunió és a Jugoszláv Szocialista Szövetség Köztársaság gyümölcsözi együtműködése! Hruscsov beszéde A jugoszláviai Cetinjében Nyina Hruscsova montenegrói népviseletbe öltözött táncosokkal kólót táncol. MTI Külföldi Képszolgálat. a békés együttélés az osztályharc legmagasabb formája , Georges Séguy cikke az Humanitéban A L’Humanité közölte Georges Séguy, az FKP Politikai Bizottsága póttagjának cikkét, amely visszautasítja a kínai vezetőknek a Francia Kommunista Párt ellen intézett támadásait. A Francia Kommunista Párt úgy véli, hogy napjainkban a legfontosabb feladat a békéért és a leszerelésértvívott harc. Séguy visszautasítja a KKP vezetőségének azt a vádját, hogy a Francia Kommunista Párt állítólag kiterjeszti a békés együttélést az elnyomó és elnyomott osztályok közötti viszonyra. Hangoztatja, hogy az FKP sohasem alkudott meg a revizionizmussal, sem pedig a szektássággal és a dogmatizmussal. A KKP-ben elvtársak szerint a békés együttélés győzelmére törő bátor politika összeegyeztethetetlen osztályelveinkkel és eltávolodást jelent a marxizmus—leninizmustól. Ha ez a megállapítás helyes volna — állapítja meg Séguy — akkor Franciaországban pártunk befolyása csökkenne, a félrevezetett munkásosztály küzdelme pedig lanyhulna. De sem az egyik, sem a másik jelenséget nem tapasztaljuk, sőt ellenkezőleg: pártunk tekintélye növekszik, amit a legutóbbi választások is tanúsítanak. A cikk szerzője befejezésül hangoztatja: a kommunisták hisznek abban, hogy a szocializmus a gazdasági versenyben diadalmaskodik a kapitalizmus felett, s ezért nem félnek ettől a békés versengéstől. A békés együttélés korunkban a nemzetközisztályharc legmagasabb formája, amely a legkedvezőbb helyzetet teremti a proletariátus forradalmi céljainak megvalósításához. A moszkvai atomcsendegyezmény fontos lépés a világbéke felé — mondotta Harold Wilson a Brit Munkáspárt vezetője a szociáldemokraták nagygyűlésén Hamburgban Hamburg. (MTI). A Német Szociáldemokrata Párt százéves fennállása alkalmából rendezett ünnepségsorozat keretében szombaton délután Hamburgban nagygyűlést tartottak, amelyen részt vett Harold Wilson, a Brit Munkáspárt vezetője is. Erich Ollenhauernek, a Német Szociáldemokrata Párt SPD elnökének üdvözlő szavai után Harold Wilson beszédében kijelentette, hogy a moszkvai atomcsendegyezmény fontos lépés a világbéke felé, de még további hatékony intézkedések szükségesek az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében. Hangsúlyozta, hogy a Brit Munkáspárt ellenzi a Bundeswehr atomfelfegyverzését. Ebben nem valamiféle „németellenes érzelem” vezeti, hanem az a meggondolás, hogy nem szabad túllépni azt a pontot, „amelytől már nem lenne többé visszatérés és amikor már csak illúzió lenne az igazi megegyezés a Kelet és a Nyugat között. A Brit Munkáspárt — mondotta —, ha hatalomra kerül, tárgyalások útján a fegyveres erők kölcsönös és kiegyensúlyozott csökkentésére és olyan megállapodások megkötésére fog törekedni, amelyek révén külföldi fegyvereket és csapatokat vonnának ki a közép-európai térségből, mégpedig úgy, hogy az erők egyensúlyában ne történjék egyik oldalon sem változás. Wilson hangsúlyozta, hogy csak e folyamat megvalósulása nyithatna komoly kilátásokat a német újraegyesítés számára, amit a munkáspárt továbbra is pártol. Wilson rámutatott: a munkáspárt csak olyan feltételekkel lenne hajlandó támogatni Anglia csatlakozását a Közös Piachoz ha továbbra is biztosítanák Anglia és a nemzetközösségi országok szoros kapcsolatát. De Gaulle legutóbbi kijelentései azonban ellent mondanak ezeknek a feltételeknek. Willy Brandt a nagygyűlésen mondott beszédében azt hangoztatta, hogy a Német Szociáldemokrata Párt a „holnapra gondol”, s nem fogja engedni, hogy a nyugatnémet politika útja ismét a múltba vezessen vissza. „A bonni kormány gépkocsija már kiöregedett és nem üzembiztos. Azt hiszem, a bonni gépkocsinak nemcsak új vezetőre, hanem új motorra is szüksége van” — mondotta, majd azt hangoztatta, hogy a nyugatnémet politikának nem szabad ellentétbe kerülnie a béke biztosításáva. Ezeken az általános jellegű kijelentéseken kívül azonban Brandt nem körvonalazott semmiféle részletesebb programot arra vonatkozólag, hogyan képzel el az eddigi nyugatnémet politika megváltoztatását. A Spanyol Kommunista Párt nyilatkozata A Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának Végrehajtó Bizottsága Asturia sztrájkoló bányászaival való szolidaritásra hív fel. Az asturiai bányászok — hangzik a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának nyilatkozatai gazdasági követeléseiket kiegészítették más igen fontos követelésekkel, mint például: engedjék hazai száműzötteket, bocsássák szabadon a bebörtönzötteket, szüntessék meg a szankciókat adjanak szabadságot és sztrájkjogot. A harc nemcsak tetszéssel találkozik Spanyolország dolgozói körében, hanem az ősz elejére várható politikai sztrájk számára is megteremti az akcióegység feltételeit. A néptömegek ebben a sztrájkban látják a legjobb eszközt a francoista diktatúra megdöntésének meggyorsítására.