Kelet-Magyarország, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-03 / 1. szám

Colst­es Kuba szívesen rendezné kap­csolatait az Egyes­ül Államokkal New York. (MTI) A Reuter és az UPI köz­lése szerint Casro kubai mi­niszterelnök szerdán, újév napján telefonnyilatkozatot adott az ABC amerikai rá­diótársaság tudósítójának. Angol nyelvű nyilatkoza­tában a kubai kormányfő boldog új esztendőt kívánt az amerikai népnek, majd kifejezte reményét hogy előbb-utóbb rendeződik hazája és az Egyesült Ál­lamok viszonya. Rámutatott arra, hogy a meggyilkolt Kennedy elnök személy szerint nem rokon­szén vezeti Kubával, de a ku­bai népet mégis nagyon el­szomorította tragikus halála Elismerően jegyezte meg, hogy az elhunyt elnök már kezdte megérteni a tényleges helyze­tet, „kezdett olyan lehetősé­gekről gondolkodni, hogy nor­­malizálja az amerikai—kubai kapcsolatokat. Érthető módon nagy nehézségek előtt állt. Nem könnyű megváltoztatni az Egyesült Államok politi­káját. Az utóbbi időben mu­tatkoztak jelei annak, hogy normalizálódhat viszonyunk a Kennedy kormánnyal. Őszin­tén az a véleményem — mondotta Castro—, hogy John­son hatalomra kerülésével nem lehet „határozottan megítél­ni”, vajon az új elnök kíván­ja-e az Egyesült Államok kubai politikájának megvál­toztatását. Remélhetően meg­érti, hogy az Egyesült Álla­mok jelenlegi kubai politiká­ja nem hoz dicsőséget hazá­jára, nem hoz győzelmet. A kubai kormányfő hangoz­tatta, kormánya szívesen látja a kapcsolatok rendezését, de most az Egyesült Államok kormányán van a sor, neki kell megtennie a soron követ­kező lépést a normalizálódás útján. „Természetesen — mondta Castro — ez nem tör­ténhet meg olyan feltétellel, hogy lemondjunk politikai eszméinkről. A marxizmusról sohasem mondunk le.” Kuba legyőzhetetlen. Mindenekelőtt azért, mert hősies a népe: harcban és munkában egyaránt kiváló. És legyőzhetetlen, mert a szocialista országok segítik igazságos ügyét. Ez a nép a segítséget sokszorosan megérdemli. Baloldali felvételünk a kubai építőmunka és erő valóságos jelképe. Jobboldali képünk pedig a „Los Pinos” állami gazdaság dolgozói­nak újonnan épült lakótelepe. Kuba kommunista kormánya megmutatta, mit lehet tenni a népért, ha a nemzeti jövedelmet nem idegen tőkések vágják zsebre. Mindkét nép meg­győzően hirdeti: Kuba győzelmesen alkot! Havanna, a kubai forradalom centruma. A modern nagyváros, amely valamikor a jenki milliomosok, milliárdosok és pénzes semmittevők eldorádója volt, most a kubai nép­kultúra, ipar, kereskedelem, művészet, tudomány fellegvára. Államférfiak újévi üdvözletei, nyilakozatai (Folytatás az 1. oldalról.) 1963-ban elértünk valamit és ezt nemcsak megtartani akarjuk, hanem az a törekvé­sünk, hogy továbbfejlesszük. Ma már tudjuk, nagyrészt: tő­lünk függ, hogyan boldogu­lunk azokkal a lehetőségeik­kel, amelyeket ennek a szép országnak különböző termé­szeti kincsei, gazdagsága, né­pünknek szorgalma és tehet­sége kínál. Ezekkel a gondolatokkal kö­szöntöm kedves hallgatóimat az 1964. év első napján. Kí­vánok mindenkinek sikerek­ben gazdag, boldog új eszten­dőt. Nyikita Hruscsov szovjet mi­niszterelnök két japán rádió- és televízió társaság kérésére új­évi üzenetet intézett a japán néphez. Üzenetében a szovjet kormányfő rámutat: A béke megőrzéséért és a termonukleáris háború meg­akadályozásáért vívott küzde­lem minden józan gondolkodá­sú ember kötelessége függetle­nül társadalmi helyzetétől. Eb­ben a harcban egységesek a szovjet és a japán nép törekvé­sei. Olyan irányban kell tevé­kenykedni, hogy a szovjet—ja­pán viszony jószomszédi kap­csolattá fejlődjön. Népeinknek sok vonatkozásban azonosak az érdekei, így elsősor­ban a béke­­harcban, a háború elhárításá­ban. Ez kitűnő alap a Szovjet­unió és Japán közötti együtt­működésre. Hruscsov megállapította, hogy az 1963-as év a népek lan­kadatlan béketörekvése ered­ményeképpen „bizonyos mér­tékben enyhítette a nemzetkö­zi feszültséget”. Korunk jel­lemző vonásaként értékelte Hruscsov azt a tényt, hogy a béke erői mindinkább felül­múlják a háborús erőket. „Amint azonban az események mutatják, vannak még a vi­lágon olyan emberek, akik há­ború segítségével óhajtják, megoldani a nemzetközi prob­lémákat”. Éppen ezért a békeszerető népeknek mozgósítaniuk kell minden erőt annak érdekében hogy a már megvalósult ered­ményekre támaszkodva továb­bi reális intézkedések történje­nek a nemzetközi feszültség enyhítése, az általános és tel­jes leszerelés megvalósítása ér­dekében. ★ Valamennyi szocialista or­szágban üdvözlő üzenettel for­dultak a dolgozókhoz, az állam- és kormányfők. Varsóban Aleksander Zawadski, az állam­tanács elnöke televíziós beszé­dében a moszkvai atomcsend­­szerződés megkötését nevezte az óév legfőbb eseményének és a további enyhülés reményével köszöntötte 1964-et. Walter Ulbricht, az NDK ál­lamtanácsának elnöke hason­lóképpen méltatta a moszkvai szerződés jelentőségét. Romániában Gheorghe Ghe­orghiu-Dej, a párt első titkára, az államtanács elnöke szintén a rádióban és televízióban kö­szöntötte az ország dolgozóit. Szófiában D. Ganev, a nem­zetgyűlés elnökségének elnöke egyebek között hangsúlyozta, hogy az új évben Bulgária to­vábbi erőfeszítéseket tesz a szomszéd államokkal , Görög­országgal és Törökországgal való kapcsolatának megjavítá­sára. Ulan Bátorban a párt­ és az állam vezető szervei újévi üze­netben köszöntötték a mongol népet, s a szocialista országok szoros gazdasági és kulturális együttműködését éltették. Antonin Novotny csehszlovák köztársasági elnök újévi üdvöz­lő beszédében az idegenforga­lom növelése érdekében hoz­ott új intézkedésekről szólt. Közöl­te, hogy életbe lép a határok megnyitásáról Magyarország­gal kötött egyezmény, s hogy több más szocialista és néhány kapitalista állammal is meg fog állapodni Csehszlovákia az idegenforgalom kölcsönös bő­vítésében. Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága újévi üd­vözletében felszólít minden osztrákot, fokozza harcát a bé­kéért, hogy az új nemzedék számára biztosítani lehessen a­­ békés jövőt. , Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök újévi üzene­­­­tében hangoztatta, hogy az 1964-es évben azzal a megala­pozott reménnyel lépünk, hogy­ további haladást érünk el az egyetemes béke megerősítésé­­­­ben és a népek közötti kap­­­­csolatok javításában. Ho Si Minh, a Vietnami De­­■­mokratikus Köztársaság elnö­­­ke újévi nyilatkozatában hang­­­­súlyozta: „az elmúlt év legfi­­i­gyelemre méltóbb események a­­ következők voltak: az ameri­­­­kai hoperialisták ismét kudar­­­­cot vallottak a háború kirob­­­bantására irányuló szándékaik­­ megvalósításában; a nemzeti , felszabadító mozgalom újabb sikereket ért el, számos ország felszabadult a gyarmati elnyo­más alól; a tudomány és a technika új grandiózus sikere volt a Vosztok 5 és Vosztok űi szovjet űrhajók űrrepülése”. Nehru indiai miniszterelnök újévi nyilatkozatában a követ­kezőket mondotta: Remélem, hogy ebben az év­ben újabb sikerekre vezet a bé­­kepolitika és tovább csökken a nemzetközi feszültség. Hiszek abban, hogy a különböző po­litikai rendszerű államok bé­kés együttélésének eszméje to­vább fog terjedni. Sir Alec Douglas Home brit miniszterelnök ,,ragyogó lehe­­tőségek évének” nevezte 1964-et. De Gaulle francia köztársa­sági elnök ismét Franciaország önálló atomütőerejének meg­teremtéséről beszélt, a békés szilveszteren a hidrogénbomba mielőbbi megalkotását sürget­te. Heinric Liibke nyugatnémet elnök természetesen az NDK felszámolását szorgalmazta, mint már annyiszor azelőtt. Örömmel szólt arról, hogy a nyugat-berliniek ismét utaz­hatnak a város keleti részében élő rokonaikhoz, de az erről szóló­ egyezményből nem vonta le sem a politikai, sem a jogi konzekvenciákat... Több országban nyilatkoz­tak a kommunista pártok, de­mokratikus szervezetek veze­tői is. Palmiro Togliatti az Olasz Kommunista Párt főtit­kára az Unitá hasábjain üdvö­zölte az olasz dolgozókat, s az elmúlt év két legfontosabb eredményének nevezte egyfelől a moszkvai atomcsendszerző­­dés aláírását, másfelől az Olasz Kommunista Párt áprili­si választási előretörését. Max Reimann, a Német Kommunis­ta Párt Központi Bizottságának első titkára berlini televíziós beszédében a németek közvet­len tárgyalásai mellett szállt síkra. ■ír Eltűnt istenszobrok - feszült hangulat Kasmírban Jammu, (Reuter): Jammuban, Kasmír téli fő­városában csütörtökön kisebb zavargások voltak amiatt, hogy Ráma és Krisna istenek réz­szobra eltűnt az egyik hindu templomból. Az utcákon a város vallásos érzelmű la­kossága gyászmenetben vonul­­ fel. A tömeg megnyugtatására közölték, hogy az isten­szobrok eltűnése ügyében magas rangú rendőrtisztek folytatnak vizsgálatot és eddig több gyanúsítottat hallgattak ki. A hét elején számoltak be a hírügynökségi jelentések ar­ról, hogy Kasmír nyári fővá­rosának, Srinagarnak egyik mecsetjéből eltűnt a templom ereklyéje, Mohamed próféta állítólagos hajszála, ami azon­ban más jelentések szerint egy másik mohamedán szentté vált. A város muzulmán lakossága akkor heves tüntetéseket ren­dezett az eset miatt. Srinagar lakossága túlnyomóan muzul­mánokból áll. Jammut viszont főképpen hinduk lakják. A próféta hajszálának el­tűnése még az igazságszol­gáltatás munkáját is meg­lassította. Abdullah sejk, volt kasmíri miniszterel­nök összeesküvési pe­rének tárgyalását egy nap­pal elhalasztották, mert a vádlott kijelentette, hogy egy napig gyászolni akar a szent , ereklye eltűnése miatt. A volt miniszterelnököt azgal vádolják, hogy meg akarta dönteni Kasmír kormányát és elő akarta mozdítani Kasgner bekebelezését Pakisztánba. ■Ä Ziergiebel! r\ fe C | V S: £¡ t i _ c H C L r fd. — Ez mindenesetre több, mint amit vártam. De hitelt érdemlő mindez, úgy értem, bizonyítható? —■ Azt hiszed talán, hogy kpzelődöm? Szeretném, ha et az ügyet egész feltűnően óznád ki, lehetséges ez?­­ Hát persze. Ma este ki ön az első cikk. Ezt az got részletekben hozom, héten át. Remélem, csal: informáltál róla? Egyelőre, de az egész mozgósítani fogom e­gyre kérlek: várj ad­­publikálással, amíg ’■ tőlem a jelzést áll­am ügyésszel ke® azonkivül less­­ekes látogatáson: röviden el­_____ V , ^f^^rorsigág 1964 január 3. mondta a Seiser-ügyet. Ke­­vés­sel utóbb elbúcsúzott, hogy a főállamügyészt felkeresse. Ahogy dr. Werner elhagyta a szobát, a főszerkesztő be­hívta titkárnőjét. — Edit kisasszony, egy fon­tos anyagnak kell még ma bekerülnie az első oldalra, ír­ja kérem.« ★ A főállamügyész jókedvűen üdvözölte dr. Wernert. — Örülök, hogy végre, ma­gát is­ látom, doktor úr. Ma reggel igazán nem tudtam a telefonhoz jönni, iszonyúan zúgot a fejem, tegnap­ este kuglipartim volt, ért engem. ’ Jöjjön, a reggeli már készen vár, ízlésesei a berendezett ebéd­lőben foglaltak helyet. — Szolgálja ki magát, dok­tor. — Az államügyész zsem­lét­ és pirított kenyeret tolt vendége elé, és maga töltött neki kávét. Aztán a tojásért nyúlt, néhányszor megcélozta a kés élével és gyakorlott kézzel leütötte a tetejét. A vendéglátó csak kevés­sel volt fiatalabb dr. Wer­­nernél. Arcát néhány könnyű vágás díszítette, a heidelber­­gi tanulóévek vidám ivó és vívócimboraságainak emlékei. Ez a középmagas, őszülő halántékú férfi egészében ápolt benyomást keltett és lényegesen fiatalabbnak lát­szott, mint amilyen valóján­ban volt. Dr. Werner beérte a ká­véval. Ivott egy kortyot és­ figyelte a főügyészt, a­ki áhí­tattal kanalazta ki a tojás sárgáját. — Hallottam, tisztelt ba­rátom — szólalt meg az ál­lamügyész egy idő után —, hogy szögre akarja akasztani a mesterségét? — Feltétlenül, amint ezt az ügyet lezártam. — Tökéletesen igaza van. Ha nem kellene a nyugdíjat megvárnom, ugyanígy tennék. Ön vette át ennek a keleti övezetből agitátornak a vé­delmét? — Klaus Seiser zenedocens­­re gondol? Épp ezzel az ügy­­gyel kapcsolatban akarok ön­nel beszélni. — Rajta, doktor. Minden­esetre számolnia kell azzal , hogy ügyfele nem ússza meg egyévi fogházon alul és ebbe már az ön védői tehetsége is beszámítottam. Dr. Werner megérezte az iróniát, éppen ezért gúnyo­­­­san fellelte:­­ — Nem kerülte el figyel­memet az ön főügyészi buz­­í­dalma, habár általában csal , a tárgyalás után szoktak íté­­­­letet hozni. És ebben az ügy­­­­ben egyes érdekeltek talán , jobban tennék, ha a zárkát­­ másvalaki számára tartanék készenlétben. Szeretnék egy többszörös gyilkos ellen letar­­tóztatási indítványt tenni. A főállamügyész letette a­­ kávéscsészéjét. — Kedves nyilatkozatoké tesz itt csak ugy én lassan reggeli közben. Ki lenne az a­­ többszörös gyilkos? — Jakutek, gyümölcslé-gyá-­­ ros. Azt hiszem ismeri, a m­i városunkban van egy kis gyá­ra.­­ Dr Werner figyelte a főál­lamügyészt, aki most, mintha csak a tegnap esti kugliparti­járól beszélgettek volna, ismét­­ szájához emelte a csészét, és a kis kortyokban itta a kávét . De a tapasztalt ügyvéd figyel­mét mégsem kerülte el a meg­döbbenés, amely e mögött az erőltetett nyugalom mögött meghúzódott.­­ Valóban ismerem ezt az embert, és feltételezem, Wer­ner doktor úr, hogy megfelelő bizonyítékokkal is rendelkezik, ha ilyen szörnyű vádat emel. Dr. Werner szótlanul át­nyújtotta neki a két lap ter­jedelmű feljelentést. A főál­­lammügyész átfutotta az írást. Kétszer is elolvasta, aztán fel­­emelkedett, és így szólt: — Menjünk át, doktor úr, a szomszéd szobába, nekem őszintén szólva elment az ét­vágyam. Barázdás homlokkal vezette az ügyvédet a kis szalonba, amelyben egy kis házibár, egy dohányzóasztal és négy ké­nyelmes , támlásszék állott. Anélkül, hogy vendégét hellyel kínálta volna meg, haragosan mondta: — Ezt a feljelentést ön­ sem gondolja egészen komolyan, Werner doktor úr! Ugyan mi­féle tanúi vannak? Leiser? Egy keleti funkcionárius, és maga ilyeneknek lépre megy! Hisz ez megint csak a szokásos kísérlet, hogy megrágalmazzák a Szövetségi Köztársaságot. Aztán ez a Kufrat Mivel akar­ja alátámasztani állítását, hogy ezt a szegény ördögöt éppen egy ilyen tekintélyes polgártársunk gázolta el? Vannak erre bizo­nyítékai? (Folytatjuk.) Nyílt levél a Times­­ban­ az általános leszerelésről London, (MTI): Angol közéleti személyisé­gek a Times-ban közölt nyílt levélben hangoztatják, hogy a moszkvai atomcsendszerződést üdvözölte minden jószándékú ember Angliában és másutt. Mindenki elismeri azonban, hogy ez csak az első lépés és hatása gyorsan véget érhet, ha a szerződő felek nem valósít­ják meg annak kifejezett fő célját: az általános és tökéletes leszerelést. A nyílt levelet aláírta a töb­bi között Canterbury érseke, Anglia főrabbija, a skóciai egy­ház, valamint a szabad egyhá­zak szövetségének vezetői, to­vábbá Auchinleck tábornagy és még sok más közéleti sze­mélyiség.

Next