Kelet-Magyarország, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
Események sorokban Az argentin Rosario városban fasiszta elemek merényletet követtek el Guillermo Gueo, a kommunista párt egyik megyei vezetője, valamint Aldolfo Trumper, a párt jogi tanácsadója ellen. Mind a két kommunistát súlyosan megsebesítették. Február 23-től 29-ig tárgyalások folytak Moszkvában a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti 1964. évi kulturális együttműködésről. A tárgyalás eredményeként aláírták a két ország közötti kulturális együttműködés 1964. évi tervét. A Franciaországban tartózkodó szovjet parlamenti küldöttség Podgornij vezetésével Avignonból Nizzába érkezett. A szovjet vendégeket útjukra elkísérte Maurice Thorez és Jeanette Vermeerseh. A görög kormány megtiltotta, hogy görög rádióállomások átvegyék az Angol BBC adásait, mivel azokban többször Görögországot sértő kijelentések hangzottak el. A hatóságok meghallgatták ugyanis a BBC néhány magnóra vett műsorát, amelynek szerzői annak érve alatt, hogy a ciprusi válsággal foglalkozó angol lapkommentárokat ismertetik, kirohanásokat intéztek Görögország ellen. A Transimport kubai külkereskedelmi vállalat további ötven autóbuszt kötött le a Leyland Motors LTD nevű brit cégnél. A szállítmány érdöke a hozzátartozó alkatréekkel együtt 1,5 millió peri TASZSZ jelentése szerint a szovjet legfelső tudományos minősítő bizottság „A fizikai és matematikai tudományok doktora” címet adományozta Domonkos Gábornak, aki a nagyenergiájú rézecskék intenzív kölcsönhatásainak körében évekig a Szovjetunióban végezte kutató munkáját és itt tette legjelentősebb felfedezését is. idiS4 március 1. Fedorenko: Törökország hajlandó-e tiszteletben tartani Ciprus függetlenségét? A Biztonsági Tanács vitája New York. (MTI): Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa pénteken folytatta a ciprusi kérdés vitáját. Elsőnek Denktash, ciprusi török politikus szólalt fel. Denktash csupán „magánemberként” adhatta elő véleményét. Azt állította, hogy Makariosz elnök „terroruralmat gyakorol a ciprusi törökök felett.” Megvádolta Makariosz elnököt azzal, hogy az semmilyen körülmények között sem hajlandó hozzájárulni nemzetközi haderőknek a szigetre küldéséhez. Egyórás beszéde végén Denktash kijelentette: „mi, ciprusi törökök sohasem nyugszunk bele abba, hogy kisebbségi helyzetben legyünk”. Ezután Görögország képviselője szólalt fel. A görög küldött emlékeztetett arra, a ciprusi külügyminiszter ismételten felhívta a világszervezet figyelmét: idegen intervenció fenyegeti Ciprust és ezért az ENSZ- nek felhívást kellene intéznie az érdekelt államokhoz az ország függetlenségének és területi sérthetetlenségének tiszteletben tartására. Kiprianu, ciprusi külügyminiszter felszólalásában kijelentette, hogy — tekintettel a Denktash beszédében elhangzott rágalmazó kijelentésekre — kéri a tanácsot, az igazság megállapítása érdekében hallgasson ki különböző nemzetiségű ciprusi állampolgárokat. A ciprusi külügyminiszter felhívta a Biztonsági Tanács figyelmét arra, hogy Törökország is pénteken újabb provokációt hajtott végre, amikor hadgyakorlatok ürügyén török hadihajókat küldött a ciprusi partok közelébe. A ciprusi külügyminiszter ezután megismételte kormánya kérését, hogy a Biztonsági Tanács védje meg Ciprust a török fegyveres intervenció fenyegetésétől és biztosítsa a szigetország függetenségét és területi épségét. Amennyiben a tanács teljesíti feladatát és helyt ad Ciprus kérésének, akkor helyreáll a béke a szigeten és jóllehet a ciprusi kormány azt nem tartja szükségesnek, ebben az esetben nem ellenzi azt, hogy ENSZ-csapatok érkezzenek a szigetre. Ehhez azonban szükséges a Biztonsági Tanács határozata, amely felhívja az ENSZ tagállamait: tartsák tiszteletben Ciprus területi épségét és függetlenségét s mondjanak le az erőszak alkalmazásáról. A Biztonsági Tanács ülésének végén Fedorenko, a Szovjetunió képviselője felszólította Törökország képviselőjét, válaszoljon végre arra a kérdésre, a török kormány hajlandó-e az ENSZ alapkományának megfelelően kijelenteni, hogy tiszteletben tartja Ciprus integritását és függetlenségét. Menemencloglu, török küldött Fedorenko felhívására kijelentette, kormánya egyike a londoni „garanciaszerződés” aláíróinak és Törökország e szerződés értelmében tesz eleget kötelezettségeinek. Fedorenko ezután ismét szót kért és felhívta a Biztonsági Tanács tagjainak figyelmét arra, hogy a török küldött ezúttal sem adott világos választ a ciprusi kormány álta joggal igen fontosnak tartott kérdésre. A Biztonsági Tanács ülését ezután hétfőn, magyar idő szerint 21.30 óráig elnapolták. Marokkó nem hajlandó megszakítani kereskedelmi kapcsolatait Kubával Havanná, (TASZSZ). Abdel Kader Iszmail, a Kubában tartózkodó marokkói kereskedelmi küldöttség vezetője Havannában sajtóértekezleten elítélően nyilatkozott arról a nyomásról, amelyet az Egyesült Államok gyakorol a Kubával kereskedő országokra. Marokkó — mondotta Abdel Kader Iszmail — nem bonthatja meg kereskedelmi kapcsolatait és nem változtathatja meg kereskedelmi politikáját olyan sajátos helyzettől függően, amely egy adott pillanatban alakul ki egyes országok között. NATO-ellenes tüntetés él görög fővárosban Papandreu-kormány figyelmeztetése Törökország felé - A görögök lemondták a NATO hadgyakorlaton való részvételüket A görög fővárosban szombaton heves NATO-ellenes tüntetések zajlottak le. Görög diákok tüntettek az athéni utcákon, s vonultak az egykeni, illetve az angol és az amerikai követség épülete elé. A csaknem négyezer főnyi tömeg erélyesen tiltakozott a NATO-országok Ciprussal kapcsolatos magatartása ellen, s szabadságot követelt a szigetországnak. A diáktüntetéssel egyidőben a görög kormány néhány tagja rendkívüli minisztertanácsot tartott.Jelen volt a többi között a külügyminiszer és a hadsereg néhány vezetője. A Papandreu-kormány figyelmeztette Törökországot, hogy Görögország ellenez minden egyoldalú beavatkozást Ciprussal kapcsolatban. A görög miniszterelnök szombaton fogadta az Egyesült Államok athéni nagykövetét és tiltakozott Stevenson, amerikai ENSZ-küldött magatartása ellen. A miniszterelnök közölte a nagykövettel, hogy az amerikai kormány magatartása és az amerikai sajtó megnyilvánulásait kellemetlen amerika-ellenes érzelmeket keltenek Görögországban. A szombati nap folyamán Papandreu fogadta a Szovjetunió athéni nagykövetét is. Görög kormánykörök köztetek, hogy Görögország nem szándékozik részt venni a március 2. és 4. között megrendezendő NATO hadgyakorlatokon az Égei-tengeren. Nyilatkozott Kolijannisz, a Görög KP Központi Bizottságának első titkára. Hangsúlyozta, hogy a ciprusi dolgozóknak szükségük van Görögország és az egész világ szolidaritására. E szolidaritás hatalma és lendülete hozzájárulhat a Ciprus m ellen irányuló agresszív NATO-tervek szétzúzásához. Ankarában egymást követik a kormány minisztereinek egymás közötti tárgyalásai, valamint a miniszterek és az angol, illetve az amerikai nagykövet megbeszélései. A tárgyalásokról egyelőre semmit sem hoztak nyilvánosságra és semmiféle újabb határozat sem született. A Szovjetunió és a ciprusi kormány polgári légiforgalmi egyezményt írt alá, amelynek értelében közvetlen légijárat létesül Moszkva és Nicosia között. A légi járat hetenként egyszer Moszkva—Nicosia—Damaszkusz útvonalon közlekedik. Egy hét a külpolitikában Az elmúlt héten Délkelet-Ázsia vált az első számú nemzetközi feszültség góccá a világban: megvilágosodott, milyen agresszív terveket dédelgetnek egyes amerikai vezető körök a dél-vietnami „szennyes háború” esetleges kiterjesztésére. Az amerikaiak azesztelen és bűnös beavatkozásuk mentségére mindenkor szívesen hivatkoztak arra, hogy éppen ők és helyi bábáin az „áldozatok” Dél-Vietnamban, külföldről beszivárgó csoportok „agressziójának” tulajdonították a dél-vietnami kormánycsapatok és a húszezernél is nagyobb létszámú amerikai katonaság sorozatos vereségeit. Nem voltak hajlandók elismerni a tényt, hogy a nemzeti felszabadítási mozgalomban valóban a dél-vietnami nép harcol az ország függetlenségéért, az idegen hódítók kiűzéséért Az amerikai állításokban rejlő üres vádaskodásokat a nyugati polgári sajtó is leleplezte, mint ahogyan éppen a neten a tekintélyes párizsi Lie Monde is tette. Annál feltűnőbb volt, hogy Johnson amerikai elnök legutóbbi megnyilatkozásában újra felelevenítette a hitelét vesztett, régi vádat Szavai nyomában gyanús változások töténtek Washingtonban: elmozdították helyéről a külügyminisztériumban a távolkeleti ügyekkel foglalkozó Hilsman államtitkárt új tanácsadót neveztek ki Rush külügyminiszter mellé William Sullivan személyében, aki egyben az új munkacsoportnak is az élére állt A diplomatákból és tábornokokból álló csoport „a vietnami problémák jobb kezelését” célozza, feladatának efféle feltűnő meghatározása az amerikai sajtóban olyan híreszteléseknek adott tápot hogy az USA fontolóra veszi a háborúnak kiterjesztését északra is, a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. A kardcsörtető sajtókampánnyal párhuzamosan híre járt, hogy McNamara hadügyminiszter újból Saigonba utazik, útját a tervezett amerikai hadmozdulatokkal hozták összefüggésbe. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok dél-vietnami gyarmatosító, imperialista politikájának haszonélvezői szívesen látnák, ha Amerika minden eddiginél nagyobb erőfeszítésre szánná el magát a szabadságharcosok leverésére, mi több, akár a Vietnami Demokratikus Köztársaság megtámadására is. De nyilvánvaló, hogy Johnson elnöknek kétszer is meg kell gondolnia magát, mielőtt ilyen — a világ békéjét veszélyeztető — lépésre szánná el magát. Időben hangzott el a Szovjetunió figyelmeztetése: „a szovjet emberek megadják a dél-vietnami nép igazságos nemzeti felszabadító harcához a szükséges segítséget és támogatást... A vietnami kérdés megoldásához közelebb hozhat Kambodzsa példája. A Dél- Vietnammal szomszédos állam népe és kormánya sürgeti semlegességének és határainak nemzetközi garantálását. A szovjet kormány erőteljesen támogatja Norodom Szihanuk kormányának erre irányuló diplomáciai kezdeményezéseit. Afrikában, ahol az elmúlt hetekben sorozatos véres események utaltak a gyarmati múltból megmaradt problémák (határviták, törzsi ellentétek, neokolonialista beavatkozások) kiéleződésére, most inkább a tárgyalások módszere került előtérbe. Ilagosban, Nigéria fővárosában, az afrikai egységszervezet külügyminisztereinek tanácsa ülésezett. Az egységtörekvések jegyében kísérelték meg kibékíteni a szemben álló országokat (például az etiópiai —Szomáliai vitában) és sok szó esett egy közös afrikai katonai parancsnokság felállításáról, hogy felküszi!?ihessék az idegen haderő (franciák, angolok, belgák, stb) beavatkozásának lehetőségét egy afrikai ország belügyeibe. Az Európában történtek közül a nyugati szomszédunkban, Ausztriában kirobbant kormányválság érdemel figyelmet. Ennek is különösen az a vonása, hogy a néppárt jobboldali „nagynémet” orientációjú és nagytőkés körei Josef Klaus kormányától az Európai Közös Piachoz csatlakozást és a nyugatnémet monopolkapitalistákkal való szoros szövetséget várják. A néppártban számosan adnák újra magánkézbe a korábban államosított német vállalatokat, így kerülne vissza például a Siemens-művek * nyugatnémet Siemens-konszern tulajdonába.. Az egyébként felfokozódó nyugatnémet tőkebehatolás ** folytán valóságos „gazdasági anschluss” fenyegeti Ausztriát. Érthető, hogy ez ellen összpontosítják védekezésüket a szocialista és kommunista dolgozók tömegében akiket nem téveszt meg a kabinetalakítás , körüli huzavona. Nem csupán személyi intrikákról van szó a Lajtán túl. Genő János: AMIRE NINCS TÖRVÉNY I. „Nincsen olyan borult idő, mibol ne válna jó idő. Nincsen olyan derűs hajnal, kit ne fogadnának jajjal.” (Magyar népdal) Az ezerkilencszázhatvanegyes esztendő rendkívülinek indult. Hó alig esett, a föld kopasz háta heteken át kint didergett, mint a rongyos ember elővillazó csupasz teste. Csak február elején fedte be a vetéseket fehér takaró, de az se tartott sokáig. Mátyás napkor enyhe szél támadt délről és elolvasztotta a tenyérnyi havat. Csak az árkokban, folyópartok mélyedéseiben maradt piszkos sóra emlékeztető szürke hókupac. A gabonák mégis szépen kiteleltek. A hideg nem volt tartós, és a foga sem volt olyan éles, mint az előző években. Az enyhe tél után korán beköszöntött a tavasz. Az őszi mélyszántás is napok alatt felszikkadt, gyorsan kibontotta a föld hosszú időn át őrzött titkait: március elején már zsendült a határ. Százfajta illat kószált a színesedő határ felett, a cigánybúza ledobta magáról az avart, a fákon a bimbók pattanásig duzzadtak. Az emberek elfelejtettek az időjárásra panaszkodni. Csupán a sokat tapasztalt öregek mondogatták mind gyakrabban: — Várjatok még, lesz ennek böjtje! A szeszélyes idő, mintha őket akarta volna igazolni, hirtelen megváltozott. Március kilencedikén a derült ég néhány óra alatt elsötétült. Vastag, fekete felhők lobogtatták szárnyukat, lecsapott a vihar az egész Tiszántúlra. Csattogott és villámlott, bőven, bugyborékolva ömlött az eső. Telefonoszlopok roppantak ketté, büszke, évszázados fák hasadtak szét, nádfedeles házak és ólak tetejét repítette messze a bömbölő orkán. Még az aggastyánok sem emlékeztek ilyen korai viharra. A felhőszakadás nem tartott sokáig. De utána arcpirító, csípős szelek hajlíthatták a fák -•••-. - *!........úti és hajnalonként hunyorgó csillagok közül leselkedett a fagy. Március tizenhatodikén is ilyen kellemetlen, hideg szél sepert végig az utakon, amikor a nyírzsadányi autóbusz csikorogva fékezett az ország egyik legeldugottabb tanyabejárója előtt. — Itt a világ és a Nyírség közepe — mondta a kalauz gúnyos fintorral, majdnem sajnálkozva, miközben lesegítette az egyetlen utas bőröndjeit. A zömök termetű, kunképű fiatalember megvárta amíg a busz tovább halad. Álldogált egy ideig, majd felhajtotta télikabátja gallérját, megragadta a két hatalmas csomagot és nekivágott a nyirkos homoknak. A dombon túl, egy nagy tornácos épület előtt kettévált az út. Éppen tétovázott, amikor kicsapódott az ajtó és nagy csapat gyerek tódult ki az udvarra. Mindjárt oda is kiáltott a legközelebbi fiúcskának: — Jóska! Mondd meg nekem, merre van a szövetkezet irodája? A megszólított gyerek tágra meresztette nagy, kék szemét, és a csodálkozástól nem bírt megszólalni. — Ott, arra! — mutattak a bátrabbak a legközelebbi épület felé. A nagyobbacska fiúk kirohantak a kapun. Megragadták a két bőröndöt és cipelni kezdték. Ebben a pillanatban hangos felszólítás csattant mögöttük: — Gyerekek, hová mentek? A bőröndök belepottyantak a sárba, a fiúk megálltak. — Tanító néni kérem, a bácsinak segítünk az irodáig. A tanító néni kényeskedve szedte lábait a lépcsőkön. Nem lehetett több tizenkilenc évesnél, némelyik tanítványa fél fejjel magasabb volt nála. Narancsszínű kardigánját fázósan összehúzta magán, másik kezével meg vastag, fekete haját igazgatta. Látszott az arcán, hogy zavarban van, nem tudja mit mondjon a srácoknak. Pár lépés után meggondolta magát, megállt. Mandulavágású szemét ráemelte a fiatalemberre, viszszabiccentett köszöntésére, aztán kiadta a parancsot: — Ott ne maradjatok! Az iskolás had újra munkához látott. A két bőrönd minden sarkára jutott gyerek, versenyezve indultak a tócsák között. „Odamegyek, bemutatkozom, mert veszettül csinos” suhant át a fiatalember agyán. Már neki is lódult, de a csúszós talajon jobb lába kiszaladt alóla, s beletenyerelt a pocsolyába. Nem is akárhogyan, hanem jó cuppanósan és kiadósan. A tanító néni komoly maradt, tanítványai viszont széles mosollyal, némelyik hahotázva fogadta ezt a produkciót. Arcukon kíváncsiság ült, az idegen minden mozdulatánál várták a folytatást. A jövevény azonban szó nélkül önkéntes hordázai után eredt... Az irodában két asztal, egy ócska páncélszekrény, meg néhány szék díszelgett mindössze. A belső íróasztalnál fiatal nő gépelt. Hosszúkás, fehér arca volt, szőke haja, kissé pisze, feltűnően érdekes orra. — Bujdosó Árpád vagyok, az agronómus! — mutatkozott be, miután a két bőröndöt a padlóra helyezte. — Solymosi Piroska, könyvelő — nyújtotta kezét a lány. — Nagyon vártuk már, de legalább táviratozhatott volna, hogy kocsit küldjünk a buszhoz. Ilyen csomagokkal nem lehetett kellemes idáig. Tehát lány, és aránylag csinos is. Egy-két évvel lehet nálam fiatalabb, harminc körüli — állapította meg. — Hogy bírta idáig ezt a rettenetes nagy pakkot? — sajnálkozott még mindig a könyvelőnő. Bujdosó elmosolyodott. — A fél iskola segédkezett. Tehát itt vagyok teljes életnagyságban. Ha nem a vezetőség merre van? — Vezetőség? — csodálkozott a lány. — Az elnök nemsokára jön, más meg... nincs. — Párttitkár? — Ja, az van! Sütősnek hívják. — Más vezetőségi tagok? A lány elbiggyesztette a száját. — Azok nem sok vizet zavarnak. Némelyiket hétszámra nem látjuk. Az elnök intéz mindent, az ő szava a döntő. Bujdosó levetette télikabátját. Odaállt a cserépkátya mellé, hátát melegítette. Piroska azt hitte, hogy az agronómus mindjárt elárasztja újabb kérdésekkel. Első látásra kellemes benyomást tett rá az új munkatárs, s most valahogy úgy érezte, illendő lenne, ha tovább érdeklődne. Ha munkához akar látni, nem kezdheti másképp, csak az adatok tanulmányozásával. A számokat pedig legjobban ő ismeri. Bujdosó azonban semmit nem kérdezet. Csak nézelődött, és mintha egyéb dolga nem lenne, a hátát melegítette a kályhánál, így hát Piroska kezdte a beszélgetést megint. — Maga itt akar lakni, vagy a faluban? — Természetesen itt. — Sejtettem... Én mindennai busszal járok ki Magyartelekről. Reggel hatkor jövök és délután ötig vagyok az Irodában. (Folytatjuk!