Kelet-Magyarország, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-18 / 90. szám

Két új szocialista brigád Nyírbogdányban A desztillációs üzemrész legutóbbi termelési tanácsko­zása az üzemrész négy bri­gádja közül kettőnek, Tolnai József és Csirmaz Ferenc bri­gádjának ítélte oda a megtisz­telő szocialista címet. Tolnai József brigádja már két éven keresztül teljesítette a vállalt követelményeket és ezzel a „szocialista munkabri­gád” jelvény jogos tulajdono­sai lettek. Csirmaz Ferenc és brigádja első ízben teljesítet­te a követelményeket, érthető,­­ hogy az oklevélnek is nagyon örülnek. Eredményeikre az üzem va­lamennyi dolgozója büszke, gazdasági vállalásaik teljesíté­se az üzem éves mérlegében számszerűleg is jelentkezik. Munkájuk nyomán vállalati szinten 837­­ ezer forint megta­karítás keletkezett. A két brigádban a tanulási kedvvel sincs baj. Vegyipari technikumban, vegyipari szak­munkásképző tanfolyamon és az általános iskolában tanul­nak. Tolnai Zsuzsa levelező Mozgalmas klubélet Szalmadpusztán A Nyirgesséhez tartozó Szalmadpusztán alig fél­ezer lakos él. A tanya lakóinak művelő­dési és szórakozási vágya nagy. A klubélet egyike a legmozgalmasabbaknak. A klub életrehívója, vezetője és irányítója dr. Bak­ács Zol­tánné pedagógus. Igen népe­sek a klubestek, egy-egy al­kalomra közel százan gyűl­nek össze, szinte már kicsi az egy tantermes iskola, ahol rendezvényeiket tartják. Po­litikai, természettudományi, egészségügyi, mezőgazdasági és kulturális jellegű előadá­sokat tartanak. A szabadfog­lalkozásos klubesteken szóra­koztató játékokkal, sakkal, asztalitenisszel és különböző társasjátékokkal töltik idejü­ket. 300 kötetes letéti könyvtá­rával teremtődött meg kis könyvtáruk is, amelynek Stig néhány hónap alatt több mint száz állandó olvasója lett. A klubban helyezték el a közös tv-készüléket is, s az adásoknak mindig nagy kö­zönsége van. A klubot vezető áldozat­kész pedagógust a tanyaiak, szeretete és megbecsülése övezi. Kovács Endre Nyírbátor A Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóságának figyelmébe Lapunk április 8-i számá­ban szóvá tettük, hogy Nyír­egyházán a különböző adók zavarása miatt sokszor élvez­,­hetetlen a televízió vétel. A Debreceni Postaigazgatóság vezetőjétől (Király Zsuzsan­na) az alábbi Választ kaptuk cikkünkre: „A lapjuk április 8-i szá­mában „A postaműszak fi­gyelmébe” cikkükben foglal­takra közlöm az elvtársakkal, hogy a zavarásokról már ko­rábban tudomást szereztem és azok megszüntetésére az érdekelt szerv figyelmét fel­hívtam. Tájékoztatásul közlöm az elvtársakkal, hogy a rádióza­varokkal kapcsolatos pana­szokat a Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóság kirendelt­sége, Debrecen, Csapó u. 74. szám vizsgálja és azok elhá­rításáról is a nevezett szerv gondoskodik. A lapjukban megjelent cikk­ben foglaltakról az érdekeltek már korábban szintén tudo­mást szereztek” A SZERKESZTŐSÉG MEG­JEGYZÉSE: Április 8-a óta többször is, de különösen április 16-án az adás zavarása ré­vén „nagyszerű élmények­ben” részesülhettek a nyír­egyházi televízió nézők. A futballmérkőzések és a szimfonikus zenekari ver­seny közvetítése közepette kellett szinte öt percenként megtudni, hogy az 51-es vé­telre kész, miért nem je­lentkezik az 53-as, sőt azt is, hogy Nyírbátorba két vagon áru érkezett, és a munkásoknak jobban kell dolgozni a kirakásnál, mert előző nap lazsáltak. Különösen érdekes volt Mozart muzsikája közben, hogy baj van egy beteg te­hén elszállításával Vaján. Ezenkívül nyomdafestéket nem tűrő intim beszélgeté­seket is be lehet hallani a nyíregyházi televízió készü­lékekbe. Elhisszük, amit Király Zsuzsanna elvtársnő ír leve­lében, hogy a Rádió és Te­levízió Műszaki Igazgatósá­gának debreceni kirendelt­sége tudomást szerzett a nyíregyházi zavarokról. De úgy látszik csak tudomást szereztek és egyebet nem tettek! Alkalmi vétel (esküvőre, ballagásra) selyempuplin fehér férfi ing minden méretben 220.— Ft helyett 110.— és 120.— Ft-ért KAPHATÓ Az IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁL­­­­LALAT nyíregyházi leértékelt ruházati boltjában (Halászcsárda mellett.) (63 908) Mikor lesz az ígéretből valóság? A környező elszórt tanyák­kal együtt Nyírj­esen száznál­ jóval több család él. Bolt hiá­nyában Nyíregyházára járnak vásárolni. Ezt az áldatlan helyzetet az illetékes szervek is méltányolták, intézkedtek egy szövetkezeti bolt létesíté­sére. A helységet még 1963. decemberében biztosították.­ Állítólag már minden rend­ben van, csak még éppen a bolt nem nyílt meg, pedig többször ígérték, hogy húsvét­­ra már itt vásárolhatunk. El­múlt az ünnep, most május 1-re ígérik. Albert Antal Nyírjestanya A versenyzászlóért A kálmánházi Virágzó Ter­melőszövetkezetnek néhány éve komoly gondot okozott a tagság foglalkoztatása. A köz­ségben megalakult három ter­melőszövetkezet közül, a Vi­rágzó Tsz-ben jutott egy tag­ra a legkevesebb föld, nem beszélve arról, hogy a föld­nek mintegy 20 százaléka gyenge minőségű homok. Ar­ra az elhatározásra jutottak, hogy a rossz minőségű homo­kot gyümölcsössel telepítik be. Az elmúlt évben száz hol­don telepítették el a jonatán alma csemetéket, a jó minő­ségű munka eredménye 90 százalékos,­­megeredés lett. Ez év tavaszán folytatták a munkát, újabb 105 holdon vé­gezték el a telepítést április 12-ig. A tsz-ben a tavaszi mun­kák gyors befejezése érdeké­ben 14 erőgép végzi a mun­­­kát. A talajmunkát április 25-ig, a vetést május 1-ig akarják elvégezni. A termelőszövetkezet az el­múlt évben megkapta a járási párt- és tanács vb. verseny­zászlaját a jó munka végzé­séért. Ebben az évben is úgy akarnak dolgozni, hogy mél­tók lehessenek erre a meg­­tisztelésre. Hollósi Árpád tudósító Minél több traktorost! A téli oktatás során 800 termelőszövetkezeti tag vé­gezte el a traktoros tanfolya­mot. Ez az eredmény már érezteti hatását a gépek ket­tős műszakban való üzemel­tetésénél. A szövetkezetekhez érkező új traktorok egyre ke­vesebb ideig vannak kihasz­nálatlanul vezető hiánya miatt. Az MSZMP Központi Bizottságának a mezőgazda­sággal foglalkozó határozata, ezen túlmenően a megyei irányelvek is igen nagy fon­tosságot tulajdonítanak a gépkihasználás fokozásának, s ennek egyik legfontosabb előfeltétele mind több trak­toros képzése, munkába állí­tása. Megyénkben 3000 traktor szolgálja a termelőszövetkeze­teket, s ezek­ többsége tsz­­gép. A szövetkezetek gép­parkja tovább gyarapodik, idén még 200 traktor érkezik a közös gazdaságokba. Már maga ez a tény is szükségessé teszi a mind több, jó trakto­ros munkába állítását. Az nyilvánvaló, hogy a tanfolya­mot végzettek egy része — különféle személyes ok miatt — nem kerül traktorra, má­sok a gyakorl­at közben vál­hatnak esetleg alkalmatlanná, a szakmára. Sok tényező in­dokolja, hogy a megyében tovább folytassák a trakto­rosok képzését. Ehhez az ál­lam anyagi segítséget nyújt a tanfolyamon lévőknek, de szükség van arra is,­­ hogy ezt a tsz-ek kiegészítsék, ez­által növeljék a tanulási kedvet. A tsz anyagi befek­tetése később sokszorosan megtérül. A most kezdődő második tanfolyamra való jelentkezé­sek száma azonban fele sincs a télen sikeresen vizsgázot­­taknak. A megyei tanácson kapott tájékoztatás szerint ennek a magyarázata nem a dolgozók érdeklődésének a hiányában kereshető, hanem, hogy a járási irányító szer­vek, a termelőszövetkezetek vezetői nem fordítanak fon­tosságának megfelelő figyel­met a tanfolyam szervezésé­re. Legtöbb helyen nem ve­szik figyelembe azt, hogy más a tanfolyamra menő ta­gok anyagi érdekeltsége fel­keltésének a mértéke télen —­ amikor általában nincs munka —, s más most, ami­kor minden dolgozni akaró tag számára megnyílt a ke­reseti lehetőség. Vagyis: most is csak annyi munka­egység hozzájárulást akarnak adni mint télen. A tag a tsz­­ben ennek a többszörösét is megkeresheti, tehát anyagi­lag rosszul járna, ha tanfo­lyamra menne. A csengeri járási vezetők és a tsz-ek elnökei szemé­lyesen átbeszélgettek­­ a rá­termett emberekkel, akik a tanfolyamot el akarják végez­ni. A tsz-vezetők anyagilag kielégítően támogatják őket a tanfolyam ideje alatt. Ál­talában úgy alakult, hogy a tag naponta 1,25, sikeres vizs­ga esetén még újabb 0,25 munkaegységet kap. Komlód­­tótfalun pedig havi 35 mun­kaegységet írnak jóvá a tan­folyamon lévő tagnak. A szervezésnek és az anyagi érdekeltség megfelelő alkal­mazásának meg is lett az eredménye: a csengeri já­rásban a tanfolyamot végzett 101 traktoros után újabb 101 dolgozó kezd­­ tanulni. S a járásban harmadik tanfo­lyamra is igényt tartanak ugyanennyi létszámmal.­­ Annak viszont csakis a nem megfelelő szemlélet az oka, hogy például a nyíregyházi járásban a végzett 216-tal szemben most 30 dolgozót szerveztek a tanfolyamra. Nagyobb hiányosság­b­an még a nagy leállói, kisvárdai, vá­­sárosnaményi, mátészalkai járásban is, de a csengerin kívül egy sincs olyan járás, amelyben a végzett traktoro­soknak megfelelő létszámban biztosították volna az úja­bb traktorosok képzését. A gépesítettség, a gépi mun­kák minőségének a bo­rútsá­gáról nem lehet eleget te­szelni. Ma már mind jobban felvetődik annak is a szük­ségessége, hogy a termelő­­szövetkezetek vezetői, irá­nyító szakemberei is elsajá­títsák a traktorvezetést, hogy könnyebbé váljék a traktor­­munka minden irányú ellen­őrzése. Az elmúlt évben pél­dául a szakszerűtlen üzeme­lés, karbantartás következté­ben, a normatívákhoz viszo­nyítva, 20 százalékkal volt magasabb az anyag-alkatrész felhasználás. Ez nagymérték­ben hozzájárult a gépjavítá­sok idején az anyaghiány­hoz. Azt kell megértenie vala­mennyi tsz vezetőjéhez, hogy a traktorosok képzésének a fokozása nem afféle divat, hanem égető szükségszerűség; igényli ma, mégintább pár éven belül a mezőgazdaság, szükségessé teszi a munkák könnyítése, a termelékenység fokozása, a népgazdaság mind több áruval való ellátása. S. A. Elkészült a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolák építésének távlati tervjavaslata 33 millió forint iskolákra 1970-ig Bázisüzemek a gyakorlati oktatásra A megyei tanács mezőgaz­dasági osztályának tervezetét néhány nappal ezelőtt hagyta jóvá a Földművelésügyi Mi­nisztérium, és rövidesen vég­legesen döntenek majd a me­zőgazdasági szakmunkásképző iskolák és kollégiumok építé­séről. Az ilyen irányú iskola­­fejlesztésre az állam 33 mil­lió forintot irányzott elő 1970-ig megyénkben. Még ebben az évben meg­kezdik a baktalórántházi és tiszaberceli négytantermes is­kola építését. Jövőre ezekben az iskolákban már tanulhat­nak is a fiatalok, Baktalóránt­­házán gépész, Tiszabercelen pedig zöldségtermelő szakmát. Nyíregyházán és Mátészal­kán előreláthatólag 1966-ban,­ Tiszalökön és egy később ki­jelölendő községben pedig 1968-ban vagy 1970-ben kezd­hetik el­ az iskolák építését. Nyíregyházán gyümölcsterme­lők, Mátészalkán állattenyész­tők, Tiszalökön öntözéses nö­vénytermesztők tanulnak né­hány év múlva. Minden szakmunkásképző iskola mellé kollégiumot is építenek, s ezekben a kollé­giumokban idényenként össze­sen 480 növendéket helyezhet­nek el. Nyíregyházán a mező­­gazdasági technikum Rákóczi úti kollégiumába költöznek be néhány év múlva a szak­munkás iskola tanulói. Az iskolákban, az öthónapos elméleti oktatás mellett, egy­­egy tanévben hat hónap gya­korlati munka­ vár a növendé­kekre. A gyakorlati munka jó megszervezése érdekében bá­zisüzemeket jelöltek ki, ahol az állam üzemi, gyakorlati szállást épít a növendékek számára. Ilyen szállást építe­nek a közeljövőben a tisza­­berceli Bessenyei Tsz-ben és a nyírmeggyesi Petőfiben. K. L Munkatársaink az új magyar filmről A Sodrásban című új ma­gyar film a felelőtlenek fe­­lelősségéről szól. Tragikus hangvétele ellenére is gondo­latot ébresztő, optimista. Sze­replői fiatalok. Egy vízbefúlt fiú Tragédiá­ja döbbenti rá társait a­­ri­deg közönyre, a gondjaival magáramaradt barát meg nem értésére. Mindez akkor tör elő elemi erővel, amikor már késő, de még mindig nem annyira, hogy a továb­biakban ne szolgáljon­ men­tőként. Bizonyos fokig őrök, de napjainkban különleges han­g­­súlyú témához nyúl Gaál István, a filmtörténet írója és rendezője. Többet kell tö­rődnünk egymással, nem nézhetjük tétlen cinkosság­gal, hogyan sodor el az úr mellőlünk embereket, akik egyedül nem tudnak megbir­kózni a rájuk nehezedő „víz” súlyával és a vízalatti .­lég­­nyomáskülönbséggel.” Tenni kell értük, együttesen és ha­logatás nélkül. Ez lenne a film mondani­valója, amely utat is talál a nézők többségéhez. Annál in­kább sajnáljuk, hogy e kivá­ló mondanivaló nem olyan filmnyelven szól hozzánk, amely méltó lenne a témá­hoz és a dicséretes szándék­hoz. A téma sok-sok emberi és társadalmi összefüggés fel­kutatását, érzékeltetését kí­nálja, sőt igényli. Ehelyett a film egy leszűkített világot tár elénk, ahol az újabb és újabb gondolatokat, az össze­ütközéseket és a kivezető­­utat a tragikus vízbefutás és az azt követő — olykor von­tatott — események­­akarják pótolni. Kétségtelen, hogy különle­ges atmoszférát igyekszik te­remteni a rendező. Mégsem érezzük indokoltnak a ke­nyérrel, gyertyával a vízbe­­fúltat kereső csónakjelene­tet, az önmagáért, avagy a nézők elérzékenyítéséért be­iktatott temetőbeli találkozóit a hatásvadászatra emlékezte­tő siratóéneket, csak­úgy, mint az ehhez a rendezői fel­fogáshoz alkalmazkodó ope­ratőri munkát. A jellemek megalkotásának teljességével is adósak maradtak a film szereplői, készítői. Ami pe­dig a környezet bemutatását illeti, Gaál István sem tu­dott megszabadulni a régi magyar falu ma már idejét múlta ábrázolásától, száz év­vel ezelőtti parasztkonyha megjelenítésétől, a falitá­nyéroktól, a szalmatetőtől, a szénaboglyát rakó parasztok­tól, a kakasszótól. A Sodrásban című film fi­gyelemreméltó kísérletnek számíthat, ha összhatásában nem is segíti előbbre a ma­gyar filmgyártást. ★ Páll Géza Gaál István fiatal rendező. Első játékfilmje is fiatalok­ról szól, azok egy jellegze­tes, hirtelen alakult kö­zösségéről. S egy ember életéért való felelősségről. Nem büntető, vagy valami­féle hivatalos felelősség ez. Annál jóval súlyosabb. Két leánynak és öt fiúnak kell állnia a vádló tekinteteket Azután bevallani, vagy elhá­rítani a felelősség érzését. S ha erről megfeledkeznének, emlékeztetőül ott a hömpöly­gő Tisza, és barátjuk halálá­nak józan ténye. Mert nem vigyáztak eléggé egymásra, mert nem őrizték a másik életét is, mert köny­­nyelműek és felelőtlenek vol­tak, mert azt sem vették ész­re, hogy eltűnt, hogy csak volt ember, csak volt szemé­lyiség... S a szerelmesek, ba­rátok közé odaáll a halott Gabi emléke, mintegy kőosz­lop, kimozdíthatatlanul. Csak­is közösségben élő ember számára válhatnak legyőzhe­tővé. Erre az életre azonban a film fiatal hősei még nem értek meg, nem fiatalságuk­ból, hanem társadalmi okok­ból eredően. És az önvádtól megmart közösség elemeire bomlik. Gondolatgazdag, érdekes filmet alkotott Gaál István, azonban nem menekült mr­eg az első filmes rendezők hi­báitól. Filmje több helyen vontatott, a hangsúlyos rész­letek és a kitérők között rendszerint aránytalanság mutatkozik, alakjainak moz­gatása néha mesterkélt, s a dialógusok is valószerűtle­nek... Mégis érdemes meg­nézni a filmet. Gaál István­ban nagy reményekre jogosí­tó rendező egyéniség bonto­gatja szárnyait. Úgy érezzük,­ új színt jelent majd mű­vészete néhány év múlva a magyar film vásznán. Külön élmény a film fény­képezése, amely Sára Sán­dor — a „Cigányok” rende­zőjének és az „Oda—vissza” operatőrének — munkája. Csodálatos erejű képsorozata megannyi fényből és árnyból kevert festmény. A szereplők jórészt főisko­lások. Teljesítményük még az átlagosat sem éri el. Ez alól csupán Kozák András kivétel. Legutóbbi filmszerep­lése óta rengeteget fejlődött, különösen a beszédtechniká­ja, és régebbi darabosságát is levetette. Élményt jelen­tett a filmen láthatatlan Me­zei Mária megrázó siratóénö­­kével. Kun István

Next