Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-01 / 77. szám
Események sorokban Szerdán Casablancában megszüntették a diáktüntetéselv miatt március 23-án bevezetett kijárási tilalmat. A casablancai és a rabati középiskoláit tanulói ennek ellenére sem járnak iskolába: követelik letartóztati társaik szabadon bocsátását. Görögországban szerdán százezer építőpiari munkás lépett 24 órás sztrájkba. A sztrájkolók követelik a reak-íció és a tőke uszály hordozóinak eltávolítását a szak- szervezeti vezetőségekből és anyagi követeléseik kielégí- tését. Szerdán véget ért a Tanga- nyikai Dolgozók Országos Szövetségének első konferen-ciája, amely megvitatta a tanzániai gazdasági és poltifkai élet időszerű problémáit. A csehszlovák fővárosba érkkezett szerdán Lothar Béla, az NDK külügyminisztere, s Varsóban befejezte munkáját a jelenlegi lengyel parlament utolsó ülésszaka. A háromnapos ülésen nyolc bel- politikai jellegű törvényjajvaslatot emelt törvényerőre a szejm. A szovjet nőbizottság küldöttsége szerdán támast tett a Bundestagban, ahol a nyugatnémet parlament képviselőnőivel, valamint egy oldenburgi nőküldöttség tagjaival találkozott. A Leopoldville-i rádió szerda esti jelentése szerinti Youlou Abbé, aki Brazzavil-1 Ic-i fogságából szökött át, Csihe Kongójába. Putykpi menedékjogot kapott Leopoldville-ben. Egy görög hajózási társaság meghívta Beljajev és Leonov szovjet űrhajósokat, valamint amerikai kollégáikat, Grissomot és Youngot, tegyenek a társaság hajóján barátság túrát a görög szigetek és a török partok mentén. Ben Bella algériai elnök és Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke szerdán folytatta tárgyalásait. Elutazott Szófiából Raul Castro Ruz, kubai miniszterelnök-helyettes, a forradalmi fegyveres erők minisztere, a szocialista forradalmi egypárt országos vezetőségének ik tagja. Raul Castrot és kísérete a bolgár főváros repülőterén a BKP Központi Bizottsága és a minisztertanács vezető képviselői búcsúztatták. 1965. április 1. Új szovjet kezdeményezés a leszerelési tárgyalásokra vonatkozólag New York, (TASZSZ): Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője szerdán találkozott U Thant főtitkárral. Ezt követően sajtóértekezletén Fedorenko kijelentette, hogy levelet adott át U Thantnak, amely új szovjet kezdeményezést tartalmaz a leszerelési tárgyalások folytatására vonatkozólag. A levél kifejti, hogy a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottság nem ért el semmiféle konkrét megállapodást sem az általános és teljes leszerelésre, sem pedig a nemzetközi feszültség enyhülésére vonatkozó intézkkedéseket illetően A nemzetközi események menete viszont sürgeti, hogy hatkony intézkedéseket hozzanak a leszerelésre és a fegyverkezési hajsza korlátozására. A népek joggal elvárhatják, hogy az ENSZ behatóan vizsgálja meg a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottságban kialakult aggasztó helyzetet és segítsen konkrét módozatokat találni a leszerelési tárgyalások eredményes folytatására. Minthogy az ENSZ közgyűlésében nem került sor e kérdés megvitatására, a szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy hívják össze az ENSZ leszerelési bizottságát, amelyben valamennyi ENSZ tagállam képvisel- ee í ve van — hangzik a levél. A szovjet kormány célszerűnek tartja, hogy az ENSZ leszerelési bizottsága ez év április első felében kezdje meg munkáját. Arra a kérdésre, vajon a szovjet kormány konkrét leszerelési javaslatokat szándékozik-e a bizottság elé terjeszteni. Fedorenko válaszában emlékeztetett arra, hogy az ENSZ közgyűlés 19. ülésszakának elején beterjesztették a szovjet kormány emlékiratát, amely a nemzetközi feszültség további enyhítésére és a fegyverkezési hajsza korlátozására teendő intézkedéseket tartalmazta. Mint ismeretes, ezt az emlékiratot mind a mai napig nem vitatták meg. Wilson ma Párizsba érkezik Párizs. (MTI): Harold Wilson ma este Stewart külügyminiszter kíséretében Párizsba érkezik. A brit miniszterelnöknek két négyszemközti tanácskozása lesz De Gaulle-lal Wilsonnak ez lesz az első hivatalos tárgyalása a francia elnökkel. Londonban, Churchill temetésekor csak rövid eszmecserét folytattak. Wilson látogatásától Párizsban nem várnak politikai eredményt. Párizsi diplomáciai körökben általános a vélemény, hogy Wilson látogatása barátságos légkörben, de eredménytelenül zajlik majd le. Összeomlott a laoszi jobboldali puccskísérlet Nosavan tábornok házi őrizetben Vientiane (MTI). A bangkoki száműzetésben élő Phoumi Nosavan tábornoknak meghiúsult az a kísérlete, hogy jobboldali támogatóinak segítségével visszatérjen Laoszba és magához ragadja a hatalmat. Két hónapon belül másodszor omlott össze jobboldali puccskísérlet Laoszban. A március 28-i lázadást Khamsy és Sykosy ezredesek, Nosavan elvbarátai kezdeményezték. Csapataik élén birtokukba vették Tha Khek városát és mozgalmuk, hírügynökségi tudósítások szerint átterjedt a Pakseban és Savannakhetben — a laoszi jobboldal fellegvárában — állomásozó jobboldali alakulatokra is. Ez utóbbi hírek azonban valótlannak bizonyultak. Az AP jelentése szerint Khamsy és Sykosy kereket oldott, bevette magát a dzsungelbe. A múlt hónapban Nosavan tábornok az általa kirobbantott lázadás kudarca után szintén a dzsungeleken át menekülve nyert egérutat. A tábornokot, aki mint ismeretes, annak idején politikai menedéket kért és kapott a thaiföldi hatóságoktól, házi őrizetben tartják Bangkokban. Kormányátszervezés Indonéziában Djakarta, (MTI): Sukarno indonéz köztársasági elnök kedden kormányátszervezést jelentett be. Négy új miniszter került kormányába, s új minisztérium alakult „az irányított nemzetgazdaság minisztériuma” névvel. A minisztérium élére Adam Marak, eddigi kereskedelemügyi miniszter került. A repülésügyi minisztérium éléről leváltották Iskander ezredest. Helyére Partono, a Garuda légitársaság eddigi igazgatója lépett. Sabandrio külügyminiszter átvette a külkereskedelmi tárcát is. Chairul Saleh miniszterelnök-helyettes minisztériumát: az alapvető iparágak ügyeivel foglalkozó és bányaügyi minisztériumot három különálló minisztériumra osztották fel, Saleh azonban megmaradt a fenti kormányszervek koordináló miniszterének, s most még olajipari miniszterré is kinevezték. Armuantot, Indonézia eddigi csehszlovákiai nagykövetét bányaügyi, Hadi Thajib római nagykövetet pedig az alapvető iparo ♦ miniszterévé léptették elő. Kereskedelemügyi miniszter Ahmad Josuf dandártábornok lett. A Reuter jelentése szerint szerdán Djakartába érkezett Ellsworth Bunker, Johnson amerikai elnök különmegbízottja és késedelem nélkül megkezdte tárgyalásait az indonéz kormány vezetőivel az amerikai—indonéz viszonyról. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma Párizs, (TASZSZ): Saint Denisben, Párizs munkáslakta peremvárosában szerdán reggel megnyílt a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma. A napirenden szerepel: a községtanácsi választások eredményei és a pártnak az egységfront megteremtése érdekében kifejtett tevékenysége. Raymond Guyotnak, a Politikai Bizottság tagjának tájékoztatója a kommunista és munkáspártok képviselőinek moszkvai konzultatív találkozójáról. Gaston Pussonnier, a Központi Bizottság titkára beszámolójában kitért a köztársasági elnökválasztásra is. Hangsúlyozta, hogy az FKP itt a demokratikus egységfront politikáját kívánja folytatni. Ennek alapja, hogy a kommunisták és a szocialisták közös programban egyezzenek meg és közös jelöltet állítsanak a rendszer jelöltjei ellen. Ha a szocialista párt továbbra is elutasítja a kommunisták j . -datát, az FKP külön elnökjelöltet állít, akinek személyét a Központi Bizottság egy másik ülésén jelölik ki. Az alakomat négerek folytatják harcukat Washington, (MTI). Kedden szülővárosában, Detroitiban eltemették Viola Gregg Liuzzo asszonyt, akit 3 Kp Klux Klan emberei gyilkoltak meg. A temetésén részt vett Johnson elnök személyes képviselője, továbbá Martin Luther King. A Michigan államban kormányzói utasításra elrendelt kétnapos gyász második napján megrendezett temetéssel egyidőben az alabamai Selmában is megemlékeztek Liuzzo asszonyról. A többgyermekes detroiti asszony meggyilkolása nyomán határozta el Johnson eliök, hogy törvényes eszközökkel fellép a Ku Klux Klán ellen. Amint közöltük, első lépésként az Amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság kedden úgy döntött, hogy nyilvános vizsgálatot tart a terrorszervezet tevékenységének ügyében. Az Alabama állambeli Montgomeryben kedd este 400 néger és fehér tüntető vonult a kormányzósági palotához. Wallace rezidenciájának lépcsőjére tíz üres koporsót helyeztek, megemlékezésül arra a tíz emberre, aki két év alatt életét áldozta a polgárjogi mozgalomért. Erhard beszédével zárult a CDU kongresszusa Düsseldorf Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti: A CDU kongresszusa szerdán délután Erhard kancellár beszédével, majd egy határozat elfogadásával ért véget. Erhard beszédének külpolitikai részében azt hangoztatta, hogy ,,az enyhülési gesztusok vagy más szocialista gesztusok nem jelenthetik a nyugati politika célját, és azt követelte Bonn szövetségeseitől, hogy „dinamikus politkával” támasszák alá Bonnak a közép-európai status quo megváltoztatására irányuló törekvését.. Erhard beszéde nagy részét arra szentelte, hogy a választási kampány szükségleteire kitalált új jelszót hirdessen meg: a „megformált társadalom” jelszavát. Erhardot nyilván az a cél vezeti, hogy a Johnson-fee „nagy társadalom” jelszavának mintájára a választási harcban ő is valamilyen hangzatos jelszót tűzhesssen a CDU zászlajára. A kancellár beszéde előtt Bartel, a CDU parlamenti csoportjának elnöke újabb antikommunista kereszteshadjáratot hirdetet meg és kijelentette, „hadat üzenünk a szocializmusnak és a kommunizmusnak’" hangsúlyozta, a mai helyzetben a puszta kommiunistaellenesség már nem elegendő, hanem annak korszerűsített formájára van szükség. Igyekezni kell különböző eszközökkel behatolni a kommunista táborba, hogy azon belül „hatást fejthessenek ki”. Spanyolországi változások Spanyolországban a fasiszta diktatúrát nem katonai vereség taszítja válságba (mint például egykor Németországban és Olaszországban), hanem a belső ellentmondások sorozata és az erősödő demokratikus mozgalom. A válság tuladonképpen általános nemzeti jellegű, mert egyaránt érinti a kizsákmányoltakat és a kizsákmányolókat. A dolgozó és kizsákmányolt tömegek nem akarnak tovább a régi módon élni, az uralkodó és kizsákmányoló osztályok pedig kénytelenek felismerni, hogy a régi módszerekkel nem tarthatják fenn hatalmukat. A mai spanyol helyzetet tehát az jellemzi, hogy a Franco-diktatúra elleni mozgalom a munkástüntetésekkel, sztrájkokkal, újabban pedig a diákok valamennyi főiskolára kiterjedő megmozdulásaival eddig nem tapasztalt méreteket ötlött. A megmozdulások egyre nyíltabban hirdetnek általános politikai célkitűzéseket, s a résztvevők hangoztatják, hogy folytatják a harcot a diktatúra megbuktatásáig. A mezőgazdaságban is nagyszabású harci mozgalom bontakozik ki, habár ez a mezőgazdasági vidékekre jellemző szétforgácsoltság miatt nem annyira szembetűnő, mint az ipari övezetekben. Az értelmiség képviselői nyíltan felléptek az asztúriai bányászok megkínzása ellen, s most is támogatják a sztrájkotókat, az egyetemeken pedig szolidaritási tüntetéseket rendeznek a munkások gazdasági és politikai követelései mellett. Mindez azt mutatja, hogy a spanyol pligaryma negyedszázados, de már kimerült rendszerével szemben nemcsak a munkásosztály, hanem számos más, jelentős társadalmi erő száll síkra. Az ellenzék leginkább harcra kész erői — a kommunisták, a szocialisták mellett sokan a katolikusok soraiból is — egységre törekednek. Ebben a válsághelyzetben a spanyol oligarchia megoszlott. Az egyik irányzat, amelyet a Franco bátorítását élvező katonatisztek képviselnek, azt hirdeti, hogy a hatalom jelenlegi formáit fenn kell tartani, ameddig csak lehet. A másik irányzat hívei, akik szintén tekintélyes támogatókra találnak még a kormányban is, hangot adnak a kényszerű felismerésnek: az uralkodó osztályok nem kormányozhatnak tovább a terror eszközeivel, a hatalmat „liberalizálni” kell. Mi rejlik a „liberális” szándék mögött? Egyszerű számítás. A kiindulópont, hogy a francoizmus a végét járja, s helyét valami másnak kell elfoglalnia S hogy ez a más ne legyen demokratikus és forradalmi változás, az uralkodó osztály maga igyekszik gondoskodni az „utódlásról”. „A „liberalizálás” valójában kísérlet arra — állapította meg nemrégiben Santiago Carillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára — hogy a demokratikus és forradalmi alternatívával szemben olyan megoldást állítsanak, amely nem nevezhető sem fasizmusnak, sem demokráciának, egyfajta keverék a „felvilágosodott despotizmus” és a Bourbon uralom visszaállításának „békés fordulata” között; formális liberalizmus tényleges szabadság nélkül, paternális rendszer, amely a néptömegeket távol tartja a politikai vezetéstől és biztosítja, hogy a hatalom az oligarchia kezében maradjon.” A „liberalizálás” hívei nem alkotnak zárt csoportot. Táborukban megtalálhatók a monarchisták, a falangisták és az úgynevezett „elnöki köztársaság” támogatói. Ezek a körök most a „liberalizálódás” jelenségeként akarják feltüntetni mindazt — pl. a sesarányú béremelést, a centra bizonyos mérséklését, stb. — amit a rendszer a tömegek harcának nyomására különböző területeken tenni kénytelen, amit a demokraktikus erők lépésről lépésre kemény harccal kicsikartak a hatalomtól. A spanyol oligarchia egy része a diktatúra tudatos, minden kényszerítő körülmény nélküli „megjavulásaként” tünteti fel a Kubával megkötött gazdasági egyezményeket, a Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatok megteremtésére irányuló kísérleteket, a Kelet felé tett lépéseket. Az ilyen magyarázatok — hangoztatják a spanyol haladó körök — eltorzítják a valóságot. Valójában ugyanis arról van szó, hogy a spanyol termékek már alig bírják a versenyt a világpiacon és a válságon futott iparágak urai kénytelenek új piacok után nézni, bárhol is találják azokat. Mindez tehát nem a „tudatos javulás” jele, hanem a spanyol gazdasági fejlődés és az egész nyugati gazdaság közötti aránytalanság megnyilvánulása, vagyis a fasiszta diktatúra által visszatartott Spanyolország kórtünete. Ebben a rendkívüli bonyolult helyzetben a Spanyol Kommunista Párt világos programot ad a tömegeknek. Meghirdeti, hogy az adott körülmények között békés eszközökkel, a politikai harc fokozásával és az általános sztrájk kirobbantásával meg lehet dönteni a Franco rendszert. Ehhez a különböző nemzeti erők még szilárdabb összefogása szükséges, s a párt meg is fogalmazza a nemzeti egységprogram alapvető követeléseit: általános politikai amnesztia, a sztrájkjog és a szakszervezeti szabadság helyreállítása, a politikai pártok szabad működésének engedélyezése, az alkotmányozó nemzetgyűlés előkészítése, a bérek és árak egyensúlyának helyreállítása, a monopóliumok hatalmának korlátozása, mélyreható földreform. Nem kétséges, hogy Spanyolország jövőjének letéteményese nem a „liberális lepel” alá búvó oligarchia, hanem a gyökeres forradalmi változásokért küzdő demokratikus mozgalom. A mozgalom győzelmének útja — a további áldozatos, megpróbáltatásokkal teli, kitartó és egyesült erővel folytatott harc. Pálos Tamás