Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-02 / 181. szám
I BAKU: Abdel Rahman Al Razzaz Iraki miniszterelnök hétfőn országjáró útja során Leningrádból Bakuba érkezett. Az azerbajdzsáni főváros repülőterén Ali Ibrahimov, a köztársaság minisztertanács első elnökhelyettese üdvözölte. BRÜSSZEL: Lemnitzer tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka hétfőn Brüsszelbe érkezett, hogy megtekintse Casteau-Chievres-t, a Belgium déli részén a francia határtól 100 kilométerre fekvő helységet, amelyet a belga kormány a NATO európai haderői főparancsnoksága új székhelyéül javasolt. PÁRIZSI Hétfőn reggel repülőgépen a francia fővárosba szállították a csendes-óceáni szigetről a réunioni kommunista párt főtitkárát, Paul Verges-t, akit július 28-án tartóztatott le a rendőrség Saint-Denis-ben, a sziget közigazgatási központjában. KHARTOUM: A szerdán kormányalakítással megbízott Sayed Sadik El Mahdi szudáni miniszterelnök — a reakciós Umma párt elnöke — vasárnap este bejelentette, hogy sikerült megalakítania az új koalíciós kormányt. Az új kabinet megalakítására azért került sor, mert múlt szerdán az alkotmányozó gyűlés nagy többségégel leszavazta Ahmed Mahgoub kormányát. DJAKARTA: ■ Nyugati hírügynökségek a djakartai rádióra hivatkozva jelentik, hogy az új indonéz kormány elnöksége hétfőn Suharto tábornok elnökletével megtartotta első ülését. A megbeszélésen az új kormány munkaprogramjáról volt szó, az általános politikai és gazdasági célkitűzésekről. A program részletei nem ismeretesek. BERLIN: Gerhard Weiss miniszterelnök-helyettes hétfőn fogadta Ramaradzsot, az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt elnökét, aki több politikus kíséretében vasárnap érkezett az NDK-ba. ALGÍR Bumedien miniszterelnök rendeletet írt alá, amelynek értelmében az algériai kormány kiutasíthat olyan külföldi állampolgárokat, akiknek algériai tartózkodása veszélyezteti az ország nyugalmát. Ma összeül a szovjet parlament Moszkva, (MTI) Ma délelőtt a Kremlben összeül a Szovjetunió Legfelső Tanácsának újonnan megválasztott 1517 képviselője, hogy fontos bel- és külpolitikai döntéseket hozzon. Tíz órakor kezdődik a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsának, majd délben a Nemzetiségi Tanácsnak az ülésszaka. Ezen az ülésszakon a szovjet kormány benyújtja lemondását, majd megtörténik az új minisztertanács kijelölése. A két ház együttes ülésén megválasztják a Legfelső Tanács elnökségét, majd az elnökség megválasztja saját elnökét. Gewon alezredes vette át a hatalmat Nigériában Lagos, (MTI): Jakubu Gowon alezredes, a nigériai hadsereg magas rangú tisztje, aki a hadsereg lázadó egységeinek nevében tárgyalt a katonai kormány képviselőivel, hétfőn a nigériai rádióban bejelentette, hogy átvette a hatalmat az országban. Hangoztatta, hogy hatalomra jutása a legfelső katonai tanács többségének hozzájárulásával történt. Megerősítette, hogy Ironsi tábornok nigériai államfőt a lázadók elfogták és hollétéről — valamint az ugyancsak foglyul ejtett Faguiyi kormányzóról — nem tudnak. Gowon utasítást adott a fegyveres erők tagjainak, hogy maradjanak laktanyáikban, mert nem szabad terrorizálni a lakosságot.” Hangsúlyozta, hogy folytatni fogja elődje nemzetközi és egyéb vonatkozású politikáját, tiszteletben fogják tartani az előző kormány által kötött összes nemzetközi megállapodásokat és az általa vállalt pénzügyi kötelezettségeket. Néger tüntetés Chicagóban Chicago, (MTI): Vasárnap este Chicago egyik fehér negyedében újabb összecsapásra került sor polgárjogi tüntetők és fehér fajgyűlölők között. Mintegy 350, főként néger polgárjogi harcos tüntetett a néger nyomornegyedekben uralkodó állapotok ellen. A békés tüntetést azonban megzavarta egy körülbelül háromezer főnyi tömeg, amely fajgyűlölő jelszavakat kiáltozva kövekkel, üvegekkel támadt a polgárjogi harcosokra. A kövek és üvegek legalább 12 személyt megsebesítettek, köztük számos rendőrt. Az észak-karolinai Raleigh-ból ugyancsak zavargásról érkezett jelentés. A városban a Ku-Klux-Klan nagygyűlése után a gyűlés színhelyéről elvonuló egyik fajüldöző, megtámadott egy néger csoportot. A Klan biztonsági őrei az egyik néger fiatalembert elhurcolták azzal a váddal, hogy „verekedést kezdeményezett” Kongói jelentés Kinshasa, (MTI) A kinshasai belga nagykövetség vasárnap közleményben cáfolta azt a Szombati hírt, hogy a kongói külügyminisztérium kiutasította Belgium lubumbishi főkonzulját. A közlemény szerint téves a kongói hírügynökség ilyen irányú értesülése. A nagykövetség már szombaton cáfolta azt, hogy a lubumbashi főkonzul eltérítette volna eredeti útirányától a Kaminai légitámaszpont felé tartó, a katangai sebesülteket szállító két repülőgépet. A közlemény beszámol arról, hogy Paul Binh belga nagykövet vasárnap megvitatta a kérdést Bomboko kongói külügyminiszterrel. A követség szerint Bomboko is megerősítette, hogy a belga főkonzult nem utasították ki. A TASZSZ-iroda a kongói rádióra hivatkozó jelentésében közli, hogy Kisanganiban, ahol a közelmúltban kormányellenes zendülés robbant ki, az élet lassan visszatér a rendes kerékvágásba. A zendülők továbbra is kezükben tartják a város központját, a kongói nemzeti hadsereg alakulatai pedig a Kongó-folyó jobb partját ellenőrzik. Szabó László Orviámadós száma (Kémek és visszavágás harca) Utóbb derült ki, hogy 1935-től 1941-ig, tehát hat év alatt, a Kühn-család több mint háromszázezer dollárt vett fel a japánoktól, de nem ez volt az egyetlen jövedelmi forrásuk. Kühnék nemcsak a japánok szolgálatában álltak, hanem minden adatot, amit továbbítottak távol-keleti megbízóiknak, egyben eljuttatták Ribbentropp külügyminiszterhez is. A japánok persze, nem tudták Kühnék a nácikkal fenntartott kapcsolatát. 1937-ben Ruth Kühn két kozmetikai szalont is nyitott, egyet Honoluluban, a másikat Pearl Harbourban, e két fontos hadászati helyen. A kozmetikai szalonok sikere azonnali és várakozáson felüli volt. Az amerikai tengerészfeleségek órákon át fecsegtek, s ilyenkor Ruth, vagy néhány megbízható alkalmazottja úgy szívta magába a híreket, mint a szivacs a vizet. Ruthnak az volt a fő feladata, hogy rendszeresen figyelje az Egyesült Államok csendes-óceáni erőit, a hajók földrajzi helyzetét, indulásuk és érkezésük pontos időpontját bármely helyen, de különös tekintettel Pearl Harbourra. Őis lassan nemcsak a papa, a mama és Ruth tevékenykedett, mint kém, hanem a tizedik évébe lépő Hans is. A kisfiút ugyanis apja arra ösztönözte, hogy fejlessze természetes kíváncsiságát és érdeklődését a hajók, különösen az amerikai hadihajók iránt. Nem sok idő múlt el, hogy a barátságos amerikai tengerészek meg ne hívják a kisfiút hajóik fedélzetére és meg ne mutassák neki felszerelésük minden titkát. Ki is gondolt volna arra, hogy a minden iránt érdeklődő, mindenről kérdezősködő kis Hans kitűnő megfigyelő, s még kitűnőbb emlékező tehetségű. Szinte naponta feljárt a hajókra, s ilyenkor folyton érdeklődött, nézelődött, majd amikor hazament, pontosan beszámolt mindenről, amit látott hallott. 1940-ben határozták el Kühnék, hogy Pearl Harbour fölött, a hegyek oldalában vesznek egy kis házacskát, majd kidolgoznak egy egyszerű rejtjel- és fényjelrendszert, s ezzel továbbítják információikat egy japán ügynöknek, így nem kellett személyesen érintkezniök, ami mindenképpen feltűnő lett volna... Múltak a hónapok, s a japán hírszerzőparancsnokságra Kühnéktől is ömlöttek az adatok, csak úgy, mint sok más csatornából. És az események gyorsan peregtek... Miközben az amerikai külügyminisztériumban folytak a japán —amerikai tárgyalások, amelyek a Távol-Kelet „újra felosztását” célozták, s ebben a japánoknak nem kis szerepet ígértek az amerikaiak, miközben Washingtonból arra ösztökélték a japánokat, hogy a Szovjetunió felé „kacsingassanak” támadó szándékkal. — Tokióban keresztülhúzták az amerikai számításokat. Eszük ágában sem volt a Szovjetunióval harcba keveredni, — jól tudták, milyenek az erőviszonyok — ellenben minden előkészületet megtettek ahhoz, hogy egy angol—amerikai háborúval kiszorítsák az angolokat és az amerikaiakat a Távol-Keletről. A Pearl Harbouri támadás a japánok számára olyan jól sikerült, amit maguk sem gondoltak. Az USA csendes-óceáni flottájának nyolc csatahajója közül hét horgonyzott Pearl Harbourban, ezenkívül több száz egyéb hadihajó , cirkáló, romboló, aknarakó, aknaszedő és más hajók. Háromszázötven repülőgép állomásozott éppen a Hawaii-szigetek katonai támaszpontján, s a hajók közül mindössze két aknaszedő hajó és másfél tucat repülőgép maradt épségben, a többi teljesen megsemmisült, vagy végleg használhatatlanná vált. Kühnék végül is bíróság elé kerültek, teljes volt ellenük a bizonyíték, hiszen előkerültek a németül írott jelentések másolatai, sőt, még a rejtjel-kódex is. Dr. Kühnt az amerikai bíróság halálra ítélte, de a család, hogy életét mentse, felajánlotta: mindent elmond, amit a tengely kémkedéséről tud a Csendes-óceán térségében. S az amerikaiak, úgy látszik, értékesnek találták ezt az információt, mert a halálos ítéletet 1942 október 26-án ötven évi börtönbüntetésre változtatták át. Ruht és anyja tehát börtönbe kerültek, csak a második világháború után szabadultak... A Pearl Harbour-i japán orvtámadás után az újjászervezett amerikai hírszerzés különböző kombinációkat dolgozott ki a japánok ellen, s főleg a visszavágásra. Nem önmagukra, hanem a japánokra voltak dühösek Washingtonban... Kutatták az okokat, hogy a sok előzetes jelzés ellenére miért nem történtek hathatós intézkedések a japán hírszerzés ellen és mi volt annak az oka, hogy Pearl Harbour megtámadása előtt az amerikai titkosszolgálat Japánban nem rendelkezett ügynöki hálózattal és bizalmas információi sem voltak. Megállapították, hogy történtek ugyan különböző próbálkozások, de sikertelenül. Például a két világháború között egy ezredesi rendfokozatban lévő hírszerzőt turistaként a japán szigetekre küldtek, akit azonban már tevékenysége kezdetén „halálos baleset ért.” Alázatosan hajlongó japánok adták át az ezredes hamvait a tokiói amerikai követségnek azzal, hogy az amerikai „turista” útközben meghalt, és holttestét a „Shinto” szertartások szerint elégették. Az amerikai titkosszolgálat csak az okkutatás során jött rá arra, hogy a japán titkosszolgálat félrevezette a tokiói amerikai követség katonai és tengerészeti attaséját. A két attasé ugyanis több ízben jelentette, hogy Tokió utcáin nagyszámú haditengerészt látott. Ebből arra következtettek, hogy a japán hadiflotta még mindig a Tokió közelében lévő Yokosuka-i flottabázison tartózkodik és teljesen kizárt egy esetleges meglepetésszerű támadás a japánok részéről. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy a japán hadiflotta a tengeren, háborús rendeltetési helyén tartózkodott, és az utcán sétáló japán haditengerészek gyalogosok voltak, akiket azzal a céllal küldtek Tokió utcáira, hogy az amerikai és a velük szövetséges hírszerző szerveket félrevezessék. Mint az attasék jelentései bizonyítják, a félrevezetés sikerült. (Folytatjuk) 20. Yadeus Kostecki: villa (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 94. Tworkowski őrmesternek ezt mondta: — Nem teszek szemrehányást, magának, ha a megfigyelt személy észreveszi, hogy őutána járkál. Az őrmester megértette. — Lehet, hogy észre fog venni — hunyorított egyetértően. — Minden elképzelhető. A ház köré állított emberekkel már kissé nehezebb volt a dolga. — Vagyis észre kell vele vetetni magunkat? — Csak el ne rontsák a dolgot. Neki meg kell látnia magukat. Ne feledkezzenek meg arról, hogy egy elsőosztályú csirkefogóval van dolgunk. Semmi feltűnés. Mondjuk, valami feltűnő félszegséget mímelhetnek. Végül küldött egy szabályos idézést. LIX Bromarek pontosan érkezett, ötven alatti, jól öltözött férfi, kissé őszülő haj, a pocakosodás előjelei. Az egész ember szolid benyomást keltett. Már a küszöbön jóságosan elmosolyodott. — Talán a személyazonosságom ügyében, a külföldi utazásom miatt? — Nem egészen. — Kostrzewa helyet mutatott neki és hozzákezdett a személyi adatok aprólékos kikérdezőestihez, s ez mérhetetlenül hosszú ideig tartott. Ezt az időt a megfigyelésre akarta felhasználni, de eredménytelenül. Vizenyős, kifejezéstelen szemét domború lencse takarta el. — A megszállás idején közös kereskedelmi cégük volt Karol Rudyval és Boleslaw Rolskival? — mindkét nevet úgy ejtette ki, mintha csupán jelentéktelen kiegészítői lennének egy valódi ügynek. — Már az is cég? — mondta könnyed hangon. — Akkor az embereknek hányféle ügyeskedésbe bele kellett menniök, hogy átvészeljék azt az időt. Az igazat megvallva azonban, nem értem a mai kihallgatás okát. Közvetlenül a háború után büntetőeljárást indítottak ellenem. Bűnjelek hiányában hamarosan fel is függesztették. Vagy tán tizenhárom év alatt valami változás történt ez ügyben? — Á, a legkevésbé sem. Ezekre az információkra nekem egyéb miatt van szükségem. — Az már más. Ez esetben tisztelettel állok szolgálatára. — Milyen fajta áruk tartoztak a cég érdekkörébe? — Ezt nehéz pontosan meghatározni. A konjuktúrától függtünk... és attól, hogy mit lehetett kapni a piacon. — A fekete piacra gondol? Egy halvány mosoly volt a válasza. — Akkoriban éppen minden piacot így lehetett nevezni. — Szeretném mégis megtudni, mivel kereskedtek önök? — Főként textíliákkal és szeszes italokkal. — Gyógyszerrel is? — Valóban, ha nem csal az emlékezetem, az is előfordult. — Ezek között a gyógyszerek között nem akadt véletlenül egy rádiómampulla? A kérdés teljesen hatástalan maradt! Mintha mi sem történt volna. Ügyes játékos. Vagy ez az egész koncepció, amely őt az üggyel kapcsolatba hozza, fabatkát sem ér. Mindezek ellenére továbbra is hiányzott az alap ahhoz, hogy egy ilyen eshetőséget ki lehessen zárni. — Rádiómampulla? — ismételte, mintha nem lenne biztos benne, hogy jól értette. — Igen az. Szíveskedjék talán visszaemlékezni arra az esetre. — Talán tréfál uram. Rádium? Azt nem lehet csak úgy piacra dobni. Ehhez fogható üzletekről egyáltalán nem hallottam magánfelek között. — No igen... És mit csinált ön ez év szeptember huszonötödikéről huszonhatodikára virradó éjszaka? Meglepődését, ha nem őszinte volt, mindenképpen mesterien játszotta meg. — Ő... Hát ennek meg mi köze az én megszállás alatti üzletemhez? — Az nem számít. Nem tud válaszolni? — Ilyen hirtelen, felkészületlenül? Minden bizonnyal aludtam a lakásomon. Tudós ember vagyok és az éjszakai élet engem nemigen érdekel. Azonnal... egy pillanat... talán az időtájt tartottam egy előadást Katowicében. Benyúlt a zakója belső zsebébe, s onnan egy bőrkötéses előjegyzési naptárt vett elő, fellapozta. Ujja rövid ideig a nyomtatott rubrikák között vándorolt. — Na igen, éppen huszonhatodikén. Talán valami az előadásommal kapcsolatban? Lehetséges, hogy egy kissé túl egyoldalúan ragadtam meg a témát, amikor a nyugati tudomány eredményeire támaszkodtam. Azonban... — még sokáig magyarázkodott. Meg lehetett volna esküdni arra, hogy a dátum nem kelt benne semmi más képzettársítást. Ha a gyanúsítások helyes irányt követnek, akkor pokolian kemény a pasas. A remény, hogy idegileg megtörik, kezdett eloszlani. — Emiatt emelték ellenem az... illojalitás vádját? — fejezte be végül. — Szerintem a tudományos kérdéseket nálunk manapság csupán a tudomány szempontjából értékelik — állította hűvösen Kostrzewa. — Apropó, az előadás: mi volt a témája? — A fotocella. — Felettébb érdekes probléma. Az utóbbi időben egyenesen meglepő alkalmazásairól hallottam... Olyan alkalmazásairól, amelyek közvetlenül a mi hivatali érdeklődési körünkbe tartoznak. Mit tudna mondani például arról az önműködő lőfegyverről, amelyet pontosan ilyen úton működtetnek... (Folytatjuk)