Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
Losonczi Pál újévi köszöntője Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke január 1-én délben az alábbi újévi köszöntőt mondotta el a rádióban és a televízióban: esztendőtől búcsúzunk. S mégis, ha a gondokat és az örömöket a mérleg serpenyőjébe vetjük, jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy erőfeszítéseinknek nem maradt el a jutalma. 1937 végén sikerekben gazdag esztendőt várunk. Eredményes évet, déli népünk a gazda öntudatával élt, munkálkodott, tudva azt, hogy amit jó lét ikismerettel megteremt, az mindannyiunké, hiszen jövendő közös céljainkat szolgálja. Ebben a biztos tudatban dolgozott, erejét megfeszítve munkásosztályunk. Ez a felismerés sarkallta tettekre az új életben mind több örömét lelő parasztságunkat. S hasonló érzéseket táplál az értelmiség is. Ezért tudott egész dolgozó népünk alkotásainak magas színvonalával sok elismerést szerezni itthon és határainkon túl. Az 1967-es esztendő tehát népköztársaságunkban a cselekvés, s a még nagyobb tettekre való felkészülés esztendeje volt. S ebben népünk tiszteletre méltóan helyt állt. A kölcsönös bizalomnak és a szilárd magabiztosságnak megvolt az alapja: pártunk kipróbált, határozott és humánus politikája, amelynek valóraváltásán egész társadalmunk eredményesen munkálkodott. Tovább szilárdítottuk új társadalmi rendünk alapjait. S az új esztendőben magasabb szinten, nagyobb igényekkel folytathatjuk a munkát. A jó alapokon mind közelebb juthatunk a nagy célhoz, a szocializmus teljes felépítéséhez. Nyugodtan láthatunk hozzá az új gazdaságirányítási rendszer megvalósításához, ami népünk érdeke. Hazánk minden jószándékú fia tettekkel járul hozzá a közös nagy ügy sikeréhez. Ahogy idehaza a társadalmi, a gazdasági haladás érdekében munkálkodunk, úgy a külföldi országokhoz, népekhez fűződő kapcsolatainkban is alapvető célunk a haladás erőivel való még szorosabb szövetség és testvéri jóbarátság. Történelmünk során soha nem állt még népünk előtt ilyen egységesen vállalt, a nép döntő többségének rokonszenvét kivívott központi cél. Ennek jegyében ünnepeltük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját , a felemelő szép ünnepségek fényében még világosabban láthattuk fél évszázad alatt, milyen hatalmas erővé nőtt a szovjet nép és a szocializmus eszméje. A hősök — közöttük a magyar internacionalisták — vére hullatása, tettei nyomán új célok, új lehetőségek sokasága tárult fel a világ előtt. A figyelem, amelylyel az emberiség a nagy évfordulót kísérte, arról tanúskodott, hogy a Lenin által elvetett magból a Föld minden részén kisarjad a szabadság reménye. Még van nálunk jócskán tennivaló, de abban a biztos tudatban élünk, hogy a történelem legnemesebb eszméit hordozzuk, s a nyugodt életre, a békés, alkotó munkára vágyó emberiség a mi táborunkra tekint. " Sajnos, az ég nem olyan felhőtlen a világ felett, ahogyan azt a haladó emberiség szeretné. A mi békés, teremtő munkánkkal szemben állnak, az erőszak, a háború erői. Amíg mi minden szándékot, az emberi tudás egészét a gazdagabb, a teljesebb élet szolgálatába iparkodunk állítani, a reakció erői szervezkednek, hogy megállítsák, sőt visszafordítsák a társadalmi fejlődés menetét. Gondoljunk az Amerikai Egyesült Államok vietnami kegyetlen, embertelen háborújára. A távoli országban egy hős nép védelmezi a rátámadó ragadozóval szemben hazáját, értékeit, eszméit, haladásba vetett hitét. S ez a nép a haladás erőinek támogatásával emberfeletti, hősiességet tanúsít szabadságának, szocialista vívmányainak védelmében. Vietnamon kívül a világ számos más eseménye is tanúsítja, hogy az imperialisták felelőtlenül játszanak a tűzzel. Ez arra figyelmeztet: a haladó világnak összefogásra, határozottságra és józanságra van szüksége, hogy megálljt parancsoljon a háborús uszítóknak. Az új esztendő küszöbén nem állunk tehát problémák és teendők nélkül. Itthoni kötelességeinken kívül előttünk áll a másik nagy cél, a békéért vívott küzdelem további fokozása és mind szorosabb együttműködés a haladás erőivel. Népünk közös akaratának és nyugalmának, a haladás tábora erejének és eltökéltségének, valamint a szocializmus ügye mellett világszerte megmutatkozó rokonszenv tudatában megalapozott optimizmussal, új sikerek reményeivel vághatunk neki az új esztendőnek. Kívánom, hogy 1963 népünk számára békés, eredményekben gazdag, boldog új esztendő legyen. gstíti H tour Í RjAi, rem üLjeuk! Kádár János elvtárs nyilatkozat (3. oldal) Tanácsi beruházások a fehérgyarmati járásban (3. oldal) A LAP TARTALMÁBÓL ■orvé LŐ8j£ a AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA KXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁMARA: 70 FILLÉR 1968. JANUÁR 3. SZERDA Sport jelentéseink (4. oldal) NÉGY JÓS VÁLLALATTÓL JELENTIK indult az új mifkanizmus első munkanapja Kedd — az új év és a gazdasági reform első munkanapja. Mit hozott, mi újat, mi jót vagy rosszat? — Erről kérdeztük meg néhány vállalatunk vezetőjét. S ha igaz az, hogy egy cseppben benne van a tenger is, akkor ez a nap... De hadd mondják el ők, a szakemberek. # Kónya Sándor, a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat főmérnöke: — Az új mechanizmus és mi? Szinte már megszoktuk egymást. Minden dolgozónk azt reméli, hogy jobban fog élni és ezért ■ tenni is akar valamit, dolgozni becsülettel, mint korábban. Persze, nemcsak ennyi az első munkanap, vagy az első munkahét, hanem azért is különösen jelentős, mert most kezdtünk el egy kísérletsorozatot. Ha ennek pozitív eredménye lesz (márpedig ezt igazán reméljük), akkor megkezdjük az új termék üzemszerű gyártását. Hogy miről van szó? Ez titok. Legyen belőle annyi, hogy évente ezer tonnát szeretnénk gyártani, de nem is a mennyiség, hanem , a körülmények fontosak, mert ezt eddig kizárólag importból tudta beszerezni az ország. Az idén szeretnénk azt is elérni, hogy a vazelintermelésünk menynyiségileg és minőségileg is jobb legyen a tavalyinál. Ezenkívül szeretnénk csökkenteni e gyártmányunk önköltségét is. Ivanov István, a Centrum Áruház (volt Állami) igazgatója: — A leltár nagy munka volt. Hat nap és néhány éjszaka a dolgozóink minden figyelmére, kitartására szükség volt, s bizony mindenki a maximumot adta, hogy sikeresen túl legyünk rajta. Korábban sosem csináltunk ilyent, most ez egyszerre volt vagyonmegállapító és átárazó leltár. A dolgozók ma még fáradtak, de ki kellett nyitnunk, hiszen az üzletek többsége ma kezdte a leltározást, s a vásárlókat fogadni kell. Ma ’— s ezt már megállapíthattuk — sokkal nagyobb az érdeklődés az áruházban, mint ami január 2-án szokásos, mert az emberek kíváncsiak az új árakra. .Nézelődnek és vásárolnak is, mert nagy meglepetések nincsenek. Az első nap történetéhez ezenkívül két érdekesség is tartozik. Az egyik, ami nehezíti egyébként is fáradt dolgozóink helyzetét, hogy új eladási formát vezettünk be az áruházban. Megszüntettük a központi pénztárakat, ezzel gyorsabbá tesszük a vásárlást, mert nincs szükség kettős várakozásra. Ezen keresztül elérjük azt is, hogy csökken az eladók oly terhes adminisztrációja, nem kell blokkokat kiállítani, s az eladó idejét teljesen a vásárlónak szentelheti. Ezt az eladási formát — kísérletképpen — három vidéki és egy pesti áruházban vezettük be, s nagy reményeket fűzünk hozzá. A nap másik érdekessége nevünk változása: mától Centrum Áruház a nyíregyházi. Kiss Sándor, a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár tervosztályának vezetője: A kavarok nélkül indult az új év első munkanapja, úgy látszik, hogy sem most, sem egész évben nem lesznek komolyabb problémáink. Tervünk szerint az idén 138 millió forintos termelési értéket fogunk elérni, s ebből növelni fogjuk az exportunkat is, termelésünknek mintegy 68 millió forint értékű részét akarjuk eladni külföldön. Az évfolyamán új termékekkel nem jelentkezünk, csupán az év végén kezdjük meg öt új gyártmány próbaüzemszerű termelését. Ezeknek kísérleteit már befejeztük, de munkánk eredménye majd csak 1969-ben realizálódik. Az idén 87 százalékos költségráfordítással szeretnénk dolgozni, s ezen — no és a nagy termelési értéken keresztül — nagyobb részesedést is fogunk szétosztani a dolgozók között: mintegy hárommillió forintot. Cseppentő József, a Nyíregyházi Cipőipari Vállalat igazgatója: — Kisebb bosszúságokkal kezdődött az újév. De jó hírrel is: az első negyedévben 15 ezer pár férficipőt szállítunk a tőkés országokba, csaknem annyit, mint tavaly egész évben. Emiatt szükségesnek látszik a gyáron belül egy kisebb átszervezés, amelyet az első 1968-as munkanapon kezdtünk meg. Egyesítjük a műszakok vezetését, mert a két műszak eddig egymástól függetlenül dolgozott. Ez kihat a termelés szervezésére is, mert harmadrészére csökkentjük a termék átfutási idejét, s ebből adódnak a bosszúságok. No de ez természetes velejárója minden újnak, s olyan kis jelentőségű, hogy csak azt kívánom: ne legyen ennél súlyosabb 1968-ban és nem lesz baj. A szokásos évi karbantartás után mit kezdett dolgozni a szabászat és a tűzede, s nagy szó hogy egyetlen hiányzó vágóbeteg sincsen, mindenki pihenten érkezett. A gyár csak január 8-án indul teljes kapacitással, nekünk akkor kezdődik az újév. Hogy mi a legfontosabb? Egészségesek legyenek az emberek és legyen elegendő anyag. A többi már menni fog. * Kísérletezés, a régi elképzelés-tartalékok megvalósítása, új tervek, a régi módszerek javítása — ez mind az első munkanapunk történetéhez tartozik. Még csak azt szeretnénk hozzátenni, hogy a vállalatok a véletlenül választottuk így ki, semmi tudatos elképzelésünk nem volt, amit elmondtak, arról korábban nem is hallottunk. Mégis mennyi minden történt vállalatainknál ezen a kedd napon! Ez viszont aligha volt a véletlen műve. (Horváth A VL-és i'raefc -Hi Import helyett hazai gyártmány Gyorsabb a kiszolgálás Nagyobb termelési érték, több részesedőm Csökken az átfutási idő Épül a kisvárnai öntöde szereldébe. Hammel i. terv. Fock Jenő Berlin (MTI): Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke feleségével együtt üdülésre a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett. Fogadtatásra a sterli- Berlinben ai pályaudvaron megjelent Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke, Tömpe András hazánk berlini nagykövete. Délben Willi Stoph miniszterelnök ebédet adott a magyar vendégek