Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-03 / 1. szám

Losonczi Pál újévi köszöntője Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnöke január 1-én dél­ben az alábbi újévi köszön­tőt mondotta el a rádióban és a televízióban: esztendőtől búcsúzunk. S mégis, ha a gondokat és az örömöket a mérleg ser­penyőjébe vetjük, jóleső ér­zéssel mondhatjuk, hogy erő­feszítéseinknek nem maradt el a jutalma. 1937 végén si­kerekben gazdag esztendőt v­árunk. Eredményes évet, déli népünk a gazda ön­tudatával élt, munkálkodott, tudva azt, hogy amit jó lét ikismerettel megteremt, az mindannyiunké, hiszen jö­vendő közös céljainkat szol­gálja. Ebben a biztos tudatban dolgozott, erejét megfeszít­ve munkásosztályunk. Ez a felismerés sarkallta tettek­re az új életben mind több örömét lelő parasztságunkat. S hasonló érzéseket táplál az értelmiség is. Ezért tu­dott egész dolgozó népünk alkotásainak magas színvo­nalával sok elismerést sze­rezni itthon és határainkon túl. Az 1967-es esztendő tehát népköztársaságunkban a cse­lekvés, s a még nagyobb tet­tekre való felkészülés esz­tendeje volt. S ebben népünk tisztelet­re méltóan helyt állt. A kölcsönös bizalomnak és a szilárd magabiztosság­nak megvolt az alapja: pár­tunk kipróbált, határozott és humánus politikája, amely­nek valóraváltásán egész társadalmunk eredménye­sen munkálkodott. Tovább szilárdítottuk új társadalmi rendünk alapjait. S az új esztendőben magasabb szin­ten, nagyobb igényekkel folytathatjuk a munkát. A jó alapokon mind közelebb juthatunk a nagy célhoz, a szocializmus teljes felépíté­séhez. Nyugodtan láthatunk hoz­zá az új gazdaságirányítási rendszer megvalósításához, ami népünk érdeke. Hazánk minden jószándékú fia tet­tekkel járul hozzá a közös nagy ügy sikeréhez. Ahogy idehaza a társadal­mi, a gazdasági haladás ér­dekében munkálkodunk, úgy a külföldi országokhoz, né­pekhez fűződő kapcsolata­inkban is alapvető célunk a haladás erőivel való még szorosabb szövetség és test­véri jóbarátság. Történelmünk során soha nem állt még népünk előtt ilyen egységesen vállalt, a nép döntő többségének ro­­konszenvét kivívott központi cél. Ennek jegyében ünne­peltük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját , a felemelő­ szép ünnepségek fényében még világosabban láthattuk fél évszázad alatt, milyen hatalmas erővé nőtt a szov­jet nép és a szocializmus eszméje. A hősök — közöttük a magyar internacionalisták — vére hullatása, tettei nyo­mán új célok, új lehetősé­gek sokasága tárult fel a vi­lág előtt. A figyelem, amely­­lyel az emberiség a nagy évfordulót kísérte, arról ta­núskodott,­ hogy a Lenin ál­tal elvetett magból a Föld minden részén kisarjad a szabadság reménye. Még van nálunk jócskán tenniva­ló, de abban a biztos tudat­ban élünk, hogy a történe­lem legnemesebb eszméit hordozzuk, s a nyugodt élet­re, a békés, alkotó munkára vágyó emberiség a mi tábo­runkra tekint. " Sajnos, az ég nem olyan felhőtlen a világ felett, aho­gyan azt a haladó emberiség szeretné. A mi békés, te­remtő munkánkkal szemben állnak, az erőszak, a háború erői. Amíg mi minden szán­dékot, az emberi tudás egé­szét a gazdagabb, a telje­sebb élet szolgálatába ipar­kodunk állítani, a reakció erői szervezkednek, hogy megállítsák, sőt visszafordít­sák a társadalmi fejlődés menetét. Gondoljunk az Amerikai Egyesült Államok vietnami kegyetlen, embertelen hábo­rújára. A távoli országban egy hős nép védelmezi a rá­támadó ragadozóval szem­ben hazáját, értékeit, eszmé­it, haladásba vetett hitét. S ez a nép a haladás erőinek támogatásával emberfeletti, hősiességet tanúsít szabad­ságának, szocialista vívmá­nyainak védelmében. Vietnamon kívül a világ számos más eseménye is ta­núsítja, hogy az imperialis­ták felelőtlenül játszanak a tűzzel. Ez arra figyelmeztet: a haladó világnak összefo­gásra, határozottságra és jó­zanságra van szüksége, hogy megálljt parancsoljon a há­borús uszítóknak. Az új esztendő küszöbén nem állunk tehát problémák és teendők nélkül. Itthoni kötelességeinken kívül előt­tünk áll a másik nagy cél, a békéért vívott küzdelem további fokozása és m­ind szorosabb együttműködés a haladás erőivel. Népünk közös akaratának és nyugalmának, a haladás tábora erejének és eltökélt­ségének, valamint a szocia­lizmus ügye mellett világ­szerte megmutatkozó rokon­­szenv tudatában megalapo­zott optimizmussal, új sike­rek reményeivel vághatunk neki az új esztendőnek. Kívánom, hogy 1963 né­pünk számára békés, ered­ményekben gazdag, boldog új esztendő legyen. gstíti H tour Í RjAi, rem üLjeuk! Kádár János elvtárs nyilatkozat (3. oldal) Tanácsi beruházások a fehérgyarmati járásban (3. oldal) A LAP TARTALMÁBÓL ■orvé LŐ8j£ a AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA KXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM­ARA: 70 FILLÉR 1968. JANUÁR 3. SZERDA Sport jelentéseink (4. oldal) NÉGY JÓS VÁLLALATTÓL JELENTIK indult az új mifk­anizmus első munkanapja Kedd — az új év és a gazdasági reform első mun­kanapja. Mit hozott, mi újat, mi jót vagy rosszat? — Erről kérdeztük meg né­hány vállalatunk vezetőjét. S ha igaz az, hogy egy cseppben benne van a ten­ger is, akkor ez a nap... De hadd mondják el ők, a szakemberek. # Kónya Sándor, a Nyír­­bogdányi Kőolajipari Vál­lalat főmérnöke: — Az új mechanizmus és mi? Szinte már megszok­tuk egymást. Minden dol­gozónk azt reméli, hogy job­ban fog élni és ezért ■ tenni is akar valamit, dolgozni becsülettel, mint korábban. Persze, nemcsak ennyi az első munkanap, vagy az el­ső munkahét, hanem azért is különösen jelentős, mert most kezdtünk el egy kísér­letsorozatot. Ha ennek po­zitív eredménye lesz (már­pedig ezt igazán reméljük), akkor megkezdjük az új ter­mék üzemszerű gyártását. Hogy miről van szó? Ez ti­tok. Legyen belőle annyi, hogy évente ezer tonnát szeretnénk gyártani, de nem is a mennyiség, hanem , a körülmények fontosak, mert ezt eddig kizárólag importból tudta beszerezni az ország. Az idén szeret­nénk azt is elérni, hogy a vazelintermelésünk meny­­nyiségileg és minőségileg is jobb legyen a tavalyinál. Ezenkívül szeretnénk csök­kenteni e gyártmányunk ön­költségét is. Ivanov István, a Cent­rum Áruház (volt Állami) igazgatója: — A leltár nagy munka volt. Hat nap és néhány éjszaka a dolgozóink min­den figyelmére, kitartására szükség volt, s bizony min­denki a maximumot adta, hogy sikeresen túl legyünk rajta. Korábban sosem csi­náltunk ilyent, most ez egyszerre volt vagyonmeg­­állapító és átárazó leltár. A dolgozók ma még fáradtak, de ki kellett nyitnunk, hi­szen az üzletek többsége ma kezdte a leltározást, s a vásárlókat fogadni kell. M­­a ’— s ezt már megálla­píthattuk — sokkal nagyobb az érdeklődés az áruház­ban,­ mint ami január 2-án szokásos, mert az emberek kíváncsiak az új árakra. .Nézelődnek és vásárolnak is, mert nagy meglepetések nincsenek. Az első nap tör­ténetéhez ezenkívül két érdekesség is tartozik. Az egyik, ami nehezíti egyéb­ként is fáradt dolgozóink helyzetét, hogy új eladási formát vezettünk be az áruházban. Megszüntettük a központi pénztárakat, ezzel gyorsabbá tesszük a vásár­lást, mert nincs szükség kettős várakozásra. Ezen keresztül elérjük azt is, hogy csökken az eladók oly terhes adminisztrációja, nem kell blokkokat kiállí­tani, s az eladó idejét tel­jesen a vásárlónak szentel­heti. Ezt az eladási formát — kísérletképpen — három vidéki és egy pesti áruház­ban vezettük be, s­ nagy re­ményeket fűzünk hozzá. A nap másik érdekessége ne­vünk változása: mától Centrum Áruház a nyíregy­házi. Kiss Sándor, a Tiszavas­­vári Alkaloida Vegyészeti Gyár tervosztályának ve­zetője: A kavarok nélkül indult az új év első munkanapja, úgy látszik, hogy sem most, sem egész évben nem lesz­nek­ komolyabb problé­máink. Tervünk szerint az idén 138 millió forintos ter­melési értéket fogunk elér­ni, s ebből növelni fogjuk az exportunkat is, termelé­sünknek mintegy 68 millió forint értékű részét akarjuk eladni külföldön. Az év­­fo­lyamán új termékekkel nem jelentkezünk, csupán az év végén kezdjük meg öt új gyártmány próbaüzemszerű termelését. Ezeknek kísérle­teit már befejeztük, de munkánk eredménye majd csak 1969-ben realizálódik. Az idén 87 százalékos költ­ségráfordítással szeretnénk dolgozni, s ezen — no és a nagy termelési értéken ke­resztül — nagyobb részese­dést is fogunk szétosztani a dolgozók között: mintegy hárommillió forintot. Cseppentő József, a Nyír­egyházi Cipőipari Vállalat igazgatója: — Kisebb bosszúságokkal kezdődött az újév. De jó hírrel is: az első negyedév­ben 15 ezer pár férficipőt szállítunk a tőkés országok­ba, csaknem annyit, mint tavaly egész évben. Emiatt szükségesnek látszik a gyá­ron belül egy kisebb át­szervezés, amelyet az első 1968-as munkanapon kezd­tünk meg. Egyesítjük a mű­szakok vezetését, mert a két műszak eddig egymás­tól függetlenül dolgozott. Ez kihat a termelés szerve­zésére is, mert harmadré­szére csökkentjük a termék átfutási idejét, s ebből adódnak a bosszúságok. No de ez természetes velejáró­ja minden újnak, s olyan­ kis jelentőségű, hogy csak azt kívánom: ne legyen en­nél súlyosabb 1968-ban é­s nem lesz baj. A szokásos évi karbantartás után m­it kezdett dolgozni a szabá­szat és a tűzede, s nagy szó hogy egyetlen hiányzó vágó­beteg sincsen, mindenki pi­henten érkezett. A gyár csak január 8-án indul tel­jes kapacitással, nekünk akkor kezdődik az újév. Hogy mi a legfontosabb? Egészségesek legyenek az emberek és legyen elegendő anyag. A többi már menni fog. * Kísérletezés, a régi el­képzelés-tartalékok megva­lósítása, új tervek, a régi módszerek javítása — ez mind az első munkanapunk történetéhez tartozik. Még csak azt szeretnénk hozzá­tenni, hogy a vállalatok a véletlenül választottuk így ki, semmi tudatos elképze­lésünk nem volt, amit el­mondtak, arról korábban nem is hallottunk. Mégis mennyi minden történt vál­lalatainknál ezen a kedd napon! Ez viszont aligha volt a véletlen műve. (Horváth A­ VL-és i'raefc -Hi Import helyett hazai gyártmány Gyorsabb a kiszolgálás Nagyobb termelési érték, több részesedőm Csökken az átfutási idő Épül a kisvárnai öntöde szereldébe. Hammel i. terv. Fock Jenő Berlin (MTI): Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke feleségével együtt üdülésre a Német Demok­ratikus Köztársaságba érke­zett. Fogadtatásra a sterli- Berlinben ai pályaudvaron megjelent Willi Stoph, az NDK minisz­tertanácsának elnöke, Töm­pe András hazánk berlini nagykövete. Délben Willi Stoph miniszterelnök ebédet adott a magyar vendégek

Next