Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-22 / 69. szám

mát mipiyn ssmaut in XXV. ÉVFOLYAM, «9. SZÁM ÁRA: 70 FILLÉR 1969. MÁRCIUS «, PÉNTEK Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1968. március 21-én kibőví­tett ülést tartott Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a köz­ponti ellenőrző bizottság el­nöke, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei párt­­bizottságok első titkárai és a budapesti pártbizottság tit­kárai. Az ülés megnyitásakor az elnöklő Kádár János elvtárs ünnepélyesen megemléke­zett a Magyar Tanácsköztár­saság kikiáltásának évfordu­lójáról. A Központi Bizottság meg­tárgyalta: — a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozójá­ról szóló jelentést és más időszerű nemzetközi kér­désekről szóló tájékozta­tót; — a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének szófiai ülé­séről szóló jelentést; — a párt munkamódsze­reiről, a pártépítés egyes kérdéseiről, a tagfelvétel és a tagkönyvcsere­­ta­pasztalatairól szóló je­lentést. I. Komócsin Zoltán elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára jelentést adott a kommunis­ta és munkáspártok buda­pesti konzultatív találkozójá­ról és más időszerű nemzet­közi kérdésekről A Köz­ponti Bizottság tudomásul vette pártunk küldöttségé­nek jelentését, és jóváhagy­ta a kommunista és mun­káspártok budapesti konzul­tatív találkozóján végzett munkáját A Központi Bizottság üd­vözli és teljes mértékben he­lyesli a konzultatív találko­zó állásfoglalását, a kommu­nista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozásának ösz­­szehívásáról és előkészítésé­ről. Egyetértését fejezi ki az­zal, hogy­­ összehívják a kommu­nista és munkáspártok nemzetközi tanácskozá­sát és hogy az 1968 no­vemberében vagy de­cemberében legyen Moszkvában; — a tanácskozás napi­rendjének „Az imperia­lizmus elleni harc fela­datai a jelenlegi szakasz­ban és a kommunista és munkáspártok, valamint az összes antiimperialis­­ta erők akcióegysége” cí­mű téma megvitatását javasolják; — a moszkvai tanács­kozásra az összes kom­munista és munkáspártot meghívják; — valamennyi kommu­nista és munkáspárt szá­mára biztosítják a rész­vétel lehetőségét, a ta­nácskozást előkészítő bi­zottságban. A Központi Bizottság meg­állapítja, hogy a kommunis­ta és munkáspártok kon­zultatív tanácskozása nagy jelentőségű, eredményes munkát végzett. A találko­zón az egység megerősítésé­re irányuló őszinte törekvés eredményeként a napirenden szerepelő legfontosabb kér­désekben közös állásfoglalás született. A találkozón részt vevő delegációk jelentősen hozzájárultak a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészíté­séhez. Ezzel a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségének megerősítéséért foly­tatott, sok irányú tevékeny­ségnek új szakasza kezdődött. A Magyar Szocialista Mun­káspárt mint eddig, ezután is következetesen harcol a kommunista és munkáspár­tok egységéért. Különösen fontos feladat ez a jelenlegi időszakban, amikor az évek óta megnyilvánuló szakadár tevékenység, valamint a nem­zeti elkülönülésre irányuló más tendenciák ellenére a nemzetközi kommunista moz­galomban tovább növeksze­nek és erősödnek az egység megszilárdítására irányuló törekvések. A Központi Bi­zottság az egységért folyta­tott harc jelentős állomásá­nak tekinti a nemzetközi ta­nácskozás összehívását, és a maga részéről mindent meg­tesz annak sikeres munká­jáért. A Központi Bizottság üd­vözli a konzultatív találkozó egységes állásfoglalását a kegyetlen ellenséggel szem­ben hősiesen és sikeresen harcoló vietnami nép igaz ügye mellett, s amelyet a ta­lálkozó részvevői a Vietnami Dolgozók Pártja és a Dél­­vietnami Nemzeti Felszaba­­dítási Front Központi Bi­zottságának küldött üdvözle­tükben kifejezték. A konzul­tatív tanácskozás a testvér­pártok nyilatkozataiban is kifejeződött eltökéltség újabb lehetőségeket terem­tett a haladó erők tömöríté­séhez az imperializmus el­leni harcban amely a népek felszabadításáért, nemzeti függetlenségük biztosításáért, a világbéke megvédéséért fo­lyik. A Központi Bizottság megelégedéssel vette tudo­másul, hogy a konzultatív találkozó munkáját nyílt, elvtársi légkör jellemezte. A tanácskozáson demokratikus, alkotó véleménycsere folyt a proletár internacionalizmus szellemében, a pártok önál­lóságának és egyenjogúságá­nak tiszteletben tartásával. A Központi Bizottság üdvöz­li, hogy a találkozó részve­vői biztosították és megvéd­­ték minden pártnak azt az elidegeníthetetlen jogát, hogy saját véleményét szabadon kifejtse és ugyanakkor visz­­szautasították, hogy önálló állásfoglalása miatt testvér­pártot, küldöttséget vagy bárkit is közösen, testületileg elmarasztaljanak. A Magyar Szocialista Mun­káspárt továbbra is aktívan i¥szt vesz a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészíté­sében, mindent megtesz an­nak sikeréért, és a létreho­zott előkészítő bizottságban képviselteti magát. A Központi Bizottság meg­tisztelőnek tekinti a testvér­pártoknak azt az egyhangú állásfoglalását, hogy az elő­készítő bizottság Budapesten működjön és megbízza a Politikai Bizottságot, hogy teremtse meg az előkészítő bizottság sikeres munkájá­nak összes feltételeit. A Köz­ponti Bizottság biztosítja a testvérpártokat, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt a közös ügy szolgálatában a reá háruló feladatok tőle tel­hető legjobb megoldására tö­rekszik. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, híven a marxizmus -leninizmus eszméjéhez, az Internacionalizmus elvéhez, a jövőben is síkra száll a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért és ösz­­szeforrottságáért. Pártunk a magyar munkásosztály és a népünk érdekeinek megfele­lően, hazánkban egész tevé­kenységével a szocialista tár­sadalom felépítésén, nemzet­közileg a társadalmi haladás és a béke előmozdításán munkálkodik. Ennek megfe­lelően a jelen történelmi sza­kaszban a Központi Bizott­ság, a párt egész tagsága összes lehetőségeivel és min­den erejével részt vesz vala­mennyi haladó erő tömöríté­sében a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért és függetlenségért, a békéért és szocializmusért folytatott imperialistaellenes harcban. II. Fock Jenő elv­társ, a Po­litikai Bizottság tagja, a kor­mány elnöke a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Tes­tületének 1968. III. 6—7-i, szófiai ülésén részt vett kül­döttség munkájáról tett je­lentést. A Központi Bizott­ság a jelentést tudomásul vette és megállapította: Az atomsorompó szerződés időszerű és fontos kérdés ál­talában a népek, s közelebb­ről a Magyar Népköztársaság biztonsága szempontjából. Az elmúlt évtizedekben a Szovjetunió nem egyszer ter­jesztett elő konkrét javasla­tokat az általános és teljes leszerelésre az atom és hid­rogénfegyvernek, valamint azok hordozó eszközeinek megsemmisítésére, a hagyo­mányos fegyverzetek több szakaszban történő csökken­tésére, majd felszámolására. A tapasztalatok azt mutat­ják hogy célunkat, az általá­nos és teljes leszerelést csak lépésről lépésre, részleges előrehaladás útján érhetjük el. A nukleáris fegyverek el­terjedése reális veszély, amelynek súlyos következ­ményei lehetnek a nemzet­közi viszonyok további ala­kulására. A Német Szövetsé­gi Köztársaság revansista erőinek törekvése, hogy a nukleáris fegyverek birtoká­ba jussanak. A különböző földrészeken léteznek más (Folytatás a 2. oldalon) Ünnepségek megyénkben a Tanácsköztársaság 49. évfordulóján A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 49. évfor­dulója tiszteletére csütörtökön ünnepséget rendeztek Nyír­egyházán az építők székházában.. Részt vett az ünnepsé­gen Kállai Sándor, az MSZMP megyei bizottságának tit­kára, Murczkó Károly, az MSZMP megyei végrehajtó bi­zottságának tagja, a városi pártbizottság első titkára. Ott volt a megemlékezésen több munkásmozgalmi, veterán. A megjelentek előtt Oláh László, az MSZMP megyei végrehaj­­tó bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. — A mai napon ünnepel­jük a Magyar Tanácsköztár­saság győzelmének 49. év­fordulóját — mondta a be­vezetőben Oláh László. Ar­ra a napra emlékezünk, amely a felszabadulás előtti magyar történelem és a ma­gyar forradalmak csúcspont­ját jelenti. Kiemelkedő je­lentőségű napja ez a „ma­gyar tavasznak”, amikor a magyar nép a haladás élvo­nalába került. Nemcsak mi, magyarok tartjuk számon ezt az év­fordulót. A magyar történe­lemnek erre a dátumára tisz­telettel és szeretettel gon­dolnak mindenütt, ahol is­merik ezt a szót: kommu­nizmus. 1919 nem jött váratlanul. A független Magyarország, a társadalmi , haladás esz­méje mindig ott lángolt a legjobb hazafiak lelkében. 1919. március 22-én az or­szág minden városába, köz­ségébe, üzemébe eljutott egy vörös színű plakát, egy röpirat, melyet a forradal­mi kormányzótanács bocsá­tott ki. A röpirat címe: „Mindenkihez!” A röpirat tudatta az egész világgal, az egész országgal, hogy Magyarország prole­­társága a maga kezébe vesz minden hatalmat. A polgári világ teljes összeomlása, a koalíciós kormányzás csőd­je kényszerítette rá Ma­gyarország munkásságát és parasztságát erre a lépés­re. A Tanácsköztársaság, a magyar munkásosztály olyan pillanatban vette át a hatal­mat amikor az országban erre egyetlen társadalmi osztály, egyetlen politikai csoport, nem vállalkozott rajta kívül. Ebben a re­ménytelennek látszó hely­zetben az alig pár hónapos múlttal rendelkező Kommu­nisták Magyarországi Párt­ja hívta harcba a haladásért küzdő erőket. Ugyanezen a napon, már­cius 22-én a Magyar Ta­nácsköztársaság kormánya meleg hangú táviratot ka­pott, amelyet Lenin küldött az akkor ülésező Vili­ párt­­kongresszus nevében. Ki­fejezte Oroszország munkás­­osztályának segítőkészségét, támogatását. A két proletár forradalom, a szovjet és a magyar, megszületésének napján egymásra talált. Különös örömmel tölt el bennünket, hogy az új, em­beribb társadalmi rend épí­téséhez a lelkes vöröskato­nák mellett olyan kiváló forradalmárt is adott váro­sunk, mint Szamuely Tibor. Bár megyénkben alig több,­nt egy hónapig állt fenn tanácsköztársaság, az em­­zekben kitörölhetetlen nyomokat hagyott. Nem vé­letlenül olvashatjuk az egy­kori tiszaeszlári jegyzői je­lentésben az ellenforrada­lom győzelme után: „titok­ban most is lappang a lel­kekben a bolsevizmus imá­data”, s hogy a nép „vissza­várja és vissza is fog jönni a kommunizmus.” Vissza is jött, de addig 25 évi sötét elnyomás követke­­zett. Ekkor azonban már újult erővel, tapasztalatok­kal gazdagodva és reálisabb körülmények között kezdhe­tett új harcba a munkásosz­tály a hatalomért — aho­gyan azt Kun Béla jósolta a Tanácsköztársaság utolsó napjaiban. A felszabadító szovjet csa­patok győzelme nyomán azok kezébe került a hata­lom, akiket megillet. Né­pünk szabaddá lett, csak az emlékekben él az elnyoma­tás, a szolgaság és a jogfosz­­tottság ezernyi szenvedése. Tevékenységét az egyre nö­vekvő alkotókedv, a jövőbe vetett rendíthetetlen biza­lom jellemzi. A továbbiakban áttekin­tést adott Oláh László bel­politikai, majd néhány kül­politikai kérdésről — köz­tük az Amerikai Egyesült Államok vietnami agresszió­járól — beszélt, majd így fejezte be beszédét: — Kegyelettel hajtjuk meg a megemlékezés zászla­ját a Tanácsköztársaság mártírjai előtt. Szeretettel övezzük azokat, akik e nagy tett részesei, megvalósítói voltak. A forradalmi ifjúsági na­pok keretében nagy ifjúsági demonstrációt rendeztek csütörtökön Baktalóránthá­­zán. Ezer fiatal sossult a község határában lévő em­lékműhöz. Ezen a helyen 1919-ben munkásmozgalmi vezetőket gyilkoltak meg. A résztvevők előtt — akik között ott voltak a járás párt, tanácsi és tömegszer­vezeti vezetők — Havacs József, a KISZ megyei bi­zottságának titkára mondott beszédet. Kegyeledel emlékezve a kor harcosaira, köztük is azokra a vöröskatonákra, forradalmárokra, akik me­gyénk területén harcoltak, életüket áldozták a Ta­nácsköztársaságért. — Sok forradalmárt, vöröskatonát helyben gyilkoltak meg. Az akkori Nyírbakta is színhe­lye volt egy brutális véreng­­zésnek. Császy L­ászló és Váry Emil tanárokat — akik a Kisvárdai Munkás című lap szerkesztői és cikkírói voltak —, és több társukat a Tanácsköztársaság alatti magatartásukért a megszál­ló csapatok parancsnoksága kivégeztette. Sírjaik előtt emlékezünk most — mond­ta többek között. A sírok előtt a fegyveres erők tagjai, ifjúgárdisták és úttörők álltak díszőrséget Fiatalok helyezték el a hála és a megemlékezés koszorú­it. Ott volt az egykori nyír­­baktai direktórium két tag­ja is: S. Bakti József és Márton Mihály. A veterá­nok elbeszélgettek a fiata­lokkal. Az ünnepségre staféta in­dult Kisvárdáról. A Besse­nyei gimnázium hét tanulója futva tette meg a 30 kilomé­teres utat Kisvárdától az ünnepség színhelyéig. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet (balról jobbra) Szabó Gyula, Kállai Sándor, Murczkó Károly, Oláh László, az ünnepség szónoka és Beze­rédi Antal. A fiatalok megkoszorúzzák az emlékművet. Hammel József MM

Next