Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-03 / 1. szám
* -**f Franc»!* —•gzovjct tárgyalások Párizsban Moszkva, (TASZSZ): Vlagyimir Kirillinnel, a szovjet minisztertanács elnökhelyettesével az élén csütörtökön szovjet küldöttség utazott Párizsba, hogy részt vegyen az állandó szovjet— francia vegyes bizottság harmadik ülésszakán. A delegáció tagjai: Jevgenyij Loginov, Borisz Petrovszkij és Viktor Fjodorov miniszterek, és Msztyiszlav Keldis akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke, Andriinyik Petroszjanc, az Állami Atomenergia Bizottság elnöke is. A szovjet—francia együttműködési vegyes bizottság, az úgynevezett nagybizottság harmadik ülésszakára ma, pénteken kerül sor, amelyre a szovjet küldöttség már megérkezett. A párizsi repülőtéren a szovjet delegációt Michel Debré külügyminiszter fogalta, aki egyben a vegyes bizottság francia elnöke. Debré üdvözlő beszédében megelégedéssel szögezte le, hogy folyamatosan megvalósul annak az együttműködésnek a programja, amelyet De Gaulle tábornok moszkvai látogatása során kezdeményeztek, és amely azóta a szovjet és a francia vezetők legutóbbi találkozásai során konkretizálódott. A francia külügyminiszter a továbbiakban utalt a két ország közötti rendszerbeli, politikai és ideológiai különbözőségekre, majd hozzátette, hogy ez nem akadály, hiszen ezt jól tudták, amikor aláírták a megállapodást és megkezdték a közös munkát. A különbözőségek és az ellentétek mellett sok az érintkező szempont és az azonos állásfoglalás, s ezek erősebbeknek bizonyulnak az ellentéteimé, amikor a két ország mindegyikének érdekeiről, amiket közös érdekekről, a béke érdekéről van szó. Kirillin, a szovjet delegáció vezetője, válaszában hangoztatta, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdont a két ország közötti együttműködés széles körű fejlesztésérek. Aláhúzta: joggal elmondhatjuk, hogy együttműködésünk eredményes. 196- ban a két ország közötti árucsereforgalom a 67-es évhez viszonyítva 30 százalékkal, az 1984-es esztendőhöz viszonyítva pedig két és félszeresére növekedett. Megjegyzem de, hogy az együttműködő további fejlesztése és a két ország kapcsolatainak bővítése előtt nagy lehetőségek nyílnak Meg is teszünk min-den tőlünk telhetőt — folytatta Kirillin, — hogy jól ki , használjuk ezeket a lehető’ségeket és tovább szilárdítsuk együjttműködésünket. Kirillin végezetül hangsúlyozta, hogy a szovjet—francia együttműködés nemcsak gazdasági, hanem politika szempontból is jelentős, mivel előmozdítja az európa- és az egyetemes béke szilárdulását. Az OKP a parlament rendsíítusi ülésszakának összehívását követeli Róma (MTI). Az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottsága szerdán este kiadott nyilatkozatában követeli, hogy a parlamentet hívják össze rendkívüli ülésszakra annak a kommunista javaslatnak a megvitatására, amely szerint az olasz rendőrök a jövőben ne viseljenek teszvert szolgálat közben. A javaslatot azután nyújtották be, hogy szilveszter este tüntető diákokkal lezajlott összecsapás során Viareggioban egy 17 éves diákot a rendőrök golyói súlyosan megsebesítettek és több más diák is megsérült. A rendőrség cáfolta, hogy a diák a rendőrök golyóitól sérült volna meg. Ugyanakkor azonban egy rendőrezredes kommunista képviselők előtt elismerte, hogy a karhatalom fegyverét használta. A rendőrség fegyverhasználata különösen súlyosan esik latba, mivel a fiatalok tüntetését előre bejelentették és így a rendőrök nem hivatkozhatnak arra, hogy váratlan tömegmegmozdulás hatására használták fegyverüket. A viareggioi incidens miatt szerdán számos tiltakozó tüntetés zajlott le Viareggioban és Pisában, Modenában, Viareggioban, Perugiában és Pisában csütörtökön újabb tüntetéseken követelték a rendőrök fegyverhasználatának eltiltását. KELET-MAGYAR) ESefii© lépett a vishszovák federáció Cernik alakítón szövetségi kormányt Prága, (MTI). Január elseje óta jogilag életbe lépett a külön cseh és szlovák nemzeti egységekből álló csehszlovák föideráció. Ludvik Svobodc, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke 1969 január 1-én, a csehszlovák föderációról szóló első alkotmányos törvénynek megfelelően, kinevezte a Csehszlovák Szocialista Köztársaság új kormányát. A kormány összetétele a következő: O. Cernik, a kormány elnöke, P. Colotka, a kormány elnökhelyettese, S. Fabian, a kormány elnökhelyettese, F. Hamouz, a kormány elnökhelyettese, V. Wales, a kormány elnökhelyettese, M. Dzur vezérezredes, honvédelmi miniszter, J. Marko külügyminiszter, J. Pelnar belügyminiszter, F. Vlasak tervezési miniszter, B. Suharda pénzügyminiszter J. Tabacek külkereskedelmi miniszter, M. Stáncel munka- és szociális ügyi miniszter, J. Typolt miniszter, az árügyi bizottság elnöke, M Gruskovic miniszter, a műszaki és általános fejlesztési bizottság elnöke, J. Krejci miniszter, az ipari bizottság elnöke, K. Bodia miniszter, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja, a mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottság elnöke, F. Regak miniszter, a közlekedési bizottság elnöke, M. Smolka miniszter, a posta és távközlési biztonság elnöke, J. Havelka miniszter, a sajtó- és tájékoztatási bizottság elnöke, B. Kucera miniszter, J. Pauly miniszter, V. Pleskot külügyi államtitkár, J. Majer belügyi államtitkár, J. Kraisstervezési államtitkár, J. Gajdosik pénzügyi államtitkár, L. Ubl külkereskedelmi államtitkár, V. Brabkova munka- és szociális ügyi államtitkár. A hadügyi államtitkárt későbbi időpontban nevezik ki Az új esztendő első munkanapján — csütörtökön — letette az esküt Ludvik Svoboda köztársasági elnök kezébe a Csehszlovák Szocialista Köztársaság első szövetségi kormánya, Oldrich Cernik miniszterelnök vezetésével. Az eskütételnél jelen volt Alexander Dubcek, a CSKF KB első titkára, Josef Smrkovsky, a nemzetgyűlés elnöke és Evzen Erban, a nemzeti front elnöke. Az ünnepélyes aktus alkalmával Ludvik Svoboda és Oldrich Cernik beszédet mondott. Koszigin távirata Alekszej Koszigin táviratban üdvözölte Oldrich Cerniket a csehszlovák kormány elnökévé történt kinevezése alkalmából. A táviratban Koszigin hangot ad annak a meggyőződésének, hogy „a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti testvéri barátság szálai tovább erősödnek, a két nép javára, a szocialista országok egységének erősödése érdekében. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter táviratban üdvözölte Jan Markot, Csehszlovákia külügyminiszterévé történt kinevezése alkalmából. Magyar államférfiak ödvözöte Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratban üdvözölte Oldrich Cemiket, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormánya megalakulása és annak miniszterelnökévé történt kinevezése alkalmából. Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere ugyancsak táviratban köszöntötte Jan Marke, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszterévé történt kinevezése alkalmából. Meghalt Mereckov marsall 1968. december 30-án életének 72. évében elhunyt Kirill Mereckov marsall. A haláláról szóló nekrológ, amelyet Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más vezetők írtak alá, hangsúlyozza, hogy Mereckov marsall személyében a Vörös Hadsereg egyik legaktívabb harcosát vesztették el. Mereckov részt vett a spanyolországi internacionalista brigádok harcaiban. A második világháború idején ott volt Leningrád ostrománál, majd az Északkelet-Kína és Észak-Korea területét felszabadító csapatok parancsnoka volt. Kirill Mereckov élete utolsó éveiben a szovjet honvédelmi minisztérium főfelügyelőjeként tevékenykedett *13. január 1.. Külpolitikai összefoglaló Vietnam: hivatalos amerikai veszteséglista ' Pham Van Dong'-interjú a TASZSZ-nak !!!! A TU—144 pompás premierje Érthető, hogy az új esztendő első óráiban a világ figyelme mindenekelőtt arrafelé fordult, ahol hosszú évek óta dörögnek a fegyverek. Világszerte, valamennyi újévi kérdőív válaszaiból kiderült, hogy az emberiség döntő többségének egyik legfontosabb kívánsága 1969-től, a szabadságharcosok jogos követelései alapján fejeződjék be végre a vietnami háború. Ebben a háborúban a háromnapos tűzszünet csak viszonylagos csendet jelentett: az amerikaiak többször is egyoldalúan megsértették az ünnepi fegyvernyugvást. Az újévet bizakodva, jókedvűen ünneplő Hanoiban január elsején délelőtt például heves légelhárító tűz zúdult egy pilóta nélküli amerikai felderítő repülőgépre. A VDK légiereje egy ugyanilyen gépet lelőtt Ha Bac tartomány felett is és ezzel az észak felett lelőtt ellenséges gépek száma 3238-ra emelkedett. Az emberveszteségekről maguk az amerikaiak adtak ki hivatalos jelentést az új év alkalmából. Az ő adataik szerint 1961. január elseje óta az Egyesült Államok 30 543 katonája esett el Vietnamban. A sebesültek száma 192 327 volt Természetesen a másik oldal is visszapillantott az eltelt esztendőre. „Az 1968-as év — mondotta Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke a TASZSZ tudósítójának — a nagy győzelmek jegyében telt el és új fejezetet, nyitott a vietnami népnek az amerikai agresszió elleni honvédő háborúban. A vietnami népnek még nagy áldozatokat tell hoznia, de kétségtelenül győzelmet fog aratni” — tette hozzá Pham Van Dorg, majd hangsúlyozta: a békés megoldás csak az amerikai csapatok távozásával képzelhető el. A beszélgetés során a miniszterelnök megállapította: a vietnami nép győzelmeiben nagy része van a Szovjetunió és a többi szocialista ország áldozatkész, rendkívül értékes segítségének. Az Apollo—8 szerezcség visszatérése után ezúttal egy szovjet technikai-tudományos siker került a világlapok első oldalára: a TU—144-es szuperszónikus utasszállító repülőgép eredményes kipróbálásának híre. „A Szovjetunió maga mögött hagyta Nyugatot” — hangsúlyozza a Le Monde. A lapok felhívják a figyelmet arra, hogy a francia—angol koprodukcióban készülő, sokat emlegetett Concorde próbarepülésére még nem került sor, az amerikaiak hasonló típusú gépe pedig aligha emelkedik fel 1972 előtt. A nyugati világ egyik legtekintélyesebb lapja, a londoni Times is némi elégtétellel állapítja meg a hangsebességnél kétszer gyorsabb szovjet gépről, hogy annak konstruktőrei nemcsak Angliát és Franciaországot, hanem az Egyesült Államokat is maguk mögött hagyták. .■ Az amerikai főváros egyik hangadó sajtóorgánuma, a Washington Post azt is közli, szerinte mekkora ennek a lemaradásnak a mértéke. ..Oroszország az első hatalom, amely repülés közben próbált ki szuperszonikus repülőgépet és ezzel legalább három és fél évvel előzte meg az Egyesült Államokat”. Annyi bizonyos, hogy Tupoljev professzor és munkatársai elmondhatják: számukra biztatóan kezdődött 1969. Gerencsér Miklós: A gyűlölet ellenfele Regény Eötvös Károlyról . Miközben a téren ácsorgó ezekereket kerülgetve haladtak a fogházelé, Egressi Nagy előzékenyen megkérdezte: — Kényelmesen tetszett utazni, képviselő úr? — Köszönöm, eldöcögött velem a vonat valahogy — felelte Eötvös. Tudta, az alügyész bővebb válaszra számít, hallani szeretné, hogy már tegnap este megérkezett Ez a bizalmatlanság nem kerülte el a Vajda figyelmét. Megértette számon tartják amióta betette a lábát a városba. Sehol sem hasonlítanak a börtönök a rokokó kastélyokra, de a nyíregyházi fogház mélyen az országos átlag alatt maradt Sötétszürke, földszintes épület volt, hitvány vakolattal, lompos tetővel. Udvarán bűzös iszap a szennyvíztől ereszéről, kerítéséről panaszkodott az elhanyagoltság Vedlett ajtók sorakoznak a gádor alatt, három év ólálkodott - rerandi- é s az alügyész jöttére felocsúdtak fülledt kárvaságukból. Kozák őrmester, a fogház parancsnoka kapkodva botladozott elő odújából. Sietve csukta össze a bicskáját, pofája teje volt a falattal, csákóját ügygyel-bajjal nyomta a fejébe. «— Hát kend ilyen későn reggelizik? — mérte végig diszkrét utálkozással az alügyész. — Jelentem alássan, előbb a foglyok közül tettünk-vettünk... — Vezessék elő Scharf Móricot. — Igenis.» Mély némaság honolt a gház udvarán. Semmi jel nem árulkodott arról, hogy a viharvert ajtók sora mögött letartóztatottak kuksolnak a büdös szalmán. Eötvös megilletődve nézett a nehéz, pántos-lakatos ajtókra. Próbálta elképzelni milyenek lehetnek, miről beszélgethetnek most a rabságra vetett esz■iári zsidók Csak egy pillantás kellett a vigasztalan fogházra, s ha hozzágondolta, hogy ez a fogház a Spitzbergáknál is messzebb van a művelt világ nyüzsgésétől megértette, hogy a foglyok kiszolgáltatottsága tökéletes. Jajgatásuk, mentségükre szolgáló szavuk még erről a szörnyű udvarról sem hallatszik ki, nemhogy a távolról figyelők fülébe jutna. Schwarcz Salamon, Braun Lobl, Bukszbaum Abrahám, meg a többiek vérét vették a keresztény szűznek, iszonyú bűnösségük híre ott kereng már minden országban, alakjuk köré milliók és milliók képzelete szövi a borzasztó rémtettet, nevük szörnyűségessé nő, mint a legádázabb haramiáké, ők pedig ott senyvednek tehetetlenül, még a puszta létük is rejtve van, még arról sem árulkodik semmi néhány lépésnyi távolságból, hogy egyáltalán a világon vannak. Fölrezzent gondolataiból a Vajda, áruikor megpillantotta a verandára lépő Scharf Móricot. A fiú előtt Kozák őrmester lépdelt, mögötte egy nagy lábú fegyőr. Szánalmas, csenevész koldusgyerekre hasonlított a két tagbaszakadt férfi között, azonban mihelyt közelebb éri Eötvös megállapíthatta róla, hogy korához képest eléggé fejlett jócsontú, egészséges arcú legényke. Mindössze a tipegő járása volt furcsa. Bevonultak a fogházparancsnok szobájába. Kozák őrmester hellyel kínálta az urakat, de Egressi Nagy megkímélte magát a zsíros-szuvas lócától. Eötvös sem üldögélni jött Nyíregyházára, így aztán mindannyian állva maradtak. Alig fértek el a sötét, dohos, tégla padlójú szobában. Felemás, egymást keresztező feszültségekkel teli hangulat alakult ki. Mindannyian szerepet játszottak. A fodámőrök megszokott modorukkal ellentétes viselkedésre kényszerültek. Egressi Nagy László a jóságos emberbarát tekintetével bíztatta Móricot, aki viszont teljesen elvesztette lélekjelenlétét annyi enyheség láttán. Eötvös körbesétálta a tanút. Alaposan megnézte durva posztóruháját, térdben kiszakadt harisnyáját, lehetetlenül széttaposott, goromba csizmáját és szutykos munkához szokott kezét. Előtte állt a tanú akinek vallomása öt világrészben keltett szenzációt Folyékonyan, meglepő részletességgel mondta tollba Tiszanagyfaluban a vizsgálóbírónak: apja, Scharf József, a tiszaeszlári zsidótemplom szolgája április elsején, egy szombati napon délelőtt tíz és tizenegy óra között becsalogatta házukba Solymosi Esztert, innen át vezették a lányt a templom '■'ivarába ahol elmetszették a nyakát, és felfogták a vérét a metszőválasztásra egybegyűlt idegen zsidók. Riadtsága ellenére egészséges értelmet sugárzott a fiú arca. Bizonyosra vette a Vajda, sorsdöntő értesüléseket szerezhetne tőle, ha kettesben, a szabad utcán sétálgatva beszélhetne vele, így fogalma sem volt, miről faggassa. Céltalan kérdésekkel nem akarta húzni az időt. A háta borsódzott, ha belegondolt, hogy ez a kölyök akasztófára juttathatja apját és ártatlan hitsorsosait. Mindenekelőtt erre akarta a kamaszt rádöbbenteni, elvégre, ha kiskorú is volt, amellett tiszta elméiű fel kellett fognia vallomásának jelentőségét. Megsimogatta Móric vörösesszőke üstökét és szándékosan a legbárgyúbb kérdést intézte hozzá. — Hány éves vagy, édes fiam? Móric rémülten kapta fel a fejét Telt arca átpirosodott, homloka gyöngyözni kezdett. Félelemtől remegve nézett Egressi Nagy Lászlóra. Az alügyész pedáns mozdulatokkal készült rágyújtani. Ártatlanul csodálkozott. — Egyáltalán nem érten magát, Móric. Kérem, feleljen bátran. Ettől a gyengéd bíztatástó még jobban megrémült a kamasz. Most a fogház partjára bámult, csakno, blati riadalommal. — Nem hallod? Felelj bátran — szólt rá Kozák őrmester. Hangjából annyi gorombaságot faragott le, amenynyit csak tudott, de legjámborabb állapotában is horzsoló maradt. Eötvös, mintha semmi sem történt volna, szó szerint megismételte a kérdést: — Hány éves vagy, édes fiam? Scharf Móric még mindig tétovázott. A bizalom hajszálnyi jele nélkül, sőt valami gonoszságtól tartva válaszolt, egyaránt szavába vegyítve a félelmet és a gyűlöletet: — Tizennégy... Ennyi elég volt a Vajdának. Sokat mozgott az igazságszolgáltatás komor berkeiben, úgy kis, mint egykori vármegyei tisztviselő, úgy is, mint ügyvéd. Tökéletesen kiismerte a vádlók, bírák, vádlottk, tanúk lélektanát, bőségestapasztalattal rendelkezett annak megítélésében, hol helyettesíti furfang az igazságot, hogyan szoktak garázdálkodni a bűnüldöző hatóságok gazemberei a törvény nevében. Két dolgot biztosan megítélhetett Az egyik, ami kevésbé lényeges, de mégis jellemző, hogy Móricz a vállalóihoz tartozó embert látja benne, ezért oly egyöntet a rettegése minden jelenlévővel szemben. A másik, hogy beigazolódott a feltevés. Móricból durva kényszerrel csikarhatták ki a hamis vallomást. Márpedig ha koholmány a koronatanú vallomása, szükségképpen az egész vádnak unak kell lenni.