Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-01 / 75. szám
atma Külpolitikai széljegyzet: Jégkorong és nacionalizmus A Pravda hétfői számában cikket közöl a stockholmi szovjet—csehszlovák jégkorong-mérkőzés eredménye nyomán a múlt hét végén Prágában történt szovjetellenes megnyilvánulásról. ,,A jobboldali szocialistaellenes erők — írja a lap — lelkiismeretlenül ki akarják használni a szocialistaellenes és szovjetellenes céljaikra a jégkorong-világbajnokságot is Az elmúlt napokban Prágában lezajlott provokációknak semmi közük a sporthoz. Szervezett, jól előkészített nacionalista megmozdulásról van szó, amely meghatározott politikai célokat követett.” A Pravda cikke rámutat, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának legutóbbi, különösen a novemberi határozatait az ország dolgozóinak nagy többsége kedvezően fogadta. Az emberek mindinkább kívánatosnak tartják az ország belső helyzetének normalizálását és a szocialista országokhoz, mindenekelőtt a Szovjetunióhoz főződő kapcsolatok rendezését Ez a fejlemény nyitt és titkolt ellenzést váltott ki a szocializmussal szembeni ellenséges erők részéről. A csehszlovákiai jobboldali revizionista, ellenforradalmár elemek a nyugati reakció támogatásával előbb Jan Palach diák önégetéséből igyekeztek tőkét kovácsolni. Most a jégkorong-világbajnokságot akarták kihasználni a szocialistaellenes céljaira. Sok lap, a rádió, a televízió már jóval a stocholmi világbajnokság kezdete előtt szította a szenvedélyeket a közvéleményben, különösen a Prace, a Riporter, a Mlada Franta, a Zemedelske Noviny, a Svobodné Slovo és néhány más lap buzgólkodott ebben. Azt a tényt hogy a csehszlovák csapat a szovjet csapattal lezajlott első, mérkőzésén győzött nacionalista szenvedélyek felszítására használták ki. A sajtó, a rádió és a televízió bíztatására sok ezer ember, zömében fiatal vonult ki a Vencel térre. Meglepetést keltett, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt vezetői, a csehszlovák hatóságok nem léptek fel mindjárt ezekkel az egészségtelen és veszélyes jelenségekkel szemben. Ezért nem véletlen, hogy a jobboldali erők a csehszlovák jégkorongozóknak a szovjet csapattal vívott második mérkőzésén elért sikerét újabb politikai provokációra tudták felhasználni A rosszindulatú jobboldali propaganda eredményeként huligánok nagy csoportja vonult március 29-re virradó éjszaka a prágai Vencel térre. A fékevesztett huligánok betörtek az AEROFLOT és az INTURISZT képviseletének helyijébe és törtek-zúztak. Szovjetellenes megmozdulások voltak néhány más csehszlovák városban is. — Ezek az események és mindaz, ami megelőzte őket — folytatja a Pravda —, arról győznek meg, hogy a provokációkat meghatározott személyek irányítják, az ő segítségükkel és ellenőrzésükkel gyülekeztek a csoportok transzparensekkel és zászlókkal Prága különböző kerületeiben. Innen teherautók és autóbuszok szállították őket a város központjába. Egyes lapok arról írnak, hogy a Vencel téri gyülekezetben ott volt Smrkovsky is, aki — mint ismeretes — már nem egyszer részt vett hasonló akciókban. Most is ott volt a szovjetellenes megmozdulás résztvevői között Sok lap, elsősorban a Mlada Fronta és Svobodné Slovo nyíltan provokálva, újból durva szovjetellenes, sértegető kirohanásokat közölt . Mi szeretjük a sportot, tiszteljük a sportolókat tudunk örülni barátaink győzelmének és méltósággal elviseljük sportolóink kudarcait A sport — sport Amikor azonban a sportot politikai spekulációk eszközévé akarják változtatni és a sport segítségével nacionalizmust és sovinizmust igyekeznek szítani, ez felháborodást kelt nemcsak a sport kedvelőiben, hanem minden becsületes emberben — írja a Pravda. A lap elmondta, hogy a prágai szovjet nagykövetségre és más csehszlovákiai szovjet intézményekhez egymás után érkeznek a levelek, a telefonhívások, amelyekben egyszerű csehszlovák emberek mély felháborodásukat juttatják kifejezésre a provokátorok akciói miatt Nem kétséges, hogy a csehszlovák kommunisták és más becsületes csehszlovák dolgozók nem tűrik el, hogy a szocialistaellenes elemek nacionalista, szovjetellenes rágalmakkal mérgezzék meg az emberek gondolkodását, mindent megtesznek a novemberi pártplénum határozatainak végrehajtásáért, a szocializmus csehszlovákiai pozícióinak megszilárdításáért, Csehszlovákia és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista országok közötti barátság erősítéséért — írja befejezésül a Pravda. KELET-MAGYARORSZÁG Csak az igazságos békének vagyunk híve Nasszer beszéde az Arab Szocialista Unió kongresszusán Kairóban vasárnap Nasszer elnök figyelmeztette az arab Szocialista Unió kongresszusának 1700 küldöttjét, hogy a közel-keleti helyzet veszélyes szakaszba lépett és lehetséges, hogy Izraellel újabb összeütközésre kerül sor. Nasszer hangsúlyozta, hogy az 1967- es háborúban Egyiptomot legyőzték és a háborút követően az országnak nem volt ereje ahhoz, hogy kiűzze Izraelt az elfoglalt területekről. „Most — mondta Nasszer elnök — a kép megváltozott. Képesek vagyunk arra, hogy kiűzzük őket.” Az EAK elnöke ezután így folytatta: a háború nem öncél. „A háborút azért kell megvívni, mert nem kínálkozik más lehetőség. Mi nem vagyunk a háború prókátorai. Olyan békét akarunk, amely az igazságon alapul”. Nasszer ezzel kapcsolatosan utalt a közel-keleti válság megoldását célzó négyhatalmi tárgyalások tervére. „Nagy reményeket fűzünk a négyhatalmi tárgyalásokhoz, és bízunk a világ közvéleményében. Reményeink azonban legfőképpen saját erőnkkel kapcsolatosak”. Az Arab Szocialista Unió kongresszusa, munkájának harmadik, s egyben befejező napján nyilatkozatban foglalt állást a Közel-Kelettel foglalkozó négyhatalmi tárgyalások lehetséges eredményeivel kapcsolatoséul. A nyilatkozat leszögezi, hogy az arab nemzet nem fogad el semmiféle olyan megoldást, amely béke helyett kapitulációt indítványoz. Az Arab Szocialista Unió kongresszusa ezzel egyidejűleg elhatározta, hogy a következő intézkedések megtételét javasolja. 1. Ki kell elégíteni az Egyesült Arab Köztársaság fegyveres erőinek mindenfajta igényét. 2. Meg kell erősíteni a sínai félszigeten működő egyiptomi ellenállási szervezetet és irodát kell felállítani egyiptomi és arab önkéntesek toborzására. 3. A hangsúlyt a passzív védelemmel kapcsolatos intézkedésekre kell helyezni. 4. Meg kell erősíteni a népi erőket, és létre kell hozni ezeknek a vezérkarát. 5. Biztonságos helyre kell telepíteni a szuezi olajfinomítókat Egy jordániai katonai szóvivő bejelentette, hogy izraeli erők vasárnap este, helyi idő szerint 22 órakor a Jordán folyó északi völgyében gépfegyverekből és aknavetőkből tüzet nyitottak a jordániai alakulatokra. Jordániai részről — mondta a szóvivő — a tüzet viszonozták és a tűzpárbaj mintegy 15 perc múlva véget ért. Jordániai részről veszteségek nem voltak. Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter vasárnap este találkozott Szergej Vinogradoval, a Szovjetunió kairói nagykövetévek A megbeszélések tárgyát a közel-keleti válság legújabb fejleményei, és a négyhatalmi megbeszélések képezték. A Külügyminisztérium sajtótóosztályának közleménye A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében külképviseleteink vezetői ezekben a napokban szóbeli jegyzék kíséretében átadták, illetve átadják az európai országok kormányainak és az ENSZ főtitkárának s Varsói Szerződés tagállamainak Európa országaihoz intézett felhívást, amelyet a politikai tanácskozó testület 1969. március 17-én, Budapesten tartott ülésén írtak alá Külképviseleteink vezetői az átadás alkalmával tolmácsolják őszinte reményünket, hogy az európai országok kormányai Európa békéjéért és biztonságáért viselt felelősségük tudatában tanulmányozzák a felhívást és hatékonyan támogatják az abban foglalt elképzeléseket tm. április 1. A testvérországok életéből Kazahsztán dalai és táncai Amikor a nyár melege beköszönt, a kazah pásztorok a magas hegyekbe terelik a juhnyájat. Csak késő ősszel térnek vissza a völgybe. Ilyenkor vidám ünnepséget tartanak, ahol hetyke dzsigitek táncolnak, csinos lányok énekelnek lassú dalokat, melyek sok-sok évvel ezelőtt, a nomád törzsek jurtájaiban keletkeztek... Ez a régi ünnep adta az alapját annak a vokál-koreográfiai kompozíciónak, melyet már néhány éve változatlan sikerrel mutat be országszerte a Kazah Köztársaság „Érdemes” címmel kitüntetett Állami Ének- és Táncegyüttese. Kazahsztán kelet—nyugati kiterjedése 3000, déli—északi kiterjedése pedig 2000 km. A távolságok hatalmasak. De az együttes művészei jól tudják, hogy minden fellépésükkel örömet szereznek a városok és falvak lakosainak. Állandóan úton vannak. A Kazah Köztársaság Ének- és Táncegyüttesének koncertjeit nagy sikerrel mutatták be Belorusszia, Ukrajna, a Kaukázuson túli vidék és a Moldvai Köztársaság színpadain. Felléptek Távol-Keleten és a szibériai városokban is. Bejárták lényegében az egész Szovjetuniót, demonstrálva a kazah művészetet 1967 októberében az együtetes az NDK-ba utazott vendégszereplésre. Másfél hónap alatt felléptek Leipzigben, Weimarban, Magdeburg és más városokban és többször szerepeltek a német tévében. Az együttes vezetője Lidia Csemiseva, koreográfus és rendező, a Szovjetunió népművésze. A maga nemében páratlan együttest tudott létrehozni, amely magas művészi fokon teremti meg az ének és tánc harmóniáját. Nagyszerűen egyesül a szólóének a kórussal, a tánc a pantomimmel. Ez a voscáli koreográfiai kompozíció a kazah együttes sajátossága. A repertoárban sok nép és ország dala és tánca szeree pel, de első helyen vitathat* latlanul olyan kompozíciók állnak, mint például „Mi ka* zahsztániak”, „Az Ala-Tau hegy lábánál” és az „Arany gyapjú”. Az együttes a műsort rend*szerint Cadik Muhamedzcanov kazah zeneszerző „Poén»» leninről” című művével kezdi. Ez a dalmű a magyarországi koncerteken kazah, orosz és magyar nyelven hangzik majd fel. Az együttes egyébként a magyarországi kazah kulturális napok rendezvényein — április közepe táján — a legsikeresebb számait tűzi műsorra. Joszif Maijár Az együttes szólistája.APN fotói Pintér István • Tea 5 dollárék 2. — A tizedes rangban leledzem — mondta, hogy vicces legyek Hiszen egyébként is oly humoros volt az egész. Nánássy már közelebb lehetett a hatvanhoz, mint az ötvenhez, viszont legalább hetvenötnek látszott. És ő volt az első ember életemben, akit méltóságos úrnak kellett szólítanom. Gyermekkoromban a háziúr megelégedett azzal, ha „méltó bácsi”-nak szólítom, viszont közöltem a papámmal, hogy télvíz idején kitesz bennünket az utcára, ha én, a büdös kölyök még egyszer lecsúszom a korláton, és ezzel rongálom az ő tulajdonát Az ezredes úr kissé meglepődött, amikor meghallotta, hogy csak tizedes vagyok. Némi gondolkodás után rájött, én nem az ő hadseregükben, hanem a néphadseregben szolgáltam, 1961-et írunk, elég volt ha Nánássy az én, harminc esztendőmből kivonta azt a tizenhatot, amióta ő nem a Honvédelmi Minisztériumban, hanem a bukméker irodában „katonáskodott”, s rájöhetett, miként is áll a dolog. Aggódva kérdezte: — Sokat szenvedtél fiam? Elmondtam neki, hogy csak egyszer szenvedtem a katonaságom idején, amikor az egészségügyi örvezető újonckoromban érzéstelenítés nélkül kihúzta az egyik fogamat. Igaz, a tettes még jobban megszenvedte a dolgot, mert a vezető orvos rájött, és a nyakába varrt 14 napi szigorítottat. Ezzel, úgy látszik, felkeltettem a méltóságos úr érdeklődését, mert szaporábban kezdett kérdezgetni. Főleg katonai dolgok érdekelték. Immel-ámmal felelgettem, kitérő válaszokat adtam, hiszen, ha ezredes, jobban kell tudnia milyen a katonaság. Ha pedig nem tudja, úgy kell neki! Külínben is, miért kiváncsi egy New York-i bukméker iroda alkalmazottja arra, hogy én milyen csapattestnél szolgáltam, milyen annak a fegyverzete, létszáma, kik a parancsnokai? Egy ilyen tisztviselő — még ha méltóságos úr és ezredes volt is — inkább azzal legyen tisztában, melyik jó esélyes a harmadik futamban és tízre milyen fogadást ajánlanak. Nánássy azonban nemcsak hazai katonáskodásomra volt kiváncsi, hanem New York-i körülményeimre is. Már láttam, hogy vele aligha kötök majd barátságot, nem náluk eszem meg a tejfeles bablevest, ha egyáltalán eszem még egyszer az életben, így aztán nem mondtam el, hogy egy óragyárban dolgozom, hanem azt hazudtam, hogy bankbetétből élek, és lakóhelyül a Hotel Clive-ot jelöltem meg. A Hotel Clive csuda előkelő szálló volt, s úgy jutott eszembe, hogy Ruth ott hordta az italokat a vendégeknek, mielőtt még a jelenlegi munkahelyére, a Bar Paradisóba került volna. Már itt megjegyzem, hogy Ruth soha nem hagyta volna ott a Hotel Clive-ot, ahol kitűnően érezte magát, ha Mr. Cucke, a szálloda igazgatója nem akarta volna jól érezni magát Ruthal. Ruthnak sehogy se tetszett a dolog, és addig menekült Mr. Cucke elől, amíg elmenekült a szállóból. Pedig a Hotel Clive fényben és pompában az első tíz New York-i szálló közé tartozik. Az ezredes úr ismét meglepődött, amikor meghallotta, hogy ott lakom, ■ végre elfogadta az ötdollárosomat, egy teajegyet adva érte cserébe. Előbb azonban feljegyezte egy ívre a nevemet és a címemet. Ez vasárnap történt, délután moziban voltam Egyedül. Ruth nélkül. Azon a héten délután dolgozott a drága, csak futólag találkozhattunk, mert éjfélkor végzett, én pedig reggel hétkor kezdtem, így nem adódott alkalom a találkozásra. Hétfőtől ő is reggel héttől dolgozik, egy héten át. És ez nem akármilyen hét lesz! Végre beleegyezett. S akármilyen hosszú és tartós dolognak ígérkezett is az ügy, alig vártam az első alkalmat illetőleg, az első alkalmakat. Ha nem is esküdttek össze, mézeshétfélére számítottam. Az vesse rám az első követ, aki harmincéves, ki ne várna egy találkozást egy olyan pompás lánnyal, mint Ruth. A haja fekete volt, a szeme kék, a dereka karcsú, a lába formás. A moziban nagyon unatkoztam, valami ostoba filmet játszottak. Arról szólt, milyen hősiesen viselkedik a CIA embere az egyik vasfüggöny mögötti országban. A mozi közönsége korántsem unta úgy a dolgot, mint én. Ők nagyon drukkoltak a kémnek, aki természetesen, folyton győzött, s végül is elvitte a vörösök fegyverének titkát Washingtonba. Persze, könynyű dolog volt. A történet írója és filmrendező csupa ügye,fogyott figurát állított vele szembe. A nézőknek ez aligha tűnt fel, hiszen ők a mozikban és az újságokban szerezték ismereteiket. Én viszont magam is odaátról érkeztem, s valóban meg tudtam ítélni, mennyi az igazság az ilyen filmekben Az egyik ismerősöm dajkameséje jutott eszembe. Azt állította, hogy a Blikkben puszta kézzel fogságba ejtett egy oroszlán, amely a háború idején a londoni állatkertből szabadul el, s onnan került Szilvásvárad mellé... Vasárnap este a boldog tudatban hajtottam párnámra a fejem, hogy másnap este Ruth vállán fogom pihentetni Erről álmodtam egész éjjel. Nem volt velem álmoskönyv de hamarosan tapasztalnom kellett, hogy kellemetlenséget jelent, ha az ember kék szemű, fekete hajú, Ruth nevezetű lánnyal álmodik. Reggel hatkor harsány berregés vert fel. Az ébresztőóra otthonomban is megmérgezte az életem. Gyorsan bekaptam a reggelimet, amelyet Mrs. Brown már előkészített, és elindultam a gyárba. Útközben azon gondolkoztam, mennyivel jobb reggeli a gyulai kolbász, mint a zabpehely* kása A háziasszonyom ugyanis zabpehely kását etetett velem, valószínűleg abból az elgondolásból, hogy akit kásának, hívnak, úgy kell neki tegyen kását! A gyárban aztán hozzáláttam, hogy a halálosan unalmas ébresztőórákat ellásom a szükséges kallantyúkkal. Szerencsére, már behunyt szemmel is tudtam minden egyes mozdulatot, hiszen akkor már sok százezer kallantyú állt mögöttem, így hát ébren folytattam az álmodozást: mi történik majd este hat órától reggel hat óráig, attól a perctől kezdve, hogy Ruthtal találkozom, addig a percig, amikor a szálló portása ébresztőül bekopogtat az ajtón, s én visszatérek a kallantyúk kicsiny, de számomra sajnos napi 8 órát betöltő világába (Folytatjuk)