Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-01 / 75. szám

atma Külpolitikai széljegyzet: Jégkorong és nacionalizmus A Pravda hétfői számában cikket közöl a stockholmi szovjet—csehszlovák jégko­­rong-mérkőzés eredménye nyomán a múlt hét végén Prágában történt szovjetel­lenes megnyilvánulásról. ,,A jobboldali szocialista­­ellenes erők — írja a lap — lelkiismeretlenül ki akarják használni a­ szocialistaellenes és szovjetellenes céljaikra a jégkorong-világbajnokságot is Az elmúlt napokban Prá­gában lezajlott provokációk­nak semmi közük a sport­hoz. Szervezett, jól előkészí­tett nacionalista megmozdu­lásról van szó, amely megha­tározott politikai célokat kö­vetett.” A Pravda cikke rámu­tat, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának legutóbbi, kü­lönösen a novemberi határo­zatait az ország dolgozóinak nagy többsége kedvezően fogadta. Az emberek mind­inkább kívánatosnak tartják az ország belső helyzetének normalizálását és a szocialis­ta országokhoz, mindenek­előtt a Szovjetunióhoz főződő kapcsolatok rendezését Ez a fejlemény nyitt és titkolt ellenzést váltott ki a szocia­lizmussal szembeni ellensé­ges erők részéről. A cseh­szlovákiai jobboldali revizio­nista, ellenforradalmár ele­mek a nyugati reakció támo­gatásával előbb Jan Palach diák önégetéséből igyekez­tek tőkét kovácsolni. Most a jégkorong-világbajnokságot akarták kihasználni a szocia­­listaellenes céljaira. Sok lap, a rádió, a televízió már jó­val a stocholmi világbajnok­ság kezdete előtt szította a szenvedélyeket a közvéle­ményben, különösen a Pra­­ce, a Riporter, a Mlada Franta, a Zemedelske Noviny, a Svobodné Slovo és né­hány más lap buzgólkodott ebben. Azt a tényt hogy a cseh­szlovák csapat a szovjet csapattal lezajlott első, mér­kőzésén győzött nacionalista szenvedélyek felszítására használták ki. A sajtó, a rá­dió és a televízió bíztatására sok ezer ember, zömében fia­tal vonult ki a Vencel térre. Meglepetést keltett, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt vezetői, a csehszlovák hatóságok nem léptek fel mindjárt ezekkel az egész­ségtelen és veszélyes jelensé­gekkel szemben. Ezért nem véletlen, hogy a jobboldali erők a csehszlovák jégkoron­­gozóknak a szovjet csapattal vívott második mérkőzésén elért sikerét újabb politikai provokációra tudták felhasz­nálni A rosszindulatú jobb­oldali propaganda eredmé­nyeként huligánok nagy cso­portja vonult március 29-re virradó éjszaka a prágai Vencel térre. A fékevesztett huligánok betörtek az AEROFLOT és az INTU­­RISZT képviseletének helyi­­jébe és törtek-zúztak. Szov­jetellenes megmozdulások voltak néhány más csehszlo­vák városban is. — Ezek az események és mindaz, ami megelőzte őket — folytatja a Pravda —, ar­ról győznek meg, hogy a pro­­vokációkat meghatározott személyek irányítják, az ő segítségükkel és ellenőrzé­sükkel gyülekeztek a csopor­tok transzparensekkel és zászlókkal Prága különböző kerületeiben. Innen teher­autók és autóbuszok szállí­tották­­ őket a város központ­jába. Egyes lapok arról ír­nak, hogy a Vencel téri gyü­lekezetben ott volt Smrkovs­­ky is, aki — mint ismeretes — már nem egyszer részt vett hasonló akciókban. Most is ott volt a szovjetellenes megmozdulás résztvevői kö­zött Sok lap, elsősorban a Mlada Fronta és Svobodné Slovo nyíltan provokálva, új­ból durva szovjetellenes, sér­tegető kirohanásokat közölt . Mi szeretjük a sportot, tiszteljük a sportolókat tu­dunk örülni barátaink győ­zelmének és méltósággal el­viseljük sportolóink kudarca­it A sport — sport Amikor azonban a sportot politikai spekulációk eszközévé akar­ják változtatni és a sport se­gítségével nacionalizmust és sovinizmust igyekeznek szíta­ni, ez felháborodást kelt nem­csak a sport kedvelőiben, hanem minden becsületes emberben — írja a Pravda. A lap elmondta, hogy a prágai szovjet nagykövetség­re és más csehszlovákiai szovjet intézményekhez egy­más után érkeznek a leve­lek, a telefonhívások, amelyekben egyszerű cseh­szlovák emberek mély felhá­borodásukat juttatják kifeje­zésre a provokátorok akciói miatt Nem kétséges, hogy a csehszlovák kommunisták és más becsületes csehszlovák dolgozók nem tűrik el, hogy a szocialistaellenes elemek nacionalista, szovjetellenes rágalmakkal mérgezzék meg az emberek gondolkodását, mindent megtesznek a no­vemberi pártplénum határo­zatainak végrehajtásáért, a szocializmus csehszlovákiai pozícióinak megszilárdításá­ért, Csehszlovákia és a Szov­jetunió, valamint a többi szo­cialista országok közötti ba­rátság erősítéséért — írja be­fejezésül a Pravda. KELET-MAGYARORSZÁG Csak az igazságos békének vagyunk híve Nasszer beszéde az Arab Szocialista Unió kongresszusán Kairóban vasárnap Nasszer elnök figyelmeztette az arab Szocialista Unió kongresszu­sának 1700 küldöttjét, hogy a közel-keleti helyzet veszélyes szakaszba lépett és lehetséges, hogy Izraellel újabb összeüt­közésre kerül sor. Nasszer hangsúlyozta, hogy az 1967- es háborúban Egyiptomot le­győzték és a háborút köve­tően az országnak nem volt ereje ahhoz, hogy kiűzze Iz­raelt az elfoglalt területekről. „Most — mondta Nasszer el­nök — a kép megváltozott. Képesek vagyunk arra, hogy kiűzzük őket.” Az EAK elnöke ezután így folytatta: a háború nem ön­cél. „A háborút azért kell megvívni, mert nem kínálko­zik más lehetőség. Mi nem vagyunk a háború prókátorai. Olyan békét akarunk, amely az igazságon alapul”. Nasszer ezzel kapcsolatosan utalt a közel-keleti válság megoldását célzó négyhatalmi tárgyalások tervére. „Nagy reményeket fűzünk a négyhatalmi tárgya­lásokhoz, és bízunk a világ közvéleményében. Reménye­ink azonban legfőképpen saját erőnkkel kapcsolatosak”. Az Arab Szocialista Unió kongresszusa, munkájának harmadik, s egyben befejező napján nyilatkozatban fog­lalt állást a Közel-Kelettel foglalkozó négyhatalmi tár­gyalások lehetséges eredmé­nyeivel kapcsolatoséul. A n­yi­­latkozat leszögezi, hogy az arab nemzet nem fogad el semmiféle olyan megoldást, amely béke helyett kapitulá­ciót indítványoz. Az Arab Szocialista Unió kongresszusa ezzel egyidejű­leg elhatározta, hogy a kö­vetkező intézkedések megtéte­lét javasolja. 1. Ki kell elégíte­ni az Egyesült Arab Köztár­saság fegyveres erőinek min­denfajta igényét. 2. Meg kell erősíteni a sínai félszigeten működő egyiptomi ellenállási szervezetet és irodát kell fel­állítani egyiptomi és arab ön­kéntesek toborzására. 3. A hangsúlyt a passzív védelem­mel kapcsolatos intézkedé­sekre kell helyezni. 4. Meg kell erősíteni a népi erőket, és létre kell hozni ezeknek a vezérkarát. 5. Biztonságos helyre kell telepíteni a szu­ezi olajfinomítókat Egy jordániai katonai szó­vivő bejelentette, hogy izraeli erők vasárnap este, helyi idő szerint 22 órakor a Jordán folyó északi völgyében gép­fegyverekből és aknavetőkből tüzet nyitottak a jordániai alakulatokra. Jordániai rész­ről — mondta a szóvivő — a tüzet viszonozták és a tűz­­párbaj mintegy 15 perc múl­va véget ért. Jordániai rész­ről veszteségek nem voltak. Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter vasárnap este találkozott Szergej Vinogra­­doval, a Szovjetunió kairói nagykövetévek A megbeszélé­sek tárgyát a közel-keleti vál­ság legújabb fejleményei, és a négyhatalmi megbeszélések képezték. A Külügyminisztérium sajtótóosztályának közleménye A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a Lengyel Népköz­­társaság, a Magyar Népköz­­társaság, a Német Demokrati­kus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége nevében külképviseleteink vezetői ezekben a napokban szóbeli jegyzék kíséretében átadták, illetve átadják az európai or­szágok kormányainak és az ENSZ főtitkárának s Varsói Szerződés tagállamainak Eu­rópa országaihoz intézett fel­hívást, amelyet a politikai ta­nácskozó testület 1969. már­cius 17-én, Budapesten tartott ülésén írtak alá Külképvise­leteink vezetői az átadás al­kalmával tolmácsolják őszin­te reményünket, hogy az eu­rópai országok kormányai Európa békéjéért és bizton­ságáért viselt felelősségük tu­datában tanulmányozzák a felhívást és hatékonyan tá­mogatják az abban foglalt el­képzeléseket tm. április 1. A testvérországok életéből Kazahsztán dalai és táncai Amikor a nyár melege be­köszönt, a kazah pásztorok a magas hegyekbe terelik a juhnyájat. Csak késő ősszel térnek vissza a völgybe. Ilyenkor vidám ünnepséget tartanak, ahol hetyke dzsigi­­tek táncolnak, csinos lányok énekelnek lassú dalokat, me­lyek sok-sok évvel ezelőtt, a nomád törzsek jurtájaiban keletkeztek... Ez a régi ün­nep adta az alapját annak a vokál-koreo­gráfiai kompozí­ciónak, melyet már néhány éve változatlan sikerrel mu­tat be országszerte a Kazah Köztársaság „Érdemes” cím­mel kitüntetett Állami Ének- és Táncegyüttese. Kazahsztán kelet—nyugati kiterjedése 3000, déli—északi kiterjedése pedig 2000 km. A távolságok hatalmasak. De az együttes művészei jól tud­ják, hogy minden fellépésük­kel örömet szereznek a váro­sok és falvak lakosainak. Ál­landóan úton vannak. A Kazah Köztársaság Ének- és Táncegyüttesének koncertjeit nagy sikerrel mu­tatták be Belorusszia, Uk­rajna, a Kaukázuson túli vi­dék és a Moldvai Köztársa­ság színpadain. Felléptek Tá­vol-Keleten és a szibériai vá­rosokban is. Bejárták lénye­gében az egész Szovjetuniót, demonstrálva a kazah művé­szetet 1967 októberében az egy­ü­te­tes az NDK-ba utazott vendég­­szereplésre. Másfél hónap alatt felléptek Leipzigben, Weimarban, Magdeburg és más városokban és többször szerepeltek a német tévében. Az együttes vezetője Lidia Csemiseva, koreográfus és rendező, a Szovjetunió nép­művésze. A maga nemében páratlan együttest tudott lét­­rehozni, amely magas művé­­szi fokon teremti meg az ének és tánc harmóniáját. Nagyszerűen egyesül a szóló­ének a kórussal, a tánc a pantomimmel. Ez a voscáli koreográfiai kompozíció a kazah együttes sajátossága. A repertoárban sok nép és ország dala és tánca szeree pel, de első helyen vitathat* latlanul olyan kompozíciók állnak, mint például „Mi ka* zahsztániak”, „Az Ala-Tau hegy lábánál” és az „Arany gyapjú”. Az együttes a műsort rend*­szerint Cadik Muhamedzca­­nov kazah zeneszerző „Poén»» leninről” című művével kez­di. Ez a dalmű a magyaror­szági koncerteken kazah, orosz és magyar nyelven hangzik majd fel. Az együt­­tes egyébként a magyarorszá­­gi kazah kulturális napok rendezvényein — április kö­zepe táján — a legsikeresebb számait tűzi műsorra. Joszif Mai­jár Az együttes szólistája.­­APN fotói Pintér István • Tea 5 dollárék 2. — A tizedes­ rangban leled­­zem — mondta, hogy vicces legyek Hiszen egyébként is oly humoros volt az egész. Nánássy már közelebb lehe­tett a hatvanhoz, mint az ötvenhez, viszont legalább hetvenötnek látszott. És ő volt az első ember életemben, akit méltóságos úrnak kellett szó­­lítanom. Gyermekkoromban a háziúr megelégedett azzal, ha „méltó bácsi”-nak szólí­tom, viszont közöltem a pa­pámmal, hogy télvíz idején kitesz bennünket­ az utcára, ha én, a büdös kölyök még egyszer lecsúszom a korláton, és ezzel rongálom az ő tu­lajdonát Az ezredes úr kissé megle­pődött, amikor meghallotta, hogy csak tizedes vagyok. Né­­mi gondolkodás után rájött, én nem az ő ha­dseregükben, hanem a néphadseregben szolgáltam, 1961-et írunk, elég volt ha Nánássy az én, har­minc esztendőmből kivonta azt a tizenhatot, amióta ő nem a Honvédelmi Miniszté­riumban, hanem a bukméker irodában „katonáskodott”, s rájöhetett, miként is áll a do­log. Aggódva kérdezte: — Sokat szenvedtél fiam? Elmondtam neki, hogy csak egyszer szenvedtem a katona­­ságom idején, amikor az egészségügyi örvezető újonc­koromban érzéstelenítés nél­kül kihúzta az egyik foga­mat. Igaz, a tettes még job­ban megszenvedte a dolgot, mert a vezető orvos rájött, és a nyakába varrt 14 napi szi­gorítottat. Ezzel, úgy látszik, felkel­tettem a méltóságos úr ér­deklődését, mert szaporábban kezdett kérdezgetni. Főleg ka­tonai dolgok érdekelték. Im­­mel-ámmal felelgettem, kité­rő válaszokat adtam, hiszen, ha ezredes, jobban kell tudnia milyen a katonaság. Ha pedig nem­ tudja, úgy kell neki! Kü­línben is, miért kiváncsi egy New York-i bukméker iroda alkalmazottja arra, hogy én milyen csapattestnél szolgál­tam, milyen annak a fegy­verzete, létszáma, kik a pa­rancsnokai? Egy ilyen tisztvi­selő — még ha méltóságos úr és ezredes volt is — inkább azzal legyen tisztában, me­­lyik jó esélyes a harmadik futamban és tízre milyen fo­gadást ajánlanak. Nánássy azonban nemcsak hazai katonáskodásomra volt kiváncsi, hanem New York-i körülményeimre is. Már lát­tam, hogy vele aligha kötök majd barátságot, nem náluk eszem meg a tejfeles bable­vest, ha egyáltalán eszem még egyszer az életben, így aztán nem mondtam el, hogy egy óragyárban dolgozom, hanem azt hazudtam, hogy bankbetétből élek, és lakóhe­lyül a Hotel Clive-ot jelöltem meg. A Hotel Clive csuda elő­kelő szálló volt, s úgy jutott eszembe, hogy Ruth ott hordta az italokat a vendé­geknek, mielőtt még a jelen­legi munkahelyére, a Bar Paradisóba került volna. Már itt megjegyzem, hogy Ruth soha nem hagyta volna ott a Hotel Clive-ot, ahol kitűnően érezte magát, ha Mr. Cuc­­ke, a szálloda igazgatója nem akarta volna jól érezni ma­gát Ruthal. Ruthnak sehogy se tetszett a dolog, és addig menekült Mr. Cucke elől, amíg elmenekült a szálló­ból. Pedig a Hotel Clive fényben és pompában az első tíz New York-i szálló közé tartozik. Az ezredes úr ismét megle­pődött, amikor meghallotta, hogy ott lakom, ■ végre elfo­gadta az ötdollárosomat, egy teajegyet adva érte cserébe. Előbb azonban feljegyezte egy ívre a nevemet és a cí­memet. Ez vasárnap történt, dél­után moziban voltam Egye­dül. Ruth nélkül. Azon a héten délután dolgozott a drá­ga, csak futólag találkozhat­tunk, mert éjfélkor végzett, én pedig reggel hétkor kezd­tem, így nem adódott alkalom a találkozásra. Hétfőtől ő is reggel héttől dolgozik, egy hé­ten át. És ez nem akármi­lyen hét lesz! Végre beleegye­zett. S akármilyen hosszú és tartós dolognak ígérkezett is az ügy, alig vártam az első alkalmat illetőleg, az első al­kalmakat. Ha nem is esküd­t­tek össze, mézeshétfélére számítottam. Az vesse rám az első követ, aki harmincéves, ki ne várna egy találkozást egy olyan pompás lánnyal, mint Ruth. A haja fekete volt, a szeme kék, a dere­ka karcsú, a lába formás. A moziban nagyon unatkoz­tam, valami ostoba filmet játszottak. Arról szólt, milyen hősiesen viselkedik a CI­A embere az egyik vasfüggöny mögötti országban. A mozi közönsége korántsem unta úgy a dolgot, mint én. Ők nagyon drukkoltak a kémnek, aki természetesen, folyton győzött, s végül is elvitte a vörösök fegyverének titkát Washingtonba. Persze, köny­­nyű dolog volt. A történet író­ja és filmrendező csupa ügye,­fogyott figurát állított vele szembe. A nézőknek ez aligha tűnt fel, hiszen ők a mozik­ban és az újságokban szerez­ték ismereteiket. Én viszont magam is odaátról érkeztem, s valóban meg tudtam ítélni, mennyi az igazság az ilyen filmekben Az egyik ismerő­söm dajkameséje jutott eszembe. Azt állította, hogy a Blikkben puszta kézzel fog­ságba ejtett egy oroszlán­, amely a háború idején a lon­doni állatkertből szabadul el, s onnan került Szilvásvárad mellé... Vasárnap este a boldog tu­datban hajtottam párnámra a fejem, hogy másnap este Ruth vállán fogom pihentetni Er­ről álmodtam egész éjjel. Nem volt velem álmoskönyv de hamarosan tapasztalnom kellett, hogy kellemetlenséget­ jelent, ha az ember kék sze­mű, fekete hajú, Ruth neveze­tű lánnyal álmodik. Reggel hatkor harsány ber­regés vert fel. Az ébresztőóra otthonomban is megmérgezte az életem. Gyorsan bekaptam a reggelimet, amelyet Mrs. Brown már előkészített, és elindultam a gyárba. Útköz­­ben azon gondolkoztam, mennyivel jobb reggeli a gyu­­lai kolbász, mint a zabpehely* kása A háziasszonyom ugyan­is zabpehely kását etetett ve­lem, valószínűleg abból az elgondolásból, hogy akit ká­sának, hívnak, úgy kell neki t­egyen kását! A gyárban aztán hozzálát­­tam, hogy a halálosan unal­mas ébresztőórákat el­­lásom a szükséges kallan­­tyúkkal. Szerencsére, már behunyt szemmel is tud­tam minden egyes mozdula­­tot, hiszen akkor már sok százezer kallantyú állt mö­göttem, így hát ébren foly­tattam az álmodozást: mi történik majd este hat órától reggel hat óráig, attól a perc­től kezdve, hogy Ruthtal ta­lálkozom, addig a percig, ami­­kor a szálló portása ébresztő­ül bekopogtat az ajtón, s én visszatérek a kallantyúk ki­csiny, de számomra sajnos na­­pi 8 órát betöltő világába (Folytatjuk)

Next