Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-01 / 149. szám
XXVI ÉVFOLYAM 149. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LAPUNK TARTALMÁBÓL! ’ Licit tízmillióért — a vevő javára (3. oldal) Változó tanyavilág a nagykállói járásban (3. oldal) Nyíregyháza kétezerben (5. oldal) (6—7. oldal) Sportjelentéseink § A Minisztertanács ülése # Tudomány politikai bizottság alakult Elfogadták az 1970 —71. évi külföldi kiállítások és vásárok részvételének programját # Fejleszteni kell a mezőgazdasági üzemek közvetlen értékesítési tevékenységét A kormány Tájékoztatási Hivatala köz: A Minisztertanács hétfőn ülést tartott. A kormány elnökének előterjesztése alapján elhatározta, hogyaz MSZMP Központi Bizottsága június 27-i ülésén elfogadott tudománypolitikai irányelvekkel összhangban tudománypolitikai bizottságot hoz létre. A bizottság feladata a tudományos kutatás egységes állami irányítása, a nemzetközi tudományos kapcsolatokkal való összehangolása, a Magyar Népköztársaság tudománypolitikai elveinek kialakítása és azok megvalósításának szervezése. A Minisztertanács a tudománypolitikai bizottság elnökévé dr. Ajtai Miklóst, a kormány elnökhelyettesét nevezte ki. A kormány megvitatta és elfogadta a tudománypolitikai irányelvek végrehajtásához szükséges jogszabályok kidolgozásának ütemtervére tett javaslatot. A külkereskedelmi miniszter jelentést tett a külföldi Hivatalos kiállításokon, vásárokon a magyar részvétel 1970 évi programjának bővüléséről és javaslatot terjesztett elő az 1971-ben megrendezendő külföldi kiállításokon részvételünk programjára. A vásárok és kiállítások száma és jelentősége világszerte növekszik és hagyományos szerepük mellett mindinkább műszaki, tudományos és gazdasági információ központokká is válnak. A magyar kiállítások külföldön — amelyeknek évente mintegy 10 millió látogatója van — jól szolgálják az ország gazdasági érdekei és egyben hű képet adnak a mai Magyarország életéről, alkotó munkánk eredményeiről. A Minisztertanács az előterjesztést elfogadta. A kormány megtárgyalta a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jelentését a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységéről és a vita alapján határozatokat fogadott el a kiegészítő üzemi tevékenység további fejlesztésére, az eredeti célokkal ellentétes szabálytalanságok felszámolására. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységének további rendeltetésszerű fejlesztése és a szabálytalanságok megszüntetése érdekében a kormányhatározat előírja: A lakosság ellátásának javítása céljából a tsz-ekben nagyobb ütemben kell fejleszteni a mezőgazdasági termékek feldolgozását. Javítani kell az élelmiszeripari vállalatok és a mezőgazdasági üzemek közötti kooperációt, tovább egyszerűsíteni a termékforgalmazás rendjét és meg kell teremteni az állami—szövetkezeti vegyes társítáások közös anyagi érdekeltségét biztosító közgazdasági és jogi előfeltételeket. Szükséges a mezőgazdasági üzemek. 1 .t .en értéked t a tevékenységének fejlesztése, az értékesítéssel kapcsolatos engedélyezési eljárás egyszerűsítése. Ugyanakkor szigorítani kell az egészségügyi és a minőségellenőrzést. A mezőgazdasági üzemek szolgáltató és egyéb ipari tevékenységei közül elsősorban azokat kell fejleszteni, amelyek az élelmiszergazdaságot, továbbá a helyi szükségletek kielégítését segítik, a kedvezőtlen adottságú területeken pedig a helyi lakosság foglalkoztatottságának növelését teszik lehetővé. A mezőgazdasági üzemek építőipari kivitelezői jogosultságát és területi illetékességét úgy kell módosítani, hogy elsősorban mezőgazdasági üzemekben és az élelmiszergazdaság egyéb területein végzzenek építőipari munkát , indoskodni kell arról, hogy megismerkedjenek az építőipari kivitelezési szavatosságra vonatkozó szabályokkal. Szakmunkásutánpótlásuk biztosításáról, saját munkásaik képzéséről a megfelelő szakmunkásképző intézetekkel együttműködve gondoskodjanak. A mezőgazdasági termeléshez szorosan nem kapcsolódó ipari tevékenységet elsősorban ott indokolt fejleszteni, ahol a szabad munkaerő rendszeres foglalkoztatása helyben a mezőgazdasági üzemen belül egyéb módon nem oldható meg. Ezeknek a területeknek a fejlesztését regionálisan, elsősorban ipari nagyüzemekkel kooperálva, kis- és egyes középüzemek kihelyezésével, telephelyek létesítésével, általában az ipar hathatós támogatásával célszerű megoldani. A mezőgazdasági üzemek telephelyükön kívül végzett ipari jellegű tevékenységét, az építőipari tevékenység kivételével, — a már vállalt szerződéses kötelezettségek teljesítésére is figyelemmel — 1970. január 1-ig meg kell szüntetni. A kormány elrendelte, hogy az engedélyeket folyamatosan vonják vissza, a végrehajtást elmulasztó felhők,zleti szervek és üzemek veettői ellen eljárást kell indítani. Állami vállalatok és intézmények termelőszövetkezeti tagot és alkalmazottat telephelyükön sem munkaerő-átengedéssel (munkaerő-kooperáció), sem bérmunkával folyamatosan nem foglalkoztathatnak. Az ilyen jellegű foglalkoztatást és a mezőgazdasági üzemmel kötött szerződést a vállalat és az intézmény 1969. szeptember 1-ig köteles megszüntetni. Felül kell vizsgálni a fővárosi termelőszövetkezetekben tevékenységi körük méreteit és arányait. Ahol nem a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó munkák teszik ki a termelési érték nagyobb részét, korlátozni kell ezt a tevékenységet. A közvetlen értékesítő és feldolgozó tevékenységek közül elsősorban a vidéki tej-, tejtermék- és kenyérellátást célszerű előnyben részesíteni. Külön figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági üzemben a bérezésre, a munkaidőre, a kooperációra, a bérmunkára, a munkavédelemre és a büntetlen előéletre vonatkozó érvényes jogszabályok betartásának ellenőrzésére. Biztosítani kell, hogy a termelőszövetkezeti alapszabályokban és az érvényes bérügyi rendelkezésekben meghatározott béreken és juttatásokon felül semmiféle címen bért vagy juttatást ne fizessenek. A kormány felkéri a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárát, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és az OKISZ elnökét, hogy állásfoglalásukkal, hatékonyabb ellenőrzéssel segítsék e határozat végrehajtását. 1969. JÜLIUS 1, KEDD Tudomány és fejlődés Talán túlságosan is közhely lett a tudományos-technikai forradalomra hivatkozni napjainkban. Legalábbis annyira, hogy sokan úgy gondolják, a tudomány halad a maga, bizonyára rögös de meredeken felfelé ívelő útján, a lakosság, a termelés, egyszóval a társadalom pedig — ha áttételesen és kisebb-nagyobb zökkenőkkel is, de — gyümölcsözteti a hol áldozatosnak, hol éppen kényelmesnek hitt kutatómunka eredményeit. Tény, hogy a fejlettség bizonyos fokán álló, modern államokban az utóbbi évtizedekben a tudományos kutatás olyan hálózata jött létre, amely — a múlhatatlanul szükséges anyagi eszközök birtokában — látszólag spontán módon működik, fejlődik. A valóságban azonban semmilyen mai társadalomban nem esetleges, véletlenszerű ez a fejlődés és különösen nem lehet az szocialista körülmények között, ahol párt- és állami program rögzíti s foglalja rendszerbe a legfőbb nemzeti célkitűzéseket, köztük elsőrendűen a tudományos munka fő irányait, módszereit. Ezek újbóli napirendre tűzése időszerűvé vált nálunk is, egyrészt mert a retortámus a gazdaság, az egész társadalom újfajta követelményeket támaszt a tudományos munkával szemben, másrészt, mert az előttünk álló távlati tervek mintegy légüres térben mozognának a megfelelő tudományos háttér s megalapozottság nélkül. Egyebek mellett ezért is volt nagy jelentőségű az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülése, amelyen határozatot hoztak a párt tudománypolitikai irányelveiről. A Központi Bizottság állásfoglalása legfőképpen azon a megállapításon alapul, hogy a tudomány gyors fejlődése és társadalmi szerepének növekedése korunk egyik általánosan jellemző vonása, amely szocialista körülmények között különös erővel hat. A magyar tudomány közelmúlt eredményei is figyelmet érdemelnek, jelentékeny tudományos bázisunk épült ki, ennek ellenére vagy éppen ezért — ez különösen megszívlelendő figyelmeztetés — ne építsünk légvárakat, kutatóhálózatunk a nemzetközi együttműködés lehetőségeit is kihasználva, alkalmas hazai igényeink kielégítésére, de világszínvonalú, új tudományos eredményeket csak néhány, körülhatárolt területen hozhat létre! Nos, ezeknek a területeknek — a hazai hagyományok és tudományos örökség, anyagi és személyi adottságaink és nem utolsósorban a tényleges szükségletek, a konkrét tudományos „kereslet" alapján való — meghatározása valóban sürgető feladat. A kutatási befektetések tervezett növelése, a kilátásba helyezett tekintélyes összegek bölcs megfontoltsággal történő felhasználása, lehetőleg kevesebb, de annál kecsegtetőbb, nagy feladatokra való összpontosítása — a cél, amelyet a tudománypolitikai irányelvek megjelölnek. Ami a kilátásba helyezett szervezeti reformokat illeti, bizonyára nagy figyelmet kelt az egyetemi tanszékek javasolt nagyobb szerepe a kutatásban. Annál is inkább mert ez nemcsak a tudomány, hanem — Eötvös Loránd ,immár klasszikus érvelését igazolva — az egyetemi oktatás, a tudósképzés színvonalát is emelné. Mert ,tudományos az oktatás ott, ahol tudósok tanítanak " Szólni kell a kutatás és a gyakorlat szorosabb kapcsolatát szorgalmazó megállapításokról is. Ilyen kívánság természetesen korábban is elhangzott. Ám a tervbe vett szervezeti reformok, valamint a kutatás-finanszírozás korszerűsítése feltehetően megteremtik a tényleges, tehát célszerűen ösztönzött együttműködés lehetőségeit. Figyelmet érdemlő, amit a Központi Bizottság a kutatások kívánatos módszerével, szellemével összefüggésben hangsúlyoz. A tudományos kutatás szabadsága, a vitaszellem bátorítása, a tudományos élet további demokratizálása elengedhetetlen kívánalmak. Hasonlóképpen elengedhetetlen az is, hogy a tudósok — akiknek kiválasztására, képzésére igen nagy ügyeimet kell fordítani — a szocialista társadalom javára gyümölcsöztessék mindazt a támogatást, amit kapnak. És nemcsak általában: a társadalomtudományi kutatásra például igen nagy feladat kerül a szocializmus építése mind hatékonyabb módszereinek kidolgozásában. A tudományos munka, ahogy sehol a világon, nálunk sem képzelhető el szélesedő nemzetközi együttműködés nélkül. A szocialista országok sokoldalúbb kooperációja, a Szovjetunió óriási tudományos arzenáljának behatóbb megismerése, a tervezett szocialista integráció kilátásai a hazai tudományos fejlődés elsőrendű tartalékai. Ez azonban nem feltételez elzárkózást a nem szocialista országok tudományos életéből. Egy szocialista ország tudományos gyarapodása, a kezdeményezőbb szabadalmi forgalom és az élénkülő tudományos kapcsolatok, tapasztalatcsere révén, az egész szocialista társadalmi fejlődés javára válik. B. J. Molnár János miniszterhelyettes Nyíregyházán Molnár János, művelődésügyi miniszterhelyettes június 30-án Nyíregyházán tárgyalást folytatott a megye kulturális helyzetéről. A megbeszélésen részt vett: dr. Feleszi István, a megyei tanács vb elnöke, dr. Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Markovics Miklós, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Gulyás Emilné dr., a megyei tanács vb elnökhelyettese és Horváth Miklós, a megyei tanács osztályvezetője. Ülést tartott az Elnöki Tanács Rendelet Mátészalka várossá nyilvánításáról A népköztársaság Elnöki Tanácsa hétfőn ülést tartott. A Minisztertanács előterjesztésére törvényerejű rendeletet alkotott a népszámlálás tartásáról 1970-ben. A törvényerejű rendelet kimondja: Magyarország területén az 1969. december 31. és az 1970. január 1. közötti éjféli állapot alapulvételével általános népszámlálást kell tartani. A népszámlálással egyidejűleg össze kell írni a lakásokat és az intézeti háztartásokat (kórházakat, munkásszállásokat, diákotthonokat, stb). a lakókat, az intézeti és az egyéb lakott épületeket. A népszámlálás, valamint az azzal kapcsolatos összeírások körébe tartozó adatgyűjtés a tanácsok végrehajtó bizottságainak feladata. Az e munkában résztvevőket tennivalóik ellátásában hivatalos személyeknek kell tekinteni. Az adatgyűjtés szakmai irányítását, az adatok feldolgozását és közzétételét a Központi Statisztikai Hivatal végzi. A népszámlálás, valamint az ezzel kapcsolatos összeírások körébe tartozó adatokat mindenki köteles a valóságnak megfelelően, a kívánt határidőben megadni. Az Elnöki Tanács elrendelte Mátészalka várossá alakítását, továbbá a csengeri, a szentgotthárdi és a vasvári járás megszüntetését. Az Elnöki Tanács ezután egyéni kegyelmi ügyekben döntött, majd folyamatban lévő ügyeket tárgyalt. * Magyarországon az első hivatalos népszámlálás (1869) óta — az európai gyakorlatnak megfelelően — általában 10 évenként tartanak népszámlálást. A jövő évi lesz a tizenegyedik; időpontja megegyezik mind a KGST statisztikai állandó bizottságának mind az ENSZ gazdasági és sociális tanácsának javaslatával. A népszámlálás megbízható képet ad a társadalom szerkezetéről, alapadatokat szolgáltat a népgazdasági, elsősorban a távlati tervezéshez. A népszámlálás az ország egész lakosságára, valamenynyi állampolgárra kiterjedő adatszolgáltatási kötelezettséggel jár, pontos végrehajtásához jelentős érdekek fűződnek, ezért elrendelése hazánkban és külföldön mindig törvénnyel, illetve törvényerejű rendelettel történt. A SZOT elnökségének ülése A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott. Megvitatta a szakmunkásképzésről szóló törvénytervezetet, amely csak az alapvető, meghatározó szabályokat tartalmazza. A törvény a szakmunkásképzés irányításáért felelős szervek feladatainak és hatáskörének meghatározását a kormányra bízza. Az elnökség megbízta a SZOT termelési osztályát, hogy a szakmunkásképzéssel kapcsolatos szakszervezeti tennivalókat dolgozza ki és azt jóváhagyásra terjessze az elnökség elé. Ezután az elnökség megtárgyalta a negyedik ötéves terv kulturális fejlesztési céljairól szóló előterjesztést. Az országos főhatóságok már elkészítették fejlesztési javaslataikat, a vélemények egyeztetéseibe több tárgyalást tartottak. Jelenleg még viták vannak abban a kérdésben, hogy a nagyvárosi települések vagy a falvak kulturális helyzetének javítását kell-e előtérbe helyezni. Az elnökség álláspontja szerint az átlagosnál nagyobb mértékben kell támogatni a munkásosztály kulturális ellátását. Kiemelten kell kezelni a munkásszállások, munkáskerületek, munkás-lakótelepek, az új szocialista városok, a nagy ipari vállalatok tömegművelődési létesítményeinek korszerűsítését. A szakszervezetek véleménye szerint a dolgozók kulturális ellátása, új tömegművelődési intézmények létrehozása és azok működtetése vállalati feladat. Az elnökség azt is javasolja, hogy a SZOT felújítási alapot létesítsen a művelődési intézmények fejlesztésére. Az elnökség megvizsgálta a zöldség- és gyümölcsellátás tapasztalatait és a piaci árak alakulását is. Megállapította, hogy az év első négy-öt hónapjában a zöldség- és gyümölcsellátás, illetve az áralakulás kedvezőtlenebb volt, mint az előző év hasonló időszakában A zöldség-gyümölcs árukészletek ez év elején kisebbek voltak és a szabadpiaci felhozatal is általában alatta maradt a tavalyinak. Az elnökség véleménye szerint a piaci viszonyok és a gazdasági ösztönzők hatását a zöldség-gyümölcsellátásban is indokolt lenne megvizsgálni, mert a szocialista szektor, például a földművesszövetkezetek és a tsz-ek befolyásoló hatása az ellátásra és az árakra még nem érvényesül kielégítően. Az elnökség megvitatta és jóváhagyta a kollektív szerződések érvényesülésének gyakorlati tapasztalatairól szóló előterjesztést. A Népszava kulturális rovatának bővítéséről szóló javaslatot, továbbá tudomásul vette az idei üdültetési főidény előkészítéséről és az NDK üzemeiben dolgozó fiatal magyar munkások élet- és munkakörülményeiről, szervezeti életéről készült tájékoztatót.