Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-22 / 167. szám
VILÁG PELUTÁRIM,AGMULJmM XXVI ÉVFOLYAM, 167. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1969 JÚLIUS 22. KEDD Armstrong és Aldrin sikeresen teljesítették feladatukat a Holdon VISSZAINDULTAK A FÖLDRE AZ APOLLO—11 ŰRHAJÓSAI „A Nyugalom támaszpont jelnti: a Sas leszállt”. Ezzel a mondattal jelentkezett Neil Armstrong a Hold felszínéről, először az űrhajózás rövid történetében, 1969. július 20-án, magyarországi időszámítás szerint este 21 óra 17 perc 40 másodperckor. Embert szállító jármű, az Apollo—11 holdkompja, rádióhívójele szerint a „Sas” fedélzetén két űrhajóssal, Neil Armstronggal és Edwin Aldrinnal ekkor szállt le először idegen égitestre. A holdraszállás, majd az azt követő első holdséta volt az eddigi csúcspontja az Apollo-kísérletnek, amely az űrhajó szerdai felbocsátásával indult meg. Az űrhajó szombaton érkezett meg a Hold térségébe, ahol orbitális pályára állt. Vasárnap előbb az űrkabin és a holdkomp szétválasztására került sor, majd a holdkomp megkezdte leszállását az égitest felszínére. A példa nélkül álló és bonyolult manőver teljesen az előirányzott tervnek megfelelően ment végbe. Az űrhajó előbb mintegy 15 kilométerre közelítette meg a Hold felszínét, majd innen a tervezett leszállóhely felé ereszkedett, a fékező rakéta működése eredményeként egyre csökkenő sebességgel. Az űrhajósok csak a legutolsó szakaszban követhették szabad szemmel a leszállást, addig ugyanis a holdkomp olyan helyzetben volt, hogy nem láthattak ki az ablakon és radarral tájékozódtak. Ekkor, szinte közvetlenül a talaj felett lebegve, Armstrong kézi irányítással manőverezett. A manőverezésre szükség volt, mert az a hely, ahova a „Sas” érkezett, Armstrong közlése szerint „egy kráter futballpálya nagyságú belseje” igen sziklás volt, s ezért az űrpilóta kissé távolabb manőverezett a holdkomppal. Végül a „Sas simán ért talajt” csaknem teljesen függőleges helyzetben, úgy hogy ajtaja nyugatra nézett. Ekkor az űrhajónak már csak mintegy negyven másodpercre elegendő üzemanyag-tartaléka volt. A leszállás a manőverezés miatt negyven másodperccel a tervezett időpont után következett be. A NASA közlése szerint csaknem teljesen a megadott körzet, a Nyugalom Tengere egy részének középpontjában értek Holdat, az amerikai geológiai felügyelet illetékes részlege szerint ettől távolabb. Az űrhajósok a kiszállásig vizuális megfigyeléssel nem tudták meghatározni helyzetüket. Röviddel a leszállás után Armstrong és Aldrin már közölte első megfigyeléseit a leszállás színhelyéről. Elmondották, például látják, hogy az égitest felülete hamuszürke színű, tele van kisebb-nagyobb kréterekkel és kisebb, legfeljebb egy méter átmérőjű szikladarabokkal, amelyeknek színe a megfigyelés helyétől függően változónak tűnt. Ott, ahol a hajtómű lángsugara felsértette a talajt, sötétszürke színű, anyag látszott. Tekintettel a sima leszállásra, a földi irányítóközpont javasolta Armstrongnak és Aldrinnak, hogy az alapvető ellenőrzési műveletek elvégzése után fogyasszák el vacsorájukat és haladéktalanul kezdjenek a kiszállás előkészítéséhez, órákkal a tervezett időpont előtt. A program az étkezés után mintegy négyórás pihenőt irányzott elő, az űrhajósok azonban maguk javasolták, hogy a kiszállást hozzák előbbre, mivel nincs szükségük a pihenőre és nem is látszanak képesnek arra. Ezt mondotta orvosuk, dr. Charles Berry is. Az időpont megváltozása lehetővé tette, hogy az amerikai tv-állomások az esti csúcsidőben tudják közvetíteni a holdraszállás eseményeit, a tervezett kora hajnali időpont helyett. A televízió jóvoltából az egész világ közvetlen szemtanújé lehetett annak, hogyan lép először ember a Holdra, hogyan teszi meg ott az első lépéseket, amelyeknek nyormsán hoszszú időre megmarad. Neil Armstrong és Edwin Aldrin, az Apollo—11 holdkompjának, a „Sas "-nak leszállása után röviddel közölte, az eredeti terv megváltoztatásával kész korábban végrehajtani a Holdra lépést. A földi irányítóközpont engedélyével, a szükséges ellenőrzések és rövid étkezési szünet után, haladéktalanul hozzáláttak az előkészületekhez. Bizonyos nehézséget okozott a két űrhajós számára a különleges védőruha felöltése. Ez a ruha 24 réteges anyagból készült, biztosítja a szükséges belső nyomást, háton hordozható tartályából pedig az oxigénellátást is. A ruha védelmet nyújt még az esetleges mikrometeoritok ellen is. A nehézség abból származott, hogy a holdkorop belsejében, amely alig nagyobb két telefonfülkénél, csak nehézkesen tudták felölteni a ruhát és a házi tartályt, a teljes beöltözés után következett a szükséges ellenőrzés. Armstrong és Aldrin megvizsgálta egymás felszerelését. Az űrhajósok budapesti idő szerint körülbelül hajnali fél négykor kaptak engedélyt a kabin belső nyomásának megszüntetésére és a kabinajtó ezt követő kinyitására. A nyomás lassan csökkent és a két űrhajós még annak teljes megszűnte előtt megkezdte az ajtó kinyitását. Ezután ismét hoszszas ellenőrzés következett, majd Armstrong jelentette, hogy megkezdi a kiszállást. Az űrkabin szűk résén óvatosan, háttal bújt ki az úgynevezett „arany tornácra” a bejárati részre, majd közölte, lába már a létrán van. (Folytatás a 2. oldalon) Az Apollo utasai. Balról—jobbra: Neil Armstrong, Michael Collins^T^d^in Aldrin. Befejezte útját a Luna—15 Moszkva (TASZSZ) Július 21-én befejeződött a Luna—15 automatikus űrállomás segítségével a Hold körüli térségben végzett kutatások és az állomás új rendszerei tökéletesítésének programja. Július 21-én, moszkvai idő szerint 18 óra 47 perckor bekapcsolták a fékező hajtóművet. Az állomás ekkor letért pályájáról és a megadott térségben elérte a Hold felszínét. A Luna—15 állomással végzett munka 18 óra 51 perckor befejeződött. Mint már közölték, a Luna— 15 önműködő űrállomást július 13-án bocsátották fel a Holdhoz vezető pályára Az állomással annak repülése közben 86 alkalommal teremtettek rádiókapcsolatot, és ezek alkalmával ellenőrizték az állomás új rendszereinek működését, mérték a röppálya adatait és tudományos kutatásokat végeztek. A Hold körüli pályán haladva, a Luna—15 önműködő űrállomás 52 fordulatot tett az égitest körül. A Luna—15 űrállomás abban különbözik a korábbi Luna—9 és Luna—13 önműködő űrállomásoktól, hogy a Hold körüli röppálya változtatásával leszállást hajthat végre a Hold felszínének különböző pontjain. Július 13- án és 19-én két ilyen pályamódosítást hajtottak végre. Eközben az új önműködő navigációs rendszereket próbálták ki. Az űrállomás a Hold körül végzett repülés közben számos tudományos kutatást végzett a Hold körüli térségben és fontos kísérleti adatokat szerzett a különböző konstrukciók és fedélzeti rendszerek munkájáról. A mérések eredményeit most dolgozzák fel. rKfWtH JÁTETMABAtr T * ■ ■■■ imS Elment egy jó munkás Élő falumúzeum A vasárnap sportja (3. oldal) (5. oldal) Rajtavesztett csalók (5. oldal) (6—7. oldal) Magyar államférfiak üdvözlő távirata Lengyelország újjászületésének 25. évfordulója alkalmából WLADYSLAW GOMULKA elvtársnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának; MARIAN SPYCHALSKI elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság államtanácsa elnökének; JÓZEF CYRANKIEWICZ elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsa elnökének; VARSÓ Kedves elvtársak! Lengyelország újjászületésének 25. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész dolgozó magyar nép nevében szívélyes üdvözletünket és elvtársi jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri lengyel népnek. A lengyel nép a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével a szocializmus építésének útján haladva az elmúlt negyed század folyamán kimagasló eredményeket ért el: megsokszorozta országa gazdasági potenciálját, biztosította a tudomány és kultúra dinamikus fejlődését, véghez vitte a társadalom mélyreható átalakítását, megszilárdította a nép hatalmát. Az elért eredmények alapján a Lengyel Népköztársaság méltán örvend őszinte nagyrabecsülésnek a világ összes haladó és békeszerető erői körében. Ezt a nagyrabecsülést csak fokozza az a körülmény, hogy országuk lankadatlan erőfeszítéseket tesz a béke tartóssá tétele, az európai biztonság megszilárdítása érdekében. Az elmúlt negyed század során még szorosabbá és bensőségesebbé vált a magyar és a lengyel nép hagyományos és népeink tudatában elevenen élő barátsága. Ez a barátság új tartalommal gazdagodott a marxizmus—leninizmus elvei alapján a proletár nemzetköziség eszméje jegyében. Továbbra is azon munkálkodunk, hogy a magyar és a lengyel nép között a kapcsolatok az élet minden területén erősödjenek, hogy népeink eredményesen járuljanak hozzá az egész szocialista közösség egységének megszilárdításához, a békét fenyegető imperialista erők megfékezéséhez, a béke, a szocializmus és a haladás győzelméhez. Nemzeti ünnepük, e jelentős történelmi évforduló alkalmából szívből kívánunk önöknek és az egész lengyel népnek további sikereket hazájuk felvirágoztatása érdekében kifejtett felelősségteljes munkásságukhoz. Budapest, 1969. július 22. KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP KB első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke * Kállai Gyula az országgyűlés elnöke és Péter János külügyminiszter táviratban üdvözölte Czeslaw Wycech-et, a lengyel szejm elnökét, illetve Stefan Jedrychowski lengyel külügyminisztert Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából. A SZOT elnöksége ugyancsak táviratban üdvözölte a Lengyelországi Szakszervezetek Központi Tanácsát, a KISZ Központi Bizottsága pedig a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetséghez intézett üdvözlő táviratot. Lengyelország újjászületése Gdanskban, a Westerplatten emelt kis dombon monumentális emlékmű áll. A második világháború kitörésének színhelye ez, ahol 1939 szeptember 1-én, 182 főből álló lengyel helyőrség hősiesen harcolt a hazájára zúduló náci túlerővel. Mérhetetlen tragédia és szenvedés kezdete volt ez a lengyel nép számára. Nemcsak pusztulást, elnyomást jelentett, hanem veszélybe sodorta a lengyel nemzet létét. Az állam több mint 1000 esztendős történelme során Lengyelország harmadszor töröltetett le a térképről. Most ugyan nem 130 esztendőre, mint a XVIII. században, amikor Poroszország, Ausztria és a cári Oroszország osztozkodott testén, de a történelem gyorsuló menetét tekintve ez az öt év hatványozott szerencsétlenséget zúdított az országra. Lélekben számolva 6 millió állampolgár esett áldozatul a nácizmus pusztító dühének. 25 évvel ezelőtt, 1944 július 22-én tette közzé a Júliusi Kiáltványt a hitleristák igája alól felszabaduló Lengyelország első kormánya. A kiáltványt, sajátos módon, azoknak a plakátoknak a hátára nyomták, amelyeken a Sonder-kommandó, a német hatóság, deportálásokról, kivégzésekről, megtorló intézkedésekről tudósít. A plakát másik oldala a lengyel néphez szól, és harcra hív a fasizmus teljes és végleges kiűzésére. A kiáltvány közreadásának napjától keltezik a szovjet hadsereg és az oldalán harcoló lengyel egységek hősi küzdelme nyomán szabaddá lett Lengyelországot — bár akkor még csak az úr (Folytatás a 2. oldal«»«)