Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-22 / 167. szám

VILÁG PELUTÁRIM,AGMULJmM XXVI ÉVFOLYAM, 167. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1969 JÚLIUS 22. KEDD Armstrong és Aldrin sikeresen teljesítették feladatukat a Holdon VISSZAINDULTAK A FÖLDRE AZ APOLLO—11 ŰRHAJÓSAI „A Nyugalom támaszpont jelnti: a Sas leszállt”. Ezzel a mondattal jelentkezett Neil­ Armstrong a Hold felszíné­ről, először az űrhajózás rö­vid történetében, 1969. jú­lius 20-án, magyarországi időszámítás szerint este 21 óra 17 perc 40 másodperc­kor. Embert szállító jármű, az Apollo—11 holdkompja, rádióhívójele szerint a „Sas” fedélzetén két űrhajóssal, Neil Armstronggal és Edwin Aldrinnal ekkor szállt le elő­ször idegen égitestre. A holdraszállás, majd az azt követő első holdséta volt az eddigi csúcspontja az Apollo-kísérletnek, amely az űrhajó szerdai felbocsátásá­val indult meg. Az űrhajó szombaton érkezett meg a Hold térségébe, ahol orbitá­­lis pályára állt. Vasárnap előbb az űrkabin és a hold­komp szétválasztására került sor, majd a holdkomp meg­kezdte leszállását az égitest felszínére. A példa nélkül álló és bo­nyolult manőver teljesen az előirányzott tervnek megfele­lően ment végbe. Az űrhajó előbb mintegy 15 kilométer­re közelítette meg a Hold felszínét, majd innen a ter­vezett leszállóhely felé eresz­kedett, a fékező rakéta műkö­dése eredményeként egyre csökkenő sebességgel. Az űr­hajósok csak a legutolsó szakaszban követhették sza­bad szemmel a leszállást, ad­dig ugyanis a holdkomp olyan helyzetben volt, hogy nem láthattak ki az ablakon és radarral tájékozódtak. Ek­kor, szinte közvetlenül a ta­laj felett lebegve, Armstrong kézi irányítással manővere­zett. A manőverezésre szük­ség volt, mert az a hely, aho­va a „Sas” érkezett, Armstrong közlése szerint „egy kráter futballpálya nagy­ságú belseje” igen sziklás volt, s ezért az űrpilóta kissé távolabb manőverezett a holdkomppal. Végül a „Sas simán ért talajt” csak­nem teljesen függőleges helyzetben, úgy hogy ajtaja nyugatra nézett. Ekkor az űrhajónak már csak mintegy negyven má­sodpercre elegendő üzem­anyag-tartaléka volt. A le­szállás a manőverezés miatt negyven másodperccel a ter­vezett időpont után követke­zett be. A NASA közlése szerint csaknem teljesen a megadott körzet, a Nyugalom Tengere egy részének középpontjában értek Holdat, az amerikai geológiai felügyelet illetékes részlege szerint ettől távo­labb. Az űrhajósok a kiszál­lásig vizuális megfigyeléssel nem tudták meghatározni helyzetüket. Röviddel a leszállás után Armstrong és Aldrin már kö­zölte első megfigyeléseit a leszállás színhelyéről. El­mondották, például látják, hogy az égitest felülete ha­muszürke színű, tele van ki­­sebb-nagyobb kr­éterekkel és kisebb, legfeljebb egy méter átmérőjű szikladarabokkal, amelyeknek színe a megfi­gyelés helyétől függően vál­tozónak tűnt. Ott, ahol a haj­tómű lángsugara felsértette a talajt, sötétszürke színű, any­ag látszott. Tekintettel a sima leszál­lásra, a földi irányítóköz­­­pont javasolta Armstrongnak és Aldrinnak, hogy az alap­vető ellenőrzési műveletek elvégzése után fogyasszák el vacsorájukat és haladéktala­nul kezdjenek a kiszállás elő­készítéséhez, órákkal a ter­vezett időpont előtt. A prog­ram az étkezés után mintegy négyórás pihenőt irányzott elő, az űrhajósok azonban maguk javasolták, hogy a ki­szállást hozzák előbbre, mi­vel nincs szükségük a pihe­nőre és nem is látszanak ké­pesnek arra. Ezt mondotta orvosuk, dr. Charles Berry is. Az időpont megváltozása lehetővé tette, hogy az ame­rikai tv-állomások az esti csúcsidőben tudják közvetíte­ni a holdraszállás esemé­nyeit, a tervezett kora hajna­li időpont helyett. A televízió jóvoltából az egész világ köz­vetlen szemtanújé lehetett annak, hogyan lép először ember a Holdra, hogyan te­szi meg ott az első lépése­ket, amelyeknek nyormsán hosz­szú időre megmarad. Neil Armstrong és Edwin Aldrin, az Apollo—11 hold­kompjának, a „Sas "-nak le­szállása után röviddel közöl­te, az eredeti terv megváltoz­tatásával kész korábban vég­rehajtani a Holdra lépést. A földi irányítóközpont enge­délyével, a szükséges ellenőr­zések és rövid étkezési szü­net után, haladéktalanul hoz­záláttak az előkészületekhez. Bizonyos nehézséget okozott a két űrhajós számára a kü­lönleges védőruha felöltése. Ez a ruha 24 réteges anyag­ból készült, biztosítja a szük­séges belső nyomást, háton hordozható tartályából pedig az oxigénellátást is. A ruha védelmet nyújt még az eset­leges mikrometeoritok ellen is. A nehézség abból szárma­zott, hogy a holdkorop belse­­jében, amely alig nagyobb két telefonfülkénél, csak ne­hézkesen tudták felölteni a ruhát és a házi tartályt, a teljes beöltözés után követ­kezett a szükséges ellenőr­zés. Armstrong és Aldrin megvizsgálta egymás felsze­relését. Az űrhajósok budapesti idő szerint körülbelül hajna­li fél négykor kaptak enge­délyt a kabin belső nyomásá­nak megszüntetésére és a kabinajtó ezt követő kinyi­tására. A nyomás lassan csökkent és a két űrhajós még annak teljes megszűnte előtt megkezdte az ajtó ki­nyitását. Ezután ismét hosz­­szas ellenőrzés következett, majd Armstrong jelentette, hogy megkezdi a kiszállást. Az űrkabin szűk résén óva­tosan, háttal bújt ki az úgy­nevezett „arany tornácra” a bejárati részre, majd közöl­te, lába már a létrán van. (Folytatás a 2. oldalon) Az Apollo utasai. Balról—jobbra: Neil Armstrong, Michael Collins^T^d^in Aldrin. Befejezte útját a Luna—15 Moszkva (TASZSZ)­ Július 21-én befejeződött a Luna—15 automatikus űrál­lomás segítségével a Hold körüli térségben végzett ku­tatások és az állomás új rendszerei tökéletesítésének programja. Július 21-én, moszkvai idő szerint 18 óra 47 perckor be­kapcsolták a fékező hajtó­művet. Az állomás ekkor le­tért pályájáról és a meg­adott térségben elérte a Hold felszínét. A Luna—15 állomással vég­zett munka 18 óra 51 perc­kor befejeződött. Mint már közölték, a Lu­na— 15 önműködő űrállomást július 13-án bocsátották fel a Holdhoz vezető pályára Az állomással annak repülé­se közben 86 alkalommal te­remtettek rádiókapcsolatot, és ezek alkalmával ellen­őrizték az állomás új rend­szereinek működését, mérték a röppálya adatait és tudo­mányos kutatásokat végez­tek. A Hold körüli pályán ha­ladva, a Luna—15 önműkö­dő űrállomás 52 fordulatot tett az égitest körül. A Luna—15 űrállomás ab­ban különbözik a korábbi Luna—9 és Luna—13 önmű­ködő űrállomásoktól, hogy a Hold körüli röppálya változ­tatásával leszállást hajthat végre a Hold felszínének kü­lönböző pontjain. Július 13- án és 19-én két ilyen pálya­­módosítást hajtottak végre. Eközben az új önműködő na­vigációs rendszereket pró­bálták ki. Az űrállomás a Hold kö­rül végzett repülés közben számos tudományos kutatást végzett a Hold körüli térség­ben és fontos kísérleti adato­kat szerzett a különböző konstrukciók és fedélzeti rendszerek munkájáról. A mérések eredményeit most dolgozzák fel. rKfWtH JÁTETMABAtr T * ■ ■■■ imS Elment egy jó munkás Élő falumúzeum A vasárnap sportja (3. oldal) (5. oldal) Rajtavesztett csalók (5. oldal) (6—7. oldal) Magyar államférfiak üdvözlő távirata Lengyelország újjászületésének 25. évfordulója alkalmából WLADYSLAW GOMULKA elvtársnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának; MARIAN SPYCHALSKI elvtársnak, a Lengyel Népköz­­társaság államtanácsa elnökének; JÓZEF CY­RAN­KIEW­ICZ elvtársnak, a Lengyel Nép­­köztársaság minisztertanácsa elnökének; VARSÓ Kedves elvtársak! Lengyelország újjászületésének 25. évfordulója alkal­mából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradal­mi munkás-paraszt kormány és az egész dolgozó magyar nép nevében szívélyes üdvözletünket és elvtársi jókívánsá­gainkat küldjük önöknek és a testvéri lengyel népnek. A lengyel nép a Lengyel Egyesült Munkáspárt veze­tésével a szocializmus építésének útján haladva az elmúlt negyed század folyamán kimagasló eredményeket ért el: megsokszorozta országa gazdasági potenciálját, biztosította a tudomány és kultúra dinamikus fejlődését, véghez vitte a társadalom mélyreható átalakítását, megszilárdította a nép hatalmát. Az elért eredmények alapján a Lengyel Népköztársa­ság méltán örvend őszinte nagyrabecsülésnek a világ összes haladó és békeszerető erői körében. Ezt a nagyrabecsülést csak fokozza az a körülmény, hogy országuk lankadatlan erőfeszítéseket tesz a béke tartóssá tétele, az európai biz­tonság megszilárdítása érdekében. Az elmúlt negyed század során még szorosabbá és bensőségesebbé vált a magyar és a lengyel nép hagyományos és népeink tudatában elevenen élő barátsága. Ez a barátság új tartalommal gazdagodott a marxizmus—leninizmus elvei alapján a proletár nemzetköziség eszméje jegyében. Továbbra is azon munkálkodunk, hogy a magyar és a lengyel nép között a kapcsolatok az élet minden területén erősödjenek, hogy népeink eredményesen járuljanak hozzá az egész szocialista közösség egységének megszilárdításához, a békét fenyegető imperialista erők megfékezéséhez, a béke, a szocializmus és a haladás győzelméhez. Nemzeti ünnepük, e jelentős történelmi évforduló alkalmából szívből kívánunk önöknek és az egész lengyel népnek további sikereket hazájuk felvirágoztatása érdeké­ben kifejtett felelősségteljes munkásságukhoz. Budapest, 1969. július 22. KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP KB első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke * Kállai Gyula az országgyűlés elnöke és Péter János külügyminiszter táviratban üdvözölte Czeslaw Wycech-et, a lengyel szejm elnökét, illetve Stefan Jedrychowski lengyel külügyminisztert Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából. A SZOT elnöksége ugyancsak táviratban üdvözölte a Len­­gyelországi Szakszervezetek Központi Tanácsát, a KISZ Köz­ponti Bizottsága pedig a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövet­séghez intézett üdvözlő táviratot. Lengyelország újjászületése Gdanskban, a Westerplat­­ten emelt kis dombon monu­mentális emlékmű áll. A má­sodik világháború kitörésé­nek színhelye ez, ahol 1939 szeptember 1-én, 182 főből álló lengyel helyőrség hő­siesen harcolt a hazájára zú­duló náci túlerővel. Mérhe­tetlen tragédia és szenvedés kezdete volt ez a lengyel nép számára. Nemcsak pusztu­lást, elnyomást jelentett, ha­nem veszélybe sodorta a len­gyel nemzet létét. Az állam több mint 1000 esztendős történelme során Lengyelor­szág harmadszor töröltetett le a térképről. Most ugyan nem 130 esztendőre, mint a XVIII. században, amikor Poroszország, Ausztria és a cári Oroszország osztozko­dott testén, de a történelem gyorsuló menetét tekintve ez az öt év hatványozott szerencsétlenséget zúdított az országra. Lélekben szá­molva 6 millió állampolgár esett áldozatul a nácizmus pusztító dühének. 25 évvel ezelőtt, 1944 jú­lius 22-én tette közzé a Jú­liusi Kiáltványt a hitleristák igája alól felszabaduló Len­gyelország első kormánya. A kiáltványt, sajátos módon, azoknak a plakátoknak a há­tára nyomták, amelyeken a Sonder-kommandó, a né­met hatóság, deportálások­ról, kivégzésekről, megtorló intézkedésekről tudósít. A plakát másik oldala a len­gyel néphez szól, és harcra hív a fasizmus teljes és végleges kiűzésére. A kiáltvány közreadásá­nak napjától keltezik a szov­jet hadsereg és az oldalán harcoló lengyel egységek hő­si küzdelme nyomán szabad­dá lett Lengyelországot — bár akkor még csak az úr­ (Folytatás a 2. oldal«»«)

Next