Kelet-Magyarország, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

i oldal E*"r'~ f. -' 11 rm............... ":' j, ■- -i , SiJL9T-WACfTABrtHS<«Ä6 (Folytatás az I. oldalról) vagy tartalékai rejlenek a kapukon belül, ezeket a tartalékokat tervszerűbb- fegyelme­zettebb munkával, jobb szervezéssel kell fel­tárnunk. Megyénkben számos új beruházást kell megvalósítani. Ez tovább javítja a foglalkoz­tatot­tságot, növeli­ a dolgozók keresetét, a családok jövedelmét. E célok eléréséhez múl­hatatlanul szükséges az építőipari, építő­­anyagipari kapacitás növelése. Szabolcs- Szatmár megye további fejlődésének egyik alapvető feltétele, hogy az építőipar megbir­kózzon a feladatokkal. Ehhez maximális anyagi erőt, szervezési energiát kell biztosí­tani, mert megyénkben — hála a párt és a kormány fokozódó figyelmének és nagyará­nyú segítségének­­— ma már a korábbitól jóval nagyobbak beru­házási lehetőségeink. Ezért van különösen nagy jelentősége annak, hogy mind a minisztériumi, mind a tanácsi, mind pedig a szövetkezeti, építőipa­ri vállalatok fejlődéséhez maximális segítsé­get nyújtsanak az illetékesek. Az új év eredményes gazdálkodásának egyik jelentős alapja és tartaléka, hogy job­ban bevonjuk a dolgozókat az állami és gaz­dasági élet problémáinak megoldásába. Azt tartják, hogy az állami fegyelem­ és a mun­kafegyelem egyik f­or­sasa a helyesen értel­mezett és helyesen alkalmazott szocialista demokratizmus. Az elmúlt év egyik nagy eredménye éppen az volt, hogy dolgozóink érdeklődése megnőtt országuk, megyéjük és közvetlen munkahelyük társadalmi és gazda­sági helyzete iránt. Nem kevés levél, észre­vétel, közérdekű javaslat, panasz futott be a pártszervekhez és pártszervezetekhez, a kü­lönböző állami és szakszervezeti szervekhez, amelyben kritikusan vizsgálják a hibákat, és a felelőtlenséget az eddigieknél is szigo­­r­úban marasztalják .. Úgy vélem, társa­dalmunk igényli is ezt a légkört. Igényli a dolgozók segítségét, észrevételeit, tanácsait, a társadalmi és gazdasági élet valamennyi te­rületén. A hasznosítható tanácsokat meg kell szívlelni. Ugyanakkor egész politikai, gaz­dasági fejlődésünk gátja pl. a még mindig sok helyen fellelhető bürokratizmus- amely­től az ember idegen, amely csak aktaszerű­séget és nem az embert látja. Az emberek­kel minden területen és minden szinten töb­bet kell törődni, problémáikra, kéréseikre és kételyeikre kielégítő, őszinte és pontos vá­laszt kell adni. Jóval többet kell törődni pl. az idős, a munkában megfáradt, a munka­helyéről kiöregedett emberekkel. Az ő érde­kükben is és egész sor más dologban fogja­nak össze a helyi társadalmi szervek, a gaz­dasági egységek, fogjon össze az egész helyi társadalom. Az új esztendőben is sok gond szerít meg bennünket. Nem kis nehézségek­kel találkozunk p­ a lakáskérdésben, (a me­gye viszonylagos elmaradottságának felszá­molása a lakáselosztás egész menetében ne­hezíti helyzetünket) az óvodai, bölcsődei és napközi otthoni férőhelyek területén. E téren is vannak jó kezdeményezések, hasznos tapasztalatok, mint pl az üzemi la­kásépítkezés, a szövetkezeti erőből történő óvoda- napköziotthon-építés stb. Meg kell azonban mondani, hogy ilyenekkel csak elv­vétve találkoztunk, és ezeket az eddiginél sokkal inkább szívügyévé kell tenni elsősor­ban gazdasági, nem utolsósorban párt és tanácsi vezetőinknek. Véget ért egy eredményekben gazdag, dolgos esztendő. Megyénk 1969-ben is min­den bizonnyal hozzájárult az országos ered­ményekhez. Új esztendő küszöbén állunk: 1970 új év, új harcok és új sikerek éve is lesz. Nem mondható, hogy nyugalmasabb lesz, mint az elmúlt év volt. Ennek az el­lenkezőjére számítunk. De munkánk célja nagy, és felemelő: a megye lakossága élet­színvonalának emelése, a megye arculatának további formálása, a dolgozó emberek éle­tének szebbé, kulturáltabbá tétele. Ehhez a feladathoz most az a legfonto­sabb, hogy minden szinten megértsük és megértessük pártunk Központi Bizottságának a gazdasági munka megjavításáról hozott no­vemberi határozatát, hiszen­ ez további tevé­kenységünk vezérfonala. A számvetés e cikk keretében sajnos nem terjedhetett ki megyénk életének minden területére és nem is azért, mert azok kevés­bé fontosak. Az eredmények itt is nagyon jelentősek. Erőteljesen folytatódott az elma­radás felszámolásáért, behozásáért a munka. Az elért eredmények dicsérik a területek dolgozóinak hozzáértését, szorgalmát. Jobb belső és külső körülmények között fogunk az 1970. évi feladataink megvalósítá­sához. A nemzetközi helyzet most kedve­zőbb, a kezdeményezés mindinkább a­­ szo­cializmus, a haladás erőinek kezébe megy át. A megyénkben folytatott tevékenységünk­ben is állandóan figyelembe kell vennünk a budapesti és prágai felhívást, a Varsói Szer­ződésben, a KGST-ben vállalt kötelezettsé­geinket- a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásán elfogadott állásfog­lalásokat. Örömmel és felelősséggel tölt el bennünket, hogy pártunk az elmúlt évben is hozzájárult a szocialista országok és a világ kommunista és munkáspártjai egysége je­lentős fejlődéséhez, a proletár internaciona­lizmus erősödéséhez. Az új évnek különös jelentőséget ad, hogy tavasszal lesz a lenini centenáriumi év, és tavasszal lesz 25 éve, hogy Magyarország földjéről a szovjet hadsereg kiverte az utol­só fasiszta megszállói Különös szimbólum ez, és az évszámok különös történelmi talál­kozása. Az a szovjet hadsereg, amely felsza­badította hazánkat, s ezzel lehetővé vált a szocialista forradalom, megszülethetett a független haza, a néphatalom, ezt a hadse­reget a lenini eszmék hozták létre, azok ve­zérelték, s annak zászlaja alatt harcolt. E gondolatok jegyében kezdeni az évet, és helytállva munkálkodni a holnapért, minden becsületes dolgozó ember megtisztelő köte­lessége.­ngedjék meg, hogy a megyei pártbizottság nevében köszöne­tet mondjak megyénk dolgozói­nak azért a fáradhatatlan, szor­galmas, odaadó munkáért, me­lyet 1969-ben végeztek megyénk életének fejlődéséért, felvirágzásáért, a békés és bol­dogabb élet megteremtéséért. Köszönetet mondok a pártszervezetek kommunistáinak, akik az új, bonyolultabb körülmények között is megpróbáltak és tud­tak új módon dolgozni, s akikre a következő években is bizton számíthatunk. Jó egészséges személyes boldogságot és eredményes munkát kívánok az új eszten­dőben Szabolcs-Szatmár minden lakosának. " jártait . t. Külpolitikai összefoglaló OR A Cherbourg! hajók ügyében vigyázó szemét Párizsra veti a világ UH NDft-állásfoglalás Az­­esztendő utolsó nap­ján változatlanul nagy ter­jedelmet kap a világsajtó­ban és a hírügynökségi tu­dósításokban a „Cherbourg! hajók” ügye. 1969 legvégének csakugyan egyik legfeltűnőbb eseménye volt az öt hajó „kicsempészése” az izraeliek részéről Franciaország egyik legnagyobb kikötőjéből. S miközben a hajók talán már meg is érkeztek, vagy éppen e sorok olvasásának idején érkeznek meg valamelyik izraeli kikötőbe, a világköz­­vélemény érdeklődésének középpontjában már nem is maguk a hajók állnak. Inkább az érdekli a vi­lágot, hogy Franciaország végül is mit tesz majd a do­logban ? S mennyiben befo­lyásolja az egész ügy mind a francia—izraeli viszonyt, mind pedig Párizs és az arab országok — az utóbbi időben mindinkább javuló — kapcsolatait. Párizsból érkező jelenté­sek szerint ebben a ké­nyes és a francia kormányt zavarba ejtő ügyben attól függ majd Pompidouék dön­tése, hogy milyen az arab országok állásfoglalása. Ez utóbbi pedig, az eddigi jelek szerint, vegyes. Amíg példá­ul egy algériai újság kereken kijelenti: lehetetlen, hogy a francia kormány nem tu­dott volna az ügyről — te­hát eléggé nyíltan teszi fe­lelőssé és támadja Pá­rizst —, s hasonló hangok fedezhetők fel egyik-másik szíriai és libanoni orgánum­ban is, addig az egyiptomi sajtó igen mérsékelt és tár­gyilagos hangon foglalkozik Franciaország szerepével. Mindenesetre­ érdeklődés­sel várja az egész világ a további fejleményeket Any­­nyi bizonyos: az eset nehéz leckét adott fel Párizsnak, s most van­ igazán szükség a francia diplomácia rugal­masságára, hogy a „kényes egyensúlyt"’ egyfelől az arab államokhoz, másfelől Izrael­hez fűződő kapcsolataiban meg tudja tartani Érdekes hír érkezett Ber­linből is. A Horizont című tekintélyes politikai hetilap közölte Hermann Maternnel, az NSZEP Politikai Bizott­sága tagjával folytatott Inter­júját Matern kijelentette: az NDK kész tárgyalásokat folytatni az NSZK kormá­nyával. A két német állam békés egymás mellett élésére, ehhez pedig nemzetközi jogi érvényű szerződésekre van szükség, olyanokra, amelyek rendezik a kölcsönös kapcso­latokat, kizárják az erőszak alkalmazását és a másik ál­lam belügyeibe való beavat­kozást — mondotta egyebek között Matern, világosan körvonalazva az NDK állás­­foglalását, amely a szocialis­ta országok legutóbbi moszk­vai tanácskozásának szelle­mét tükrözi. Talán a szep­temberi választások után kétségtelenül rugalmasabbá lett, de a múltnak még mindig túl sok örökségét magával vonszoló bonni poli­tikát is rugalmasabbá tesz­ az új esztendő, s közelebb hozza a realitásoknak nem csak elméleti, de kézzelfog­ható gyakorlati elismeréseket is. A Kameruni Szövetségi Köztársaság január 1-én ün­nepli függetlensége kikiál­tásának 10. évfordulóját. Az elmúlt 10 esztendő alatt megélénkült az­ országban a gazdasági tevékenység. Sike­resen megvalósították a gazdasági és a társadalmi fejlesztés első ötéves tervét (1960—1965) és számos gaz­dasági mutató tekintetében már most túlhaladták a második (11‘66—1971) ötéves terv előirányzatait. Kame­runban körülbelül hetven új ipari vállalat létesült. A függetlenség első 10 esz­tendejében Kamerun n­a­gy eredményeket ért el az el­maradottság ellen vívott küzdelemben, de még nehéz harcot kell folytatnia az iga­­zi gazdasági függetlenségért Magyar államférfiak üdvözlő távirata kubai vezetőkhöz DR. FIDEL CASTRO RUZ ELVTÁRSNAK, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a ku­bai forradalmi kormány miniszterelnökének, DR. OSVALDO DORTICOS TORRADO elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének, HAVANNA Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forra­­dalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép nevében kö­szöntjük önöket és a kubai népet a forradalom győzelmének 11. évfordulója alkalomából A magyar nép őszinte tisztelettel, adózik a testvért ku­bai népnek, amely hősi harcokban vívta ki függetlenségét, önfeláldozó munkával felszámolta a múlt feudális örökségeit, védte szabadságát az imperialista agresszorokkal szemben, s jelentős eredményeket ért el a szocialista társadalmi rend kialakítása felé vezető úton. A Kubai Köztársaság politikai, gazdasági és kulturális sikerei méltó hozzájárulást jelentenek a világ népeinek közös antiimperialista harcához. Meggyőződésünk, hogy a népeink között kialakult test-­ véri barátság és sokoldalú együttműködés a jövőben is to­vább fejlődik, s hozzájárul a szocialista közösség egységének erősítéséhez. A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén minden jót, to­vábbi sikereket kívánunk önöknek és a testvéri kubai népnek a szocializmus felépítéséért végzett áldozatos munkájukban, a hazájuk függetlenségének biztosításáért folytatott bátor harcukban. Budapest, 1970. január 1. Elvtársi üdvözlettel: KADÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCEI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnök­e Gerencsér Miklós:­­ Méd, a cókóidarú­ ­m — Könyörülj... Eddigi éle­tem csupa szenvedés volt. Most kezdenek egy kicsit lu­­d­okolni.­.. A pálinkámban! -t nyár­salom­­ fel egy­ férfias kiáltás­seb Kitűnő az egészségem, ha érződik egyéniségemből a ter­mesze­tes hidegvér. — Vedd tudomásul, te ocsmany ba­ka­­csoprú, a tüdődbe látok. A­­rt próbáltad beszennyezni ti fiúi méltóságomat, mert sz­­elmes vagy Ib!S.Pál,a­­micsoda féreg, istenem­ Cs­ak én lehetek ennyire bal­­szerencsés, akinek ilyen fő­nököt sózott a nyakába a rendszer. Leborul a söntés­­purt megszentelt hájtoglapsá­­g karjai közé rejti szörnyű éjét . — Végezz velem gyorsan... Vesztettem... Egy percig se tétováznék, ha késelő lennék. Milyen kár, hogy nem hordok ma­gamnál bellérbicskát. Mitévő legyek? Épp jókor jön Ibo­lya. Legalább kiragadom a gyászból, amelybe ez a ke­serves élet taszította. — Mitől hervadozik szived jázminkertje? — próbálok enyhülést suttogni fülébe. Hamvas ostyaarcán csak pereg, pereg a fájdalom gyöngy harmata. — Elpusztulok, Illés... He­tek óta nem józanodtál ki... Fél éjszakákat várok rád a kocsmák előtt... így akarsz elüldözni magad mellől? So­ha... soha nem szabadulhatsz tőlem Inkább a cipőd szegé­lyénél halok meg, így még mindig jobb, mint nélküled... Erős a lelki kondícióm, de azért e­ggütt ekkora önfelál­dozás. Szegény Ibolya, fogalo­ma sincs róla, hogy az em­beri aljasság miatt gyötröm a kegyetlen próbával. Be kell" bizonyítani a rágalom kéjenceinek: csak egy legen­dás férfihez lehet ennyire" ra­gaszkodni. Ha a körmömet szaggatnák ki, nem fájna úgy, mint zordságom, mégis kénytelen vagyok sebzett lel­kébe marni. — Drágám, ezek még csak az első tétova lépések igazi életformám felé. Ideje érzé­sedre adni, hogy számomra minden alkohol kevés. Vi­szont itt zokog egy úr, aki nikotint fog inni, ha nem le­szel az övé. Szerelme valósá­gos lángszóró és mégsem ég le a bőr­e pofájáról. Ugye nem veszed otrombaságnak, ha a karjaiba kényszerítelek? Magam vagyok kénytelen felkarolni Ibolyát, mielőtt a kocsma padlójára omolna. Még így, ájultan is milyen gyönyörű. Egészen más em­bert fog bennem viszontlát­ni, ha fölébred szűzi álmából. Megpillanthatja majd a szesz legyőzőjét, a józanság érc­­alakját, a hűség obeliszkjét,­­ férfias erényekből épült ka­­tedrálist, jövőjének éder­i arculatát Röviden — engem. 3. Felfoghatatlan örömök vár­nak rém az életben ha mind­járt a kezdet ennyire gazda­gító. Mehetek tértéket vá­sárolni a nyulgiacra és ezt a kötelességemet egy­általán nem tartom férfiatlannak, hogy magam vásároltam vol­na be a saját lakodalmamra. Szegény Ibolyának helyt kell állnia nehéz kötelességében, egy nappal az esküvő előtt is a nemzeti vagyonnal kény­telen törődni a MÉH-terepen, így hát lovagias nagylelkű­séggel vettem le válláról a gondot amit nászlakománk előkészítése jelent. Sajnos, Dudor Jakab várakozásom el­lenére sem került még a kórboncnok bádogtepsijébe, tehát nem hanyagolhattam el a meghívást, kénytelen leszek­ fércehússal zabálta­n­ bol­dogságom legszebb ünnep­napján. És mivel rendszerint kitűnő étvágyuk van az er­kölcsi hulláknak, jobban ten­ném, ha jércék helyett strucc­­madarakat vásárolnék. Mi több, nem elég, hogy hivatali hatalommal erőszakolta rám magát ez a potyaleső, ráadá­sul megköveteli, hogy nyúl­­pecsenyével traktál­jam a la­kodalmamban. Nem csincsil­lával, nem belga óriással, ha­nem vadnyúllal. Hol szerez­tek neki vadnyulat orgona­­virágzáskor? Mit tehetnek a világ törvényes rendje ellen, ha két évtized óta baromfit árulnak a nyúl­piacon? Vadnyulat májusban . • A szerelem havában! Teljesen feloldotta az alkohol Dudor Jakab szürke agysejtjeit. Én a mámorra gondolok, izmaim ruganyossága csupa dallam a szív hódoló muzsikájától, a­miércekre is szivarvénytollazat nő délszaki képzeletemben és akkor jön ez a Dudor Jakab a frivol kívánságával. A busz viszont nem­­ jön. Napsugár simogatja a külvá­rost, enyelgő verebek borzol­ják az, út porát, egy lány dalol valahol a repkényes verandán, pogácsás Italra szi­matolok, mint hajdan, ami­kor még Hófehérkét akartam feleségül venni. Alig hhető, hogy a sátán is jól érzi magát ebben a tündéri idillben­: itt várakozik velem együtt a buszra és aljas hízelgéssel a fülembe fuvolázik. -r- Illés ne tikkadj a tűző napon amikor ötven lépéssel odébb hároméves kéki­yelűt mérnek a Bokréta vendéglő­ben. Hallatlan. Méghogy én... Mit képzel rólam ez a púpos ördög? — Jó, hogy találkozunk, már úgyis beszélni akartam veled. Nézd, sátán, csak ak­kor maradhatunk puszi paj­tások, ha ezennel kitépsz minden szőlőtőkét Bácsalmás­tól Verpelétig, Abrahámhegy­­­től Abaújszántóig. Újabban megfogadtam Ibolyának­, vál­jon bennem kénsavvá a tin­ta, ha akár egy kisfröccsöt is megiszok. A pusztulásomat akarod, sátán?... Vártam a válaszát, d® nem felelt. Pillantásom tövé tette érte a környéket és ek­kor belém villámlott a döb­benet, hogy az ördöggel nem tettet kukoricázni. Ott áll­ előttem Kocsis Laci, elődöm, a boldogságban Ibolya olda­lán. Íme, értésemre adta a sátán hogy a halálomat akar­ja. Néztem, ki van-e nyitva a revolver Kocsis Laci zsebé­ben. Enyhe fátyolossággal a hangomban, tréfálkozni pró­­bált otrt: — Jó, hogy találkozunk, már úgyis beszélni akartam veled. Nézd, Laci, csak ak­kor maradhatunk puszipajtá­sok, ha szívesen adod át a ka­rikagyűrűdet. Hadd lássa háth­a jó a kisujjamra. Végigmér, melyik ne­nes szervemet vegye célba revol­verével. — Illés, ne tikkadjunk a tűző napon, amikor ötven lépéssel odébb hároméves kéknyelűt mérnek a Bokréta vendéglőben. ■FoLytatjijjy

Next