Kelet-Magyarország, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-04 / 102. szám

1.­­Adat K®LET-MAGYIARDÍÍS«RO HÉTFŐ KEDD: Külügyminiszterünk, Péter János Hollandiá­ba utazik Négyhatalmi tárgyalás Nyugat- Berlinről Budapesten ülésezett, a Varsódi Szerződés ka­tonai tanácsa SZERDA Tiltakozó nap Franciaországban Provokatív izraeli kormánynyilatkozat — Eré­lyes cáfolat szovjet és egyiptomi részről CS­Ü­­RTÖK: Losonczi Pál szolidaritási távirata az indokínai népek képviselőihez PÉNTEK: Világszerte megünneplik május elsejét Nixon bejelenti a nyílt agressziót Kambodzsá­ban SZOMBAT: Amerikai repülőgépek a VDK területét bombázzák VASÁRNAP: Harcok Jordániában Washington veszélyes lavinái A kettős ünnep következ­tében széttöredeztek a szoká­sos heti keretek, esemény­­naptárunk is egy rubrikával hosszabb lett. Valósággá vált a regényeim: a hét nyolca­dik napja. De nemcsak a hozzátoldás miatt beszélhe­tünk egy eseményekben rend­kívül gazdag hétről... Az elmúlt napokban Washington a világ két leg­­nyugtalanabb válságterüle­tén olyan lavinát indított el, amelyek végkifejletét ma még nehéz előre látni. Május el­sejének hajnalán, amikor a világon mindenütt a nagy seregszemlére készültek, el­hangzott az amerikai elnök bejelentése a nyílt kambod­zsai agresszióról. Nixon ez­zel a hivatalos amerikai po­­litika szintjére emelte az egész Indokína elleni táma­dást, s a vietnami háborút kiterjesztette Laoszra és Kambodzsára is. Amikor az elnöki beszéd elhangzott, a „Teljes győze­lem” fedőnevű hadművelet keretében az amerikai és sai­­goni csapatok már­­ Kambod­zsa három tartományában harcol­tak­. A Pentagon azzal próbálta indokolni az ak­ciót, hogy ily módon „rajta­üthetnek­" a dél-vietnami sza­badságharcosok állítólagos főhadiszálásán. Ilyent azon­ban nem találtak. Ily mó­don az utolsó fügefalevelek is lehulltak a nyílt beavat­kozásról. Az amerikai akció egyút­tal a Nixon-doktrina ellent­mondásosságát is megmutat­ta. Az elnök addig-addig hirdette az „ázsiaiak hábo­rúját az ázsiaiak ellen” amíg nem hogy mérséklődött volna a délkelet-ázsiai katonai ka­land mérete, de súlyosan kiterjesztették azt. Lehetsé­ges azonban, hogy a Fehér Ház — következő lépésként — Thaiföld és más szövetsé­geseinek bevetését tervezi. Semmi jót sem ígér az a „kambodzsai konferencia”, amelyet Indonézia verbuvál össze. Djakarta nyilván az amerikai érdekek ügyvédjé­nek csapott fel. A kambodzsai agresszióval párhuzamosan nem szűnnek a Laosz elleni bombázások sem, sőt hosszú idő után a legsúlyosabb amerikai légi­támadást intézték a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság déli területei ellen. Laird hadügyminiszter egyenesen a „totális légiháború” újra­kezdésével fenyegetőzött. Érthető, ha ilyen körülmé­nyek között a felháborodott tiltakozás hulláma söpört vé­gig a világon. Az Egyesült Államokban máris új lendü­letet kapott a háborúellenes mozgalom. A szenátus kül­ügyi bizottsága, amire ötven­egy esztendő óta nem volt példa, megidézte az elnököt.­­ Nyilván ezt a hatást a tak­­s­tikai érzékéről ismert Nixon I is felmérte, mert demagóg t­ó módon olyan kijelentést tett, inkább csak négy évig lesz elnök, ám nem hagyja vesz­ni az amerikai érdekeket. A Nixon-képmás ismeretében kijelenthetjük, hogy az elnök éppen azért beszél így, mert nem négy, hanem nyolc évig szeretne elnök lenni­. (Esélyeit — a legutóbbi ese­mények előtt — kétségkívül javította a demokrata pár­tiak teljes szétesettsége, s Edward Kennedy bírói el­marasztalása is. ..) Amennyiben ez így­ van, Nixon veszélyes fordulathoz érkezett. Az eddig, ha tettek­ben nem is mutatkozó, de legalább szavakban hirdetett deeszkaláció helyett, az erő­politika, az agresszió kiter­jesztésének hirdetője lett. Csakhogy­ a háborút köny­­nyebb elindítani, mint ki­mászni belőle. Vajon képes lesz-e kilábolni az Egyesült Államok a vietnami háború ingoványából, ha közben egy még süppedékesebb mocsár­ra akar ,,támaszkodni?” A Fehér Ház és a Penta­gon sem felejtheti el, hogy­ aki szelet vet, vihart arat. Az indokínai népek konfe­renciája azt bizonyította, hogy az agresszió kiterjesz­­tőjének *— a kiterjedtebb és egységesebb ellenállással kell szembenéznie. Az utolsó szót — Indokína népei fog­ják kimondani. Délkelet-Ázsia került az események gy új alpontjába, de a Közel-Kelet sem volt csendes. Jól időzítetten —­ alighanem a kambodzsai be­avatkozás előkészületeivel párhuzamosan izraeli kor­mánynyilatkozat jelent meg, amely azt állította, hogy a szov­jet rémülök operatív bevetés­be kerülnek Egyiptom felett, de­ légi harcokban nem is vesznek részt. Ezt az állítást úgy Moszkva, mint Kairó ré­széről erélyesen cáfolták, a szovjet diplomaták az ENSZ- ben is kifejtették álláspont­jukat. Természetesen nem ti­tok, hogy a Szovjetunió messzemenő védelmi segítsé­get nyújt az arab népeknek — ez a tény jól ismert a vi­lág előtt. Mi volt az izraeli , kor­mány célja a provokatív rá­galommal? Így akart ürügyet teremteni ahhoz, hogy az amerikaiak végül mégis le­szállítsák azokat a Phantom típusú repülőgépeket, ame­lyeknek Izraelbe juttatását időlegesen felfüggesztették. (Jellemző volt, hogy Wash­ington még a gyors cáfola­tok előtt azonnal bejelentet­te döntéseinek „felülvizsgá­lását”) emellett saját belső és nemzetközi helyzetét is javítani kívánta az izraeli kormány, hogy növekvő vesz­teségeit ne az arabok, ha­nem a Szovetunió „számlá­jára” írhassa. A játszma annál veszélye­sebb, mivel május elsejei beszédében Nasszer elnök komoly békegesztust tett. Közölte, ha Izrael határo­zott dátumbeli kötelezettsé­get vállal a Biztonsági Ta­nács határozatának teljesíté­sére, kész tartózkodni min­den katonai akciótól. Sajnos, nem valószínű, hogy izraeli részről hajlandók lennének ilyen lépésre... A télen és a kora tavaszon veszélyes lavinák zúdultak az Alpokban. Mindenütt je­lentős erőfeszítések történnek a lavinaveszély elhárítására. Nem kell-e mindent elkö­vetnünk Washington felelőt­lenül aljára bocsátott politi­kai lavináinak megfékezésé­re? 'Jlei Uk&etif' írta: Cs. Horváth Tibor Rajzolta: Sebők Imre n!ELŐTT ERRE A VÉGZETES BEVETÉSRE KÜLDTEK, BURG! MULATÓBAN ÖSSZEAKADTAM RÉG LÁTOTTO TOJT CIMBORÁM­MAL, KARL BREIERrjEL .BÜSZKÉN FESZÍTETT SSEZREDES! EGYENRUHÁJÁBAN, MELLÉN VASMERESZT. Sejtelmem se volt MIRŐL BESZÉL , DE MEGMAGYARÁZTA. .. AMIKOR MEGKEZDŐ­DÖTT A VISSZAVONULÁS PARANCS ÉRKEZETT, HOGY A GESTAPO ÉS A TITKOSSZOLGÁLAT BIZALMAS IRATTÁRAIT SZÁLLÍTSÁK. Az anya­országba­,ÉS MEL­YEZ­­ZÉK EL SPECIÁLIS REJ­TEKHELYEKEN. A BA­RÁTOM IS ILYEN MU­RATOM IS ILYEN MŰ­VELE­TET IRÁNYÍTOTT. 1976. május 4 Gotyár Gyula •­ Ezer kilom Pozsonytól Kassáig (Szlovákiai úti Jegyzetek) 2. Kapcsolat a határokon át Parobeton, Kabbeton és SATELIT Ifjúsági Építővál­lalat — Pozsonyban ismer­kedtünk ezeknek a szavak­nak az értelmével és lénye­gével. Pozsony is a „változá­sok” korát éli ezekben az években. Bök az új lakóne­gyed, torony­házak és szalag épületek, nagy zöldövezetek, mellett futott gépkocsink, de a régi nehezen adja meg magát és bizony akadályoz­za a belváros gyors ütemű átalakulását. Éppen a minap kiadott statisztikai jelentés szerint hatvanezer lakás hiányzik a Szlovák Szocialista Köztár­saság Dunához simuló fővá­rosában. Ugyanis a tervek alapján 1980-ban már 385 ezer lakosa lesz Pozsony­nak. A szakemberek — terve­zők és építészek — vélemé­nye egyöntetű: a hatvanezer, új, komfortos lakás megépí­tése egyáltalán nem álom Pozsonyban, de csak úgy és akkor lesz valóság, ha to­vább fokozzák a „pórabe­­tonka” és a habbetonelemek gyártását. Az utóbbi 12 esz­tendőben ebből a gyorsan népszerűvé vált építőanyag­ból több, mint ötmillió köb­métert állítottak elő. Ez a mennyiség kereken százezer lakás felépítéséhez elegendő. S ennek a hatalmas építő­anyag-mennyiségnek az egy­ötödét tavaly — egy eszten­dő alatt — gyártották. Az alapanyag-előállítási ter­vekről, az építkezésekről mondotta Vladimir Pavle mérnök, a SATELIT igazga­tója. Márciustól már bizo­nyítunk. . . A jövő építészeti alapanyaga kétségtelenül a habbeton és ezért is társul­tunk a könnyűépítőanyag­­gyártó vállalattal... Terveink szerint az alapásástól a be­költözésig nem szabad egy évnél több időnek eltelnie... És mit mond ugyanerről a témáról a Szövetségi Műsza­ki Beruházási-Fejlesztési Bi­zottság? Szlovákiában egyelőre ezer lakosra évente 6—6,8 új la­kás jut. Az 1971—1975-re el­készített fejlesztési program már 198 ezer lakás felépíté­sét írja elő a Szlovák Szo­cialista Köztársaságban. Csak ebben az évben 68 ezer új lakásba költöznek be a csa­ládok. A jubileum esztendejében (Pozsony is éppen április 4-én ünnepelte felszabadulá­sának 25. évfordulóját), így terveznek, dolgoznak bará­taink a szlovák családok ér­dekében. A felszabadulási jubileum előkészületeivel mindenütt találkozunk: sajtóban és a közembernél, a hivatalokban és a vezetők határidős nap­táraiban egyaránt. A Szlo­vák Nemzeti Színház igaz­gatója —­ Ivan Thurzo — a felszabadulási időnek gazdag programját ismertette a saj­tó képviselőivel. A tájékoz­tató közben megragadott egy név: Pavel Hviezdoslav, a nagy szlovák költő neve. Klasszikusnak számító szín­művét — a Heródes és He­­ródias-t — mutatta be az ünnepi társulati ülés alkal­mából a pozsonyi színház. Országa Pál Magyarorszá­gon is járt, jól ismert és el­ismert poéta. Emléktábláját Balatonfüreden leplezték le. Szép versei, örökbecsű reme­kei megéneklik a Balatont, annak minden szépségét, az Arany Hidat... Lám egy név, azonnal kap­csolatot találunk szívünkhöz és értelmünkhöz száz és száz kilométereken keresztül is. A színházi sajtótájékozta­tón szóba került a nógrádi Csesztve és Balassagyarmat is Madách Imre: Az ember tra­gédiája­­ is szerepel a Szlo­vák Nemzeti Színház társu­latának idei repertoárjában. A pozsonyi, híres, négyszög­letes vár hatalmas udvarán a színház operaegyüttese be­mutatta Suchon: Svatopluk című operáját. Azért érde­mes ezt megemlíteni, mert a szabadtéri bemutatók, játé­kok mindig nagy tömeget vonzanak a szlovák főváros­ban. Az itteniek hűséges színházlátogatók és hálás kö­zönség hírében állanak, így jegyeztem fel: kapcso­lat a határokon át. A Duna menti Folyószabályozási Vál­lalat pozsonyi üzemegységé­nél vendégeskedtünk. Infor­mátorunk és tolmácsunk: Dezső bácsi, Gyalókay Dezső mérnök-geológus. Úgy röp­ködnek a levegőben a ma­gyar nevek és vállalatok el­nevezései, minth­a otthon hallgatnánk egy tervtárgya­lást. A Duna menti erőmű­ről beszélgetünk. Az előké­születekről, többek között ar­ról, hogy a magyar kutató­fúró vállalat segített 30 fú­rásnál, mert­ a pozsonyiak nem rendelkeztek elegendő gépi berendezéssel ilyen nagy tömegű munkához. — Már 17 éve együttmű­ködünk a VIZITERV-el, a magyar vízügyesekkel — mondja Jakubec Ladislav igazgató. A feltárás a leg­fontosabb nálunk. Viszonylag pontos térképpel rendelkez­nek a Duna bal partjának egyes szelvényeiről. S ami jó a Duna bal part­ján, az segít az árvízvéde­lemben a jobb partos hí fFolyteituhl

Next