Kelet-Magyarország, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-22 / 94. szám
! Köszöntjük a békéért, a társadalmi haladásért harcoló népeket! Kádár János felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) minden területén szorosan együttműködik, együttesen harcol a közös célokért. A magyar nép legújabbkori történelmének legfontosabb napja 1945. április 4-e, amikor Magyarország területe teljesen felszabadult a Hitler-fasiszta megszállás alól. Hazánkat a Szovjetunió szabadította fel, de soha nem feledjük, hogy a magyar nép felszabadításában a szovjet harcosok oldalán részt vettek a bolgár nép legjobb fiai is. Barátságunk él, együttműködésünk számos kézzelfogható eredményt hozott az elmúlt 26 év alatt politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. A magyar nép a szabadságért elesettek emlékét is azzal őrzi a leghívebben, hogy eleget tesz szocialista kötelezettségeinek, hogy törhetetlenül ragaszkodik a magyar—bolgár barátság ügyéhez. Erős és közös a törekvésünk, hogy az élet minden területén a jövőben is egyesítjük erőinket a magyar és a bolgár nép javára, a szocializmus és a béke általános érdekei javára. Kedves elvtársak! Hazánkban, a Magyar Népköztársaságban szilárd a népi hatalom, a magyar munkásosztály, pártja vezetésével teljesíti történelmi hivatását, s a parasztsággal, az értelmiséggel, a társadalom valamennyi alkotó erejével szövetségben építi a szocialista társadalmat. Az elmúlt év végén sikeresen befejeztük harmadik ötéves tervünket. Ebben az időszakban hazánkban tovább szilárdultak a szocialista termelési viszonyok, magasabb színvonalra emelkedett a tervgazdálkodás, minden korábbinál jobban, a szükségletekkel összhangban fejlődött a termelés. Emelkedett népünk életszínvonala, javult anyagi, kulturális ellátottsága. Pártunk a közelmúltban tartotta meg esedékes X. kongresszusát, amelyen felmérte a megtett utat. A kongresszus jelentős eredményekről adott számot, ugyanakkor még meglévő nem kevés gondról is szólt, s nagy feladatokat állított dolgozó népünk elé. Az eredmények forrása pártunknak az a törekvése, hogy a marxizmus— leninizmus nemzetközi érvényű tanításait következetesen és alkotó módon alkalmazza hazánk viszonyaira. Ennek köszönhető, hogy a szocializmus alapvető kérdéseiben a párt és a nép, a kommunisták és a pártonkívüliek között egység van, hogy a néptömegek követik a pártot. Bízunk erőnkben, jövőnkben. Kongresszusunk az eddigi politika folytatását határozta el és a szocialista társadalom felépítésének további útját világosan rájelölte. Megkezdtük az új, 1971- től 1975-ig szóló negyedik ötéves tervünk végrehajtását, és április 25-én általános választások lesznek nálunk. Meggyőződésünk, hogy a magyar nép a választásokon szavazatával is támogatni fogja pártunk, a Hazafias Népfront politikáját, a szocializmus felépítésének programát, és tovább erősödik hazánkban a szocialista nemzeti egység és összefogás. Kedves elvtársak! A magyar kommunisták, a magyar nép munkájához nagy erőt ad, hogy pártunk a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján, a kommunista és munkáspártokkal szoros összefogásra törekedve dolgozik Erősít bennünket, hogy országunk a Varsói Szerződés tagállama, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának szervezetéhez, a szocialista országok közösségéhez tartozik. Különösen nagy jelentőségű számunkra, hogy a Szovjetunióval és kommunista pártjával, azzal az országgal és párttal vagyunk szoros szövetségben, egységben és megbonthatatlan barátságba- amely létrejötte óta a szólizmus, a haladás élenjáró osztaga, és ma is az. A haladás híveinek örömére, ellenségeink bánatára a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa is megmutatta: Lenin dicső pártja magasra tartja az alkotó marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus zászlaját. A történelmi tapasztalat,a jelen valóság egyaránt mutatja, a proletár internacionalizmus eszméje, az összefogás és az egység, a szocialista világrendszernek, a nemzetközi munkásosztálynak, a világ kommunista és munkáspártjainak leghatalmasabb fegyvere. A Magyar Szocialista Munkáspárt az egység, a szocializmus és a béke, a népek alapvető érdekeinek védelmében, a többi testvérpárttal együtt, a leghatározottabban és egyformán elutasítja a jobb- és a „baloldali” opportunizmust, a nacionalizmust, a szovjetellenességet, a kínai vezetők szakadár tevékenységét. Támogatunk mindent, ami az egységet erősíti, elutasítunk mindent, ami az imperialistákkal szembeni közös frontunkat gyengíti A kommunista és munkáspártok, a szocialista országok nagy többségének sokévi állhatatos erőfeszítése, az 1969- es moszkvai tanácskozás eredményeként az utóbbi időben egységünk erősödött. A nemzetközi munkásmozgalom,, a haladás erőinek öszszefogása, küzdelme, a szabadságszerető népek harca keresztülhúzza az imperialisták minden számítását. Az imperialista agresszorok ma még sok szenvedést okoznak a hősiesen harcoló vietnami népnek, Indokína népeinek, az arab népeknek és jogos aggodalmat keltenek a békét kívánó emberekben az egész világon. De semmiféle imperialista manőver és az erőpolitika sem tud változtatni a világ fejlődésének fő irányán: az emberiség a kapitalizmusból a szocializmus irányába halad, a népek, a nemzetek szabadok lesznek, és a béke le fogja győzni a háborút. Kedves elvtársak! Bolgár barátaink! Kongresszusuk ismét bizonyítja, hogy a Bolgár Kommunista Párt dicső hagyományaihoz méltóan, magabiztosan vezeti a bolgár népet a szocializmus építésének útján. Meggyőződésünk, hogy a párt és a nép összefogásának eredményeként megvalósulnak a kongresszus határozatai és a népi Bulgária a szocialista fejlődés újabb magaslatára érkezik. A magyar kommunisták, a magyar dolgozók szívből sok sikert kívánnak a Bolgár Kommunista Pártnak, a testvén bolgár népnek országépítő, szocialista munkájában. Éljen a Bolgár Népköztársaság és harcedzett élcsapata, a Bolgár Kommunista Párt! Éljen a magyar és a bolgár nép testvéri barátsága! Éljen a szocializmus és béke! Kádár János beszédét követően a kongresszus délelőtti ülésén a mongol, az NDK, a csehszlovák és a román testvérpártok küldöttségvezetőinek felszólalása hangzott el. Jumzsagim Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára a marxizmus—leninizmus tisztaságának védelmére, a sovinizmus és a szovjetellenesség elutasítására helyezte a hangsúlyt. Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a szovjet—nyugatnémet, illetve a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikálásának szükségességéről beszélt részletesebben. Alois Indra, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára a csehszlovákiai nehézségek leküzdéséről, az ellenforradalmi veszély elhárításáról számolt be, méltatva a szocialista országok testvéri segítségnyújtásának szerepét. Gheorghe Pana, a Román Kommunista Párt KB állandó elnökségének és a Központi Bizottság titkárságának tagja a balkáni szomszédországok gazdasági együttműködéséről beszélt. Kifejtette Románia álláspontját a különböző társadalmi rendszerű országok viszonyáról és a pártközi kapcsolatokról. Ivan Basev, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere, aki elsőként szólalt fel a kongresszus szerda délutáni ülésén, a Bolgár Népköztársaság külpolitikájét elemezve rámutatott, hogy annak „internacionalista seínylegét meghatározza a BKP politikájának marxista-leninista volta”. A párt dimitrovi következetességgel folytatja a Szovjetunióval való barátság, együttműködés és minél szorosabb közelítés politikáját. A külügyminiszter beszédét követően még három bolgár felszólalás hangzott el, majd a délutáni ülés befejezéséig 15 külföldi delegáció vezetője üdvözölte a bolgár kommunisták tanácskozását — köztük Corvalan, a Chilei, Bagdad, a Szíriai Kommunista Párt főtitkára, valamint a kubai, a koreai és az olasz küldöttség vezetője. A kongresszus ma folytatja munkáját. Huszonöt évvel a kézfogás után Az 1946. április 21-én megnyílt és április 22-én véget ért konferenciáról a világsajtó archívumaiban, a párttörténeti múzeumokban számtalan dokumentumot, fényképet őriznek. Egy kép ezek közül — bizton lehet állítani — valamennyi jelentős gyűjteményben megtalálható. A felvétel Wilhelm Piecknek, Németország Kommunista Pártja elnökének és Otto Grotewohlnak, a Szociáldemokrata Párt elnökének kézszorítását ábrázolja. Egyetlen pillanatba sűrűsödik a kétnapos tanácskozás lényege , és sok évtizedes nehéz küzdelem. Huszonöt évvel ezelőtt a konferencia határozata kimondta a két német munkáspárt egyesülését, a Népiét Szocialista Egységpárt megalakulását. Németország keleti felében megvalósult az, amit a munkásosztály legjobbjai olyan régen követeltek, ami Hitler megállítására egyedül lett volna alkalmas — a munkáspártok egysége. Huszonöt évvel az esemény után, a lassan történelemmé váló időszakra emlékezve — éppúgy, mint az az egy fénykép — egy szó hallatszik ki legerősebben a konferencia hozzászólásaiból. Szükségszerűség. Szükségszerű volt, hogy kezet fogjanak egymással a munkásosztály pártjai. Európa történelmének legvéresebb háborúján volt túl és nagy tanulságokon is túljutott. Németországban is — valamennyi megszállási övezetben — 1945-ben, 1946-ban nagyon sokan érezték már azt, amit Wilhelm Pieck, az egyesülés ötödik évfordulóján, 1951 ben eképpen határozott meg: „A jobboldali szociáldemokrata pártvezérek azzal, hogy az egységes ellenállási mozgalom létrehozását megakadályozták, megfosztották a német munkásosztályt attól a lehetőségtől, hogy saját erejéből küzdje le a szörnyű fasizmust”. , Az ország gazdasági helyzetéről fogalmat alkothatunk a korabeli statisztikák alapján. Ezekben ilyen adatok szerepelnek: a mai NDK területén megsemmisült vagy használhatatlanná vált a lakóépületek 50 százaléka (ezek legnagyobb része természetesen a városokban), a gépgyártó kapacitás 70 százaléka, a szállítóeszközök 60 százaléka... Nem volt hús, nem volt kenyér, nem volt fűtőanyag. Walter Ulbricht, az ország akkori hangulatára így emlékezett vissza: „Negyedszázaddal ezelőtt az emberek millióinak gondolkodását depresszió és kiúttalanság jellemezte. Mély megrázkódtatásokat és csalódásokat élve át, a náci ideológiától megfertőzve, a legtöbb ember képtelen volt tájékozódni és semmiféle kiutat sem látott”. 1945. júniusában — nem sokkal a fasizmus leverése után — azonban ébredtek már azok az erők, amelyek felismerték, mit kell tenni a közöny és a depresszió Németországában. Az ő erőfeszítéseik vezettek a két munkáspárt egyesüléséhez , és egyenes vonalban az NDK mai eredményeihez. S ha ezen a napon az egyesülésre emlékezünk is, érdemes megjegyezni, már egy évvel korábban létrejött a két német munkáspárt akcióegysége. Ezt bizonyítja 1945 júniusi programjuk. A Kommunista Párt felhívásaígy hangzott: „Ebben a helyzetben a német nép alapvető érdekei azt követelik, hogy induljunk el az antifasiszta-demokratikus kormányzat, a parlamenti demokratikus köztársaság felé vezető úton, amelyben a nép minden demokratikus joga és szabadsága biztosítva van”. A Szociáldemokrata Párt felhívásából: „Építsük fel az antifasiszta-demokratikus Német Köztársaságot”. Huszonöt évvel ezelőtt még a polgári demokratikus átalakulás megvalósítása, a gazdaság talpraállítása volt a cél. Azóta, negyedszázad alatt döntő változás történt. A Német Demokratikus Köztársaság ma a világ kilencedik ipari állama. A NSZEP megvalósította programját, hű maradt ahhoz a célkitűzéshez, amelyet huszonöt évvel ezelőtt nehéz körülmények között magáénak fogadott. Megvalósult a munkásmozgalom egysége az NDK területén. Az NSZEP a szocialista és más országok kommunista és testvérpártjainak szilárd szövetségese. Politikai, gazdasági, kulturális téren egyaránt megszilárdult a demokratikus Németország. Sikerült megteremteni az évszázad leghosszabb békés időszakát Európában és német földön. Az 1963-as VI. párt kongresszusa — a szocializmus programjának elfogadása óta — nagy intenzitással folyik a szocializmus építése a Német Demokratikus Köztársaságban. Az NSZEP most VIII. kongresszusára készül. Néhány hét választja csak el a huszonötödik születésnap ünnepségeit a nagy tanácskozástól. A huszonöt év alatt megtett út pedig egyenes vonalban köti össze a két eseményt. Az összefonódott kezek szocialista országot építenek. A magyar nép megbecsüléssel és bizalommal köszönti az NDK negyedszázados vezető pártját és további sikereket kíván a békéért és a szocializmusért folytatott harcához. K. A. Hasi jelentiségű a szovjet—Nish hagessaaieä foltiüléss Björn Olof Alholm, Finnország moszkvai nagykövete szerdán ebédet adott Ahji Karjalainen finn miniszterelnök tiszteletére, az ebéden részt vett Alekszej Koszigin miniszterelnök és más szovjet vezetők. Pohárköszöntőjében Karja Slainen kijelentette: „A finn— szovjet kapcsolatok az, 1948- as barátsági,“’' e^^ttifiúlloetési és kölcsönös segélynyújtási szerződés szilárd alapjaira épülnek, s jó példát szolgáltatnak két különböző társadalmi, politikai rendszerű nép közötti kapcsolatok helyes fejlesztésére.” A finn miniszterelnök nagy jelentőségűnek nevezte a gazdasági, műszaki és ipari együttműködés fejlesztéséről kedden Moszkvában aláírt szovjet—finn szerződést és a gazdasági jegyzőkönyveket. Ahti Karjalainen finnországi hivatalos látogatásra hívta meg Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnököt és megújította a más szovjet vezető személyiségeknek szóló meghívásokat. Válaszában Alekszej Koszigin kijelentette: úgy vélem, hogy mindkét fél joggal lehet elégedett az utóbbi napokban megtartott tárgyalásaink eredményeivel. Az olyan méretű és jelentőségű intézkedések, mint a kedden aláírt szerződés a kétoldalú gazdasági, műszaki és ipari együttműködés fejlesztéséről, lehetővé teszik a gazdasági együttműködésünk hosszú időre szóló és tartós jellegének biztosítását.” — Mind a Szovjetunió, mind Finnország erőfeszítéseket tesz az összeurópai értekezlet előkészítésére. Az értekezlet, meggyőződésünk szerint, jelentősen hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és az egyetemes béke megszilárdításához. „Bizonyosak vagyunk abban, hogy azok a nagy előnyök, amelyekhez Európa jutna a feszültség enyhülése révén, megérik azt, hogy valamennyi békeszerető állam megsokszorozza erőfeszítéseit az összeurópai értekezlet előkészítése és sikerének biztosítása érdekében” — hangsúlyozta Koszigin. Csurka István, 27. Zima ugyancsak egy kis kartonról játszik. Előtte is nagyon nagy halom zseton. Ő a saját zsebére nem dolgozik. Luciánó tesz a harmadik asztalnál. Nagyon unja. Grendolin megáll a háta mögött. Szántódi gondol egyet és tízezret ismét zsebre rak. Aztán alattomos pofával átmegy Luciánóhoz és közli: — Nem az jött ki. Luciánó megérti. — Biztosan elnézted. Szántódi visszamegy. A „Credit Lions” bankház főbejárata. Három végtelenül elegáns úr száll ki egy hatalmas Olds Mobil kocsiból, miután a sofőr kinyitotta nekik az ajtót: Zima, Szántódi, Luciánó. Zima vezetésével megindulnak befelé. Mindhármójuk kezében egy-egy degeszre tömött vulkán fiker. Szántódi megtorpan az ajtóban, fél egy kicsit. Zimához fordul. — És ha megkérdezik, honnan van a millióm. Zima megnyugtatja. — Nem kérdezik meg. Bemennek. Margit egy rendkívül elegáns ruhaszalonban bundát próbál. Ruhát. Az ékszerektől alig tud mozogni. Milliomosnőknek kijáró előzékenységgel szolgálják ki. Park a kaszinó előtt. Luciánó sétálgat, és kis noteszában számol. Mögötte kissé lemaradva Zima és Szántódi. Luciánó közben, véletlenül észrevesz az egyik fán egy kis cédulát. Megpróbálja megérteni, de nem érti. Bevárja Zimáékat. — Mi van ide kiírva? Zima elolvassa. — Jacht igényesnek eladó. Érdeklődni: Egyesült Államok, Sugárút 5. Luciánónak tetszik a dolog. — Vegyük meg. KISREGÉNY — "Micsoda hóbort ez már megint, Luciánó? — Vágyom egy jachtra. Szántódinak is tetszik a dolog. — Persze, innen előbbutóbb el kell mennünk, mert nem létezik, hogy a kaszinó sokáig állja az ütéseket. — Áthajózunk Londonba, — mondja Liciánó. — Londonban nem lehet jachttal kikötni — mondja Zima. Szántódi elég szemtelen. — Én megveszem neked. Luciáné. Zima felfigyel. — Miből, ha szabad érdeklődnöm? Szántódi nem fél már. — Van egy kis spórolt pénzem. Zimának megvillan a szeme. — Maga lop? Szántódi nem is tagadja. — Igen. De kitől? — Nincs joga elvenni a közösből. Az az állam pénze. Ki hozta ki magát ide? — És Luciánót ki fedezte fel? És ki hívta ki Margitot? Zima tajtékzik. — Mennyije van. — Nem mindegy? Egy jachtot még meg tudok venni. — Az legalább 150 ezer frank. — Akkor tízet. Zima nem bírja tovább. — Maga azonnal hazamegy. Szántódi vállat von. — A lánchídnál ki lehet kötni jachttal? Luciáné látja, hogy a dolog így elmérgesedik, ő pedig a békességet szereti. — Ne vitatkozzatok! Az anyagi érdekeltség elvét természetesen tiszteletben kell tartanunk. Én is lopok, bevallom. Margitot megtanítottam az automaták kezelésére... Zima elvtárs maga meg ráhajt valami kitüntetésre . Ne bántsuk egymást. Annyi dolgunk van még. Zimára ez hat legjobban. — Igaza van... örülök, hogy végre van magában egy kis lelkesedés. Luciásjje szégyenlősen vallja be: — Igen, kezdek belejönni. Azt hiszem magasabb célokat is kitűzhetnénk magunk elé, mint a valutatermelés... — Mire gondol? — kérdezi Zima. Luciánó elmosolyodik- Nem árulja el. — Bízza rám. Lehet, hogy még utcát is fognak elnevezni rólunk... És, esetleg szobrunk is lesz... — Ajaj. Hol? — kérdezi Szántódi. — Világszerte. .. — válaszolja Luciánó. ★ Ismét munkába állnak. Három asztalon folyik a játék, mindhármójuk előtt a szokásos nagy halom zseton. Zima éppen behúz egy 10 ezres tétet, illetve csak behúzna, mert az asztalnak már nincs ennyi pénze, illetve zsetonja, hogy ki tudja fizetni. A főkrupié elküldi a kosárral az alkrupiét zsetonért. — Egy kis türelmet, uram — mondja a főkrupié. Az alkrupié elmegy zsetonért, aztán kisvártatva üres kosárral tér vissza. Elég komor arccal suttognak valamit egymással. A főkrupié leállítja a játékot és maga megy el a kosárral. (Folytatjuk)