Kelet-Magyarország, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-08 / 107. szám

­ few&r intézkedéseket lehet és kell m­ajd kidolgozni. ^ft^f-MAGYARORSZAG? (Folytatás az 1. oldalról) szervezeti munkában a ta­nácstörvény életbelépése kapcsán, további jelentős vál­toztatásra lesz szükség. Arr­­ól­ van szó, hogy egy sor feladatot, amelyet eddig kor­mányzati szervek végeztek, a jövőben a tanácsok fognak intézni a saját területükön. Mivel a szakszervezeteknek is megvannak a területi szer­vei, ezeknek a szerveknek a munkáját hozzá kell igazítani a tanácsok új körülményeihez, megváltozott helyzetéhez, hogy a szakszervezetektől se kerüljenek „feljebb” a kérdé­sek akkor, ha azokat ott hely­ben, a tanácsokkal közösen el lehet intézni. Egyetértés van a kor­mány és a szakszervezetek között abban is, hogy a meg­termelendő nemzeti jövedel­met úgy osszuk el: több, mint háromnegyed rész jusson fo­gyasztásra és valamivel keve­sebb, mint negyedrészt for­dítsunk beruházásra, felhal­mozásra. Ahhoz, hogy a ter­vezett arányokat be tudjuk tartani, a kormány nevében kérem a szakszervezetek se­gítségét a beruházási mun­kákhoz is. A továbbiakban a munka­erőmozgásról, a törzsgárda­­tagok nagyobb megbecsülésé­ről, a szocialista brigádmoz­­galomról beszélt, majd a ká­derpolitikáról szólva a többi között ezeket mondta: — Megesik, hogy évekig tartó túlzott türelemmel el­nézzük az egy-egy vállalatot már túlhaladatott módsze­rekkel vezető igazgató műkö­dését, olyan vezetőét, aki nem törődik sem az üzemi demok­ráciával, sem önmaga tovább­képzésével, de azzal sem, hogy körülötte új káderek ne­velődjenek, pedig látjuk, hogy felnőnek mellette ráter­mettebb, hozzá képest fejjel kimagaslóbb káderek. Ezzel a problémával is meg kell bir­kózni, bátrabban alkalmazva a káderpolitika helyes elve­it. Intézkedések a nyugdíjasok ügyében Szociális kérdésekkel fog­lalkozva elmondta: ezen a te­rületen gördülékenyebb a kormány és a szakszervezetek együttműködése. A feladatok között utalt arra, hogy már ez év végéig rendezni kellene azoknak a nyugdíjkorhatárt elérőknek a helyzetét, akik még jó egészségnek örvende­nek, bírják a munkát. — Már a jövő évben be kellene vezetnünk olyan gya­korlatot — mondta Fock Je­nő, amely arra ösztönzi a kor­határt elérőket, hogy ne akarjanak rögtön nyugdíjba menni. Változtatni lehetne a jelenlegi előíráson, miszerint a nyugdíjösszeg felső határa az eredeti kereset 75 százalé­ka. Ezt fel kellene emelni 80—85, vagy 90 százalékra, olyan formán, hogy a nyug-­­díjkorhatár után munkában töltött további évek kétszere­sen, vagy háromszorosan szá­mítsanak. Azon is gondolkod­nunk kell, hogy kiterjesszük a nyugdíjasok egyes területe­ken már 10, illetve 12 ezer fo­rintban megállapított, az évi 6 ezer forinthoz képest már jóval felemelt kereseti lehető­ségét. Ennek kidolgozásában van még tennivalónk. Sok szó esett a ko­ngresz­­szuson a nők helyzetének ja­­vításáról. Természetesen gyökeresen a kormányzat akkor tudna javítani, ha az ú­­ lehetőségek ezt jele­­nednék. Elsősor­ftllfepIlteSP'ífn'AkíSít a ké­nyf*É*ffor­vénnyel fog­­arra, hogy jfyflWL *^)lyan területen, kapcsolatban, konk­­rétan nem intézkedik majd a törvény, illetőleg az érin­tett minisztériumok végre­hajtási utasítása, a szakszer­vezetekkel közösen további A továbbiakban Fock Jenő arról szólt, hogy a negyedik ötéves tervben meghatározott 400 ezer lakás felépítésével kapcsolatban semmiféle al­kunak, vitának helye nincs, mert csak ennek a vállalás­nak a teljesítésével tudjuk majd a 15 éves lakásépítési programunkat is megvalósí­tani .Említett olyan témákat is, amelyekben felmerülhetnek véleménykülönbségek a kor­mány és a szakszervezetek között, de érdemi eszmecse­rékkel itt is lehet jó határo­zatokat hozni Egyes üzemek ugyanis fel­futtatják majd termelésüket, s ehhez új munkaerőre lesz szükségük, amit máshonnan szereznek meg. Tehát a gaz­daságosan termelő, távlatban is jó piaccal rendelkező üze­mek gyorsabban fejlődhet­nek. Más üzemeknél viszont — olyanoknál, amelyek el­avult gyártmányokat készí­tenek s ezekhez is nehezen tudnak piacot találni —meg kell vonni az állami támoga­t­ó kormánynak — hang­súlyozta Fock Jenő — az az álláspontja, hogy fokozni kell a reform hatékonyságát Az adottságainknak mind job­ban megfelelő struktúra ki­alakítása rendkívül fontos kérdése népgazdaságunknak. E tekintetben szintén szükség van arra, hogy a kormányzat konzultáljon és szót értsen a szakszervezeti vezetéssel. — Azt hiszem lesz egy te­rület — mondotta —, ahol so­kat vitatkozunk majd: ez pe­dig az árkérdés. Erre hivatott szerveink tavaly 30 ezer el­lenőrzést folytattak, ennek kapcsán korrigáltattak ára­kat, néhány kirívó esetben pedig jelentős gazdasági bír­ságokat is kiszabtak jogtalan áremelkedésekért. Tudom te­hát, hogy az árak területén nincs minden rendben. Ugyanakkor szeretném, ha elhinnék, hogy a Statisztikai Hivatal nem szépíti az ada­tokat, mikor kimutatja — hiszen ezt az­­ENSZ statiszti­kája is megerősíti —, hogy az elmúlt 3 évben évente 1—2 százaléknál nagyobb mértékben soha nem emel­Ugyancsak szép, de nehéz feladat a munkaidő további csökkentése azokon a terüle­teken, ahol ez még nem tör­tént meg. Ehhez több évre van szükség. E kérdésben a kormány és a SZOT közös határozatot is hozott, hogy ez év végéig a szakszerve­zetek, az illetékes ágazati mi­niszterek, a SZOT és a Mun­kaügyi Minisztérium koordi­nálásával dolgozzanak ki ütemtervet Fock Jenő emlékeztetett arra, hogy kétmillió ember munkaideje már csökkent, s hozzáfűzte: az ipari és épí­tőipari dolgozók munkaide­jének csökkentését a máso­dik szakaszban már gyorsí­tott tempóban hajtották vég­re, s ebből hibák, népgazda­sági károk származtak. Sok­szor álltak a rövidebb mun­kaidő miatt kirakatlanul a vagonok, mert éppen szabad szombat volt, a termelé­kenység jó ideig stagnált növekedett a túlórák száma, s ez utóbbi tendencia még most is tart. Ezeket a ta­pasztalatokat mindenképpen figyelembe kell venni, mi­előtt további területeken csökkentjük a munkaidőt. A további munkaidő-csökken­tést az is nehezíti, hogy 1973 —74-től kezdve 30—40 ezer­rel kevesebb fiatal lép mun­kába, mint az elmúlt évek­ben. — Ezzel kapcsolatban mondom el, de sok más te­rületen is megszívlelendő az a sokszoros tapasztalat, hogy semmi olyat ne tegyünk, amit később vissza kell von­nunk. Ne hozzunk olyan ár­vagy bérintézkedést, munka­idő-csökkentést vagy egyéb tetszetős és „tapsvihart” ki­váltó rendelkezést, amit nincs erőnk végrehajtani. Ti­zennégy év óta mi ebben a szellemben dolgozunk, akkor teszünk népszerű intézkedé­seket, amikor azok feltételei tást Ezeknél az üzemeknél tehát munkaerő-csökkentés­ről, egyes esetekben az üzem bezárásáról is szó lehet. Ter­mészetesen ez magával hoz különféle olyan emberi prob­lémákat, amelyek kapcsán a szakszervezeteknek sarkuk­ra kell állniuk a kormány­nál. Amennyiben például egy budapesti kis- vagy közép­üzemről van szó, úgy vélem, minden további nélkül hoz­zájárulhatunk ahhoz, hogyha gazdaságtalanul termel — és ez a reform során bebizo­nyosodott — akkor inkább csukja be a kapuit Más jellegű problémát je­lent például egy iparilag fej­letlen vidéki város. Ilyenkor a kormánynak sokszorosan meg kell gondolnia, hogy hagyja-e az ilyen helyen mű­ködő üzemet tönkremenni, szanálja-e, és a munkaerőt helyezze el máshová, vagy éppenséggel néhány évig a korábbinál is nagyobb segít­séget adjon ahhoz, hogy az üzem talpra tudjon állni és dolgozhasson, kedett az árszínvonal Ma­gyarországon. Ha az árintézkedés áreme­lést jelent a lakosságot érzé­kenyen érintő területeken, egyben béremelésekkel, a csa­ládi pótlék és a nyugdíj növe­lésével is ellensúlyozzuk. Te­hát ahogy Gáspár elvtárs mondta, kompenzáljuk túl, adjunk többet, mint ameny­­nyit az áremelkedések for­májában­ elveszünk. A kor­mánynak ilyen szempontból is meg kell gondolnia, hogy mikor, milyen mértékben és milyen területen hajt végre áremelést, rögtön hozzáfűz­ném, hogy a kormány ebben az évben nem tervez semmi­féle központi áremelést, sem a húsét, sem másét, de vala­mikor hozzá kell kezdenünk ehhez. Ugyancsak komoly viták­kal kell előkészítenünk an­nak a feladatnak a megol­dását, amit itt a kongresszu­son úgy fogalmaztak meg, hogy szükséges a helyesebb bérarányok kialakítása,,„és hogy évekre előre dolgozzuk ki, szabjuk meg a bérszínvo­nal, a bérarányok alakulását, megértek, de olyasmibe nem vágunk bele, amit nem tu­dunk végigvinni. A mostani tanácskozást teljes joggal úgy foghatom fel, mint munkásosztályunk parlamentjének ülésszakát, és ahogyan a parlamentben a kormány odafigyel minden felszólalásra — s nemcsak a miniszterekhez szóló közvet­len interpellációkra, — ugyanúgy ígérhetem, hogy az itteni kongresszuson elhang­zott valamennyi felszólalást a jegyzőkönyvek alapján át­vizsgálunk. Mindazt, ami az itteni vitában a kormányzat­ra teendőket ró, a kormány munkaterveiben figyelembe vesszük. E kérdésekre a SZOT vezetőivel történő ta­nácskozásainkon vissza fo­gunk térni. Befejezésül hangsúlyozta, hogy sikeres négy esztendő áll mögöttünk és lelkesítő, nagy feladatokat kell meg­oldani a következő eszten­dőkben. A kormány, a szak­­szervezetek, a dolgozók gondjait is ismerjük, meg­értjük, azok saját gondjaink is, amelyek megoldásáért to­vábbra is együtt kell mun­kálkodni. Fock Jenő nagy tapssal fo­gadott beszéde után több kül­földi testvérszakszervezet de­legációjának vezetője kapott szót. A kongresszus részvevői a péntek délutáni tanácskozá­son a békéért, a haladásért és a szocializmusért folyta­tott nemzetközi küzdelem tá­mogatásának jegyében négy fontos állásfoglalást fogad­tak el: az indokínai népek és dolgozók függetlenségi harcának támogatásáról; a közel-keleti helyzetről; a ko­reai nép és a koreai dolgo­zók harcának támogatásáról; Európa békéjéről és biztonsá­gáról. A kongresszus ma folytatja munkáját. Az árkérdésről készül a munkaidő-csökkentés terve Átadta megbízólevelét az Olasz Köztársaság új magyarországi nagykövete Losonczi Pál, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken fogadta dr. Mario Franzi rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tet, az Olasz Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Marjai József külügyminiszter-he­lyettes, dr. Nagy Lajos, a Külügyminisztérium proto­­kollosztályának, vezetője és Pesti Endre vezérőrnagy. Dr. Mario Franzi nagykö­vet megbízólevelének átadá­sakor beszédet mondott, amelyben egyebek között ki­jelentette: Felhasználom ezt az első találkozást, hogy az olasz népnek és az olasz kor­mánynak a magyar nép és a magyar kormány iránt ér­zett őszinte és mély baráti érzéseit, valamint Giuseppe Saragat köztársasági elnök ön iránt táplált szívélyes tiszteletét és nagyrabecsülé­sét megerősítsem. Losonczi Pál, a nagykövet beszédére válaszolva hangsú­lyozta: Kapcsolataink kedvező ala­kulása azt mutatja, hogy le­hetséges és szükséges az ál­láspontok kölcsönös tisztelet­ben tartása mellett termé­keny eszmecsere folytatása, amely országaink, népeink érdeke, szolgálja az orszá­gok egymáshoz való közele­dését, az­ európai együttmű­ködés erősítésének, az euró­pai biztonsági rendszer meg­teremtésének nagy ügyét. Ezzel összefüggésben biza­kodva tekintünk a­ sorra ke­rülő újabb magas szintű kölcsönös látogatások és esz­mecserék elé. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Losonczi Pálnak a kíséreté­ben megjelent Enzo Montano tanácsost, Armando Petrinelli vezérőrnagy, katonai és, lég­ügyi attasét, dr. Gianmario Urbini első titkárt, Ludovico Fülei, Hanrico Fiore és Nun­­zio Perroni attasékat Az Elnöki Tanács elnöke szívélyes beszélgetést folyta­tott a nagykövettel, aki ez­után a Hősök terén megko­szorúzta a magyar hősök emlékművét. Losonczi Pál fogadta a szudáni külügyminisztert Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke pénteken délben a Parlamentben fogadta Farouk Abu Eisat, a Szudáni Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét, aki hiva­talos látogatáson tartózkodik Budapesten. A szívélyes légkörben le­zajlott látogatásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, Nagy S. Lajos, a Külügymi­nisztérium főosztályvezetője, továbbá Muftifa Medani Ab­­basher budapesti nagykövet. Home külügyminiszter fogadta Ajtai Miklóst Dr. Ajtai Miklós, a Minisz-­ tertanács elnökhelyettese pénteken Londonban másod­szor is tárgyalt John Davies brit kereskedelem- és ipar­ügyi miniszterrel. A hétfőn megkezdett tárgyalások ezzel befejeződtek. Sir John Stevens, a Kelet­európai Kereskedelmi Tanács nevű brit szervezet elnöke ebédet adott dr. Ajtai Miklós és kísérete tiszteletére. Sir Alec Douglas-Home brit külügyminiszter pénteken délután a külügyminisztéri­um épületében megbeszélést folytatott dr. Ajtai Miklós­sal, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nökhelyettesével. A beszélge­tésben részt vett dr. Házi Vencel, hazánk londoni nagy­követe is. Május: a béke és szolidaritás hónapja Országos békekonferencia a Parlamentben Országos békekonferenciát rendezett pénteken a magyar bék­emozgalom. Az esemény­re, amely a hagyományos ta­vaszi békehónap nyitányát je­lentette, a Parlament Vadász­termében került sor. Az ün­nepségre meghívták a Béke­világtanács Budapesten tar­tózkodó tisztségviselőit és a BVT-közgyűlésre már fővá­rosunkba érkezett külföldi delegátusokat is.­­ A konferencia elnökségében foglalt helyet többek között Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke, Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára, Alekszandr Kornyejcsuk író, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának tagja, a BVT elnök­ségének tagja, valamint a ko­reai küldöttséget vezető Kim Lae Hug, a Koreai Országos Béketanács alelnöke. A tanácskozást vezető dr. Hárs István, az Országos Bé­ketanács alelnöke, a Magyar Rádió és Televízió első elnök­­helyettese megnyitó szavai­ban emlékeztetett arra, hogy 26 esztendővel ezelőtt, 1945. május 9-én hallgattak el a fegyverek a második világ­háború európai hadszínterén. A magyar békemozgalomnak több, mint egy évtizedes ha­gyománya, hogy ettől az év­fordulótól kezdődően eszten­dőről esztendőre megrendezi tavaszi seregszemléjét, a bé­kehónapot. Az eseménysoro­zat az idén a béke és a szo­lidaritás hónapjává bővül, s jelentőségében is megnövek­szik azáltal, hogy május 13— 14 között Budapesten tartja közgyűlését a béke-világmoz­­galom vezérkara, a Béke-vi­lágtanács. Ezután dr. Pethő Tibor, az OBT alelnöke tartott beszá­molót a nemzetközi békemoz­galom­­küszöbönálló budapes­ti találkozójának előkészüle­teiről. A beszámolókat követő esz­mecsere során felszólalt Ro­mes Csandra is, aki a Béke­világtanács elismerését tol­mácsolta a magyar békemoz­galomnak és minden aktivis­tájának az eddig kifejtett sokrétű, eredményes működé­séért, s köszönettel szólt ar­ról, hogy lehetővé tették: Bu­dapest legyen a közgyűlés színhelye. Felszólalt Alek­szandr Kornyejcsuk és Kim Lac Hug is. ign. május 11 Brezsnyev— Schumann találkozó Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­­­kára pénteken megbeszélést folytatott a hivatalos látoga­táson Moszkvában tartózkodó Maurice Schumann francia külügyminiszterrel. Mint közölték, a megbeszélé­sen a szovjet—francia kap­csolatok fejlődésének távlatai­val és néhány más kérdéssel foglalkoztak. A meleg, baráti légkörben folyt megbeszélésen Gromiko szovjet külügymi­niszter is részt vett. A francia külügyminiszter, pénteken befejezte a szovjet kormány meghívására Moszk­vában tett 4 napos hivatalos látogatását és a délutáni órákban repülőgépen vissza­utazott Párizsba. Négyhatalmi tanácskozás A négyhatalmi nagyköveti megbeszélés pénteken Nyu­­gat-Berlinben három óra hosszat tartott. A kiadott hi­vatalos közlemény szerin­t a­­négy nagykövet tárgyszerű megbeszélést folytatott a na­pirenden lévő kérdésekről. A­ legközelebbi összejövetelre május 25-én kerül sor, a közbeeső időben szakértői szinten folytatják a konzul­tációkat. A május 25-i összejövetelt megelőzően május 17-én Lon­donban folytatnak megbeszé­lést a három nyugati hata­lom és az NSZK képviselői, a nyugat-berlini kérdésről és az előterjesztett javaslatok­­ról Fogadás a csehszlovák nagykövetségen Csehszlovákia felszabadu­lásának 26. évfordulója alkal­mából Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köz­­­társaság nagykövete pénte­ken fogadást adott a nagy-­­követségen. A fogadáson megjelent Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Benke Valé­ria, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, dr. Tímár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, dr. Csanádi György, Ilku Pál, Vályi Péter, a kormány tag­jai, Gyenes András, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának vezetője, Pója Fri­gyes, a külügyminiszter első helyettese és dr. Rosta End­­­re, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke is. Dr. Bíró József hazaérkezett kínai- koreai útjáról Dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter hazaérke­zett a Kínai Népköztársa­­ságban és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságban a kínai, illetve a koreai külke­reskedelmi miniszter meghí­­vására tett látogatásáról. A Ferihegyi repülőtéren Baczoni Jenh, a külkereske­delmi miniszter első helyet­tese foga­dta. Ott volt Lü Csi-hszien, a Kínai Népköz­­társaság budapesti nagyköve­te és Li Dong Szen, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság budapesti nagyköve­te. Az MSZMP KB üdvözlő távirata a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Ro­mán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságát az RKP megalakulásának 50. évfor­dulója alkalmából.

Next