Kelet-Magyarország, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-14 / 242. szám

1. oldal Befejeződtek a szovjet- egyiptomi tárgyalások Közös közlemény Szadat útjáról Anvar Szadat, az Egyipto­mi Arab Köztársaság elnöke, az Arab Szocialista Unió el­nöke, aki az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségé­nek és a szovjet kormány­nak a meghívására hivatalos látogatást tett a Szovjetunió­ban, szerdán elutazott Moszk­vából. Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és más hivatalos személyiségek bú­csúztatták az egyiptomi elnö­köt. Szerdán Moszkvában kö­zös közleményt hoztak nyil­vánosságra Anvar Szadat egyiptomi elnöknek a Szov­jetunióban tett hivatalos ba­ráti látogatásáról, Leonyid Brezsnyevvel, Nyikolaj Pod­­gornijjal és Alekszej Koszi­­ginnal folytatott tárgyalásai­ról. A tárgyalások során a szov­jet fél leszögezte, hogy a jö­vőben is sokoldalú segítséget nyújt Egyiptomnak és a töb­bi arab országnak, és a jö­vőben is hatékonyan támo­gatja az imperialista izraeli agresszióval vívott igazságos harcokat. A közlemény többek kö­zött hangsúlyozza, hogy a tárgyalások során a felek azonos véleményt fejeztek ki a jelenlegi feszült közel-kele­ti helyzet megítélését illető­en. Mindkét fél ismételten leszögezte, hogy a térségben uralkodó feszült helyzet oka Izrael területrabló politikája, amely az Amerikai Egyesült Államok teljes támogatását élvezi. Az Egyiptomi Arab Köztár­saság szilárd álláspontja az imperializmus és a cionizmus provokációival szemben az az elhatározása, hogy eléri az izraeli csapatok kivonását az 1967. június 5-e után elfog­lalt összes területekről, gátat vet az arab nemzet törvényes jogai és érdekei ellen irányu­ló tervek megvalósításának. A két fél szilárd meggyő­ződése, hogy azok a tárgyalá­sok és beszélgetések, ame­lyekre Anvar Szadat elnök Moszkvában tett látogatása idején került sor, új szakaszt nyitottak a Szovjetunió és az EAK, az SZKP­­ és az ASZO közötti ba­ráti kapcsolatok elmélyítésé­nek és kibővítésének útján. Leonyid Brezsnyev, Nyiko­laj Podgornij és Alekszej Ko­szigin elfogadta Anvar Sza­dat egyiptomi látogatásra szóló meghívását. ★ Anvar Szadat egyiptomi elnök, aki a Szovjetunióban tett látogatását befejezve szerdán elutazott Moszkvá­ból, hazafelé egy órára meg­szakította útját Belgrád­ban. Szadat rövid megbeszélést tartott Dzsemal Bijedics mi­niszterelnökkel, Mirko Tepa­­vac külügyminiszterrel és más magas rangú jugoszláv személyiségekkel, majd to­vább utazott Damaszkusz fe­lé. KOMMENTÁR Nixon moszkvai útja „Az ég feketéink az ál­lamférfiaktól” — írta a mi­nap kommentárjában egy francia újságíró. Valóban: az utazás nemcsak turisztikai ér­telemben vált tömegmozga­lommá, hanem politikai ér­telemben, vezető politikusok részéről is mind tömegesebb ■jelenséggé válik. Nixon moszkvai útjának bejelenté­se olyan időpontban hangzott el, amikor például a Szov­jetunió három legmagasabb rangú vezetője a földkerek­ség legkülönbözőbb pontjaira tett utazás után, illetve előtt van. Minderre annak érzékelte­téséül érdemes emlékeztetni, hogy Richard Nixon a szov­jet csúcsdiplomácia páratlan aktivitásának kellős közepén jelentette be moszkvai útját és ezzel mintegy kiegészítet­te: megkoronázta a szovjet vezetők rendkívül gazdag tár­gyalási programját, amelynek legfrissebb eseménye egyéb­ként Anvar Szadat egyipto­mi elnök moszkvai látogatá­sa volt. Ebből is, a szovjet külpoli­tika ismert alapelveiből is kitűnik, hogy szovjet oldal­ról aligha szorul különösebb magyarázatra az amerikai el­nök utazása. Moszkvában mindig is vallották, hogy az atomháború alternatívája csak a lenini békés együtt­élés realizálása lehet és en­nek egyik igen hasznos, ered­ményes eszköze a vezető ál­lamférfiak személyes eszme­cseréje. Amerikai részről már nem ilyen egyértelmű a helyzet: a közvélemény jól emlékszik az amerikai külpolitika nem egyszer váratlan vargabetűi­re, a párizsi csúcsot meghiú­sított U—2 ügyre, a glass­­boroughi találkozót követő Johnson-féle visszakozásra és a többi hasonló példára. Miért döntött most Nixon a moszkvai utazás mellett? 1. A szovjet dilomácia szu­peraktivitása azzal a veszély­­lyel járt, hogy az amerikai külpolitika relatív vagy ab­szolút értelemben háttérbe­­ szorul, elszigetelődik. 2. Hála a szovjet kezdemé­nyezéseknek, a világpolitika egyik legfontosabb színterén olyan új folyamatok kezdőd­tek, amelyek Washington közreműködése nélkül, sőt a Fehér Ház el­lenére hatnak, rükon száma­im elkerülhetetlen lépéskény­szer volt, hogy valamilyen módon bekapcsolódjék ezek­be a folyamatokba. 3. A pekingi utazás bejelen­tése után óriási bel- és kül­politikai nyomás nehezedett az amerikai elnökre abban az irányban, hogy tegye vi­lágossá: nem a szovjet—kí­nai nézeteltérések cinikus ki­aknázására utazik a kínai fő­városba. Mind az amerikai közvélemény és törvényho­zás, mind Washington szö­vetségeseinek sora jól tudja, hogy egy, a szovjet—ameri­kai kapcsolatok rovására rea­lizált kínai utazás többet ár­tana a világbékének is. Washingtonnak is, mint használna. 4. Végül, de távolról sem utolsósorban, az utazás lé­nyeges tényezője a közelgő elnökválasztási kampány. Új­ra bebizonyosodott, hogy ma már amerikai elnökjelölt nem számíthat belpolitikai sikerre ha nem veszi figye­lembe azt a mérhetetlen ha­tást, amit a Szovjetunió léte és tevékenysége a világpoli­tikában jelent. KELET-MAGYAROR­SZÁG IRÁN ÜNNEPRE KÉSZÜL Losonczi Pál Teheránba érkezett Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke Moham­med Reza Pahlavi sah meg­hívására szerdán Iránba ér­kezett, hogy részt vegyen az iráni állam fennállásának 2500. évfordulójával kapcso­latos ünnepségeken. A repü­lőtéren Podgornij­t Golam Reza Pahlavi herceg fogadta. A világ számos országának államfője és kormányképvi­selője vesz részt a 2500. év­fordulóval kapcsolatos ün­nepségeken. Iránba utazott Ludvik Svoboda, csehszlo­vák államelnök, a Magyar Népköztársaságot Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke, Jugoszláviát Tito államfő képviseli. Az Egyesült Álla­mokat Spiro Agnew alelnök képviseli, aki szerdán fejezte be kétnapos törökországi lá­togatását. Uton van Irán felé V. Olav norvég király és IX. Frigyes dán uralkodó is. Szintén szerdán érkezett Iránba Hailé Szelasszié etióp császár. A Német Szövetségi Köztársaság képviseletében a megbetegedett Heinemann el­nök helyett Von Hassel, a Bundestag elnöke utazott Iránba. Az eredeti tervektől eltérően nem vesz részt , az ünnepségeken Kuo Mo-zso, a Kínai Népköztársaság orszá­gos népi gyűlése állandó bi­zottságának elnökhelyettese sem. Az AFP jelentése sze­rint Kuo Mo-zso megbetege­dett és helyette Van Csing­­jung, Peking teheráni ügyvi­vője k­épviseli a Kínai Nép­­köztársaságot. Iránban megelégedéssel ér­tesültek arról, hogy a Ma­gyar Népköztársaságban mél­tóképpen emlékeznek meg az iráni állam fennállásának 2500. évfordulójáról. Az iráni sajtó, a rádió és a televízió az ország lakossá­gát tájékoztatta a Magyar Népköztársaság Tudományos Akadémiája által rendezett emlékülésről, a mai Irán mű­vészetét bemutató kiállítás­ról, és az Iránról megjelent magyar nyelvű könyvek tel­jes katalógusának kiadásá­ról, valamint az évfordulóval kapcsolatos más események­ről. Hazaérkezett Japánból a parlamenti delegáció Dr. Beresztóczy Miklósnak, az országgyűlés alelnökének vezetésével szerdán hazaér­kezett Japánból a magyar or­szággyűlés küldöttsége: dr. Ortutay Gyula akadémikus, az országgyűlés kulturális bi­zottságának elnöke, Gácsi Miklós, a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója, az ország­gyűlés ipari bizottságainak el­nöke, dr. Vámosi Erzsébet, a nagykátai járás főorvosa és Váncsa Jenő, az Agárdi Ál­lami Gazdaság igazgatója, országgyűlési képviselők. A delegációt a Ferihegyi repü­lőtéren Barcs Sándor és dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács tagjai, valamint dr. Prieszol Olga és Pólyák Já­nos, az országgyűlés jegyzői fogadták. Ott volt Tsuneaki Veda budapesti japán nagy­követ és Sz. Sz. Szatucsin, a Szovjetunió budapesti nagy­­követségének tanácsosa is. Dr. Beresztóczy Miklós a Fe­rihegyi repülőtéren elmon­dotta az MTI munkatársá­nak: " Utunk célja tulajdon­képp az elmúlt évben nálunk járt japán parlamenti kül­döttség látogatásának viszon­zása volt, s ezen túlmenően kapcsolataink elmélyítése, a barát szálak szorosabbra fűzése. Valamennyiünket meglepett az a meleg fogad­tatás, amelyben részesültünk, a megkülönböztetett érdek­lődés, amellyel országunk dolgait figyelik.­­ . A vendéglátóink gazdag programot állítottak össze számunkra. Összegezésként elmondhatom: látogatásunk, megbeszéléseink és a szemé­lyes találkozások hasznosa­n járultak hozzá a két ország törvényhozói közötti kapcso­latok erősítéséhez — zárta a nyilatkozatát dr. Beresztóczy Miklós. Szovjet—amerikai űrbiológiai tanácskozás Moszkvában Moszkvában ülést tartott a szovjet—amerikai űrbioló­giai és orvostudományi kö­zös munkacsoport, amelyet a Szovjet Tudományos Akadé­mia és az Egyesült Államok Országos Űrhajózási Hivata­la közötti megállapodás alap­ján létesítettek. A tanácskozás résztvevői tudományos anyagokat cse­réltek és részletesen megbe­szélték az ember irányította Szojuz és Apollo típusú űr­hajók útjának orvosbiológiai vonatkozású tudományos eredményeit. A felek elkészí­tették az űrbiológia és orvos­­tudomány területén folyta­tandó együttműködésről szóló ajánlást. A tanácskozás a kölcsönös megértés légkörében végezte munkáját. Andrzej Zbych, K­iáss kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István 47. Gondosan elégette a leve­let és a borítékot, de úgy, hogy még egy áruló pernye se maradjon, amiből követ­keztetni lehetne. Leállított egy motorkerékpárost és mi­után meggyőződött róla, hogy Saint Gilles-be tart, beült az oldalkocsiba. Az első pont tehát kipipál­ható. Holnap folytatódik a játék. Von Vormannt meglepte Kloss korai és váratlan lá­togatása. — Ó, hát te vagy az — kapta fel köntösét pizsamá­jára. — Érezd magad otthon. — Bútorokkal telezsúfolt, szentképekkel teleaggatott szobába vezette. A szoba meglehetősen sötét, barátság­talan volt agyonhasznált bú­torzattal. Felhasadt huzatú díványra ültette Klosst. A lyukakon át itt is, ott is ki­kandikált az afrik. — Mi já­ratban vagy? — tette fel monokliját. Pózol, vagy csakugyan rö­vidlátó? — tűnődött Kloss. Szó nélkül egy szürke, jól kitömött borítékot nyújtott át Vormannak. — Máris? — csodálkozott Vormann. A borítély­ tartal­mát az asztalra öntötte. Hosszú ujjai fürgén dolgoz­tak. Befejezte a számolást és az utolsó bankjegyet dü­hösen az asztalra csapta. — Mondd, Kloss, te tulaj­donképpen mit gondolsz? Itt csak háromezer van, és én tízet mondtam. — Egyelőre nem sikerült többet szereznem. — Még négy napod van. Az egész összeget kérem, vagy... a köteg dollár bank­jegyet Kloss elé tolta. — Vidd. Kloss alig tudta leplezni örömét. Éppen így gondolta ő is. Jól számított. A gőg legyőzte a kapzsiságot. A von Vormannok nem al­kusznak. Ha Vormann elvet­te volna a pénzt, akkor nem maradt volna más hátra, mint azonnal megölni őt, így azonban még el lehet játsza­ni egy kissé. Csakhogy Vor­mann nem tudja, hogy ebben a játékban ő lesz az egén, és Kloss a macska. — Ahogy parancsolod mondta közönnyel. Kesztyű­jét le sem húzva a bankje­gyeket visszarakosgatta a bo­rítékba. — Ne feledd — szólalt meg von Vormann —, hogy a megadott határidő az utolsó és meg nem hosszabbítható. — Majd szokásos udvarias­­kodó stílusában hozzátette: — Iszol valamit ? (Folytatjuk) 1971. október 11 Péter János beszéde (Folytatás az 1. oldalról) gyár Népköztársaság a legel­sők sorában jelentette ki, hogy csak a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­len folyó bombázások megszüntetése nyithatja meg az utat a tárgyalási asztal­hoz. Ez igazolódott. Most ugyanezzel a bizonyossággal mondjuk, hogy csak az ösz­­szes dél-vietnami erők össze­fogásával létrehozható koalí­ciós kormány tudja a dél-vi­etnami, sőt a laoszi és kam­bodzsai fegyveres harcokat is megszüntetni. Egyesekben talán voltak korábban olyan illúziók, hogy egyik vagy másik szo­cialista ország révén rá le­het venni a vietnami nép ve­zetőit, hogy függetlensége fel­áldozásával vagy legalábbis megcsorbításával folytassák tárgyalásaikat támadóikkal. Ez az illúzió általában csök­kent. De most nem kizárt, hogy vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy efféle célt el lehet érni a Kínai Népköztársaság révén. Az ilyeneket csalódás éri. A Kí­nai Népköztársaság nemzet­közi kapcsolatai normalizálá­sának terve ellentétben áll a vietnami nép ellen folyó ag­resszió eltűrésével. A béke Délkelet-Ázsiában csak az ottani népek valódi képviselőivel folytatott köz­vetlen tárgyalások révén ér­hető el. 2. A koreai kérdés. Javulás itt is van. Olyanok, akik ko­rábban szerették ezt a kér­dést hidegháborús célokra használni, ezen a közgyűlé­sen visszahúzódtak. A két Korea Vöröskereszt szerve­zetei között folyó tárgyalások szintén jelentenek valami újat. Itt az ENSZ-ben az se­gítene, ha elmozdítanák az ENSZ-zászlót a Panmimd­­zsonban folyó tárgyalások asztaláról, és ha a Korea új­raegyesítésére és rehabilitá­ciójára alakult bizottság tag­jai visszaadnák megbízatásu­kat. 3. A Közel-Kelet. A gya­korlati megoldás megközelí­tésének hiánya ellenére ja­vulás itt is van. Az arab né­pek ügyének igazságát a vi­lág népei ma jobban értik, mint 1967-ben. A Biztonsági Tanács 242. számú határoza­tának az érvényesítésében — figyelembe véve minden ér­dekelt eddig kifejtett véle­ményét —, a következő kép­zelhető el: Olyan átmeneti megoldást valósítani meg a Szuezi-csa­­torna megnyitása érdekében, amely magában foglalja Iz­rael készségének kifejezését arra, hogy csapatait az el­foglalt területekről kivonja. Amint az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke javasolta, hogy a Szuezi-csatorna keleti oldalán átmenetien az izrae­li megszállók helyett ENSZ-, vagy más békefenntartó erők vegyék át az adminisztrációt, ugyanígy minden más terület adminisztrálását ugyanilyen erők vegyék át az összes kérdések megtárgyalásának befejezéséig. A nemzetközi viszonyok ja­vulásának számos jelét ta­pasztaljuk tehát ezen a köz­gyűlésen. Azt is tudjuk azon­ban, hogy számos politikai tényező törekszik a javu­lás folyamatának megállításá­ra és visszafordítására. Mivel azonban ennek a közgyűlés­nek az általános vitája a jó reménység jegyében folyik, most ezeknek a visszahúzó tö­rekvéseknek a részletezésébe nem szeretnék belebocsátkoz­ni. Külpolitikánk alapelvei A Magyar Népköztársaság külpolitikáját a következő alapelvek vezérelik: 1. Amint az ország belső életében a nép alapvető javát kívánjuk szolgálni, úgy kül­politikában minél kedvezőbb életfeltételeket kívánunk biz­tosítani a nép élete számára. 2. Mivel népünk és minden nép jövője alapvetően össze­függ a termonukleáris háború elhárításának lehetőségével, ezért mi részt veszünk min­den nagy nemzetközi együtt­működésben, amely a termo­nukleáris háború veszélyének elhárítására irányul. 3. A helyi konfliktusok is nagy háborúkhoz vezethet­nek, ezért támogatunk min­den lépést, amely az agresz­­szió felszámolására irányul. 4. A Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa alapelveinek megfelelően a nagy nemzet­közi együttműködésekért dolgozunk. Készek vagyunk részt venni r minden tárgyalásban — így az európai biztonsági rendszer kidolgozásában —, amely feleslegessé teheti a katonai szövetségi rendsze­reket. Amíg azonban a NATO képviselői nem haj­landók erre, erősítjük védel­mi katonai szervezetünket. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa olyan intéz­mény, amely nem zárkózik el más országoktól. Mi az integráció mellett, de a diszkrimináció ellen vagyunk. 5. Szoros kapcsolatokat ke­resünk a szocialista orszá­gokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Keressük a többi szocialista országgal is kapcsolataink mélyítését. Szélesíteni akarjuk kapcsola­tainkat a Kínai Népköztár­sasággal és minden más szo­cialista országgal, ide értve Albániát is. 6. Nagy törekvésünk, hogy Ázsia, Afrika, Latin-Ameri­­ka országaival bővüljenek kapcsolataink. 7. A békés egymás mellett élés elvei alapján fokozzuk kapcsolatainkat a nyugat­európai és amerikai orszá­gokkal. Számos kérdést, amely a magyar—amerikai kapcsolatokat terhelte, sike­rült rendezni az utóbbi idő­ben. Ennek következtében kapcsolataink fejlődésében új lehetőségeket lehet feltárni. A két német állam viszo­nyának javulása új lehetősé­geket tár fel a magyar­­nyugatnémet kapcsolatok előtt is. A Thant érdemei Befejezésül Péter János A Thant érdemeit méltatta. Rendkívül meleg és hálás szavakat szeretnék mondani főtitkárunkról, U Thantról. Most már tíz éve szolgál, mint főtitkár. Kivétel nélkül mindenki tiszteli azt az ön­feláldozó odaadást, amellyel az emberiség boldogabb jö­vője szolgálatára kívánja szentelni életét. Most sokféle okból — érthető módon — vissza kíván vonulni. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének jövője szempontjá­ból — részben azért, hogy ne jusson a Népszövetség sorsá­ra — az lenne célszerű, ha a tagállamok kérnék főtitká­runkat, U Thantot, hogy amíg viszonylagosan általános egyetértés nem alakult ki új főtitkárjelölttel kapcsolatban, átmeneti időre, legalább egy­két évig folytassa munkáját. Ezt kívánom az Egyesült Nemzetek Szervezetének sa­ját jövője érdekében és ezt kérem főtitkárunktól, U Thanttól . Péter János felszólalásával ért véget a délelőtti ülés. Az általános vitát befejező dél­utáni ülésen Burundi, Málta, Ciprus, Mauritius és Algéria képviselője szólalt fel. Az ál­talános vitában összesen 126 ország képviselője fejtette ki kormánya álláspontját, a közgyűlés munkájában ösz­­szesen két államfő, 5 kor­mányfő, 106 külügyminiszter és 13 kabinetminiszter vett, illetve vesz részt. Csütörtökön és pénteken a közgyűlés 1. számú politikai bizottságának tanácskozásá­val folytatódik a világszer­vezet munkája és hétfőn kezdődik a nagy érdeklődés­sel várt vita a kínai ENSZ- képviselet kérdéséről.

Next