Kelet-Magyarország, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-25 / 278. szám
1991. november 1S. KFT FT MAGYARORSZÁG Alkotó módon A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a jövő év tavaszára összehívta a mezőgazdasági termelőszövetkezetek II. kongresszusát. A kongresszus nagy jelentőségű eseménye társadalmunknak és a szövetkezeti mozgalomnak. Az ipari és fogyasztási szövetkezetek országos tanácskozásai után kerül sor a termelésben legjelentősebb helyet elfoglaló mezőgazdasági termelőszövetkezetek kongresszusára. A kongresszus azonban csak akkor töltheti be feladatát, ha a párt agrárpolitikájának megfelelően a szövetkezetek mindegyike sokoldalúan elemzi a szövetkezeti mozgalmat érintő alapvető kérdéseket, mélyrehatóan vizsgálja saját működését és a szövetkezeti érdekképviseleti szervek munkáját Az előkészítő munkához jó alapot adnak az idei gazdasági eredmények, a jövő évet megalapozó őszi vetések és a betakarítás idejében való elvégzése. Természetesen van még teendő, elsősorban —ha az időjárás javul — az őszi mélyszántás folytatása. A tél mindig gondot okoz az állattenyésztőknek. A hideg, a sár, a hófúvások nehezítik, sokszor akadályozzák a munkát, a szállítást Tartalékolással, gondos felkészüléssel a zökkenők kiküszöbölhetők. Ha ezek a munkák rendben mennek, csak akkor mondhatják el a szövetkezetekben, jól készülnek a kongresszusra. Ez a háttér az alap, azonban a felkészülésnek csupán az egyik oldalát jelenti. A kongresszusi előkészítés akkor éri el célját, ha a szövetkezeti tagság megismerkedik a korszerű "Szövetkezet"portKKSt~"elvekkel, a szövetkezeti vezetés pedig "elősegíti a tagság tájékozódását és igényli közreműködését. A tagság tájékoztatása az előkészítő munka során nem rekedhet meg a gazdálkodás eredményeinek és gondjainak ismertetésénél. Ez lényeges ugyan, sajnos sok szövetkezetben hiányos a saját gazdaságuk ismerete, de most ennél többről van szó. Az előkészítő munka jó alkalom arra, hogy a párt agrárpolitikájának fontosabb vonásait — ha ismétlésnek tűnik is — újra ismertessék. Ennek tudatosítása hozzájárul a munkásparaszt szövetség további erősítéséhez, az összefüggések jobb megértéséhez. A közeljövőben ülést tart a TOT, ahol megvitatják a kongresszus elé kerülő irányelveket.. Ennek ismertetése, a tagsággal való megvitatása mindenütt része kell, hogy legyen az előkészítésnek. Az előzetes beszélgetések során helyes, ha a termelőszövetkezetek alapszabályáról is szó esik, hogy a tagok mindenütt felkészülhessenek a közgyűlésre és ott a leghatékonyabban gyakorolhassák jogaikat. A kongresszus küldötteinek és az országos érdekképviseleti szerv vezető testületének a megválasztása a közvetlen képviselet elve alapján történik. Ezért valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezetben, szakszövetkezetben és halászati szövetkezetben közgyűlést, illetve részközgyűlést kell tartani, ahol megválasztják küldötteiket a területi kongresszusi küldöttválasztó értekezletre. A közgyűléseket február 15-ig tartják meg szövetkezeteinkben. Javasolja a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, — az alaposabb munka érdekében — hogy ezen a közgyűlésen lehetőleg mást ne tárgyaljanak. Érdemi alkotó vitát csak így remélhetnek. Ugyanakkor a TOT felkéri a szövetkezetek tagságát és vezetőit, hogy az előkészítés alkalmával felvetődött olyan észrevételeket és javaslatokat, amelyek alapvetően érintik a szövetkezeti mozgalmat, benne az érdekképviseleti szervek tevékenységeit, az illetékes előkészítő bizottságon keresztül juttassák el az országos tanács titkárságához, illetve a kongresszusi küldöttekhez. A küldöttválasztó közgyűlés előkészítése fontos politikai munka, ezért a szövetkezetek vezetőségei kérjék a tsz-ben működő társadalmi szervek, a párt- és KISZ-szervezetek, valamint a nőbizottság segítségét. Csak ilyen összefogással, közös tevékenységgel érhetik el, hogy a helyi küldöttek minél több alkotó javaslatot vihessenek a területi tanácskozásra. Ez a saját szövetkezetük, de az egész szövetkezeti mozgalom érdeke is. Csikós Balázs NEM RITKASÁG, HOGY EGÉSZ VONATSZERELVÉNY MEZŐGAZDASÁGI GÉP ÉS MÁS FELSZERELÉS, VEGYI ANYAG ÉRKEZIK AZ AGROKER NYÍREGYHÁZI TELEPÉRE. A VAGON KI-BE RAKODÁSNÁL IGEN NAGY SEGÍTSÉGET JELENT A DARU MUNKÁJA. KÉPÜNKÖN: GÉPALKATRÉSZEK KIRAKODÁSA. It#M Második műszakban Ruhagyár, 28-as szalag Munkáslányok, akik megszerették az ipart „Húsz éve, hogy összeállt hetvennyolc munka- és megélhetés nélküli szabósegéd Nyíregyházán a dolgozni akarás szándékával. Ez az időszak Szabolcs-Szatmár megye iparosítástörténelmének hősi korszaka. Nagy tervek, nagy álmok, a világ jobbításának elhatározott szándéka — megszállottakkal, szürke termelési hősökkel és makacs, kitartó munkálkodókkal.” Ezeket a bevezető mondatokat írták a múlt esztendőben megjelent Vörös Október Ruhagyár nyíregyházi egysége gyártörténeti katalógusába. Aztán még ilyen mondatok találhatók: „Falat bontottak, téglát hordtak, s rendbe hozták a helyiségeket. Aztán ki-ki olyan szerszámot hozott, amilyennel éppen rendelkezett. Ki lábhajtós Singer varrógépet, ki ollót, ülőkét, vasalót...” A nyíregyházi Guszev-telepen alakult ki ez az ipari üzem. Az országos hírnevet élvező nagyipar, a Vörös Október Ruhagyár egyik részlegének fogadta a nyíregyházi üzemet. Sok a vidéki bejáró, s a gyár további fejlődéséről beszélgettünk Salamon Mihály elvtárssal, a gyárrészleg igazgatójával. Kertészből — varrónő — Jó pont, hogy üzemünkben sok hő megtalálja a munka-, a kereseti lehetőséget. Ez idő szerint hatszázötven dolgozót foglalkoztatunk, többségükben nőket. Az üzem dolgozóinak harmada még nem érte el a harmincéves kort, s negyven év fölött csupánaz üzemi dolgozók negyede van.. Mentünk az üzembe és megnéztük a második műszak 28-as szalagját. Varrógépek folyamatos zaja, vasalók csattogása. Jánvári Erzsébet ujraficcelő: — Idén január elejétől dolgozom itt, hogy beindult ez az új szalag. Két műszakos vagyok. Pátroháról járok be. A vonatjárat meglehetősen jó. Miért jöttem el a faluból? Csökkentett munkaegységgel dolgoztam a tsz-ben. Érthetetlenül, a részemre járó húsz százalékot is viszszatartották a tsz-ben. Pedig úgy indultam, hogy mezőgazdasági szakmunkás leszek. Gyümölcstermesztő és faiskola-kezelő, hároméves szakiskolát végeztem Balatonfüreden. Itt egy ujja beficcelése négy-öt perc. Ha műszak után lassú vagyok, az állomásramenet közben veszem fel a kabátot. Megkeresek havi ezernyolcszázat. Nekem nagyon megtetszett“ Boros Zoltán műszaki ellenőr mondta, hogy ez a szalag idén, január negyedikén indult. Műszakonként hatvankét dolgozót foglalkoztat, kiknek nagy többségük vidéki bejáró. Szabó Margit Szakolyba való, zakó aláficcelést végez. — Én is ezen az új szalagon kezdtem az év elején. Albérletben lakom a városban, egy hónapra kétszázötven forintot fizetek. Minden második szombat szabad, akkor hazautazom a szüleimhez. Szakcsoportban vannak, s én ott nem láttam jövőt. Ide kerülésem előtt tizenhárom hónapig jártam a Móricz Zsigmond művelődési ház szabó-varró tanfolyamára. Már a tanfolyamról eljöttünk megnézni ezt a munkahelyet. Nekem nagyon megtetszett. Ezerötszáz forint a havi átlagom. A keresetből kifizetem az albérletet, a kosztolásomat és számítva a hazautazásokat, ami pénzem marad, hazaadom szüleimnek. A KISZ-vezetőségi tag vagyok itt az üzemben. Sajnos az építkezések miatt nem tudunk a sok fiatal számára szervezett szórakozási és tanulási lehetőséget adni. De a fejlesztés után erre i is lehetőség lesz. Ibranyból jár Az Ibrányból bejáró Matyasovszki Erzsébet így nyilatkozott: — Szüleim tsz-ben dolgoznak. Én is ott voltam jó három évig. De a tsz-bek nem tudnak egész éven át folyamatosan munkát biztosítani. Sőt amiért megdolgoztunk, azt sem fizették ki teljesen. Érthetetlenül nekünk, fiataloknak is benntartották a végelszámolási húsz százalékot. Itt a betanítási időm fél év körüli volt. Akkor ezerháromszázat kerestem havonta, most már kijön az ezerötszáz is. Jó, hogy biztos pénz ez ilyen fiatal munkásnak. — Tizennyolc éves vagyok, szeretek szórakozni. Sajnos, az üzemi KISZ a gyárfejlesztés miatt alig tud létesülni. Otthon, Ibrányban jó a KISZ, de mert ide bejárok, nem tudok a rendezvényeken részt venni. Azt mondja, ha férjhez megy is Ibrányban laknának, de akkor is bejárna ide dolgozni. Jó hely és megszerette. „Cunkásosztás érik...“ Salkman Mihály igazgató tájékoztat az üzem fejlesztéséről. „ Hatvannyolcban kezdő dött el a gyáregység rekonstrukciója. Erre a célra ötvenegymillió forintot adott a központ. Részben a régi épületeket újítjuk fel és új üzemrészeket alakítunk ki. Befejeződik a központi fűtés és vízellátás megoldása, ami a dolgozók szempontjából elsődlegesen fontos. Beszélt az igazgató arról, hogy a termelési és exportkötelezettségek (mintegy fél tucat országba készít exportterméket az üzem), az új dolgozók beállítása, tanítása közben a minőség tartása nem könnyű dolog. Ugyanis a rekonstrukcióval helyben lesz a szabászat, ami mintegy félszáz új dolgozónak ad kereseti lehetőséget. Mindez jól szervezett és nagyon fegyelmezett munkát követel a gyáregységtől. Ez évben 98 millió forint értékű termelést kell teljesítenie az üzemnek. Az ötéves tervben évenként átlag négyszázalékos termelésnövelést terveztek. A második műszakban látottak minderre jó alapot nyújtanak. Befejezésként kívánkozik az említett katalógus egy mondata: „Munkásosztály érik Szabolcsban, s ennek egyik forrása ez a gyáregység.” Asztalos Bálint Cégünk bejáratánál találtam 5 rubelt. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy most mitévő legyek. Az igaz, hogy a pénznek nem vagyok bőviben, de az is igaz, hogy ezt mégiscsak valaki elhagyta, sőt az is lehetséges, hogy éppen ez volt az utolsó rubelje, s így most otthon esetleg a gyerekeinek nincs mit enni. „Vissza kell juttatni a pénzt a tulajdonosnak” — határoztam el és kifüggesztettem a bejáratnál egy hirdetést. ,,Aki elveszített 5 rubelt, kérem vegye át Orehovtól.” Hamarosan be is állított hozzám a technikusunk, Sztyepin: — Közölhetem önnel, öreg, hogy én veszítettem el az S rubelt. Már azt hittem, ihatok rá hideg vizet, de íme, vannak még becsületes emberek. Átadtam neki a talált 5 rubelest. Sztyepin pedig hálásan megköszönte. Egy félóra múlva rohan hozzám Surigina kolléganő a szomszédos osztályról. Azonnal közölte is velem, hogy elveszített öt rubelt, és követelte, hogy tüstént adjam is vissza neki. Elmentem Sztyepinhez, és kértem, hogy adja át az 5 rubelt Suriginának. — Milyen címen adjam én a saját pénzemet Suriginának? — háborodott fel. Visszamentem Suriginához és tudomására hoztam, hogy az általam talált, és Sztyepinnek odaadott pénz átadását az megtagadta. — Engem a Sztyepiniügy nem érint — kardoskodott Surigina. Mit volt mit tennem, a sajátomból adtam neki 5 rubelt. Ezután egyszerre hárman rontottak rám az asztalosműhelyből. — Figyelj csak ránk, de jól, öreg — dörmögte az egyik vörös orrú —, te megtaláltad a mi ötrubelesünket. És nekünk az kell. Ide vele, de azonnal. — Nagyon sajnálom — biztosítottam őket együttérzésemről —, de azt, amit megtaláltam, már odaadtam, így már nincs mit adnom. A három asztalosműhelybelinek ökölbe rándult a keze és elindultak felém■ — A mi pénzünket oda merted adni másnak? Milyen jogon? Van róla elképzelésed, hogy most mit csinálunk veled? — De oda vannak azért a nyomorult ötrubelesért — vágtam a szavukba, no meg elébük egy ötrubelest. — Elég a hőbörgésből. Fogják a dohányt és, és szedjék az irhájukat. Felmarták a pénzt, és gyorsan elszeleltek. Én meg fogtam az általam kifüggesztett hirdetést és levettem. Levettem de már késő volt... Ezen a napon utolsónak Aljosa bácsi jött hozzám a tűzoltószertárból: — Azt mondják, hogy az én ötrubelesemet te már odaadtad másnak, hogy állítólag már nincs, nemhogy egy rubeled, de még egy kopejkád sem — mondta az öreg. — Rendben van, majd csak kibírom valahogy a fizetésig, és akkor majd megadod az enyémet is. Másnap reggel a főnököm hivatott magához: — Nem vezet ez jóra, Orehov — vágta a fejemhez, és sokatmondó főnöki pózba vágta magát. — Mi nem vezet jóra? — kérdeztem. — Nem ildomos dolog elsajátítani a talált, idegen pénzt. — De én nem sajátítottam el. Miféle idegen pénzről beszél? — Ne tegye magát bolondnak, Orehov! — nézett rám kérdőn. — Jelzések érkeztek hozzám arról, hogy ön nem akarja visszaadni a talált pénzt. Belefogtam, hogy elmesélem a pénztalálás és a -hirdetés kifüggesztésének a történetét, ám a főnököm egyetlen mozdulattal félbeszakított: — Nekem ne magyarázkodjék. Engem nem érdekel, hogy ki hagyta el, ki találta meg. Engem az érdekel, hogy a pénz visszakerüljön jogos tulajdonosához. Az emberek ok nélkül nem beszélnek. Mi nem tűrjük el kollektívánkban a tisztességtelen embereket. Ma nem adja vissza a talált pénzt, holnap bércsalás, holnapután meg zsebmetszés. Látja hová vezet ez, Orehov. Hihetünk-e mi önnek ezek után? Fordította: Siger Imre Vlagyimir Tumanov: Talált pénz Nem bürokrácia A rend nem bürokrácia. Bármennyire is jó volna egyszerűsíteni a termelőszövetkezetekben a papírmunkát, az előírás szerinti bizonylatok nem nélkülözhetők. A pénzre, a közös vagyonra vigyázni kell, az elszámolásoknál százezres, milliós tételek esetében a szóbeli magyarázat kevés. A bizonylati fegyelemmel azonban sok helyen baj van. Erre mutatott rá többek között egy közelmúltban megtartott népi ellenőrzési vizsgálat is. Csaknem negyven közös gazdaság közül alig minden harmadiknak-negyediknek volt rendben a könyvelése. Az encsencsi szakszövetkezetnél például anyagkönyvelés egyszerűen nem is volt. Elég sok gond van a leltárhiányokkal, többletekkel. Sok helyen nem keresik az okokat, vizsgálat nélkül tudomásul veszik, hogy az adatok nem egyeznek. A vasmegyeri Micsurin Tsz-ben például a leltárhiányokra magyarázatot sem kértek, s elmaradtak a felelősségre vonások is. A tiborszállás: Új Életben több, mint 680 mázsa szemes kukoricát tartottak nyilván, a valóságban pedig egyáltalán nem volt készletük. Vagy az őri Petőfi Tsz-ben megállapítottak ugyan tizenegyezer forintos többletet, az anyag- és alkatrész-leltározásnál pedig 31 ezer forint hiányt, de ezeknek a könyvelésben nyoma sem volt. Pedig ilyen tízezres tételek még a termelőszövetkezetekben is számítanak. Változatlanul kevés gondot fordítanak a számlák belső ellenőrzésére, nem ritka a többszörösen javított bizonylat. Viszonylag sok az elszámolatlan összeg: néhány tízben januári, márciusi, júliusi — utólagos elszámolásra kiadott — összegekkel még szeptember, október hónapokban sem számoltak el. Ezek a hibák gyakoriak, általánosítani azonban mégsem lehet. Azoknál a termelőszövetkezeteknél ugyanis, ahol elkészítették — a pénzügyminiszteri rendeletben előírtaknak megfelelően — a bizonylati szabályzatot, bizonylati albumokat, sokkal kevesebb a hiányosság. Az ilyen szövetkezetek száma azonban kevés. A nyilvántartások rendezésére hamarosan mód nyílik: következnek az év végi vagyon-megállapító leltárok, amelyek során rendezni lehet a korábbi mulasztásokat. És ez célszerű is, a naprakész nyilvántartások, pénzügyi adatok sok segítséget adhatnak a megalapozott gazdasági döntésekhez.