Kelet-Magyarország, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
1971. december 25. KELFT-MAGYARORSZAeG. aaa Népszava, 1941 karácsony Azon a napon, 1941. december 24-én, szerdán, valamivel korábban indult meg a Conti utcai,pártház és szerkesztőség szuverénjében a jó öreg rotációs. Dübörögve ontotta magából a gép a 40 oldalas Népszava másnapi, 4941. december 25-i keltezésű karácsonyi számát. E lap első példányát sürgősen továbbítani kellett az ügyészségnek a cenzúra pecsétjével ellátott, levonatokkal együtt. Ügyészi engedély nélkül a lap nem kerülhetett ki az Utcára, a pályaudvarokra, az ország különböző tájaira induló vonatokra. Pedig, ha valaha szívügyünk volt a répszava, most az volt. Tudták— sokan álltuk körül akkor este a szorgalmas masinát — rendkívüli esemény tanúi vagyunk. Pártemberek voltak jelen, szociáldemokraták, kommunisták és mások; a lap munkatársai; nyomdászok — szedők, akik nem mentek haza; és mintegy 100 „Népszava-látogató”, vagyis az éjszakai szeminárium résztvevői. Még Max is otthagyta rejtekhelyét, ahol a titkos világvevőt hallgatta. Szőts Áron, az öreg harcos, az egykori főispán, aki ebben az időben szerkesztőségi „altitkár” volt, meghatottan forgatta az első lapot: „Milyen jó illata van ennek az újságnak, — mondta — milyen jó kézben tartani...” És Oszvald, az egyik expeditőr és ügyészségi futár szorongva jegyezte meg: „Csak az utolsó pillanatban ne lépjen közbe mégis az ügyészség... Már volt rá eset...” Igen, volt rá eset, nem is egyszer.» (Túlzás nélkül mondom, valamennyien becsíptünk akkor este a friss lappéldányok különleges illatától. Azon a 40 oldalon a magyar közéleti személyiségek közül olyanok cikke jelent meg, mint Bajcsy-Zsilinszky Endréé, Szekfű Gyuláé, Móricz Zsigmondé, Benedek Marcellé, Jordáky Lajosé, Baloghlldgáré, Szakasits Árpádé, Kállai Gyuláé. Csoda történt? Mi, akkor, olyasvalaminek tartottuk. Különféle pártállású és világszemléletű politikusok, művészek, közéleti személyiségek találkoztak a lap hasábjain, hogy világgá kürtöljék: szabad, független, demokratikus Magyarországot akarnak. Amikor Szakasits Árpád a szociáldemokrata pártvezetőség elé terjesztette a laptervet, Peyer dühösen elutasította, kalandorságot emlegetett. Azt mondta, nem szabad kockáztatni a kereteket , a pártot, a szakszervezeteket,az ÁFSZ, a takarék, a nyomda létét — mindent át kell menteni csendben meglapulva. „Nélkülünk is győznek majd az angolszászok” — mondta. Kéthly elnézően mosolygott, nem hitt abban, hogy akad olyan polgári politikus, aki vállalni meri cikkének megjelenését a Népszavában. Mónus szkeptikusan jegyezte meg: „Ugyan, ki fogja kivinni a bőrét a vásárra, amikor a Vár gőgös ura még a halk pisszegést is megtorolja?” Nos, Szekfü Gyula kivitte. Színvallásával egész nacionalista múltját tagadta meg. Benedek Marcell megint úgy viselkedett, mint 1919-ben, pedig két évtizeden át üldözték miatta. Jordáky Lajos és Balogh Edgár az erdélyi magyar tábornokok dühét zúdították magukra. Móricz Zsigmondot pedig azzal fenyegették meg, hogy nem adják ki díszkiadásban életművét, ha a cikke a Népszavában megjelenik. De sem Móriczot, sem a kommunista Földes Ferencet, Kállai Gyulát, Mód Aladárt nem rettentették vissza. A szociáldemokraták pedig Szakasits Árpáddal az élükön vállalták a teljes egzisztenciális pusztulás veszélyét is. A Népszava belső munkatársai tudtak minden lényegeset a politikai és katonai helyzet titkairól. Elsősorban a KMP segítette jól informáltságukat. De volt saját apparátusuk is: illegális világvevő készülékük, összeköttetésük sok hazai és külföldi fórumhoz és számtalan csatornán ömlött hozzájuk a hiteles tájékoztatás. Kasztély Ardrás, a dragonyos termetű, szőke, kék szemű marxista hetenként informálta a titkárságot a harcterek eseményeiről. Gergely Győző mesterien fogalmazta a lap külpolitikai cikkeit — később meg is ölték érte. E sorok írójának az volt a külön feladata, hogy statisztikai adatok egybegyűjtésével dokumentálja a Reich szükségszerű pusztulását. Hitler villámháborúja akkor már csődöt mondott Moszkva alatt, a szovjet katona megroppantotta a náci fenevad gerincét. És a szigorú tények azt bizonyították, az elnyúló háborút Hitler nem bírhatja sem emberrel, sem hadianyaggal, sem élelmiszerekkel. A lap karácsonyi száma hetekig tartó titkos előkészítő munkával készült. A szerkesztőség kommunista és szociáldemokrata munkatársai együttesen megállapították: a második világháború nem a kormányok háborúja, hanem a német fasiszták által időlegesen letiport és megalázott népeké. Ezek pedig együtt tartanak a Szovjetunióval, egyedül tőle remélhetik felszabadulásukat: minden lehetőt meg kell tenni tehát a Szovjetunió támogatásáért. Jól tudtuk, milyen mély hatást tett 1941 tavaszán a magyar népre a 48-as zászlók hazatérése és a szovjet kiállítás a budapesti BNV-n. Aztán jött a háború, szűkössé váltak az élelmiszeradagok, utalványra adták a lábbelit, a tüzelőt, naponta új korlátozások következtek. Éjjel-nappal rohantak kifelé a magyar föld kincseivel megrakott vagonsorok Németországba, de a hazai volksbundisták már olyan térképeket mutogattak, amelyek az egész Dunántúlt hitlerista gallnak ábrázolták. Tiltakozni és szervezkedni kellett a fasizmus ellen. Ezért szervezte meg a KMP a nagy hatású 1941-es tüntetéseket a Batthyány-emlékműnél, a Kerepesi temetőben Kossuth és Táncsics sírjánál, s ezért bontotta ki a népfront zászlaját. Ezt a politikát tette magáévá a Népszava karácsonyi számában Bajcsy-Zsilinszky is, amikor arra utalt, hogy egy nagylelkű és bátor nemzet minden igaz fiának szembe kell fordulnia a fasizmussal. Nos, a Népszava karácsonyi száma bombaként robbant a korabeli magyar reakció táborában. Megriadtak, fenyegetőztek, átkozódtak és minden korábbinál kegyetlenebb megtorlást követeltek. De a magvetés sikerült. 1942 tavaszán megjelent a Történelmi Emlékbizottság híres deklarációja, amelyet Illyés Gyulától Pátzay Pálig, Bernáth Auréltól Veres Péterig a jeles magyarok, demokraták és szabadságharcosok hosszú sora írt alá. Valamennyien a Népszava karácsonyi számában meghirdetett kommunista népfrontpolitika alapján követelték az antifasiszta harcot a szabad, független, demokratikus Magyarországért. Három évtizede ennek. Földes Mihály Tiszadob, Tanács utca 12. A falu utolsó háza. Mellette a Holt-Tisza, pár száz méterre kezdődik az erdő, amelyet a sűrű köd most teljesen eltakar a szem elől. Fenyőillatot rejt a tejszerűvé sűrűsödött levegő. Karácsony előtti nagy sürgés-forgás az erdészház előtt. Az iroda bejáratánál vágott fenyőfácskákkal megrakott, útrakész teherautó... — Nyíregyházára viszik a karácsonyfákat — int fejével a rakomány felé Budaházi Lajos, a kerület vezető erdésze. Vajon az erdész, aki a magszedéstől kezdve egyengette a csemeték sorsát, nem sajnálja-e a derékba tört életeket? — Az ember mindig sajnálja elpusztítani azt, amit alkot. De ennek a karácsonyfa-termelésnek is megvan a maga értelme. 23 éve — amikor Budaházi Lajos Debrecenből Tiszadobra került — e faluban szinte egy darab fenyőt sem lehetett látni. ,Ma’ 30 holdon van már, hozzá 15 a karácsonyfaerdő. 10 holdon úgy beállt, hogy onnan már nem is terjelnek ki. Gyorsan nőnek errefelé a fenyők. A 15 évesek vastagsága meghaladja a 30 centit is. Szinte csodálatos Pedig egyszerű a titka. A hegyek hordalékát — a fenyők talaját —■ évszázadokon keresztül itt rakta le a Tisza. S a kedvező talajviszonyokhoz ad megfelelő páradús levegőt a folyó és a holtágak közelsége. — Ha az erdész igazán mestere szakmájának — lendül bele a beszélgetésbe a 62 éves ember —, akkor tudnia kell, hogy hova, mit telepíthet. Ismernie kell a talajviszonyokat, a klímát. Aztán, mikor érik a mag, lehete már szedni, elvetni, milyen földet szeret, milyen mélyre kerüljön? Negyvenhárom éve, hogy elkötelezte magát az erdővel. Debrecenben kezdte, ott a guti erdőbe került és a felszabadulás után helyezték Tiszadobra. Akkor még csak 1300 katasztrális holdon volt itt erdő. Ma már kétezerkétszázon... ■J És nem harminc helyen, hanem már csak öt táblában. Mind korszerű, telepített — teszi hozzá jogos büszkeséggel. . A fákat mind itt nevelték. Nem ok nélkül kapta meg érte a kiváló dolgozó jelvényt. Miniszteri kitüntetést — csemetenevelésért. Valóságos hobbyja lett a különböző fák gyűjtése, letelepítése, így került Tiszadobra a mocsári citrus, a nyír, az éger, a platán, a fehérvár, a hárs és a kinttelelő hibiscus is. Legalább 20 fafélével gazdagodott a környék: Tiszadob, Tiszalök, Tiszadada és az erdő. A tanulmányutak, egyéb utazások mindig hoztak valamit. A legtöbb fát magról szerezte, így került a faluba a japán császárfa is. — Ez egy nagyon érdekes, lomblevelű fa. Ősszel hozza a bimbókat és tavasszal nyílnak ki gyönyörű virágai — magyarázza. Amikor az igazgató meglátta, csodálkozva kérdezte: —„Hát ez meg honnan van?” Mondom: Kaszópusztáról, ahol együtt voltunk tanulmányúton. — Nos, így megy ez a gyűjtögetés — teszi hozzá. Nyugdíjba mehetett volna már, de még vár egy évet. A legkisebb fiú miatt is, aki most végez majd az általánosmérnökin. A másik kettő már révben van. Béla villamosmérnök, Zoltán — aki a stafétabotot majd átveszi tőle — erdésztechnikus. Négy unokája van. Két fiú, két lány. Lehet, hogy közülük is kikerül egy erdész? Ki tudja? Az utánpótlás persze nem csak ennyiből áll. Legalább 20 emberrel kedveltette meg igazán ezt a szakmát munka közben. Ifjú Rácz Benjámin például ebben a kerületben erdész, Tiszadadáról került Debrecenbe Juhász László erdőmérnök is. Végigkalauzol az erdészház kertjében. Minden fa az erdész hobbyját tükrözi. Valóságos élő gyűjtemény a javából. A legérdekesebb fafajok találkozója. Sudár fenyők, díszcserjék júdásfa, gingóhilóba. Ez utóbbi egy átmenet a lamfa- és a tűlevél között. Aztán a hajtatóház, ahol már gyökereznek a tavasszal kiültetésre kerülő muskátlidugványok. Meglepetés a lakásban. Termését érleli már a citromfa. Gyönyörű szobanövények, kitömött madarak, állatok serege. Róka, albinófácán... és egy hermelin, amelynek fehér szőrméjéből hajdan csak a királynőknek készíthettek palástot. — Vizimadarak Kánaánja is ez az erdő — magyarázza. — Megtalálható itt a ritka, csodálatosan szép nemes kócsag, a gémek minden fajtája, a kárókatona és a fekete gólya. Van dámvadunk is... Egy kicsit elragadja a vadászszenvedély. Nem fáj megválni az erdőtől? Megnyugtat: — Nem éltem hiába. Az élet rendje, hogy az idősek átadják helyüket a fiataloknak. Van hova mennem. Négy éve épül a saját lakásunk, egy 300 négyszögöles telken. Fák ott is vannak, de első a fenyő. Harminc szál egy csoportban. Tóth Árpád A fenyők királya Változó világ Élnek a tanyák Tanyák. Egyik születik, él, fejlődik. A másik elsorvad, elpusztul, elhal. Éppen úgy, mint az emberek. Kállósemjén szomszédságában szépnevű település: Péterhalom. Nem volt kijelölve fejlesztésre. Most éppen úgy helységnévtábla jelzi Péterhalmát, mint akármelyik faluét. Szalagként kígyózik végig a településen a kiváló műút. Kijelölt autóbusz-megállója van. Az utcasorokon beton villanyoszlopok állnak őrséget. Tévé és íróasztal Péterhalom él. Olyan, mint egy rendezett falu. Csaknem félezernyi ember lakja. Százhúsz család, ennyi lakás. Többsége volt cseléd, vagy azok fiai, unokái. Meglehet, ezért is választották a három utca névadójéul Kilián Györgyöt, Alpári Gyulát és Zalka Mátét. December dereka van. Téli délelőtt. Járjuk a települést. Bekopogtatunk Mészáros Sándorhoz, a Kállósemjén— Péterhalom Virágzó Szakszövetkezet elnökéhez. Középkorú férfi. Itt született, itt él, itt volt valamikor cseléd. Takaros ház, két szobával, szemben nyári konyha gáztűzhellyel. Szabadkozik a felesége a „rendetlenség” miatt. Pedig ragyog minden. Szombaton egy kis „elővágás” volt. Amolyan előkóstoló a két hízó vágása előtt. Egyik szobában modern bútorok, fotelek, állványon a sarokban nagyképernyős tv-készülék, sok-sok virág, a kombinált szekrény előtt íróasztal. Csempézett cserépkályha leheli a meleget a-párokból. A gazda a múltra emlékezik, s ecseteli a mai életüket. — Valamikor négyes konyhán éltünk, s csak akkor jutott minden gyereknek takaró, ha apánk hazahozta a lópokrócot éjszakára. Elsüllyedt világ. Uraival, cselédnyomorával együtt. Ide jött a kultúra: út, villany, jó ivóvíz, telefon, autóbusz. Engedély nélkül — A lakások többsége engedély nélkül épült — mondja Mészáros. A régin mindig alakítgattak valamit. Először a nádtetőket cserélték ki, aztán a lábazatot, ragasztottak hozzá, reperálták, s egyszer csak újjávarázsolták az egészet. — Még háromszobás lakások is vannak — dicsekszik az elnök. Itt akarnak élni az emberek. A szakszövetkezetnek 140 tagja van Ebből péterhalmi legalább 70. Főleg dohányt és burgonyát termelnek. Két üzlet van a tanyán. Egy szövetkezeti bolt és egy magán kiskereskedőé, Kovács Józsefé. — Megél — újságolják. — A maszek még hitelez is. Sok férfi eljár dolgozni. Havi fizetést kap. A családnak hol erre, hol arra van szüksége. Megy a boltoshoz, s hitelbe vásárolnak az asszonyok. — A napokban számoltuk: legalább 40 tv-készülék van Péterhalmán. Rádió meg csaknem minden házban. Nagy és olyan kicsi, táskarádió. Ez főleg a fiataloknak — újságosa Mészárosné és a főagronómus. Csak néhány házban pislákol még a petróleumlámpa. A Németházi tanyán és az Ujfaluréten. — Ezek is arra várnak, hogy oda érjen a villany, s a régi helyén új házak épüljenek. Akkor vezetik be — mondja Mészáros. Újság és pénz Pisák János, a postás kétnaponként jár ki a tanyavilágba. Télen, nyáron. — Attól függ, milyen az időjárás. Ha járható az út kerékpárral, mint most is. Ha rossz, lovas szánon, vagy bricskán. Harminchét kilométer a járatom a tanyavilágban. Csütörtöki és pénteki napokon legalább 40 kilós a csomagadag, amit cipelni kell. Előszedi a kartotékokat. Pontosan sorolja, hány Kelet-Magyarország, Szabad Föld, mennyi Képes Újság, Nők Lapja jár ide. — A negyvenkilós csomag többsége újság, folyóirat, no meg pénz. Küldik a távol dolgozók — újságolja. Egynapos késéssel jut ki a tanyavilágba az írott szó, az újság. Várják sokan. De a felső tagozatra járó iskolásokat autóbusz szállítja a kállósemjéni tanyai kollégiumba. Szombaton hozzák őket, hétfőn viszik. Nem kell gyalogolniok. Két iskola, két tanító van a tanyán. Ezekbe az alsósok járnak. Az újfaluréti iskolát megszüntették. Most üres. Érdemes lenne felhasználni ifjúsági klubnak. Sok a fiatal. Itt Péterhalmán is elkelne egy. Idénynapközire is gondolnak. Könnyíteni a tanyai nők gondján. Kövesút 45 kilométeren . Csak házhely nincs. Ki kellene jelölni. Jönnének. Különösen a külső és valóban sorvadó öt-hatcsoportos tanyákról. Ide közelebb vannak a kövesúthoz, villanyhoz — magyarázza az elnök. Ide ki tud jönni a mentő, hívhatják telefonon a szülő anyához. Van tanácsadás az iskolában. Orvosi rendelés. S könnyebben bejutni busszal. Semjénbe, Káklóba, ha szükséges, öt év alatt a nagykállói járástanyavilágában élő tízezer ember élete, sorsa változott meg. Százhuszonegyről száztízre csökkent a tanyák száma. Olyanok sorvadtak el, amelyekre nem gondoltak, s olyanok élednek újjá — mint Péterhalom is! — amelyeket egy tollvonással akart elintézni a bürokrácia. Ezeket most keveset hálózza be, legalább 45 kilométer hosszúságban. Ez ennyi millió. És az utak mentén kisarjad a tanyák új élete. Nyeli a kilométereket a Volga a szép műúton. Irány a balkányi tanyavilág. Elmarad a kiépült Cibakpuszta, Balogh-, Kocogh-, Csiffitanya, melyeket buszjárat köt össze a világgal. Megérkezünk Tormáspusztára. Nem illik már rá a megnevezés. Autóbusz áll az iskola előtt. Indul Mogyorósra. Ott a végállomás. Ott lakik a pilóta, s indul vissza. Benn a Kossuth Szakszövetkezetben Kerezsi Mihály azzal fogad, hogy ABC-áruház épül a tanyán, így döntött a Balkányi ÁFÉSZ közgyűlése. Ide, erre a helyre — mondja, ahol az iroda áll. S vele szemben alakítják ki a tanyaközpontot. Újévi ajándék Ez a kis ABC lesz az újév! ajándék. Nagyon kell. Egy tenyérnyi bolt látja el a Tormáshoz tartozó Mogyorós, Trombitás, Nádas, Dési, Petri és a többi településen élőket is. Jó út, buszjárat. Iskola, telefon, könyvtár. — Az idén legalább tíz-tizenkét családfő jött haza — újságolja az elnök. És építkeznek. Új házat ragasztott Kovács Sándor, Máté Ferenc, Sebők Sándor, Vizniczki József, Molnár Ferenc, Bulyáki Lajos, B. Nagy János, Bodogán Gábor. Pedig ez a tanya sem volt fejlesztésre kijelölve. — Ott lakom él a dombtetőn, abban a palatetősben — mutatja Bodogán Gábor messziről. Takaros ház. Két szobával. Az udvaron anyakoca, a szín félig felfűzött dohánnyal A konyhában meleg. Felesége presszókávéval kínál. Két éve épült a ház. A régi helyén. És a berendezések is változnak. A régit felváltja az új. — Most a gyerekek a tv-ért nem hagynak békén — mondja a fiatalasszony. Erre még nincs pénz. ‘ A férj azt mondja, az is lesz. Mert csak jobb itthon a családdal. Megtalálja a számítását a szakszövetkezetben. Orvosi rendelés nincs. Egy Injekció miatt be kell utazni Balkányba. Van kenyér, de ide mintha mindig csak barna jutna. A péksütemény csak álom. Az iskola a centrum. Kerezsiné már a tizenhetedik tanévet zárja jövőre. Ez idő alatt legalább nyolcszáz gyereket tanított, nevelt. Sokszor a szünetekben is. Maga köré gyűjti őket, hogy el ne maradjanak. A tanterem falán ott van az Iskola-tv műsora. — A tv-készüléket a Budapesti Habselyemkötöttáru Gyártól kaptuk. Míg villanyunk nem volt, aggregátorral működött — mondja. Ez a masina most a nagymogyorósi gyerekek tanítását szolgálja. Tormáson most hetven gyerek tanul: 34 alsós, 36 felsős, összevontan. Hárman látják el őket. Látják a gyerekek a csodás, modern dolgokat az Iskola-tv előadásain, de ez álom nekik csupán, mert a valóságban hiányzik itt a tanyán. Tanyavilág. Sokat tettek érte a pártszervek a megyében, ebben a járásban is. Még többet kell igaz. Mert élnek a tanyák, s az élőkről nekünk kell gondoskodnunk. Farkas Kálmán