Kelet-Magyarország, 1973. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-01 / 50. szám

4M Kállai Gyula felszólalása (Folytatás az L oldalról) Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottsága és a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa nevében üdvözölte az ülés résztvevőit, majd rövid áttekintést adott a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Hangsúlyozottan szólt — egyebek között — arról, hogy munkásosztályunk, a magyar dolgozó nép, pártunk külpo­litikájával teljes egyetértés­ben, világosan látja: a világ­­politikai erőviszonyok szá­munkra kedvező alakulásá­ban, a nemzetközi helyzet normalizálásában megtett minden lépés kemény harcok eredménye. Őszintén remél­jük — szögezte le Kállai Gyu­la —■ ,10°", a folyamatban le­vő és várható tárgyalások a tartós békét erősítik és elve­zetnek a világháború végle­ges kiküszöböléséhez az em­beriség életéből. E megbeszé­léseken ezzel a meggyőződés­sel veszünk részt. Beszélt a továbbiakban ar­ról, hogy a szocialista álla­mok politikai együttműködé­se mind szorosabbá válik, s ez növeli külpolitikájuk ered­ményességét. Ezt igazolja a béke érezhető, értékeiből megszilárdulása Európában. Az európai problémák rende­zése szorosan összefügg a vi­lág más kérdéseivel: az indo­kínai, a közel-keleti és a la­tin-amerikai helyzettel is. Ugyanakkor a világ politikai fejlődésében tapasztalható je­lenségek azt bizonyítják: a diplomáciai eredmények nö­vekvő mértékben megköve­telik, hogy fokozzuk a töme­gek, a társadalmi erők fele­lősségét és aktivitását a prob­lémák megoldására. Szólt arról, hogy a világmé­retű szolidaritás, a Szovjet­­­tunió, hazánk és a többi test­véri ország segítsége, s mindenekelőtt a vietnami nép hősiessége, nagyszerű, állhata­tos helytállása, bátor és ál­dozatos szabadságküzdelme meghozta gyümölcsét. Felidézte Kottar Gyula, hogy a magyar társadalom az el­múlt években igen sokat tett a hős vietnami nép megsegí­téséért. A Magyar Népköztár­saság felelős szerepet vállalt magára e térség születőben levő békéjének megszilárdí­tásában: részt vesz a tűzszü­neti egyezmény alapján lét­rehozott nemzetközi ellenőr­ző és felügyelő bizottság, valamint a Párizsban meg­nyílt nemzetközi Vietnam­­konferencia munkájában. Békemozgalmunk munká­járól szólva kijelentette: az Országos Béketanács — szo­ros együttműködésben az európai biztonság és együtt­működés magyar nemzeti bi­zottságával — eddig is kivet­te részét az európai béke meg­szilárdítására irányuló erőfe­szítésekből. Kérte a békemoz­galom minden hívét és aktív harcosát: munkálkodjék azon hogy földrészünk valóban a béke és a kölcsönösen elő­nyös együttműködés konti­nense legyen. A nemzetközi béke erőinek közelgő nagy eseményére, az ősszel Moszk­ Vábak Sorra kerülő béke-vi­lágkongresszusra utalva Kál­lai Gyula hangsúlyozta, hogy ez a seregszemle is kifejezi majd az öt földrész békéért k­üzdő százmillióinak akara­tát. újabb nagy lendületet fog adni az imperialista agresszió elleni küzdelemhez. Beszélt arról is, hogy jövőre ünnepel­jük a nemzetközi és a m­ai békemozgalom, kibontako­z­sának negyedszázados jubi­leumát. Beszéde befejező részében foglalkozott a közelgő­­ naiv belpolitikai feladat megoldá­sát jelentő — tanácsválasztá­sokkal, amely — mint mond­ta — egész népünktől eleven közéleti tevékenységet kíván. Szólt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának levelé­ről, amely állampolgári kö­telességük és joguk gyakor­lására szólítja fel a választó­­polgárokat. A küszöbönálló összejövetelek — jelölőgyűlé­­sek és a választás más esemé­nyei — tízezrein szó esik majd a béke kedvező kilátásairól s arról, hogy továbbra is szi­lárdságra, határozottságra egységre van szükség a Ma­gyar Népköztársaság kormá­­nya külpolitikájának töme­ges és aktív támogatásában. Befejezésül Kállai Gyula gyü­mölcsöző munkát kívánt a magyar békemozgalomnak. Ezután vita kezdődött a be­számoló felett. A felszólalók sokoldalúan é­s mélyrehatóan elemezték békemozgalmunk munkájá­nak eredményeit, részvéte­lünket a nemzetközi béke­mozgalomban, kapcsolataink sokasodását más nemzeti békemozgalmakkal. Tájé­koztató hangzott el például annak a magyar delegáció­nak a nevében, amely a kö­zelmúltban részt vett az eu­rópai biztonsági konferencia előkészítéséről tárgyaló olaszországi konferencián. A tudóstársadalomnak a vietnami szolidaritásban va­ló részvételéről is szó esett, csakúgy, mint az egyházak fontos szerepéről a béke­munkában. Munkások, pa­rasztok, az értelmiség külön­böző rétegeinek képviselői mondták el véleményüket arról, hogy békemozgal­munkban mindenkinek ott van a helye, aki tenni, cse­lekedni akar az emberiség nyugodt holnapjáért. Gyárakban, termelőszö­vetkezetekben tovább foly­tatódnak a vietnami műsza­kok, hogy újabb segítséget nyújthassunk a vietnami népnek, most már a háború ütötte sefejek begyógyításá­­hoz. Változatlanul akciók egész sorával demonstrálja az Országos Béketanács­­'976-ban a szabadságukon és függetlenségükért küzdő népek harcának támogatását. A felszólalók beszámoltak arról, hogy országszerte a barátsági rendezvények so­kasága erősíti a testvéri szo­cialista országok népeihez, fűződő kapcsolatainkat. A vitában felszólalt Sarlós István, a Népszabadság fő­­szerkesztője, dr. Zsebők Zol­tán professzor, az Országos Béketanács alelnöke, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, Erdész Ferencné, a Csepel Autógyár munkása, Farkas József, a Bács me­gyei népfrontbizottság titká­ra. Rostás István, a Magyar Vöröskereszt főtitkára. Al­bert Antalné Szabolcs-Szat­­már megyei pedagógus. dr. Prandler Árpád, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára. Várkonyi Imre prépost ka­nonok, az Aetio Catholica or­szágos igazgatója. P. Kovács Tibor, pécsi üzemvezető. Szakács József­né kapuvári téesz-bri­gádvezető. dr. Bar­­tha Tibor református püspök. Nánási László országgyűlési képviselő. Gémes Ferenc esanytalaki téeszelnök. Péti János tamási téeszelnök és B­lakai György újságíró. Sebestyén Nándorné vá­­laszolt a vitában elhang­zottakra, s közölte hogy a javaslatokat „beépítik” bé­kemozgalmunk 1973. évi vég­leges munkatervébe. A ta­­valyi békemunkáról szóló értékelést, az idei esztendő programjét a tanácskozás részvevői egyhangúlag el­fogadták. Dr. Korom Mihály (Folytatás az 1. oldalról) legalábbis a minimumra csök­kenjenek á­ a párhuzamos adatszolgáltatások, a szaksze­rűtlen vagy indokolatlan adat­gyűjtések. , A miniszterek államtitká­rok romlásáról, felelősségé­ről rendelkező törvény javas­lata úgy formálódik, hogy ezeknek az állami főtisztvise­lőknek mindenekelőtt az ál­lamjogi helyzetét szabályoz­zák. Tehát arról rendelkezik m­ilyen államjogi — politikai sajtótájékoztatója — felelősséggel tartozik a mi­niszter, mint a Magyar Nép­­köztársaság Minisztertaná­csának tagja, egyfelől a kol­lektív kormányzati tevékeny­ségért, másfelől melyek a jo­gai, milyen kötelességei van­nak egy tárcát vezető főtisz­­viselőként. Az alkotmányban megfogalmazott azon elvek alapján, amelyek a kormány tevékenységét körvonalazzák részletesebben szabályozzák majd a miniszterek felelőssé­gét az országgyűlésnek, az El­nöki Tanácsnak is. (MTI) KJB»-K­JW5YARC««A#af Vályi Péter folytatta washingtoni tárgyalásait A magyar—amerikai gazda­sági és kereskedelmi tárgya­lások megkezdése alkalmá­ból Frederick B. Dent keres­kedelemügyi miniszter ked­den délután hivatalának fo­gadótermében köszöntötte a Vályi Péter miniszterelnök­­helyettes vezette magyar kül­döttséget. Az amerikai sajtó, a rádió és a televízió meghí­vott képviselői jelenlétében elhangzott szívélyes hangú üdvözlő beszédében Dent miniszter a többi között eze­ket mondotta: — Nagy öröm számomra, hogy a kereskedelemügyi mi­nisztérium nevében itt üdvö­zölhetem magyar vendégein­ket: Vályi Péter miniszterel­nök-helyettest, Nagy János külügyminiszter-helyettest, Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettest, , Fekete Jánost, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesét, va­lamint dr. Szabó Károly washingtoni magyar nagykö­vetet. A miniszterelnök-he­lyettes most először tesz láto­gatást az Egyesült Államok­ban, ezért különösen örülök, hogy módja volt eljönni. Várakozással tekintünk az elé, hogy 9—10 napos látoga­tásuk folyamán módunk lesz megvitatni a Magyarországgal való kereskedelmi kapcsola­taink további fejlesztését. A magyar vendégeknek alkal­muk lesz eszmecserét folytat­ni más magas rangú amerikai kormánytisztviselőkkel és meglátogatni néhány vállala­tot. Még egyszer: nagyon örülünk, hogy körünkben vannak és minden tőlünk tel­hetőt megteszünk, hogy kel­lemesen érezzék magukat — mondotta Dent miniszter. Vályi Péter válaszában megköszönte a szívélyes fo­gadtatást, majd ezeket mon­dotta: — Nagy örömmel jöttünk az Egyesült Államokba és úgy gondoljuk, hogy igen fontos feladatot tudunk teljesíteni, ezért is melegen:­eköszönöm a meghívást, amelyet Dent mi­niszter Úrtól­­ kaptunk. — A mi célunk az — foly­tatta —, hogy a stagnáló gaz­dasági kapcsolatok hosszú évei után néhány fontos lé­pést tegyünk e kapcso­­lók bővítésére. Nem titkolom,­ hogy számos nehéz kérdést kell még megoldanunk. Mi azzal a jó szándékkal és óhaj­jal jöttünk, hogy kölcsönös erőfeszítéssel igyekezzünk megoldani a nehézségeket. Vályi Péter ezután utalt ar­ra, hogy bár Magyarország kis ország, adottságainál fogva gazdasági életében különös jelentősége van a külkereske­delmi kapcsolatoknak. " Meggyőződésünk, hogy a stabil gazdasági kapcsola­tok előmozdítják a béke ügyét is. A stabil gazdasági kapcso­latok első néhány lépését már megtettük, és megítélésünk szerint kedvezőek a további fejlődés távlatai — hangsú­lyozta befejezésül a Minisz­tertanács elnökhelyettese. Ezt követően került sor a Vályi Péter vezette magyar és a Frederick B. Dent ve­zette amerikai tárgyaló kül­döttség első hivatalos mun­kaülésére, amelyen általános­ságban körvonalazták a két ország gazdasági és kereske­delmi kapcsolatainak idő­szerű kérdéseit. Ezek rész­letesebb megvitatása szer­dán, helyi idő szerint délelőtt 10 órakor kezdődött a szakér­tők munkaülésén, amelyen John Commor, a minisztérium kelet-nyugati kereskedelmi főosztályának helyettese el­nökölt. Ezen magyar részről Szalai Béla külkereskede­l­­mi miniszterhelyettes és Mol­nár József, a washingtoni ma­gyar kereskedelmi kirendelt­­ség vezetője vett részt. ★ Vályi Péter szerdán, közép­európai idő szerint 21:30 óra­kor a pénzügyminisztérium­ban találkozott George Schultz pénzügyminiszterrel, aki a Fehér Ház gazdasági bizottságának vezetőjeként egyszersmind a Nixon-kabi­­net gazdasági csúcsminiszte­re is. A kötetlen beszélgetésen részt vettek az Egyesült Álla­mokban hivatalos látogatá­son levő magyar küldöttség tagjai: Nagy János külügy­miniszter-helyettes, Szalai Béla külkereskedelmi mi­niszterhelyettes és Fekete Já­nos, a Nemzeti Bank elnök­­helyettese, valamint dr. Szabó Károly washingtoni magyar nagykövet. Befejeződött Hefenben a szolidaritási értekezlet­ edenben kedd este véget ért az Afroázsiai Népek Szo­lidaritási Szervezete Végre­hajtó Bizottságának 4 napos találkozója, amelyen 37 af­rikai és ázsiai ország, to­vábbá 15 antiimperialista szervezet képviseltette magát. A záróülésen részt vett Sza­lam Robéla Aly, a JNDK el­nöki tanácsának elnöke. Ab­del Fattah Ismail, a Dél-je­meni Nemzeti Front politi­kai szervezetének főtitkára mondott zárszót. A végrehajtó bizottság ál­talános nyilatkozatában ki­emeli, hogy a fennállásának 15. évfordulóját­ ünneplő szolidaritási szervezet jelen­tős szerepet töltött és tölt be a szocialista egységfront megteremtésében, a függet­lenségükért és szabadságu­kért küzdő népek támogatá­sában. A nyilatkozat történelmi­leg jelentősnek értékeli a vi­etnami nép győzelmét. Kö­veteli, hogy az Egyesült Ál­lamok által támogatott izra­eli agresszorok vonuljanak ki a megszállt arab területekről és ismerjék el a palesztinok jogait. Elítéli az általános nyilat­kozat a barbár izraeli cse­lekedeteket és támogatásáról biztosítja a MNDK népét az egységért és társadalmi hala­dásért vívott harcában az amerikai—angol—szaúd­­arábiai összeesküvéssel szem­ben. A végrehajtó bizottság nagy jelentőséget tulajdonít annak a ténynek, hogy az afrikai és ázsiai népek élve­zik a Szovjetunió és a szo­cialista országok sokoldalú támogatását és szolidaritását. W 7t ms fMnt. KOMMENTÁR Szerződésszegők Nagyon enyhén szólva mozgalmas nap volt a szer­dai a párizsi Kiéber sugárút körül. Egyes újságok, televí­zió- és rádióállomások fele­lőtlen kombinációi tovább bonyolították az amúgy sem mindig könnyen követhető események feldolgozását, megértését. Elterjesztették például azt — és ez ma a modern hírközlési­­ technikai eszközökkel sok millió fél­revezetett embert jelenthet —, hogy szerdán valamiféle „határozott amerikai gesz­tusként” nem volt plenáris ülés a Kiéber sugárúton. Ez, természetes logikai le­vezetéssel, azt sugallhatja, hogy veszélyben van az egész párizsi konferencia és nem egy kommentátor már ezt a lehetőséget is megcsil­lantotta. A helyzet vitatha­tatlanul bonyolult és szinte semmiféle lehetőséget nem lehet eleve kizárni. Egyelő­re azonban a fenti kombi­nációk álhírek és VDK-for­­rások szerint pillanatnyilag a konferencia normális me­derben folytatódik. Az igazság az, hogy szer­dára nem is terveztek plená­ris ülést. De azért a meg­alapozatlan hírek elterjedé­sének megvoltak a maguk előzményei. Ezek n­em men­tik, de legalábbis érthetővé teszik a több mint borúlátó agyszüleményeket. Renge­teg részletről lehetne be­szélni, de a lényeg az, hogy amerikai és saigoni részről nagyon sok szerződésszegés történt az utóbbi időben. Saigoni alakulatok sok ha­lálos áldozattal járó össze­csapásokat robbantanak ki. Dél-Vietnamban rendszere­sen bántalmazzák a VDK hi­vatalosan ott-tartózkodó kép­viselőit. Tegnap szállítottak haza Hanoiba ilyen módon megsebesült tiszteket és mint kiderült, a saigohiak ilyen munkát végző VDK- tiszteket meg is gyilkoltak. Thieu egyszerűen nem en­gedi szabadon foglyait. Hosz­­szasan lehetne sorolni mind­azt, ami a VDK-nak ahhoz a döntéséhez vezetett, hogy pillanatnyilag felfüggeszti az amerikai hadifoglyok haza­engedését. A DIFK javaslatára ezt követően ült össze a négy érdekert külügyminiszter és VDK-források, máris némi hal­adásról számoltak be. Ha Washingtonban — és en­nek nyomán Saigonban — meg­értik, hogy a megállapodá­sok egyetlen cikkelye sem maradhat írott betű, a viet­nami rendezés gyorsan va­lósággá válhat. Addig azon­­ban csak lehetőség. K­unkabizottságban folytatódik a he­sinki értekezlet Az európai biztonsági ér­tekezletet előkészítő helsinki nagyköveti tanácskozás csü­törtöktől új munkarendre tér át: a napirendi pontok tartalmának gyakorlati meg­határozását egy kisebb lét­számú munkabizottság fogja végezni. A legközelebbi ple­náris ülésre csak jövő ked­den kerül sor. Az előző napon létrejött ko­mpromiss«rtm^m®r::rti.­: szer­dán jótékonyan éreztette ha­tását. A kétórás m­unkaülé­­sen a nagykövetek a tárgy­szerű együttműködés légkö­rében, különösebb vita nél­kül állapodtak meg a mun­kabizottság működési szabá­lyaiban. A bizottság az első napirendi „kosár” tartalmát, az európai biztonság megszi­lárdításával, az államok köz­ti kapcsolatok elveivel fog­lalkozó javaslatokat elemzi majd. Ennek során egységbe foglalja a hasonló mozzana­tokat és felsorolja az ezektől eltérő álláspontokat, vala­mint a javasolt témákat is. Előszerkesztő munkájának­­eredményét, jelentésben ter­jeszti a plenáris ülés elé. A" muszkabizottság" tevé­kenységében minden­ ország részt vehet. Az első bizottsági ülés el­­nnöke — sorshúzás alapján — Malcev szovjet­ nagykövet lett. A továbbiakban a fran­cia abc sorrendjében min­dennap más ország képvise­lője elnököl. Dr. Tímár Máltás fogad!.: a svájci ipar­os keresketem éntekk­épi'­seleti csícsszerv•Mfc küldöb­ségét Dr. Tímár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese szerdán este hivatalában fo­gadta a svájci ipar és keres­kedelem érdekképviseleti csúcsszervének négytagú küldöttségét, amely a Magyar Kereskedelmi Kamara, meg­óvására tartózkodik hazánk­ban. A küldöttséget Etienne János, a szervezet elnöke, a Hoffman la Roche nagy sváj­ci gyógyszeripari vállalat ve­zérigazgatója vezeti. Az eszmecserén részt vett Kallós Ödön, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara elnöke és dr. Richard Aman, Svájc bu­dapesti nagykövete is. Dr. Tímár Mátyás és a svájci delegáció tagjai egy­aránt kifejezték, hogy mind­két ország száma a hasznos volna a gazdasági kapcsolatok bővítése. Hangsúlyozták, hogy Magyarország és Svájc adottságai az eddiginél jóval nagyobb kereskedelmi for­galmat, ipari kooperációt in­dokolnak és tesznek lehetővé. A svájci küldöttség különösen azt tartaná eredményesnek, ha Svájc kisebb cégei is ke­reskedelmi és kooperációs kapcsolatokat építenének­­ ki magyar vállalatokkal. Dr. Tí­már Mátyás is egyetértett ez­zel a véleménnyel, s kifejezte, hogy az együttműködés bőví­tését a magyar szervek is tá­mogatják. HANOI KÜLÖN TUDÓSÍTÁS !Újra a szerszámgépek mellett A nap besüt a tágas he­lyiségbe. A hosszú gépsoron itt-ott a hegesztőlámpák fé­nye villan. A Long Jin me­chanikai gyár egyik műhe­lyében vagyunk. Az üzemben pezseg az élet. Folyik a rom,­eltakarítás, billenőkocsik betont, kavicsot szállítanak. Késztermékkel megrakott teherautók gördülnek ki a gyár kapuján. A demokrati­kus Vietnam dolgozói el­kezdték a békés munkát. A műhelyben főként fia­talok dolgoznak, többségük tegnap még az iskolapadban ült. 1960-ban Hanoiban né­hány politechnikai iskolát létesítettek, amelyek az érettségi mellett különböző szakmákat adtak a fiata­loknak. Ezek a fiatalok a felnőttekkel együtt kijárik a háború iskoláját. Pan Thi Viennel a múlt év végén a tűzvonalban ismerkedtem meg. Vien aki irányzó volt az egyik légvédelmi gép­ágyúnál, éppen egy olyan gyakorlaton vett részt, ame­lyen alacsonyan szálló cél­pontok célzását gyakorolták. A fiatal lány akkor el­mondta, hogy 1967-ben any­ja egy amerikai légitámadás áldozata lett. Az apa egye­dül maradt négy gyermeké­vel. Wien a szakiskola elvég­zése után a mechanikai gyárba került dolgozni és azonnal csatlakozott a nép­felkelőkhöz. A szakiskolában lakatosszakmát szerzett, az alakulatnál pedig irányzó lett. Különösen a múlt évi decemberi napokat emlegeti, amikor Hanoira éjjel-nappal hullottak a bombáit, és ők egyfolytában váltás nélkül 12 napot és 12 éjszakát töl­töttek a tüzelőállásokban. Vien kis szalagot hord a fején. Vietnamban ez a gyász jele. Elmondja, hogy apja azon a napon vesztette éle­tét, amikor az amerikai B- 52-esek különösen kegyetlen támadást intéztek a főváros sűrűn lakott negyedei ellen. Apját még aznap eltemették, fivérét és húgát pedig bent­lakásos iskolába vitték Az idén januárban Giap tábornok, a VDK nemzetvé­delmi minisztere a városi színházban ki­tün­te­téseket adott át a hős népfelkelők­nek, köztük Wiennek is Most megint találkoztam vele, itt a mihelyben. Már messziről barátságosan mo­solygott felém. Kér :m, mondja el, hogyan él ma. — A béke első napján va­lamennyien visszajöttünk a­­műhelybe. Nagyon sok gon­dunk van. A napi felad­a­to­rát rendszeresen te­jes'J' ik, a munka után pedig a ’ ' ts helyreállításán dolgozunk. — Mik a tervei a jö' ' e? — A munka mellett fel­­tétlenül tovább anulok hi­szen mindössze huszonkét éves vagyok. A Velegyin

Next