Kelet-Magyarország, 1973. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

en. március 51 «ELET-MAGJARORSZA« r­um* (Folytatás a 7. oldalról) Josulva ez járulhat hozzá ahhoz, hogy népgazdasá­gunkban tovább javuljon a tervszerűség, munkánk min­den területen hatékonyabb legyen. A gazdaságirányítá­si rendszer sajátos eszközei­vel elősegíti terveink meg­valósítását és társadalmi ha­tásai is kedvezőek. Nemzetközi gazdasági te­vékenységünk szorosan ösz­szefügg hazánk fejlődésével, gazdasági életünk alakulá­sával. Gyors ütemben növe­kedtek nemzetközi gazdasá­gi kapcsolataink. Népgazda­ságunk fejlődését a nemzet­közi munkamegosztásba va­ló széles körű bekapcsoló­dással is elősegítjük. Az áruforgalom mintegy kétharmadát a szocialista or­szágokkal, ezen belül összes k­ülkeres­kedelmi forgalmunk több, mint egyharmadát a Szovjetunióval bonyolítjuk le. A szocialista országok közötti külkereskedelem di­namikus bővüléséhez nagy­mértékben hozzájárult, hogy az elmúlt években a szocia­lista gazdasági integráció alapján a vállalatok is egy­re aktívabban kezdeménye­zik a nemzetközi együttmű­ködés különböző formáinak alkalmazását. A szocialista országokkal való kapcsolataink tovább­fejlesztésének céljait a KGST-országok integrációs programjának soron követ­kező feladatai határozzák meg. Különösen fontosnak tartjuk a KGST-tagállamok ötéves népgazdaságfejlesztési terveinek egyeztetését és a fejlesztés fő területeinek mind jobb összehangolását. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a szakosítás, a kooperáció fejlesztésére, a lehetőségek jobb kihasználá­­sára. Rövidesen sor kerül Prá­­gában a KGST 27. ülésszakára. A ma­gyar küldöttség azzal a szándékkal utazik majd e tanácskozásra, hogy mind tevékenyebben járuljon Tisztelt képviselő elvtár­sak! Politikánk, gazdaságpoli­tikánk alaptétele, hogy gaz­dálkodásunk eredményes­ségével egyidejűleg emel­kedjék népünk életszínvona­la. Gazdasági építőmunkánk célja és értelme, hogy a la­kosság szükségleteit egyre jobban elégítsük ki, szabad, boldog életet, jó munka- és életkörülményeket biztosít­sunk a szocializmust építő ember számára. Az ötéves terv első két évében az átlagkeresetek 9,4 százalékkal nőttek. A reál­bér 4,3 százalékkal, a reáljö­vedelem pedig 8 százalékkal nőtt. A fogyasztói árszín­vonal tervezett 3,6 százalé­kos növekedése ellenére 1973- ban a lakosság egy főre ju­tó reáljövedelme 4,5—5 szá­zalékkal, az egy keresőre ju­tó reálbér pedig 2—2,5 szá­zalékkal növekszik 1972-höz viszonyítva. Az önhibájukon kívül hát­rányos helyzetbe került ága­zatok és vállalatok bérfe­szültségeinek feloldására korm­ányu­n­k in­tézkedéseket tett. Két esztendő alatt több mint egymilliárd forintot fordítottunk e célra. Ez je­lentősen enyhítette azt az eltérést, amely elsősorban az ipari nagyvállalatok hátrá­nyára volt tapasztalható. A költségvetési szervek dolgo­zói közül emeltük az egész­ségügyi, oktatási, igazság­ügyi dolgozók, egyes kultu­rális intézmények alkalma­­zásainak fizetését. A negyedik ötéves tervben számításba vett szociálpoli­tikai intézkedések közül sor került a három- és több­­gyermekes családok családi pótlékának emelésére. Eb­ben az évben az állami költ­ségvetésből gondoskodtunk a kórházak, a szociális ott­honok, az oktatási és gyer­mekintézmények étkezési normáinak felemeléséről. Részben a reálbérek növe­kedésének meggyorsítására, részben a bérarányok indo­kolt változtatása céljából ha­hozzá az integrációs program további végrehajtásához. Ku­ba belépése a KGST-be, a Finnországgal megkezdett tárgyalások, valamint más országok érdeklődése bizo­nyítja, hogy növekszik a KGST- nek, mint szervezet­nek súlya, szerepe és jelen­tősége a nemzetközi gazda­sági életben. Az elmúlt években a nem szocialista országokkal foly­tatott külkereskedelemben is jelentős eredményeket ér­tünk el. A forgalom számot­tevően bővült, fejlődtek kooperációs kapcsolataink. A tőkésországok nemzetközi pénzügyi válságának hatásai alapjában véve közvetlenül nem érintenek bennünket, de figyelemmel kell lenni az események alakulására. Az államközi kapcsolatok javu­lását azonban gátolja a diszkriminációs politika, amely az egyes tőkés országok és országcsoportok részéről még mindig megnyilvánul. Ez a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének és együtt­működésének akadálya. A kölcsönös előnyöknek és ér­dekeknek megfelelően to­vább növeljük gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő or­szágokkal. A negyedik ötéves terv előttünk álló időszakában a nemzetközi gazdasági kap­csolatok további nagyarányú bővülésével számolunk. Arra törekszünk, hogy job­ban kihasználjuk a nemzet­közi gazdasági szervezetek működésében rejlő lehetősé­geket. Exporttermékeink gazdasági, műszaki színvo­nalától, minőségétől függ, mennyire tudjuk bővíteni forgalmunkat az elkövetkező években. Hazánknak a világ­piacon becsülete, súlya és hitele van. Arra kell töre­kedni, hogy nemzetközi kö­­telezettségeinknek továbbra is maradéktalanul tegyünk eleget és ezzel még nagyobb megbecsülést vívjunk ki ma­gunknak. Tartsuk adott sza­vunkat, teljesítsük vállalá­sainkat. tározta el a párt és a kor­mány az ipari és építőipari munkások március 1-én élet­be lépett központi béremelé­sét. Az intézkedés több mint egymillió 300 ezer dolgozóra terjed ki, s 1973-ban tíz hó­nap alatt mintegy 2,3 mil­liárd forinttal növeli a mun­kások jövedelmét. A rendelkezésre álló pénz­ügyi keretek elosztásánál előnyben részesültek a nő­ket nagyobb arányban fog­lalkoztató iparágak és válla­latok, a nehéz és kedvezőt­len körülmények között dol­gozók, valamint azok a terü­letek, amelyeken nagyobb arányban dolgoznak több műszakos vagy folytonos munkarendben. A jelenlegi béremelés, mint ismeretes, csak az ál­lami ipar és az építőipar fi­zikai munkásaira és műve­zetőire terjedt k­i. Ez termé­szetesen vitát és nemtet­szést váltott ki az állami ipar más munkaköreiben foglalkoztatottak között és a népgazdaság más szektorai­ban alkalmazott dolgozók­nál. Úgy gondolom, nem kell hosszan bizonygatnom, hogy a párt és a kormány vezetői ugyanúgy megbecsü­lik a műszaki, az adminiszt­ratív munkakörben, vala­mint a gazdaság más terüle­tein tevékenykedők munká­ját, mint azokét, akik jelen­leg béremelésben részesül­tek. Most azonban ezt kel­lett tennünk, mert itt ma­radtak el a bérek másokhoz viszonyítva és ez már alap­vető politikai kérdésként je­lentkezett. A bérezési rendszer rugal­masabbá tétele érdekében több intézkedést léptettünk életbe. A szénbányászatban és a villamosenergia-iparban a sajátosságokat jobban fi­gyelembe véve, megszüntet­tük, hogy a bérek közvetle­nül a nyereség alakulásától függjenek. Az élelmiszer­­ipar négy ágában, a vasút­nál, a helyi közlekedésben, valamint az állami gazdasá­goknál és erdőgazdaságok­ban már évek óta folytatott bértömeggazdálkodási mód­szert kiterjesztettük 16 ipa­ri, építőipari vállalatra, il­letve szövetkezetre, hogy még sokrétűbb tapasztalato­kat szerezzünk. Elősegítjük, hogy azok a vállalatok, ame­lyek az üzem- és munka­szervezés segítségével lét­számtartalékaikat feltárják és átcsoportosítják, anyagilag is érezzék annak előnyeit. Az illetékes állami szer­vek a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsával együtt­működve a bértarifarendszer kiegészítéseként kidolgoz­zák a szakmai bérek orszá­gos táblázatát. Ennek az lesz a feladata, hogy az ed­diginél jobban irányítsa és befolyásolja a vállalatok bé­rezési gyakorlatát, elősegítse, hogy az azonos munkát vég­ző munkások azonos skálájú alapbért kapjanak a népgaz­daság valamennyi ágazatá­ban és szektorában. A negyedik ötéves terv időszakában folytatjuk a munkaidő általános csök­kentését. 1972 második felében a tervező és szervező intéze­tekben, beruházó vállalatok­nál és ipari kutatóintézetek­nél vezettük be a csökken­tett munkaidőt. 1973. június elsejével sor kerül az állam­­igazgatásban dolgozók mun­kaidő-csökkentésére is. A kormány még ez évben ki­dolgozza és jóváhagyja a to­vábbi területeken történő munkaidő-csökkentés alap­elveit, feltételeit és üteme­zését.. A nyugdíjasok helyzetét javította és egyben munka­erőgondjaink enyhítését szolgálta a munkában ma­radásra ösztönző nyugdíj­rendszer 1972 januárjától történt bevezetése, valamint a nyugdíj melletti munka­­vállalás időtartamának bő­vítése. A korábbi nyugdíj­törvény alapján megállapí­tott nyugdíjak színvonala jelentősen elmarad a jelen­leg megállapított nyugdíjak összegétől. Arra törekszünk, hogy a különböző időpont­ban nyugalomba vonultak nyugdíja közötti különbség mérséklődjék. Az ötéves tervidőszak hátralévő részé­ben a régi nyugdíjak eme­lésével együtt felemeljük a saját jogú és özvegyi nyug­díj együttes összegét, vala­mint a házastársi pótlék fel­ső határát. Az elmúlt két évben emel­kedett a pénzbeli és termé­szetbeni társadalmi juttatá­sok összege is. E juttatások a dolgozók évi jövedelmé­nek mintegy 24 százalékát jelentik. Költségvetésünk je­lentős hányadát fordítjuk évente az egészségügyi, ok­tatási, kulturális szolgáltatá­sok biztosítására, az üdülte­tésre. Népgazdasági tervünk fon­tos célkitűzése a lakosság áruellátásának biztosítása. A negyedik ötéves tervidősza­kot megelőzően a fogyasz­tási cikkek viszonylag szé­les körében voltak ellátási hiányosságok. Az elmúlt két évben nagy­mértékben javult a helyzet. A kormányzat, az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal kö­teles a minisztériumi és ta­nácsi árhatóságok munkáját jobban összehangolni, a visz­­szaélések, az indokolatlan ár­emelések megakadályozására tett intézkedéseket ellenőriz­ni. Szükséges azokban az üzemekben is korszerű kal­kulációs módszereket kiala­kítani, ahol ezt eddig elha­nyagolták, vagy nem követel­ték meg. A termelői árak el­lenőrzése, az indokolatlan ár­emelés elhárítása és meggát­­lása enélkül lehetetlen. A termelői árakkal kapcsolat­ban igen fontos feladat, me­lyet rövid időn belül el kell végezni, hogy a tisztességte­len haszon lényegét pontosan meghatározva, értelmezését egyértelművé tegyük. A lakosságot, mint fogyasz­tót, természetesen elsősorban a fogyasztói árak alakulása érdekli. A lakosság egyben termelő is a mi rendszerünk­ben. Ebben a minőségében ér­dekelt a termelői árak ala­kulásában is. Azt, hogy az adott ütemben, például emelkednek a termelői árak, könnyen megérti az ott­hol­ A belkereskedelem a lakos­ság és a közületek keresle­tét nagyobb ellátási zavarok nélkül kielégítette. A fo­gyasztási cikkekből bőséges választék áll a vásárlók ren­­delkezésére. Említésre méltó, hogy hosszabb ideje zavar mutat­kozik a lakosság ellátásában a tőkehús mennyiségében, helyesebben fajtánkénti megoszlásában. Szeretném azonban kihatgsúlyozni, hogy az 1973. évi húsmeny­­nyiség az üzletekben nem kevesebb, hanem több, mint a múlt évi megfelelő ellátást biztosító mennyiség volt. Megoszlásában azonban a sajátos magyar fogyasztási igényeknek — a már emlí­tett okok következtében — kevésbé felel meg. Az el­múlt évi 80 százalékos ser­­téshúsarányt nem tudtuk tartani. Kérem a lakosság megértését, legalább néhány hónapra!! Egyébként a mar­hahús is hús, a baromfi is az, halat is többet tudunk adni, mint amennyit jelen­leg fogyasztanak. A húsfo­gyasztás évről évre emelke­dik. 1972-ben 61 kilogramm volt, a folyó évre 63 kilo­grammot vettünk tervbe, az ötéves terv utolsó évében pe­dig 65 kilogrammal számo­lunk. Gazdasági életünk fejlesz­tésében különleges szerepet tölt be az árrendszer. Fon­tos szabályozója mind a ter­melésnek, mind a fogyasztás alakításának. Ez a kérdés a közvélemény érdeklődésének homlokterében áll, ezért po­litikai hatása is jelentős. Az árpolitika megmagyarázá­sa, árrendszerünk széles kö­rű megértése folyamatos fel­adat. A termel® árrendszerünk jelenlegi fogyatékossága fő­képpen az, hogy az elvoná­sok és támogatások révén elfedi a termelés gazdaságos­ságában lévő különbségeket. A hatékonyabban dolgozó vállalatok emiatt nem jut­nak munkájuk minőségével arányos többletjövedelemhez. Ugyanakkor a kevésbé gaz­daságosan dolgozó üzemek­ben is lehet látszólag nyere­séggel gazdálkodni. Ezért termelői árrendszerünket tovább kel fejleszteni.­­ Az utóbbi, időben a kelle­ténél kevesebb szó esik az önköltség csökkentéséről, pe­dig a jövedelmező, a gazda­ságos termelésnek, az árak csökkenthetőségének ez vál­tozatlanul egyik fontos ele­me. A gazdasági vezetőknek sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaniok erre. Az ár­­stabilitás biztosítására és a szigorúbb árellenőrzésre a kormány széles körű intéz­kedési tervet dolgozott ki. Ennek egy része az indoko­latlan áremelések megelőzé­sét hivatott biztosítani, így például bevezetjük a meg­rendelőket és a szállítókat egyaránt kötelező szerződéses termelői árak alkalmazását, kiterjesztjük az árváltozások bejelentési kötelezettségét. Az árellenőrzés szélesítése és szigorítása minden gaz­dálkodó szerv feladata. gozó ember és másoknak is meg tudja magyarázni a nyersanyagárak emelkedésé­vel, a nekik bedolgozó, ve­lük kooperáló üzemek ár­emelésével, a világpiaci árak alakulásával. Élénken, sőt sokszor nagyon élesen rea­gálnak azonban arra, ha a fogyasztói árak és azok szín­vonala emelkedik. Pedig a kettő egymással szorosan összefügg. A fogyasztói árszínvonal 1968—72 között, 4 év alatt 7,6 százalékkal nőtt, a múlt évben 3 százalékkal, ez évben 3,6 százalékkal, tehát na­gyobb mértékben, mint az előző négy évben. Az árak egyébként — saját munkánk hiányosságai mellett — alap­vetően a világpiaci árak közismerten gyors emelkedé­se következtében növeksze­nek gyorsabban, mint az elő­ző években. Áraink a külső piacok áremelkedését az im­port révén — központi intéz­kedések hatására csak késlér­­tetten és erősen korlátozottan —, de bizonyos mértékig kö­vették. Ez a következőkben sem lehet másképp. Számolni kell azzal, hogy a tőkés im­portból származó, nem alap­vető fogyasztási cikkek ár­emelkedése a belföldi fo­gyasztói árakban is kifejezés­re juthat és ez a szocialista kikereskedelmi árak eseten­kénti emelkedésénél néha szintén elkerülhetetlen. Arra kell törekednünk, hogy a tervezett fogyasztói árszínvonalat mindenkép­­pen megtartsuk, az emelke­dés azt semmiképpen ne ha­ladja meg. Az ehhez szüksé­ges ártámogatás céljára a költségvetésben tartalékot ké­peztünk. A tartalékot csak rendkívüli gondossággal és körültekintéssel lehet fel­használni. , Januárban felemeltük az égetett szeszes italok és a do­hányféleségek fogyasztói árát. A tej és tejtermékek fo­gyasztói áremelésével egyide­jűleg a többletkiadások rész­beni ellentételezéséül növel­tük a nyugdíjak, a családi pótlékok, gyermekgondozási segély és az ösztöndíjak ösz­­szegét. Március 1-től csök­kentettük egyes ruházati ter­mékek árát. Még az idén to­vábbi árcsökkentésre kerül sor olyan termékfajtákból, amelyekből megfelelő árua­lapot tudunk biztosítani. Na­gyobb és a lakosság széles körét érintő életszínvonal-po-Lakásépítési terveinket.-tel­jesítettük. A családi házak építése gyorsabban növekszik, mint eredetileg számítójuk, viszont az állami telepszerű lakások építése némi késéssel fut fel a tervezett színvonal­ra. Az eddig eltelt 12 év alatt 774 000 lakást építettünk, eb­ből az utóbbi két évben mint­egy 165 000-ret. A még hiány­zó 226 000 lakás felépítése a hátralévő három év alatt meg­valósítható. Az elmúlt évek jelentős erő­feszítései ellenére a lakás­hiány — különösen a főváros­ban és néhány kiemelt vá­rosban — még mindig társa­dalmunk legégetőbb problé­mái közé tartozik. Az 1971-ben végrehajtott lakásreform igazságosabbá tette a lakásel­osztást, kiegyenlítettebbé, a lakással kapcsolatos tehervi­selést, kedvezőbb feltételeket teremtett a lakásépítés növe­léséhez, a lakások karban­tartásához. A munkáscsaládok lakás­igényének kielégítésére kü­lönösen nagy figyelmet fordí­tunk. Ezzel összhangban az eddiginél következetesebben érvényesül az a fontos köve­telmény, hogy a lakásépítési kedvezmények — különöskép­pen az állami támogatás — elsősorban a munkások, a bérből és fizetésből élők, a nagyvárosok és munkáslakta települések lakáshelyzetének megjavítását segítsék. Az 1973- tól érvényben lévő új rendel­kezések a jövedelmi és szo­ciális viszonyokkal arányos, társadalmilag igazságosabb teherviselést tesznek lehető­vé, kedvezőbben állapítják A felnövekvő nemzedék, a szocialista Magyarország jö­vendő lakossága iránti mély­séges felelősségtől áthatva biztosítanunk kell, hogy a népszaporulat kedvezőbben alakuljon. A korábban meg­hozott intézkedéseink hatásá­ra 1967-től kezdődően vala­melyest emelkedett is a nép­­szaporulat, de ez a folyamat megállt és az elmúlt évben 14,7 ezrelék volt a születési arányszám. Sokan, sok hely­ről, több vonatkozásban in­dokoltan felhívják a figyel­münket arra, hogy ez az arány még mindig nem meg­felelő, nemzetközi összeha­sonlításban is kedvezőtlen. Gyors ütemben nő a nyug­díjasok száma, 1960-ban az összlakosság 6,4 %-a, 1972-ben pedig 14,8 %-a volt nyugdíjas. A lakosság elöre­gedésének jele, hogy a nyug­díjasok száma megközelíti az ipari munkások teljes létszá­mitikánkkal összhangban álló intézkedésekre, mint például a hús áremelésére, ennek el­lentételezéséül az iparcikkeirrl elsősorban a textiláruk tö­megét átfogó árleszállításra csak a következő ötéves terv»* ben kerülhet sor. 1967 óta sokszor elmond­tuk, de újra megvan ezenk végső soron az a célunk, hogy értékarányos fogyasztói és»* rendszert alakítsunk ki. Je­l­lenleg évente közel 20 milli­­árd forintot fordítunk költ­­ségvetésből ártámogatásra. Hozzávetőleg ugyanennyi a költségvetési többletbevétel, az átlagosnál nagyobb forgal­mi adón keresztül a ruházati cikkek zöménél és más ipari termékeknél. Hat évvel ez­előtt azt váltottuk, hogy en­nek rendezésére 2—3 ötéves tervidőszak szükséges. Most ugyanazt mondjuk. Nehe­zebbnek mutatkozik a végre­hajtás, mint gondoltuk. A továbbiakban a lakosság életkörülményeit befolyásoló tényezők közül az egyik leg­­fontosabbal, a lakáshelyzet alakulásával kívánok foglalk­­kozni. Ismeretes, hogy a párt és a kormány 1960-ban 16 éves lakásfejlesztési tervet dolgozott ki, amely 1975-ig 1 millió lakás felépítését fez­te ki célul, meg a kamat, és kölcsön vedi sza fizetésének feltételeit A lakosságnak az is egyik­ gondja, hogyan jut el leggyorso­sabban és lehetőleg kulturált körülmények között a mun­kahelyére, vagy bármilyen más úticéljához. Az elmúlt két évben sokat fejlődött hazánkban a közle­kedés, elsősorban a tömeg­közlekedés. A vasútvonalakon nőtt a villamos és a Diesel­vontatás aránya. Korszerűsö­dött a közúti hálózat. Sokat foglalkoztunk a főváros tö­megközlekedési gondjainak enyhítésével. Ezt­ segítette megoldani a kelet-nyugati metróvonal építésének befe­jezése és a forgalom megin­dítása a vonal teljes hosszán. Meggyorsítottuk az észak­­déli metróvonal építését, 1976 végéig üzembe helyez­zük a Nagyvárad tér—Deák téri szakaszt. Természetesen más tömegközlekedési eszkö­zök fejlesztésére is nagy gon­dot fordítunk. Rátérve az egészségügy helyzetére, engedjék meg, hogy idézzem az 1972 áprili­sában megalkotott egészség­­ügyi törvényt, mely kimond­ja: az egészségügy állami fel­adat, s egyben az egész tár­sadalom ügye. Ennek alapján gyakorlatilag az ország egész lakossága betegségi biztosítás­ban és ingyenes orvosi ellá­tásban részesül. A legutóbbi hónapokban népünk egészségvédelme ér­dekében megvizsgáltuk a népélelmezés helyzetét é S meghatároztuk a tennivaló­­kat. Elemeztük az iskola­egészségügy, az iskolás fiata­lok testi-szellemi fejlődésé­nek helyzetét, már. Hosszabb távon mind kevesebben lépnek a munka­képes korú nemzedék sorába. Csökken az anya tiszteletre méltó szerepére, az egészsé­ges, új élet világra hozására képes nők száma és aránya. Demográfusaink szerint, ha a jelenlegi népszakorodás vál­tozatlan marad, 20—30 év múlva társadalmunknak már nemcsak a korösszetétele mó­dosul erőteljesen, hanem a lakosság létszáma is csök­ken. A tudatos családtervezést továbbra is népesedéspoliti­kánk alapjának tekintjük. Nem akarunk olyan megszi­gorításokat bevezetni, ami­lyenek korábban érvényben voltak. Azt az elvet valljuk, hogy a nők szabadon választ­hassanak, akarnak-e, illetve hány gyermeket akarnak. Tudjuk, hogy a közszellemen, és a közfelfogáson is változ­tatni kell. A szocialista társa­­ ­ly­tatás ( 4. oldalon) Célunk a lakosság­ szükségleteinek elgyre jobb kielégítése feladataink az árrendszer tökéletesítésében Nagy gondot fordítunk a munkáscsaládok lakásigényének kielégítésére Szociális intézkedések a családfenntartás könnyítésére

Next