Kelet-Magyarország, 1973. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
« foMaf »t „ „ v ·•' ''r -v -v ». ■ • KTS/FT-MAGYARORSZAGI Az események krónikája. HÉTFŐ: Brezsnyev elutazott Washingtonból Párizsba. — Nyilvánosságra hozták a szovjet—amerikai közös közleményt. KEDD: Brezsnyev—Pompidou-tárgyalások Rambouillet-ban. — A közös piaci külügyminiszterek vitája és megegyezés Luxemburgban. SZERDA: Általános sztrájk Uruguayban. — Brezsnyev hazaérkezett Moszkvába. — Újabb kínai nukleáris robbantás. CSÜTÖRTÖK: Bécsben befejeződött a haderőcsökkentési tárgyalásokat előkészítő konzultáció. — A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány új javaslata a párizsi tárgyalásokon. PÉNTEK: „Pingpong”-diplomácia Peking és Tajvan között. — Meghiúsult katonai lázadás Chilében. — Felértékelték a márkát. SZOMBAT: A helsinki biztonsági értekezlet utolsó előkészítő aktusai. —gyalások Rómában. Azok a diplomaták, akik az európai haderők és fegyverzetük csörkentéséről Bécsben ez év elején, január utolsó napján kezdtek el vitatkozni, eszmét cserélni, s tulajdonképpen egy későbbi konferenciát előkészíteni, most már megérdemelten mehetnek rövid szabadságra. A hivatalosan csak konzultációnak, nevezett tárgyalássorozatban 17 európai ország, — köztük hazánk és két óceántúli ország, az USA és Kanada — képviselői vettek részt, hol a tárgyalóasztal mellett, hol csak egy pohár itallal a kezükben egy koktélon álldogálva.. . Öt hónap eseményei, fordulatai ízelítőt adtak abból, hogy milyen hosszú alkudozásra lehet számítani ez év október 30-tól kezdve a tulajdonképpeni haderő- és fegyverzetcsökkentési konferencián is. De a lényeg az, hogy már kitűzték a konferencia kezdőének napját, meghatározták a részvevők körét, megállapították, milyen ügyrend alapján tárgyalnak majd. Jogos derűlátással lehet tekinteni a konferenciaelé is és ugyancsak szükséges visszaemlékezni arra, hogy a szocialista országok már régen javasolták a külföldi katonai támaszpontok felszámolását, az idegen csapatok visszavonását, a fegyverzet csökkentését. 1966-ban, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének bukaresti ülésén már konkrét formába öntötték erre vonatkozó javaslataikat. E sorok írója 1968-tól mostanáig több ISIATO-ülésen látta-hallotta, hogy miként formálódott az „atlanti” országok vágya, elképzelése a „kiegyensúlyozott” csapatcsökkentésről. Azt remélték, ■hogy a haderők létszámának leapasztása, a külföldi csapatok visszavonása az ő javukra mehet végbe, magyarán: egy amerikai katona hazavezénylése ellenében akár kéthárom szovjet katona távozását akarták elérni! A kölcsönös haderő- és fegyverzetcsökkentés természetesen csak az egyenlő biztonság elve alapján jöhet létre. Az olyan „atlanti” elképzelések eleve elfogadhatatlanok, hogy egy majdani megállapodás minden olyan szocialista országra vonatkozzék, ahol szovjet egységek állomásoznak, de ne írja alá a megállapodást minden olyan NATO-ország, ahol amerikai csapatok vannak! S minthogy az „atlantiak” kihagyták Olaszországot a konferencia teljes jogú és teljes elkötelezettségű tagjai közül, így a Magyar Népköztársaság sem vehet részt másként, csak megfigyelőként, különleges státussal... (Ne feledjük, Itália nem csupán az az ország, ahol Goethe szavaival élve a „citrom virágzik", hanem a NATO déli szárnyának kulcsállama, tele NATO-repülőterekkel, NATO-támaszpontokkal, NATO-parancsnokságokkal! Ha Olaszországot nem vonják be egy majdani teljes elkötelezettségű meg- állapodásba, akkor a NATO indokolatlan és veszélyes előnyre tehetne szert. . .) Helsinkiben már az utolsó simításokat végzik a Finlandia-palotában, az összeurópai konferencia színhelyén, minden készen áll 35 ország vezető diplomatáinak, külügyminisztereinek kedden kezdődő tanácskozásához. A küszöbönálló konferencia mellett joggal emlékeztethetünk a szocialista diplomácia sokéves erőfeszítéseire: egy korábbi „budapesti felhívás” fogalmazta meg a biztonsági és együttműködési értekezlet szükségességét, azóta sok-sok kétoldalú tárgyalás során tisztázódtak a konferencia céljai. A Szovjetunió békeoffenzívája — amely az idén a Brezsnyev—Nixon, a Brezsnyev—Brandt és a Brezsnyev —Pompidou találkozókhoz vezetett , megteremtette a kedvező feltételeket a konferencia megtartásának Leonyid Brezsnyev a hét elején fejezte be amerikai hivatalos látogatását, kedden-szerdán a Párizs közelében levő Rambouillet-ban tárgyalt a francia köztársasági elnökkel. A Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának utazását a világon , szinte minden hírmagyarázó (a kínaiakat kivéve, akik egyetlen sornyi híradással sem szolgáltak az utazás tartama alatt) történelmi jelentőségének minősítette. A szovjet véleményekből kiemelhetjük a Pravda megfogalmazását: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai gyakorlatilag új, minőségileg magasabb fokozatot értek el. Hozzátehetjük, hogy változások járnak ennek nyomában a nemzetközi helyzetben is. Természetesen nem úgy, hogy megszűntek volna a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentétek. Az élet realitásai, az erőviszonyok reális megítélésre kényszerítik a polgári politikusokat is. S ezért igen jelentős, a szovjet—amerikai tárgyalásokon, — az amerikai fél is elfogadta, hogy felelős az egyetemes világbékéért. Ezért is állapodtak meg a támadó hadászati fegyverrendszerek korlátozásának alapelveiben. Egy lengyel lap megjegyzését idézzük: Kína első reagálása a szovjet—amerikai tárgyalásokra az volt, hogy újabb kísérleti atomrobbantást hajtott végre. Mindenesetre ez furcsa fényt vet a kínai politikára és szembeállítja a pekingi vezetést Ázsia népeivel. A kísérleti robbantás okozta radioaktív szennyeződés aggodalommal töltötte el a japánokat éppúgy, mint az ausztrálokat, új-zélandiakat, akik pedig eddig inkább a francia kísérleti robbantások elleni tiltakozásul voltak elfoglalva... A hét legfőbb nemzetközi eseményei háttérbe szorítottak számos olyan fordulatot, amely pedig máskor a címoldalakra kívánkozott volna: az uruguayi katonai akció; a chilei szélsőjobboldal újabb rohama; a Közel-Keleten Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök hosszú tárgyalássorozata, aztán a dollár újabb válsága és a nyugatnémet márka felértékelése mind-mind érdekes, izgalmas jelenség. De a jelek szerint mindegyiknek lesznek új következményei. Napjaink történetének krónikása így a végére odaírhatta: „folytatása következik!” ■ Pálfy József Kormányalakítási tár 1973. islh» 1. ^ Kedden kezdődnek az érdemi tárgyalások Koszigin Ausztriába Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: A szovjet—osztrák viszonyban gyakorlatilag nincsenek vitás, sem tisztázatlan kérdések, ezért Koszigin szovjet miniszterelnök kedden kezdődő bécsi tárgyalásai, amelyek az európai biztonsági értekezlettel, valamint a bilaterális gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztésével összefüggő kérdésekre összpontosul majd, jó eredményeket ígérnek. A kormányfői látogatás küszöbén Moszkvában hangoztatják, hogy Koszigin kivételesen kedvező légkörben utazik az osztrák fővárosba. Az utazás ténye és időpontjának megválasztása pedig megfigyelők szerint annak a jelentős szerepneka hangsúlyozott elismerését jelenti, látogat amelyet a semleges Ausztria a háború utáni időszak nagy részében játszott a nemzetközi együttműködés fokozásában, a kontinens biztonságának megszilárdításában. A szovjet miniszterelnök bécsi útja diplomáciai szenzációk nélküli munkalátogatás, amely nem utolsósorban a magas szintű személyes kapcsolatok ápolását is szolgálja. Chile a puccskísérlet után Allende beszéde a munkások fegyelmezett helytállásáról Pénteken délután negyedmillió santiagói dolgozó hallgatta a La Moneda-palota előtt dr. Salvador Allende elnököt, aki a nap folyamán meghiúsított katonai puccskísérletről beszélt. Allende mindenekelőtt a chilei munkásság fegyelmezettségét méltatta. „Ezt a napot a történelem nem felejti el. A munkások az első hívó szóra megszállták az üzemeket és harcra készen várták a kormány utasításait. A hadsereg és a rendőrség alkotmányhűsége azonban néhány óra alatt felszámolta a zendülést. A katonai lázadásért felelős személyek nem kerülik el a felelősségre vonást”. Allende szenvedélyes szavakkal bélyegezi meg a lázadókat, s mint mondotta: a puccsban részt vett polgári személyek többsége a Haza ésszabadság nevű fasiszta szervezet tagja Ezek az urak most rémülten könyörögnek menedékért 'külföldi' követségek kapui előtt. Salvador Allende kétórás beszédében felszólította a chilei dolgozókat, hogy folytassák a termelőmunkát és maradjanak éberek a neni hatalom megvédelmezése érdekében. Megerősítette, hogy kormánya továbbra is forradalmi és demokratikus célokat követ. A legnagyobb feladat most: többet dolgozni és többet termelni! — hangsúlyozta. A második páncélosezred egy részének pénteki sikertelen felkelését követően égé','’' Chilében helyreállt a rend, valamennyi tartományban érvényben van a rendkívüli állapot. Santiagóban a városközpontbak több helyütt lövések nyomai látszanak a há±ak falán, sok száz ablak betört. A hivatalos jelentések szerint a délelőtti összetűzésekben 6 polgári személy vesztette életét, 32-en megsebesültek. A városban éjszaka kijárási tilalom van. Az utcákon katonai járőrök cirkálnak, amelynek parancsuk van, hogy a megállást megtagadó járművekre tüzet kell nyitni. A lázadó páncélosezred egyébként már hallatott magáról 1969-ben, amikor Roberto Viaux tábornok parancsnoksága alatt zendülést robbantott ki a zsold megemeléséért és a fegyverzet korszerűsítéséért. Az említett Viaux tábornok, aki a René Schneider egykori hadseregfőparancsnok elleni gyilkos merénylet egyik résztvevője, 1970 óta börtönben van és péntek reggeltől megszigorított őrség vigyáz rá. Mario Sepulveda tábornok, a santiagói szükségállapot körzetparancsnoka nyilatkozatban szögezte le, hogy a hadsereg támogatja az alkotmányt és a törvényességet Chilében. Az ország törvényes kormánya mellett foglalt állást az ellenzéki kereszténydemokrata párt is. Pablo Rodriguez, a Haza és szabadság nevű fasiszta szervezet vezetője és öt társa az államcsínykísérlet után politikai menedéket kért Ecuador santiagói nagykövetségén. Egyelőre nem ismeretes, vajon a chilei szélsőséges elemeket befogadják-e. KAMBODZSA A népi felszabadító erők skeres tádsódásai Phnom Penh: A kambodzsai népi felszabadító fegyveres erők szombaton ostromgyűrűbe fogták Kompong Spen tartományi székhelyet, amely a fővárostól, Phnom Penhtől 45 kilométerre fekszik nyugatra. A szombaton hajnalban elindított támadás következtében a kormánycsapatok meghátrálásra kényszerültek és a felszabadító erők másfél kilométerre megközelítették a várost. A felszabadító erők a fővárostól észak és északkelet felé vezető 5-ös és 6-os számú országúton növelték az ellenőrzésük alatt álló útszakaszok hosszát, míg a délelé tartó 2-es és 3-as orszutak elfoglalása után már a közöttük húzódó életeket veszik, sorra előzésük alá. Amerikai repülőgépe zöttük B—52-es nehézzók szombaton a Princ körüli felszabadított két bombázták. Bangkok: Thaiföld több jó ezer kambocsmánykatonát képez közölte újságírókká csai Csunhavan külügyminiszter- Zbigniew Bryczkowski: Kémek) üyynök&k Válogatás napjaink kémügyeinek krónikájából pénzért eladott hazája területén. Mint korábban, most is a bátyjánál lakott Bremervördében. Az ő közvetítésével teremtett kapcsolatot Harolddal, aki viszont nem volt elragadtatva exszeretője viszszatérésétől. Első közös útjuk Bremerhavenbe vezetett, ahol... „Hildát” úgynevezett ■uariográfvizsgálatnak vetették alá, hogy megállapítsák: igazat tartalmaznak-e a jelentésekben foglalt adatok. Úgy látszik, a vizsgálat pozitív eredménnyel végződött, ugyanis Harold igyekezett rábeszélni a lányt, hogy vállalja el újra a hírszerző munkát Lengyelországban. Maria azonban úgy határozott, hogy az NSZK-ban marad. Eközben a bremerhaveni központban sátáni tervet főztek ki. Mivel a lány köhögésre panaszkodott, Harold elvitte egy dr. Weie nevű orvoshoz, aki aktív gümőkórt állapított meg és azonnali klinikai gyógykezelést javasolt. Érdemes megemlíteni, hogy Krybus letartóztatása után az orvosi vizsgálatok nem mutatták ki nála a lezajlott G. Fischer ezenkívül megegyezett Maria Krybussal abban is, hogy az általa küldött vagy akár a számára feladott titkosírásos levelek olvasható részébe jelszóként bele kell fogalmazni a „Hilda” nevet is. Lengyelországba való visszautazása előtti napon Fischertől kapott még egy kis üveg pasztillát vegytinta előállításához és a titkosíráshoz egy „Tintenkuli” márkájú különleges tollat. A kapott utasítások értelmében Maria Krybus Lengyelországba való visszaérkezése után két hónapig nem fogott hozzá semmiféle kémtevékenységhez. Később rendszeresen elkezdte gyűjteni az információkat az opolei vajdaság területén állomásozó katonai alakulatokról és titkosítással küldözgette azokat a bátyja címére. 1959 augusztusáig számos effajta jelentést küldött. Ebben a hónapban ismét kiutazott az NSZK-ba azzal a céllal, hogy végleg ottmarad. Úgy látszik, nem érezte magát túlságosan biztonságban júdástbc-nek legkisebb nyomát sem. Bátyja Leo, amikor tudomást szerzett a betegségről, így szólt: „Nekem kisgyermekeim vannak, nálam nem lakhatsz.” Harold elhelyezte Mariát egy álkórházban, a Hannover melletti Rothenburgban, az amerikai hírszerző központ költségére. Ezután közölte a lánnyal, hogy végleg elutazik az NSZK-ból és most már egy Gramm nevű kollégája fog gondoskodni róla. Gramm gyakran elment kocsijával a kórházba, és magával vitte Mariát kirándulni a városon túlra. Amikor már a lábadozó „beteg” megbékélt a Karaidról Grammra való átváltás gondolatéval, a férfi javasolta, térjen vissza Lengyelországba. Az ellenállás hallatlan így érvelt: „A kórházi ápolás költsége napi 33 márkára rúg. Ha megtéríted ezt a költséget csaknem egy egész évre, akkor majd itt maradhatsz az NSZK-ban.” Maria Krybus engedett. Beleegyezett abba, hogy három évre visszatér Lengyelországba. Gramm ezután további kémkiképzésben részesítette a városon túli autókirándulások alkalmával. E kiképzés programja magában foglalta a fegyvernemek felismerését, titkos postaláda létesítését, titkosítás készítését vegytinta segítségével titkosírás előhívását, folyékony vegyszerrel, megbeszél jelekkel történő levelezést. Gramm megbízta hogy Lengyelord visszatérése után nappal szervezzen faládát, ahová kulisításokat és titkost sébez, előhívásába anyagokat küld és, számára. Elérkezett végre agyelországba való vissza! napja Kezdetben Ma Krybus sehol sem dolgozó 1961. május 1-vel ismét sevették dolgozni Kedzierzynben telefonközpontos munkakörbe. Maria Krybus éppen úgy, mint régen, most is szeretett telefonismeretségeket kötni. Ilyen módon ismerte meg Joachim Sobeket is. Néhány semmire sem kötelező telefonbeszélgetés után ajánlatot tett a fiúnak, hogy találkozzanak. Tetszett Sobeknek, és amikor ráadásul randevúra hívta a parkba, a fiatalember el volt ragadtatva. Amikor végre eljött a randevú ideje, Joachim pontosan megjelent a parkban. Leültek egy padra. A meleg augusztusi este álmodozása csábított. De Maria gondtaiban nem a szerelem Táskájából egy kis lap vett elő, olyasvalamit,an a gyerekek játszanak és á ta Sobeknek. S míg a ki udvarló igyekezett kimor azt a bizonyos szót, a keményen rászólt: „Áss a helyen !” (Folyta