Kelet-Magyarország, 1974. július (31. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-02 / 152. szám

­ oldal Walter Scheel az NSZK új elnöke Walter Scheel volt kül­ügyminiszter hétfőn délelőtt a bonni parlament két házá­nak, a Szövetségi Gyűlésnek és a Szövetségi Tanácsnak együttes ülésén ünnepélyesen beiktattak az NSZK elnöké­nek tisztségébe. Az NSZK negyedik államelnöke Anne­marie Rengerhak, a Bundes­tag elnökének kezébe tette le a hivatali esküt Scheel hiva­tali ideje öt év. Az új elnök beiktatási be­szédében főleg az ország gazdasági helyzetéről és a közös cselekvés szükségessé­géről szólt. „Társadalmi bé­kére” és együttműködésre szólította fel a tőkéseket és a munkavállalókat az új fel­adatok sikeres megoldása ér­dekében. A társadalmi béke egyik alapjaként a munka­vállalóknak­­ a beleszólásra való jogát jelölte meg. Az új elnök beiktatásakor alig szólt az NSZK külpoliti­kájáról, de a bonni hagyo­mányoknak megfelelően ő is leszögezte, hogy a megszilár­duló európai békék körülmé­­nyei között helyre akarják állítani a német egységet. Az elnök ezzel kapcsolatban kö­zölte, hogy rövidesen elláto­gat Nyugat-Berlinbe, mert elődeihez hasonlóan, fejlesz­teni akarja az NSZK és a vá­ros kapcsolatát. (Folytatás az 1. oldalról) amerikai közös közlemény tartalmazza majd. Ronald Ziggler, a Fehér Ház szóvivője kijelentette, hogy „részletes és intenzív” az egyes részproblém­ákat is felölelő megbeszélés folyt, más stratégiai jelentőségű kérdésekben, például a ha­dászati támadó fegyverek korlátozásával kapcsolatos megállapodás továbbfejlesz­tésének lehetőségéről, vala­mint a több robbanófejes úgynevezett MIRV-rakéták fejlesztésének korlátozásáról is­ A szóvivők szerint válto­zatlanul­ fontos helyet fog­laltak el a tárgyalásokon a kelet—nyugati enyhülés ál­talános kérdései, melyek kö­zül elsősorban az európai biztonsági értekezlet sikeres befejezésének témakörét emelték ki. A szovjet és az amerikai álláspont ebben a témában sok részletkérdést illetően közel áll egymáshoz, s Zamjatyin szerint a közös álláspont abban kristályoso­dott ki, hogy „a konferencia sikeres befejezéséhez ugyan­olyan impulzus szükséges, mint amilyet a műszív nyújt­hat a szívgyógyászatnak”. A csúcstalálkozó további programjáról szólva a sajtó­­értekezleten elmondták, hogy Nixon elnök hétfőn délelőtt Minszkbe utazott, ahol a köz­társaság vezetői látták ven­dégül. Leonyid Brezsnyev, valamint a két külügymi­niszter reggel egyenesen Moszkvába repült. A csúcsszintű tárgyalások kedden a szovjet fővárosban folytatódnak. Leonyid IffiSIRFeV, az SZKP KB főtitkára vasárnap Oreandában vacsorát adott Nixon amerikai elnök tisz­teletére. A két államférfi vasárnap folytatta tárgyalásait, a szov­jet-amerikai kapcsolatok to­vábbfejlesztése kérdéseinek megvitatását. Ezen belül tár­gyaltak a stratégiai fegyve­rek korlátozásának kérdésé­ről. Richard Nixon, az Egye­sült Államok elnöke, hétfőn a Krímből Belorusszia fővá­rosába, Minszkbe érkezett. Az amerikai, szovjet és Be­lorusz zászlókkal feldíszí­tett minszki repülőtéren az amerikai elnököt Tyihon Ki­­szeljov, a Belorusz SZSZK Minisztertanácsának elnöke és több más hivatalos sze­mélyiség fogadta. A repülő­téren Nixont melegen kö­­szöntötték a belorusz főváros dolgozóinak képviselői. Richard Nixon a minszki repülőtérről rendőrmotorosok kíséretében a belorusz fővá­rog közelében levő zaszlavli rezidenciára hajtatott. Richard Nixon hétfőn ta­lálkozott Belorusszia vezetői­vel. A találkozón Pjotr Mase­­rov, a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára ismertette a náci hódítók uralma alóli felsza­badulásának 30. évfordulóját ü­nneplő szovjet Belorusszia gazdasági és kulturális ered­ményeit. ★ Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, miután Oreandában megbeszéléseket folytatott Nixon amerikai el­nökkel, a Krímből visszaér­kezett a szovjet fővárosba. Visszaérkezett Moszkvába Andrej Gromiko szovjet és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter is. KELET-MAG­Y­AR.Q|ISZ AS Koszigin- Cedenbal­­találkozó Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjet M­i­­nisztertanács elnöke hétfőn a Kremlben találkozott Jum­­zsagij­ Cedenballal, a Mon­­glor Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első tit­kárával, a Nagy Népi Hurál Elnöksége elnökével és Zsam­­bin Batmönd-nel, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága Politi­kai Bizottságának tagjával, a Mongol Minisztertanács el­nökével. A meleg, baráti légkörű eszmecserén megvitatták a két ország együttműködésé­nek továbbfejlesztésével és elmélyítésével­­ kapcsolatos kérdéseket és véleménycse­rét folytattak a szocialista gazdasági integráció komp­lex programjának gyakorlati megvalósításáról. Alekszej Koszigin és Zsambin Batmond hétfőn Moszkvában egyezményt írt alá a két ország gazdasági, kulturális és oktatási együtt­működésének továbbfejlesz­téséről. liszteletadás Pablo fyerurly emlékének A BVV felhívása 1974. július 12-e, Pablo Neruda születésének 70. évfordulója alkalmából a Béke-Világtanács felhívás­sal fordult a nemzeti békemozgalmakhoz és a vi­lág közvéleményéhez, hogy ezt az alkalmat felhasznál­va ismételten juttassák ki­fejezésre szolidaritásukat a chilei néppel, követelve Luis Corvalán és a többi chilei hazafi szabadon bo­csátását. Kötelességünknek tekint­jük, hogy megemlékezzünk a költőről, akinek művei jelen­tősen gazdagították a költé­szetet — hangzik a felhívás. Pablo Neruda 1978. szep­tember 23-án hunyt el. Ha­lála túl korán következett be, siettette az a nagy drá­ma, amelyet a fasiszta kato­nai puccs idézett elő hazá­jában. Utolsó napjai tragikusan zajlottak, írásra kényszerítet­ték. Befejezte még könyveit és megírta emlékiratainak zárófejezetét. Ebben világo­­san kifejti, hogyan látta az Allende elnök halálához ve­zető nemzeti katagstrófát, amely élve temette el a de­mokráciát és amely — mint 40 évvel korábban Berlin­ben — könyvmáglyák láng­­ralobbantásához vezetett. Akkor emlékezünk meg a legméltóbban születésének 70. évfordulójáról, ha te­szünk valamit népe, az em­beri jogok és az emberi szel­lem védelmében. Felhívunk minden költőt, művészt, alkotót, munkást, fiatalt, a világ minden né­pét, adózzanak tisztelettel a nagy költő emlékének. Köl­tészet és az élet, az irodalom és tragédia, az alkotás és a replény közötti kapcsolatok­ra vonatkozó elképzelései hagyatékának és tanainak részét képezik, amelyeket emlékezetünkbe HíR vés­nünk-Köszönetet mondunk azok­nak, akik­­megőrzik a világ számára ezt a hagyatékot és Neruda nevét, szolidaritást vállalnak bátor népe ügyé­vel, amely ma a fasiszta el­nyomás ellen, a szabadságért küzd. Diplomáciai kapcsolat a Magyar Népköztársaság és a Portugál Köztársaság között A Magyar Népköztársaság kormánya és a Portugál Köz­társaság ideiglenes kormá­nya — attól az óhajtól vezé­relve, hogy fejlesszék a két ország kapcsolatait és előse­gítsék a nemzetközi együtt­működés ügyét — elhatároz­ták, hogy országaik között a mai nappal nagykövetségi szinten diplomáciai kapcso­latot létesítenek. A közeljö­vőben mindkét fél­ kinevezi nagykövetét. (MTI) MEGYEI KöryVtejrs NYÍl 1974. júlus 5 King asszony meggyilkolása Marcus Wayne Rhenault 23 éves vallási tébolyban szenvedő néger fiatalember gyilkolta meg vasárnap At­lantában Alberta King asz­­szonyt, a néhai Martin Lu­ther Sking polgárjogi vezető édesanyját, a polgárjogi moz­galom három k­i­emelke­nd­ő képviselője meg van győződ­ve arról, hogy a gyilkos me­rénylet­­ mögött­ összeesküvés húzódik. Az atlantai rendőr­ség egésznapos védőőrizet alá helyezte a King-család otthonát. Az a­tlantai baptista temp­lomban — ennek lelkésze az idősebb King — a gyülekezet éppen a miatyánkot kezdte énekelni, és King asszony silt az orgonánál, amikor a gyilkos felugrott, mindkét kezével pisztolyt rántott és éktelen káromkodás közepet­­te tüzet nyitott- King asz­­szony volt hozzá legközelebb, és m­jjd az első golyótól halá­los sebest kapott. Rajta kívül belehalt sérüléseibe egy se­gédlelkész, egy asszonyt pe­dig egyelőre kórházban ke­zelnek. A lövöldözés hallatára a hívők, rémülten buktak a pa­dok alá,­­majd amikor a gyil­kos pisztolyaiból kifogytak a töltények és a kijárat felé menekült, elfogták. A rend­őri őrizet alatt tartott me­­rénylő olyasmiket mondott, hogy „Istentől kapott paran­csot” az idősebb Martin Luther King lelkész és más személyek meggyilkolására. Kingnek, aki csak a merény­let után érkezett a templom­ba, letartóztatása után a gyilkos annyit mondott, hogy minden keresztényt az ellen­ségének tart, mert „hamis bálványt irodádnak.” Rhe­nault az ohioi ál­lami egyetem pedagógiai­szakos hallgatója. Szomszé­dai vallomása szerint gyak­ran állt ki szobája ablakába és hangszórón prédikált a já­rókelőknek. A rendőrségi házkutatás során megtalálták azt a 10 névből álló jegyzé­ket, akiket meg akart gyil­kolni, a listán szerepelnek. Ralph Abernathy, Jesse Jack­­son és Hospa Williams néger lelkészek, a polgárjogi moz­galom ismert személyiségei, mindhárman kijelentették, hogy véleményük szerint összeesküvésről van szó. Az atlantai rendőrség szóvivője szerint eddig nem bukkantak összeesküvés nyomaira. Meghalt Peron Hétfőn, életének 78. évé­ben súlyos betegség után el­hunyt Juan Domingo Peron argentin köztársasági elnök. Az elnök halálhíre előtt egy órán belül két hivatalos orvosi közleményt adtak ki Buenos Airesben Juan Peron egészségi állapotáról. A má­sodik közlemény szerint rö­vid­­időre­ megállt Peron szív­működése, az orvosoknak azonban sikerült úrrá lenni­ük a súlyos helyzeten.­­Ezek után érkezett a gyorshír Pe­ron elhuny­táról. Isabel Peron tisztén hívta össze első ízben a kabinet teljes ülését. Az­ ülés részle­teiről egyelőre nem érkezett jelentés. Etiópiai helyzetkép Mint a TASZSZ szovjet hírügynökség az etiópiai helyzetről beszámol. Addisz Adebából keltezett jelentése megállapítja, a fegyveres erők különböző nemeinek és a rendőrségnek a képviselők­ből felállított katonai bi­zottság célja az, hogy koor­dinálja a fegyveres testüle­tek akcióit az Etiópiában le­játszódó események során- A legújabb jelentések szerint a fegyveres erők továbbra is lojálisak az uralkodóhoz. A TASZSZ a hét végén fo­­ganasított letartóztatások kapcsán utal a fegyveres erők egy korábbi nyilatkoza­tára, amely hangoztatta, hogy ,,egyes politikusok összees­küvést szőttek az új kormány normális tevékenységének megzavarására”, a letartóz­tatandó személyekről készí­tett lista mintegy 70 nevet tartalmaz. Hétfőn a kora hajnali órákban — a kijárási tila­lom alatt — nyugati hírügy­nökségi jelentések szerint a fegyveres erők további le­tartóztatásokat hajtottak végre Addisz A­babában. LÁSZLÓ LAJOS: titánbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORTKÖNYVBŐL 1. AZ ELMARADT AVATÓÜNNEPSÉG Az üzemvezető, a főmér­nök és az egyik aknász meg­itták a feketét, és elindul­tak a szállítóaknához. A távvezérlésű szállítóközpont­ban két üvegfalú cellában ültek a diszpécserek. A cella melletti falon skála mutatta a kasok mozgását, ahol a kas elhaladt, kigyulladt egy piros fénycsík. — Másodpercenként tizen­négy méter — számolta a diszpécser. Az üzemvezető háza végigborsódzott, ilyen gyors bányaliften még nem volt. Mindegy. A termelés kezdődik, illő, hogy a vezető ott legyen az első szikla fú­rásánál. Néhány lépés a gépterem­től a felső szintig, de míg idáig átballagtak, az üzem­vezető agyában kergetőztek a gondolatok: „Beváltja-e a reményeket ez a hatalmas üzem, amelyre milliárdokat költöttek? A talp: ezerszáz méter, a legmélyebb műve­lési szint: nyolcszázhúsz mé­ter. Bírják-e majd a meleget az emberek? És kint: rendet­lenség. A fürdőben hol van víz, hol nincs. Félig kész az orvosi rendelő. Az étterem még sehol...” Csörömpölés. Hintázva megállapodik a kas. Beszáll­nak, a biztosítóláncot vissza­csatolják. Berregés. A kas elindul. Kezdetben csak a megszokott sebességet észlel­ték, aztán elkezdtek zuhanni. A dobhártyája pattogott, a térde berogyott. Sötétség­világosság, ahogy a szintek mellett elsuhan a kas. Az óriási betonakna falain csil­lognak a vízcseppek... Húsz éve dolgozik bányá­ban. Mégis odabújt a főmér­nökhöz, az aknászhoz. Jó, ha emberek vannak mellette. A természet erői annyira kö­rülölelték, hogy szinte fojto­gatta kicsiségének, kiszol­gáltatottságának tudata. Zökken a kas. Hát ennyi volt az egész. Jól össze kell szednie magát, hogy ne lás­sák a megilletődöttségét,­­ a gyöngeségét. Hat-hét bányász várja. Az egyik előrelép­és jelent. — A termeléshez felké­szültünk. Kérjük, adjon en­gedélyt a munka megkezdé­sére. Nem szól, csak bólint. Az­tán követi a kis csoportot. Áthaladnak a táró egyik szárnyán. Hatalmas föld alatti folyosó, acéltámokkal bordázva, cementlapokkal ki­rakva. A huzat erős, a leve­gő szinte vágja az arcát. Az­tán sötétebb folyosóra ka­nyarodnak, itt csak a bá­nyászlámpa ad támpontot a továbbhaladáshoz. Nehezebb a levegő. Meleg van.­A lámpája emberekre vi­lágít. Három bányászra. Eny­­nyi a brigádlétszám. A szo­kásosnál erősebb hangsúl­lyal köszön. Aztán a folyo­­lgasó falához húzódik. Lám­pájának sugara a bányászo­kat világítja. A szikla víztől csillog. Az ember verejtéktől. A fúró acélvége a sziklának feszül. Sziszeg a sűrített levegő, dü­börög a motor, a szikla jaj­gat. A vidra könyörtelenül roncsol. Az üzemvezető áll a ködben, és megtörli a hom­lokát. A főmérnök a fúró út­ját figyeli, az aknász a most érkezett operátorral a sűrí­tett levegő tömlőjét piszkál­ja. Az üzemvezető gyengének érzi magát. Bólint a bányá­szok felé, bár tudja, ők most másra figyelnek. Megindul visszafelé. A kitérőben inget cserél. A csuromvizes fehér­neműt kabátja zsebébe gyö­möszöli. Jó, ha elépi az aknát, a szállítókast. Ahogy közeledik a kijárathoz, süvítést hall, aztán dübörgést. Most némi­leg megnyugszik:,, a ventil­látor.” A tiszta levegő éle­tet jelent azoknak, akik Ma­gyarország legmélyebb pont­ján izzadnak, hogy felszínre küldjék a jövő energiájának alapanyagát. Ahogy felért a felső szál­lítóközpontba, kinézett az ab­lakon. Zászló, felirat, ünnepi ruházat? — Sehol. — Minek is... minek is — mondogatta vagy inkább mormolta, és elindult a für­dő felé. Másnap néhány újság rövid híradásban közölte, hogy Ma­gyarország legújabb és legna­gyobb ércbányájában „ün­nepélyesen” megkezdték a termelést. A BÁNYA ÉS KINCSE Az ötvenöt méter magas aknatorony valóságos kilá­tó. És itt van is mit látni... Tölgyesek, cser- és bükker­­dők borítják a tájat. Vadászház. Régi major. A fák romjai kö­zött szürke szalagok kanya­rodnak. A bánya útjai, ame­lyeken végigdübörögnek az ércet szállító mammut te­hergépkocsik. Minden évszak szép a Mecsekben. Tavasszal friss hajtásokkal zsendülnek a fák, nyáron mélyzöld leve­leik alatt rejtik el a kirán­dulókat, a kis hegyi házakat, ősszel sárgából barnáspiros­ba hajló szőnyeget terítenek a lejtőkre és ormokra, télen hókristályoktól rogyadoznak az ágak, a fák tövében nyulak fészkelnek, őzek, szarvasok, vaddisznók csapásai keresz­tezik egymást. Ebbe a vadregényes tájba ékelődik a bánya. Az egyik. A legnagyobb és legszebb, a leggazdagabb. És a legnehe­zebb művelésű, bár a leg­korszerűbb. B. K. geológus szerint vagy kétszázmillió éve ha­talmas folyórendszer höm­pölygött a dombok között. Áradás és apadás váltako­zott. Áradáskor a folyók szin­te tengerré duzzadtak, apa­dáskor pedig lerakták a tör­melékanyagot. A törmelék a mocsarakban, a medrekben bomlásnak indul, és az ott maradt pangó vízzel vegyi folyamatra lépett. A víz urántartalma kicsapódott, le­rakódott. A homokkövekben tulajdonképpen így indult meg az ércképződés, amely még sok vegyi átalakuláson ment keresztül, miközben to­vábbérlelődött, dúsult. A szénné alakuló növényi kor­­hadékok és a fehérjék fel­bomlásával felszabaduló kén­hidrogének mellett a külön­féle baktériumok is szerepet kaptak az urántestek, tele­pek kialakulásában, dúsulá­sában. És kétszázmillió év múlva az ember elkezdett kutatni az urán után. Szerte a vilá­gon. Hatalmas uránmezőkre bukkantak. Dél-Afrikában, Franciaországban, Csehszlo­vákiában, a Szovjetunióban. Hazánkban, a háborútól meg­tépett kis országban nem volt ehhez sem szakember, sem műszaki felszerelés. AZ ELSŐ IGAZGATÓ K. L. így emlékezik erre az időre: — 1953 őszén a hegyi falu lakossága kezdetben gyanak­vással, majd érdeklődéssel figyelte azt a négy-öt fős kis csoportot, amelynek tagjai nyakukba akasztott „doboz’­- zal, fülükön hallgatóval, ke­zükben meghajlított fém­csővel, amit pár centire a föld felett maguk előtt tar­tottak, járták a község hatá­rát, a hegy alját. Lehet, hogy a gyanakvást — és az érdek­lődést is — fokozta az, hogy a csoport tagjai idegen nyel­ven, oroszul beszéltek. Ez volt a Maszobai II. el­nevezésű expedíció, amely egész évben kutatott, és nem eredménytelenül. 1954 tava­szán felszínre került az első uránrög. Ezután rohamosan növekedett az expedíció lét­száma. 1954 végén már ezren dolgoztak benne. f­olytatjuk)

Next