Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-28 / 228. szám

6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET MÉRLEG A NYÍRSÉGI EGÉSZSÉGNEVELÉSI NAPOKRÓL Szeptember 19-én fejeződtek be a nyírségi egészségnevelési napok. A Nyírségi Ősz kereté­ben immár harmadszor megrendezett egészség­­nevelési napoknak most megyénk nyírségi tája adott helyt. Olyan kérdések kerültek ismét meg­vitatásra, melyek a lakosság több rétegét, vagy egészét érdekelték és érintették. Szeptember 16-án Nyíregyházán az üzem­­egészségügy volt a tanácskozások témája. Gyor­san iparosodó­ megyénkben nem véletlenül ke­rült napirendre az üzemegészségügy erőtelje­sebb fejlesztése. Szeptember 17-én Tiszavasváriban a kör­nyezetvédelemről volt szó. Az ember egyre jobban szennyezi környezetét, s egyre több ár­talom éri és érheti. Országos, sőt nemzetközi összefogásra van szükség, hogy biztosítsuk mindenki számára az egészséges környezetet. Szeptember 18-án Újfehértón az egészséges életmódra nevelés kérdéseit taglalták az elő­adók. Végül szeptember 19-én Nyíregyházán a családvédelem kérdéseivel foglalkoztak az elő­adók. Négy nap alatt 53 előadás hangzott el. Az előadók nagyobb részt megyénkben élő és dol­gozó szakemberek voltak, de több más megyé­ből meghívott, országos szaktekintély is tartott előadást. Az előadások színvonalasak voltak, s ugyanakkor mindenki számára érthetően számoltak be a napirenden lévő kérdések el­méleti vonatkozásairól és a gyakorlatban szer­zett tapasztalatokról. Az előadásokat négy film, továbbá rengeteg ábra és kép vetítése egészí­tette ki. Az elhangzottakat jól egészítették ki a kereskedelmi vállalatok mutatós élelmiszer- és iparcikk kiállításai, élelmiszerkóstolók, jól szolgálván ezzel az egészséges életmódra ne­velés céljait. Első ízben kaptak elismerő oklevelet e fó­rumon azok az egészségügyi és nem egészség­­ügyi dolgozók, akik hosszabb ideje kiváló egészségnevelési munkát végeznek, s azok a ta­nácsi, vállalati vezetők és vállalatok, akik sok­oldalúan segítik az egészséges életmódra és korszerű egészséges táplálkozásra nevelést. A Hazafias Népfront megyei bizottsága pedig tárgyjutalomban részesített néhány egészség­­ügyi dolgozót, jó egészségnevelési munkájáért. Nagyon sokan munkálkodtak az egészség­­nevelési napok sikeréért egészségügyi és nem egészségügyi dolgozók, tanácsi vezetők, tár­sadalmi munkások, intézmények és vállalatok, és maga a rendezvényeknek helytadó községek és Nyíregyháza lakossága. Minden elismerést megérdemelnek a jó ügyért önzetlenül mun­kálkodók. Megyénken kívül 7 megyéből és Budapest­ről voltak vendégeink. A közönség a rendez­vények kezdetére mindenütt zsúfolásig meg­töltötte a termeket. Jó propagandája volt a nyírségi egészségnevelési napok az emberek egészséges életmódra nevelésének, hozzájárult ahhoz, hogy azt közüggyé tegyük. Dr. Juhász Lajos főorvos Értékes programot ígér 71 % az új nyíregyházi hangversenyévad Városunk lakói körében, egyre nagyobb az érdeklődés a komolyzenei hangversenyek iránt. Ezt bizonyítja az elmúlt évad tapasztalata is. Igaz, hogy Nyíregyháza közönsége olyan vi­lághírű művészeknek tapsolhatott, mint Koba­­yashi Ken-Ichiro, Gidon Kremer, de sorolhat­nám a magyar művészeket is. A hallgatóknak felejthetetlen zenei élményt jelentettek ezek a hangversenyek. Az Országos Filharmónia 1975/76. évi programjában is kiváló művészek és együtte­sek szerepelnek. A műsor iránt nagy érdeklő­dés nyilvánul meg. Sokan biztosítani akarják jegyüket bérlet formájában. Az új évadban két bérleti sorozat indul. A Móricz Zsigmond Szín­házban megrendezendő sorozatban hét hang­verseny, a Bessenyei György Tanárképző Fő­iskolában három kamarahangverseny szerepel. Bérletben tehát az elmúlt évihez hasonlóan tíz koncert lesz. Bérleten kívül november utolsó hetében, a tanárképző főiskolán a Budapesti Kamaraze­nekar Mihály András vezényletével mai ma­gyar szerzők (Durkó, Láng, Mihály) műveiből ad hangversenyt. A színházi bérletsorozat november 9-én (vasárnap) a leningrádi filharmonikusok nyitó hangversenyével indul. Ezt követi november 19-én a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Sándor Frigyes vezényletével. Közreműködik: Kovács Lóránt (fuvola). December 3-án először talál­kozik a nyíregyházi közönséggel a fiatal mű­vészgeneráció jeles képviselője, Kocsis Zoltán. Zongoraestjének műsora még nem ismeretes. A Szabolcsi Szimfonikus Zenekar január 14-i műsorán Beethoven Egmont nyitánya, Hár­masversenye és V. szimfóniája szerepel. Köz­reműködik: Kiss András (hegedű), Koó Tamás (gordonka), Lux Erika (zongora). A zenekart Kemény Endre vendégkarmester vezényli. A Debreceni MÁV Filharmonikus Zene­kar és a Kodály-kórus (február 4-én) Mario Bonaventura (USA) vezényletével és Horváth László klarinétművész közreműködésével Bo­­zay-, Copland- és Kodály-műveket ad elő. Március 10-én Friedrich Ádám (kürt) közre­működésével a Miskolci Szimfonikus Zenekart halljuk vezető karmestere, Mura Péter vezény­letével. Végül a sorozat utolsó zárókoncertje április 28-án lesz, amelyen a Szabolcsi Szimfo­nikus Zenekar szerepel a megyei művelődési központ pedagógus kórusának közreműködésé­vel. (Karigazgató: Fehér Ottó.) A műsorban többek között szerepel Liszt A-dúr zongora­­versenye, amelyet Bächer Mihály zongoramű­vész ad elő. Vezényel: Molnár László. A tanárképző főiskolán december 1-én, hétfőn indul a kamarabérleti sorozat. Az első hangversenyen ismerős vendégként köszönt­jük a Bartók-vonósnégyest. (1973. május 8-án nagy sikerrel szerepeltek a főiskolán.) Közre­működik: Kovács Béla (klarinét). Február 11- én Kocsis Albert (hegedű), Szabó Csilla (zon­gora) és Lehoczky Éva (ének) hangversenyé­ben gyönyörködhetünk. A sorozat utolsó hang­versenye március 31-én lesz, amelyen a Fil­harmónia Fúvósötös szerepel, Körmendi Klára zongoraművész közreműködésével. A bérletek árusítását a színház pénztára, a NYIRTOURIST Idegenforgalmi Hivatala és a közönségszervezők megkezdték. Kovács László 1975. szeptember 28. Nem szociális segély millió­­középiskolásoknak Az 1975—76-os tanévben harmadszor kapnak közép­iskolai ösztöndíjat a fizikai dolgozók tehetséges gyer­mekei. Megyénk gimnáziu­maiban és szakközépiskolái­ban az előző két tanévhez hasonlóan idén is kétmillió forintot osztottak szét az in­tézeti diákszociális bizott­ságok. Az Állami Ifjúsági Bizott­ságnak ezzel az intézkedésé­vel elérték, hogy ma már nem csak az egyetemisták és szakmunkástanulók, de a kö­zépiskolások is kaphatnak anyagi támogatást tanulmá­nyaikhoz. Ebben a tanévben több mint ezerkétszáz je­lentkező közül összesen hétszázhatvanhat olyan kö­zépiskolás, akit a bizottságok arra alkalmasnak találtak. A harmadik tanév elején La­katos Sarolta megyei ifjúsá­gi titkárt kérdeztük meg az ösztöndíjak odaítélésének tapasztalatairól. Kik kap­hatnak tanulmányi ösztöndí­jat? — Olyan tehetséges és szorgalmas diákok — hang­zott a válasz — akiknek szü­lei fizikai dolgozók, s a csa­ládban az egy személyre jutó kereset nem haladja meg az 1300 forintot. További felté­tel, hogy az érettségi tantár­gyakból jó előmenetelűek legyenek, de a kérelmek el­bírálásánál értékelik a kö­zösségért végzett munkát is. Az eddigi tapasztalatok szerint vajon valóban azok részesülnek-e a kétezer— négyezer forint közötti ösz­töndíjban, akik megérdem­lik? — Ha az iskolai diákszo­ciális bizottságok munkáját nézzük, akkor igen.­­Ha azonban azt, hogy ezek a bi­zottságok csak azok között válogathatnak, akik igényel­ték az ösztöndíjat, még nem lehetünk elégedettek. Több középiskolában hal­lottuk, hogy az általános és középiskolák között még nincs megfelelő együttműkö­dés, az általános iskolák nem mindig hívják fel a nyolca­dikos továbbtanulók figyel­mét erre a lehetőségre, s mire a diákok a középisko­lában értesülnek erről, sok­szor már későn. A döntések ugyanis az előző tanév végén megszületnek a következő évi ösztöndíjakról. További gond, hogy a szülők egy ré­sze valami hamisan értelme­zett öntudatból — ne de­rüljön ki, hogy szükségük lenne a pénzre — nem igény­li az ösztöndíjat. A tanárok­ra, a KISZ-szervezetekre és a szülői munkaközösségek­re vár a feladat, hogy eze­ket a tehetséges gyermeke­ket felvilágosítsák e lehető­ségről. Ezzel érhetnénk el, hogy valóban azok kapják a pénzt, akik megérdemlik. — Korábban azzal is sok bajunk volt — folytatja La­katos Sarolta — hogy ezt a pénzt nem egy helyen szo­ciális segélyként értelmez­ték, s igen gyenge­ osztály­zatokkal, még bukásra álló diákok is igényelték. Ez a diákokból álló bizottságok munkájának eredményeként megszűnt. A kétmillió elosztásánál elsősorban az iskolákban ta­nuló fizikai dolgozó szülők gyermekeinek számát az is­kolai létszámot és a kollé­gisták arányát veszik fi­gyelembe. Korábban volt egy vita a kollégistákkal kap­csolatban is, a téma még or­szágos diákparlamenten is szerepelt, végül megegyez­tek abban, hogy a kollégiu­mi elhelyezés már maga előny, igazságtalan lenne még egy anyagi támogatás. Mindezeket egybevetve az idén a legmagasabb összeget a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Szakközépis­kola kapja, 140 ezer forintot. Majdnem ennyi a Nyíregy­házi Kossuth Szakközépis­kola és a Nyírbátori Báthori Gimnázium tanulóinak ösz­töndíja. Az elbírálásoknál az elég­gé merev szabályokat igye­keznek a fiatalság lendüle­tével rugalmasabbá tenni. Ezt példázza az az újítás is, amelyet a Bács megyeiek­től vettek kölcsön; a pálya­­választás nehézségeire, az is­kolák közötti átirányítások­ra számítva a jelentkezési lapokkal együtt továbbítják az ösztöndíj­kérő lapokat. Újabban minden iskolában ünnepélyes keretek között fizetik ki a szülőknek a fél­­évenkénti összegeket, ezzel is emlékezetessé téve a gyermekekről való gondos­kodást. Apró, de kedves fi­gyelmesség, hogy ebben az évben már a szünidő elején levélben értesítették a diá­kokat és szülőket a várható támogatásról. S végül még egy téma, amelyről érdemes lenne el­gondolkodni. Más megyék tapasztalatai azt mutatják, megérte a központi támo­gatás kiegészítésére a me­gyei vállalatok segítségét kérni. Megyénkben az első évben volt ilyen kezdemé­nyezés. Három vállalat ajánlott fel csaknem húsz­ezer forintot azzal a szán­dékkal, hogy saját dolgozó­juk, később a vállalathoz kerülő gyermekét támogat­hassák. Ennek hasznát úgy érezzük nem szükséges­­ma­gyarázni, a tanárokat, ifjú­sági vezetőket és diákokat mégis visszatartotta az a tény, hogy a vállalatok újab­ban a legkülönbözőbb cé­lokra ajánlanak fel jelentős összegeket. A következő tan­évre azonban újra felmé­rik ennek a támogatásnak a lehetőségeit, hogy ha mód van rá, még több fizikai dolgozó gyermeke részesül­hessen a továbbtanulást megkönnyítő tanulmányi ösz­töndíjban. (be) ­y­­is iskolások csoport­­ja baktat a nyíregy­házi parkerdőben. Egye­sek leveleket gyűjtenek, mások a makkot szedik. A tanítónő meg-megáll egy bokor előtt és magya­ráz. A pókról, melynek ott feszül a hálója, a gombáról, a madárról, az őszről. Kis nylonzsákok­ban tűnik el a gubacs, a makk, a lomb, a csipke­bogyó, a gomba. Aztán egy kis tisztáson csopor­tosulnak, és a fiatal taní­tónő szinte suttogva mondja el a tanítványok­nak: „Itt van az ősz, itt van újra ...” ■peljebb egy pad. Kel­■*-' lemes ülés esik raj­ta. Egy idős házaspár pi­hen itt. A férfi újságot olvas, az asszony kötöget. A nagy csendben csak néha hallatszik ide a vas­út zaja, vagy éppen egy repülőgép motorzúgása. Csendben ülnek, majd az öreg megfogja az asszony kezét. Senki nem látja őket. Fogja, simogatja, gyengéden. Elszégyellem, hogy meglestem őket. De nem sajnálom. Mert így igaz: az őszben is ott rej­lik egy kis tavasz. A kutya türelmesen ül, körötte vagy húsz óvodás. Nézik a ku­­tyust. Az óvó néni kérdez: Hány lába van a kis ku­tyának? Ne légy! És mi van a fején? Az orra... A szeme... A füle... És mit csinál a fülével? Csend. Vakarja! — szólal meg az egyik kis kerek­­ ­ .*;**•■ . . A park­erdőben képű. És? Hall vele. De a kutyus csak ül. Mintha büszke lenne. Itt az erdő közepén új státust nyert. Szemléletetőeszközzé lé­pett elő. Aztán mindent elfelejt és usgyi, de á fák közé. Mert hiába, a sza­badságnál nincsen jobb. S­zalonnát sütnek a­­ kijelölt helyen. Egy szabadnapos brigád. A füst kesernyés illata ke­veredik a sülő szalonnáé­val, és hozzávegyül a hagyma csípős könnyfa­­csarása. Délelőtt van, a nap melegen süt, a kis társaság ragyogóan szóra­kozik. Bokorba dugott demizsonban a homoki savanyú, a szóda. Vidám a szó, értik egymást, fél­mondatokból is. A­hogy múlik az idő, úgy népesednek a padok, az utak. Kismama a gyerekkocsival, srácok a biciklivel, család a fény­képezőgéppel, kocogók at­létában, fiatalok össze­bújva, tizenévesek tollas­sal, ötvenesek andalogva. És mégis van hely, min­denki megtalálja a maga helyét, a kis tisztást, a padot, a zugot. Pára is száll már a fák közé, el­hallgatnak a madarak. A csendbe belerikkant egy távoli duda. Pókszállingó repül a levegőben. Indián nyár. Ott a város szélén. Még visszapillant a nap a fák fölött. Mintha égne az erdő. A másik oldalon mint nagy réztányér, kél a hold. Köszöntik egy­mást. És aki hazaindul, ha nem is mondja, de ér­zi: van ennek a városnak valamije, ami olyan szép, hogy szinte beszélni sem szabad róla. Csak élvez­ni csendben. És hallgatni amit mesél, és inni a szemmel, amit mutat. És becsülni, talán még job­­ban, mint eddig. (bürget)

Next