Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG A Tisza reneszánsza Hajóval Záhonytól a tengerig SZŐKE, SZILAJ, SZESZÉLYES, S KI TUDNÁ FELSOROLNI, HÁNYFÉLE JELZŐT KAPOTT MÁR TÖRTÉNELME SORÁN A TISZA, CSAKNEM EZER KILOMÉTERES HOSSZÁBAN A MÁRAMAROSI HAVASOKTÓL A DUNÁIG. A 19. század második felében végrehajtott Tisza-szabályozás óta (amely többek között Vásárhelyi Pál és Széchenyi István nevéhez fűződik, és azt jelenti, hogy a folyó kanyarulatait átvágva 1420 kilométerről 977 kilométerre rövidítették a Tiszát), most újra reneszánszát kezdi élni hazánk második legnagyobb folyója. Újabb vízlépcsőkkel szabályozzák, s készülnek azok a tervek, amelyek alapján bekapcsolják az európai víziutak hálózatába, és „pormentes országúttal” kötik össze Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjét, Záhonyt, olyan nagy tengeri kikötővel, mint Rotterdam. Bár e tervek konkrétak, mégis több középtávú tervet vesz igénybe a teljes megvalósítás. Az azonban már biztos, hogy a Tisza 2000-ben merőben más lesz, mint most. Nyíregyházán a Tisza Mit jelent ma hazánknak, a népgazdaságnak a Tisza? — kérdeztem Gergely István államtitkártól, az Országos Vízügyi Hivatal elnökétől. — A Tisza körülbelül az ország negyven százalékának nélkülözhetetlen része — mondta az államtitkár. — A Tisza völgye az ország leginkább vízszegény része, s itt csökkennek fokozatosan a vízhozamok is. Ezért különösen fontos a Tisza vízlépcsőinek, tározóinak rendszerét kiépíteni, tovább szabályozni, és egyben gyarapítani vízkészleteit. Nemcsak a Tisza-parti városok, falvak számára létkérdés ez, hanem hatalmas területek öntözése miatt is. Ezenkívül rengeteg ipari vizet igényelnek a Tiszától, továbbá ivóvizet is — mint például Nyíregyháza, ahol öt-hat év múlva már a Tiszából nyert ivóvizet fogyaszthat a lakosság. A mezőgazdaság, az ipar, a városok szempontjai — folytatta Gergely István — indokolják azt, hogy országos szempontból is kiemelten kezeljük, fejlesszük a Tisza használatát. Ha valamikor indokolt volt, akkor most kétszeresen is az, hogy őrizzük meg a tisztaságát, gazdálkodjunk vízével takarékosan, hogy sehol se nélkülözzék, ahol az élethez kell. Kelet-Magyarország kis Balatonja A szeszélyes folyót azonban nagyon nehéz megzabolázni. A sokoldalú megoldást a vízlépcsők jelentik, amelyekből az első éppen a mi megyénkben, Tiszalöknél épült, az ötvenes évek elején. A második — a hetvenes évek elején — a kiskörei vízlépcső volt, és amely építésének még csak első szakasza fejeződött be. Erről Ádámosi Margit mérnök beszélt az Országos Vízügyi Hivatalban. — A kiskörei munkákat nagy távlati célok alapján tervezték — mondta. — Az öntözési és vízigényeket, a hajózás feltételeinek javítását, az energiatermeléssel egybekötve kellett megoldani. Az első ütem megépülte után húszmillió köbméter víz hasznos tárolására van lehetőség. A második ütemben még másfél méterrel emelik a víz szintjét, s ekkor már százmillió köbméter hasznos tározásra lesz lehetőség: a harmadik lépcsőben ismét másfél méter vízszintemelés után kialakul Kelet- Magyarország 127 négyzetkilométer területű „kis Balatonja”. Az ország legszegényebb részeit teszik öntözhetővé az itteni munkákkal, s 1300 tonnás uszályok számára válik hajózhatóvá a Tisza Dombrádig. Kisköre azonban csak egy a tervezett (s részben megvalósított) munkák közül. Jugoszláviában ugyanis már elkészült a novi-becseji vízlépcső, és már csak a csongrádi vízlépcső hiányzik ahhoz, hogy Záhony Vízi szállítási lehetőséget kapjon az Atlanti-óceánt és a Feketetengert összekötő európai víziútra. (A csongrádi vízlépcső beruházási tervét a kormány jóváhagyta, s az ötödik ötéves tervben megkezdődnek a munkálatok.) Miközben a Tiszán ilyen hatalmas változások történnek , változik a Duna is, hiszen az épülő és az évszázad utolsó évtizedében teljesen elkészülő Duna—Rajna— Majna csatorna felveti az egész Duna-vonal rendezésének kérdését. A Duna ausztriai szakaszát öt vízlépcsővel, duzzasztóművel szabályozták, a román—jugoszláv szakaszon húsz méterrel emelték meg a Vaskapunál a Duna vízszintjét, román—bolgár együttműködéssel két vízlépcső épült. Az így alakuló európai víziútnak már csak a magyar—csehszlovák felső szakasza nehezen hajózható. Ezt a Gabcsikovo—Nagymaros vízlépcsőrendszer oldja majd meg, amelyet várhatóan az ötödik ötéves tervben megkezdenek építeni. Autó, vonat helyett A vízlépcsők nyomán lehetővé váló öntözés haszna széles körben ismert. De még két adat: a vízlépcsők nyomán hajózhatóvá váló folyószakaszon a vízi szállítás mindössze egyötödébe kerül a közúti szállítás költségeinek és a vasúti szállításénak is csak egyharmadába. Az egyre zsúfoltabbá váló utak, vasutak számára a megkönynyebbülést, a szállíttatók számára már a jóval olcsóbb költségeket jelenti majd a Tisza. S talán nincs már messze az az idő sem, amikor Záhony mellett, Komoróban nemzetközi hajókikötőben rakodnak. Az ember szolgálatába állítva a szeszélyes folyót. Marik Sándor Fodorvasaló, csobolyó, papírvár Mi a hobbyja ? De hiszen nekem azt mondták, Danku Sándor régiséggyűjtőn lepődtem meg, amikor beléptem a tágas, modern bútorokkal berendezett nyíregyházi lakásba. Amikor azonban a házigazda végigkalauzolt otthonában, meggyőződtem róla, hogy mégsem történt félreértés: a múlt századok emlékeit idéző tárgyak harmonikusan illeszkednek be napjaink bútorai közé. Valóságos kis házi múzeumban járunk. A szűk közlekedő falára függesztették fel a fából készült, ivásra használt csobolyát, a béklyókat, az eredeti, cipő formájú fapapucsot, amelyet régen azért hordtak, mert nem telt rendes reggelire. Mellette vannak itt többek között a csikósostor, sarkantyú, tülkök, díszkardok, múlt századi párbajpisztolyok, karabély, cserebogár alakú lőportartó, szurony, s egy tizenkét darabból álló fokosgyűjtemény. Az egyik fokos belsejében, felnyitható tetejű rejtekhely található, ahová kisméretű tárgyakat, leveleketlehetett eldugni. Ritka látnivaló a pici, parázzsal működő fodorvasaló. Ezek a tárgyak Danku Sándor gyűjteményének egy részét alkotják csupán. Szinte mindegyikük , történelmünk egy-egy időszakát elleveníti meg, s a múlt érzékelhetően jelen van itt. Danku Sándor munkakörénél fogva — gyógynövényekkel foglalkozik — sok helyen megfordul, s ha olyan régi tárgyakat lát, amelyek csak elkallódnának, már pusztulásra vannak ítélve, akkor megvásárolja, megőrzi őket. Amik gazdáiknak értéktelen kacatok, neki „kincsek”. Úgy érzi, ezek a ránkmaradt emlékek kötnek bennünket öszsze a letűnt korokkal, ezek teszik érzékelhetővé a múltat... Különös hobbyja van a vajai Tamási Józsefnek. Szabad idejében papírvárat épít. Évekkel ezelőtt a nyíregyházi papírgyárban dolgozott, „képzeletét” akkor ragadta meg ez az anyag. Ami más ember számára csupán egy papírdoboz, az neki egy mesebeli kastély építőeleme, ötletesen, változatosan használja fel a hullámpapír sajátos formáját a harminc centiméternél is magasabb építmények díszítésére. Nem szokott valóságos épületek után kicsinyíteni, mindig saját fantáziája szerint tervezi meg az elkészülő modellt. Először keménypapírból megcsinálja a kis építmény vázát, majd a hullámpapírt különböző irányba fordítva, olykor csíkszeletekre vágva felragasztja, díszíti az alapot. Vagy két éve készítette az első papírvázakat. Előzménye az volt, hogy ő is kedvet kapott a gyufaszálból való modellezésre. Készített is néhány tornyos házacskát, de ezek nem sikerültek túl jól. Papírból sokkal szívesebben dolgozik, ez az anyag jobban engedelmeskedik akaratának, és sokféle díszítésre ad lehetőséget. Kántor Éva Tizenegy embert ütött el öt év gázolásért A tragikus hír bejárta az egész országot: Kiss Sándor 29 éves kazángépész, mátészalkai lakos Tunyogmatolcs és Gyűrtelek között személygépkocsijával tömeges balesetet okozott. Két férfi a helyszínen, egy harmadik társuk a kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe, heten súlyos, illetve kisebb sérülést szenvedtek. Kiss Sándort a rendőrség őrizetbe vette. November 8-a, este háromnegyed öt. Az út száraz, az ég borult, az éjszakai sötétségben csak a gépkocsik fényszórói világítják meg az utat. Az Ecsedi Láp Vízgazdálkodási Társulat kubikosai hazafelé mennek. A busz nem jött értük, a másikra, a bizonytalanra nem várnak, talán út közben felveszi őket valaki. Kettesével mennek az út jobb oldalán, lámpájuk nincs, a gyalogolásra nem számítottak. A szembe jövő kocsik fényétől karjukkal takarják el szemüket, a mögöttük jövők nem zavarják őket. A matolcsi sorompót már elhagyták, Győrtelek felé közelednek. Tizenegyen vannak. Szembe két autó fényét látják, aztán nagy csattanás, jajgatás, kiabálás és tízen tízfelé repülnek. " ★ Balogh Dániel: párosával mentünk a sötétben. A szemünkbe autó világított, hátulról semmit sem vettünk észre. Egy nagy csattanást hallottam, aztán valami meglökött, berepültem az árokba. Veres Sándor: nem tudtuk mi, hogy melyik oldalon kell menni. Lámpa? Az nem volt. Én se vettem észre semmit. Borzasztó még visszagondolni is rá. Ketten már ott meghaltak. Nyolcan kerültünk kórházba, én könnyebb sérüléssel megúsztam. ★ Magas, barna, nagy darab ember Kiss Sándor. Amióta letartóztatták, egyetlen nyugodt perce nincs. Önmagától, a saját lelkiismeretétől. Ha a balesetről kérdezik, nem tud zokogás nélkül válaszolni. Huszonkilenc éves, két gyermek apja. A mátészalkai költségvetési üzem kazángépésze, munkahelyéről nagyon jó véleményt adtak róla. Jogosítványa még nincs kétéves, 18-19 ezer kilométer vezetett, az éjszakai vezetésben nincs gyakorlata. — Éjszakai műszakban dolgoztam. Reggel lefeküdtem, de rokonok jöttek, nem pihentem ki magam. Délután Kisarban voltam, aztán a szüleimet látogattam meg Matolcson. Innen igyekeztem hazafelé 4 éves kislányommal feleségemhez, aki két héttel azelőtt szült. Amikor átmentem a vasúti sorompón, nem kapcsoltam fel a reflektort, mert a kanyar mögül látszott, hogy jön szembe valami. 70-80 kilométeres sebességgel mentem. Amikor az autó közeledett körülbelül 15 méterre egy alakot láttam magam előtt. Ráléptem a fékre. Jobbra árok volt, balról a kocsi jött, megállni nem tudtam. Egy koppanást hallottam és betört a szélvédőm. A kislányom nagyon megijedt, sírni kezdett. Nem tudom, hány méterrel arrébb megálltam., Kivettem a kislányt is, de akkorra odaért egy őrnagy és figyelmeztetett: nevigyem oda, ne lássa milyen baleset történt. Csak ekkor láttam meg hány embert ütöttem el. Bűnösnek érzem magam. ★ Bácsi András 45 éves kubikos 2 gyermekes urai családapa, Katona István 47 éves kubikos 3 gyermekes csengerújfalui lakosok a helyszínen, Bakk Sándor 40 éves kubikos, urai lakos a kórházban meghalt. Kapitány László, Katona Katalin Szabó László, Magos Jenő és Gyenge József súlyos, Balogh Dániel és Veres Sándor könnyebb sérüléseket szenvedett. A gyalogosok lámpa nélkül, szabálytalanul, az úttest jobb oldalán, s nem egyesével haladtak. Kiss Sándor nem a látási viszonyoknak megfelelően vezette kocsiját. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Demeter Ferenc tanácsa több ember halálát okozó halálos közúti tömeges baleset gondatlan okozása miatt Kisst 5 év szabadságvesztésre ítélte és 5 évre eltiltotta a járművezetéstől. Kiss és védője enyhítésért fellebbeztek. Balogh József 1977. január 1. Régészet ______________sin____________ Nem irigylem a nyíregyházi Jósa András Múzeumot ebben a hidegben. Igencsak fázhat így, csupasz lábbal. Jó pár héttel ezelőtt ugyanis markos munkások estek a falak alján végigfutó műkőborításnak, és a nagykalapácsokkal órák alatt lemeztelenítették a fal jó részét. Aztán a törmeléket pár napon át közszemlén hagyták a járdán, majd elhordták, és maradt a fal lehámozva... A járókelők azóta is találgatnak, mi történhetett. Egyesek szerint az épület alapkövét keresték, mások szerint csupán szellőztetik a falakat. Némelyek azt is megkockáztatták: oktatási célokat szolgál a levert falrész. Építőipari szakmunkástanulók fognak idejárni, hogy megnézhessék: téglából is lehet nagy házat építeni. Végül felröppent a legkézenfekvőbb feltevés: múzeumról lévén szó, minden bizonnyal régészeti szenzáció várható a kutatások eredményeképpen. Addig kutatnak, fúrnak, ásnak, míg elő nem bukkan a várt fantasztikus mennyiségű régiség. Mert akkor tudják: bejutottak a raktárakba... (így) a előtt női vadásza „A vadásztársak férfiszámba vesznek..." Hogyan lesz egy háziaszszonyból vadász? —- ezt kérdeztük elsőként Ács Miklósnétól, a megye első női vadászától, aki 1973 augusztusában kapott vadászigazolványt. (Azóta még három női vadász fogott puskát, dr. Jászai Józsefné, Jászai Károlyné, és Hetei Lászlóné.) Ács Miklós jó tíz éve kötött barátságot a vadászattal. Szép trófeák díszítik a nyíregyházi Tanácsköztársaság tér 10. sz. alatti lakást. Felesége elsősorban a természet, a jó levegő, a szép tájak miatt szegődött mellé, hajtanak. Mikor jutott eszébe, hogy puskát fog? Egy lajostanyai fácánvadászatot említ, amikor „zárták a kört”, s ahány fácán volt, mind a feje fölött repült ki. Véletlenül se ott, ahol a vadászok voltak. Ekkor gondolta először: bár lenne kéznél egy puska, legalább a levegőbe lőhetne.... Négy fácánkakas Sok-sok tanulás előzte meg vadásszá avatását. Fél évig volt próbavadász. A vadgazdálkodás és a fegyverkezelés titkát éppúgy el kellett sajátítani, mint egy sor más ismeretet, ami nélkülözhetetlen a vadász számára. Megkapta a vadászigazolványt, megvásárolták az „IZS-Rock” puskát, elérkezett az első vadászat napja, ő is, mint férje, a tiszavasvári vadásztársaság tagja lett. — Nem vagyok nagyon szerencsés vadász — mondta. Nem is annyira a zsákmány izgat, mint a táj szépsége, a természetjárás. A legnagyobb siker négy fácánkakas volt egyetlen napon, egyásik alkalommal pedig három nyúl. Lőttem már rókát is... — Úgy érzem a vadásztársak férfiszámba vesznek. Megszokták, hogy egy nő is van közöttük. A többség segítő szándékú, akad persze olyan is, ha nincs vadászzsákmány, könnyen megjegyzik, „hát persze, mit várjunk egy nőtől...” Ácsnét nem töri le, ha nem sikerül a vadászat, nem panaszkodik, mint némely férfivadász... "...néha cifrákat mondanak" Ott van a nehéz vadászmunkáknál is, mint a nyúlhálózás. Jó kollektívának tartja a vasvári vadásztársaságot, ahol a tsz-gyalogmunkás, raktáros, gyógyszergyári szakmunkás, főmérnök, orvos, ügyvéd együtt űzi a vadat, a szerencsét. Olyan ez, mint egy nagyobb család, amely eddig csupa férfiből állt, de az utóbbi években változott a helyzet. — Nem mondom, úgy is férfiszámba vesznek, hogy néha cifrákat is mondanak — mosolyog megbocsátóan. Aztán megemlíti, nagy elővigyázatosság szükséges a vadászathoz, hogy ne érjen senkit baleset. Általános vadászgondot is szobához. Sajnos a vadászszenvedély olyanokat is a vadászmezőkre űz, akik már előrehaladott korban vannak, több dioptriás szemüveggel, megcsappant hallással forgatják puskájukat. Tőlük bizony minden vadász tart. A margitszigeti vadászbálon mit csinál a háziasszonyból lett vadász, amikor nincs a vadászterületen? Nagyon sokat dolgozik, amikor pedig van egy kis szabad ideje, szívesen olvas. Két nagy lánya van, az egyik nemrég ment férjhez. Mosogva említi, mióta aktívadász lett, ő kapja a meghívót a vadászok évi báljára, amit a Margitszigeten rendeznek. Páll Géza