Kelet-Magyarország, 1980. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-22 / 69. szám
2 Tegnapelőtt dél óta tavasz van. Tizenkét óra tíz perckor kezdődött — a vajai II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tábláin — hóviharral. Képünk a tavasz első percében készült. Parányi tábortűznél melegedtek az emberek, amíg várniok kellett a vontatóra. Volt is mit hallgatnia Molnár Sándornak, Helmeczi Józsefnek és Sáfrány Józsefnek a többiektől. Ők, a Sándorok és Józsefek ezúttal csúful kibabráltak a mondókával, miszerint zsákban hozzák a meleget. Valamennyi kevés meleget a tűz adott. — Hat órakor kezdtünk — mondták az emberek, este fél hatig, vagy hatig dolgozunk. — A hó? — Elég volt a télből, most már az idő sürget, ha megjön a kocsi, majd kimelegszünk a rakodásba... A nedves kabátok alá bizony melegedni bújt be a szél. A tavasz első napja becsapott ugyan, de azért mindenütt élt már a határ, mert télies idő ide, télies idő oda, a föld nem vár, a munka sürget, és az emberekben már felnőtt a tavasz. (bécs) Márciusi hóvihar Tavaszt váró öregek kidrukkolják nekik az anyagot A sóstói szociális otthon bejáratánál egy nőt ábrázoló szobron akad meg az ember tekintete. A szobornő gondolkodik, vagy inkább viszszaemlékezik. Ide illő a szobor, amely körül már nyújtózkodnak az apró füvek. Akár az intézmény jelképe is lehetne e szobor, hiszen az itt lakók többsége nő és valamennyien az emlékezetükből élnek. Van mire emlékezniük, akad köztük olyan is, akinek férjét, vagy vőlegényét még az első világháború sodorta el. Idős hölgyek, népiesen vénasszonyok. S ha van vénasszonyok nyara, miért ne lehetne „vénaszszonyok tele”? A tél vége az. És az itteniek még tőlünk, fiataloktól is jobban várják a tavaszt, amely egy kicsit megszabadítja őket bezártságuktól. Mozdulhatnak. Botjukra támaszkodva, vagy bot nélkül is elsétálhatnak a kisvasút állomására. Az erdő szélén beleszippanthatnak az üdítő, fiatalító levegőbe. Még a 8-as buszra is felkapaszkodhatnak, bejöhetnek Nyíregyházára, az „élet sűrűjébe”. Nagy esemény volt az életükben, hogy a nőnapon egészen fiatal és egészen csinos lányok látogatták meg őket: a gyors- és gépíróiskola növendékei. Egyébként csendben teltek a tél végi napok. Legtöbbet Aranka néni kézimunkáit. Mária néni beteg volt, de a több évtizede írt „Tisza-vidéki keresztszemesek” című könyvének felhasználásával többen varrtak szépséges holmikat. Annuska néni az egyik legjobb szervező hírében áll, vállalta a helyi kultúrcsoport konferálását. Gördülékenyen beszél a publikum előtt. Tapasztalata még az ötvenes évekre nyúlik vissza. Agronómus volt az egyik tsz-ben és motorbiciklivel járta a határt. Vajon hol van már az a jó öreg Csepel motor? A háziipari szövetkezet női kollektívája patronálja az itt lakókat. Az intézet megveszi a varrásra alkalmas anyagot, a háziipariak „kidrukkolják”, magyarán szólva „előnyomják” az anyagot, s ezek után az idős nők kényelmesen kivarrhatják és ki is varrják a mutatós kalocsai mintákat. A gumigyár hamarosan ismét hoz leszabott anyagot, s az idős emberek ragaszthatnak, végezhetik a bérmunkát. A tavasz a szociális otthon folyosóján is meghozza a mozgást. Igaz, reggelente több idős hölgy a nővérke vezényletére eddig is tornázott. De a munka, az más. Aztán az ablak alatt a sok virágágy, meg ez a szép park tavasszal, mind munkára, mozgásra ad lehetőséget. S a régi, bölcs mondás így szól: „Az élet mozgás”. N. L. KELET-MAGYARORSZÁG Jogi fórum a cigánylakosságnak A cigánylakosság helyzetének javításával kapcsolatos feladatokról a múlt év nyarán a Minisztertanács hozott határozatot. Alapvető cél: segíteni a gyorsabb ütemű beilleszkedést, javítani helyzetükön. Külön is megemlíti a határozat, hogy „további intézkedésre van szükség a cigánylakosság műveltségi színvonalának emelése érdekében”. A központi elhatározás végrehajtása céljából a vásárosnaményi városi és járási tömegszervezetek és az állami szervek vezetőinek kezdeményezése alapján a korábban már bevált jogi fórum szervezésére került sor a cigánylakosság számára. A fórumot Jándon és Olcsván szerveztük meg. Arra törekedtünk, hogy bővítsük a cigánylakosság általános jogismeretét, fokozzuk a közéleti aktivitásukat, segítünk jogi problémáik megoldásában. Sokan mondják, hogy a jogaikat már túlságosan is ismerik, ezért nincs értelme ilyenfajta közelítésnek. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez nem így van. A városi, járási jogalkalmazó szervek vezetői (tanács, rendőrség, ügyészség, bíróság) zsúfoltságig megtelt termek hallgatóival találkozott, ahol a cigánylakosság által megfogalmazott kérdésre kellett választ adni. A jogi fórum egészen biztos, hogy holnapra nem változtatja meg a cigánylakosság összes gondját, életformáját sem, de segíthet az általános jogismeretszerzésben és abban, hogy a jogi problémájukkal hová lehet fordulni, hol lehet és kell intézkedésre jogosult szervet találni. A kezdeményezést sem szántuk megváltásnak, hanem inkább annak, hogy mozduljunk el feléjük, ismerjük meg jobban a jogi problémát és velük együtt gyorsítani akarjuk azt a folyamatot, amit úgy hívnak, hogy társadalmi beilleszkedés. Dr. Koplányi Mihály városi-járási vezető ügyész II vízi utak álmodója 185 éve született a reformkor vízmérnöke A reformkor kiemelkedő tehetségű vízmérnöke, Vásárhelyi Pál neve szorosan kötődik a Tisza-szabályozáshoz és Széchenyi István polgári átalakulást szolgáló gyakorlati munkásságához. Vásárhelyi 1795. március 25-én született. Előbb a Körösök, majd 1826-tól a Duna vízrajzi térképén dolgozott. 1832-re elkészítette az Al-Duna térképét is, amely a világ első rendkívül pontos és adatgazdag folyami térképe lett. 1833-ban találkozott Széchenyi Istvánnal. A reformmozgalom elindítója a legfontosabbnak a közlekedési viszonyok fejlesztését tartotta. A legnagyobb álom, a Tisza-völgy szabályozásának megvalósítására 1845-ben került sor. Vásárhelyi hatalmas tudására volt szükség ahhoz, hogy a tiszai terv elkészüljön. Éppen ötvenedik születésnapján, 1845. március 25-én kapta meg a Helytartótanács „A Tisza folyó általános szabályozása tervezete” címet viselő fő művét. Ez az átgondolt, műszaki adatokkal alaposan megindokolt munka tekinthető legnagyszerűbb alkotásának. Vásárhelyi a szabályozás feladatát két részre osztotta: az árvizek gyors levonulását átvágásokkal, az ármentesítést pedig a folyó két partján építendő töltésekkel kívánta megoldani, összesen 101 átvágást tervezett, de mivel egyet 1844-ben Szabolcs vármegye saját erejéből már megnyitott, „így az ásandók száma kereken 100-ra megyen ...” — részletezte. A Helytartótanács a benyújtott terv nyomán a tehetséges mérnököt külföldi tanulmányútra kívánta küldeni, a Pó szabályozásának megtekintésére. Erre azonban a kétarcú Tisza megzabolázásán munkálkodó Vásárhelyi váratlan halála miatt nem kerülhetett sor. Nem élhette meg 1846 nyarát, a Tisza-szabályozás megkezdését, nem lehetett ott az első ünnepélyes tiszadobi kapavágásnál. A folyószabályozás későbbi vezetői igyekeztek nagyszerű tervét mellőzni. Csak a XIX. század második felében kiszélesedő munkálatok sűrűsödő gondjai miatt veszik újra kézbe Vásárhelyi elképzelését, amelyről legnagyobb ellenzője, Herrich Károly, a Tisza-szabályozás későbbi vezetője is kénytelen volt elismerni: a tervezet „oly gazdag anyagot mutat be, minőt eddig soha egy folyóról mérnök előmutatni nem bírt.” Reszler Gábor A máriapócsi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 1979 novemberében az egyik üzemegységnél a lekombájnozott kukoricát szárította. Ehhez a munkához volt beosztva Lánczi József, Mikó József, Terdik László, Mikó Géza, Szántai György és Lucza Sándor. Lánczi József és Lucza Sándor gépkocsivezetőknek az volt a feladatuk, hogy a megszárított kukoricát elszállítsák a tsz magtárába. A vádlottak kihasználva a felületes ellenőrzést, nagy mennyiségű kukoricát loptak el és vittek a lakásukra. Lánczi József és Terdik László gépkocsivezető 1979. november 7-én este közösen 10 385 forint értékű 33,5 mázsa szárított kukoricát loptak, melyet Terdik László lakására vittek, aki Lánczinak ezért 500 forintot adott. Rácz László tsz-tagnak 16 mázsa háztáji kukoricajárandósága volt. Mikó József vállalta, hogy a kukoricát gépkocsival hazaszállítja a lakására. Mikó József nagyvonalú akart lenni a barátjával szemben — a tsz kárára — mert 16 mázsa kukorica helyett 22 mázsa 40 kilót szállított, így 2112 forinttal károsította meg a tsz-t. Mikó Géza és Lucza Sándor 33,5 mázsa szárított kukoricát loptak el közösen, amit Mikó lakására vittek. Lucza Sándornak még ez sem volt elég, hanem Szántai György rábeszélésére két gépkocsi szemes kukoricát lopott el, azt Szántai lakására szállította, s ezáltal a tsznek 20 767 forint kárt okoztak. A vádlottak összesen 43 649 forinttal károsították meg a termelőszövetkezetet. A bűncselekmény-sorozat szerencsére idejében a rendőrség tudomására jutott, így sikerült az ellopott kukoricát lefoglalni és a tsz-nek visszaszállítani. A Nyírbátori Járásbíróság a vádlottak bűnösségét lopás bűntettében állapította meg, s ezért Szántai Györgyöt és Lucza Sándort 8—8 hónapi szabadságvesztésre, Lánczi Józsefet 6 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre és 3000 forint pénz mellékbüntetésre, Terdik Lászlót 6 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre, míg Mikó Józsefet 5000 forint pénzbüntetésre ítélte. A bíróság súlyosbító körülményként értékelte, hogy a vádlottak a bűncselekményt a társadalmi tulajdon sérelmére követték el. A kihirdetett ítéletet az ügyész és a vádlottak — Szántai György és Lucza Sándor kivételével — tudomásul vették, ők enyhébb büntetés kiszabásáért fellebbeztek. Dr. Szakács Bertalan ügyész Kukoricatolvajok Ráfizettek az üzemi szarkák... 1980. március 22. Váci Mihály sárközi iskolája Szélesebb körökben kevesebben tudják, hogy a tíz éve elhunyt Kossuth-díjas költőnk, Váci Mihály is itt kezdte tanítói pályáját, Szekszárdon esküdött fel a pedagógus hivatásra. Egyik írásában (Három történet) olvashatjuk, hogy az 1942/43-as tanévben az ötödikes tanítójelölteket kihelyezték tanítani. Így érkezett ő is 1943. február 8-án Nyíregyházáról Szekszárdra, hogy a tanfelügyelőségen több társával együtt dr. Sulyok Kálmán királyi tanfelügyelő előtt letegye az esküt. Váci tanítói pályája Decs- Alföldszálláson kezdődött. „Decs-Alföldszállás a Sárköz egyik tanyavilága. Ennek az iskolájában kezdtem tanítani alig tizenkilencévesen, az alsó három osztályt.’’ Mindössze négy hónapot töltött itt. Arany Dénes iskolaszéki elnök jelentéséből tudjuk, hogy „Váczy Mihály helyettes ideiglenes megbízott tanító állását 1.évi (1943) február 8-án foglalta el...” Egy későbbi — a tanfelügyelőségre küldött — levélben ez olvasható:.......Váczy Mihály kirendelt tanítójelölt úr megbízatása az iskolaév végeztével lejárt...” A rendelkezésre álló levéltári iratokból az derül ki, hogy 1943. június 4-ig tartott az alföldszállási tanítóskodás, mert — Habján tanító úr levele szerint — utána „Nyíregyházán megválasztották tanítónak.” A volt település emlékét ma már csak egy öreg harangláb őrzi. A visszaemlékezők tanítás után többször látták ezen ülve pihenni Váci Mihály tanító urat. (Tolnamegyei Népújság) Ezer állat 3,5 hektáron 1960. augusztus 20-án több, mint százezer társadalmi munkaóra eredményeként nyitotta meg kapuit a pécsi állatkert. Akkor 32 állatfaj 84 egyedét láthatták az első látogatók, most húsz évvel később a világ öt kontinense 170 állatfajának közel ezer példánya található meg itt. A Mecseki Kultúrpark állatkertje elért jó néhány olyan szakmai, tudományos eredményt, amelyek figyelemre méltóak. Pécsett született először állatkertben sarki róka, muntyákszarvas, itt honosították meg a nyestkutyát, itt kelt ki először állatkerti körülmények között az első uhu és macskabagoly. Fontos szerepet vállalt az állatkert az őshonos, kihalófélben lévő magyar háziállatok megmentésében, tenyésztésében : mangalica, fekete bivaly, magyar szürke marha, racka és cikta juh. (Dunántúli Napló) Hegyvenféle húskészítmény Ugrászerűen megnőtt számok jellemzik a Kaposvári Húskombinát idei terveit. Az exportüzemből egymilliárd 82 millió forintot érő dollárért visznek sokféle terméket a tőkés piacra. 425 ezer sertést vágnak le az idén a sonkakonzervüzem vágóhídján. 195 ezerből lesz sonkakonzerv-alapanyag. 135 ezerből különböző fokon feldolgozott húst exportálnak és 85 ezret félsertésként vesznek át a nyugati partnerek. 7300 tonna húskészítményt gyárt a kombinát — negyvenfélét — a párizsitól az angolszalonnáig. Csaknem 5400 tonna füstölt áru — kolbász és egyéb — is készül Kaposváron. (Somogyi Néplap) Új dinnyefajták A nemesítők megállapították, hogy a görögdinnyéből bevált a Szigetcsépi 51 hibrid. A gyümölcsöt legnagyobb mértékben veszélyeztető fuzáriumos hervadás nevű betegséggel szemben ellenálló új hibridek — fajtajelöltek — a futó család tagjai. A sárgadinnyék közül hiányoztak eddig a korai, jó minőségű, nemesített fajták. Az első ilyet sikerült előállítani, melynek neve Tétényi cseres héjú. A legkorábban élő hazai fajtajelölt a korai Z 100-as. A sárgadinnyét károsító lisztharmattal szemben ellenálló fajtajelölt a Lira, amelyet — a kutatók szerint — több más hasonló fajta fog követni. Kidolgozták a korai szabadföldi termesztés új technológiáját a dinnyeféléknél, a színes fóliás talajtakarást, amely érésben 6—9 nap előnyt és terméshozamban 40—60 százalékos többletet eredményez. A tökfélék választékát bővíti az óvári fehér patisszonfajta és a húsvéti zöldfehér laskatök fajtajelölt. (Petőfi Népe) A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat törzsgyárában ebben a negyedévben 45 darab MVE típusú esztergapad felújítása készül el hatmillió forint értékben. (Jávor L. felv.)