Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
2 Kalat-Magyzlonság A telefon nekünk is jár(na) Halló! Hol vagyunk? Ha itt nem lépünk, mindenben lemaradunk Különleges gazdasági övezetről, működő nyugati tőke letelepítéséről, világkiállításról, idegenforgalmi fejlesztésekről beszélünk, miközben a megye keleti csücskében egy pesti telefonra is napokat kell várni. A Magyar Posta ugyanakkor nem látja igazán fontosnak Szabolcs-Szatmár ügyét, az általa felállított fejlesztési sorrendben megyénk igencsak a lista végén szerepel. Mi a teendő ebben a helyzetben? Várjunk sorsunkra, vagy kezdjünk vállalkozásokba? Követeljünk, vagy csak kérjünk? Kérdések, ezúttal azonban már nem válasz nélkül. A nyíregyházi városi, valamint a megyei tanács vezetői úgy döntöttek: maguk veszik kézbe a telefon ügyét, s amíg odafenn egyezkednek, addig ők megpróbálnak tenni is valamit. Jogok és juttatások — Azt gondoltuk, hogy a telefonhelyzet radikális javítása ennek a vidéknek járandósága, hiszen bennünket is megilletnek ugyanazok a jogok, mint az ország nyugati felében élőket. Kitartóak leszünk azért is, mert azt valljuk, ha e téren nem tudunk előrelépni, akkor mindenben lemaradunk — mondja Csabai Lászlóné, a Nyíregyházi Városi Tanács elnöke, aki mostanában mind több külföldi vállalkozóval, érdeklődővel tárgyal. Olyanokkal, akik számára a fejlett telefonhálózat nélkülözhetetlen munkaeszköz. Persze nem csak miattuk fontos a fejlesztés. — Azt hiszem, nem túlzás azt mondani, ez a helyzet ma már egyszerűen közérzetromboló. Nem nyugodhatunk bele, hogy jelenleg nyolc és fél ezer telefonigénylőt tartunk nyilván, s azért ..csak'’ ennyit, mert többen a kilátástalan helyzet miatt be sem adják igénylésüket. Nem csak városi, megyei probléma is ez, hiszen hiába fejlesztjük a regionális hálózatot, ha a megyeszékhely központja mindössze ennyit bír el. A kettő tehát csak együtt hozhat igazi eredményt — érvel az elnökasszony. A nyugatnémet Alcatel konszern, a világ egyik legnagyobb telefongyártó cége három képviselőt is küldött a minap megyénkbe. A fejlesztési lehetőségekről tárgyaltak, azt firtatták, mi a legmegfelelőbb módszer a helyzet javítására, milyen feltételekkel léphetnek be ők a vállalkozásba. Nem a szép szemünkért Először nemet mondtak kérésünkre, mert korábban tárgyaltak a Magyar Posta vezetőivel, akik nem óhajtottak velük üzletet kötni. A konszern vezetősége azonban mégis támogatta a nyíregyháziakat. őket, úgy látszik, mégis érdekelte e téma, s látva kitartásukat, megkeresték a város vezetőit. Persze, ahogy mondani szokták, nem a két szép szemünkért vették vállukra gondjainkat. Üzletet sejtenek, nem is akármilyet! Ők pénzt látnak a vállalkozásban, de mit lát benne, s hogy tekint rájuk a Magyar Posta? Hegedűs Tibort, a Debreceni Postaigazgatóság igazgatóját erről kérdeztük. — Hogy lesz-e üzlet, az a feltételektől függ, s ha lesz is, az nem nekünk, hanem a megyének jelent majd igazi sikert. A Magyar Posta — úgy tűnik, — nem izgatja magát. Monopolhelyzetben van, vetélytárs nélkül joggal magabiztos. Az új postatörvény, amelyet várhatóan decemberben tárgyal az Országgyűlés, remélhetően változtat majd ezen a helyzeten, amelyben jelenleg a debreceniek sem sokat tehetnek, s nem is nagyon tesznek. — Az osztrákokat nem mi kerestük meg, hanem a városi tanács — ismeri el a tényeket Hegedűs Tibor, aki konkrétumokat nem említ ugyan, azt azért elmondja: „Többféle próbálkozásunk van, de sajnos nincsenek jóváhagyva.” Annyi bizonyos, az elmúlt években jó kapcsolatot építettek ki a tanácsokkal. Ha azok adnak pénzt a fejlesztéshez, akkor beszáll a posta is. A tárgyalások során derült ki, hogy az Alcatel nem csak alközpontok építésére vállalkozik, részt vehet akár az egész megye telefonfejlesztésében is. Mivel azonban a bővítés a posta nélkül nem történhet, a tárgyalásokból sem maradhatnak ki. — Meggyőződésünk, a fejlesztés a Magyar Posta nélkül nem valósítható meg — mondja Csabai Lászlóné. — De rájuk várnunk nem szabad. Képviselői a tárgyalások során érdekes javaslatot tettek: felajánlották, hogy amíg a nagy központ nem épül meg, vegyünk két darab ezres konténerközpontot, amelyeket elsősorban a vállalkozóknak, vállalatoknak ajánlunk majd fel. Igaz, ehhez a posta e pillanatban egy fillért sem tud adni, ha azonban a nagyközpont elkészül, a két konténer is a megyében marad. Szeretnénk megragadni ezt a lehetőséget is. Vállalkozókat várnak... A vállalatok, vállalkozók, azok, akik anyagiakkal is segíteni tudják a két központ letelepítését, a nyíregyházi postán máris jelentkezhetnének. A hálózatfejlesztésnek természetesen a lakosság is hasznát veszi majd, hiszen a fennmaradó vonalakat az igények kielégítésére fordítják. Kezdeményezni, minden alkalmat megragadni a megye, a tanácsok vezetőinek feladata. A lakosság segítsége azonban nélkülözhetetlen. A szabolcs-szatmári ember eddig is gyakran nyúlt a zsebbe, ha utat, járdát, egészséges vizet vagy gázt akart. A helyzet telefonügyben sem változott. Kovács Éva Magánrendelő a Bencs-villában? Ez még min a Fekete-erdő klinika... Vállalkozás az egészségügyben Orvosi körökben régóta nem titok, s ma már a közvéleményben sem számít annak, hogy jelentős változások várhatók az orvosi magángyakorlatban. Az egészségügyi tárca vezetői úgy látják, a vállalkozások elterjedése, olykor akár ösztönzése az egészségügyben is kívánatos. A hír persze megyénket sem kerülte el, s bár törvény még nincs, vállalkozók máris akadtak. Szerintük a nyíregyházi Sóstói úti Bencsvilla — amelyben egykor óvoda működött — kiváló helyszíne lehetne a megyeszékhely első egészségügyi magánvállalkozásának. Bővülő lehetőséit — A magánrendelés gyakorlatának várható változásáról magam is hallottam, s azok alapján látok a nyíregyházi ötletben fantáziát — mondja dr. Barta Tibor, Nyíregyháza főorvosa. — Annál is inkább, mert az állami egészségügy ma még nem képes a kényelmes, ha úgy tetszik igényes ellátást minden esetben felvállalni. A törvény garantálja ugyan, hogy a kor színvonalának megfelelő szakmai ellátást nyújt mindenkinek, ez azonban nem mindig sikerül, így aztán, aki kényelmesebb ellátást, nagyobb törődést szeretne, ha teheti, ma is magánorvost fogad, magánrendelőbe megy. Ugyanakkor mára Nyíregyházán is kialakult egy olyan módosabb réteg, amelynek a lehetősége és igénye is megvan a luxusellátásra. A Bencsvillában olyan egészségügyi szolgáltatások bevezetése lenne kívánatos, amelyek az állami egészségügyben még jó ideig nehezen érhetők el. Ha bekövetkezik az, amit a társadalombiztosítás várható változásai ígérnek, tovább nő az ügyet felkarolók esélye, hiszen akkor a magánbeteg-ellátást is dotálni fogják ... Úgy gondolom, ha a dolog országosan is elindul, abból Szabolcs sem maradhat ki. Minden olyan megoldást támogatnunk kell, amely a betegeket szolgálja... Vállalkozók ■ár is vannak Sokan csodálkoztak, amikor először hallották: a tervezett egészségügyi vállalkozáshoz az Elekterfém és a Fényszöv is partnerként jelentkezett. Miért tette? — kérdeztük Endresz István Lászlót, az Elekterfém elnökét. — Azért, mert látunk benne fantáziát. Olyan egészségügyi vállalkozást akarunk támogatni, amely nemcsak a megye és az ország, akár a határon túl élők számára is kedveltté válhat. Különleges eljárásokra, műtétekre, netán szabadalmak bevezetésére gondolok, amelyek ma még nem ismertek. Pacemaker (szívritmus-szabályozó) beállításra műtét nélkül, a méregdrága computertomográfiai vizsgálatokat helyettesítő eljárásokra, foggyökér-beültetésre nyílna lehetőség. A várhatóan szaporodó, magánorvosok által megrendelt laboratóriumi vizsgálatokat a legrövidebb időn belül elvégezzük, amelyiket lehet, akár fél óra alatt is! Ügyeletet szervezünk, s vállaljuk, ha a telefon csörög, öt kilométeres körzetbe öt perc alatt odaérünk. A szociális gondozásban ma megoldatlan problémákhoz nyújtanánk segítséget a rászorulóknak. Mindezeken túl szeretnénk megőrizni az épület jellegét is, parkjában galériát rendeznénk be, kulturált környezetben várnánk a pácienseket. Akinek erre is telik... Akárcsak a tv-beli feketeerdei klinikán lennénk! Nem is lenne rossz. Az újszerű egészségügyi vállalkozás azonban nem a szegény emberek számára kínálja magát. — Mit szólok hozzá? — kérdez vissza Nagy Józsefné nyugdíjas. — Mondjam azt, mennyire örülök, hogy másoknak luxusellátásra is van pénzük?! Ha kiváltságokat akarunk, azért többnyire most is fizetni kell, így legalább törvényes lesz a dolog. Én csak attól félek, nehogy majd a legjobb orvosok menjenek el a kórházakból, s akinek kevés a pénze, annak a „maradékkal” kelljen beérnie. Szerintem erre figyelni kell. A vállalkozás az egészségügyi ellátásban is mind gyakoribb lesz. Kérdés csak az, ki jár majd jobban? Lényeges szempont, hogy aki megteheti, hozzájuthasson a különleges ellátáshoz is. Az állami egészségügy színvonala azonban ezt semmiképpen nem szenvedheti meg. (k. é.) A tárgyalóteremből Gátlástalanul A gátlástalanság netovábbja ahogy Tóth Kálmán hajdúhadháztéglási lakos pénzt szerzett magának. A kótaji italboltban 1988 decemberében egy idős, mindkét kezére béna embertől elvette a táskáját, s mivel az öreg nem tudott védekezni, kivett belőle ötszáz forintot. Az is meglepő lehetett, amikor ’88 júliusában a sóstói kisállomáson egy párhoz odament, s miután azok nem voltak hajlandóak a felkínált bizsukarkötőt megvenni, az asszony nyakából egy hirtelen mozdulattal kitépte az aranyláncát. Júliusban Kótajban egy ismerősétől kétszáz forintot kért kölcsön. Amikor ismerőse kinyitotta a pénztárcát, Tóth meglátta, hogy több darab ezres kandikál ki belőle, kirántott 1500 forintot a pénztárcából és elszaladt vele. Decemberben még egy bűncselekményt követett el, a kisvonat Kótaj—Nyíregyháza közötti szakaszán megismerkedett egy nyíregyházi férfival. Beszélgetés közben elkérte tőle 1500 forintot érő karóráját és a bőrkesztyűjét, hogy szeretné ezeket alaposabban megnézni. Azután úgy tett, mintha az órát és a kesztyűt kidobta volna az ablakon, de közben észrevétlenül a ruhájába rejtette. Tóth Kálmánról megállapították, hogy az elmegyengeség határán áll. Iskolázatlan, majdhogynem analfabéta, fejletlen erkölcsi érzékű, ráadásul az italt sem veti meg. Elmeállapota miatt azonban nem volt korlátozva cselekményei következményének a felismerésében. Ráadásul többszörös visszaeső is, ezért a bíróság a négyrendbeli lopás vétsége miatt egy év börtönbüntetésre ítélte. Kötelezte, hogy a sértetteknek térítse meg az okozott károkat. A börtönbüntetés letöltése alatt feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet jogerős. (B. A.) Már megszoktam, hogy az autóm szélvédőjén különböző, általában magáncégek reklámcéduláit találom, s ezen legutóbb se csodálkoztam, amikor autómba ülve egy karosszérialakatos nevével és lakcímével találtam magam szembe. Kiszálltam, hogy az ablaktörlő alá szorított cédulát eltávolítsam, de ez nem járt sikerrel. A kis fehér fecni rá volt ragasztva a szélvédőre, így csak a széleit tudtam leszaggatni. Már második napja gyönyörködöm a kisiparos nevében és lakcímében, s ha ne adj isten, el tudom majd távolítani az írást, az biztos, hogy ezt a címet elkerülöm. (kertész) 1989. július 1. Régi-új Nyírvidék Városi hetilap Nyíregyházán A hír egy mondatban annyi, hogy Nyírvidék címmel szeptembertől hetilapot indít a Nyíregyházi Városi Tanács. A testület nem egykönnyen jutott erre az elhatározásra. A tanácstagok elsősorban amiatt aggódtak, hogy telített a piac, rengeteg az új(don)ság, ilyen körülmények között lehet-e keletje még egy hetilapnak? Végül arra a következtetésre jutottak, hogy háromezer -ötezer példány (ennyit terveznek az induláskor) minden bizonnyal gazdára lel egy több mint százezres városban. A siker persze azon áll vagy bukik, hogy a külcsínhez (úgynevezett A/4- es formátumú, 24 oldalas lesz a lap) társul-e majd belbecs is? Az értékes hagyományokhoz való ragaszkodást a nevében is őrző Nyírvidék mindenesetre nagy ambíciókkal indul. Vállalni kívánja a vidék értékeit, aközösség képviseletét, segíteni a testületeket abban, hogy optimális döntésekre jussanak. Célja felmutatni minden itt termett értéket, megbecsülni az itt dolgozók erőfeszítéseit, hozzájárulni ahhoz, hogy a város és környékének lakói kellő öntudattal vállalják életüket, kötődésüket, s az ideérkezők vagy az irántunk érdeklődők is értsék szándékainkat. Címével a hetilap azt is jelzi, hogy a város magáénak tudja vonzáskörzetének gondjait, vállalja a falvak, kistelepülések, tanyabokrok nehézségeit, nem feledve, hogy e közösségek gazdasági erejéből, a tírpákság szorgalmából emelkedett ez a város. A szerkesztői koncepció szerint a Nyírvidék szolgálni kíván: a tények feltárásával, józan politikai mértéktartással. Nem áll szándékában „igazságot osztani”, nem teremteni, hanem fölmutatni szeretné a bajokat. Távoltartja magát a csinált politikai problémáktól, az öncélú, magamutogató hangulatkeltéstől. A tervezet szerint „a lap szenzációinak alapja csakis a valóság lehet”, ami népi jelenti azt, hogy a Nyírvidék ne vállalná a konfliktusokat, ne vitatkozna akár a lapgazdával — a városi tanáccsal is, hiszen jó ügyek előremozdítója, a város polgárainak szószólója kíván lenni. Fontosnak tartja a minél gazdagabb hírszolgáltatást közös dolgainkról, s hogy Nyíregyháza és vonzáskörzetének lakói a lap hasábjain is megnyilatkozhassanak. Az új nyíregyházi hetilap a Kölcsey Kiadó Kft. gondozásában fog megjelenni. A kft. a városi tanács és a nyíregyházi vállalatok tőkéjéből alakul, tagja lesz a kivitelezést végző Grafik nyomda is. A kiadó nemcsak a Nyírvidék kiadásával foglalkozik majd — más, remélhetően sikeresnek bizonyuló vállalkozásokat is terveznek.