Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

2 Brenner György 1939 Erste a székelyeknél Kaján Tibor 1921 Smink nélkül Détár Enikő Zavarba ejt a férjem... — ha együtt lépünk színpadra Mit szeretne a színész a be­mutatót köve­tő délelőttön csinálni? Gon­dolom, meg­szabadulni az előadás izgal­mának egy ré­szétől. Pihen­ni. Semmikép­pen sem az új­ságíró kérdé­seire figyelni. Gyereksírás hallatszott Dé­tár Enikő és Rékasi Károly szobájából. Azon gondol­kodtam. ko­ pogtassak-e, vagy hagyjam őket a prózai teendőkkel bí­belődni ? De hát a szerkesz­tő „színést” kért, egy rövid beszélgetést Enikővel, akit először látha­tott a nyíregy­házi közönség a Móricz Zsig­­mond Szín­házban. A Ri­­billió Bécsben játékban Klára szerepét ala­kította nagy sikerrel. Rékasi átsegített a kezdeti zavaron (igaz, ennek az lett az ára, hogy kifutott a tej), s a négyhónapos Eszter köz­reműködésével elkezdődhe­tett a beszélgetés. — A negyedik évadomat kezdem a Vidám Színpadon. A főiskola elvégzése után rögtön oda szerződtem, en­gedve Bodrogi Gyula hívá­sának. Az Ének az esőben című musicalben vizsgáz­tam. A színházban két év alatt két főszerepet játsz­hattam, s több kisebbet is. A harmadik évadban Eszteré volt a legnagyobb szerep, nagyon vártuk mind a ket­ten. Aztán lehetőségem kí­nálkozott, hogy Nyíregyházá­ra jöjjek. Boldogan vállal­koztam, örülök, hogy itt le­hetek, mert megszerettem ezt a várost. Nagyon jó, hogy együtt lehet a család. — Ön egri lány. Mi köti Nyíregyházához? — Szeretem a város nyu­galmát, a csendjét, a tiszta levegőjét. Sokat sétálunk hármasban, a városban is, de gyakran kimegyünk a sós­tói erdőbe. Jó egy kicsit nyu­galomban élni, nincs szink­ron, nincs szaladgálás. Egy­mással is, a színházzal is többet tudunk törődni. És ez nagyon jó. — A Ribillió Bécsben című vígjátékban mindketten ját­szanak. Előfordult ez már korábban is? — Még sohasem. Zavarban is vagyunk egymástól. A pró­bákat nagyon szerettem. című víg- mert szerintem kellemes, szórakoztató a játék, örül­nék, ha a közönségnek is tet­szene. — Nekem úgy tűnt, hogy nincs oka panaszra ... — Az az igazság, hogy nem tudom megítélni. Azt én is éreztem, hogy a közönség is szerette az előadást, „vette a lapot”, ahogy mondani szok­ták. Októberben tizenhétszer megy a darab, de a későbbi­ekben is könnyen megoldha­tók az egyeztetések a Vidám Színpaddal. Amíg itt játszom — főleg októberben — Esz­terre pótmama vigyáz. Na­gyon szeretik egymást, néha még féltékeny is vagyok. Ettől kezdve a kislányé a főszerep, az újságíró nem te­het mást, becsukja a jegyzet­­füzetet, sok sikert kíván az elkövetkező valamennyi elő­adásra. Nagy István Attila Détár Enikő (Elek Emil felvétele) Kelet-Magyarország Négy alkotás a 4. orszá­gos karikatúrabiennálé­­ról, amely pénteken nyílt meg Nyíregyházán és ok­tóber 30-ig látható a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban. A kiállítás kedd kivételével naponta 10-től 18 óráig lá­togatható. ELŐADÓI KONFEREN­CIA kezdődik ma délután két órakor a Jósa András kór­ház központi sebészeti tömb­jének előadótermében. A TIT szabadegyetem kereté­ben zajló konferencia témá­ja az öngyilkosságok orvosi­egészségügyi vonatkozásai. Mi lesz a szovjet laktanya sorsa? Késik a pályázat A mentősök szeretnék Egy hónapja számoltunk be arról, hogy a szovjet csa­patok kivonulása után megüresedő nyíregyházi lakta­nyát is hasznosítja az állam. A Honvédelmi Minisztéri­um sajtótájékoztatóján úgy fogalmaztak augusztus­ban, hogy a megüresedő laktanyák hasznosítására nyílt pályázatot hirdet az Állami Fejlesztési Intézet szeptember elején. A megjelölt határidő lejárt, viszont megyénkben többen érdeklődtek, mi lesz a nyír­egyházi szovjet laktanyával, ha elhagyja az alakulat? Az Állami Fejlesztési Inté­zetben Horváth István álta­lános főosztályvezetőtől meg­tudtuk, azért a késedelem, mert a már megüresedő szov­jet laktanyák műszaki fel­mérése is igen körültekintő, gondos munkát kíván. Csak egy adat, az országban 500 ezer beépített légköbméter, 150 hektárnyi területen ad munkát az ezzel foglalkozó felmérőknek. A pályázat meg­hirdetése teljesen nyilváno­san történik, mégpedig több szakaszban. Ugyanis, ahogy a szovjet alakulatok elhagy­ják az országot, olyan ütem­ben írják ki a pályázatot a hasznosításra. Hiszen nyil­vánvaló, hogy csak akkor mérhetik fel hitelesen a meg­lévő objektumokat, ha azt már nem használják. A pályázatról figyelemfel­hívó közleményt olvasnak majd be a televízióban, majd az országos napilapokban, szaklapokban, s végül a me­gyei napilapok közük az Ál­lami Fejlesztési Intézet pá­lyázatát. Mivel Nyíregyházán várhatóan a jövő esztendő­ben hagyja el a szovjet lak­tanyát az itt állomásozó ala­kulat, ezért a felmérés és a pályázat kiírása is később történik. Több ötlet felvetődött már a hasznosításra a megyeszék­helyen. Régi gondot oldaná­nak meg azzal, ha a mentő­ket helyeznék el itt. Mint ar­ra dr. Vrankó Tamás mentő főorvos utalt, megfelelő len­ne ez az objektum, ha a fel­újítás után a mentő rendez­kedne itt be. Bizonyára száz évre megoldanák a mentő­­szolgálat nyíregyházi problé­máit. Mellettük gazdasági munkaközösség is érdeklő­dött, hiszen telephelynek is kiválóan alkalmas lehet a szovjet laktanya. Ám az ötle­tek akkor válhatnak valóra, ha az Állami Fejlesztési In­tézet nyílt pályázatát elnyeri valamelyik cég, tanács, gyár, vagy magánszemély. Egyér­telmű, hogy a létesítmény megszerzéséhez tőkeerős cég­re lenne szükség. T. K. A tárgyalóteremből Idegen a szekrényben­ ­"ilyet srsc? ■-betett egy ma­­p­lyosan élő özvegyasszonynak, ak­kor éjfél körül házában ki­aludt a villany, majd hallotta, hogy valaki a bejárati ajtó kör­nyékén motoszkál? Azon az éjszakán, tavaly szep­tember 17-én ifjú Fazekas János tiszaeszlári lakos már munka közben leitta magát. Körülbelül másfél liter vegyes gyümölcspá­linkát fogyasztott el, s ilyen ál­lapotban indult hazafelé. Amikor az özvegyasszony háza elé ért, elhatározta, hogy valami módon bemegy hozzá. A kapu nyitva állt. Az udvarra könnyen bejutott, s következő teendője az volt, hogy a tornácon lévő villanyórát kikapcsolta. Az özvegyasszon­y ekkor kidugta fe­jét az ajtón, hogy megnézze, mi történt. Fazekas az ajtórésen be­nyúlva elkapta a nyakát és erő­szakkal hátratolta a legbelső szobába. Földrelökte, dulakodott vele, aztán félreérthetetlen sza­vakkal megmondta, hogy mit akar. Amikor az asszony kere­ken visszautasította, támadója nem ellenkezett vele többet, ha­nem kijelentette: Megállj, majd világosban elbánok veled! Ezzel a tornácon lévő villanyórához ment, hogy fényt csináljon. Az asszony kihasználta Faze­kas távozását, kiszaladt az utcá­ra és segítségért kiáltozott. Szomszédja azonnal felfigyelt rá, s bement vele a lakásba. Keres­ték egy darabig a jogtalan be­hatolót, míg végül az egyik szek­rényben rábukkantak. Fazekas a szomszéd erélyes fellépése nyo­mán nagy gyorsasággal eltűnt a házból. Az özvegyasszony az éjszaka nyomait néhány napig magán viselte. Véraláfutásokat, plezúrá­­kat, ütődéseket szerzett, melyek mind nyolc napon belül gyógyul­tak. Könnyű testi sértés vétsége, és magánlaksértés bűntette mi­att azonban megtette feljelenté­sét, s a többször büntetett ifjú Fazekas Jánost nyolc hónapra „kivonatta a forgalomból”. A börtönbüntetésen kívül elrendel­ték az alkoholelvonó kezelését. Az ítélet jogerős. B. A. 1989. október 2. Halló, halló, Nyír­egyháza! Több állomáshoz új központ is kell Minden héten legalább egyszer telefon, de mostaná­ban többször is. Sokakat foglalkoztat ez a téma napja­inkban. Ha a jelenlegi nyíregyházi helyzetet akarom jellemezni, hát az egyszerűen siralmas. A jövő? Még kérdéses, de szép lassan talán összeáll a kép. Egyre többször esik szó ar­ról a 10 éves távközlésfejlesz­tési programról, melyet a Posta Kísérleti Intézet mun­katársai dolgoztak ki. Ezek között az elképzelések között szerepel a nyíregyházi köz­pont és hálózat fejlesztése is, és ez már jó hír. Az alapok Ismerni kell először is azt, ha tervez az ember, hogy mi­lyenek az alapok, mire lehet építeni. Minden, hozzánk be­futó, telefonnal kapcsolatos kérdésre a posta illetékesei azt felelik, hogy a hálózat és a központ túlterhelt. Kevés a lakásállomás, így sokan nap­közben a munkahelyi telefo­non keresztül bonyolítják le magánbeszélgetéseiket. Ab­ban az esetben, ha nőne a lakásállomások száma, némi­leg kiegyenlítődne a dolog (bár ebben nem vagyok olyan biztos), kisebb lenne a napi terhelés. Nyíregyháza fejlesztését a tervet kidolgozók két lépcső­ben képzelték el. Az elsőben, amely 1994-ig szól, a lakásál­lomások számát 14 ezerre, a közületit 6200-ra, a nyilváno­­sok számát pedig 700-ra bőví­tenék a városban. Ha ezt ösz­­szeszámoljuk, több mint két­szeresét kapjuk a mostani tízezres kapacitásnak. Minden másodikban... Az ezután következő hat év hozná az újabb növekedést és az ezredfordulóra 31 ezer kö­rüli lakásállomást kívánnak létrehozni, ami viszont azt jelentené, hogy ha nem is minden lakásban, de legalább minden másodikban lenne te­lefon. A közületi állomások száma újabb 3000-rel, a nyil­vánosoké pedig­­kétszázzal nőne. Mindezekhez azonban a mai központ már nem elég, meg kellett tehát azt is vizs­gálni, milyen átalakításokat lehet a mostani épületen be­lül végrehajtani. Az itt adó­dó lehetőségek sajnos nem elegendők, így szerepel a tervben egy új központ lét­rehozása is Nyíregyháza te­rületén. Hová kerüljön ez a második épület? Két hely jött szóba a kiválasztás során és úgy tűnik — ebben egyetért a tanács és a számítógép —, hogy a legideálisabb lenne felhúzni az épületet Bujtoson, így a két központ nem ke­rülne messze egymástól és a hálózat kiépítése is olcsóbb lenne. Ide telepítenék az új, 32 ezres kapacitású helyi központot, az új tranzitköz­pontot és a jelenlegi távíró központot is, amelyet elekt­ronikusra szerelnek majd át. Az épületet természetesen úgy tervezik, hogy egy eset­leges későbbi bővítéskor ne kelljen újat csinálni. Az új központ építését követi majd a hálózatbővítés és az átme­nő hálózat létrehozása. Sokba kerül... Arra a kérdésemre, meny­nyibe fog mindez kerülni, azt a választ kaptam, hogy az első lépésre készítettek eddig költségvetést és durván két és fél milliárd forintra lesz eh­hez szükség. Ez a pénz szá­zadrésze sincs annak az ösz­­szegnek, amit az egész or­szágot érintő fejlesztésre tervbe vettek, de nekem így is soknak hangzik. A fejlesz­tést, bővítést azonban min­denképp meg­ kell csinálni, hogy a mostani áldatlan álla­potok megszűnjenek. Szilágyi Zsuzsa Tízmillió fontos testű modell. London: Suzanne Mizzi, ez a 21 éves brit hölgy, aki aktfotóiról vált híressé, 10 millió font ér­tékben biztosította testét. A Lloyd’s-nál kötött biz­tosítása szerint arca 5 mil­lió, keblei és lába 4 mil­lió, karjai félmillió és tes­tének fennmaradó részei összesen félmillió fontot érnek. Mizzi kisasszony egy divatcégeket tömörítő konzorciummal kötött há­roméves szerződést, amely alapján évente harminc­ezer fontot keres. (Telefo­­tó / MTI Külföldi Kép­szerkesztőség)

Next