Kelet-Magyarország, 1990. október (47. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-15 / 242. szám
1990. október 15. Itt a11-277! Válaszol Elek Emil rovatvezető A hozzám érkezett levelek, telefonok mind jogos gondot, problémát vetettek fel. Egy kivételével névvel és címmel voltak ellátva. Az azonban meglepett, hogy arra kértek: ne közöljem nevüket. Nem tudom miért. Mindenesetre eleget tettem kérésüknek. Olyan kérdések is érkeztek, amelyre újságban nem kívánok válaszolni, mint az, mi a véleménye a napokban megjelent megyénket bemutató képes fotóalbumról. Egy vidéki „fotós” arról panaszkodik, hogy a Forte tábor és a Posta közös akciója, amelyet a tv-ben is reklámoznak, nem érvényesül valójában. Hiába próbálkozik, hogy filmjét továbbítsák kidolgozásra, nem jár sikerrel. Még csomagként is próbálta már feladni — panaszolja —, de a postás azt mondta, hogy túl kicsi, nem veheti fel. Így Mátészalkára kell beutazni, hogy előhívathassa a filmjét, amely pluszkiadásokkal és fáradtsággal jár. Javasolja, hogy legalább itt a megyében oldják meg a gyűjtést és a nyíregyházi larborban dolgozzák ki. A Posta Megyei Hivatal vezetőjéhez, Szabó Zoltánhoz fordultunk panaszosunk gondjával, akitől a következőket tudtuk meg. Valóban létezik a Forte gyárral egy szerződésünk, amely szerint a postahivatalokban vásárolható Forte filmet továbbítjuk a laboratóriumba, a megfelelő kis tasakban, díjmentesen, a kidolgozott képeketutánvétel mellett kézbesítjük a feladónak. Amennyiben ez falujában. Szamosszegen nem így történik, az ottani hivatal munkatársai mulasztanak. Ezért azt tanácsoljuk, hogy észrevételét írja be a postán található panaszkönyvbe, ezt majd kivizsgálják. K.-né levelében azt szeretné megtudni, hol foglalkoznak az egyszerű amatőr fényképezőgépek javításával? Egyszerű és komolyabb fényképezőgépek javításával legközelebb a megyeszékhelyen."Nyíregyházán Garai Zoltán foglalkozik. Javítóműhelye a Galéria üzletházban található, készséggel áll azoK rendelkezésére is. Papp Sz. 17-316 telefonon arról panaszkodik, hogy számtalan tanfolyam indul többek között szabó-varró, kézimunka stb., de fotótanfolyamról még nem hallott, pedig jó lenne, ahol a fényképezés alapjaival ismertetnék meg a résztvevőket, vagy a haladóknak adnának hasznos tudnivalókat. Valóban ez nekem sem jutott eszembe, hogy ilyen igény lehet. Elgondolkodunk azon is, hogy esetleg lapunkban is adunk majd tanácsokát kezdő fotósoknak. Azonban nem ez a megoldás. Ezért a megyei művelődési központ igazgatóhelyettesének, Nagy Miklósnak tettük fel a kérdését. Hozzájuk ilyen igény eddig nem érkezett. Mindenesetre ha megfelelő létszámban igénylik, nem lesz akadálya, hogy megszervezzék a fotótanfolyamot. Azt azonban el kell mondani, hogy ebben a nehéz gazsági helyzetben a tanfolyam költségét a résztvevőknek kell vállalni. Az elméleti oktatáson túl laborgyakorlati tematikát is be kellene iktatni, s mint kérdezőnk is tudja, ma már a fotófilmek, vegyszerek nem olcsók. Várják a jelentkezőiket. Egy adófizető állampolgár aláírással érkezett kétoldalas levél lényege, hogy fotótémát ajánl. Konkrétan az Oszoló utca Garibaldi utca sarkán lévő ABC mióta megvan, azóta esőzés idején kisebb uszoda van a tetőn. Levélírónk véleménye szerint ez gondatlanság következménye, és azért aggódik, hogy a beázást drága pénzen — az adófizetők zsebére — kell felújítani. Kiváncsi lenne — írja, — hol van az a mérnöknek nevezett tervező, aki ilyen épületet tervezett. Levélírónknak igaza van abban, hogy nagyon sok a gondatlanság, a hanyag munka, van még ma napig is. A konkrét esetben nem vagyok abban biztos, hogy a tervező hibázott. Egyszerűen arról lehet szó, hogy eldugultak a lefolyók, és így áll meg a víz az ABC tetején. Azt kellene tenni, mielőtt nagyobb baj történik, hogy ezeket a lefolyókat kitisztítsák. Arra kérem a levélírót, hogy az ABC vezetőjét figyelmeztesse erre a jelenségre. Valószínűen emeleten lakik, és jobb a rálátása a dolgokra. Kelet-Magyarorzág az árkodat, megmondom ki vagy Szétgurult alma-forintok „Ha akarnak egy szenzációs, igazi almaszüreti riportot készíteni, azonnal jöjjenek le a Fehérgyarmati Állami Tangazdaság almáskertjébe!” Ezzel a mondattal kezdődik az a Gyarmatról kapott olvasói levél, amelyet a napokban kézbesített a posta. A sebtében papírra vetett pár sor a továbbiakban arról tájékoztat, hogy (tömörítve a lényeget) a kert egyik dűlőútja mentén térdig lehet gázolni az emberi hanyagság miatt kiborult almában. Leborult konténerek Hosszú köves út vezet a fehérgyarmati téglagyárral szemben, az állami gazdaság gyümölcsösében. Lassan hajtok, végig rajta. Valahol itt kell megpillantani az almával teli árkot. Sehol semmi. Kigurulok a hátsó kapun, megfordulási lehetőséget keresve. Almát ugyan itt sem látok, de a leágazó dűlőút árkában viszont „valami van”. Két konténerláda, itt, nyolc meg egy jó kőhajításnyira a rét szélén, hanyag összevisszaságban. Láthatóan egy szállítójárműről borultak le, s ott hagyták őket. Úgy érzem javultak az esélyeim az ominózus alma megtalálását illetően! Ismét vissza a kertbe. Egy széles keresztdűlőn szüretelőktől érdeklődöm. Kis Lászlóék rövidesen befejezik az ötödik napja tartó nagy munkát, a 600 bérelt starking-fa szedését. Jár a kezük, mint a motolla, de attól még tudunk néhány mondatot váltani a „civilben” a gyarmati GAMESZ-nál dolgozó családfővel. Nem takarták le — kár, hogy nem tudott két nappal ezelőtt idejönni — sajnálkozik Kis úr — hétfőn ugyanis még terítve volt ennek az útnak a túloldala és az árka almával. Mert mi történt? A 60 forintos kartondobozokba becsomagolt exportalmát, amit a gazdaság kertésze vesz át a szüretelő bérlőktől darabszámra és minősítve, raklapokra felrakták végig az út szélén. Igen ám, csak se nem szállították el, se nem takarták le fóliával. Jöttek az esők, megázott a sok doboz néhányszor, s a múlt héten egy szép nap, összerogyván az elázott dobozok az összes leborult és a rengeteg alma szétgurult. — Akkor a kár már néma bérlőket érte — vetem közbe. — Ugyan közvetlenül nem minket, de végül úgyis rajtunk csattan az ostor. A gazdaság, amely a művelési és minden egyéb költségért az árbevétel kétharmadát levonja, addig nem nyugszik, amíg a maga 60—80 milliója meg nincs. Nekem is volt olyan évem, hogy csak 2 forintom maradt minden kiló alma után. Most azért jó a termés, remélem többet kapok. Azonban a költségek rendkívül magasak. A konténerek terítéséért például 6000 forintot, használatáért darabonként egy százast számolnak fel. A láda terítéséért is fizetni kell. „Csak a ládahasználat maga egy százas.” eiyrét őszi eső közé bgy lopta magát az indián nyár. Délelőn a nap, október közepén is olyan hőséget csinál, hogy ha a Kántor beszélni tudna, most azt mondaná: — Kutyaélet, ebben a melegben most jónak lenni. De a Kántor itt, Ör és Kántorjánosi között az országúton nem az a híres eb, amely Jack London regényének hőse. Nem nevet, nem beszél, még csak nem is ugat. Húzza a jócskán megrakott kicsi kocsit társával, a Bundival és követik a gazdát, Sebők Pétert. A gazda nyugdíjas, mezei mezgerélő és kijelenti: — Húst kapnak érte. Csirkeaprólékot, szárnyát és kaparóját, azt nagyon szeretik. A Kántor az már legény kutya, kilenc hónapos, a Bundi öregecske, egyéves is elmúlt. — De hát az ötlet. Kutyákat fogatolni. Hámot, istrángot, nyaklót és kantárt fabrikálni nekik, micsoda dolog? — Igazi lóra nem telik. Mit lóra, szamárra se. Azt a kis kolompért, gallyat, meg az ezt-azt elbírják ezek. A krumpli, a gally, meg az ez meg az, megvan vagy két mázsa. Nem csekély teher, ha figyelembe vesszük, hogy hány lóerő lehet a kutyaerő. Míg ezt mi Sebők Pállal megbeszéljük, a Kántor leül, a Bundi kirúg a hámból és nem értik, mire való az országúti ballagás zavarása. Mindazonáltal éberen figyelnek. A Kántor még morogni is hajlandó lenne, de előbb a gazdájára tekint. Morgásról szó sem lehet — Jámborok, kezesek ezek, nekem szól fogadnak. Na, menjünk. Az istráng megfeszül, lapul a hámban a jámbor kutyák szügye, de nem mozdul a szekér. A gazda hátranéz, pillantásában vibrál egy kérdés: — Na mi van? Besegítünk. Megtoljuk a szekeret és halad a menet. Elöl büszkén és szinte rátartian Sebők Péter, mögötte a két kicsi kutya, meg a szekér. Kutyagolok az országúton, októberben, a vénasszonyok nyarának idején. Kép—szöveg: Harasztosi—Seres Kutyaélet ti gondatlanság költségei Valóban súlyos, bár minden bizonnyal jogos pénzek, amelyeket a gazdaság költségei térítésére felszámol. A másik oldalon viszont gondatlanságból ugyancsak jelentős összegek gurulnak szét az árokparton, s mindez a bérlők szeme láttára. Azt hiszem érthető a bosszankodásuk. Galambos Béla 3 SZERKESZTŐI ítétet. A tisztesség haszna ma már két hete polgármester. Parányi kis faluban vált azzá, de a méretek egyáltalán nem számítanak abból a szempontból, hogy mekkora várakozás és kampány előzte meg befutását. Esete példa arra, hogy a korábban „szerepkör nélkülinek" minősített helység, számtalan hasonló sorsú társával, nagyon hamar visszatalál saját magához. Az otthont adó szülőföldhöz, a lakók által alakított és irányított élettérhez. A falvak kampánya felülmúlt minden várakozást, a városokét pedig messze-messze. A falujában a néhány száz választópolgár mindjárt négy jelölt és önjelölt közül váaszthatott. A bíztató az volt az egészben, hogy nem pusztán az a személy, aki valóban alkalmas is volt. Ám a kampányfogások közül az övé bizonyult a leghatásosabbnak. Történt pedig, hogy a négy közül legalább kettő olyan kijelentésekre ragadtatta magát, amit — én így utólag okoskodva mondom — nem lett volna szabad. ízes átkozódások közepette üzengettek X- nek: ha valamelyiküket megválasztják, neki el kell bujdosni a faluból. De nem ám akárhogy! A főutca erre a célra nem jöhet számításba, legfeljebb a kertek alja, és az is csak sötétedés után. Mégiscsak szelídség lakik a magyar néplélekben? A fenyegetőzés ugyanis pontosan ellenkező hatást ért el, mint amire a fenyegetőzők számítottak. X lett a polgármester, pedig az előző rendszerben is a falu vezetői között volt. Lehet, hogy éppen ebben rejlik a titka a sok száz régi tanácselnök polgármesterré avanzsálásának? Bizonyára csak kisebb részt, mert a nagyobbakat annak kell adni, ami a lakosság előtt korábban kivívott megbecsülés, és tekintély. A hangos szó, és az indulat semmit sem pótolt, vonhatjuk le a tanulságot, legalábbis a falvak tekintetében. A közöny viszont rombol , hogy a városokat se hagyjuk szó nélkül. Túljutva a rendszerváltás utolsó stációján, mindenesetre levonhatjuk a tanulságot: a polgármesterek és a képviselők is többre mennek, ha mellőzik a nemtelen eszkközöket. Helyzetük szent és sérthetetlen mandátumuk idejére. Éppen ezért boszszúra sincs okuk azokkal szemben, akik a kampány hevében sárt dobáltak rájuk. X sem tervezi az őt száműzetéssel fenyegető vetélytársak megleckéztetését. Semmi haszna nem volna belőle. Amikor túl voltam a mélyről felszakadó, megnyugvást jelentő sóhajtáson a választás után és eloszlottak homlokáról a gond felhői, tréfálkozni is kedve támadt. Lehet, hogy éppen nekik köszönhetem — mosolygott. Biztos akadt, aki csakazértis rám szavazott. Esik Sándor