Kelet-Magyarország, 1990. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-12 / 291. szám

_____ Cserkészélet Rejlett gyöngyszemek, erőtadó portyák Az elmúlt napokban me­gyénkben járt — a kisvárdai cserkészavatáson — az Or­szágos Cserkész Szövetség elnöki titkára, Somogyi De­zső András. Tőle kértünk interjút a cserkészmozgalom helyzetéről és megyénk cser­­készmozgalmáról. — Mire épít a cserkészet? — A cserkész­szövetség ökumenikus egységben szer­vezi a csapatokat, és szerve­zi a cserkészek életét. Há­rom fő pillérre építünk. Az egyik a hitélet és a Biblia, a másik a magyar nép csodá­latos kultúrája és a harma­dik a gyakorlati cserkészet. Szeretnénk felszínre hozni és az ifjúság életprogramjába építeni azokat a rejtett gyöngyszemeket, amit a nop­dal, népitánc, fafaragás, gyöngyfűzés vagy zeneszer­­szám-készítés, vagy éppen a furulyázás öröme nyújt. A gyakorlati cserkészetben egy , nagyszerű élménysorozatot indítunk­, el, -a­ tyi­.foglalkozá­­sok­ során, mely apró ügyes­ségekkel, aktivizálásokkal, a legkülönbözőbb programok­kal szinte észrevétlenül ké­szíti fel a gyerekeket a nyá­ri táborozás csínja-bínjára. A cserkész­szellem az őrsök­ben alakul ki. Mi szeret­nénk olyan őrsöket, ahol az őrsvezetők tudják, hogy mi a feladatuk. Módszertanilag fokozatosan javítjuk a prog­ramokat és a csapatok ki­cserélik tapasztalataikat a negyedévenként megszer­vezett cserkésztalálkozó­kon. -v­­. 4. . — Kiket várnak a mozga­lomba? — Várjuk azoknak a 20— 40 éves lánglelkű pedagógu­sokat, akik hitüket meg tud­ják vallani. Itt nem csak olyanokra van szükség, akik beállnak a csapatba cser­késztiszteknek, hanem olyan szellemi szponzorokra, akik kiváló helytörténeti ismere­tekkel rendelkeznek. — Milyen programok várják a gyerekeket? — Külön kívánunk a kis­­cserkészeknek, az általános iskola 1—4. osztályáig prog­ramokat és tábortüzeket szervezni, figyelembe véve az életkori sajátosságokat. Külön vesszük őrsi kötelék­ben — 11 évtől — a lányo­kat és a fiúkat is. A fiúkra természetesen sokkal vagá­nyabb, sokkal férfiasabb program vár. Nagyszerű portyákat készítünk elő a nyárra, ahol módjuk lesz ta­pasztalni, mit jelent egy cserkész-akadályverseny, s annak a különböző állomá­sain mi mindent ismerhet­nek meg, s milyen akadályo­kat kell leküzdeniük. A lá­nyoknál viszont olyan aka­dályversenyeket tervezünk, amelyek sportos mozgással járó foglalkozásokat tartal­maznak. — Milyen tapasztalatok alap­jai»-­­tervezik • a programokat? — A­­régmúlt tapasztala­taink mellett sok hasznosít­ható tapasztalatokat szerez­tünk a norvég cserkészek­től. Ezeket az aktivizáló programokat szeretnénk hasznosítani, a kilencedik kerületben — debreceni ke­rületben — tevékenykedő csapatok munkájába beépí­teni. A programokat a leg­gyengébbre kell tervezni, hogy a portyát a hátizsák súlyának megfelelően, vidá­man, jó lélekkel tudja vég­rehajtani. — Tervek le­l-re? — A Tiszán táborokat és víziterepeket kívánunk mű­ködtetni. Olyan kajakozó­trénerek várják a cserké­szeket Tiszafüreden, mint Marton Ferenc és Kocsis Ju­dit csapatvezetők Sárospa­takon, az Alsóberecki csapat­tal közösen együttes táboro­zást terveztünk. Vagy a nyíregyházi és a ramocsahá­­zi csapatokkal együtt közös programokat, a helyi lehető­ségek figyelembevételével. Vincze Péter Védtelenül? P­etárdát durrantott — egy olvasónk jelzé­se szerint — hétfőn a nyíregyházi Krúdy mo­zi esti előadásán valaki. Óriási riadalmat váltott ki a vandálség de a kö­zönséget legalább annyira felháborította az a tehe­tetlenség, közöny, amit a m­ozi alkalmazottai tanúsí­­­tottak."­A vetítés, mintha mi sem történt volna, folytatódott tovább. Megértem én, hogy a mozi dolgozói nem mer­nek erélyesen fellépni a randalírozók ellen, mert semmi eszközük nincs a rendcsinálásra. Legfeljebb a kérlelő szavuk, hogy a tettes hagyja el a helyi­séget. De még ezt sem tet­ték meg. Nem gondolom, hogy erős fiúkat, rendcsi­náló felügyelőket kellene alkalmazni a mozikban — folytatom olvasónk gon­dolatmenetét — de ha beletörődünk, ha egyetlen szó nélkül elmegyünk a barbárság mellett, ezzel nem adunk-e polgárjogot az újabb garázdaságnak. S bárhogyan is megért­jük a mozi alkalmazottai­nak bizonyos fokú védte­­lenségét, az ott történte­kért mégiscsak vállalni kellene valakinek a fele­lősséget, nemcsak a kö­zönség nyugalma, hanem a mozi jól felfogott üzleti érdekei miatt is, hisz a petárdák és egyéb nem­­várt meglepetések el­riaszthatják az embere­ket a ,nügitól. D­e és akkor nem lesz kit megvéde­­ni... (PG) Kelet-Magyarország Hin zuhany Miért sikeresek egyes em­berek és mások miért nem? Mit tegyek, hogy úgy éljek, ahogy azt a kamaszkori áb­rándozásaimban elképzeltem? Előbb-utóbb sokan feltesszük magunknak ezeket a kérdé­seket, de a megoldás kul­csát többnyire hiába keres­sük. A siker kapuja nem tá­rul ki előttünk. De mi is a siker? Lelki egyensúly? Anyagi bizton­ság? Egészség? önmegértés? Vagy talán tartalmas emberi kapcsolatok? Külön-külön egyik sem. Csak az lehet igazán boldog, aki mindeze­ket együtt birtokolja. A Phoenix szeminárium szervezői vallják: minden emberben megvan az önmeg­valósítás lehetősége, eléré­sének módja pedig megta­nulható. Fel kell ismernünk, életünk irányítása saját ke­zünkben van. Filmvetítést hirdettek, hogy bizonyítsák, nem csalásról, áltudománnyosságról van szó. A filmben olyan gondo­latok fogalmazódtak meg, amelyekkel bár nap mint nap találkozunk, elmondani azokat mégsem tudjuk. Hányszor tapasztaltuk már például, hogy akkor jelenik meg egy rég nem látott is­merősünk, amikor napok óta ő jár az eszünkben! „Persze, hiszen minden ember, mint egy élő mágnes vonzzuk azo­kat, akik fontosak számunk­ra, akikre sokat gondolunk.” — hangzik a válasz. Az előadás közben sokan éreztük azt — mint ahogy a későbbi hozzászólásokból ki­derült —, hogy itt az alka­lom, én is újrakezdhetem, belőlem is lehet még „vala­ki”. Hiszen „bármit meg tu­dunk valósítani, amit igazán akarunk”. Ez a mámor azon­ban néhány pillanatig tart­hatott csupán. A film véget ért. A sötétség utáni fény és az előadó szavai hamar ki­józanították az álmodozó kö­zönséget. Többen már akkor gyanakodni kezdtek, mikor újra és újra azt hallották, hogy igazgatók, vezetők szá­mára ajánlják különösen a tanfolyamot. Most jött a hidegzuhany. A kétnapos kurzus ára „mindössze” 10 ezer forint. Hát persze! Nem a vé­­konypénzűeknek találták ezt ki! Mi csak töprengjünk to­vábbra is magunkban a si­ker titkain, addig majd az igazgatók és a tehetősebbek megtanulják például, hogy miképpen teremtsék meg anyagi biztonságukat, „ho­gyan valósítsák meg­ önma­gukat”. Mi pedig remény­kedjünk, hogy a jóságos fő­nökünk — ahogy ezt a szer­vező javasolta — felismerve e szeminárium előnyeit, be­íratja rá az egész kollektí­vát. T. E. A tárgyalóteremből A­lmatolvajok Több tonna almát loptak el a leveleki tsz kertjéből. A lopott gyümölcsöt ládástól a saját­jukként értékesítették. Több­nyire a depóba rakott, szál­lításra váró almásládákat lopták el az éjszaka leple alatt. Ügyükben a közelmúlt­ban hirdetett ítéletet a bíró­ság. Bakró Béla, Bakró Ildikó és Bakró Zsolt — mindhár­man leveleki lakosok — a jo­gászok szóhasználata szerint bűnösök nagyobb értékre üz­letszerűen, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében, ír­­it társtettesek. Sorozato­san dézsmálták a tsz almá­ját, sem az éjjeliőr, sem a mezőőr nem érte­ tetten őket. Zsákmányukat az apagyi és az orosi felvásárló telepen értékesítették. Ily módon több mint kilencvenezer fo­rint bevételre tettek szert.. A Nyíregyházi Városi Bí­róság Bakró Béláit és Bakró Ildikót egy-egy év börtönre ítélte, a büntetés végrehajtá­sát 2—2 év próbaidőre fel­függesztették. Bakró Zsolt hat hónap fogházbüntetést kapott, ennek végrehajtását egy évre felfüggesztették. Az ítélet jogerős. (n. r.) Virágzik a karácsonyi kaktusz A virágok 6—8 centimé­ter hosszúak, pirosak, rózsa­színűek, ibolyásvörösek, fe­héresek, téglavörösek, vagy viola színűek lehetnek, a vál­tozatoktól és a keresztezé­sektől függően. Rövidnappa­los növény, tehát a virág ki­fejlődését a megvilágítás hosszának a csökkenése idé­­­zi elő. A­­virágkezdemény kialakulásához szükséges, hogy augusztus közepétől csökkentsük, akár fokozato­san szeptember közepéig, vé­géig meg is szüntessük az öntözést, ekkor biztosítjuk a nyugalmi időszakot a nö­vény számára. Szeptember végétől ablakhoz közel, de sugárzó hőtől távol tartsuk, rendszeresen öntözzük, a ta­laja mindig mérsékelten nedves legyen. Télen állandó helyéről le­hetőleg ne mozdítsuk el, ha ez elkerülhetetlen, úgy ere­­deti állapotában helyezzük vissza, hogy a fény azonos irányból érje. A virágzás el­múltával az öntözést felére csökkentve, tavasszal a haj­tásvégeket visszavágva ne­veljük. Átültetése, dugvá­nyozása laza, homokos, fa­­korhadékkal kevert talajba ekkor célszerű. A téli gyenge fényintenzi­tás, a magas hőmérséklet és az alacsony páratartalom ha­tására a bimbóit ledobhatja: ideális virágzási körülményt biztosítunk számára, ha 15— 18 fok hőmérsékleten, eset­leg naponta többször is per­metezve tartjuk. Egyetlen fejlett s szakszerűen nevelt növény több száz virágot is képes nevelni: az egy-két hé­tig tartó virágdísz meghit­tebbé teheti a karácsonyi ün­nepeket. Kovács László kaktuszgyűjtő November és december hónapban virágzik a karácso­nyi kaktusz (Zygocactus truncatus), amely harminc centi­méter magasságú, lapos szártagú, villásan elágazó, cserje­termetű növény. Eredeti élőhelye Brazília Rio de Janeiro állam hegyvidéki, erdős tájai, ahol fákon él, de nem élős­ködő növény. E felvétel a kaktuszgyűjtő otthonában készült. (Ha­­rasztosi Pál) Kiállítások, hangversenyek Finn hét az iskolákban Bizonyára megyénkben is többen érdeklődnek az iránt, a finn hét iránt amelyet a Magyar—Finn Társaság — a Finnországban már három alkalommal megtartott sikeres magyar héthez hasonlóan — szervez a magyar iskolákban 1991. február 25. és március 2. között. A finne­ nemzeti eposz, a­ Kalevala napjának (február 28.) táján tartott, Finnor­szággal kapcsolatos iskolai rendezvények célja a finn nyelv, kultúra, történelem és életforma megismertetése a tanuló ifjúsággal. .Az iskolákban órákon (iro­­­dalom­­, nyelvtan, történelem, ének, művészettörténet, bio­lógia, földrajz, rajz és osz­tályfőnöki óra) és órán kívül is a legváltozatosabb prog­ramot lehet megvalósítani tanárok, meghívott előadók, diákok segítségével, de az előadások mellett film-, dia­vagy videofilmvetítést is le­het szervezni, sőt kiállításo­kat, ,­ hangversenyt, vetélke­dőket és ételbemutatót. Bíz­va a tanárok és diákok öt­letgazdagságában, az itt felso­roltakon kívül bizonyára számos más, kiváló rendez­vénnyel teszik élményszerű­vé és emlékezetessé a finn hetet az iskolákban. A finn hét sikeres meg­szervezése érdekében a Ma­gyar—Finn Társaság a buda­pesti Kalevala Baráti Kör közreműködésével 1991 ja­nuárjában megjelentet egy kiadványt, amely Finnor­szággal kapcsolatos tudni­valókat, ajánló bibliográfiát és Finnországgal, a finn nyelvvel foglalkozó előadók listáját tartalmazza. A finn­országi Finn-Magyar Társa­ság fehívására az ottani test­vérvárosok is segítik külön­böző kiadványokkal a ma­gyar iskolákat. Azok az általános és kö­zépiskolák, amelyek szeret­nének bekapcsolódni az or­szágosan megrendezendő finn hét eseménysorozatába, részvételi szándékukról tá­jékoztassák a Magyar—Finn Társaság titkárát (cím: 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b, Bessenyei György Tanár­iképző Főiskola, magyar­­nyelvészeti tanszék). 1990. december 12. A rádió mellett Első kézből Kéthetenként jelentkezik a rádió Első kézből című mű­sora, amelynek alanyai egy éppen tetőző ügy, olykor bot­rány első számú illetékesei. Hétfőn öt ilyen „illetékes” ült Havas Henrik és Forró Tamás mikrofonja előtt. Vitray Ta­mást arról faggatták, honnan veszi a bátorságot, hogy el­vállalta a tévé 2-es csatornájának műsorigazgatói tisztét, mit gondol önmagáról és a tévézés mai etikájáról, pártat­lanságáról és hitelképességéről. A dolgok természete sze­rint azonban úgy adódott, hogy a kérdezett legalább olyan szúrós, rázós kérdéseket adott fel a riportereknek, mint ami­lyet ő kapott. így igen élvezetes, életszerű, bár kissé „ház­táji”, túl szakmai kérdések körül zajlott a disputa, aminek hasznát legfeljebb a tévénéző láthatja majd, ha látja ... Az Első kézből mikrofonjánál „megvallatták” még Kis Gy. Csabát, az MDF egyik alelnökét a párt belső válságá­ról, személyes helyzetéről, Baráth Etele kormánybiztost a világkiállítás valós — és vélt buktatóiról, a döntésképte­lenség politikai, lelki, netán etikai kérdéseiről. Végül két — egy valós — és egy leváltott — főszerkesztőt, Kanyó And­rást és Gyapai Dénest, a Magyarország című hetilap két főszerkesztőjét „ugrasztották” össze, mondják meg, tulaj­donképpen melyikük az igazi főszerkesztő­ .Parázs, itt-ott már­­vádaskodásba átcsúszó‘vita kerekedett a’ két alany között, arról szükség­e, hogy a nyilvánosság előtt ölre menjenek. A két riporter igyekezett bizonygatni,­Igenis a nyilvánoság előtt a helye az ilyen és hasonló­ ügyeknek, mert ezek — divatos szóval élve — modellértékűek. Jel­lemzik mai közállapotainkat, hisz jó ideig a magyar labda­rúgó válogatottnak is két „legális” kapitánya volt. Most a Magyarország című lapnak van két főszerkesztője, s mind a kettő saját magát tartja törvényes vezetőnek. Természe­tesen a vitát nem tudták lezárni, csak elvágni, így az Első kézből című, egyébként valószínűleg népszerű műsor utol­só része nem csupán fél kézből kapott muníciót adott ah­hoz, hogy a hallgató azt mondhassa, ez igen, ettől tényleg okosabb lettem. De igazában ki tud itt egy-két dologban okos lenni...? (P. G.) Tévé jegyzet Jeltelen sírokban Hol vannak a katonák? Ez a címe annak a műsornak, amely­­lyel a magyar tévé pécsi stúdió­ja immár ötödik alkalommal je­lentkezett a képernyőn. Az első részeket a tévé csak a dél-dunán­túli megyékben sugározta, e so­rok­ írójának sem volt így alkal­ma megtekinteni azokat. E mos­tani, vasárnapi műsor láttán megállapíthatja, rengeteget vesz­tett velük. .Közhelyszámba megy ma már, hogy felnőtt egy generáció, melynek tagjai aligialig­­­tudnak valamit a második világháború szörnyűségeiről, hiányos.. . .ere­­jeik is tökéletesen ellen­tmon­da­nnak egymásnak. ■ Az iskolában azt tanulta,, a magyar hadsereg, , hadseregek katonái egy gátlásta­lan rablóhadjárat"résztvevői vol­tak, s­­megérdemelték, sorsukat. Otthon meg, a felnőttek sutto­gó beszélgetéseiből, azt hallhatta, dehogy Volta­k ők rablólovagok. Katonák voltaik, ■ egyszerű kato­nák. Akiket tízezrével hajtottak ki a frontokra­, többségük azt sem igert tudva, miért is 'harcol­t­aik. ■ A' világháború magyar'áldozat­­ainak száma közismert. Több száz ezren haltak meg, szinte a semmiért­ . Többségük jeltelen sírban fekszik, szanaszét Európá­ban. Majd fél évszázad telt el a vi­lágégés óta, de a hátramaradot­tak nem felejtenek. Keresik a hozzátartozóikat, van, aki­ még mindig reménykedik. Hogy haza­jön a férj, az apa, a testvér. V­agy ha nem, hát legalább a­­sírját hátha megtalálhatja. De már az is vigasz lenne, ha azt megtudná, hol esett el és mikor. A műsor készítőit is a segítő­szándék vezérelte: segíteni, ha csak néhány hozzátartozónak is a szerettek sírjának felkutatásá­ban. Torokszorító, döbbenetes ké­peknek lehetett szem- és fültanú­ja az ember. Tinnyei István honvéd... ke­resi a felesége, Vincze István honvéd, . .. keresi a bátyja, Ba­rázda Péter honvéd . . . keresik a húgai, Bárány László őrveze­­tő . . ., Cságoly Endre had­nagy . . . Kopogtak a nevek, mint a koporsón a rögök. Min­den­ scop­­padásnál össze-összerándu­l az ember szíve, az ember­ lelke. S újból és újból fellángolt, benne a kérdés: Mi volt a bűnük, hogy így kellett végezniük? : - : Balogh Géza

Next