Kelet-Magyarország, 1993. július (50. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-21 / 168. szám

1993. július 21., szerda KÖZÉLET Vélemények a pótköltségvetésről (2) Fidesz: a folyamatok sokkal rosszabbul alakulnak, mint ahogy azt 1992 őszén tervezték Nyíregyháza (KM - B. G.) . Az Országgyűlés július 7- én 172 szavazattal, 137 el­lenszavazattal és nyolc tar­tózkodás mellett fogadta el az áfatörvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. En­nek értelmében augusztus elsejétől 25 és 10 százalékos adókulcsot alkalmaznak, a 0 és 6 százalékos kulcs meg­szűnik. A gyógyszerek­­ adó­kulcsa 1994 végéig megma­rad. Ugyancsak elfogadta a parlament az augusztus 1-jei áfaemeléssel kapcsolatos la­kossági kompenzációról szó­ló országgyűlési határozati javaslatot. A rászorulóknak az év hátralévő időszakára szólóan, egyszeri juttatás­ként kifizetendő összeg for­rásáról a szintén elfogadott pótköltségvetés során sza­vaztak a képviselők. Ma egy hete két párt már kifejtette véleményét a döntésről, ez­úttal a Fidesz, s a Munkás­párt véleményét adjuk közre: Fiatal Demokraták Szövetsége, Mádi László: — A benyújtott pótkölt­ségvetést tanulmányozva meg kell állapítanunk, hogy a tör­vényjavaslat mellékletében ta­lálható táblázat szerint is a folyamatok sokkal rosszabbul alakulnak, mint ahogy azt 1992 őszén tervezték. Szinte minden lényeges paraméter máshogy alakult, nem ritkán az előjelekben is tévedett a kormány, mint ahogy azt a költségvetés tervezésekor re­mélték. Ennek ellenére vajon mit találunk a pótköltségvetésben? Bevételi oldalon két olyan té­tel korrigálását, ami jórészt független az ez évi jövedelmi viszonyoktól. Ilyen tétel az, hogy a remélt privatizációs bevételek mintegy 19 milliárd forinttal maradnak el a fe­lelőtlenül tervezettől, másrészt a pénzintézetek tervezett be­fizetései ugyanilyen összeggel múlják alul a kormányzati vá­rakozást. Ez a két szám való­színűleg akkor is a pótkölt­ségvetés szerint alakult volna, ha a gazdaság a kormány által tervezett módon, azaz 0-3 százalék között növekszik. A főbb makrogazdasági mu­tatók azonban teljesen mást mutatnak, mint amire a köz­ponti költségvetés és a társa­dalombiztosítási alapok költ­ségvetése épült. Itt szeretnék arra utalni, hogy ennek bizony komoly konzekvenciái lesz­nek a társadalombiztosítási alapok költségvetésében is, a vártnál nagyobb hiány várha­tó, és mindezt megfejeli még a várhatóan közel 10 milliárddal megnövekedett gyógyszerki­adás is — így a 40 milliárdra tervezett hiány könnyen lehet, hogy a duplájára fog nőni eb­ben az évben. A hiány finan­szírozása ugyanakkor koránt­sem biztosított. Az inflációt az alacsonyabb áfakulcsok miatt még lefelé korrigálva — 14-17 százalék között állapította meg a kor­mány. Ehhez képest a jelenle­gi ismeretei szerint — már­mint a beterjesztett kormány­zati anyag szerint is — a fo­gyasztási árindex mintegy 20-22 százalékkal fogja meg­haladni a tavalyit. Ez az 5-6 százalékos eltérés rendkívül erősen,hat a jövedelmi viszo­nyokra és különösképpen az adókra. A fogyasztási adóban történik ugyan változás, 170- ről 176 milliárdra nő a ter­vezett bevétel. Ám ezen bevé­tel nem az infláció követ­kezménye, hanem a jövedéki törvény és a HTO-szabályozás eredménye. Az áfánál fel­tüntetett változás — szintén 6 milliárd — pedig az év közben megtörtént áfaemelésből szár­mazó többlet. Itt, ezen a ponton kell meg­állapítanunk, hogy a negyedik negyedévben remélt áfamó­dosításoknak alapvetően poli­tikai indítékai vannak. Az első indoka az, hogy minél koráb­ban célszerű a választásokat megelőzően ezen népszerűtlen intézkedést megtenni, a má­sodik pedig, hogy a kompen­záció, mivel egyszeri kiegé­szítésre vonatkozik, így még egy negyedéves kompenzációt jelent, nem pedig a jövő évben egy egész éves kompenzációt, jövőre pedig egész évben fog hatni egy megemelt áfakulcs, kompenzáció nélkül. Az infláció másik oldala az, hogy a kiadási részben az in­tézmények gazdálkodásában — és különösen a szociális folyamatokban — a fogyasz­tói árindex nem várt növeke­déstöbblete növelné a kiadáso­kat. Ám itt nem történik sem­mi — kivéve két, a kormány­zat által kitüntetettnek vélt területen. Több mint 8,5 mil­liárddal, azaz 6 százalékkal nő a minisztériumok, országos szervek kiadása, és mintegy 5,5 milliárd forinttal nő a védelem és „egyéb fegyveres testület” névre hallgató rovat. Ha már a kiadásnövekedés­nél tartunk, meg kell jegyez­nünk, hogy ez már valójában egy új költségvetés. A tör­vényben szereplő mintegy 256 címből 96 kiadási főösszege változik, tehát a címeknek több mint egyharmada módo­sul. Az a véleményem, hogy valójában akkor van szükség pótköltségvetésre, ha a folya­matok nem a terv szerint ala­kulnak. Ez a helyzet most fennáll. Ugyanakkor elfogad­hatatlan számomra, hogy ne a mai legjobb tudásunkkal al­kossuk meg a pótköltségvetési törvényt. Márpedig a törvényjavaslat nem tükrözi a gazdaság folya­matait jól mutató sarokszámok várható alakulását. Nem is beszéltem most az egyéb mu­lasztásokról, és az 1993-as költségvetés általános ingatag­ságáról, a hiány irreális, azaz a vártnál lényegesen alacso­nyabb mértékéről, a kormány­zati bürokrácia ésszerűtlen túl­burjánzásáról. De hát erről már sokszor és sokat beszél­tünk. Munkáspárt, Szőllősiné Fitos Éva: A pótköltségvetés újabb tá­madást jelent a lakosság túl­nyomó részének életszínvo­nala és a szociális vívmányok ellen. A lépések indítéka, hogy a túlméretezett kiadások és a bevételek elmaradása miatt a költségvetés bizonytalanná vált. A kormány a Nemzetközi Valuta Alaptól újabb hiteleket akar nyerni, de ennek az IVA által diktált feltétele, a szociá­lis, jóléti, társadalombiztosí­tási kiadások és az önkor­mányzati támogatások csök­kentése. A pótköltségvetési intézkedések 60-70 milliárd jövedelem­elvonást terveznek, amelynek a felét sem tervezik kompenzációként. Már eddig is kialakult egy széles elszegé­nyedett réteg, amelynek ter­heit nem lehet tovább emelni; a másik póluson pedig, egy gazdag, vagy gazdagodó ré­teg, amelyik nem nagyon igyekszik „szolidaritási ala­pon” vállalni a terhek egy ré­szét. Az intézkedések követ­kezményeit a kormány aláér­tékeli. Az összfogyasztás tovább fog csökkenni. A tervezett ja­vaslat áldozataivá válnak a közalkalmazottak, a pedagó­gusok és az egészségügyi dol­gozók, akik az újabb intézke­dések miatt nem, vagy csak részlegesen kapnák meg a törvényben beígért járandó­ságukat. Közben a tovább szűkülő piac meggátolja az élénkülést, és a bevételek is­mét el fognak maradni az előirányzattól. A másik ol­dalon ugyanakkor pazarló köl­tekezés van, felesleges párhu­zamos hivatalok, elburjánzó bürokrácia, (pl. köztársasági megbízottak hivatalai, kár­pótlási hivatal stb.). A Munkáspárt a pótkölt­ségvetésről szóló törvényja­vaslatot és a kapcsolt cso­magtervet politikailag és gaz­daságilag károsnak ítéli meg. Ellenjavaslataink: 1. Nem szabad emelni az áfát, amely már így is a tár­sadalom teherbírásának hatá­rán van. — Ezzel elhárítjuk a tömegfogyasztás újabb csök­kenését és az újabb inflációs hullámot. 2. Emelni kell a vásárlóerőt és a foglalkoztatottságot. — Állami és városi lakásépíté­seket kell azonnal beindítani. — Meg kell kezdeni a világ­­kiállításra előirányzott infra­strukturális beruházásokat. — Az ország munkanélküliség által legjobban sújtott terüle­tein (északi iparvidék, Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg) regio­nális beruházási és munka­helyteremtő programokat kell kidolgozni és végrehajtani.­­ A Szigetköz vízellátására ki­dolgozott intézkedéseket gyors ütemben végrehajtani. 3. A fenti programokban ál­lami és önkormányzati meg­rendelésekben a hazai vállala­tok kapják a vezető szerepet. 4. Több kedvezményes, a beruházásokat, a belföldi el­látást és az exportot támogató hitel kell, olyan kamatokkal, amely a kapott és fizetett ka­matok különbségét 4-5 száza­lékra szorítja le. (Ennek fede­zetét a gazdasági tevékenység élénkülése és a banki kihelye­zések növekedésével befolyó bevételek adják.) 5. A mezőgazdaság talpra állítása kulcsfontosságú! Átfo­gó, még őszig életbe lépő kü­lön csomagterv szükséges eh­hez. Ennek iránya: a kárpótlás és földrendezés az érintett ma­gánfelek és szövetkezetek megegyezésével ez év októ­berig való lezárása. Új kár­pótlások ne induljanak! A jövő gazdasági évre néhány alap­vető termékre garantált felvá­sárlási hányadot és minimális árakat kell meghirdetni. Szük­séges a mezőgazdaság sajá­tosságaihoz igazodó hitelfel­tételek és bankhálózat kiépí­tése. 6. A vegyes és külföldi tu­lajdonú vállalkozások külön­féle adókedvezményeit fél­éves határidővel fel kell mon­dani. 7. Az államapparátus fe­lesleges hivatalait és felduz­zasztott létszámát csökkenteni kell. Szigorú takarékossági in­tézkedések szükségesek a nem bérjellegű költségvetési kiadá­sokban (reprezentáció, intéz­ményi költség, külön juttatá­sok). 8. A közalkalmazottak, a pedagógusok és az egészségü­gyi dolgozók megígért bérren­dezését haladéktalanul érvé­nyesíteni kell. A javasolt intézkedések csak néhány lépést jelentenek azon az új úton, amelynek si­kereit átgondolt gazdaságpoli­tikával a nép többségének ér­dekeit szem előtt tartva több évre lehetne és kellene kiter­jeszteni. A gyógyszerek árai nem változtak Szekeres Tibor felvétele Kelet-Magyarország 5 Nagy Imre Társaság megyénkben Nagy Imre emlékezetes programbeszédjének 40. év­fordulóján, 1993. július ele­jén Nyíregyházán is mega­lakult a Nagy Imre Társaság megyei szervezete. A társa­ság a demokratikus építés­ben a politikai pártoktól füg­getlenül, de a napi politikán kívül állva, a családiasság, a barátság, a szeretet, a tole­rancia alapelvére helyezked­ve, az alkotmány keretei kö­zött működik. Támogat min­den olyan társadalmi kezde­ményezést, amely valameny­­nyi magyar állampolgár és a külföldön élő magyarok egyetemes érdekeit szolgál­ja, ezzel is elősegítve a nem­zeti felemelkedésünket és a világ előtti megbecsülésün­ket. A társaság az 1989. évi II. törvény keretei között műkö­dik, s kizár minden szélső­séget, demagógiát. Termé­szetesen nagyon is meg­néztük azt, hogy kik legye­nek a vezetőség tagjai. Vala­mennyi vezető ’56-os forra­dalmár, vagy ’56 előtti „ku­­lák” származású. Amennyi­ben mégis tévednénk — re­mélhetőleg ilyen nem fog előfordulni —, úgy az etikai bizottság elé kerül az ügye tisztázás végett. Társasá­gunknak kialakult a szerve­zeti rendje. Ennek alapján akarunk élni. Rendszervál­tást vártunk, demokráciát óhajtottunk, óhajtunk, és ezért a demokráciáért hasz­nosan cselekedni akarunk. Minden jelentkezőt, jövendő tagot szeretettel fogadunk, amennyiben emberi maga­tartása, jelleme a mi alapsza­bályainknak, szervezetünk­nek megfelel. Összefogot­­tan, egymást megértve szol­gáljuk a hazát, s igyekszünk tudatosítani mindenkivel, hogy nemzetünkért fáradoz­nunk a legszentebb köteles­ségünk. Kovács László megyei elnök Egyesülés előtt a szociáldemokraták A Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt májusi országos értekezletén elfo­gadott program megfelelő alapot teremtett más szo­ciáldemokrata pártok, irány­zatok, valamint neves, szo­ciáldemokrata értékrendet magukénak tartott személyi­ségek szövetségének, együtt­működésének. Alig egy hónappal ezután már az egyesülési folyamat­ban részt vevő három szo­ciáldemokrata párt küldöttei közös elvi-politikai nyilatko­zatot fogadtak el. Ennek lé­nyege, hogy a magyar társa­dalom alapvető gondjának megoldásához szükség van egy megújult, modern, balol­dali eszményeket képviselő, a társadalmi igazságosság, esélyegyenlőség és szolida­ritás mellett elkötelezett szo­ciáldemokrata párt a kímélet­ben és a parlamentben való megjelenésére. A nyilatko­zat elfogadói szükségesnek tartják, hogy a nagy hagyo­mányokkal bíró párt vissza­kerüljön a politikai palettára. Országos politikai tényezővé kívánunk válni akkor is, ha nem kerülünk be a parla­mentbe, mert ez az ország érdeke. Most már tudott, hogy felmérhetetlen a vesz­teség, hogy eddig a szociál­demokrata párt — ismert okok miatt — nem játszha­tott jelentős szerepet a politi­ka alakításában. A nyilatkozat megerősíti továbbá a már elfogadott gazdaságpolitikai központú programot. Azt a programot, melynek fontosabb elemeit minden párt programjában megtalálunk majd, hiszen 1932-től nyugaton ennek a szociáldemokrata program­nak az alapján kezdődött meg és tart — a fejlődéshez igazítva — napjainkig a jó­léti társadalmak építése. En­nek lényege, tartalma, fő pil­lére a tőke és a munka közöt­ti történelmi kompromisz­­szum létrejötte. Tudjuk, a programok sike­ressége azon méretik meg, hogy a célok és a valóság mennyire közelíthetők egy­máshoz. Ezen túl azon is, hogy a sokban hasonló prog­ramok megvalósítása, kon­zervatív, liberális, vagy szo­ciáldemokrata lesz-e? Szá­munkra fő kérdés ma az lehet, hogy alapvetően tőke­hiányos országunkban, ré­giónkban mennyire lehet tár­sadalmilag felkészíteni az embereket a piacgazdasági (tőkés) viszonyokra való át­állásra. Aki emberközpontú, aki munkát és kenyeret biz­tosít, annak lesz hitele. An­nak hisznek majd az em­berek, aki erre felkészült, aki tesz azért, hogy munkahely legyen és azért is, hogy a megtermelt ipari, mezőgaz­dasági javaknak legyen pia­ca. Aki, ha választani kell a tőkés érdek és a munkásér­dek között, a munkásérdeket választja. Ilyen egyszerű az egész. A választ már száz évvel ezelőtt is a baloldal, a szociáldemokraták adták meg. Megyénkben az említett gondok különösen sürgetően jelentkeznek. Minden másra, a hazugságokra és elhall­gatásra épült politikára csak legyintenek ma az emberek. Önbecsülésünknek tarto­zunk azzal, hogy ezektől mi továbbra is távoltartjuk ma­gunkat. A szociáldemokraták, akik mögött nincsenek alapítvá­nyok, súlyos milliók, mégis a nagy megyei hagyomá­nyokhoz is hűen, segíteni akarnak. Ha létrejön nálunk is az egység — és erre jó esély van — kialakul egy szellemi műhely, mely köz­vetíti az itt élők számára programunk üzenetét. Szeretnénk elérni, hogy a nyilatkozat szellemében a lakosság, a szakszervezetek, az elfelejtett munkások, me­zőgazdászok, bérből és fize­tésből élők, a vállalkozók, nyugdíjasok, a baloldali ér­telmiség szociáldemokrata, szociálliberális tagjai, a kör­nyezetvédők, s a szimpati­zánsaink támogassanak ben­nünket egységtörekvéseink, és programadó feladataink megoldásában. Oláh Péter Magyarországi Szociáldemokrata Párt Megyei Szervezete

Next